Új Szó, 1961. március (14. évfolyam, 60-90.szám)

1961-03-02 / 61. szám, csütörtök

HATÁRIDŐ ELŐTT Az elhatározást tettek követik "•"•ISSIOÍ" Az elmúlt na­pókban értékelte a Dunajská Stre­da-1 járási párt­bizottság és a já­rási nemzeti bi­iottság teljes ülése az EFSZ-ek V. kongresszusa előtti kampány ered­ményeit és behatóan foglalkozott a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésére tett kötelezettségválla­lásokkal. A kongresszusi kampány valóban tartalmas és eredményes volt. A szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói mélyrehatóan foglalkoztak a termelési problémákkal, megvizs­gálták lehetőségeiket, tartalékaikat, s éppen az alapos elemzés révén ju­tottak arra a következtetésre, hogy a harmadik ötéves terv határidő előtti teljesítése lehetséges. A szö­vetkezetek és állami gazdaságok kö­telezettségvállalásai tehát gondos és részletes elemzés eredménye, s a valóra váltás jó feltételeit íépezik a múlt év eredményei, valamint a kampány idején felszínre hozott tar­talékok. A szövetkezetek és állami gazdaságok kötelezettségvállalásai­nak jellemzője, hogy ez a dolgozó tömegek legszemélyesebb ügyévé vált, s az egyes munkaszakaszok vállalásait azután a szövetkezet ve­zetősége és a tagsági gyűlés, vala­mint a pártszervezet és a helyi nem­zeti bizottság is megtárgyalta. A járás kötelezettségvállalása 69 szövetkezet és négy állami gazda­ság vállalásán alapszik. Merész, de megvalósítható feladatra vállalkoz­tak a járás dolgozói. Mindenekelőtt arra, hogy az 1965-re kitűzött irány­számokat már 1964-ben teljesítik, így például az egy hektárra eső piaci termelésben az 1965-re terve­zett 218 kg hús helyett már 1964­ben 230 kg-ot, az 575 liter tej he­lyett 627 litert és a 265 db. tojás helyett pedig 301 darabot érnek el. Járásunk dolgozói azonban nemcsak a mutatószámokban rövi­dítik le a harmadik ötéves terv vé­gére kitűzött feladatokat, hanem kö­telezettséget vállaltak az előirány­zott teljes termelés határidő előtti teljesítésére is. így az ötéves terv időszakára előirányzott húsmennyi­séget már 1965. júliusáig, a tejet 1965 májusáig, a tojást pedig 1964 októberéig teljesítik. Járásunk szö­vetkezetei és állami gazdaságai ilyenformán 7513 tonna hússal, 3 millió 556 ezer liter tejjel és 24 mil­lió 140 ezer tojással adnak többet a közellátásnak, mint azt az állami terv előirányozta. A járási pártbizottság tudatában van annak, hogy e kötelezettségvál­lalások teljesítése megköveteli a já­rás, az egyes mezőgazdasági üze­mek gazdasági helyzetének tényle­ges ismeretén alapuló hatásos poli­tikai-szervezési intézkedések foga­natosítását, amelyek előnyösen hat­nak a termelésre s kézzelfogható eredményeket hoznak már az ötéves terv első évében. A járási pártbizott­ság a járás kulcsfontosságú felada­tának a takarmányalap biztosítását tartja. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a takarmányalap bizto­sítása érdekében nagyon sokat le­het tenni a téli időszakban. Jó ered­ményeket hozott az az intézkedés, hogy a járási pártbizottság és a JNB a szövetkezetekben a helyi funkcionáriusok jelenlétében vitatta meg és hagyta jóvá az ötéves ter­veket. Ezen alkalmakkor a járási szervek kedvezően befolyásolták a szövetkezet és állami gazdaság ter­melési tervét, ügyeltek az arányok betartására, s fokozott figyelmet szenteltek a takarmányalap biztosí­tásának. Hogy milyen fontos volt az Ilyen gyakorlat bevezetése, bizonylt­ja az a tény is, hogy több szövet­kezetben a járási pártbizottság fi­gyelmeztetése ellenére is takar­mányhiány mutatkozott. A -takar­mányalap biztosítását mindenekelőtt a kukoricatermesztés kiszélesítésé­ben látjuk. Következetes meggyőző munka révén már sikerült megszün­tetni a kukoricatermesztés mellőzé­sét, de még ma is akadnak szö­vetkezetek, ahol nem bíznak a ku­koricában, mint kiváló takarmány­ban és így vonakodnak