Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-12 / 43. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesül jetele ! Antonín Novotný elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnök a Magyar Népköztársaságba látogat Antonín Novotný elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására hétfőn, február 20-án baráti látogatásra a Magyar Népköztársaságba utazik. Antonín Novotný elvtárssal együtt a látogatáson részt vesznek: Rudolf Strechaj, a CSKP KB politikai irodájának póttagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, miniszterelnökhelyettes, Václav Dávid, a CSKP KB tagja, külügyminiszter, Stanislav Vlna miniszter, az Állami Tervbizottság elnökének első helyettese, František Faraga, az SZLKP galantai járási bizottságának vezető titkára és Václav Doležal, a Jesenicei Egységes Földművesszövetkezet elnöke. Novotný elvtárs kíséretében lesz továbbá František Píšek elvtárs, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. (ČTK) UJSZO SZLOVAKIA KOMMUNISTA PARTJA K0ZP0MTIBIZOTTSAGANAK NAPILAPJA 1961. február 12. vasárnap 30 fillér XIV. évfolyam, 43. szám A mezőgazdasági termelés növelése a harmadik ötéves tervben és az EFSZ-ek gazdasági megszilárdítása Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 1961. február 10-i ülésének határozata a mezőgazdaság kérdéseiről A CSKP Központi Bizottsága 1961. február 9. és 10-i ülésén megtárgyalta Ľubomír Štrougal elvtársnak, a mező-, erdő- és vízgazdasági miniszternek beszámolóját a CSKP XI. kongresszusán és országos konferenciáján hozott határozatok teljesítéséről a mezőgazdasági termelés szakaszán és a mezőgazdasági termelés harmadik ötéves tervben való fejlesztése feladatainak valóra váltásáról. A Központi Bizottság megvitatta Antonín Klečka elvtársnak, a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia elnökének beszámolóját az állattenyésztés! termelés egyes kérdéseiről és Drahomír Kolder elvtársnak, a CSKP ostravai kerületi bizottsága vezető titkárának beszámolóját az észak-morvaországi kerületben kibontakozott mozgalomról, amelynek célja a harmadik ötéves terv mezőgazdasági feladatainak négy éven belüli teljesítése. A CSKP Központi Bizottsága a beszámolók és a vita alapján, amely a második ötéves terv elért eredményeivel, a mezőgazdaságnak a harmadik ötéves tervben való fejlesztésével, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés további fellendítésével, a szövetkezetek megszilárdításával, a szövetkezetek V. kongresszusának küldetésével és feladataival, valamint az 1961. évi terv s főleg a tavaszi munkálatok egyidejű végrehajtásával foglalkozott, a következő határozatot hozta: A második ötéves terv folyamán a mezőgazdaságban lényegében befejeztük az áttérést a közös szövetkezeti gazdálkodásra. Ez pártunk politikájának nagy győzelme, amely megszilárdította a műnkás-paraszt szövetséget, lényegesen hozzájárult társadalmunk történelmi jelentőségű átalakulásának befejezéséhez, a szocialista társadalom kialakulásához. A szövetkezetesítés során tovább gyarapodott mezőgazdasági termelésünk. Mezőgazdaságunk mind több gépet és vegyipari terméket kap. Gyarapodik a falvakon, a mezőgazdasági termelésben dolgozó szakemberek és a felkészült szervezők száma. Az állam jelentős eszközöket fordít a mezőgazdaság gyors fejlesztésére. Ez létrehozza a mezőgazdasági termelés és a munkatermelékenység további sokkal gyorsabb növelésének feltételeit. Az elért termelési eredmények azonban mind ez ideig nem állnak összhangban népgazdaságunk lehetőségeivel és szükségleteivel. A tervet igen egyenetlenül