Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-09 / 68. szám, csütörtök

GÜSTAV SENCEK, az SZLKP KB tagja: Ä kommunistáknak a párt alapszabályzata szellemében kell dolgozniok és élniök H

a az SZLKP KB illetékes osztályainak tájékoztató jellegű híreit olvassuk, gyakran találkozunk olyanokkal, amelyek a pártszervezetek jó munkájáról számolnak be. A párt irányvonala érvényesítésének ezen eredményei örömmel töltik el nemcsak a kommunistákat, hanem egész dolgozó népünket is. A politikai és a gazdasági munka céltudatossága beszédes bizonyítéka a kommunista pártunkhoz és szocialista rendszerünkhöz való hűségnek. Azok a kommunisták, akik munkaszakaszukon kieme'kedö eredményeket érnek el, ezzel egyben öntudatosságuknak, fegyelmezettségüknek és a párthatározatok teljesítésében vállalt felelősségüknek is tanújelét adják. Cselekedeteik 'ily módon magas politikai fejlettségről tanúskodnak. Építőmunkánk egész területén azonban gyorsabb lehetne az előrehaladás, ha a pártszervezetek és minden kommunista a párt- és kormányhatározatok alaposabb, felelősségteljesebb érvényesítésével harcolna azok teljesítéséért, s a példamutatás erejével hatna a párton kívüli tömegekre. Mert csak a kommunisták személyes példamutatásával párosuló céltudatos propagandamunka válhat — a kitűzött feladatok teljesítésében — a tömegrészvétel hatékony segítőjévé. Gyakran találkozunk azonban olyan esetekkel is, amikor a párttagok, köztük funkcionáriusok, akikbe a párt reményét és bizalmát helyezte, a párt irányvonala érvényesítése helyett különböző hibákat vétenek, s kiforgatják a párt irányvonalát. A CSKP XI. kongresszusának tézisjavaslatában olvashatjuk: Még sok kommunista nem szentel elég figyelmet a párthatározatoknak. Inkább a járt utat választják és távoltartják maguktól a munka új formáinak és módszereinek érvényesítését. Az ilyen megnyilvánulások ellen, melyek tulajdonképpen a megalkuvás gyakorlati jelenségei, határozott harcot kell folytatni. B

acílek elvtárs, az SZLKP KB ülésén elhangzott beszámolójában foglalkozott a keletszlovákiai kerület múlt évi lemaradásával az aratási és cséplési munkálatokban, valamint a gépek és a gépi berendezések nem kielégítő kihasználásának kérdésével. Az SZLKP KB Tájékoztató Közlönyének 27. száma szerint a kerület 1780 cséplőgépéből mindössze 1238 dolgozott, 542 pedig „pihenésre" volt ítélve. Hasonló volt a helyzet a középszlovákiai kerületben is, ahol a 126 kombájnból 39 dolgozott, 87 pedig vesztegelt. Az 1654 cséplőgépből pedig mindössze 1153-nak „akadt" munka. Ahogy visszaemlékszem, az SZLKP KB múlt évi ülésén néhány elvtárs azt kérte, hogy a mezőgazdaság több gépet kapjon. A tények azonban azt mutatják, hogy még a meglevőket sem használták ki kellően. Ugyana"'.or jól emlékezhetünk arra is, hogy a CSKP Központi Bizottsága időben kérte a pártszerveket és szervezeteket, valamint a nemzeti bizottságokban dolgozó kommunistákat, hogy biztosítsák a gépek alapos előkészítését. Az egyes párttagoknak a határozattal kapcsolatban tanúsított helytelen és formális viszonya a termésbetakarításban beállt lényeges időveszteséget eredményezte. Hasonló esetekkel — a párthatározat érvényesítése iránti közömbösséggel — még gyakran találkozunk. Hol keressük az okokat, a hibák eredőit? Ezek legfontosabbika a pártfegyelem lazulása. Lazulás azzal a fegyelemmel szemben, mely a pártot mind a burzsoá köztársaság, mind a fasiszta megszállás időszakában jellemezte. Bár a párttagokat akkor a Gestapo állati kegyetlensége, golyó, akasztófa és koncentrációs tábor fenyegette, a pártfegyelem ezekben a nehéz időkben még sem lazult, sőt erősödött, és a kommunisták az utolsó betűig teljesítették a párthatározatokat. Ez volt az egyik alapvető feltétele a párt győzelmének a megszállók és kiszolgálóik felett. H

