Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-22 / 81. szám, szerda

JÓ PÉLDA Valóban követésre méltó példa, ] ahogy a prágai Wilhelm Pieck Üzem- | ben (a volt Škodovkában) az évtize- 1 dek óta ott ddlgozó munkásokat megbecsülik. A napokban megállapították, i ki dolgozik az üzemben több mint negyed évszázada, és az üzem hűséges j munkatársait, a derék jubilánsokat j üdvözölték és megköszönték nekik ed- / digi hasznos és eredményes tevé- I kenységüket. Josef Loučka elvtárs pél- j dául 45 éve alkalmazottja az üzem- J nek. Ketten negyven, ketten harminc- i öt, harminc és huszonötén éppen ne- J gyedszázada dolgoznak a gyárban. J Érdekes, hogy a 35 jubiláns közül 1 mindössze egyetlen a nö. Korántsem azért, mert a nők nem akartak azelőtt dolgozni. Nem. Csakhogy a tőkés vüág idején még a férfiak is ne- i hezen jutottak munkához. Éppen ezért oly kevés — csak harmincöt — a jubilánsok száma, mert a múlt rendszerben a munkás — bármennyire is szerette volna — nem maradhatott sokáig a helyén. A legkülönbözőbb ürügyekkel vágy akár ürügy nélkül kitették szerény állásából, csakhogy a munkanélküliek állandó tartalékserege lenyomja a munkabéreket. Egészen úgy, mint jelenleg az Egyesült Álla-, mokban, ahol a hivatalos adatok szerint közel hatmillió a munkanélküliek [ száma. Van azonban más oka is annak, miért ily kevés a jubiláns. Ritkítja a sorokat az idő múlása, a természetes halál, sokan vannak már megérdemelt nyugalomban, többen elpusztultak a náci koncentrációs táborokban. És ne feledjük, hogy a népi hatalom jô- i voltából hány derék, tehetséges mun- 1 kás került a felszabadulás után f e- ' lelős állásba, vezető beosztásba. Ez természetesen nemcsak a Wilhelm Pieck Üzemre vonatkozik. Az idősebb elvtársaknak jólesik az ' ilyen megbecsülés, hisz legtöbbjük a l sok évtizedes munka után még ha i nyugdíjba megy, se tud meglenni volt üzeme nélkül: legalább egyszer naponta benéz a kapun, elmegy az üzem előtt. És milyen boldogok ezek az öregek, ha nyugdíjaztatásuk után meghívják őket egy-egy gyűlésre, meg' hitt beszélgetésre, vagy akár a fiai talok közé tapasztalatát adásra, nevelői munkára. Ne feledkezzünk meg róluk sehol. Se a nyugdíjasokról, se azokról, akik még a csatasorban állnak. Adjunk alkalmat nekik, hogy jó agitátorok módjára átadhassák bevált tapaszta, tataikat, beszélhessenek múltjukról és összehasonlíthassák a komisz múltat a boldog jelennel. Az ilyen összehasonlítás nagyon tanulságos. A fiatalok szívesen meghallgatják. Szily Imre •WWV/VWWWNWl/WWWWWI/WA TV'akovce tágas határában Is gyönyörűen zsendül az őszi vetés, csirába szaladt már az árpa is 180 hektáron. Földben a tavaszi keverék, a mák, korai krumpli meg a borsó is. Ott jártunkkor kezdték, azóta minden bizonnyal be is fejezték a cukorrépa vetését. Indokolt tehát a bizakodás, a kitűzött célok elérésébe vetett hit, amely a diakovcei szövetkezetben a tagok nagyrészét eltölti, öreget, fiatalt egyaránt. A szövetkezetben ugyanis közel félszáz fiatal dolgozik. A szövetkezet féltő gonddal törődik a fiatalokkal, ezt mutatja az is, hogy a fiatal tagok a rendes értéken felül még külön egy kg kukoricát kaptak minden ledolgozott munkaegységre a múlt évben, s kapnak az idén is. A fiatalok ezt a gondoskodást az egész tagság megelégedésére végzett munkájukkal viszonozzák. Silvester Tvrdoň zootechnikus 1959-ben fejezte be tanulmányait a Fiatalok a szövetkezetben i •' ej! ššsŕÉš sttsp nitrai mezőgazdasági főiskolán. Mérnöki diplomájával a zsebében a szövetkezetek felé vett irányt, mert amint mondotta, az EFSZ-ekben korlátlan lehetőségek nyílnak a szakemberek számára. Diakovcén lépett