Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-25 / 84. szám, szombat

Ä szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés gyors fejlesztéséét! (Folytatás a 2. oldalról) vállal magára a terv elfogadásával, hasonlóan a szerződés aláírásával az egységes földművesszövetkezet is termelési és beadási kötelezettséget vállal az állammal szemben. A föld telies mérvű kihasználása s az állattenyésztési termelésben a munka megkönnyítése céljából a legkorszerűbb technikára épülő komplex gépesítéssel kell ellátnunk a termelést. Mezőgazdaságunk műszaki ellátottságától függ az, hogy 1965-ben a mezőnazdasági termelés az 1960-as év tervéhez viszonyítva 23 százalékkal az 1960-ban elért termelési szinthez viszonyítva pedig 28 százalékkal növekedjék. A munkatermelékenységnek az említett időszakban több mint 50 százalékkal kell növekednie az 1960-as évben elért szinthez viszonyítva. A növénytermesztés és az állattenyésztési termelés komplex gépesítésével azt akarjuk elérni, hogy a nehéz, fáradságos munkát jelentős mértékben a gépek, ne pedig az emberek végezzék. A gépesítést azonban nem úgy képzeljük el, mint ahogy az még mi is tapasztalható a cukorrépa termesztésben. Mi változott meg itt? Csak az, hogy a cukorrépát a földekről lovak vontatta szekerek helyett gépkocsik vagy traktorok viszik el, viszont továbbra is vasvillákkal rakják fel a termést. Azt kívánjuk, hogy gépiparunk olyan gépeket adjon a mezőgazdaságnak amelyek kiszántják, megtisztítják, begyűjtik és a gépkocsikra felrakják a cukorrépát. A legfontosabb tehát az a szempont, hogy a mezőgazdasági termelésben minél kevesebb emberi munkát kelljen ráfordítani. Ezt a szempontot következetesen érvényesíteni kellene minden mezőgazdasági gép szerkesztésénél. (Taps). Annak érdekében, hogy a gépek felkészülten céljukat szolgálják — s ez vonatkozik a gépek karbantartására is — a szállítást a karbantartast és a javítást Ogy kell megszervezni, hogy minél közelebb legyen a termeléshez. Ogy döntöttünk tehát, hogy a GTÄ-k legyenek a gépesítés bázisai, az egész mezőgazdasági termelés, minden mezőgazdasági berendezés műszaki központjai. Azt kívánjuk, hogy a gép- és traktorállomások a mezőgazdaság szükségleteihez igazodva szállítsák le a gépeket, összpontosítsák ezen gépek pótalkatrészeit, megszervezzék a pótalkatrészek és a berendezések szállítását s feladataik közé tartozzon a gépek és a berendezések karbantartása, beleértve az állattenyésztési termelés gépesítését, a kisebb talajjavító építkezések, továbbá a vízvezetékek és a villanyvezetékek műszaki berendezéseinek karbantartását. (Taps). További feladatuk tanonciskolák és tanfolyamok segítségével kiképezni a mezőgazdasági termelés gépesítőit. Ogy hisszük, helyénvaló lesz, hogy a gép- és traktorállomások fogják kiképezni a traktorvezetőket, valamint más gépkocsik és mezőgazdasági gépek vezetőit, és jogosultak lesznek ilyen dolgozók szakképzettségéről bizonylatot kiadni. (Taps). Ezzel a gyakorlati oktatás a mezőgazdasági termelés közvetlen közelségébe kerül. A FALUSI IFJÚSÁG SZEBB JÖVŐJE Ha mezőgazdaságunkat magas szakmai és műszaki színvonalra akarjuk emelni, teljes mértékben érvényesítve a gazdálkodás leghaladóbb módszereit s ezzel kapcsolatban lényegesen emelve a munka megszervezésének és a mezőgazdasági termelés irányításának színvonalát, egyben pedig elmélyítve a szövetkezeti tagok érdekeltségét a termelés eredményeiben, akkor világosan látnunk kell, hogy olyan emberekre van