Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-23 / 82. szám, csütörtök

N' A KRASZNODARI kerületi művészeti múzeum fiókintézetet nyitott a korenyevi járás Platnyirovszka községében. A Kirov-kolhoz dolgozóinak oly nagy a művészet iránti érdeklődése, hogy képzőművészeti tanfolyamot szerveztek. Képünkön V. Hogykova festöművésznő, a tanfolyam vezetője, mellette balról N. Szmirnov, a kolhoz asztalosa. (ČTK - TASZSZ felvétele.) * SZÍNHÁZI HÍREK © A VARSÓI OPERAHÁZ olaszországi vendégszereplésre készül. Egyebek között Muszorgszkij Borisz Godunov c. operáját is előadják. JÁN C1KKER BAJAZID BÉG C1M0 OPERÁJÁT külföldön is nagy sikerrel játszák. Az Altenburgi Tartományi Színház még ebbe az idényben készül bemutatására. -va A LENGYEL SZÍNHÁZI ÉLET KIMAGASLÓ ESEMÉNYE Armand Salacrou francia író, a Teatr Polski színpadán előadásra kerülő Bulvár Durand című drámájának világbemutatója. Közönségünk előtt nem ismeretlen a francia drámaíró neve. A harag éjszakája című színmüvét 1047-ben játszotta a prágai Nemzeti Színház. KURT HONOLKA, A CSEHSZLOVÁK OPERÁK ISMERT NÉMET PROPAGÁTORA Smetana Eladott menyasszonyának szövegkönyvét újonnan lefordította. Az 1960-61-es színházi idényben tizennégy német színház tűzte műsorra Honolka új fordításában az operát. JANÁCEK KÄŤA KABANOVA CIMO OPERÁJA az egész világon nagy sikert arat. Tavaly nyáron New Yorkban adták elő, idén Londonban, Antwerpenben készülnek bemutatni. Budapesten néhány héttel ezelőtt volt a bemutatója; a közönség nagy tertzéssel • fogadta. A ZÜRICHBEN JÜNIUSBAN MEGRENDEZÉSRE KERÜLŐ OPERAFESZTIVÁL fénypontja Bohuslav Martinú Görög passió c. zenedrámájának világbemutatója lesz. Paul Sacher, akinél Martinú életének utolsó hónapjait töltötte, vezényli a művet. A zürichi operafesztivál másik kimagasló eseménye h'einrich Sutermeister svájci zeneszerző Raszkolnyikov című operájának bemutatója lesz. A darabot Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének alapján írta. incs munkaerő, kevés a szakember ... Szövetkezeteinkben ez a leggyakrabban hangoztatott panasz. Pedig sosem volt annyi gép és sosem tanultak annyian, mint ma. Mégis... Sok olyan szövetkezet van, ahol a tagok átlagos életkora 55 — 60 év... Tisztelet és becsület az időseknek, de ilyen életkorral bizony már nehéz munkatempót tartani, nehéz az egyre növekvő követelményeket teljesíteni ... Hol vannak, mit csinálnak a falu fiataljai? Legtöbbjük tanulónak megy, s a városokban vállal munkát. Természetes és helyes, ha az a munkaerőfelesleg, amely a mezőgazdaság gépesítése folytán felszabadul, az iparban helyezkedik el. De helyese, ha azok is az iparba, a városokba mennek dolgozni, akikre a szövetkezetekben is óriási szükség van? Mondani sem kell, hogy nem helyes! Helytelen és nagyon káros irányzat az, amely lebecsüli a mezőgazdasági munkát, és egyedül az ipart, a várost tartja „kifizetődő" megélhetési területnek. Bármennyire helytelen, a £ helyzet — sajnos — a legtöbb helyen mégis az, hogy a szövetkezetekben alig találni fiatalokat. A fiatalok nagy része vállalja a gyári munkát, a drágább városi életet, vagy az utazással járó fáradságot, ahelyett, hogy a faluban maradna, és az egészségi szempontból is előnyös mezőgazdaságban dolgozna. A jelenség azért is furcsa, mert ma már egyre jobban eltűnik a falu és város közötti különbség. Falvainkon a rádió, a televízió, az ismeretterjesztők, valamint a különféle kulturális együttesek révén majdnem olyan szórakozási és művelődési lehetőségek vannak, mint akármelyik Jj városban. Ettől eltekintve az ismert s kollektíva, amellyel együtt nőttünk, • amelynek minden tagját ismerjük, s élvezetesebb lehet, sokszor minden s szempontból többet nyújthat, mint a városi közöny, amely sokszor még ma