munkába, s azóta itt munkálkodik szívvel-lélekkel "a szövetkezet állattenyésztésének fejlesztésén. S a szövetkezet által a felvásárlási terv idei teljesítésében elért szép eredmények, amelyeknek adatait egyáltalán nem hivalkodva, hanem magától értetődő természetességgel sorolja fel — a képzett szakember, jó munkáját is dicsérik. Az év elejétől március 10-ig sertéshúsból 107,5, tejből 100,9, tojásból 185,5 százalékra teljesítették a felvásárlási tervet, s a mai napig már túlszárnyalták a marhahús tervezett eladását is. Silvester Tvrdoň 27 éves fiatalember tele alkotóvággyal, életerővel. Őszintén szólva a fizikai erőnek sem igen lehet hiján, mert a természet jó nagy darab emberre kerekítette. A szövetkezet egyszerűen berendezett irodájának' egyik fekete íróasztala mögött ül, csak úgy munkaruhában, ahogy az előbb a motorkerék nyergéről leszállt. Feje felett a falon bekeretezett okirat függ, mely arról tanúskodik, hogy a szövetkezetet tavaly a köztársasági elnök az Építésben szerzett érdemekért kitüntetéssel jutalmazta. A fiatal mérnök néhány szóval jellemezte életét, pályaválasztásának indítékát. Bajéról származik, szülei ott élnek az állami gazdaságban. Apja a baromfifarm vezetője, öccse most végzi a mezőgazdasági főiskola 3. évfolyamát, leánytestvére pedig a voderadyi baromfitenyésztő iskolába jár. — Egész családunk az állattenyésztéssel jegyezte el magát — mondja összefoglalóul. — A mérnök elvtárs kedveli ezt a munkát — veti közbe Csimma Ferenc, a helyi nemzeti bizottság titkára, aki szintén az irodában tartózkodik a szövetkezet vezetőségének több tagjával együtt. A járási építészeti vállalat képviselőit várják ugyanis, akikkel együtt helyszíni szemlére készülnek a hatezer tyúk számára építendő új tojóház helyének kijelölése ügyében. — Miben látja most a további fejlődés lehetőségeit, azokat, amelyek diákkorában lebegtek szeme előtt? — Mindenekelőtt az új termelési módszerek bevezetésében — feleli. Az állatok szellős istállózását tervezik, ahhoz most épül az új tehénistálló, a nedves takarmányozást, a ketreces kocanevelést, bő almozást említi egyebek között. Külön hangsúlyozza a takarmánytermesztést, mint az állattenyésztés sikerének alapját. Nagy jelentősége van itt a takarmány vetéstenülete ésszerű kihasználásának, megfelelő begyűjtésének-és konzerválásának. 1280 hektáros gazdaság állatállományának visfeli gondját a fiatal mérnök, aki jó munkájával kiérdemelte, hogy a múlt év november 20-án pártunk tagjelöltje lett. Szerény ember, mondják róla a faluban, ha munkája megkívánja, éjjel-nappal megy utána. Esténként még jut arra is ideje, hogy a szövetkezeti munkaiskolában bővítse a tanulásra vágyó szövetkezeti tagok ismereteit. Munkájával, a faluval elégedett, s reméli, hogy vele is elégedettek a szövetkezetesek. Az utóbbi szavak kérdés formájában lettek feltéve a jelenlevők felé, s Tok Lajos alelnök nem is késlekedik a felelettel: — Az eredmányek a legmeggyőzőbben mutatják, mennyire kifizetődik a szövetkezet számára a főiskolai végezettségű szakember. Éppen ezért a szövetkezeti tagok közül is igyekszünk minél több magasabb képzettségű szakembert kiképezni. Gombos Zsófia 19 éves, de már félévtizede dolgozik a szövetkezetben ... A szövetkezet kertészetében gel meggyilkoltak, majd léket vágva a jégtakarón a folyóba vetették holttestüket. Az újhelyi szerb foglyok állandóan menekülési, illetve kitörési terveken törték fejüket. Meg voltak róla győződve, hogy vagy a magyar, vagy — amennyiben az ország német kézre jut — a német hatóságok feltétlenül végeznek velük, tehát nincs mit veszteniök. A magyar ^és szlovák foglyok e