szükségünk, akik jól ismerik a technikát s a mezőgazdasági termelésben alkalmazni tudják a tudomány és a gyakorlat leghaladóbb tapasztalatait Ez a követelmény, valamint mezőgazdaságunk társadalmunkban betöltött helyzete megkívánta, hogy újszerűen oldjuk meg a mezőgazdasági iskolarendszert s általában a mezőgazdasági káderek nevelését. Lényegesen bővítettük a mezőgazdasági irányzatú főiskolákon a továbbtanulás lehetőségeit s elmélyítettük a szakoktatást. A szövetkezeti elnökök és más funkcionáriusok számára megszerveztük a tanfolyamok rendszerét. Mezőgazdasági ifjúságunk nevelése érdekében két éves mezőgazdasági iskolákat létesítünk, amelyeket a mezőgazdaságba kerülő minden fiatal ember elvégez. Már ma látjuk, ha nem gondoskodnánk a mezőgazdasági dolgozók gyors szakmai oktatásáról, háromnégy év múlva azt tapasztalhatnánk, hogy a mezőgazdaságban sok a gép, de kevés a gépeket irányítani tudó szakképzett ember. Azt akarjuk, hogy a falusi ifjúság a mezőgazdaságban maradjon, szakképzett legyen és műveltsége, valamint képesítés tekintetében felvegye a versenyt az iparban dolgozó fiatalokkal. Ezt az alapvető kérdést azonban nem értik meg mindenütt teljes egészében és helyesen, sok szülő, szövetkezet, helyi és járási nemzeti bizottság még régi szemmel tekint erre a kérdésre. Az egész mezőgazdasági iskolarendszernek azt kell biztosítania, hogy a mezőgazdaság az iparhoz hasonlóan alapvető szakmai középfokú és főiskolai képzettségű, megfelelő számú dolgozóval rendelkezzék. Azt szeretnénk, hogy 1970-ben 400—500 hektárnyi földterületre egy mezőElőzetesen úgy számítjuk, hogy 1362. január 1-én vezetjük be az új szociális biztosítási rendszert, amely a szövetkezetek szociális alapjának nagyobb mérvű feltöltését s egyben az e célokra fordított állami kölségvetési eszközök gyarapítását feltételezi. Az új renJszer bevezetése lényegesen emelni fogja valamennyi szövetkezeti tag életszínvonalát, különösen pedig az anyákét a terhesség idején és a szülés után, valamint a gyermekekét, s kétségtelenül jelentősen hozzájárul a mezőgazdasági dolgozók állandósításához, az ifjúság megnyerésének megkönnyítéséhez. (Viharos taps.) Az űj intézkedések a munkások és a szövetkezeti parasztok szövetsége további megszilárdításának egyik fontos eszközét képezik. Elvárjuk, hogy egyben hozzájárulnak a szövetkezetek gazdaságának megszilárdításához és a szövetkezeti tagokat alapvető feladatuk, — a mezőgazdasági termelés lényeges növelése sikeres teljesítésére mozgósítják. TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA KULTURÁLTABB MUNKA gazdasági mérnök és 150 hektárnyi mezőgazdasági földterületre egy középiskolai képesítésű mezőgazdasági technikus jusson és ne a hivatalban dolgozzék, hanem a földeken. (Taps). f mezőgazdasági iskolarendszerben foganatosított intézkedések hozzájárulnak a szövetkezeti tagok és más mezőgazdasági dolgozók szakképesítésének növeléséhez, a munka megszervezésének tökéletesítéséhez, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének és belterjességének növeléséhez. Mindez természetesen a szövetkezeti tagok termelésben való anyagi érdekeltsége elvének betartása mellett hozzájárul a szövetkezetek és tagjaik jövedelmének gyarapodásához is. A mezőgazdasági termelésben az anyagi érdekeltség helyes elveinek érvényesítésén kívül foglalkoznunk kell az általános .társadalmi-gazdasági változásokkal összhangban a szövetkezeti tagok szociális biztosításának kérdésével is. Ogy véljük, hogy azokban a