Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-09 / 40. szám, csütörtök

Készülődés Košu ty n * * * Alig égy éve, hogy Košútyn megnyílt a több mil­liós korona költséggel épített, korszerűen berende­zett modern kultúrház. Ott voltunk az avató ünnepségen. A harcos múltú košútyak lelkesen ün­nepeltek. C'sodjlták az új épületet, tapsollak a ven­dégszereplöknek, helyeselték a küldöttek megjegy­zéseit. .. — Igen, — hangzott itt is ott is, — itt egykor sor­tűz dördült, a múltban munkáért, jobb megélheté­sért harcoltunk, ma pedig hatalmas kultúrházat kaptunk, az alkotó munka gyümölcsének örülünk. A košútyak eredményei a vendégeket is öröm­mel töltötték el. Hogyisne, hiszen a košútyak oljan művelődési otthont kaptak, amelyhez hasonlóval még kevés falu dicsekedhet. Igaz, az ünnepségen kételyeink is támadtak. Vajon nem marad-e a több száz férőhelyes nézőtér kihasználatlanul? — Nem — kaptuk akkor az egyértelmű választ. — Tanulni, szórakozni vágyó nép lakik a faluban. Régi óhajuk a művelődési otthon. Most, hogy már megvan, minden bizonnyal megtalálják a termek kihasználásának is a módját. Egy év telt el azóta ... Most, hogy újra ellátogat­tunk Kosűíyra, először arról érdeklődtünk: kihasz­nálják-e a kultúrházat, van-e a faluban kulturális élet? Már a járási székhely illetékes osz­tályán dicsérően nyilatkoztak: — Košúty dolgozói — mondották — élnek a lehetőséggel. Az új kul­túrházat kihasználják. • A faluba gyakran látogatnak vendégszereplők, és önerejükből is teremtenek kultu­rális életet. A legjobban a Vöröske­reszt helyi szervezete dolgozik. Di­cséretre méltó munkát fejt ki a Csemadok helyi szervezete is. Ha az ifjúsági szervezet is úgy dolgoznék, mint az előbbiek, nem lenne ok pa­naszra. Sajnos, a fiatalok kulturális téren lemaradnak .... A bírálatra a helyszínen kértünk magyarázatot. — Valóban — kaptuk a választ —, falunk kulturális életéből a fiatalok vállalnak legkisebb részt. Ennek az a magyarázata, hogy legtöbbjük Bra­tislavában dolgozik. Reggel korán mennek, este későn jönnek, No, de már ezen a téren is javulás mutat­kozik. Ha hétköznap nem is, szom­baton és vasárnap a fiataloknak is a kultúrház a legkedvesebb találkozási és szórakozási helye ... Az új művelődési otthon a falu közepén áll, közvetlenül a templom szomszédságában. A két épület aka­ratlanul is a múltat és a jelent szim­bolizálja. Az egyik a fény. a másik az árnyék... A falu lakói a fényt ke­resik, a napos oldalon érzik magukat jobban ... Egy év kulturális munkájáról be­szélgetünk. Mi mindent végeztek az elmúlt hónapokban, mi történt a művelődési otthonban megnyitása óta? Ez a központi kérdés, erre ké­rünk választ. — Azon kívül — kaptuk a felvilá­gosítást —, hogy a helyi szervezetek számos esetben rendeztek színdara­bokat, esztrádműsort és más, egész estét betöltő programot, tavaly a komárnói Magyar Területi Színház hatszor, a trnavai Kerületi Színház pedig ötször kereste fel falunkat. A művelődési otthon megnyitása óta többször ellátogattak Košútyra a ga­lantai, a šamoríni, a biskupicei és más falvak és városok műkedvelő csoportjai is. A vendégszereplök mindig szórakoztató, tanulságos mű­sort mutattak be. Később megtudtuk, a műsoros es­ték csak egy részét képezik a mű­velődési otthonban folyó tevékeny­ségnek. A munka nagyobbik felét a különféle szakcsoportok végzik. Az olvasó-, rádióamatőr- és a sakkor tagjai rendszeresen összejönnek, ki­cserélik tapasztalataikat, eredménye­sen dolgoznak. Sikeres tevékenységet fejt ki az „Ország térképe fölött" el­nevezésű kör is. Az épületben ren­dezik a különféle gyűléseket, iskoláz­tatásokat, ismeretterjesztő előadás­sorozatokat. A művelődési otthonban bizony mozgalmas az élet, az új kul­túrház betölti hivatását. Most nagy esemény előtt állnak. Május 22-én lesz negyven éve, hogy a falu kommunistái megalakították községükben a kommunista párt helyi szervezetét. Három nappal