vetésterüle­tének kiszélesítésétől. A jájrási párt­bizottság és a járási nemzeti bi­zottság helyes intézkedéséről tanús­kodik az a döntés, mely szerint már ebben az évben a vetésterület 28,7 százalékát kukoricával vetjük be, amelyből a silókukorica 7 száza­lékot tesz ki. Végcélunk azonban az, hogy 1965-ben 42 mázsás hektárho­zam mellett a szántóterület 30 szá­zalékát kukoricával vessük be. A takarmányalap biztosításá­nak másik forrása az évelő ta­karmányok termelése. Ezen a téren fokozott figyelmet fordítunk a lu­cernavetőmag termelésére, mivel a vetőmaghiány jelentősen fékezte azt évelő növények termesztését. így. 1965-ig biztosítjuk, hogy 64 má­zsás hektárhozam mellett a szántó­terület 22 százalékát évelő takar­mány képezze. Járásunk egyes szö­vetkezeteinek jó tapasztalatai alap­ján bevezetjük a takarmánvok íze­sítését, az ' élesztősített fehérjedús takarmányok felhasználását. A kötelezettségvállalások teljesí­tésének döntő előfeltételét az új technika és technológia szélesebb­körű alkalmazásában látjuk. A nö­vénytermesztésben a legnagyobb figyelmet a komplex gépesítésre for­dítjuk, amellyel lényegesen növeke­dik a munkatermelékenység, ugyan­akkor az anyagi érdekeltség foko­zott érvényesítésével a munka mi­nőségében is javulás -áll be. Már ebben az évben 70 komplex gépe­sített brigádot létesítünk, melyek­nek számát a jövőben fokozatosan növeljük, hogy felválthassák a ha­gyományos munkacsoportokat. Meg­győződésünk, hogy a komplex gé­pesített brigádok forradalmi fejlő­dést visznek a növénytermesztés­be. Uovanakkor azzal is tisztában vagyunk, hogy ez az intézkedés gondos és alapos előkészületeket igényel. Az új szervezési forma fo­kozott igényeket támaszt a trakto­rosok és a gépfelelősök agrotech­nikai tudásával szemben is. Ugyanis az új helyzetben, amikor a trakto­ros 200 — 300 hektár különféle nö­vény komplex megmunkálását és be­takarítását vállalja, elengedhetetlen az egyes növények agrotechnikájá­nak ismerete. Éppen ezért a kong­resszusi kampány szerves részét ké­oezte a 70 leqjobb traktoros egy­hónapos iskolázása, akik az első komplexbrigádok tagjai lesznek. Al­kalmazni fogjuk a gabonabetakarítás haladó formáit. 1961-ben 14 000 hek­táron két- és Hárommenetes aratást tervezünk, ami a gabonaterület mintegy 67 százalékát teszi kl. A szövetkezetek és állami gazdaságok túlnyomó része a gép- és traktor­állomás segítségével már a téli idő­szakban nekiláttak a kombájnok megfelelő átalakításához. Az állattenyésztésben í s szá­mos intézkedést tettünk és teszünk az új technika és technológia szé­lesebb méretű alkalmazásáért. Na­gyon jól bevált például az Op. So­kolec-i szövetkezet takarmányelő­készítője, ahol az egész farm ré­szére készítik elő a takarmányt. Éppen ezért a hasonló központosí­tott takarmánykeverők építését a többi szövetkezetben is szorgalmaz­zuk. A sertéshizlalásban is a nagy­üzemi formákra térünk át. Már 1961­ben 22 olyan sertéshizlaldát építünk, ahol ezer sertés gondozását egy sze­mély végzi. A kötelezettségvállalások sikeres teljesítése érdekében sokat tehet­nek a védnökségi, valamint az olyan üzemek, amelyek szorosan együtt­működnek a mezőgazdasági üzemek­kel. (Felvásárló-üzem, kísérleti ál­lomások stb.) Éppen ezért ezek az üzemek is kidolgozzák tervüket, hogy milyen segítséget nyújtanak a szövetkezeteknek és állami gaz­daságoknak a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítésében. Az ilyen összmunkának minden bizonv­nyal meglesz az eredménye és elő­segíti járásunk mezőgazdasági dol­gozói kötelezettségvállalásának telje­sítését. NÉMETH BÉLA, a járási pártbizottság dolgozója Meghonosítják a zöldségtermelést Évről évre szebb eredménye­ket mutat ki a Blh nad Iplom-i földművesszövetkezet. Az idén bevezeti a kertészeti növények termesztését is. A paprika, pa­radicsom, uborka és más zöldség­félék bevételét hektáronként 25 ezer koronában