teljesítik és nem gondoskodnak kellő mértékben a lakosság növekvő szükségleteinek fedezéséről a jő minőségű élelmiszerekben. Ezért jelentős mennyiségű mezőgazdasági terményt, főleg gabonát, húst, vajat és növényi zsiradékok nyersanyagát importálnunk kell. A mezőgazdasági termelésben nem aknázzák ki a termelés növelésének nagy tartalékait, nem használják ki a gépesítést, a haladó technológiát és a többi lehetőséget, amelyeket széleskörűen nyújt a szocialista gazdaság. A jelentős anyagi és kádersegítség ellenére csak lassan javul számos szövetkezet és állami gazdaság gazdálkodása. A szövetkezetek többségében gyengén szervezik meg a munkát, komoly fogyatékosságok vannak a termelés irányításában. Egyes szövetkezetek egyoldalúan előnyben részesítik szövetkezetük érdekeit az állam érdekeivel szemben, ugyanígy egyes szövetkezeti tagok saját személyi és individualista érdekeiket a szövetkezet és a társadalom érdekei fölé helyezik. Nem harcolnak elég határozottan az aránytalanul magas természetbeni juttatások s a közös vagyon dézsmálása ellen. Ez megkárosítja a társadalmat és a szövetkezetek gazdálkodását is. Az állami gazdaságok mindmáig nem teljesítik a szocialista társadalomban rájuk háruló feladatokat. Gyarapodik ugyan árutermelésük, de a termelés igen drága. Az állami gazdaságokban a bér részét képező természetbeni díjazás eddigi módja sem áll összhangban a mai viszonyokkal, a szövetkezetek számára sem jelent jó példát és ezért meg kell változtatni. Számos szövetkezet és állami gazdaság gazdálkodásának alacsony színvonala következtében a termelésben és az árutermelésben nem teljesítik a tervfeladatokat. Komoly fogyatékosságok voltak tapasztalhatók főleg a tavalyi őszi munkálatok során. Az őszieket nem vetették el agrotechnikai határidőben, helyenként nem tartották be a tervezett vetésterületet, sok tízezer hektárnyi földet nem szántottak fel. Tavaly nem teljesítettük az állattenyésztési tervünket, a hús, tej és tojás tervezett felvásárlási feladatait. Ez év kezdetétől is komoly fogyatékosságok vannak az állattenyésztési termékek, főleg a hús és a tej felvásárlásában. Az említett fogyatékosságok fő oka a nemzeti bizottságok, a felvásárló szervezetek politikai és szervező munkájának, valamint a párt, a pártszervek és szervezetek irányításának alacsony színvonala. Nagyra kell becsülnünk a szövetkezeti tagoknak és más mezőgazdasági dolgozóknak kezdeményezését, amelynek célja néy év alatt teljesíteni az ötéves tervet. Az ötéves terv és a kötelezettségvállalások feldolgozása során azonban számos hiányosság tapasztalható. A gazdasági elemzések és a tervek kidolgozásakor gyakran nem ismerték mélyrehatóan a szövetkezetek és az állami gazdaságok gazdálkodásának s tartalékainak helyzetét, itt-ott a dolgozók részvétele nélkül végezték el ezt a munkát. A járási nemzeti bizottságok csekély és gyakran adminisztratív jellegű segítséget nyújtottak a tervek kidolgozásában. A terv késedelmes kidolgozása arra vezetett, hogy az EFSZ-ek ezt nem tudták rendesen megtárgyalni a szövetkezeti tagokkal. Az ötéves terv kidolgozása jelentőségének meg nem értése következtében gyakran formálissá vált ez a munka. Ezért a mezőgazdaságban az ötéves terv négy év alatti teljesítésére irányuló számos kötelezettségvállalás nem tárja fel a termelés gyarapításának valódi lehetőségeit, nem egy esetben formális. Az elemzések és a tervek ilyen kidolgozása következtében a dolgozók nem éreznek felelősséget teljes egészében a felajánlások teljesítéséért, nem bontakozódik ki kezdeményezésük és nem növekszik részvételük