Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-08 / 39. szám, szerda

kulr uRľi sv.

A.Mozart, A VARÁZSFUVOLA Bemutató a bratislavai Nemzeti Színházban A varázsfuvola Wolfgang Amadeus Mozartnak sorrendben az utolsó, halála előtt néhány hónappal komponált operája. Méltó a nagy zeneköltő zsenijéhez, amit ml sem bizonyít jobban mint az, hogy első bemutatója óta Immár 170 esztendő telt el, s a világ operaházalnak műsortervében biztos helye van ma és lesz a jövőben Is. A varázsfuvolának — amely oly gazdagon merít a német népdal tárházából — jellegzetesen játékos, finomművű csipkére emlékeztető, daüambő, de egyben a drámalasságot is híven kifejező muzsikájába elmélyülve, újra és újra nemcsak a halhatatlan zeneszerző, hanem ettől elválaszthatatlanul a nagy Ember előtt Is kalapot emelUnk. Ezért örültünk már jő!előre a bratislavai előadásnak s vártuk, ml újat hoz a rendezés. Ezt a türelmetlen várakozást a többi között az is magyarázza, hogy négy évvel ezelőtt Prágában éppen a rendező túlzott időszerüsítése következtében az operát néhány előadás után le kellett venni a műsorról. A csillogó meseköntösbe öltöztetett történetnek (a szövegkönyv írója: E. Schikaneder) mély filozófiai tanulsága van, amelynek lényegét röviden úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a Jó és Rossz, a Fény és a Sötétség párharcában végül is az előbbinek kell győznie s hogy az embernek meg kell küzdenie boldogságáért. A prágai rendezés korunkba helyezte a mesebeli cselekményt s a Rosszat, a Sötétséget a fasizmus képviselte, míg a Jót, a Fényt az ellene harcolók, akik a színen civil-ruhában énekelték szerepüket. A sikertelenség oka elsősorban az volt, hogy az ilyen koncepció nem egy helyen stílustörést eredményezett, s a rendező nem kerülhette meg az összes logikai buktatót sem. Ennek a jóhiszemű, merész, de elhibázott próbálkozásnak a csődje is bizonyltja, hogy a megengedett, sőt szükséges időszerűsítésnek a műfaj jellege is megvonja a határait. Az opera esetében természetes törvényszerűség az, hogy első helyen áll az ének, a zene és csak másodrangú a szövegkönyv. Még egyetlen egy kitűnő szövegkönyv sem vitte világsikerre a gyengén megkomponált operazenét, míg számos példával igazolhatjuk, hogy a halhatatlan zene évszázadokra átmentett silány szövegeket. Az időszerúsltésnél tehát elsősorban arra kell ügyelni, hogy összhangban álljon a zene mondanivalójával. Miloš Wasserbauer bratislavai rendezésének nagy érdemét éppen abban látom, hogy felfogása semmiképpen sem nevezhető művészi szempontból konvencionálisnak, ugyanakkor a mozarti zene mély humanizmusának talajára építi koncepcióját s elkerül minden erőszakoltságot. Miben nyilvnul meg ez a rendező felfogásával azonosuló Miloš Tomek kitűnő színjén, amelyen a néhány jelzett díszlet lehetővé teszi nemcsak a gyors képváltozást, hanem az énekeseknek is szabad teret nyújt s nem vonja el róluk a figyelmet? A történet színhelye mesebeli maradt, az Éj királynőjének, majd a bölcs és jó Sarastrőnak birodalma. De Wasserbauer közelebb hozza értelmünkhöz az opera gondolati magvát azzal, hogy igen ügyes rendezői ötlettel, amely felfogásának kiinduló A vezetés helyes módszereinek iskolája pontja és alapja, a Sötétség képviselőit megfosztja emberi arcélüktől. Fekete az arcuk és fekete a lelkük, i s képmutatásukról, kétszínüségükről árulkodik a szörnyű lárvaarcot leplező, emberi arcot hazudó maszk. Ugyanakkor a Fény képviselőit, elsősorban Sarastro híveit, emberi egyszerűségük, .nyíltságuk, derűlátásuk, bölcsességük jellemzi, s a mesebeli történettel semmiképpen sem ellenkezik, hogy ebben a rendezői beállításban a népet látjuk bennük megtestesülni.' A rendező ezen elképzelésének megvalósításában különben nagy segítséget nyújtott Marcel Pokorný kosztümtervező. A múlt hét szombatján tartott sikeres bemutató szereplői közül a legszebb teljesítményt a Sarastrót éneklő Ján Hadraba, a Taminút alakító Andrej Kuchársky, a Pamlnát éneklő Mária Hubová és a meglepően jól játszó Juraj WIedermann (Papageno) nyújtották. Külön dicséretet érdemel a harcos élet szépségét hirdető mozarti zene nagy figyelmet és fegyelmet megkívánó, könnyed és kidolgozott megszólaltatásáért az opera zenekara, amely Tibor Frešo vezényletével Igaz örömet szerzett az opera kedvelői mind népesebb táborának. Góly Iván A prešovi járásban az üzemi és falusi pártszervezetek évzáró taggyűlésein elhangzott beszámolók mélyenszántóan foglalkoztak az elért eredményekkel. Bátran beszéltek a hibákról és a hibák kiküszöbölésének módjáról. Sok szó esett a harmadik ötéves terv sikeres megkezdéséről is. Az eddigi tapasztalatok mutatják, hogy a pártalapszervezetek felelősségüket átérezve tanácskoztak a feladatokról, az évzáró taggyűlés betölti küldetését, s az új pártbizottságok megválasztása során olyan elvtársaknak szavaztak bizalmat, akik azt megérdemelték. František Kvotidián elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója, aki szorgalmasan tanulmányozza a beérkezett jegyzőkönyveket, így vélekedik: — Nem is reméltem, hogy az aktivisták munkája nyomán az évzáró taggyűlések előkészítésében ilyen változás álljon be. Ma bizony komoly, alapos vita előzi meg a beszámoló és a határozati javaslat elkészítését. A pártszervezetek tagjai most sokkal jobban magukénak érzik az egész pártmunkát, nagyobb kedvvel, felelősséggel vesznek részt az évzáró taggyűlésen, mint bármikor azelőtt. Sok jel mutat arra, hogy az alapszervezetek munkája az évzáró taggyűlések előkészítése során megjavult. A múltban a taggyűléseken elhangzott bírálatok, javaslatok nagy részét csak meghallgatták, intézkedésre alig került sor. Most, az évzáró taggyűlésen elhangzott Javaslatokról külön jegyzőkönyvet vezetnek és itt feltüntetik, hogy mi történik elintézésük érdekében. Az évzáró taggyűlések vitája azt is visszatükrözi, hogy az üzemekben megértik a műszaki fejlesztés fontosságát, a falvakon a hektárhozamok további növelésének lehetőségét. Szinte jóleső érzés sz évzáró taggyűlések beszámolóinak és jegyAz opera egyik jelenete. (J. Herec felv.) vállas, tagbaszakadt embert, Balázs János mezei csoportvezetőt. A továbbiakban kiderült hogy Balázsék most vettek házat 18 ezerért, most fogják tatarozni. Az asz-szony eldicsekedett még háztáji jó fejőstehenével, meg a két hízóval. Jozefik Imre fiatal ember, bár 28 éves, a szövetkezeti tagsági idejét tekintve, a régi tagok közé számit. A katonaságot leszámítva ő is kerek tíz esztendeje szolgálja a közöst. — Kocsisként kezdtem, aztán traktoros lettem, most meg tehergépkocsival járok — foglalja össze pár szóban pályafutását. — Mire fordítom az osztalékot? Üj házat építek, van ilyenkor a pénznek helye. Ú

j házak, új ruhák, bútorok, televizorok, rádiók, motorkerékpárok mindennapi dolog már a falu életében. Selicén 160 új ház épült az utóbbi években, 89 motorkerékpár, 710 rádió, 80 televízor, csaknem 400 mosógép található a faluban. Selicén az egységes földművesszövetkezet valóban a falu életének középpontja lett, döntő tényezővé vált a falu gazdasági és társadalmi életének átalakulásában. A szövetkezetesek munkája nyomán tíz év alatt szép eredmények születtek, amelyekről a jubileum alkalmából méltó büszkeséggel adhattak számot. A fejlődés azonban nem állhat meg, az új feladatok még fokozottabb erőfeszítést követelnek mindenkitől. Štefan Kubiš könyvelő a gyűlésen tartott beszédében így fejezte ki tömören a jövő fő célját: — Már elég régen jő szövetkezet vagyunk. Most már itt az ideje, hogy jobb szövetkezet legyünk! A következő felszólaló Krupka elvtárs rámutatott arra az erőre, amely megindította a faluban az átalakulás folyamatát és amely képes arra, hogy a kitűzött cél érdekében magával ragadja a szövetkezet tagságát: — A fő hangsúly a kommunisták munkáján van — mondta Krupka elvtárs. Egy századnyi párttag dolgozik a faluban. Ha mindnyájan becsülettel helyt állunk, biztos, hogy az eredmény a jövőben sem marad el. ^ennivaló, megoldásra váró * probléma akad bőven." Az évzáró taggyűlésen nem kerülték meg ezeket a problémákat, rámutattak a nehézségekre és nyíltan bírálták a fogyatékosságokat is. A pártszervezet kezdeményezésére célul tűzték ki, hogy az ötéves tervet négy év alatt teljesítik. Ehhez azonban az kell, hogy leküzdjenek minden olyan fogyatékosságot, amely mindeddig gátolja a munkát. Vegyük például az állattenyésztés helyzetét. 1960-ban két fontos szakaszon, a sertéshús- és a tejtermelésben mélyen alatta maradtak a tervnek. Pedig az anyagi feltételek megvoltak. Hol volt hát a hiba? A kellő felelősségtudat hiányzott, a munkaszervezés volt rossz, avagy a takarmányozás volt helytelen? Mind a három tényező közrejátszott. Más szakaszon is előfordul még ez. A szövetkezet pártalapszervezetének elsőrendű feladata tehát az agitációs munka rendszeressé tétele, elmélyítése. A termelési költségeken is jelentős megtakarítást lehetne elérni, jóval túllépték például a takarmány vásárlására tervezett összeget, hasonló a túllépés a hajtőanyagok esetében is. Az emberek ismerik a feladatokat és helyesen látják megoldásuk útját. Erről beszélt Tamaskovics elvtárs, a szövetkezet elnöke, Kubiš elvtárs, a könyvelő, Zelenka elvtárs, az ellenőrző bizottság elnökej Bukovecký termelésvezető, Vancsík elvtárs, a legjobb mezei csoport vezetője, Lelkes elvtárs, aki ismertette a munkacsoportok kötelezettségvállalásait, Nagy elvtárs, aki a gépjavítók nevében az új módszerek bevezetése mellett tört lándzsát, Hofbauer elvtárs, a zootechnikus, -Gál Ádámné sertésgondozó és sokan mások. Dióhéjban így foglalhatnánk össze a legsürgősebb teendőket; a föld termőerejének fokozása, a hektárhozamok növelése, az állattenyésztés és a növénytermesztés összhangba hozása, elegendő takarmány termesztése, több istállótrágya biztosítása és a nagyüzemi termelés haladó módszereinek helyes alkalmazása. Végül pedig meg kell említenünk azt, ami mindezen feladatok megoldásában nagyon is hathatós segítséget nyújthat: a szocialista munkaverseny hagyományos formája mellett meg kell indítani a verseny magasabb formáját, a szocialista munkabrigádok versenyét. TPettrekész emberek laknak Selicén, szocialista mezőgazdaságunk építői. Helyt álltak eddig is és kétségtelen, hogy a pártszervezet vezetésével becsülettel megállják helyüket a jövőben is. GÁL LÁSZLÓ zőkönyveinek tanulmányozása. Fontos okmányok ezek. Ahány pártszervezet, annyi eredmény és megoldásra váró probléma. Nem véletlen tehát, hogy az elvtársak szigorúan ellenőrzik befutásukat, pontosan írják észrevételeiket. Idejében hívják fel a járási pártbizottság figyelmét az alapszervezetek munkájában esetleg előforduló hibákra. Ä kommunisták a dolgozók jólétének harcosai Olvastunk, hallottunk azokról a nagyszerű tervekről, lelkesítő feladatokról, amelyről az alig kétesztendős múltra visszatekintő, hengercsapágyakat gyártó prešovi üzem kommunistái tanácskoztak az évzáró taggyűlésen. A felszólalók túlnyomó része - amint ez a jegyzőkönyvből kitűnik - azzal foglalkozott, hogy nagy tudásszomj és lelkesedés lakozik a faluról odakerült fiatalokban, s dicséret és elismerés illeti azokat a kommunista szakembereket, mérnököket, akik vállalkoztak a szakelőadások megtartására. A pártszervezet jő munkáját dicséri az is, hogy a szocialista munkabrigád elmért versenyző kollektívák száma egyre növekszik. A munkaközösségekben törvény a becsületes és szorgalmas munka. Csakis olyan dolgozókat vesznek fel soraikba, legyenek azok kommunisták vagy pártonkívüliek, akik azt önként vállalják. Nem tűrik a felületes, hanyag munkát. Nem várnak egymásra, ha valamit sürgősen el kell végezni. Együttes erőfeszítéssel küzdik le az akadályokat, mint ahogy az egyik felszólaló megjegyezte: „Mindenkinek egyformán keli húznia." Ha valaki rosszul dolgozik, vagy hibát követ el, foglalkoznak vele, segítenek neki. A pártszervezet bizottsága gondoskodott arról, hogy a kommunisták minden kollektívában megfelelő arányban legyenek elosztva. így mindenhová eljut a párt szava, s ugyanakkor meghallgatják a munkaközösség tagjainak véleményét és építenek kezdeményezésükre. így született az az elhatározás is, hogy az év végéig jó minőségű munka mellett 239 0Ö0 kg acélrudat takarítanak meg. Nyilvánvaló, hogy a jó munka növeli a pártszervezet tekintélyét a pártonkívüliek között s nyomában a legjobbak kérik felvételüket a pártba. - Igen fontos tehát, - hangsúlyozta František Hurta elvtárs, - hogy az új pártbizottság a jövőben nagyobb gondot fordítson a politikai munka megjavítására, a tagjelöltek nevelésére, arra, hogy minden tagjelöltnek legyen pártmegbizatása. Kollektív vezetés, személyes felelősség — Ha a kollektív vezetésben elért eredményeinket mérlegeljük, megállapíthatjuk, hogy még sok a tennivaló. A mi alapszervezetünkben például már elértük, hogy a bizottság közös vélemény alapján dönt egy-egy kérdésben, közösen végzi a feladatokat, persze olyan értelemben, hogy a végrehajtásért egyes elvtársakat teszünk felelőssé. De azt, ami legaláb ennyire fontos lenne, hogy minden párttagot bevonjunk az aktív pártmunkába, még nem tudtuk teljes egészében megvalósítani. Pedig el kell érnünk, hogy az üzemi pártszervezet tagjai valamennyien együtt harcoljanak a nehézségek ellen, együtt örüljenek az eredményeknek! így lehetne őszszefoglalni a Drevina épületasztalosai pártszervezetének a pártbizottság tevékenységéről szóló beszámolóját. A beszámolót követő élénk Vita minden bizonnyal arra ösztönzi most az új pártbizottságot, hogy működésének első napjától kezdve többet foglalkozzék a pártcsoportok rendszeres irányításával, hiszen sem magasabb színvonalú, sem mennyiségileg nagyobb termelés nem érhető el a dolgozók, mindenekelőtt a kommunisták aktív, lelkes segítsége nélkül. A pártbizottság szoros kapcsolata a párttagsággal feltétel ugyanis a pártélet lenini normáinak betartására. Bár a dolgozók kezdeményezései, javaslatai sok százezer korona értékűek, s szép megtakarítással büszkélkednek, még mindig vannak az üzemben, akik eleresztik a fülük mellett a dolgozók szavát, ahelyett, hogy a félreértések tisztázásával, a hibák kiküszöbölésével, a gépek jobb kihasználásával még nagyobb eredmények elérésére ösztönöznék őket. Szükséges tehát annak megértése, hogy a kollektív munka, a személyes felelősség feltételezi, miszerint a pártbizottságnak állandó kapcsolata legyen nemcsak a tagokkal, de a pártonkívüliekkel is, hogy meghallgassa véleményüket, figyelembe vegye bíráló megjegyzéseiket. A párton belüli demokrácia és a pártfegyelem elválaszthatatlan Lapoznunk csak bele a tuľčiki falusi pártszervezet bizottságának beszámolójába, amelyben mindjárt az elején egy fontos kérdésre akadtunk. A pártbizottság tavaly 25-ször ülésezett és csak 6 taggyűlést tartottak. Márpedig pártunk alapszabályzata kötelezően előírja, hogy minden pártalapszervezetben havonta taggyűlést kell tartani, ahol megvitatnak különböző politikai és szervezeti kérdéseket és a taggyűlés lehetővé teszi, hogy a párttagok beleszóljanak a pártszervezet életébe. A párton belüli demokrácia és a pártfegyelem súlyos megsértéséről van tehát szó. Nem kell különösebben bizonyítani, hogy az új pártbizottság feladata most, hogy minél gyorsabban kiküszöbölje a hibákat, rendet, fegyelmet teremtsen a pártszervezetben. A pártszervezet -egyes tagjai — amint ezt az évzáró taggyűlés jegyzökönyvében olvastuk — azt hiszik, ha erősitik a fegyelmet, csorbul a pártdemokrácía. Éppen ellenkezőleg. A laza fegyelem aláássa és sérti a párton belüli demokráciát. — A párttagok jogainak teljes érvényesítése a vélemények, bírálatok meghallgatása. A hasznos javaslatok megvalósítása buzdítja igazán a kommunisták munkakedvét. Ez segíti a kötelességek teljesítését, a szilárd, önkéntes pártfegyelmet, a párt határozatainak valóra váltáséért folytatott eredményes harcot — mondották azok, akik okultak a múlt év hibáiból. A párt legjobb segítőtársai A brezovicei falusi pártszervezet évzáró taggyűlésén legtöbbet a CSISZ-szervezet munkájával, a nevelésben elért szép eredményeivel foglalkoznak. A fiatalok sikereiben nagy szerepet játszik a falusi pártszervezet állandó, mindennapos támogatása, szinte atyai gondoskodása. A pártszervezet gondoskodásáról tanúskodik az is, hogy a CSISZ kommunista tagjai nem vonják ki magukat a pártszervezet agitációs munkájából, részt vesznek a pártoktatásban, nem húzódoznak a társadalmi munkától. Jozef Dlňa, Ladislav Vaľus, Bujňák Imrich, Ladislav Kot 'és mások keményen állják a sarat az Idősebb elvtársak oldalán a termelésben és politikai látókörük szélesítésében egyaránt. Sok hozzászóló elmondta, hogy a kommunisták felelősséget éreznek az ifjúság neveléséért. Rámutattak arra is, hogy szocialista hazaszeretetre nevelés nemcsak azt jelenti, hogy jó termelési eredmények elérésére buzdítsuk a fiatalokat, ez persze nagyon fontos, de ezzel együtt hazánk szeretetére, a nehézségek idején való leküzdésére, áldozatvállalásra kell nevelnünk az ifjúságot. A pártbizottságok segítői A járási pártbizottság aktivistái az évzáró taggyűlések előkészítése során megismerték az üzemi és falusi pártszervezetek életét, terveit, nehézségeit. Estéket töltöttek egy-egy pártszervezetben, a tapasztalatok megtárgyalása sokat segített a pártszervezetek funkcionáriusainak a helyes munkamódszerek kialakításában. Hasznos tehát, ha a járási pártbizottság nagy gondot fordít az évzáró taggyűlések anyagának tanulmányozására, hogy még több segítséget adhasson az aktivistáknak. így lesz egyre eredményesebb az aktivisták sokoldalú, felelősségteljes munkája az évzáró párttaggyűlések után is. Erdősi Ede JÉGPÁNCÉL VÉDI A MELEGAGYAKAT A palántanevelés és hajtatás gépesítése egyelőre még nem valósítható meg. a sok munkáskéz pedig nagyon megdrágítja a termesztést. Különösen költséges a fiatal növények fagy elleni védelme. A Kari Marx Egyetemen az utóbbi időben kísérleteket végertek annak megalapítása céljából, miként lehetne olcsóbb a takarás, a fagyvédelem. Szellemes megoldásnak bizonyult a melegágyak lehűlésének megakadályozása jégtakaróval. A fagyos időszak beköszöntével a mefegágyi keretet és abiakokat óránként 2 rmm-nyi mesterséges csapadékkal (permetezéssel) létesített vastagabb jégpáncéllal vonták be. Ez a jégtakaró jelentősen akadályozta a melegágyak kihűlését, egyben áteresztette a fényt a palántákhoz. Kiderült, hogy a jégréteg majdnem annyira biztosította a meleget a növények számára, mint » meleg vízfűtés vagy az ágyak betakarása szalmával. Természetesen megfelelő nyílásokkal gondoskodtak a szellőztetésről. Ez az eljárás, amely jelentékenyen csökkentette a költségeket, különösen a káposztaféléknél vált be. ÜJ SZÖ 5 + 1961- február 8.