szabták meg. Ilyen jövedelemre számíthatnak is, mert az Ipoly vizéből rend­szeresen öntözhetik a zöldségfé­léket. A tagság a kertészet meg­honosításával növeli majd az egy hektárra eső átlagos bevételt. Petényi László Űj gépek mezőgazdaságunknak A mezőgazdasá­gi munkák gépesí­tése színvonalá­nak lényeges eme­lése igen jelentős feladat, melynek teljesítése nagy­mértékben hozzá­járul ahhoz, hogy mezőgazdaságunk négy év alatt tel­jesíthesse a har­madik ötéves terv feladatait. A jičíni Agrostroj dolgozói az EFSZ-eknek és az állami gazda­ságoknak már az idén kétféle tipu­sú vetőgépet és takarmányaprító­gépeket szállíta­nak, továbbá ké­vekötőgépekből alakított vontat­ható sorhúzógé- «£«• peket, melyek le­hetővé teszik a kombájnok foko­zottabb kihaszná­lását és a több­menetes aratást. I Az első képen P. Smolík a ŽVZ-183 ás 244 típusú ké­vekötőgépeket gyártó gépsor vé­gén ellenőrzi a kötözőszerkezet működését, hogy a gyár tökélete­sen felülvizsgált gépekkel láthassa el földművesein­ket. A másodlkon a jičíni Agrostroj gépszerkesztőinek újdonsága — a ZTN-183 típusú, hidraulikus trak­toros kaszálógép, mely a közeljövő­ben nagy segítsé­get nyújt földmű­veseinknek a szé­nakaszálás meg­gyorsításában. (Karel Mewald — ČTK — felv.) A falu és a szövetkezet becsületéért llllMIIllllilllllillllllllllttlllll IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIillMIIIllllllIIIllllllII A harmadik ötéves terv határidő előtti teljesítése minden mezőgazdasági sza­kasz dolgozóinak aktív bekapcsolódását követeli meg. Nagy feladatok várnak a ne­mesítő-állomások alkalmazottjaira is. A kolini járás zásmukyi nemesítő-állomásán 36 különböző fajtájú apaállatot neveltek, melyeket két évenként cserélnek. A faj­nemesítő-állomás ezzel nemcsak a kolini, hanem a szomszédos Kutná Hora-1 járás­ban is lehetővé teszi a fajtiszta szarvas marhaállomány nevelését. (K. Mewald — ČTK — felvétele,) E gy idő óta nagyon zárkózottak, szűkszavúak a kečovoi szövet­kezetesek. A régebben vidám, beszédes emberekből most harapó­fogóval is nehéz kicsikarni a szót. Ez érthető is, veszteséggel zárták a múlt esztendőt. A hatszáz hektáros szövetkezet fennállása óta bizony nem sokat fej­lődött. Három év alatt a tagság mindössze egy tehénistállót és egy sertésőlat emelt, három traktort és egyéb felszereléseket vásárolt. A több mint száz főből álló tag­ság a szövetkezet megalakulásakor még 100 ezer korona értékű jószág­állományt, felszerelést sem összpon­tosított. Alap nélkül — mindenki el­hiszi — nem lehet sikeresen gazdál­kodni. Ez a tavalyi terméseredmé­nyeken meg is látszik: gabonából még a 13 mázsát sem érték el hek­táronként. Ám hogy a kukoricából átlag csak 2,5 (kettő és fél) mázsa termett, azt igazolja, hogy nem csu­pán a termelőeszközök hiánya, ha­nem a rossz munkaszervezés, a hely­telen talajerő-gazdálkodás is befo­lyásolta az eredményeket. Ami a szálastakarmányokat illeti, napok kérdése csak és az utolsó nya­lábig feletetik. Abraktakarmány­készletről pedig nem is beszélhe­tünk, hiszen ebből már hónapok óta vásárlásra szorulnak. A tavalyi mér­leg pontosan kimutatja, mennyit for­dítottak a takarmányok vásárlására. 114 ezer korona ilyen kis szövetke­zetben mégiscsak nagy összeg, hol­ott gondos és takarékos gazdálko­dással ezt a pénzt más célokra hasz­nálhatták volna fel. Most meg nincs gazdája, ki követte el a hibát, miért nem gyümölcsözött a közös erőfeszí­tés, Arról sem tesz említést senki, miért nem teljesítették az őszi ve­téstervet, hiszen mindössze öt hek­táron vetettek búzát és a mag úgy­szólván minden előkészítés nélkül került a talajba. Ebből aztán gazdag hektárhozamra nem lehet számítani. A beruházási hitel folyosítása mel­lett a JNB tavaly 80 ezer korona se­gítséget nyújtott a szövetkezetnek. Ezt a pénzt azonban a termelés fo­kozásában nem a legjobban kama­toztatták. A terményfelvásárlást