később, május 25-én pedig égy szomorú év­fordulóra emlékeznek: harminc évvel ezelőtt ezen a napon dördült el Ko­šútyn a sortűz — emberéleteket kö­vetelve... Az évforduló alkalmából a kerületi és a járási pártbizottság, valamint a Csemadok Központi Bizott­sága nagyszabású ünnepségre készül, Ez idén Košútyn rendezik meg a Csemadok országos dal- és táncün­nepélyét is. Mi a tervük, hogyan készülnek a nagy jelentőségű évfordulók megün­neplésére? — érdeklődtünk, miután megismerkedtünk a falu kulturális életével, az új kultúrházban folyó kulturális munkával. A tervekről, az előkészületekről Molnár Sándor, a helyi nemzeti bi­zottság titkára, a helyi pártszerve­zet egyik alapító tagja, a régi har­cok lelkes résztvevője tájékoztatott. Molnár elvtárs elmondotta, hogy az ünnepségek előkészítésére egy hétta­gú bizottságot alakítottak. Az elő­készítő bizottság kéthetente ülésezik. Részletes tervet dolgoznak ki és mindent megtesznek, hogy Csehszlo­vákia Kommunista Pártja 40. évfor­dutöja — amely szorosan egybeesik helyi szervezetük megalakításának 40. évfordulójával —. valamint a košútyi sortűz harmincadik évfordulója al­kalmából rendezett ünnepségeknek méltó keretet biztosítsanak. Többek között az előkészületekről beszéltek a napokban lezajlott év­záró pártgyűlésükön is. Megfogadták, hogy erejüket és figyelmüket a gaz­dasági élet fellendítése mellett a fa­lu rendbehozására, a nagy esemény sikeres lebonyolításához szükséges feltételek megteremtésére fordítják. Az előkészületi munka során többek között rendbehozzák a járdákat és kocsiutakat, parkosítják a kihaszná­latlan területeket. Már most mérle­gelik, hogyan oldják meg a mesz­szebbről érkező vendégek elszálláso­lását. Az előkészítő bizottság nem akar jóslatokba bocsátkozni, azt azonban elárulta, hogy a kétnapos ünnepélyre több tízezer embert vár­nak. Az ünnepségek előestéjén az új kultúrház egyik termében kiállítást nyitnak meg. Az anyag összeállítá­sának munkálatai már szintén teljes erővel folynak. Eredeti dokomuntu­mok fogják hirdetni a véres esemé­nyeket, az 1931-es bűnpert, az el­nyomatás éveit, a košútyi dolgozók harcát, a hősök életét. A kiállítással az új művelődési ott­honban tulajdonképpen múzeumot lé­tesítenek, amelynek dokumentumai rozottan kiemelkedett Jurij Pobe­donoszcev szóvjet rendező filmje a háború idején megmentett kis le­ningrádiakról: A MEGMENTETT NEMZEDÉK. Bár nem mentes ember­ábrazolási fogyatékosságoktól, Anto­nyina Vasziljevna alakjában a párt utasításait szigorúan betartó, fegyel­mezetten engedelmeskedő hőslelkü szovjet asszonyt testesíti meg. Anto­nyina Vasziljevna elveszti férjét a fronton, s maga is kikívánkozik, hogy fegyverrel a kézben védelmezze a forradalmi várost. A pártbizottság azonban más feladattal bízza meg: vegye anyai pártfogásába a leningrá­di gyermekek csoportját és valahol örökre emlékeztetni fogják a látoga- ij messze helyezze őket biztonságba. A mozik műsorán szerepelt a NYÁR a VADONBAN című svéd film egy finn kisfiú viszontagságos kalandjairól, Konrád Wolf SZÁRNYAS EMBE­REK című DEFA-filmje pilótakörnyezetből, melyben a mai német nem­zedék problémájához nyúl a haladáerők és a nyugaton feltámadó náci szellem küzdelmének hátterében. A román filmgyártás is gyermekfilm­mel, a VÖRÖS TÜNDÉRRÓZSÁVAL képviseltette magát. A náci hódítók elleni nemzeti felszabadító harc történetéből merítette tárgyát Jerzy Zärzycki lengyel rendező EMBER MEDVEBŐRBEN című filmje. Sajnos, az elején fokozódó drámai feszültség a végén erőltetett, valószínűtlen megoldásban oldódik fel. Történelmi tárgyú film volt a mexikói LA CU­CARACHA, melynek témája a forradalmi időkben lejátszódó a-sszony­dráma, és a japán Akira Kuraszava filmje: VÉRES TRÖN, egy japáni kör­nyezetbe átültetett Shakespeare dráma (Macbeth). Átlagos alkotás volt a FEKETE SZOMBAT című cseh film, mely szeszdézsmálók veszélyes vál­lalkozásának történetével