Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-28 / 59. szám, kedd

Mezőgazdaságunkban következetesen vezessük be a nagyüzemi gazdálkodás formáit (Folytatás a 2. oldalról) nem jelenti azt, hogy minden szö­vetkezeti tag s az állami gazdaságok valamennyi dolgozója megértette, milyen szerepet játszhat és kell, hogy játsszon a silókukorica a ta­karmánymérlegben. Gyorsan és ha­tározottan le kell számolnunk azzal, hogy silókukorica helyett gyakran sűrűn vetett csalamádét termesz­tenek. Ez a takarmány igen vize­nyős, silózva pedig nem jó minőségű. A szemes- vagy a silókukorica ter­mesztéséber/ a lehető legnagyobb mértékben el kell terjesztenünk a négyzetes-íészkes vetést és a komp­lex gépesítést. 50 traktorospár komplex módon 100-100, sőt több hek­tárnyi kukoricát művelt meg a szö­vetkezetekben és az állami gazda­ságokban, s első tapasztalataik vilá­gosan tanúskodnak e módszer elő­nyeiről. * * * A növénytermesztés igen fontos, de elhanyagolt ágazata a burgonyater­mesztés. Az utóbbi években ez a szlo­vákiai növénytermesztés leggyengébb láncszeme. A hektárhozam évről ívre igen komolyan csökken. A CSKP Központi Bizottsága a burgo­nya alacsony hozamának okait főleg a burgonyát nemesítő és szaporító dolgozók munkájának komoly fogyatékosságaiban, a meg nem felelő agrotechnikában Játfa Ez a helyzet Szlovákiában is. A burgo­nya termesztésében súlyosan megszegik a helyes agrotechnika elveit, a földet ősszel nem látják el istállótárgyával, az Ültetésnél burgonyaszeleteket alkalmaz­nak és csak lassan terjed el a nagy ho­zamot nyújtó rajonlrozott fajták ültetése. Nem tartják be az ültetés Idejét és nem irtják a gazt. Ma már széleskörűen ismert az úgy­nevezett „poprádi mozgalom" a burgonya­termesztésben. Számos szövetkezet, pél­dául a huneoveei, a Sp. Teplica-i, a stu­deneci, továbbá a Veľká Lomnicai Álla­mi Gazdaság burgonyában figyelemre­méltó hektárhozamokat ért el. s A poprádi mozgalom tapasztalatai azon­ban azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti tagok a nagy földterületeken gyakran nem tudják alkalmazni a burgonyater­mesztés nagyüzemi módszereit. A burgo­nyatermesztés bevált szepességi módja megkívánja a gépek, főleg az Ultetőgé­pek, az univerzális gyomirtók és a láncboronák rendszerének alkalmazását. A szövetkezeti tagoknak és az állami gazdaságok dolgozóinak meg kell tanul­nlok ezen technika uralását. Ez annyit jelent, hogy a járásokban már most in­tézkedéseket kell foganatosítani ezen gépek kompletizálása, gyakorlati szem­léltető oktatás megszervezése érdekében. Különösen fontos a március 1-től július 15-ig terjedő időszak, amikor kompletl­zálni kell a gépeket, ki kell képezni a szövetkezeti tagokat, elő kell készíteni az ültetésre szánt burgonyát, az agro­technikai elemzés alapján meg kell trá­gyázni a földet, gondoskodni kell arról, hogy legkésőbben május 15-ig kiültessék a" burgonyát, valamint a további rend­szeres megművelésről úgy, hogy a bur­gon.vatermesztésben teljesítsük az Idei feladatot, vagyis 149,7 mázsás átlagos hektárhozamot érjünk el. NAGY TARTALÉKOK A TAKARMÁNYTERMELÉSBEN A takarmánytermelésben további nagy tartalékaink vannak; ilyen az évelő takarmánynövények termesz­tésének bővítése, a rétek és legelők hektárhozamainak növelése, a takar­mány-cukorrépa vetésterületeinek növelése, a köztes vetemények ter­mesztésének kibővítése stb. Itt fel kell hívnunk a figyelmet egy komoly körülményre. A takar­mányok betakarításakor keletkező veszteségek nálunk gyakran a ter­més takarmányértékének 30—50 szá­zalékát is elérik. E kérdés gyors és alapvető megoldása nélkül nem vár­ható, hogy kellőképpen javuljon a takarmányalap helyzete. Szükségesnek mutatkozik, hogy olyan politikai-szervező