is körülveszi a vidékieket. Hogy a legtöbb falusi fiatal mégis a városba vágyódik, és csak az ipart látja megélhetési lehetőségnek, véleményük szerint a szülők, a gazdasági > élet vidéki irányítói, nem utolsősorS ban a falusi tanítók elégtelen nevelőÍj és felvilágosító' munkájának is tu<; lajdonítható. s Vannak rosszul gazdálkodó szövet\ kezetek, amelyek példája egy csöp!» pet sem vonzó. E szövetkezetek sem s erkölcsi, sem anyagi szempontból "i nem gyakorolhatnak hatást. Ha a > fiatalság elvágyódik e szövetkezes tekből, ezt megértjük. Nem értjük azonban meg, ha azokban a szövetkezetekben sem maradnak meg, ahol jól gazdálkodnak, és nincs baj a munkaegységek értékével. A gyakorlat pedig sajnos, azt mutatja — tisztelet a kivételnek —, hogy a jól gazdálkodó szövetkezetekben is csak itt-ott találunk fiatalokat. Ezek után mi másnak lehetne tulajdonítani a falusi élet és a mezőgazdaságban végzett munka lebecsülését, ha nem annak, hogy a diákok az iskolában sem kapnak olyan nevelést, amely felkeitené érdeklődé> süket a mezőgazdaság iránt és megs szerettetné velük a falut?... £ Nem gondolunk sem a paraszti roj> mantikára, sem a falu „ősi" rend< jére. A vidéknek azonban megvan a TANÍTOK FELELŐSSÉGE maga varázsa, amit semmi sem pótolhat. Az egészséges mezei munka, a természettel való eleven kapcsolat a szülők, rokonok közelsége és megannyi más tényező, mind-mind marasztaló lehet, de csak akkor, ha ezt újra hangsúlyozzuk, ha a meggyőzés minden eszközével már az iskolapadban a mezőgazdasági murtka és a falu szeretetére nevelünk. Az a tanító azonban, aki a faluban csak a sártengert, a mezőgazdasági munkában pedig csak a látástól vakulásig tartó munkát látja, és tanítványaival is ezt hiteti el, nem használ, hanem nagyon sokat árt. A tanítóknak elsősorban is a jót, a szépet kell kiemelniök. A mezőgazdasági munka és a falu megszerettetésére csupán a vonzó példa erejével nevelhetnek. De így van-e ez a valóságban ? A napokban a Dunajská Streda-i járásban, az ország egyik jellegzetesen mezőgazdasági járásában jártunk. Mint általában mindenütt, itt is vannak jól és kevésbé jól gazdálkodó szövetkezetek. Ahol gyengébbek az eredmények, a lemaradást — a legtöbb helyen a munkaerő- és a szakember-hiánnyal magyarázzák. A területi átrendezés után a járásban 71 szövetkezet működik Ezekben mindössze három főiskolai végzettségű szakember dolgozik. A három főiskolai végzettséggel rendelkező ember közül egyik ökonőmus, kettő mérnök. A járásban így egy főiskolai végzettségű emberre 22 536 hektár terület esik. Az ötéves terv végére egy főiskolai végzettséggel rendelkező szakemberre csak ezer, 1970-ben pedig csak 500 hektárnak szabad esnie... Az aránytalanság most óriási... A járás szövetkezeteiben még 21 " technikus és néhány középiskolát, vagy különféle mezőgazdasági tanfolyamot végzett szakember dolgozik. A szükségleteket azonban távolról sem elégítik ki. A mostaninál sokkal több technikusra, sokkal több közép- és főiskolát végzett szakemberre lenne szükség. Néhány év múlva a szövetkezet elnökeinek is főiskolai végzettséggel kell rendelkezniük, nem beszélve más beosztásokról, amelyeket szintén csak azok tölthetnek majd be, akiknek meglesz a közép-, vagy főiskolai végzettségük. A mezőgazdasági szakemberképzésterén tehát a Dunajská Stredai járásban is rengeteg a tennivaló. Az illetékesek a szükségleteket figyelembe véve kidolgozták a járásra vonatkozó tervet. Eszerint a járás területéről 299 tanulót kell megnyerniük mezőgazdasági szakiskolákba. A toborzás ez év január 15-én indult meg. Eddig mindössze 18 diákot sikerült megnyerniök, s amint Szlezsák Istvántól, a mezőgazdasági iskolák járási tanfelügyelőjétől megtudtuk: ez a szám már nem fog lényegesen módosulni... Tehát az előirányzottnak még a 10 százalékát sem sikerült megnyerni mezőgazdasági pályára. Hol a hiba, mi ennek az oka? Először az, amit már az előbb említettünk: sok iskolában gyenge a szervező- és politikai felvilágosító rňunka, a pályaválasztói tanácsadók nem körültekintők nem veszik figyelembe a szükségleteket, a tanítók nem keltik fel a tanulók érdeklődését és szeretetét a mezőgazdaság iránt. Másodszor, a szövetkezetek nem látják a távlatokat, nem tudatosítják, hogy a szakemberek elsősorban nekik lesznek hasznukra, s nem kötnek a tanulókkal szerződést. Van olyan szövetkezet, amelynek módja lenné rá, mégis csak egy-két tanulót vagy egyet se küld iskolába. Hiba az is, hogy helyenként csak a számokkal törődnek, a „jelentésre" néznek, nem bánva, a statisztikának van-e reális alapja vagy nincs, a kimutatott számok megfelelnek-e a valóságnak vagy nem. Ez történt például Horný Potoňban. Az iskola igazgatója „nagyszerű" kimutatást csinált hogy mennyi diákot adnak mezőgazdasági iskolába. A „szép" eredményért az igazgató kitüntetést kapott, a diákok azonban csak papíron szerepelnek ... Vannak iskolák, amelyekből egyetlen gyereket se irányítanak mezőgazdasági pályára. Pedig mezőgazdasági vidékről lévén szó, a Dunajská Streda-i járásban működő iskolák e téren az élen járhatnának. Itt van például a šamoríni iskola. A IX. B. osztályban ez idén 52 diák fejezi be tanulmányait. Közülük mezőgazdasági szakiskolára mindössze ketten mennek. Kilencen tovább tanulnak a többiek pedig az iparban és más munkaszakaszokon helyezkednek el. Hasonló a helyzet Orechová Potoňban. A falu nyolcéves iskolájának 51 núlriäíč toVább, a föbbiek ipari pályára mennek. Mezőgazdasági iskolába senki se jelentkezett. Nem jobb a helyzet a bakai, a bohelovi, a blažovi, a budinái a čehovi iskolákban sem. Nagyon szomorú, hogy a čalovoi iskolából is - amely községben egyébként helyben van a mezőgazdasági iskola - mezőgazdasági szakra mindössze ketten mennek. Vannak mindenesetre jó példák is. Ide tartozik Okoč, Topoľovec, Vrakuň és Hroboňovo. Eddig ezen falvak iskolái adták aránylag a legtöbb tanulót a mezőgazdasági iskoláknak. Az eset természetesen nem véletlen. Az eredmény a szövetkezet és az iskola jó viszonyának, a tanítók tudatos felvilágosító munkájának tulajdonítható. Ezekben a falvakban a szövetkezetek nem féltek szerződést kötni, s a tanítók sem mulasztották el diákjaikat a mezőgazdasági munka szeretetére és megbecsülésére nevelni, hivatásul a mezőgazdasági szakmát ajánlani. A tarthatatlan helyzet, a mezőgazdasági iskolák lebecsülése ott mutatkozik meg, ahol a tanítók és mindazok, akik felelősek a tanulók neveléséért, elmulasztották a meggyőzést, a pályaválasztási tanácsadás során nem hangsúlyozták eléggé a mezőgazdaság fontosságát. ogos-e ezek után a tanítók és általában minden illetékes felelősségéről beszélni? Véleményünk szerint igen. A fiataloknak a mezőgazdaság iránt tanúsított magatartásáért mindenki felelős, aki kapcsolatban van az ifjúsággal. A legnagyobb felelősség azonban a tanítókra hárul, akik döntően befolyásolják a gyerekek gondolkodását, a munkaszakaszok iránti érdeklődését. A tanítóknak ezért egyetlen iskolában sem szabad megfeledkezniük arról, hogy diákjaikat a meggyőző munka minden eszközével a mezőgazdasági munka megszeretetésére neveljék. Ha a lehetőségeket kihasználják, ha a siker érdekében mindent megtesznek - az eredmény sem marad el. BALÄZS BÉLA J ez idén végző diákja közül 45-en taIIIIEIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIUIIIIII Szabó Gyula: Krumplikapálás (fametszet 1945) kocsival és a hozzátartozó felszereléssel. Az egység 35—40 főből állott, akik között több košicei származású fiú is volt. Az osztag a fentemlített gazdasági iskolában helyezkedett el és összeköttetésbe lépett a košicei katonai hadtesten szolgálatot teljesítő Belus hadnaggyal. Belus egy jól átgondolt tervet dolgozott ki arra, hogy megmentse azokat a bujdosó katonákat, akik csapattestüktől megszöktek és nem akartak a Szovjetunió ellen harcolni. Ide számította azokat is, akik nem akartak eleget tenni a nyilasok általános mozgósítási és kiürítési parancsának. E cél érdekében a gazdasági iskolában elhelyezkedett katonai egységet színleg legalizálta, elősegítette, hogy élelmiszert ^telezzen. Az épület előtt rendszeres őrség állott, amely kifelé rendes katonai alakulat látszatát keltette és idegeneket be nem engedett. A košicei hadtestparancsnokságon Belus közvetlen kapcsolatban állott azzal a katonai szervvel, amely a katonaszökevények összefogdosásával volt megbízva. Ezen beosztásában jó lehetőségei voltak egyes elfogott katonákat a gazdasági iskola épületébe küldeni, valamint az ezen iskolából kirendelt, nyilas karszallaggal Lapunk hasábjain „Délkelet-Szlovákia kommunistáinak ellenállási harca a háború alatt" címen megjelent cikksorozat korántsem meríti ki a háború alatti illegális kommunista mozgalom és szervezkedés egész történetét, még a bevezetőben megjelölt és elsősorban DélkeletSzlovákiára vonatkozó területen sem. Adatai sok tekintetben hiányosak, álcázott emberei révén, besúgók által megadott címek alapján bujdosó katonaszökevényeket és egyéb antifasisztákat rejtekhelyükből kimenteni és az épületben biztonságba helyezni. Ily módon a létszám rövid pár hét alatt több százra szaporodott. Az épületben tartózkodókat felfegyverezték — fegyvert és lőszert könynyen szereztek az akkor már folyton visszavonuló csapattestektől — katonai egységgé szerveződtek és készenlétben állottak arra az időre, amikor a front közeledtével Košicéért megindul majd a harc. Az volt a terv, hogy ez az egység az előrenyomuló szovjet hadsereg tehermentesítésére beavatkozik a város felszabadításáért folyó harcokba. Erre azonban nem került sor, mivel a szovjet hadsereg — mint annyi más esetben — Košicét is átkaroló mozdulatokkal körülzárta, úgyhogy az országbitorlók hanyatt-homlok menekültek a város területéről, puszta életüket mentve. A gazdasági iskola e helyőrségének nagy jelentősége volt, mivel számos antifasisztát mentett meg a nyilas hóhérok karmaiból. így sikerült a felszabadulást közvetlenül megelőző napokban biztos rejtekhelyet találni a csapattestétől megszö70. Befejezés az események összefüggései hézagosak, sok fontos földalatti megmozdulás, bár a szerzők tudnak róluk, — mint például a košicei Ruszinyákgépgyárban folytatott rendszeres szabotázs-cselekmények, az ungvári 1942—1943 évi földalatti szervezkedés és hasonlók — még nem került feldolgozásra. Mindezek ellenére azonban a cikkkött ifjú Kordik Edének, akinek édesapja 1936-ban a spanyol polgárháború nemzetközi brigádjában harcolt és hősi halélt halt, továbbá Róják Dezsőnek, aki az ország túlsó végéről, az osztrák-magyar határról szökött meg a mauthauseni koncentrációs táborba irányított menetoszlopból, valamint Drotcár Štefánnak, aki a nyilas mozgósítás parancsának teljesítését tagadta meg, valamint számos más antifasisztának is. A gazdasági iskola lakóival szoros összeköttetésben állottak egyes košicei elvtársak, többek között Kordik Helén, Ménesi Mária és dr. Simái Béla elvtársak, az utóbbi hathatós orvosi segélyben részesítette a rászorulókat. / Brflus hadnagyot, kinek tevékenységéről a nyilasok mit sem sejtettek, de mint haladó szellemű katonát ismerték, a felszabadulás előtti napon elhurcolták és kivégezték. Éppen annak az önzetlen, bátor antifasiszta harcosnak kellett az utolsó pillanatban elpusztulnia, akinek segítségével annyi ember menekült meg. 1945. január 19-én hétévi üldöztetés, rettegés és harc után boldogan ölelkezett össze a košicei gazdasági iskola kis helyőrsége a felszabadító hős szovjet katonákkal. sorozatból több fontos politikai tanulságot vonhatunk le. Ilyen mindenekelőtt az a tény, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja történelmében 1938 őszén következett be olyan helyzet, hogy a fasizmus lavinaszerű hatalomrajutása következtében a párt legális és féllegális tevékenysége máról holnapra megszűnt, és a párttagság egy része jóformán minden központi irányítás nélkül maradt éppen azokban az időkben, amikor erre a legnagyobb szükség lett volna. Mégis Dél-Szlovákia erőszakosan elszakított területén a megfelelő marxista-leninista tudással, a kellő forradalmi gyakorlattal és osztályösztönnel rendelkező párttagok a rendkívül zilált viszonyok között is szinte órák alatt megtalálták a helyes tájékozódást, és a helyzet alapos marxista elemzése alapján utólagos, . történelmi elbírálást is kibíró, helyes álláspontot foglaltak el. Ez a második világháború alatti délkelet-szloVákiai illegális kommunista mozgalmak első tanulsága. A beneši csehszlovák burzsoá köztársaság és a Horthy-féle fasiszta uralom közötti ádáz ellenséges viszonnyal merő ellentétben a Magyarországhoz csatolt dél-szlovákiai területeken működő kommunistáit, Csehszlovákia Kommunista Pártjának a proletár nemzetköziség szellemében való neveltjei, rövidesen megtalálják éppen az igazi proletár internacionalizmus szellemében a szervezkedési kapcsolatot a magyarországi kommunistákkal, megtalálják a magyar dolgozó tömegek legfontosabb időszerű követeléseihez, lelkületük megértéséhez vezető utat. Ezeknek a kommunistáknak részben a cikksorozatban is Ismertetett tevékenysége az 1938—1940-es esztendőkben ékes bizonyítéka annak, hogy az igazi kommunistákat a határoknak semmilyen erőszakos megváltoztatása nem tudja eltántorítani a proletár internacionalizmus szellemében folytatott politikától. További tanulság ezekből az évekből, különösen a fasizmus uralomrajutását és Csehszlovákia feldarabolását közvetlenül követő hónapokból az, hogy a nacionalista demagógia bizonyos történelmi konjunktúra feltételei között ideig-óráig győzelmet arathat és eredményeket érhet el, még a dolgozók körében is. Beszédes példája ennek a beneši nemzeti elnyomás következtében elkeseredett, részben tájékozódásukat vesztett magyar dolgozó tömegek magatartása közvetlenül a müncheni döntés előtti és utáni hetekben. Ugyanakkor azonban az is történelmi igazság, hogy a nacionalista demagógiától megtévesztett tömegek elsősorban éppen a kommunisták következetes felvilágosító propagandája következtében rohamosan kijózanodtak — és ellenhatásként még jobban tudatosították, hogy a dolgozó nép érdekeit egyedül a kommunisták pártja képviseli. Végül, de korántsem utolsó sorban tanulsága ezeknek az éveknek az a tény, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának neveltjei, akik vagy az új határmegvonás következtében, vagy pedig az illegális szlovákiai Központi Bizottság utasítására Magyarországra kerültek, minden erejükkel és képességükkel, minden tudásukkal és ' tapasztalatukkal a lényegesen nehezebb feltételek között működő magyar kommunisták segítségére siettek és a Kommunisták Magyarországi Pártjának harcaiban, Békepárt küzdelmeiben vezető szerepet vállalva az áldozatok jelentős részét hozták. A két pártnak ezek a közös áldozatai örök időre ragyogó példát mutatnak az elkövetkező munkásnemzedékeknek, hogyan kell igazi marxista-leninista szellemben a proletár nemzetköziség elveinek megfelelően kommunista módra küzdeni és ha kell, életüket is áldozni egy szebb, boldogabb jövőért. ÜJ SZÖ 7 * 1961. március 23.