Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-22 / 81. szám, szerda

Érettségi: MŰSZAKI FEJLESZTÉSBŐL MÉRNÖKEINKET, szakembereinket úgy ismerik szerte a világon, mint a műszaki fejlesztés, a gépesítés mestereit. Hogy ez mennyire igaz, sok-sok bizonyítékot említhetnénk. Elég, ha csak a brüsszeli világkiállításon elért sikerekre, vagy arra hivatkozunk, hogy hazánkat évente számtalan külföldi kiállításra hívják meg. Szakembereink segítségével pedig nagyon sok országban épülnek üzemek. Erre büszkék vagyunk és igyekszünk gyarapítani jó hírnevünket. Körülbelül erre gondolhattak a hodoníni Villanyerőmű dolgozói is, mikor annak a megvalósításán gondolkoztak, hogy az erőmű kazánjait központilag irányítsák, s ezzel is bizonyítékot tegyenek amellett, hogy hazánk magas fokot ért el a gépesítésben s a műszaki fejlesztésben. Talán nem minden olvasónknak volt alkalma hővillanyerömű kazánját látni, ezért megemlítem, hogy egy ilyen kazánház műszertábláján annyi különféle órát, hő-, nyomásmérőt találunk, hogy a benemavatott bizony a kérdések garmadával fordul a fűtőhöz. Tapasztalatból mondom ezt, mert magam is hasonlóképpen cselekedtem. A hatalmas generátorok, a levegőváltó és egyéb gépek állandó dohogása mellett a legilletékesebb emberrel, Voŕechovský Oldfich mérnök elvtárssal, a kazánok központi irányító-berendezésének megvalósítójával beszélgettem. Magas, szőke, vállas ember. Ezt mondta: — Már 1956-tól foglalkoztatott bennünket a központi irányítás problémája. Persze a megvalósítása körül sok vita folyt. Ez érhető, hisz elkészítése igen nehéznek mutatkozott. Ehhez nem fér kétség. Nem férhet, mert valóban, a tervezőknek mindenre számítaniok kellett, főleg arra, hogy az elképzelések, a tervek kidolgozása megfeleljen a követelményeknek, de főképpen arra kellett ügyelniök, hogy az átalakítás a termelés megszakítása nélkül menjen végbe. De hát az ember nem azért lett óriás, hogy az útjába kerülő akadályokat le ne tudja küzdeni. VOftECHOVSKÝ ELVTÄRS az üzem vezetőségének biztatására és támogatásával 1959 első felében munkához látott. Éjt nappallá és nappalt éjjé téve dolgozott, tervezett. Egyedül ... Vannak esetek, amikor az ember tehetetlen a felmerült problémákkal szemben. Ennek ő is tudtára így fest „belülről" a központi irányító. Rostislav Sochor „fűtő" innét ellenőrzi a kazánok működését. ébredt, mert nem egy olyan probléma merült fel, amit csak munkatársainak és az üzem vezetőségének segítségéve! tudott megoldani. Akikhez fordult, nem tagadták meg tőle a segítséget. A probléma sikeres megoldása az ő ügyük is volt. Ezért nem maradtak közömbösek. így született lassan, de biztosan a központi kazánirányítő. Azaz mégsem így, mert a műszaki munkás, a tervező elképzelésébe az életet a termelésben dolgozó viheti és vitte is bele. Az adott esetben a mechanikus- és villanyszerelő részlegen dolgozó Jura elvtárs öttagú szocialista munkabrigádja volt az életet adó apa és anya. És hogy mindkét részről jó munkát végeztek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a központi irányító kiválóan működik ... — Mégis, mi adta az ihletet, mi volt a központi mozgató erő, az irányító megvalósítására? — kérdeztük Voŕechovský mérnöktől. • — Erre nem könnyű válaszolni — mondta, — mert sok körülmény késztetett bennünket. Elsősorban a kazánbk kezelőinek akartunk zaj nélküli és pormentes munkahelyet biztosítani. Ezenkívül biztonságosabb és sokkal kifizetődőbb a kazánok működésének egy helyről való irányítása. JÖVAL TÖBBET értek el... Először is véghezvitték azt, amire vállalkoztak. Azt hisszük, az adott sző megtartása az emberek cselekedeteinek egyik legszebbike. Ezt az anyagiak — bár az irányító megvalósításával