a termelés irányításában. A járási nemzeti bizottságok nem érvényesítették a tervezés új módszerének minőségi oldalát, hanem rendszerint a tervbontás régi módját alkalmazták. A járások nem dolgozták fel a mezőgazdaság távlati fejlesztésének koncepcióját. Ennek következtében helytelenül jártak el a termelés irányzatának megszabásában és a termelés széthelyezésében, elsősorban a hegyvidéki körzetekben, nem került sor a városok melletti gazdaságok szakosítására és vetőmagot termesztő üzemek létesítésére. A mezőgazdasági termelés e helyzetének oka az, hogy főleg a kerületi és a járási nemzeti bizottságok nem nyújtanak megfelelő segítséget az egységes földművesszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak s nem szervezik meg a hatékony ellenőrzést. Az irányítást konkrétabbá kell tenni, teljes mértékben ki kell fejleszteni a nemzeti bizottságok gazdasági-szervező szerepét és személyes felelősségét, körlevelek és „látogatások" helyett meg kell szervezni az igazi politikai és szakmai segítséget. Véget kell vetni minden formaságnak, helytelen jelentések felterjesztésének és a kötelezettségek felelőtlen vállalásának. A mezőgazdasági termelés egyes feladatai nem teljesítése a minisztérium munkájának fogyatékosságaival is magyarázható. A földművelésügyi minisztérium tevékenységében még nem érvényesülnek megfelelően a termelés alapvető kérdései távlati és rugalmas megoldásának módszerei, nem oldják meg a műszaki fejlesztés kérdését és a nagyüzemi technológia széleskörű alkalmazásának problémáit. A minisztérium mind ez ideig csekély hatást gyakorolt a mezőgazdaság nemzeti bizottságok által való irányítására és ki nem elégítően ellenőrzi, hogyan teljesítik a nemzeti bizottságok a mezőgazdasággal kapcsolatos párt- és kormányhatározatokat. A szocialista mezőgazdaság csak a tudomány hatékony segítségével fejlődhet sikeresen. Tudományos ' intézményeink, főleg a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia azonban nem oldják meg megfelelően és elég gyorsan azokat a fontos problémákat, amelyeket a szocialista mezőgazdaság építése vet fel és elégtelen segítséget nyújtanak a gyakorlatnak. A mezőgazdaságnak jelentős segítséget nyújt fejlett iparunk. Tovább tökéletesedik mezőgazdaságunk ellátottsága. 1955-höz viszonyítva egy hektárnyi mezőgazdasági földterületet számítva 58,8 százalékkal növekedtek az állóalapok, ebből a gépek száma 91,6 százalékkal. Egyes üzemek azonban rossz minőségű és drága gyártmányokat szállítanak, nem tartják be a határidőt és a termékfajtákat. A mezőgazdasági gépek gyártásában gyakran nem veszik -tekintetbe az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok követelményeit. A leszállított gépekkel nem lehet a komplex gépesítést biztosítani. A cukorrépa, a burgonya termesztésénél, a takarmány betakarításánál, az állattenyésztési termelésben, a termények rakodásában és a mezőgazdasági szállításban a munka jelentős részét kézzel végzik. A pótalkatrészekkel való ellátásban fellépő komoly fogyatékosságok következtében nem használják ki a gépeket és lehetetlenné válik a javítások rendes végrehajtása. Egyes élelmiszeripari üzemek, mint például a tejcsarnokok, cukorgyárak, kaményítőgyárak, valamint a fogyasztási szövetkezetek, nem törődnek azon mezőgazdasági termények termelésével és felvásárlásával, amelyeket feldolgoznak, hanem csak átveszik és nyilvántartják ezeket a terményeket. Szükséges, hogy ezek az üzemek és szervezetek sürgősen foglalkozzanak a felvásárlás fogyatékosságaival és aktívan törekedjenek kiküszöbölésükre, közvetlenül a mezőgazdasági termelésben. A CSKP Központi Bizottsága a fejlett szocialista társadalom építésének kitűzött tervéből kiindulva újból hangsúlyozza a mezőgazdaság fejlesztése feladatainak rendkívüli komolyságát. Az életszínvonal emelése terén az ötéves terv során az évi fogyasztás további növekedésére számítunk, mégpedig a hús fogyasztása 67,9 kg, a tejé 241,8 liter, a cukoré 38,7 kg, a gyümölcsé 82,2 kg lesz személyenként. Országos átlagban úgy tervezzük, hogy 1965-ben hektáronként 27 mázsa búzát, 25 mázsa rozst, 26,5 mázsa árpát, 327 mázsa cukorrépát, és 180 mázsa burgonyát termesztünk. Lényegesen növeljük a takarmány, főleg a silótakarmány, a széna, valamint a gabonanemüek termesztését. Ezek a feladatok reálisak és kétségtelen, hogy számos mezőgazdasági üzem túlszárnyalja őket. Az élenjáró szövetkezetek és állami gazdaságok eredményei éppúgy, mint az ötéves terv négy év alatti teljesítésére vonatkozó kötelezettségvállalásaik kitűzik ezen igényes feladat megvalósításának útját. Teljes mértékben a szövetkezeti tagoktól, az állami gazdaságok dolgozóitól, kezdeményezésüktől, a terv s a felajánlások felelősségteljes és öntudatos teljesítésétől, a mezőgazdasági üzemek szervezett szakszerű vezetésétől függ mezőgazdaságunk nagy tartalékainak kiaknázása. Az elkövetkező öt esztendő fontos szakaszt jelent azon feladat teljesítésében, hogy 1970ig a mezőgazdaság elérje az ipar színvonalát. Azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági termelés fejlődésében lépést tartson az iparral. Ez lényegében azt jelenti, hogy követni fogjuk a mezőgazdasági termelés magasfokú belterjességének, minden eszköz és lehetőség felhasználásának útját, hogy így magasfokúan szervezett termelés, valamint a gépesítés teljes mérvű felhasználása és a föld következetes kihasználása alapján minél többet és minél olcsóbban termeljünk mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztési termelésben. A harmadik ötéves terv feladatainak rövidebb határidő alatti teljesítése szempontjából döntő jelentőségű ez az év, az ötéves terv első esztendeje. A CSKP Központi Bizottsága ezért felhívja mezőgazdaságunk valamennyi dolgozóját, hogy az idén erejük teljéből törekedjenek a feladatok teljesítésére, aktívan és kezdeményezően lássanak hozzá minden alapvető célkitűzés megvalósításához. A legközelebbi feladat, amely lényegesen befolyásolja a harmadik ötéves terv első évének termelési és gazdasági eredményeit: a tavaszi munkák. Alapos előkészítésnek kell pótolnia azokat a veszteségeket, amelyek az őszi munkaterv be nem tartása következtében keletkeztek, és biztosítania kell a gazdag termést, az elegendő saját takarmányt. Az EFSZeknek és állami gazdaságoknak a tavaszi hónapok során jól meg kell szervezniük a munkát, teljes mértékben fel kell használniuk a gépi eszközöket. A jól megművelt talajba a legjobb vetőmagot és ültetőanyagokat kell juttatni. A lehető legnagyobb gondot fordítsák az idén már 630 ezer hektárra kiterjesztett kukorica vetésére. A gépek kezelőinek, a gépeknek és a talajnak jó előkészítésével a lehető legjobb feltételeket kell teremteni a magas kukoricahozamok elérésére. Az idén fokozott figyelmet kell szentelni a burgonya termesztésének és lényegesen növelni kell a hozamokat. A tavaszi munkák során széleskörűen alkalmazzuk a legkorszerűbb technológiát, bontakoztassuk ki a komplex gépesített brigádok, munkacsoportok és egyének szocialista munkaversenyét. A CSKP Központi Bizottsága újra felhívja a figyelmet a járási nemzeti bizottságok nagy felelősségére azért, hogy a kitűzött határidőn belül teljesítsék ezeket a feladatokat. Gyors iltemben el kell érnünk az állati termékek felvásárlási tervének egyenletes teljesítését. Tíz naponként értékeljük eredményeit, idejében vonjuk le a következtetéseket és tegyük meg a szükséges íntézkeseket. Véget kell vetni annak, hogy a feladatok teljesítését az átlagszámok alapján értékeljék, mert ez a legrosszabb üzemek fogyatékosságainak figyelmen kívül hagyására vezet és megakadályozza a legjobb példák felhasználását és népszerűsítését. Hogy ez az év a termelésben és a felvásárlásban meghozza a várt eredményeket, fontos lesz, hogy minden mezőgazdasági dolgozó elengedhetetlenül szükségesnek tartsa minden hektár föld felhasználását intenzív gazdálkodásra; a szántóföldterületeket ki kell terjeszteni és megvédeni attól, hogy fölöslegesen nem mezőgazdasági célokra foglalják le őket A szántóföldek területének a harmadik ötéves terv során 100—150 ezer hektárral kell növekednie, ha felhasználjuk az összes tartalékokat, mindenekelőtt felszántjuk az alacsony hozamú réteket és legelőket. Fontos, hogy a föld termővétételében szerzett tavalyi tapasztalatokat is teljes mértékben felhasználjuk és még gyorsabb ütemben folytassuk az öntözést, főként önsegéllyel túlszárnyaljuk az öntözésben tervezett 25 800 hektárnyi feladatot, 2600 hektárral túlteljesítsük a víztárolók és halastavak építési tervét s túlteljesítsük az egy hektár mezőgazdasági földre eső 3 köbméter komposztkészítés feladatát. A legalkalmasabb vetőmagfajták felhasználásával, a betakarítási veszteségek kiküszöbölésével és helyes agrotechnikával már az 1963 —1964-es években el kell érnünk az ötéves tervben kitűzött hektárhozamokat a szemes terményekből. A cél mindenekelőtt a kenyérgabona áru termelésének növelése. Valamennyi mezőgazdasági üzemben elegendő takarmányt kell termelni az állattenyésztés tervezett fejlesztésére. Silókukoricát már az idén az eredetileg 1965-re tervezett területeken termeszszük, bővítsük ki a takarmányozásra szánt cukorrépa termesztését, növeljük a köztestermények, a lóhere és a lucerna részarányát s használjuk fel a rétek és legelők nagy területeit a szénatermelés növelésére. A lóherefélék termesztésében tervezett feladatok teljesítése érdekében fordítsunk nagy gondot a lóhere és a lucerna vetőmagjának termesztésére és felvásárlására. A mezőgazdasági termelés feladatainak megfelelő elhelyezése és helyes szakosítása érdekében fontos, hogy a kerületi és a járási nemzeti bizottságok felhasználják és a jövőben átdolgozzák a termelés körzetesítésének alapjait a természeti, éghajlati és gazdasági feladatoknak megfelelően úgy, hogy ugyanakkor tekintetbe vegyék a népgazdasági tervekben feltételezett társadalmi szükségleteket. E feladatot 1962-ben be kell fejezni. Az állattenyésztési termelésben valamenynyi mezőgazdasági üzemben és járásban mielőbb el kell érni a tervezett állományt és nagyfokú hasznosságát. Ezzel függ össze a fajnemesítő munka megjavítása és a szarvasmarhaállomány gyors mentesítése a gümőkórtól. El kell érnünk, hogy a gümőkór-megbetegedések száma 1965-ig a felére csökkenjen, teljesen megszűnjön a brucellózis tenyészállományainkból, és 1968-ig egyetlen tenyészetben se forduljon elő gümőkór. Még az idén meg kell kezdeni a szocialista szektorban tenyésztett tyúkállomány lényeges növelését és még bátrabban be kell vezetni az intenzív nagyüzemi tenyészeteket, melyekben a termelés gazdasági szempontból a legelőnyösebb. Emellett a nagyvárosok közelében ipari alapon tojás- és vágóbaromfi-termelő nagyüzemeket kell létesíteni. Az 1961—1962. (Folytatás a 2. oldalon.)