szövetkezetekben, ahol a szövetkezeti tagok helyzete a termelésben és a díjazásban hasonló lesz mint a népgazdaság többi dolgozójáé, helyénvaló fontolóra venni a szociális biztosítás feltételeinek teljes mérvű kiegyenlítését is. (Taps.) A kérdés megoldása során természetesen tekintetbe vesszük a szövetkezet társadalom érdekében végzett munkájának eredményeit. Az alkalmazottakhoz hasonlóan teljesmérvű szociális biztosítást lényegében azon egységes földművesszövetkezetek tagjai igényelhetnének. amelyek elérik a mezőgazdasági termelés meghatározott színvonalát, bevezetik az állandó és mozgósító szilárd díjazást, megfelelőképpen dotálják a szövetkezeti alapokat, háztáji gazdaságok nélkül fognak gazdálkodni, esetleg azok a szövetkezetek, melynek tagjai csak apró háziállatokat tartanak majd. (Viharos taps.) A többi szövetkezeti tag esetében szintén számolunk az eddigi szociális biztosítás bizonyos rendezésével, ez természetesen eltérő gazdálkodási és díjazási módjuk tekintetbe vételével megkülönböztetett lesz. Az EFSZ-ek V. kongresszusának második nopjo (Folytatás az 1. oldalról) körül Novotný elvtársat és szavait máris a helyi viszonyokra alkalmazzák. Lehet-e élénkebb visszhang államférfiú beszédére? A küldöttek korszeriibb gépeket kérnek, drágálják a generál javítások költségeit Novotný elvtárs kertelés pélkül megmondja, hogy gépgyárainknak, főleg pedig tudósainknak és konstruktőrjeinknek a világszínvonallal kell felvenniök a versenyt. Megmagyarázza, mit értünk az alatt, hogy a mezőgazdasági termelést 1970-ig az ipari termelés színvonalára akarjuk emelni. A cseh és a szlovák kerületekből jelentkező vitafelszólalók a beszéd nyomán a szövetkezeti mozgalmat érintő legkomolyabb kérdésekkel foglalkoznak. Üj elhatározások, még merészebb felajánlások születnek. FRANTIŠEK DVORAK, a borovnicei EFSZ elnöke a mezőgazdaságban foglalkoztatott ifjúságról való szükséges gondoskodás problémáit elemezte és felhívta a kongresszus figyelmét arra, hogy a gyakorlati tudással és tapasztalatokkal rendelkező idősebb elvtársaknak is ajánlatos a továbbtanulás, mert az is a szövetkezet, illetve a társadalom előnyeit szolgálja. JOSEF HROMADKA, a Žiar nad Hronom-i EFSZ elnöke a belterjes gazdálkodás és a szövetkezetek egyesülésének előnyeiről beszélt. Ezt persze alaposan elő kell készíteni. Többen szólaltak fel a szocialista munkaverseny előnyeiről és a szocialista munkabrigádok első sikereiről. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésének további múlhatatlan feltétele a nagyobb mezőgazdasági üzemek létrehozása. Abból indulunk ki, hogy feltételeink között a legkisebb szövetkezeti gazdaságnak is let alább 500 hektárnyi földterülettel kellene rendelkeznie. A nagyobb mezőgazdasági termelési egységek létrehozása lehetővé teszi, hogy teljes mértékben szakosítsuk a termelést és felhasználjuk a korszerű technikát mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztési termelésben. A szövetkezetek egybeolvadásának folyamatát egyetértés fogadta s eddig 5232 szövetkezet egyesült, s így 1925 nagy szövetkezet jött létre. 