kelt izgalmat a nézőkben. A MEGMENTETT NEMZEDÉK alkotását, Ľudo Ondrejov ismert tzlo­A bemutatott filmek közül hatá- vák író megfilmesített regényét a JER­GUŠ LAPINT. Miben rejlik a hegyek tókat a múlt keserű éveire. A mú­zeumba kerül az a olajfestmény is, amely a košútyi harcok egyik legen­dás hírű szervezőjét és vezérét: Ma­jor Istvánt ábrázolja. A Major elv­társat ábrázoló portré a Szlovák Nemzeti Múzeumból a kerületi párt­bizottság ajándékaképpen a napokban került a košútyi dolgozók tulajdoná­ba. A košútiak örülnek az értékes ajándéknak. A képet, mint pótolha­tatlan kincset őrzik. Terveznek, készülnek a košútyi < dolgozók. A nagy évfordulókat mél- ; tón akarják megünnepelni. s BALÁZS BÉLA i | Március a könyv hónapja > Márciusban rendezzük meg 1955 óta J immár hetedszer a könyv hónapiát, amely > a CSKP megalapítása 40. évfordulója ün- s nepségeinek része lesz. Éppen ezért az ^ újért harcoló irodalom propagálását tart- S ja szem előtt. . j Prágában a könyv hónapját március ? 1-én a Szevasztopol moziban a Tavaszi szél című új cseh film ünnepélyes bemu- > tatójával nyitják meg. (ČTK) I Hogyan lágyul el szerető anyává a megbízatás ellen kezdetben duzzogó, sértődött asszony, ezt látjuk a film­ben. A háború kegyetlen napjaínak hatásos ábrázolása, a viszonyok érzékeltetése jól kiegészíti R. Kur­kina jó szerepalakítását és — bizo­nyos fogyatékosságoktól eltekintve érdekessé teszi a filmet. JERGUŠ LAPIN A szlovák filmgyártás jó művének tartjuk Jozef Medveď fiatal rendező A Jerguš Lapin egy gyermekszereplője a fiának társadalmi ébredését elmesé­lő film sikere? Elsősorban a roman­tikus környezet varázsának vissza­adásában és az éleseszű, fürge szemű, nyílt szívű kisfiú történetének balla­dikus, poétikus elmesélésében. Jer­guš, a tisztavizű hegyek romlatlan lelkű fia, akinek a társadalmi rend ellen lázadó apját csendőrgolyó döntötte a sírba, nagyon korán rá­ébred a szegények mostoha életsor­sára. Hasonló korú társainak a pél­dáját követve ő is elmegy tanoncnak a gyárba. A kemény proletársors, a sok igazságtalanság, megaláztatás azonban kinyitja a szemét. Felébred benne a hegyek szabad fia, a haj­dani hegyi szegénylegények lelküle­te. A szolgáságot visszautasító dac­cal felülkerekedik és visszamegy a hegyekbe a gyárkémények szennyes világából, ahol a dolgozó embernek rosszabb a sorsa az állaténál. A film sikerének alapja általában az ügyes rendezői megoldás, mely nagyszerű fényképezéssel (František Lukeš operatőr műve) párosult. Helyesen válogatta ki a gyermekszereplőket a rendező: bele:udtak illeszkedni az évtizedek előtti, számukra teljesen ismeretlen társa­dalmi viszonyokba s játékuk hiteles, meggyőző, művé­szi volt. Elsősor­ban a kis Ivan Kauzlaričos illeti dicséret. A felnőt­tek szerepeit is a szlovák művészét kimagasló szemé­lyiségei alakítot­ták. A szlovák filmművészet a Jerguš Lapinnal öregbítette rövid fejlődési útján aratott eddigi si­kereit. L. L. Nguyen Cong Hoan (Vietnam): Hat emberélet Molnár Sándor a mezőgaz )3ságj munkások 1931. évi kosútyi sztrájkjának közvetlen résztvevője, a helyi nemzeti bizottság jelenlegi titkára minden szabad idejét az EFSZ-nek szenteli. A szövetkezeti tagokkal folytatott beszélgetései során gyakran emlékeztet a München előtti köztársaság áldatlan időszakára, amikor más társaival együtt kénytelen volt a nagy­birtokosokra dolgozni. (K. Cích - ČTK-felvétele) UGYAN KEDVES mandarinom! Nem kell emjatt ha­ragudni. Majd máskor meghívom a lányokat. Te töltsd csak itt az éjszakát, hiszen már késő van. Messze van innen a te rezidenciád, nagy erdőn kell átmenni, amíg hazaérsz. Nem lennék nyugodt, ha most útnak indul­nál. .. A Tho nemzetiségű falusi bíró rábeszélését és vonta­tott beszédét hallgatva. Tri Chou megnézte az óráját, majd körültekintett. Az ég, az erdő és a hegyek egy­beolvadtak a sötét látóhatáron. Kissé elkedvetlenítette az éjszakai lovaglás