Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-17 / 76. szám, péntek

kultÚRÄ ŕAAMWl/VWWAAA Uruguayi grafikák Bratislavában "Áz 1961-es esztendő első külföldi kiállításán vagyunk, a bratislavai Hviezdoslav téri tárlati helyiségben, i- Dél-Amerika, a távoli földrész művészetét ízlelgetjük. A népek békés egymás mellett élésének fontos feltétele a kölcsönös megértés, egymás kulturális értékeinek megismerése. Barátsággal és szeretettel fogadjuk Uruguay haladő szellemű művészeinek alkotásait. Minden földrajzi távolság és világnézeti különbség ellenére sem idegen' számunkra a mondanivalójuk, mert mélyen emberi és igaz, a nép életéből fakadó ami a negyvenhat grafikai lapból felénk sugárzik. A fekete-fehér technikának nincs túlrégi hagyománya Uruguayban. A spanyol gyarmaturalom alatt a 18. században jelentek meg az első illusztrált könyvek, a 19. században egy színvonalas illusztrált folyóirat, valamint szatirikus lapok. Az európai befolyáson kívül a mexikty harcos grafika éreztette hatását. Montevideónak, a fővárosnak 1943 óta már szépművészeti iskolája és annak grafikai szakosztálya is van. A nálunk kiállító 14 művész zöme érdeklődéssel fordul a falu élete, a parasztok mindennapi gondjai s színes környezetük felé. A 66 évés Luis Mazzey egységes, remek felépítésű. színes fametszetei erőteljes lendülettel, fegyelmezett kifejező eszközökkel, érett stilizálással beszélnek a tengerről, a halászokról, a vad pusztai ló szelídítéséről, az öreg harcosról. Ezek az alkotások képezik a tárlat anyagának súlypontját. Ruisdal Suarez erős művészegyéniség. A Gyász háromszögű kompozíciójába szorítja az alakjait földig sújtó fájdalmat. Csónakosaiban a természet és ember mozgásritmusa s a színek összjátéka megragadó. — Leonilda Gonzales női érzékenységgel, tömör, leegyszerűsített formaadással s a feketéből dinamikusan felvillanó, fehér felületekkel juttatja szóhoz a Pásztorlányok és asszonyok megerőltető munkáját. — C. Prieto ugyancsak a testi munkában, ( gondban elgyötört nő sorsát hangsúlyozza kifejező nyomatékkal színes fametszetén. — J. Lanzaro tarka tollak tüzes forgatagában tünteti fel a népszerű "sportot: a Kakasviadalt. — A Mosónőkből és a legtöbb nőalakból, valamint Susana Turianský egy csöppet sem mosolygó Guatemalaijá-ból I is megadó, csendes panasz árad. Anjelo Fernandez már élesebb kritikai hanggal utal a tüntető munkásosztály helyzetére s az atombomba iszonyatára. Az uruguayi grafikusok akadémiai merevségtől és modorosságtól mentes, egészséges, friss és eredeti látásmódja kifejezésében mérsékletet, megfontolt fékezettsége jelez. Bírálatuk s expresszivitásuk jóval letompítottabb, mint a brazil, mexikói és argentin képzőművészeké, kikkel az utóbbi évek tárlatain ismerkedett meg közönségünk. — S ha szenvedélyes és lázas vádak nem is csendülnek ki az uruguayiak műveiből, őszintén kívánjuk, hogy a halk és elfojtot szomorúság helyett a közeljövőben a felszabadult ember ; egészséges jókedve és elégedettsége derítse fel őket is. A kiállítás március 26-ig tart. Bárkány Jenőné A tüzelőanyag helyes felhasználása is tudomány Luis Mazzey: A tenger — fametszet. (V. Pŕibyl — CTK — felvétel.) Egy kis falu öntudatos emberei A minap történt, hogy a körzeti ifjúsági alkotóverseny keretén belül a lieskovai műkedvelők saját falujukban immár harmadszor előadták J. K. Tyl „A gyújtogató lánya" cimü népdrámáját Egri Viktor fordításában. Az előadás rendezője Diószeghy Gyula volt, aki fáradságot nem