a a pártfegyelem elengedhetetlen volt a kapitalista rendszer megdöntéséért folyó harcban, annál inkább indokolt ma, a szocialista és a kommunista társadalom építésében. Ezt elsősorban is azon tagoknak és tagjelölteknek kell mondanunk, akik megszegik a párt és állami fegyelmet. Nézzük például a sógorság-komaság megnyilvánulásait. A párt ezzel a „roszszal" régóta harcban áll. Sajnos, egyes szervek és pártszervezetek közönyösek e jelenséggel szemben, s elfelejtik, hogy a rokoni, baráti érdekek érvényesítése mennyi kárt okoz a társadalomnak. Nem egy szövetkezetben tapasztalhatjuk, hogy a sógorság-komaság uszályában hogyan csökken a pártfegyelem a következetesség és az éberség elve, s ezek nyomában azután megjelenik a szocialista tulajdon szétlopkodása. A sógorság-komaság következményeképp aztán csökken a bírálat és önbírálat jelentősége, vagy a folyamatosan ismétlődő hibákkal szemben formálissá válik. Már pedig az önbírálat számunkra nem formális dolog. A párt tagjainak forradalmi fogadalma ez a hibákkal és a mulasztásokkal szemben, melyek ártanak a pártnak. Aki ezt a fogadalmat megszegi, az becsapja a pártot, ez a magatartás pedig összeférhetetlen a párttagsággal. Nem ritka néhány üzemben az olyan eset sem, amikor a káderek kiválasztását és elhelyezését nem a politikai fejlettség és a képességek döntik • el, hanem az ismeretség vagy a barátság kérdése. Erre rendszerint „koccintanak" és a pohárcsengésben azután megfeledkeznek mindarról, ami a párt határozatával és irányvonalával összefügg. Az okok keresésekor tehát csakhamar rájövünk arra, hogy mi okozza a pártfegyelem lazulását a hibák ismétlődését. Az ok mindenekelőtt az, hogy sok párttag és tagjelölt nem ismeri a párt alapszabályzatát, és nem él aszerint, ahogy a párt alapszabályzata megköveteli. A pártgyűléseken is keveset foglalkoznak a pártalapszabályzat betartásának kérdésével. így azután nem csoda, ha a tagok és tagjelöltek elmulasztják alapvető kötelességük teljesítését, sőt helytelenül értelmezik a párthoz való viszonyukat. A košicei Magasépítészeti Vállalat üzemi szervezete évzáró taggyűlésén például bírálták Pancurák elvtársat alapvető kötelessége elmulasztásáért, s azért, hogy megtagadta a pártilleték fizetését mindaddig, amíg nem utalnak ki számára lakást. Ebből az esetből kiviláglik az is, hogy az alapszervezet vezetősége nem gondoskodott a tagjelölt neveléséről és nem harcolt a magatartásában megmutatkozó helytelen nézetek ellen, Ugyanakkor gyakran formálissá válik a tagjelöltek taggányilvánítása is, és alig hangzik el kérdés, vajon a tagjelölt ismeri-e a párt alapszabályzatát, s egyetért-e velük. Igaz, elég nehéz volna a tagjelöltnek a kérdés feltevése, ha azok sem ismerik a pártalapszabályzatot, akik a felvételéről döntenek. A