és anyagi segítséget nyújtsunk az EFSZ-eknek és állami gazdaságoknak a takar­mánynövények betakarításában, ami­lyet aratáskor, a burgonya és a cu­korrépa betakarításakor nyújtunk nekik. A betakarítási munkákat úgy kell megszervezni, hogy a csúcs­munkát csökkentsük és maximálisan csökkenjen az időjárás kedvezőtlen befolyásá. Ezt a takarmányok többfajta kon­zerválási módjának alkalmazásával és kombinálásával: a természetes szárítással, mesterséges szárítással és silőzással érhetjük el. Már az idén úgy kell megkezdeni a lóhere és a rétifű silózásának széleskörű meg­szervezését, mint ahogy a múlt években a szó szoros értelmében kiharcoltuk a takarmány silözását az EFSZ-ekben és állami gazdaságok­ban. Takarmányalapunk problémái igen nagymértékben az állattenyésztés színvonalában is visszatükröződnek — folytatta Kríž elvtárs. Az elért színvonal nem felel meg szükségle­teinknek, a szocialista mezőgazda­ságban létrejött feltételeinknek és lehetőségeinknek. Két alapvető prob­lémával küszködünk: Q A szocialista szektorban az ál­lattenyésztés az állatállomány összetételét, minőségét és hasz­nosságát tekintve nem fejlődik a tervezett ütemben. fj^ Az EFSZ-ek és állami gazdasá­gok többsége még mindig ki­tart az állattenyésztés kis­üzemi termelési módja mellett. A szarvasmarha és sertlstenyész­tésben mutatkozó hibák okaival fog­lalkozva Križ elvtárs rámutatott, hogy ezek mindenekelőtt a tehenek és a sertések állományának kedve­zőtlen megosztásában, a marhaállo­mány alacsonyfokú hasznosságában rejlenek, ami az árutermelésben Is kedvezőtlenül tükröződik vissza. Hangoztatta, hogy határozottan meg kell javítani az SZLKP KB irodája tavalyi határozatának teljesítését és konkrét intézkedéseket kell tenni, hogy alapvető változás történjék a marhatenyésztés általános folyama­tában. Az állattenyésztés jelenlegi szín­vonala és a harmadik ötéves terv igényes feladatai megkövetelik, hogy lényegesen növeljük a fő állatte­nyésztési ágak fejlődési ütemét. SZAKOSÍTOTT FARMOKAT Szakosított mezőgazdasági nagy­üzemeket kell létesítenünk, melyek nagyfokúan intenzív és hatékony termelést folytatnak, hogy elérjük kitűzött céljainkat Az állattenyész­tésben is gyorsan véget kell vet­nünk a kisüzemi termelési módok­nak. Amikor a gépesítést a népgazda­ság valamennyi ágában bevezetjük, nem szabad megengednünk, hogy a mezőgazdaságban a jövőben lema­radjunk. Az elmaradottság leküzdé­sének kiinduló pontja a nagyüzemi termelési technológia következetes meghonosítása. Előtérbe lép az a feladat, hogy a konkrét természeti és gazdasági fel­tételekhez képest, a szövetkezetesek hagyományait és kedvtelését tekin­tetbe véve sz.akosított farmokat lé­tesítsünk. Ez lehetővé teszi az üzem­menet egyszerűsítését az állatte­nyésztésben, a gépesítés alapos ki­használását, feltételeket teremt a szakosításra, a vezetők és a műsza­kiak szakmai színvonalának emelé­sére. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a tehenek szabad istál­lózásának bevezetésében nem lehet rögtönözni, hanem be kell tartani a táplálásukkal, a tehéncsoportok szá­mával, a higiéniával, a hőmérsék­lettel, továbbá a nagy takarmány­mennyiségek, alomanyagok stb szál­lításával és feldolgozásával szemben támasztott követelmények komple­xumát. A sertéshízlaiás terén gyorsan át kell térnünk a nagyüzemi termelés előnyeinek tömeges kihasználására. E téren elegendő tapasztalatot sze­reztünk. A sertések koncentrált hiz­lalása és tenyésztése megteremti a meglevő és az új építkezések kor­szerűsítésének feltételeit. Ezek tel­jes mértékben betartják az új nagy­üzemi technológia összes elveit és lehetővé teszik a célszerű gépesítés kihasználását. A baromfitenyésztés továbbfejlesz­tésében irányadó a