kétségbeesés diktálta tervekkel szemben tartózkodóan viselkedtek, arra hivatkozva, hogy sem Sátoraljaújhelyen, sem pedig annak környékén nincsenek segítőtársaik, enélkül pedig a kitörés eleve kudarcra van Ítélve. A szerb foglyok ennek ellenére tovább készülődtek, jobban mondva beszéltek a célkitűzésről, mert valamilyen rendszeresen kidolgozott tervről nem volt szó. A sátoraljaújhelyi drámát 1944. március 19-ike indította el. Ezen a napon a németek — megelégelve a Kállay-kormánynak az angolszászok felé is kacsingató politikáját — katonai erővel és sok ezer Gestapo-ügynökkel megszállták Magyarországot. A német megszállás hírére a szerb foglyok elhatározták, hogy nem várnak tovább és tekintet nélkül a többi nemzetiségű foglyok állásfoglalására, kitörnek. A zendülést 1944. március 22-én, közvetlenül ebéd után robbantották ki. Sikerült néhány perc alatt Ieszerelniök és áralmatlanná tenniök néhány őrt, de a legfontosabb személyt, a fegyház parancsnokát nem némították el, sőt a telefonhuzalt sem vágták át. Ily módon hiába sikerült vagy 30—40, túlnyomó többségben szerb fogolynak kitörnie és a szemben levő kopár szőlőhegyre menekülnie. A telefon révén azonnal mozgósított és a közelben állomásozó német katonaság páncélkocsikon a menekülők után vetette magát, majd a város utcáin, valamint a szőlőhegyek között sortűz alá vette és lekaszabolta őtketi A fegyház magyar őrsége, az odaérkező csendőrök és karhatalmiak borzalmas bosszút állottak a cellákban magukat belülről eltorlaszoló, ki nem tört foglyokon. A bezárt ajtókon keresztül sortüzeket zúdítottak a zsúfolt cellákba, számos halálesetet és súlyos sebesülést okozva. Igy sebesült meg gerincén a szlovák és magyar illegális kommunista párt összekötője és futárja, a košicei Balog elvtársnó is, akinek több órás haldoklása alatt még egy pohát vizet sem adtak a pribékek. A vizsgáló bizottság, jobban mondva statáriális vésztörvényszék az őrök megbízhatatlan bemondása alapján további 14 foglyot talált „búnősnek" a kitörésben; ezeket halálra ítélték és az életben maradt foglyok jelenlétében ? börtön udvarán felállított bitófákra* felakasztották. Ily módon az újhelyi vérfürdő áldozatainak száma megközelítette a százat. Az ellenállás és a földalatti szervezkedés abban az időben számos más vonalon is, többek között az értelmiség körében is terjedt. Példaképpen röviden ismertetjük Janko Bačík, košicei születésű, Budapesten tanuló szlovák főiskolai hallgató forradalmi tevékenységét. Bačík 1940-ben érettségizett, majd utána — nem volt más lehetősége — a budapesti Közgazdaságtudományi Főiskolára iratkozott be. Idővel, ahogyan nőtt a Budapesten tanuló délszlovákiai és bácskai szlovák egyetemi hallgatók száma, egyesületet alakítottak, amelynek fő célja eleinte anyanyelvük ápolása, a szlovák öntudat ébrentartása és a magyarországi szlovák lakosság körében haladó szellemű, kulturális előadások rendezése volt. A szlovák főiskolások körében két irányzat nyilvánult meg: az egyik a nacionalista, az ún. szlovák államban látta ideálját, míg a másik, a baloldal a Szovjetunióval szimpatizált. Az utóbbiak tevékeny szervezője, illetőleg a budapesti szlovák főiskolások későbbi elnöke, a proletárszármazású Janko Bačík volt. Az egyesületben eleinte a jobboldal volt túlsúlyban, de amint a háborús események egyre világosabban mutatták, milyen irányban fejlődik a két világtábor küzdelme, mind többen követték nemzeti és szociális problémáiknak a Szovjetunió politikája szellemében való megoldását. 1942 nyarán, amikor Tonhauser elvtárs Szlovákiából jövet Košicén tartózkodott, megismerkedett Bačíkkal és megbízta őt, hogy a košicei katolikus legényegyletben fejtsen ki tevékenységet, A rokonszenves Bačík a párt utasításai alapján eredményes munkát végzett a katolikus legényegyletbén, és az egylet reakciós, konzervatív szellemű tagsága ellenére sikerült több ifjút megnyernie a békeharc számára. Tonhauser felismerte az értelmes fiatalemberben a mozgékony, hasznos munkatársat és különféle fontos feladatokkal bízta meg. Igy került be a Békepárt munkájába Bačík, aki igyekezett kapcsolatait a tényleg haladó szellemű szlovák és magyar körökkel kiépíteni. E munkában hathatós segítségére volt több, szintén košicei származású budapesti főiskolás, mint Figus Tibor és mások. A szlovák főiskolások baloldali csoportjának sikerült a párt irányvonalát érvényre juttatni a budapesti szlovák főiskolások szervezetében, sőt kapcsolatot teremteni a magyar főiskolások egyesületének egyes tagjaival. Tonhauser elvtárs többek között ijiegbízta Bačíkot, hogy teremtsen összeköttetést a magyarországi „Slovenská jednota" egyesülettel, illetőleg annak elnökével, Böhmmel. Böhm, aki Šaňo Mach és Tiso ideológiai befolyása alatt állott, a szlovák baloldali főiskolásokkal való kapcsolattal szemben előnyben részesítette a Horthyval való szoros kapcsolatot. Amikor a Békepártot 1943 őszén felgöngyölítették, Bačík is börtönbe került. Része volt a soroksári kínvallatásokban, majd 1944 február hó folyamán a Békepárt elfogott vezetői és tagjai ellen hozott ítélet során öt is többévi börtönre ítélték. Az ítélet kitöltése céljából Sátoraljaújhelyről Székesfehérvárra vitték, majd a komárnói földalatti kazamatákba zárták be. Innen a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahol a felszabadulás előtti napokban halálát lelte. Sorsa nagy mértékben forradalmasítólag hatott a még ingadozó szlovák értelmiségiekre és hozzájárult politikai tisztánlátásuk mérlegeléséhez. Következik: PARTIZÄNHARCOK DÉLKELETSZLOVÁKIA TERÜLETÉN beszélgettünk, melegágyak sokasága között, melyekben káposzta, karfiól, retek, kel, saláta és egyéb palánták nyújtogatták zöld levélkéiket a tavaszi nap bő sugárözöne felé. Gömöri György csoportvezető irányításával egész csapat fiatal lány serénykedett öntözőkupával a kezében a melegágyak között. Hajladoztak a leányderekak, Gombos Zsófia meg a kútról idáig tekergő fekete gumicsőből bő sugárban öntötte a ,viäet a folyton üres kannákba. A tizenkilencévesek optimizmusa, vidámsága csak úgy áradt belőle, arcáról egy pillanatra sem tűnt el a szívből fakadó derűs mosoly. Csi-, nos lány, s olyan se nem kicsi, se nem nagy az alakja, amilyenre általában azt szokta mondani a férfinem, hogy a legjobb. Az EFSZ CSISZ-alapszervezete évzáró taggyűlésén a múlt ősszel a fiatalok kötelezettségvállalásának egyik pontja úgy .szólt, hogy ez idén a kertészetben az ifjúsági munkacsoport versenyt kezd a szocialista munkabrigád címért. Gombos Zsófi elmondja, hogy a kertészetben a munka tulajdonképpen most indul meg, a felajánlás teljesítése ezért most válik időszerűvé. A CSISZ-ben már beszélgettek róla. — Kit javasolnak a brigád vezetőjévé? — Kolozs Ilonkát, akit tavaly a szövetkezet jubileuma alkalmából mint legjobb dolgozót kitüntettek. Arra a kérdésre, mit vár a megtisztelő cínjért induló versenytől, magától értetődő egyszerűséggel feleli: — Elsősorban azt, hogy azután még jobban fog igyekezni minden lány a munkában, s nem mond ellent, reggel korábban kell kezdeni. — Hogy van megelégedve a szövetkezetben végzett munkájával? — Elmondhatom, hogy teljesen elégedett vagyok. Egyszer ugyan szó volt róla, hogy elmegyek máshova, de mégis inkább itt maradtam. Megszoktuk már, én is, meg Kolozs Ilonka