közelmúltban részt vettem a Dunajplavba egyik alapszervezetének tagsági gyűlésén. Két munkás tagjelöltségét és kettő taggá nyilvánítását tárgyalták meg. Azonban sem a funkcionáriusok, sem a jelenlevő elvtársak egyetlen politikai jellegű kérdést sem tettek fel a tagjelölteknek. Amikor megkérdeztem Hamaša mérnököt, hogy a tagjelöltségi idő leteltével tudna-e valamit mondani a pártalapszabályzat néhány alapelvéhez, ő erre azt válaszolta, hogy annak idején ugyan megvette az alapszabályzatot, kétszer is olvasta, de azóta bizony elfelejtette, hogy miről szóltak ezek az alapelvek. Ez az eset is bizonyítja, némely elvtársnak azt a helytelen nézetét, hogy elég ha az alapszabályzatot egyszer átolvassák. Ilyen körülmények között nem lehet csodálni, hogy hibák történnek, hogy megkerülik a párt alapszabályzatát, amit tulajdonképpen nem is ismernek. Márpedig az alapszabályzat törvény, amelynek betartása minden párttag kötelessége. Ügy gondolom, hasznos volna, ha a párttagok és tagjelöltek a jövő évi pártoktatás keretében foglalkoznának az alapszabályzat egyes pontjaival, hogy ily módon mélyen a tudatukba véssék az alapelveket, melyeket a párt alapszabályzata leszögez. Nem formális, hanem mély elemzéssel és alapos indoklással kell rávilágítani arra, miért kötelessége a párttagnak minden erejével védeni a párt egységét, amely a párt erősségének legfőbb záloga; miért kötelessége a párttagnak a munkában való példamutatás, a szocialista és a társadalmi tulajdon védelme, a tömegekkel való szilárd kapcsolat, a pártfegyelem szigorú betartása, a párt- és államtitok, valamint az éberség stb. kérdése. F

eltétele£em, hogy a kérdéshez való ilyen hozzáállás leszűkítené a pártalapszabályzat megkerülésének vagy megszegésének eseteit. Erősödnék általa az államiés a pártfegyelem, mely elengedhetetlen feltétele a párt előtt álló feladatok teljesíUjšnek. Feladataink teljesítése minden munkaszakaszon olya nizig-vérig kommunistákat követel, akik felvértezettek a marxizmus-leninizmus elméletével és a bolsevik fegyelemmel. Alapvető feltétele ez a további és még nagyobb sikerek elérécének, melyeket a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, a fejlett szociaiista társadalom építésében érünk el. (Részlet az SZLKP KB 1961. február 23—24-i ülésén elhangzott felszólalásból.) Amin még lehet javítani IllllfIllll!3IItllllllllllMllltlll(l!l MIIllllllItlIIIlllirflIIIIflIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllIlllllllllllllllllllllllIIIIItt A trenčíni V. Široký Ruhagyárban behatóan foglalkoznak a munka biztonságával összefüggő kérdésekkel. A munkabiztonsági bizottságban tüzetesen megtárgyalják a dolgozók javaslatait s intézkedéseket foganatosítanak a balesetek megelőzésére. Képünkön: az egyik részleg dolgozói a biztonságos munkáról beszélgetnek. (V. Pfibyl — ČTK — felv.) Kevés üzem büszkélkedhet fejlődésének, gyarapodásának nagyobb eredményeivel, mint a bratislavai Slovnaft. A volt Apollót a Farkastorokban épült és még épülő Slovnafí ősét legfeljebb úgy lehetne összehasonlítani, ahogyan az újságárusbódékat a Februári Győzelem utcai lakóházakkal. Egyszóval ebben a hatalmas területen fekvő üzemben nem kell messzire menni a fejlődésről tanúskodó agitációs érvekért. Igaz, amit naponta látnak, igénybe vesznek az emberek, azt előbb-utóbb természetesnek tartják, észre sem veszik. Ezért az üzem kommunistái szükségesnek tartják, hogy időnként felhívják figyelmüket az újra, a jóra, a kényelmesre és néha egy kicsit emlékeztessék őket a régi rosszra is. Július Bielik elvtárssal, az üzemi pártszervezet elnökével a bejáratnál találkoztunk. Az előző év, az új esztendő első két hónapjának sikereiről beszélgettünk. Elmondta, az üzemben végbement fejlődés megmutatta, hogy a szocialista munkabrigádok mozgalmában megnyilvánul a dolgozók új viszonya az üzemhez, a termeié ' .. A kollektívák példás munkájukkal jelentősen hozzájárultak a második ötéves terv sikeres befejezéséhez és a harmadik megkezdéséhez. Ma már a versenyben résztvevők száma öt híján négyszáz és állandóan újabbak jelentkeznek. A munkaközösségek kezdeményezői, megszervezői legtöbbször a kommunisták voltak, akik óvakodtak attól, hogy csak a legjobb dolgozókból, vagy csak párttagokból állítsák öszsze a kollektívákat. Vannak 15—20 tagú csoportok, s csak egy-két, esetleg három kommunista tagjuk van. A laboratóriumban például Anna Kozmanová munkaközösségében csak pártonkívüliek dolgoznak, és szívvel lélekkel szolgálják a szocializmust, szívvel-lélekkel vetik bele magukat a legnehezebb feladatok megoldásába. Mária Kuzmová elvtársnőtől, a pártalapszervezeti bizottság egyik tagjától, az üzemi szakiskola vezetőjétől hallottuk, hogy a kollektíva cseh és szlovák tagjai szabad idejükben sokat segítenek magyar anyanyelvű munkatársaiknak a tanulásban, közöttük az alig 19 éves Bugár Malvinénak, a valamivel idősebb Franta Istvánnak és Prokopnénak, hogy elsajátítsák a laboratóriumban végzett munka minden csínját-bínját. A kollektívában valóságos tanulási láz tapasztalható. Ez a tény a proletár nemzetköziség érvényesüléséről tanúskodik. Továbbá arról, hogy a szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívák mozgalma valóban az üzem minden dolgozójának ügyévé válik. Persze továbbra is erősíteniök kell a kommunisták és a pártonkívüliek szoros összefogását a szakszervezetben, a termelési értekezleteken. Mert ahol a szocialista brigádok feladatuk magaslatán állnak és gyorsan haladnak előre, erkölcsi és gazdasági hatásuk minden tekintetben érezhető az üzemben. Valósággal motorrá válnak s magukkal ragadják a többi dolgozót, serkentőleg hatnak a- tervek túlteljesítésében. Alojz Okruhlica elvtárs, az üzemi pártbizottság tagja, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának elnöke, amikor a szocialista munkabrigád címért versenyzőknek termelést segítő munkája iránt érdeklődtünk, egy szürke irattartót tett elénk. — Ebben mindent megtalálnak, amire kíváncsiak ... Felnyitottuk az irattartót, lapozgattuk a géppel sűrűn teleírt oldalakat, s amikor a végére értünk, megértettük, miért irányított ide a pártszervezet elnöke. Az üzemi pártszervezet nem dolgozik a szakszervezet helyett, gyámkodással nem veszi ki kezéből a munkát. A szakszervezet vezetőségére bízza a verseny értékelését. A munkaközösségek munkájának tanulmányozása során két jellegzetes vonást fedeztünk fel. Az egyik az elvtársi együttműködés színvonalának emelkedése. A munka, a közös termelőtevékenység mindig összeforraszt, itt azonban ez bizonyos tudatossággal történik. Michal Zápražny harminchattagú kollektívája igen sok helyen ésszerű konkrét munkamegosztást vezetett be, amely sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a régi, mondhatnánk „ösztönös" munkamegosztás. Ennek eredményeképpen már november derekán teljesítették az olajszállítási exporttervet. Megteremtették a harmadik ötéves terv sikeres megkezdésének feltételeit. A második jellegzetesség, hogy nem egy helyen ^műszakiak is törekednek a szocialista brigád cím elnyerésére. Hasonló módszert alkalmaz Aladár Kristóf 13-tagú kollektívája is, akik az egyik részleg gépberendezéséinek generáljavítását lerövidítették és így 2 400 000 korona értékű árut termelhettek terven felül. Mindebből világosan kitűnik, hogy a szocialista munkabrigád címért versenyzők nem egyszerűen a termelékenység növelését tűzték ki, a lényeget ragadják meg, vagyis szocialista módon dolgoznak. Vállalásaik középpontjában legtöbb helyen a termelékenység növelése és ami szorosan ehhez tartozik, az önköltség csökkentése, a takarékosság, s általában a gazdaságosság növelése áll. Ez így helyes. Tartós sikereket csakis szervezett, elvtársi együttműködés biztosíthat. Az új, alig kétesztendős versenyforma azonban még nem mentes a fogyatékosságoktól sem. Az a tény, hogy a kollektívák tisztában vannak a technika fejlődésének és a technológia tökéletesítésének jelentőségével, megnyilvánul abban is, hogy a munkaközösségek még szorosabb együttműködésre törekszenek a műszaki dolgozókkal. Okruhlica elvtárs többek között elmondotta azt is, hogy Leopold Jurčo karbantartó csoportja és Josef Malatinský üzemvasutas kollektívája kimondottan panaszkodtak a műszaki dolgozókra, akik kevés érdeklődést tanúsítanak irántuk. Egyesek a szocialista munkabrigád címért versenyző dolgozók áldozatkészségével akarják pótolni — (túlórázás és rendkívüli műszakok útján) a termelés hiányos műszaki és szervezési előkészítését. Ez helytelen. Nemcsak azért, mert a munkásoknak nem marad idejük pihenésre, művelődésre és kulturális életre, de leplezi a fogyatékosságot is. A most alakult pártszervezetekre itt az a felelősségteljes feladat vár, hogy rendszeresen ellenőrizzék a gazdasági vezetők tevékenységét, intézkedéseit. Az, hogy a múlt évben jelentős sikereket értek el a szocialista munkabrigádok mozgalmának fejlesztésében, nagyrészben az üzemi pártszervezet jó munkája eredményének tekinthető. A szocialista munkabrigádok mozgalmának továbbfejlesztésével egyidejűleg gondoskodni kell azonban arról is, hogy a pártcsoportok minden munkahelyen teljesítsék küldetésüket. Érdemes, mert rengeteg a kiaknázható lehetőség. Például a múlt évben benyújtott 255 újításból a szocialista munkabrigád címért versenyzők csak 26-ot mondhatnak magukénak, AZ új év első két hónapjában sem javult az arány. Pedig, ha az eddiginél egy kicsit jobban szerveznék a tapasztalatcserét, közvetlenebbé válna az újítók közötti légkör, bizonyára több újítás látna napvilágot. Közönyösek - mondotta erre az egyik megkérdezett. Nem hisszük, hogy igazságos ez a megállapítás, mert a kollektívák becsületesen végzik napról napra könnyűnek nem mondható feladatukat. A tervet teljesítik. A baj inkább az lehet, hogy kevés szó esik az újítások jelentőségéről. Pedig újításaikkal saját munkájukat tennék könnyebbé, gyorsabbá, kényelmesebbé. Igaz, minden új kockázattal jár. De a vezetők ezért vezetők, hogy a körülményeket mérlegelve vállalják ezt a kockázatot. Mé,g egy nagyon fontos dologról kell beszélnünk. Nehéz lenne összeszámlálni, hogy a szocialista munkabrigád címért versenyzők között hány kommunista van. Annyit azonban megtudtunk, hogy a 21 munkaközösség kommunista tagjai az egyik évzáró taggyűléstől a másikig csak tizenhét dolgozót készítettek elő a tagjelöltségre. Több törődéssel, cél tudatosabb neveléssel bizonyára többen válhatnának méltóvá a párttagságra. A városi pártbizottság hasznos kezdeményezéseként február derekán az üzemi pártszervezetet öt pártalapszervezetre osztották fel. Kétségtelen, ezzel jóval nagyobb lehetőség nyílik a párt politikájának népszerűsítésére, a tagok nevelésére, hogy képesek legyenek magasabbra emelni a körülöttük élő emberek öntudatát. Erre feltétlenül szükség van. Hiszen a szocialista munkabrigád cím nemcsak dicsőséget, hanem kötelességet is jelent. ERDÖSI EDE 40 ezer látogató a, „Társadalom és a vallás" kiállításon (ČTK) — Bratislavában két héttel ezelőtt nyílt meg a „Társadalom és a vallás" kiállítás, amelyet ez idö alatt már 40 ezer látogató tekintett meg. ÜJ SZÖ 6 * 1961. március 9.