ismerve foglalkozott a szereplőkkel. Kétségtelenül voltak kisebb hibák, de ezek eltörpültek a dráma mozgalmasságában. Bennünket, népművelőket, egy ennél fontosabb kérdés foglalkoztatott. Liesková a trebišovi járás egyik legkisebb faluja, közel száz házszámmal és háromszorta annyi lakossal, nem kis meglepetésünkre, az utóbbi időkben fokozottabb aktivitással lépett be a kulturális életbe és hallatja saját hangját. Jóleső érzéssel állapítottuk meg, hogy a lieskovaiak politikai, gazdasági és művelődési kérdésekről tájékozva vannak, cselekvésükben, munkájukban és magánéletükben a kollektivitás és a szocializmus szelleme lüktet és az alkotnivágyás mély gyökereket vert az emberekben. Lieskovai meg*i."élésünk „kötő- \ szövete" éppenséggel a „Gyújtogató lányá"-nak repríze volt. EÍúttal nem is a színpadra, hanem a közönség megértési művészetére voltunk kíváncsiak. Azt tapasztaltuk, hogy a mezőgazdasági dolgozók az előadáson mind jelen voltak. Immár harmadszor nézték meg a drámát. Ünnepi ruhákba öltöztek, frissen, tisztán és a megértés művészetének a magabiztosságával jöttek a kultúrotthon termébe. Imponáltak. Igen, a megértés művészetével imponálnak a lieskovai dolgozók. Megértették azt, hogyan kell szocialista módon dolgozni és szocialista módon élni. VOLAJ ISTVÁN, Veľké Kapušany NÉPGAZDASÁGUNK SARKALATOS PROBLÉMÁJA a tüzelőanyagellátás. Hogyan használjuk fel a legcélszerűbben, a leggazdaságosabban — ezzel foglalkozik a Tüzelőanyag Kutató Intézet több száz dolgozója. Josef Koutnik mérnököt, a kutatómunka vezetőjét nehéz elérni. „Pendlizik" a Prága melletti béchovicei, a Prágában levő rokoskai, michlei munkahelyek között s gyakran rándul le a brnói fiókot meglátogatni. — Jobb lenne egy helyre összpontosítani a munkát, Béchovicét szemeltük ki erre a célra — mondotta, amikor többszöri telefonálás után a Rokoskán.megtaláltuk. Készségesen tájékoztatott a kutatóintézet munkájáról, feladatairól. — Mérnökeink, tudományos dolgozóink vezetésével a laboránsok, szakmunkások csoportokba tömörülve- egy-egy kérdéskomplexum megoldásán dolgoznak — magyarázta. — Feladatainkat a következőképpen osztályozhatnám: A szén karbonizációja azaz kokszolása technológiájának tökéletesítése és a nyersanyagalap bővítése különböző szénfajták felhasználásával; a szén gázosítása nyomás nélküli és nyomásos generátorban; a gáz előállítása folyékony szénhidrogénekből; a szén földalatti gázosítása; a szénégés komplex és maximális kihasználása energetikai szempontból; a gáz tisztítása; a kokszolás folyamán keletkezett vegyi anyagok kihasználása; a szénhidrogének niesterséges előállítása; a gáz szállítása és a gázcsövek védelme a korrózió ellen; a tüzelőanyagok előállításának automatizálása; végül a szilárd és gáznemű tüzelőanyagok értékelése és osztályozása. Láthatjuk, probléma van bőven, valamennyiről nem írhatunk. Néhány kérdést kiválasztottunk, amelyekről részletesebb tájékoztatást kértünk. Érdekel bennünket például, miért van szükség, milyen célból foglalkoznak a gáznak folyékony szénhidrogénekből való előállításával. 