gondolata és még egy támadást kísérelt meg. Sértődöttnek tettetve magát, a bíró vál­lára tette a kezét: — Te bíró, én egyáltalán nem vagyok megelégedve veled. Nem tudod, mi az illem és nem tartottad be a szavadat. Azt ígérted nekem, ha eljövök az ünnep­ségetekre, lányokkal tölthetem az éjszakát, de egy hölgy sem jött el. Kielégítetlenül engeded útjára a mandarinodat, amikor már sötét is van odakint? A lapályon a tisztviselők jobban tisztelik a feljebbva­lóikat, mint te. Amikor a mandarin egy bírónál vagy egy körzetparancsnoknál tölti az éjszakát és a ven­déglátó nem hív meg idegen hölgyeket, akkor a saját házanépéből ad a vendégnek kisasszonyt társaságul. Tri Chau kis szünetet tartott, hogy ez a paraszt meg­emészthesse a lapály lakóinak lazább erkölcseiről való elmélkedést és elgondolkozhasson a hatósági közeg kö­telességeiről, ha a „nép édesapjának és édesanyjának" a szórakoztatásáról van szó. Aztán kényszeredett mo­sollyal folytatta: — Azt hallottam, hogy van egy helyes kis húgod, igaz? A bíró igenlően bólintott és a világ legtermésze­tesebb hangján felelte: — Nem az volna baj, ha a húgom téged szórakoz­tatna. De attól tartok, hogy azután rászokik erre más­sal is. Tri Chau belátta, hogy sikerre nincs többé remény. Elhatározta, hogy azonnal hazatér, és kiadta a paran­csot, hogy nyergeljék a lovakat. Sűrű erdőn, meredek hegyoldalon, mély szakadékok felett vezetett székhe­lyéig a keskeny ösvény. De bízott az ilyen utakhoz szokott okos, fekete paripájában. A kíséretét alkotó két rendőr is izmos, félelmet nem ismerő fickó. Ezen­kívül lőfegyverük is volt. * TlZ ÖRA lehetett, amikor a mandarin és kísérete at erdőbe ért. Koromsötét volt. Noha szemük megszokta a sötétséget, mégsem tudták kivenni körülöttük a tár­gyak körvonalait. Mintha sűrű, ijesztő köd vette volna őket körül, és félénken, aggodalommal eltelve haladtak előre a bizonytalan éjszakában. Messze visszhangzott a lópaták csattogása a köves úton. Tri Chau belefáradt ézekbe az éjszakai kirándulások­ba, ugyanis a mandarint a hivatala arra kényszerítette, hogy a hegyek között, egészségtelen dzsungelekben éljen. De arra számított, hogy az évvégi előléptetése­kor megszabadul ettől a kellemetlen állástól és egy ranggal feljebb emelkedve, a Delta vidékén nevezik ki egy jó körzet főnökévé. Akkor aztán gazdagodhat, és fenékig élvezheti az élet örömeit. Vágtató lova váratlanul megállt. Kísérete hátába ütközött. Leugrott a lóról és a közeledő szerencsétlen­ség előérzete félelemmel töltötte el. Idegeit megfe­szítve hallgatózott, felemelte a karját és halkan kiadta a parancsot: - Állj! A lovak megálltak, és azonnal a moszkitók serege vette őket körül. Az állatok nyugtalanul kapáltak, horkantottak. A mandarin hátrafordult: — Vigyázat! ... Azt hiszem, emberek... A rendőrök fegyverüket maguk előtt tartva léleg­zetvisszafojtva figyeltek. Hamarosan emberi hangok hallatszottak. A mandarin suttogva adta ki a paran­csot: — Puskát megtölteni! Már jól hallották a léptek zaját. — Kínaiul, vagy Tho nyelven beszélnek? — kérdezte az egyik rendőr. — Mindenesetre sokan vannak — Csend! Azonnal leszállni! — parancsolta Tri Chau halkan. Aztán hangosan hozzátette: — Ki jár erre? Hová mentek? Azonnal csend lett. Tri Chau urat felháborította ez a szemtelenség. Kimeresztette a szemét és négy­öt fekete alak körvonalait vette észre. Az egyik megismételte a kérdést: — Ki jár erre? Hová mentek? Elő a papírokkal! Igazoltatás! A körzet mandarinja van itt. A kérde­zettek minden ok nélkül a szélrózsa minden irányába futásnak eredtek. Tri Chau átérezve a nagy veszélyt, felordított: — Tűz! A FEGYVEREK eldördültek. Távoli visszhangjuk so­káig hallatszott. Egyik sötét alak elvágódott és gör­csökben vonaglott a földön. Jajszó töltötte meg az éjszakát. A siker mámora magával ragadta a rend­ÜJ SZf) 6 * 1881. február 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom