Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)
1961-02-09 / 40. szám, csütörtök
MEGVALÓSÍTJÁK A KONGRESSZUS ELŐTTI JAVASLATOKAT Egyre feljebb a fejlődés lépcsőfokain ^súfolt a terem. A számvetés ^ ünnepélyessége tükröződik a több száz arcon. A szempárokban a kíváncsiság csillog, s egy pillanatra a feszült figyelem csendje ül a teremben. Dobri Jenő, a szövetkezet elnöke szólásra emelkedik. — Elvtársak, tisztelt szövetkezeti taggyűlés — árad szét a teremben az elnök hangja — ma, amikor mi, alsószeli szövetkezetesek a 10. évzáró tagayűlést tartjuk, megelégedéssel tekinthetünk vissza a megtett útra. Megelégedéssel, ha az évről évre fokozódó gazdasági eredményeket nézzük, mert az indulás nehézségeinek leküzdése óta már nagyon messzire haladtunk a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásban. Kipirosodnak az arcok, a szavak szinte simogatják az egyetértők lelkét. • Az elégedettség kendőzetlenül kiül az arcokra. Hiszen nyár közepén még úgy számoltak, hogy jó lenne, ha a 10 koronás előleg mellé legalább 4 koronát oszthatnának 8z év végén egy-egy munkaegységre. Most meg 7 koronáról van szó. S ez nagy dolog, főként azoknak, akiknek ezer körül mozog a nyilvántartott munkaegységük száma. Nem csoda tehát, ha az elnök szavai után szinte feltűnő a csend. Am megcsikordulnak a székek, amikor a további beszámolóban már az kerül felszínre, hogy mennyivel több lehetett volna a jövedelmük, ha... Idézzünk néhány megjegyzést a főkönyvelő beszámolójából. — Az 1960-as évben 41 vagon hús eladását terveztük. Ebből egy-egy hektárra 203,3 kg jutott volna. A tervtől azonban több mint 4 vagonnal lemaradtunk. És valljuk be őszintén, nem azért, mert nem volt reális a tervezés. — A borjak 9, a malacok 6 százaléka elpusztult. Nem csupán azért, mert nem mondhatjuk kifogástalannak az istállózási és takarmányozási lehetőségeinket, hanem azért is, mert a gondozók részéről többször történt olyan hanyagság, amely hozzájárult az elhullás növekedéséhez. U 1 igyelem az embereket. Ügylát* szik, néhányan ünneprontásnak tartják a hibák kiteregetését. Szívesebben hallgatnák talán a zárószót, hogy aztán mielőbb hozzájuthassanak a munkaegységenként kiosztásra kerülő hét-hét koronához. Szerencsére a gazdálkodás alaposan előkészített mérlege nem ismer „könyörületet". Tovább teregeti a valóságot a tagság elé. — Tejből csak 74 százalékra teljesítettük a szerződéses eladást, pedig tehenenként mindössze 2080 liter tej kitermelését terveztük. — Ilyen egészségügyi állapotban levő állománytól az talán kevés? — sejtem néhány tehéngondozó megbotránkozását. Hadd fűzzek hozzá egy rövid megjegyzést, mert (kár!) a beszámoló ezt nem említette. Körülbelül egyformán kis hasznosságú a szövetkezet tehénállománya. Az is igaz, hogy a feletetett takarmány mennyisége és minősége alapján még a 2080 literes tejhozam elérése sem könnyű dolog. De lehetséges, mert például Papp Kálmán a gondjaira bízott 14 tehéntől közel 3500 literrel többet fejt a tervezettnél. Ugyanolyan tehenektől, ugyanannyi takarmányból, mint a többiek. Igaz, ő nem kérdezte meg, mit fizetnek majd a tehenek legeltetéséért. Kora tavasztól késő őszig kihasznált minden legeltetési lehetőséget. A szövetkezet és a maga hasznára. Ha valamennyi tehéngondozó hasonló eredményt ér el, akkor 150 000 liter tejjel többet fejhettek volna, mint amennyit a szövetkezet tervezett. Ez pedig a lemaradással együtt közel félmillió liter, vagy úgy is mondhatnám, hogy 900 ezer korona elmaradt jövedelem. Papp Kálmán több mint 1700 korona prémiumot kapott. Az a baj, hogy még csak az első évben jutalmazták a tehéngondozókat prémiummal. Ha ezt a többtermelésre serkentő eljárást korábban kezdik, most talán valamennyi tehéngöndozőnak prémiumot kellett volna adni. De nézzük tovább a fejleményeket. A vetőmagvak betakarítása kerül sorra. Ugyanis vetőmagtermesztő a 2470 hektáros szövetkezet. Az árpájukból bizonyos részt elismertek .vetőmagnak. árkülönbségben ez is sok ezer koronát jelentett a szövetkezetnek. A búzájukból azonban egyetlen mázsát sem ismertek el vetőmagnak. Ezt részben a betakarítás, részben a rossz raktározás okozta, és az, hogy a csíraképesség próbára nem a legalkalmasabb időszakot választották. A kukorica? Hiába volt gondos a vetés, hiába kocsolták le a kijelölt sorokat, a betakarításnál összekeverték a termést. Vetőmag nem lett belőle, tehát további tízezrek úsztak el a megtermett értékből. ]Vem felindulással, inkább felelősségének teljes tudatában jegyzi meg az egyik szövetkezetes: — Hát az idén kell, hogy több eszünk legyen.' Olyan embereket állítsunk a vezető posztokra, akik idejében figyelmeztetik a termelőket, mit és miként kell tenniök. Valljuk be őszintén, sokan azt sem tudtuk, mit kezdjünk a vetőmagparcellákon termelt kukoricával. Még néhány hozzászólás. Valamenynyi a lehetőségek jobb kihasználása mellett tör pálcát. Egyetértenek azzal, hogy 1961-ben egy-egy hektárra lehetséges 220,3 kg hús, 660 liter tej stb. kitermelése, hiszen náluk az állatsűrűség már most jóval magasabb, mint amennyit a járási terv 1965-re előirányoz, ök ebben az évben 76 szarvasmarhát tartanak 100 hektáronként, az előirányzott járási átlag pedig 1985-re 66,7 darab. Húsból hektáronként 1965-re 220 kg-ot mutat ki a járás terve, s ezek szerint a szeliek nem gazdálkodnak rosszul. Csak hát a belterjes nagyüzemi termeléstől még messze állnak. Legalább is a lehetőségekhez mérten. Van ugyan eredményesen működő nedves sertésetetőjük, van önetetős nyitott istállójuk a növendékállatok részére, és sok egyéb olyan dolog, amiről már példát vehetnek a környékbeliek. De adjunk helyet Chrapan elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke hozzászólásának is. — A szakemberképzés terén nem állunk a helyzet magaslatán. A nemzeti bizottság és a pártszervezet komolyan foglalkozik ezzel a kérdéssel. Szerintem a gyors fejlődésnek ez az egyik legfontosabb problémája. Nem véletlen, hogy a Szovjetunió az űrkutatásban olyan messze előtte jár a világ valamennyi országának. Vannak olyan képzett szakembereik, amilyenek nincsenek sehol a földön. De élek egy összehasonlítással. Néhány éve még mesének mondtuk a világűrutazást. Ma már azt lessük, mikor jut el ember földünk legközelebbi bolygóira. Nemrégen még az is hihetetlennek tűnt volna, hogy szövetkezetünk 1965-ben több mint 60 vagon húst értékesít. Ma már nemcsak elhisszük, hanem biztosan tudjuk, hogy így lesz. így lesz, mert ez szocialista köztársaságunk és valamenynyiünk érdeke. A leglényegesebb pedig az, hogy szövetkezetünk tagságának nagyobb része egyre határozottabban így látja, ezt tartja szem előtt. ¥ ] nnepélyességet kölcsönöz az évzáró taggyűlésnek az a tény, (amint már az elejín is említettem), hogy számításon felül kapnak részesedést a szövetkezetesek. Talán ez a legfőbb oka a higgadtságnak, a józan mérlegelésnek. És annak a meglátásnak is, ami a jövőre nézve olyan sokatígérően bontakozik ki a hozzászólásokból. — Termelni már megtanultunk. Most az a fontos, hogy okosan, célszerűen is gazdálkodjunk a termékekkel. Ebben még sok a javítani való. Ebben a felismerésben gyökerezik a szövetkezet vállalása, hogy a harmadik ötéves terv feladatait négy év alatt teljesíti. Harasiti Gyula SZÖVETKEZETESEINK nemcsak az elmúlt hetekben foglalkoztak sokat gazdaságuk fejlesztésének lehetőségeivel, hanem most, az évzáró taggyűléseken a gazdálkodás évi mérlegének ismertetését Is arra használják fel, hogy a kongresszusi anyag javaslatait mielőbb megvalósítsák nagyüzemi gazdaságukban. Huszonheten kezdték Tizenegy évvel ezelőtt határozta az 1958-as színvonalon? Ez a kérel Zlatná na Ostrove község 27 la- dés részben jogos, mert valóban, a kosa, hogy felhagy a kisparcellás szövetkezet már 1958-ban 20 koronát gazdálkodással és szövetkezeti nagy- fizetett munkaegységenként és 1960üzemben közösen műveli a földet, ban is csak annyit. Am ha megnézMa inkább már csak a falitábla hívja zük, hogy a felhasznált munkaegyfel a figyelmet az alapító tagok ségek száma évenként 10 ezerrel nevére, hiszen azóta egy közösséggé emelkedett, akkor részben már értolvadt a falu népe. A 177 hektár kö- hetővé válik, miért nem emelkedett zös föld 1077 hektárra bővült, a tagok a munkaegység értéke. De nem csuszáma pedig 151-re. De nemcsak a pán erről van sző. A szövetkezet veföldterület nagyságában és a taglét- zetősége a jövőre is gondolt, vagyis számban állt be gyökeres változás, olyan módon osztották fel a bevételt, hanem a termelésben, a gazdasági hogy a különböző alapokra juttatott eredményekben is. Az első esztendők eredményeivel összegek ne csak az egyszerű újratermeléshez szükséges befektetéseket nem dicsekednek a zlatnáiak, mert fedezzék, hanem a gazdálkodás álnáluk is csak úgy ment az kezdetben, landó fejlesztéséhez is megteremtsék mint másutt az országban. Például a feltételeket. Tehát helyesen jártak 1960-ban az 1958-as évhez viszonyít- el, mert jelenlegi alapeszközeik leheva a tejtermelés 32, a tojástermelés hetővé teszik, hogy a szövetkezet a 44, a hústermelés pedig 38 százalék- harmadik ötéves terv feladatait négy kai növekedett. Természetesen a nö- év alatt teljesítse. Állatállományuk vénytermesztésben is hasonló ered- nagyobb a tervezettnél, a talajjavímények születtek. Saját takarmány- tás következtében még jelentősen alapot teremtettek, híres a kertésze- növelik a hektárhozamokat, bővítik a tük, cukorrépából a múlt évben 483 takarmánytermelést. Ezért tervezhetmázsát takarítottak be egy-egy hek tárról. A termelés növelésével pár ték be, hogy a tehenenkénti évi tejhozamot a jelenlegi 2450 literről fokozódtak. Az 1958-as évhez hasonlítva a múlt évben 60 százalékkal volt nagyobb a bevételük. Feltehetnfr valaki a kérdést: A munkaegység értéke miért maradt A s övet^eie'eseV SrSme A kedvezőtlen időjárás nem vette el a b ranči szövetkezetesek jókedvét. A borult, esős reggelen mindenki az évzárf taggyűlésre sietett. Mosoly ült az emberek arcán, amit a tavalyi eredményes gazdálkodás varázsolt oda, hisz minden munkaegységre 6 korona részesedést kapnak. A faluban vannak még olyan gazdák is, akik nem részesedhetnek a jövedelemben ök még nem tagjai a közösnek. Reméljük, hogy az egyre eredményesebb szövetkezeti gazdálkodás őket is rövidesen meggyőzi a sokoldalú előnyökről és mihamarább a korszerű gazdálkodást választják. Lörincz László, Branč. huzamosan a bevételek is állandóan l 9^"' 9. ?® 50 1Í t 1? r r® hozzák- Az építkezesré, az állatállomány számának növelésére, a talajjavításra és más egyébre fordított milliók tehát évről évre gazdagabban megtérülnek. Helyes úton halad a Zlatná na Ostrove-i szövetkezet. Okos elhatározásról tanúskodik az a tény is, hogy azok, akik 11 évvel ezelőtt kezdték, most már a több mint ezer hektáros gazdaságot is kicsinek tartják s éppen ezért a szomszédos Horná Zlatná-i szövetkezettel akarnak egyesülni. Azt tartják, hogy a gazdaságilag előnyösebb termelési egységben könnyebben válthatják valóra az EFSZ-ek V. kongresszusa anyagának javaslatait. I. Klačanský — Ennyien kezdtük — mondja Horváth Péter, a szövetkezet elnöke Tanultak a múlt évi hibákból A közép-csehországi kerületi állategészségügyi kórház dolgozói egész sor szolgáltatást nyújtatlak a mezőgazdasági üzemeknek az állatállomány betegségeinek megelőzéséhez. Ričanyban ennek érdekében korszerű állategészségügyi központot létesítettek, ahol a legegyszerűbb kezeléstől a legbonyolultabb beavatkozásokig minden megbetegedés kezelésére jól felkészültek. Felvételünkön a kezelésre szállított állatokat a műtét előtt alaposan megvizsgálják. (K. Mevald — ČTK — felv.) - HÁROMSZÁZÖTVENEZER KORONÁVAL kevesebb volt a bevételünk — veti fel beszámolójában az évzáró taggyűlésen Herko János, a budulovi EFSZ elnöke. Emellett 6000 munkaegységgel többet merítettünk ki — mondja a továbbiakban. Azt nem állifiatom, hogy ez csak azok hibája, akik bediktálták munkaegységeiket. A csoportvezetők nagyobb gondot fordíthattak volna az ellenőrzésre, mert az irodából nem lehet pontosan megállapítani, ki, mennyit és hogyan dolgozott. Jó lesz, ha ezekről még beszélünk, vitatása csakis javunkra szolgálhat — szúrja közbe Herko elvtárs —, mert egyikünknek sem mindegy, hogy a munkaegység értéke 16 koronáról 11 koronára csökkent. Az elnök nem nyújtja hosszúra a szót, tárgyilagosan beszél. Dicsér a jó munkáért? Nem kerüli el figyelmét Ruda András sertésgondoző igyekezete, hogy 15 malacot választott el kocánként, vagy Komjáty József etető szorgalma, akinél 90 dekát szedett magára a hízómarha darabonként és naponta. A közös eredményeit csökkentő tényeket sem hallgatja el az elnök. Érdeklődéssel figyel mindenki, helyeslően bólogatnak többen is, bár akadnak arckifejezések, melyek elárulják, hogy nem mindennel értenek egyet. Amikor sor kerül a vitára. mégis kéretik magukat az emberek, nincs aki megkezdje. — A munkaegységekkel tulajdonképpen az a helyzet, hogy már a tervezéskor hiba csúszott a dologba — töri meg a csendet Lackó József csoportvezető. A x kertészeti munkák 2000 munkaegységet igényeltek, amivel nem számoltunk, no meg a mostoha időjárás miatt is többet dolgoztunk a kelleténél. Nem tagadom, mi is következetesebbek lehettünk volna a munkaegységek írásánál, de a tények mutatják, hogy nemcsak a csoportvezetők részéről merültek fel hibák. ÜGY MONDJÁK, az első fecske után jön a többi. Lackó elvtárs felszólalása után Takács Béla kért szót. — Hogy az állattenyésztés nem minden szakaszán érjük el a kívánt hasznosságot, annak a gyenge takarmányozás az oka. Amióta szárazra fogtuk a teheneket, nagyon megcsappant a tejhozam. Nem csoda, hisz dohos a pelyva. A siló is jobb lehetne. A gyatra takarmánynak az a következménye — fejtegeti az etető —, hogy egyre több a meddő tehenünk, s ezektől nem várhatunk sokat. Molnár Mária is a takarmánnyal érvel. — Az ünnepek előtt napokon át hiányosan kaptam a takarmányt. így hozam sem lehet. A tyúkoknak fehérjére, vitaminokra van szükségük — állapítja meg a baromfigondozó. Több és jobb takarmányt kérnek az etetők. Hogy miért kevés a takarmány, arra is feleletet ad az évzáró taggyűlés. Elismert tény, hogy az időjárás nem volt kedvező. Am a szövetkezetesek sem becsülték meg mindazt, ami ígérkezett. A kukoricát nem mindenhol művelték meg idejekorán. Egyesek a jobb földeken két rész megművelését is vállalták, míg a rosszabb helyektől vonakodtak. Mi más következhetett ebből, mint hogy a gazdátlan részeket egy ideig a gyom uralta, pedig mennyivel növekedhetett volna a harminckétmázsás hektáronkénti átlaghozam, ha előrelátó lett volna a tagság. Más kárán tanul az okos, tartja a közmondás. A buduloviaknak azonban a magukén kellett okulniuk, pedig tudhatták volna, hogy gazdaságuk állatállományának sűrűsége párját ritkítja a košicei járásban, s a jószágnak takarmány kell,, méghozzá elegendő. — Nem így lesz ez a jövőben — hangzik Herko elvtárs válasza. — Az idén több takarmányt vetünk, többek között silókukoricából és évelőkből kétszeresét a tavalyinak. A termelési csoportok között versenyt indítunk, hogy a takarmány minél előbb födél alá kerüljön. Csak így tehetünk eleget azon ígéretünknek, hogy az előttünk álló négy év alatt többet adunk a dolgozók asztalára, mint amennyit a terv előirányoz. TÖBBET AKAR nyújtani a társadalomnak Kovács Jolán és Udzej Ilona is. Azért vállalták a hízósertések súlygyarapodásának növelését. A növénytermesztési csoport meg 190 mázsa burgonyát akar termelni hektáronként, hogy Ruda András többet adhasson a kocáknak, mint eddig, mert az idén 16 malac elválasztását vállalta egy-egy kocától. S még sokan vannak a budulovi közösben, akik ígéretüket szorgalmas munkájukkal támasztják alá. Szóval: az évzáró taggyűlésen is sokat tanultak a múlt évi gazdálkodás elemzéséből. Benyus József ÚJ SZŐ 5 * 1961. február 9.