'A gázgyárak az év minden szakában egyenletes iramban adják a gázt. Télen, mikor nagyobbmérvű a fogyasztás, olyan «eegédforrásra van szükség, amely pótolja a hiányt. Olyan kísérleti berendezést készítettek, mely benzinből, kőolajból katalizátor segítségével gázt állít elő. A kísérletek jól haladnak, Prágában, Brnóban, Košicén és Ostraván tervbe vették ilyen berendezések felépítését. AMI MAGÄT A SZÉNÉGETÉS problémáját illeti, ide sorolhatjuk azon kísérleteket, amelyeket a silányabb minőséaű szenek felhasználásával (a silány szén az, amely sok vizet és hamut tartalmaz) és ezen szénfajták felhasználására alkalmas új kazánok felállításával kapcsolatban végeznek. Érdekes terv annak a kombinátnak a felépítése, amelynek egyik részében a silány minőségű szenet kokszolják, az így nyert világítógázt rögtön elvezetik és a kokszot a helyben levő villanytelep üzemeltetésére használják fel. Most mellett rövidesen működni fog egy ilyen < kísérleti kombinát. . Az észak-csehországi bányavidék egyes részein néhány méternyire a föld alatt nagy mennyiségű roszszabb minőségű szén van, melynek fejtése nem fizetődik ki. A kutatók rájöttek arra, hogy az ilyen szenet helyben, azaz a föld alatt el lehet g-zosítani, és ily módon a szénből aránylag olcsó világítógázt nyerhetnek. Az eljárás lényege, hogy földfúrás segítségével csöveket vezetnek a szénrétegbe, a csövekbe izzó kokszot szórnak és levegőt hajtanak. Ezáltal a föld alat levő szén izzani kezd, gáz képződik, amelyet egy másik csőrendsreren elvezetnek. Ez a berendezés rendkívül gazdaságos és a tervek szerint alkalmas lesz villanyerőművek hajtására. Az egész eljárás aránylag egyszerű, tehát a villanyáram előállítása olcsó lesz. A földben elhelyezett gázvezetékek állandó kopásnak, rozsdásodásnak, tágabb értelemben korróziónak vannak kitéve, és ezért idő előtt tönkre mehetnek. E probléma megoldása sok fejtörést okozott kutatóinknak. Az utóbbi években sikerült e téren szép eredményeket elérni. Olyan szigetelő bandázst és pasztát készítettek, amely a csöveket biztosan megvédi a korróziótól. A szigetelő anyagokat kipróbálták a Szovjetunióban, ahol a csöveket megvédte a tengervíz maró hatásától és kiválóan bevált Kína trópusi vidékein is. Érdekes, hogy a földben keringő úgynevezett bolygó áramok is ártanak a gázvezetékeknek. Ez annál inkább időszerű, mert nagy iramban folyik a vasutak villamosítása. Olyan védőberendezéseket kellett készíteni, amelyek megakadályozzák a csövekben fejlődő elektromos fefeszültség képződését. Ezen berendezéseket fokozatosan rászerelik a régebbi és az újonnan lefektetett gázvezetékekre. A KUTATÓKAT JELENLEG erősen foglalkoztatja a koksz nyersanyagalapjának bővítése. A legkülönbözőbb fajtájú szenekből próbálnak kokszot gyártani és igyekeznék a koksz minőségén is javítani. Megtekintettük a kutatóintézet kokszvizsgáló laboratóriumát. Vladimír Charvát mérnök végigmutogatta a szén minőségének megállapítására szolgáló ellenőrző és mérő műszerek egész sorát. Ha új bánya, réteg, folyosó nyílik, akkor ide is küldenek mintát és itt az Európai Gázgazdasági Bizottság által 1956-ban elfogadott nemzeközi klasszifikáció alapján megállapítják a szén tulajdonságait, s azt, hogy alkalmas-e kokszolásra, vagy sem. Erre különböző módszerek vannak. Az egyik például abból áll, hogy egy gramm szenet pontosan előírt nagyságú és alakú kvarctégelybe helyeznek; ezt az előirt hőmérsékletre hevítik és megfigyelik a szén alakváltozását. A szénből úgynevezett kalácsok képződnek, és a kalács alakjából következtetnek, alkalmas-e kokszolásra vagy sem. Utána a vizsgálandó szenet tágulásmérő eljárásn.l: vetik alá. A szénből brikettet préselnek, amelyet egy csőben bizonyos gyorsasággal felmelegítenek. A brikettből kásaszerű anyag képződik és kitágul. A tágulást grafikonra vetik és az így nyert görbe clapján megállapítják, ho^y a szén kokszolható-e. Egy speciális kis kemence a kokszolási folyamat ellenőrzésére szolgál. Ez egyebek között azért is érdekes, mert előfordul, hogy bizonyos fajta szén egymagában alkalmatlan kokszolásra, másik fajta egymagában szintén alkalmatlan a kokszolásra, de összekeverve kiváló kokszot adnak. A helyes keverékarány megállapítása néha igen nehéz és nagy tapasztalatot igényel. A nagyolvasztók, öntödék dolgozóit viszont az érdekli — mivel nem minden koksz egyforma és a követelményeik különbözőek — milyen gyorsan íg egy-egy kokszfajta. Erre is ebben a laboratóriumban kapnak választ. A kutatóintézet udvarán 150—180 kg szén befogadóképességű kemence látható. Ebben a kokszolás technológiáját figyelik. Nem mindegy ugyanis, hogy a szenet szórják, vagy tömik, darabokban dobálják vagy megőrölve égetik. A széntől füan milyen eljárással kell égetni. A kutatókat az is érdekli, hogy az egyes szénfajták kokszolás közben mennyi gázt, kátrányt, ammoniákot és más vegyi anyagot adnak. Ha például olajat tesznek a szénhez, több gáz és benzol képződik. Végül eljutottunk ahhoz a berendezéshez, amelyben a koksz minőségét elemzik. Ez egý gyorsan forgó dobból álló aránylag egyszerű gépezet, amely a kokszot nagysága szerint osztályozza. Minél több negyven milliméternél nagyobb darabokból áll a koksz, annál jobb a minősége. Bizonyos célokra azonban, például cementgyárakban, ércdúsítókban tíz milliméternél kisebb kokszot, kokszport használnak. A kokszolásnál bizonyos arányban mindig képződik kokszpor. Most olyan módszeren dolgoznak, hogy silányabb minőségű szénből kokszport nyerjenek. Ez a módszer egyelőre kísérleti stádiumban van. A TÜZELŐANYAG KUTATÓ INTÉZET már jellegénél fogva is szorosan együttműködik a termelő üzemekkel. A kutatások eredményét a lehetőségekhez képest a gyakorlatban is minél előbb megvalósítják. Tavaly az intézet munkatársainak 17 új szabadalmát fogadták el és a már megvalósított feladatok 22 millió korona megtakarítást jelentettek a népgazdaságnak. A Szovjetunióval, a népi demokratikus országok kutatóintézeteivel fenntartott állandó kapcsolat és tapasztalatcsere így nagy mértékben hozzájárul kutatóink sikereihez. Kis Éva Napirenden: az ember űrutazása Új típusú főiskola létesült Trenéinben. A Mezőgazdasági Népi Egyetem nevet viselo iskolában az elsó szemeszterre 30 hallgató jelentkezett, többnyire az EFSZek funkcionáriusai, akik a talajjavítás és szövetkezeti gazdaságtantudományát sajátítják el a Mezőgazdaságtudományi Akadémia neves szakembereinek előadásai nyomán. Felvételünkön Pavol Majerčák, a Nitrai Állattenyésztési Kísérleti Állomás mérnöke tart előadást a sertéstenyésztés új technológiájáról. (K. Cich — ČTK — felv.) A 4700 kg súlyú szovjet szputnyikürhajó sikeres felbocsátása és visszatérése nagy nemzetközi visszhangot, elismerést és csodálatot váltott ki. Ez a kísérlet, éppúgy, mint az ezt megelőző, nemi a véletlen szüleménye. A nagyszerű fejlődést igazoló szovjet tudomány és technika az előzetesen kidolgozott tervek alapján valósította meg. Ez az űrhajó már a negyedik volt. Az első szovjet űrhajót élőlények nélkül és a Földre való visszatérés igénye nélkül bocsátották útjára. A másodikban mér elődényeket is elhelyeztek, s ez a tudományos feladatok teljesítése után, az előzetes tervek alapján, a meghatározott ponton a Földre ért. A harmadik űrhajónak jutott az a szerep, hogy a Földre való visszatérés technikai feltételeit vizsgálja. Az űrhajó nem tért vissza, a sűrűbb légrétegekben