1960. január l-hez viszonyítva, amikor a szövetkezetek átlagos földterülete 350 hektár volt, ma az átlagos földterület több mint 450 hektárnyi. Ez az egybeolvadás, nagyobb egységek létrehozása, rendkívül fontos az egységes földművesszövetkezetek továbbfejlődése, a munka megszervezése, az önköltségek csökkentése, a munkatermelékenység növekedése szempontjából. Ez egyszerűen azért fontos, hogy a mezőgazdaságban az ipari termeléshez hasonlóképpen mind többet, jobban és olcsóbban termelhessünk. Ezek az intézkedések egyben jelentős beruházási és anyagi eszközök megtakarítását eredményezik, s ezeket az eszközöket befektethetjük a mezőgazdasági termelésbe. Fontos intézkedésről van szó s ezért a szövetkezetek egyesítésében nagyon megfontoltan kell eljárnunk. Helytelen elhamarkodottan hozzálátni az egységes földmüvesszövetkezetek egybeolvasztásához különösen ott, ahol erre nincsenek meg a feltételek és semmi sem biztosítja az „gyesülés után a termelés fellendülését, az új szövetkezet gazdálkodásának tökéletesedését. Ilyen esetek már előfordultak, sőt helyenként a szövetkezeti tagok beleegyezése nélkül is egyesítettek szövetkezeteket. Nem csodálkozhatunk azon, hogy az ilyen egyesítés nem hozta meg a várt eredményeket. Ügy hisszük, helyes lesz, ha most nem egyesülnek az egységes földművesszövetkezetek, s ha minden figyelmet és igyekezetet az egybeolvadt szövetkezetek megszilárdítására összpontosítunk. Ogy hisszük, helyes lesz, ha szövetkezeti dolgozóink visszatérnek ehhez a feladathoz ez idén a téli időszakban, amikor már teljes egészében felhasználhatják az egyesült szövetkezetek tapasztalatait. Egyben hangsúlyozzuk, a járási nemzeti bizottságoktól és a pártszervektől megkívánjuk, hogy a lehető legnagyobb figyelmet szenteljék az egyesült szövetkezetek munkájának és a lehető legnagyobb segítségben részesítsék őket. A szövetkezetek egyesítésénél nemcsak megfontoltan kell eljárnunk, hanem tekintetbe kell vennünk a falu távlati elrendezését, a mezőgazdasági termelés ebből eredő irányzatát, az egyesített szövetkezetek beruházási építkezését. Főleg arról van szó, hogy ne építsünk ma fölöslegesen költséges berendezéseket ott, ahol a jövőben az egyesült szövetkezetek fejlődése folytán akadályt fognak képezni. A tehénistállók, sertésólak és más gazdasági épületek, végül pedig a lakóházak valóban célszerű építésére gondolok. A szövetkezetek belátható időn belül bizonyára hozzálátnak ugyanis a lakóházak építéséhez is. Ezzel kapcsolatban áll azon községek közigazgatási rendezése is, amelyek határában egyesültek a szövetkezetek. A járási nemzeti bizottságoknak megegyezve az egyes falvak helyi nemzeti bizottságaival és lakosaival, gondosan fontolóra kellene venniük, hol legyen az egyesített szövetkezet illetve község igazgatási centruma. Ide kellene összpontosítani az építkezést és mindazt, ami a lakosság társadalmi életében szükséges, vagyis az iskola, bölcsőde, mozi, kultúrház, posta, üzletek, egészségügyi központ építését, a közszolgáltatásokat és más intézményeket, amelyeket a ma, de különösen a jövő társadalma igényel. Egyben gondoskodni kell arról, hogy ott építsenek lakásokat, ahol ezzel a község távlati fejlesztésének terve számol, nem pedig ott, ahol a falu már nem terjed tovább. Számolunk azzal is, hogy fokozatosan minden községben bevezetik a vízvezetéket és a csatornázást, mivel ez összefügg a társadalom kulturális fejlődésével, amelybe bele kell vonni falvainkat is. Természetes, hogy mmdezt fokozatosan vezetjük be, mégpedig azokban a községekben, amelyek a falu eljövendő életének középpontjaivá válnak. Szeretném, elvtársak, hogy következményeiben is megértsék, hogy a falu kulturális fellendítésének fontos távlatai kérdéséről van szó, arról, hogy a falu elérje a város színvonalát. Ezzel szorosan összefügg még egy kérdés. Községeink régi módon épültek. A lakóházak mellett