sem teljesítették, de a munkaegysé­gekre betervezett 2,5 kilogramm sze­mesterményt a második félévre is kimérték. A szövetkezet takarmány és vetőmag nélkül bizony nehezen birkózhat meg a küszöbön álló ta­vaszi munkákkal. N em soroljuk tovább a fogyaté­kosságokat, hiszen ezeket a tagság nagyon jól ismeri, az öntudatos, becsületes dolgozók szí­vósan harcolnak ellenük, de eddig eredmény nélkül. Mit szól azonban mindezekhez a vezetőség és a helyi nemzeti bizottság, mely közvetlenül felelős a faluban a közös gazdálko­dás fejlesztéséért, az állam iránti kötelezettségek teljesítéséért. Molnár Barnabást, a HNB titká­rát egynéhányan „jó embernek" tart­ják a faluban. Mint a fentiekből ki­tűnik, egyáltalán nem azért, mert a társadalom érdekeit szem előtt tart­ja. Hát akkor miért? — tehetjük fel a kérdést? Azok az emberek, akik nem tartják be a szövetkezet alapszabályait és hadilábon állanak a munkafegyelemmel, körülvették a titkárt, aki teljesen megfeledkezett kötelességei teljesítéséről. Egyik alkalommal például, ami­kor Garay László kocsis a szekér derekában a közösből a saját ré­szére vitt haza szálastakarmányt, a titkár csak ennyit mondott neki: — Laci bácsi, ne tegye ezt többé! Laci bácsi pedig, aki több szol­gálatot tett előzőleg a titkárnak, díj­mentesen hazafuvarozta a fáját, akadály nélkül tovább dézsmálta a szövetkezet etetnivalóját. Ma több mint 60 mázsa szálastakarmány, egy egész kazal áll az udvarán. A szövetkezetben ezenkívül hiány­zik a szakvezetés. Olyan agronómus­ra lenne szükség, aki nemcsak el­végzi, de tudja azt ls, miért végzi el a munkát. Ilyen ember volt éppen Garay László fia, akit a szövetkezet két évig taníttatott a kövecsesi me­zőgazdasági mesteriskolán. A Garay fiú azóta messze került a járástól, valahol Csehországban nem a szak­májában, hanem a fakitermelésnél dolgozik. A szakvezetés hiánya, az ellenőrzés elmulasztása esaknem a tönk szélére sodorta a szövetkeze­tet. Az eov hektárra eső 890 korona árutermelés, ami a rossz átlagnál is alacsonyabb, vádolja a vezetőséget, de a nemzeti bizottság funkcioná­riusainak tevékenységéről sem állit ki jó bizonyítványt. M it tett e fogyatékosságok kikü­szöbölése érdekében a párt­szervezet? A választ erre a kérdésre Sergely István, a falusi pártszervezet elnöke adta meg, akit éppen munkaközben, az állattenyész­tésben leptem meg. — Hát elvtárs — mutatja széttárt karokkal — nem is tudom hirtele­nében, mit mondjak. Mindössze 11 tagja van a falusi pártszervezetnek. Több segítségre lenne szükség a já­rástól, hogy ezen az áldatlan helyzeten változtathassunk. Elődöm, Molnár Barnabás, a HNB titkára el­hanyagolta a pártmunkát, úgyhogy most mindent szinte élőiről kell kezdenünk. Bízom azonban, hogy sikeresen megvívjuk a harcot a fa­lu és a szövetkezet becsületéért. A negyedévi és az időközben be­nyújtott jelentésekből a járási nem­zeti bizottságnak is már előbb tu­domást kellett volna szereznie a szövetkezet gazdálkodásának hanyat­lásáról. Sőt mi több, tavaly a JNB védnökséget is vállalt a szövetke­zet felett, de úgy látszik, a járásról leküldött elvtársaknak be volt kötve a szemük, hogy nem látták meg a fejlődés elé tornyosuló akadályokat. A járási pártbizottság sem elégedhet meg azzal a segítséggel, amelyet Harsányi elvtárson keresztül nyújt a szövetkezetnek. Több szakmailag, po­litikailag fejlett dolgozót kell küldeni a faluba, akik a helyi ismeretek alapján feltárják a gazdálkodás hiá­nyosságait és olyan intézkedéseket javasolnak, melyek végérvényesen kirántják a kátyúból a szövetkeze­tet. A CSKP KB és az SZLKP KB ülé­sén alaposan megtárgyalták és elemezték a mezőgazdasági termelés jelenlegi helyzetét. A párt határozatai világosan megmutatják a javulás felé vezető utat, ezek szel­lemében kell cselekedni a kečovoi szövetkezetben is. Szombath Ambrus ŰJ S7Ö * 1961. március 2,

Next

/
Oldalképek
Tartalom