igen nagyok a megtakarítások — sem tudnák pótolni. A bonyolult műszaki fejlesztés problémájának megoldása elsősorban is a műszaki fejlesztésből tett érettséginek felel meg. Ezt pedig nem pénzzel kell mérni. Csak a kíváncsiság vitt rá, hogy megkérdezzük: — Mennyibe került az Irányító megszerkesztése ? — Kicsiség — mosolygott a mérnök. — Több százezer koronába. De a központi irányító olyan nagy szolgálatot tesz nekünk, amit nem lehet pénzben kifejezni. Mi többre becsüljük azt, amit az irányító adott és jelent. Üzemünkben négy műszakban folyik a munka. Az irányító alá csak négy kazánt kapcsoltunk. Azelőtt négy kazánt egy műszakban hat ember kezelt. Ma csak négy dolgozó ügyel a kazánok működésére. Tehát a négy műszakban nyolc munkaerőt takarítunk meg. De mint már mondtam, annak örülök a legjobban, hogy egy lépéssel előbbre jutottunk... — Az irányítót még tökéletesíteni fekarjuk, vagyis hogy a szerzett tapasztalatokat felhasználva valamenynyi kazánunkat egy helyről irányíthassuk ... TÜZHET-E EZ AZ EMBER szebb, nemesebb célt maga elé? Erről fölösleges volna vitázni, mert a felelet csak egy lehet: Nem, nem tűzhet. KEZES JÖZSEF il ÚJ SZÓ Jól megy a munka Segít a verseny A mi kis falunkban is nagy sürgésforgás észlelhető a tavaszi munkák körül. Modrany nagyon kis részét képezi hazánknak, mégis jelentősen hozzájárul szocialista köztársaságunk életszínvonalának emeléséhez. Minden szövetkezeti dolgozó a tavaszi munkák mielőbbi befejezésére törekszik. Szövetkezetünk 1195 hektáron gazdálkodik. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél több és jobb termést tudjunk betakarítani a határból. Egy vagon krumplit elöcsíráztatunk, melyet a szövetkezet asszonyai már átválogattak. Krumplival 46 hektárt ültetünk be. A kertészetben is jól megy a munka. A paprika jól megterem nálunk, ezért az idén 20 hektáron ültetünk ki paprikapalántát. Hogy elég palántához jussunk, 490 négyzetméter melegágyat készítettünk. Ezért a munkáért négy idős bácsi: Varga Vince, Lami Vince, Kun Albert és Szűri Illés érdemel dicséretet. Rövid időn belül hozzálátnak a tavaszi káposzta kiültetéséhez. Korai káposztát négy hektáron termelünk az idén. Ezek a tények bizonyítékai annak, hogy dolgozóink rendesen végzik munkájukat, ami feltétele a nagy terméshozamok elérésének és a piac gazdagításának. Kovács Terézia, Modrany. A szocialista munkaverseny nagy hatással van a humennéi Chemkostav életére is. Az üzem dolgozói egyre nagyobb számban kapcsolódnak bele s ez nagyban meglátszik az eredményeiken is. Különösen az önköltség csökkentését és az anyagmegtakaritást segíti ez a mozgalom. Például Lichman elvtárs ácscsoportja havonta 10 köbméter faanyagot takarít meg. Hasonló szép eredményeket ér el Štec Juraj kollektívája Is: Švéda Karol lakatos kollektívája pedig havonta 5770 koronával csökkenti az önköltséget. A szocialista munkaverseny a felsoroltakon kívUl igen jó hatással van az újítómozgalomra is. Példa erre Huba mérnök csoportja a műszaki részlegen. A csoport a szocialista munkabrigád büszke cím tulajdonosa. Néhány hónappal ezelőtt a csoport tagjai újítást dolgoztak ki az előregyártott épületelemek gyártási idejének több mint 800 százalékos csökkentésére. Most újabb újítással lepték meg az üzem vezetőségét. Huba mérnök vezetésével vasbeton fűtőtesteket szerkesztettek. Az újfajta radiátorok minden követelménynek megfelelnek, 110 C" hőmérsékleten Is kipróbálták őket. Eddig már 160 darab különböző méretű vasbeton radiátort készítettek el, s ezzel 9 tonna acélt takarítottak meg. KOVÄCS ZOLTÁN, Zemplín. AZ AUTÓBUSZBAN: A t utóbbi Idők leggyakoribb beszédtémája a mezőgazdasági termelés fellendítése. Ezzel foglalkozik pártunk és kormányunk, ezzel foglalkoznak a nemzeti bizottságok, az üzemek dolgozói. Legtöbben az előttünk álló feladatok megvalósításának formájáról beszélnek. A termelés növelése beszédtéma azért is, mert nemrég tartották meg az EFSZ-ek évzáró taggyűléseit, ahol értékelték az elmúlt év eredményeit, feltárták a fogyatékosságokat. Ezeken a gyűléseken tárgyalták meg, hogyan, mily módon fogják teljesíteni a harmadik ötéves terv feladatait, és főleg annak első évét, aminek sikeres zárása jelentősen elősegíti a terv lerövidítését s egyoen dolgozóink életszínvonalának emelését. Ilyen "értelmű beszélge:ésnek voltam fültanúja a minap az egyik autóbuszban. Felmerült • az a nézet is, hogy néhány EFSZ-ben nincs elegendő munkaerő, mivel a faluból sokan az üzemekbe mentek el dolgozni. Sajnos ezzel a kérdéssel az EFSZ-ek nagyon keveset foglalkoznak s nem törekednek minden faluban arra, hogy kelemesebbé, kulturáltabbá tegyék a falusiak életét, pedig meghozná a várt gyümölcsöt. Kedvezőbb körülmények között sok fiatal is falujában maradna. Hisz sokan meggyőződtek róla, hogy az EFSZ nem is olyan rossz, ahogy azt annakidején gyakran lefestették. Az EFSZ-tagok éppen úgy építkeznek, mint a munkások, márpedig az építkezéshez kell bizonyos anyagi alap is, amit csakis az EFSZ-ben ledolgozott munkaegységek utáni díjazás biztosít. — Ha figyelembe veszszük az EFSZ-tagok jö» vedelmét, felér az üzemi munkásokéval, — mondta az egyik utas. — Nagyon jól tette a sógorom, hogy odahaza maradt a szövetkezetben — toldja meg beszédét. Elszámoláskor hatezer koronát kapott. Emellett családjánál ma' radhatott... Az utazók felvetették azt is, hogy sok EFSZ már családi pótlékot is fizet, ami szintén növeli a tagok jövedelmét. Ez rövid töredéke ahnak a beszélgetésnek, mely bizonyítja, hogy á falusiak nagyrésze a szövetkezetbe vonzódik, csak - leginkább ott, ahol munkaerőhiány van — nagyobb gondot kellené fordítani a szervezésre, a kulturáltabb élet biztosítására. Csandal István. Dél-Szlovákia kommunistáinak ellenállási harca a háború alatt Irta: ROJÄK DEZSŐ és SZŐKE LŐRINC 7. A fasiszták közös frontja a kommunisták ellen A bratislavai szlovák politikai rendőrség és az OšB (a szlovák állambiztonsági központ) kezdeményezésére a budapesti politikai rendőrség a német Gestapo bevonásával körmönfont tervet dolgozott ki a magyarországi kommunista mozgalom felgöngyölítésére, amelynek vezetőségében — értesülésük szerint — ismeretlen nevű, Szlovákiából származó elvtárs is dolgozott. E terv céljaira azt az ürügyet találták ki, hogy a szlovák és magyar illegális kommunista pártok központi bizottsága, illetőleg vezetősége egy-egy tagjának a két pártot érintő közös problémák megtárgyalása céljából Košicén, illetőleg Budapesten találkozniok kellett. A fasiszta biztonsági szervek terveinek megvalósítását megkönnyítette a körülmény, hogy a szlovák politikai rendőrségnek egy volt kommunista ifjúmunkás funkcionárius árulása folytán tudomására jutott, hogy a szlovákiai kommunista mozgalomnak egyik vezető tagja Magyarországon tartózkodik és ott tevékenyen részt vesz a földalatti kommunista mozgalomban. Handera nevű árulótól az OŠB azt is megtudta, hogy a kelet-szlovákiai kommunisták és a magyarországi kommunista mozgalom között a kapcsolatot Balog Jánosné elvtársnő, košicei lakos tartja fenn, aki ebből a célból ismételten illegálisan Szlovákiába utazott. Az egyik ilyen szlovákiai úján, 1943 szeptember elején Balognénak szlovák területen az elvtársak átadták Magyarországra való átvezetés céljából az előbb említett áruló funkcionáriust, Handerát, akiben akkor még az egész szlovákiai pártszervezet, így tehát Balogné is megbízott. Balogné és Handera még Spišské Podhradieből ismerték egymást, ahol a háború előtt mindketten együtt dolgoztak a CSKP-ben. Ugyanakkor, illetve még ezt néhány nappal megelőzően Bratislavából Budapestre utazott az UŠB-nek Imrich Sucký nevű vezető tisztviselője, aki Budapesten vitéz Üjszászy tábornoknál, a magyar kémelhárító főnökénél jelentkezett, s akivel megállapodott, hogy a szlovákiai illegális kommunista párt központi bizottsági tagjának adja ki magát. Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy Üjszászy karrierjét csehszlovákiai kémtevékenységének köszönhette, mert mint magyar katonai attasé az 1934—1937-es években Prágában működött és onnan irányította a Csehszlovákia elleni magyar kémtevékenységet. Üjszászy kitüntető szívélyességgel fogadta a szlovákiai kommunistát játszandó ÜSB-embert és összehozta őt a magyar politikai rendőrség főnökével, a hírhedt kommunistafaló Schweinitzer-Zombor rendőrfőkapitánnyal. Az illusztris társaságot Kozlovsky, a brnói Gestapo főnöke egészítette ki. Budapestről az 05

B embere Kozlovskyval és a magyar politikai rendőrség négy vezető tisztviselőjével Košicére utazott, hogy az eredeti terv szerint ott várják be Balognét, aki Medzeven és Lucia-Bányán keresztül hozta magával a szlovákiai illegális kommunista párt bratislavai funkcionáriusát, az előbb említett és az ÜSB-vel összedolgozó Handera nevű spiclit. A- díszes magyar-német-szlovák társaság azonban a megbeszélt napon hiába itta egyik feketét a másik után Košicén a Schalkház-kávéházban, Balogné a provokátorral csak nem érkezett meg. Ezért a magyar rendőrség közegei kiszálltak a tekintetbe jövő határrészre és megállapították, hogy Balogné tényleg átlépte a határt, de közben a határőrség mint gyanús személyt feltartóztatta, mert nála friss szlovákiai újságokat talált. Ebből arra következtettek, hogy Balogné a határ mentén nem gombát szedett, mint állította,, hanem „odaát" járt. A košicei Schalkházban tanyázó „vezérkar" utasítására Balognét tüstént szabadlábra helyezték, úgy hogy — ha némi késéssel is — megjelent Košicén. Közben a spicli Handerának is sikerült a határon át Kassára jutnia, ahol bemutatta Balognét a magát a szlovákiai kommunista párt funkcionáriusának kiadó ÜSB-embernek. Balogné — mitsem sejtve — illetve azt gondolva, hogy helyesen cselekszik, a magát „Karol"-nak nevező ÜáB-közeget Budapestre kísérte, hogy megkeressék a magyar kommunista pártnak Balognéval már eddig is kapcsolatban álló és Csehszlovákiából származó funkcionáriusát, Tonhauser elvtársat. Ugyanis ő volt a szóban forgó vezető funkcionárius. Balogné nem ismerte Tonhauser lakását, csak egy budapesti címmel rendelkezett, ahová Tonhauser időnként jelentések és tudósítások átvétele céljából eljárt. Miután Tonhauser 24 órán belül nem jelentkezett, az ÜSB embere pártutasításszerűen közölte Balognéval, hogy a föld alól is elő kell teremtenie a magyar kommunista párt kérdéses vezető funkcionáriusát. Míg ő maga a Keleti-pályaudvaron ütötte .fel főhadiszállását, arra utasította Balognét, hogy neki oda három óránként jelentést tegyen kutatásának eredményéről. Balogné tényleg három napon át, minden kapcsolatát felhasználva kutatott Tonhauser elvtárs után, de eredménytelenül. Miután azonban Balogné nem találta meg a kapcsolatot Tonhauserrel, a politikai rendőrség azt hitte, hogy Balogné lóvá tette őket s erre föl, valamint, hogy a szükséges címet tőle, ha kell, erőszakkal is kivegyék,. Balognét letartóztatták. Balogné letartóztatása után egy héttel, nem bírva az embertelen kínvallatást, elárulta a találkahelyet. Tonhauser elvtárs — mitsem sejtve — jelentkezett az ismert helyen. A Hársfa u. 45. sz. alatt, Kótay Ferenc Košicérôl származó, Budapesten dolgozó, derék, bátor, kommunista lakásán. Ezután már csak technikai kérdés volt, hogy Tonhauser elvtársat az ÜSB embere a magyar rendőrség közegei segítségével letartóztassa. Tanulságos történet ez, mert a napnál világosabban bizonyítja a szlovák, a magyar és a német politikai rendőrség szoros együttműködését, ha a kommunisták üldözéséről volt szó. A Budapesten felgöngyölített szálak alapján az ország különböző városaiban folyt a Békepárt tagjainak letartóztatása. így elsősorban Košicén, ahová a közvetlen szálak vezettek. A letartóztatottakat Budapesten összpontosították és Soroksáron egy villában, mármint a villa pincéjében tartották fogva. Még a magyar csendőrnyomozók szadista kínzási módszereiben is párját ritkító kegyetlenséggel, raffinált eszközökkel, hosszú heteken keresztül vallatták őket. A szaggatott elektromos áramütésektől egészen a vándorvese-gyártásig a kínzások minden fajtáját alkalmazták. A letartóztatottaknak a vizsgálati fogság és vallatások ideje alatt a villa nyirkos, hideg pincehelyiségében földön ülve, rendőrszuronyok között, mozdulatlanul és némán kellett tölteniök a nappalt és éjjelt. Ennek ellenére a foglyok keményen tartották magukat és nem fedték fel a Békepárt akkor már igen kiterjedt szervezetének vezető tagjait. Hogy ez így volt, bizonyítja az a tény, hogy a Békepárt a nagyarányú letartóztatások és megfélemlítés ellenére 1943 őszén lényegesen fokozni tudta munkáját. A megkínzott emberroncsokat kéthőnapi vizsgálati fogság után a magyarországi elnyomó szervezet leghírhedtebb fogházába, Sátoraljaújhelyre szállították. A vádlottak perének tárgyalását kettéválasztották. A tömegper Sátoraljaújhelyen folyt le, míg a Békepárt négy letartóztatott vezetője felett katonai statáriális bíróság ítélkezett 1944. február 9-én Székesfehérvárott. A statáriális bíróság mind a négy vádlottat halálra ítélte. Ezek Pavol Tonhauser, Szekeres Sándor, Pataky László, valamint annak felesége, Szirmai Edit voltak. A négy halálra ítélt 20 napot töltött a siralomházban, de az ítéletet 1944. március 1-én életfogytiglani fegyházra változtatták. A foglyokat a front közeledtével 1944 őszén német koncentrációs táborba hurcolták. Innen súlyosan megrendült egészségi állapotuk ellenére a felszabadulás után mégis hazajutottak. Cikksorozatunk egyik előző cikkében az 1940-es évben Košicén lefolytatott perről mérleget készítettünk, amelyben kimutattuk, hogy az 57 elítélt kommunista közül 28-an életüket áldozták a felszabadulásért. Az 1944 őszén lebukott és Sátoraljaújhelyen elítélt Košice és környéke kommunistáinak tömegpere az előbbinél is nagyobb méretű volt. 77 vádlott állt a magyar királyi honvédség rendkívüli bírósága előtt. A vádlottakat 200 éven felüli összbüntetéssel sújtották, akik emelt fővel hallgatták végig az ítéletet. A felszabadulás boldog óráit azonban csak kevesen élhették meg. Hogy a sátoraljaújhelyi tárgyalás folyamán halálos ítéleteket nem hoztak, ez annak tudható be, hogy ezidőtájt volt a Hitler ellen hadat viselő országok államfőinek teheráni konferenciája, amelyen határozatot hoztak, hogy a háborús bűnösöket mindenütt és minden egyes esetben népbíróság elé állítják. Alighanem ennek hatására kegyelmeztek meg a négy halálra ítélt bátor kommunistának is. Ő. A sátoraljaújhelyi foglyok kitörése 1943 telén Sátoraljaújhely „elite"börtönében kb. 350—400 politikai fogoly raboskodott. Többségüket bácskai szerbek alkották, akiknek emlékezetében kitörülhetetlen nyomokat hagyott az 1941. évi újvidéki vérfürdő, amikor a magyar fasiszta hatóságok a befagyott Duna jegén több ezer szerb és zsidó férfit, asszonyt és gyermeket bestiális kegyetlenségül SZÖ 4 * 196

1- március 22. I