ott vannak az ólak, magtárak és más gazdasági épületek, amelyek ma már nem töltik be eredeti küldetésüket és nem szolgálják az egyesült szövetkezeti gazdaságot sem. Az a kérdés, mit tegyünk ezekkel a gazdasági épületekkel, hogyan járjunk el azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket emiitettem. Mi ma új községet építünk, amely a gazdasági épületek és berendezések egész komplexumával fog rendelkezni, mégpedig a falun kívül. Maga a falu tiszta, tetszetős, teljesen kultúrált lesz. Szükséges az, hogy a járási nemzeti bizottságok a helyi nemzeti bizottságokkal együtt hozzálássanak e kérdés megoldásához s a falvakat fokozatosan — megegyezve a kérdéses épületek tulajdonosaival — átalakítsák, mivel sem az államnak, sem a tulajdonosnak vagy az egységes földmüvesszövetkezetnek nem lesz szüksége az említett épületekre, s így nem is fognak gondoskodni karbantartásukról. A jövő községeiről beszélve, tekintetbe kell vennünk azt, hogy ez további változásokat feltételez szövetkezeti parasztságunk gondolkodásmódjában. A jövő szocialista községét úgy képzeljük el, hogy már nem találkozunk benne a gazdálkodás kisüzemi formáinak csökevényeivel, amelyek ma még megvannak az emberek különféle szokásaiban. Meggyőződésünk, hogy szövetkezeteinkban a gazdálkodás nagyüzemi módjának következetes érvényesítése visszatükröződik majd és befolyásolja a szövetkezeti parasztság gondolkodásmódját, életét, egymásközti kapcsolatait és viszonyát a társadalomhoz," valamint annak szükségleteihez. Az új technika, a mezőgazdasági termelésben a tudomány mind nagyobb méretű alkalmazása létrehozza a munka kultúrájának mind magasabb fokát, érvényesülni fognak falvainkon az élet új szocialista megnyilvánulásai. MEGNYITJUK A KOMMUNISTA TÁRSADALOM NAGYSZERŰ TÁVLATAIT Szövetkezetes elvtársak! Csehszlovákiai Kommunista Pártjának Központi Bizottsága megbízott, hogy V. kongresszusukon ismertessem önökkel a mezőgazdaság azon feladatait és problémáit, amelyeket szocialista társadalmunk fejlesztésével kapcsolatban meg kel! oldanunk. Beszédemben szóltam arról az útról is, amelyet követnünk kell, hogy fokozatosan létrehozzuk a kommunizmusba való átmenet múlhatatlan feltételeit is. A kommunista társadalom megkívánja, hogy minden tagja sokoldalúan fejlett és müveit ember legyen, öntudatosan munkálkodjék a kommunista társadalom termelő és szellemi erőinek fellendítésén, mivel ettől a termelő és a szellemi erők feljettségi fokától függ az ember rendkívül magas életszínvonalának elérése. Ez az út vezet a szocialista rendszer végleges győzelméhez a kapitalizmus felett. A marxizmus-leninizmus alapjain épülő társadalmunk fejlődése a munka és a műveltség gazdagon termő gyümölcsével látja el az embereket. Mi minden ember előtt feltárjuk a békés élet nagy távlatait, és meggyőződésünk, hogy programunkat, elképzeléseinket sikeresen teljesítjük. A másik oldalon a kapitalista társadalom lépésről lépésre hanyatlik. A tőkések minden törekvése, hogy letérjenek erről az útról, sikertelenségre van ítélve. Tartós sikereket nem érthetnek el. Az Amerikai Egyesült Államokban hatmillió munkanélküli van. Ugyanakkor az Egyesült Államokban az acélgyárak termelési kapacitását csak mintegy 60 százalékban használják ki. Hasonló a helyzet más termelési ágazatokban is. Mind borúsabbak a kapitalizmus távlatai. Összeomló félben van a gyarmati rendszer. Igen megapadt a gazdagságnak az a folyamata, amelyet az elnyomott országok népéből a kizsákmányolás sajtolt ki, s amely a gyarmatosító hatalmak kincsestárait gazdagította. A kapitalista piacok napról napra teret veszítenek. Ez természetesen befolyásolja a tőkés államok belpolitikai helyzetét. Angliában, Olaszországban, Belgiumban, Franciaországban és más kapitalista országokban elbocsátják a munkásokat és az állami alkalmazottakat, sztrájkok folynak, s a dolgozók nehéz harcokat vívnak a munkáért, azon jogaik megőrzéséért, amelyeket eddig kivívtak,