barátnőm is az itteni életet, nem egykönnyen válnánk meg tőle. Gombos Zsófi szlovák lány, Kolozs Ilonka magyar. Jóbarátnők, jól megértik egymást, mint ahogy a legteljesebb egyetértés uralkodik a kertészetben dolgozó szlovák és magyar fiatalok s az egész szövetkezet szlovák és magyar nemzetiségű tagsága között. Közös erővel dolgoznak a közös célért —, hogy szövetkezetük továbbfejlesztésével hozzájáruljanak a maguk és egész társadalmuk életének még szebbé tételéhez. Teljes az egyetértés, mégsem mehetünk el szó nélkül egy nagyon lényeges probléma mellett, amelyet nagyon helyesen már észrevett a falusi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság s felvette harcát megoldásáért. Miről is van tulajdonképpen szó? . Ott kezdeném, hogy amikor a szövetkezet udvarán a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség szervezete iránt érdeklődtem és közben a szövetség magyar nevének rövidítését, a közismert CSISZ-t használtam, rögtön kijavították, hogy a CSISZ a községben levő állami gazdaságon van, a szövetkezetben ČSM van, ami tudvalevően az ifjúsági szövetség szlovák rövidítése. Ez mindjárt szeget ütött a fejembe, s tovább firtatva a dolgot kiderült, hogy a faluban az ifjúsági szervezetnek két alapszervezete működik, s mivel az • állami gazdaságon a magyar fiatalok vannak többen, az EFSZ-ben pedig a szlovákok, úgy alakult a helyzet, hogy a község magyar nemzetiségű fiataljai, még ha nem is dolgoznak az állami gazdaságon, inkább oda orientálódnak, a szlovákok pedig a szövetkezeti szervezet felé. Ebből következik aztán az a jelenség, amit a helyi nemzeti bizottság titkára emígy summázott: — Nehezen tudjuk összehozni a szlovák és a magyar fiatalokat. Valahogy különválnak egymástól... Természetes, hogy ebbe a helyzetbe nem nyugodhatott és nem is nyugszik bele a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság. Munkájuk nyomán fokozatosan bizonyos javulás észlelhető is már. A CSISZ és a Csemadok két ízben is már közös kulturális műsort tanult be. A CSISZ járási Bizottsága is foglalkozhatna ezzel a Kérdéssel. Mérlegelhetnék esetleg a^t a lehetőséget, hogy a község két ifjúsági szervezetét egy alapszervezetben egyesítenék. A közös szervezeti élet, együttes munka, minden bizonnyal közelebb hozná egymáshoz a fiatalokat. f Andrej Uhrill traktoros a szövetkezetben. Széltől, naptól cserzett barna arca elárulja, hogy életének legnagyobb részét a szabad levegőn tölti s ebből a legtöbbet Zetor 25-ös traktorának nyergében. A gazdasági udvar előtti tágas mezőn akadtunk rá. A cukorrépa-vetőgép alatt az anyaföldön hanyatt fekve a gép szórócsöveinek sortávoliágát állította be, hogy megfeleljen a gépi növényápolás és a kombájnszedés követelményeinek. Most huszonöt éves, csaknem tíz éve van a szövetkezetben. Az iskolából lépett be. — Szereti a gépet? Ránéz a püfögő traktorra és parasztos tömörséggel fejezi ki magát: — Az tetszik nekem, a traktor. Azért vagyok itt... Bizony a gépet, a technikát ma már éppúgy megtalálja a fiatalság a szövetkezetben, mint az ipari üzemben. Sokat jelent az megnyerésükben a földművelő munka számára. Száz hektáron vetnek az idén cukorrépát. Négy napot szántak a vetésre, naponta 20 hektáron kell tehát földbe tenni a magot meg a vele együtt^ szóródó szemcsés műtrágyát. Sikerül ez a célkitűzés? Mosoly csillan a szemében: — Persze, hogy sikerül! Csak jól felgyűrni hozzá az ingujjat és megfogni a dolog vastagabbik végét... Bizony így igaz ez. A siker legfontosabb alapja mindenütt az, hogy fiatalok és idősebbek nekigyűrkőzenek és jól megmarkolják a munka nehezét. GÄL LÄSZLÔ Ó.1 SZÖ 539 * 1961. március 17.