elégett. Végül a március 9-én kibocsátott negyedik űrhajó, a fedélzetén elhelyezett élőlényekkel együtt a Szovjetunió területén — előre meghatározott helyen — földre ért. A negyedik szputnyikürhajó földkörüli pályája elérte a 183—248 km-es magasságot. E magasság kijelölése szándékolt, mivel az élőlények — így a leendő űrhajós — rövid idejű űrben tartózkodása feltételeinek ez a pálya felel meg a legjobban. Ennél alacsonyabb pálya esetén fennáll az űrhajó sűrű légrétegében történő elégésének veszélye, míg a magasság növelése esetén a kozmikus sugárzás erőssége növekszik. Márpedig a kozmikus sugárzás kornoly veszélyt rejteget az élő szervezet, így az ember számára is. A sugárzás következményei pedig nem mindig azonosak. Felléphetnek napok, hónapok, évek múlva, de az is lehetséges, hogy a visszahatás káros következményeit az utódok viselnék. A kozmikus sugárzásnak az élő szervezetre gyakorolt hatása még nem minden vonatkozásban ismert. Ezt a körülményt vették figyelembe a szovjet tudósok a negyedik szputnyikürhajó felbocsátásakor. Az űrhajó legfontosabb feladata a visszatérést irányító berendezések ellenőrzése volt. Ennek ugyanis az első űrhajós útnak indítása szempontjából rendkívüli jelentősége van. A visszatérés biztosítása egész sor nagyon bonyolult és technikailag fontos kérdés megoldását követeli. Itt nemcsak a Földről kapott „parancsok" teljesítéséről van szó. Ugyanilyen fontos a rakétamo:oros fékberendezés, valamint a bonyolult irányítóberendezések. Tudnunk kell azt is, hogy az űrhajó visszatérésének biztosítása — előre meghatározott helyre — rengeteg, rendkívül bonyolult kérdés biztonságos megoldását követeli. A Földre való visszatéréskor számolni kell többek között a levegő ellenállásával is, amikor a mozgási energia hőenergiává változik. Az űrhajó hőmérséklete ilyenformán rendkívül gyorsan emelkedne. Ennek ellensúlyozására különféle hűtőberendezésekre van szükség, melyek megakadályozzák az űrhajó elégését a sűrűbb légrétegekben. A negyedik űrhajóval végzett kísérletnek a biológiai vizsgálatok szempontjából is nagy jelsntősége van. A biológusok hosszabb időn át vizsgálják majd a kísérleti állatokat, növényeket, hogy megállapíthassák, nem keletkeztek-e marandó elváltozások a szervezetben. A szovjet tudósoknak ugyanakkor sikerült olyan módszereket kidolgozníok, amelyek segítségével a kísérleti állatokat megfigyelhetik a legfontosabb szakaszokban, így a rakéta rajtja szakaszában, a súlytalanság állapotában, valamint a viszszatérés időszakában. Ezek elemzése ugyancsak fontos eredményekhez juttatja a szovjet tudósokat. A tudósok azt is tanulmányozzák, hogyan viseli el az élő szervezet a kozmikus sugárzást, s hogyan hat ki az űrrepülés az öröklődő tulajdonságokra. Ugyancsak fontos volt az űrhajós életkörülményei feltételeinek ellenőrzése is. Mindezek alapos átvizsgálása, ellenőrzése több kísérletet igényel. A negyedik szovjet űrhajó, teljesítve előre meghatározott feladatát, a Föld megadott pontjára visszatért. A fedélzetén elhelyezett műszerek és automatikus berendezések megbízhatóan működtek. Az élőlények számára biztosított kedvező feltételek mellett pedig az a tény szól, hogy mind e repülés, mind a földet érés időszakában szervezetük működése normális volt. A szerzett ismeretek feldolgozásának és a negyedik szputnyíkürhajőval végzett kísérleteknek ily módon fontos szerep jutott, s közel hozta az első űrhajós útnakindítását. Dr. Peter Forgáč ÜJ SZÖ 5 * 1961 március 17,