s amelyeket a monopolisták a fokozott kizsákmányolás érdekében meg akarnak tőlük vonni. A Szovjetunió és a szocialista országok ezzel szemben nagy szocialista és kommunista távlatok előtt állanak. A nemzetközi események forgatagában újból tudatosítjuk, hogy köztársaságunk egészen más helyzetben van, mint a második világi háború előtt, amikor a nyugati nagyj hatalmak politikai sakktábláján csak | bábu voltunk. Ojra felütik a fejüket a német militarizmus és monopolizmus azon erői, amelyek a múltban egresszívitásukkal borzalmas háborúba sodorták a világot, s népünket rabszolgasorba vetették azzal a céllal, hogy kiirtsák. Ezek az erők ma már igen nyíltan újra hangoztatják célkitűzéseiket és egyre merészebbek lesznek jelenlegi szövetségeseikkel szemben is, akik rávezették őket erre az útra. Mi azonban ma egységes testvéri családban élünk a többi szocialista országgal, szilárd, testvéri, szövetségi kapcsolatok fűznek a Szovjetunióhoz, s ez a záloga, biztosítéka politikai és kulturális fejlődésünknek nemzeteink dicső, haladó hagyományai szellemében, a proletár nemzetköziség szellemében. (Taps.) Ez egyben hatalmas biztosítéka szocialista és kommunista célkitűzéseink megvalósításának. Terveinkben és célkitűzéseinkben minden törekvésünkben az új társadalmat építő ember áll előtérben. A kapitalista és a szocialista világ ezen eltérő és teljesen szembenálló távlatainak megvilágításában is látnunk kell szövetkezeti parasztságunk helyzetét, biztonságérzetét, jelentős szerepét, amelyet szocialista rendszerünkben betölt. A kapitalista országokban a parasztság helyzete ellentétes. Nálunk a szövetkezeti parasztok élete ma már teljes mértékben egybekapcsolódott a szocialista társadalom fejlődésével. Életük egyre gazdagabb s még gazdagabb lesz, ha gazdagabb lesz egész szocialista társadalmunk. Ezért a munkások, a szövetkezeti parasztok és a dolgozó értelmiség feladata erejük teljével hozzájárulni társadalmunk sokoldalú gyarapításához, az erős szocialista köztársaság építéséhez, amely mind többet tehet a világbéke megőrzésében. Ezért küldött elvtársak, visszatérve szövetkezeteikbe, vegyék szemügyre a szövetkezet többi tagjával együtt közös gazdaságukat, mérlegeljék újra és ellenőrizzék terveiket, kötelezettségvállalásaikat, a Csehszlovákia Kommunista Pártja által kitűzött célok és távlatok szemszögéből. Vizsgálják meg, hogyan lehetne a legjobban megszervezni a szövetkezet munkáját, a közös termelést úgy, hogy szövetkezetük derekasan megállja a helyét a szocialista társadalom fejlesztésére irányuló nagy törekvésekben, abban a nagy történelmi folyamatban, amelyben már ma feltárjuk az eljövendő kommunista társadalom biztató távlatait* Elvtársak, szilárdan bízunk abban, hogy a csehszlovákiai szövetkezetek ezen kongresszusa kezdetét jelenti majd mezőgazdaságunk fellendülésének és szövetkezeti parasztságunk szilárd szövetségben a munkásokkal határozott léptekkel halad előre a békéért, a kommunizu jj.rt vívott harcban. (Hosszantartó taps.) ÜJ SZÔ 5 * l'n 25.