CSKP KB tavaly novemberi határozata, melynek ér­telmében többnyire a mély almozás felhasználásával, a munkák teljes gépesítésével és automatizálásával fogjuk biztosítani az intenzív nagy­üzemi tenyészetek létesítését. A CSKP Központi Bizottsága ko­molyan foglalkozott azzal a problé­mával, hogyan szabadítsuk meg te­nyészeteinket a gümőkórtól és a brucellózistól. Egy pillanatig sem be­csülhetjük le ezt a feladatot. Te­nyészeteink gümőkoros fertőzöttsége egyike a legkomolyabb okoknak, me­lyek az EFSZ-ek és állami gazdasá­gok közös állattenyésztésének lassú fejlődését előidézik. TÖBB FIGYELMET ÉRDEMELNEK A GÉPEK A mezőgazdaságban a nagyüzemi termelés technológiájának feltétele az évről évre emelkedő műszaki el­látottság gyors fokozása. Jelenleg és a további években fo­kozott gondot kell fordítanunk a me­zőgazdasági üzemek gép- és traktor­parkjának kihasználására. Szüntele­nül látnunk kell, hogy a mezőgazda­sági munkák gépesítésének színvo­nala nem csupán a gépek mennyisé­gétől, hanem azok kihasználásától függ. Most, amikor az EFSZ-ek a gépek többségének birtokába jutot­tak, különösen előtérbe lép e gépek tökéletes és helyes felhasználásának a kérdése. A gépi eszközökhöz valő viszonyról meg kell mondani, hogy sok szövet­kezet úgy kezeli a gépeket, hogyan lehet pillanatnyilag minél több hasz­not húzni belőlük. Keveset törődnek azzal, hogy a gép mindenkor üzem­képes legyen és élettartama alatt a lehető leghatékonyabban használják fel. Csak kevés szövetkezet vezette be a gépek rendszeres műszaki kar­bantartásainak és javításainak sza­bályos rendszerét. Az év folyamán gyakran akkor végeznek javításokat, amikor már a gép felmondja a szol­gálatot, nem tesznek megelőző in­tézkedéseket az üzemzavarok elke­rülésére. A helyzet megjavítása ezen a téren megköveteli, hogy minden egyes szövetkezet vezesse be a kar­bantartás és javítás elvégzésének szilárd rendszerét és következetes ellenőrzését. E téren teljes mérték­ben ki kell használni a GTÁ-k évek hosszú sorári át szerzett tapasztala­tait. Azzal sem elégedhetünk meg, hogy a képzett traktorosgépesítő csak a géphez ért, de nem ismeri az egyes termények termesztési technológiá­ját. El kell mélyíteni az összesfJ r:ú gépesítő káderek nevelését úgy, hogy a gépesítő mind a technikával, mind az agrotechnikával tisztában legyen. Mindenekelőtt az a fontos, hogy a mezőgazdasági üzemben munkába lé­pő serdülő ifjúságnak megfelelő szakképesítése legyen. A párt méltán vár nagy segítséget és aktivitást a CSISZ szerveitől és szervezeteitől e feladat teljesítésében. Jelenleg azonban főként arról van szó, hogy a szövetkezetesek közül neveljünk szakképzett traktorosokat és gépészeket. E téren már nem elé­gedhetünk meg a rövidtartamú (hat­hetes) sofőrtanfolyamokkal. Meg kell fontolni, nem volna-e jobb, ha egy­éves, vagy legalábbis kezdetben a GTÄ-k mellett létesült féléves benn­lakásos tanfolyamok keretében ne­veinők e szakembereinket. Ogy kell majd megoldani a szö­vetkezetesek tömegnevelésének kér­dését, hogy a jövőben minden me­zőgazdasági dolgozó tökéletesen el­sajátítsa a mezőgazdasági munkák gépesítését. Különösen előtérbe lép a mezőgaz­daságban dolgozó nők szakképzett­sége. Az EFSZ-ekben egyre nagyobb a nők részaránya. A szövetkezetek jelentős részében abszolút többség­ben vannak a dolgozó nők. Ez a hely­zet az elé a nem kevésbé komoly probléma elé állít bennünket, hogy megtanítsuk a szövetkezeti asszonyo­kat a technikára, a gépek kezelésére. Kríž elvtárs beszéde további ré­szében a GTÁ-k problémáival foglal­kozott. Többek között kijelentette: Az 1959-1960. években átszervez­tük a GTÁ-k tevékenységét és mun­kájuk tartalmát. A GTÁ-k vették át a mezőgazdasági üzemek pótalkat­rész-ellátásának feladatát, ők rendel­keznek továbbra is a különleges ta­lajjavítási, s növényvédelmi gépi esz­közökkel, nekik jutott az a rendkívül fontos feladat, hogy műszaki tanács­adó szolgálatot lássanak el a szocia­lista szövetkezeti nagyüzemi terme­lés fejlesztésében. Sok GTÄ tevékenysége azonban az átszervezés után nem felel meg e követelményeknek. A GTÁ-k többségének tevékenysé­ge többnyire saját értékesítési ter­vük teljesítésére irányul, más mun­katartalmat keresnek s ez nem az EFSZ-ek mezőgazdasági termelésé­nek fejlesztését s- "' elő. A GTÁ-k tevékenységében komoly, fogyatékosság az a tény, hogy a most bevezetett műszaki tanácsadói szol­gálat még mindig nem tölti be kül­detését. Nem érthetünk egyet azzal, hogy a legsürgetőbb idénymunka ide­jén a szakképesített technikusok na­ponta kimondottan azzal a céllal járnak be 15-20 szövetkezetet, hogy adatokat gyűjtsenek a munkamenet­ről. A GTÁ-k fogyatékosságai okozzák az új technológia lassú fejlesztését és bevezetését a növénytermesztés­ben és állattenyésztésben. AGTÁ-k­nak a legújabb technika és a prog­resszív technológia igazi terjesztői­vé és propagátoraivá kell válniok a mezőgazdasági nagyüzemi termelés­ben. A TAVASZI MUNKÁK SIKERÉÉRT A legidőszerűbb mindennapi fel­adatok teljesítésének következetes biztosításával kell teljesítenünk a mezőgazdasági termelés fejlesztésé­nek programját. A CSKP KB idei februári határo­zata kiemeli, hogy a tavaszi munkák gyors és jó elvégzése a legközelebbi feladat, mely lényegesen kihat az idei termelési és gazdasági eredmé­nyekre. A tavaszi munkák alapos előkészí­tésének és elvégzésének kell pótol­nia azokat a veszteségeket, amelyek az őszi munkaterv be nem tartása következtében keletkeztek. Annál inkább gondosan elő kell ké­szíteni a tavaszi munkákat, mivel az utóbbi években mindig eredményesek voltak, sőt határidő előtt végeztük el őket. A legnagyobb gondot a kukorica ve­tésére kell fordítanunk. Az idén 285 ezer hektáron vetünk kukoricát, s a hagyo­mányos csalamádé helyett széleskörűen propagálni fogjuk a silókukorica vetését. A szemes és silókukorica négyzetes-fész­kes módszert Igényel. A vetés techniká­ját ma már jól .ismerjük, s ezért, ha jó kezekre bízzuk az ügyet, nem merülhet­nek fel különösebb problémák. A kiveze­tő út a helyes munkaszervezésben és az emb.erek helyes anyagi érdekeltségében van. A kukorica gondozása a komplex csapatok dolga, ezekre kell bízni a ki­adott földterületeket, hogy a vetéstől a termés betakarításáig biztosítsák a ter­mést. Ez más fontos terményekre, főleg a cukorrépára és a burgonyára is vonat­kozik. A gépek javításának felülvizsgálá­sakor valamennyi mezőgazdasági üzemben ellenőrizni kell a vetőmag és Ultetőanyag készleteit. A tavaszi munkák valamennyi részét bele kell foglalni a tavaszi munkatervek­be. Nagyon komoly gondokat okoz az ál­lati termékek, főként a sertéshús és a tej felvásárlásának kedvezőtlen helyzete. Ebben az év eleje óta nagyon lemarad­tunk. Kríž elvtárs ezzel kapcsolatban meg­említette az SZLKP KB múlt év végén hozott határozatát, mely tüzetesebben elemzi a helyzetet s útmutatást ad orvos­lására. Rámutatott azokra a hibákra, me­lyek az állati termékek felvásárlási fel­adatainak nem kielégítő teljesítését okoz­zák és hangoztatta, hogy ez Irányban csak a párt, a helyi és járási nemzeti bizott­ságok jobb politikai szervező munkája, a feladatok teljesítésének következetes el­lenőrzése és az állam Iránti kötelezett­ségek teljesítésében a mezőgazdasági üze­mek fegyelmének megszilárdulása ered­ményezhet fordulatot. * * * Az EFSZ-ek V. kongresszusának előkészületei a szövetkezetekben és a kongresszusi anyag tanulmányozása utat mutat szövetkezeteseinknek a szövetkezeti termelés fejlesztésére, a szövetkezeti gazdaság szilárdítá­sára. A szövetkezeti szektorban is be kell vezetni és meg kell szilárdítani a szocialista rendet és fegyelmet s meg kell tanítani a szövetkezete­seket tervgazdasághoz illő gazdál­kodásra. Križ elvtárs e téren ki­emelte üzemeink védnökségét és így folytatta: Sok szövetkezet gazdasági fejlő­désében megnyilvánuló néhány ne­gatív vonásra is fel kell figyelnünk. A gyakorlatban elterjedt az egész­ségtelen melléktermelés, melynek semmi köze sincs az EFSZ küldeté­séhez, csupán megbontja a pénz­ügyi és állami fegyelmet, sőt el­lentétbe kerül a köztársaság tör­vényeivel. HASZNOSÍTSUK A JÖ TAPASZTALATOKAT Elvtársak! Az, hogy az EFSZ-eket és állami gazdaságokat rendkívül nagy termelékenységű szocialista mezőgazdasági nagyüzemekké fej­lesszük, azt jelenti, hogy megfe­lelő színvonalra kell emelnünk a ter­vezést, az irányító és szervező munka hatékonyságát, a mezőgaz­dasági termelés irányításának esz­közévé kell tennünk a népgazdasági tervet. A nemzeti bizottságok jogkörének és. felelősségének bővítéséről szóló törvény azt mondja, hogy a JNB-k irányítják és tervezik a mezőgaz­dásági termelés komplex fejlesztését. Ha azonban a járás irányításának és segítségnyújtásának kérdését érintjük — mondjuk a szövetkeze­tekben vagy az aktivisták összejö­vetelén — igen sok panasz merül fel. Ennek az az oka, hogy a járás a mezőgazdaság irányításában nem tá­maszkodik az új területi felépítés előnyeire, a gyakorlatban a régi, éveken át kijárt kerékvágásban mo­zog és sokszor következetlen a falu káderekkel való megerősítésében. A JNB-k lebecsülik a HNB-k jog­körének és felelősségének kibőví­tését, a kollektív szervek és szak­bizottságok szerepének növelését, ily módon nem teremtik meg a szük­séges feltételeket a dolgozók rész­vételére az irányításban s ezzel meg­fosztják magukat a leghatékonyabb erőtől és a feladatok teljesítésének biztosítékától. Általában lebecsülik az aktívák, szemináriumok és tapasztalatcserék rendezését a termelési feladatok vagy ágazatok szerint. A kollektivizálás igen bonyolult kérdéseinek megoldásában helytállt, tapasztalt és önfeláldozó dolgozók nagy aktiváját most nem használ­juk fel oly intenzíven fordulat el­érésére a mezőgazdasági termelés növelésében és a nagyüzemi ter­melési formákra s munkamódszere­rekre való áttérésre. Szükségesnek bizonyul, hogy a párt újra a mező­gazdasági szakaszra csoportosítsa erőit és a járási aktívát új felada­tokra képezze ki, falusi aktívákat létesítsen és közvetítésükkel moz­gósítsa az embereket, ismertesse meg őket a harmadik ötéves tery céljaival, a mezőgazdasági termelés és a mezőgazdasági munka jellegé­nek közeljövőben örömteljes távla­taival /\Z ELLF ŐRZÉS FONTL SÁGA A gyenge és rendszertelen ellenőrzés általánosságra, a feladatok megkülönböz­tetés nélküli kitűzésére vezet, olyan fel­adatok kitűzésére is, amelyet már előbb elrendeltek. Az ellenőrzés leghatékonyabb formá­ját maguk a funkcionáriusok gyakorol­ják felülvizsgálásukkal. Ez azt jelenti, hogy a funkcionáriusok tartsanak fenn rendes kapcsolatokat a dolgozókkal, ott vizsgálják felül a határozatok teljesíté­sét, ahol a terv teljesítéséről döntenek. Az emberekkel fenntartott kapcsolat a tömegek tapasztalataival gazdagítja a funkcionáriusokat. Lehetővé teszi, hogy a munka megjavítása érdekében tanulmá­nyozzák és általánosítsák a jó tapasz­talatokat. A feladatok és határozatok teljesítésé­nek ellenőrzésével kapcsolatban előtérbe lép a komplex felülvizsgálások, politikai és gazdasági elemzések jelentősége. Az EFSZ vagy állami gazdaság gazdálkodá­sának jól végzett politikai és gazdasági elemzése rámutat a termelés gyenge pontjaira, megmutatja, hová irányuljon a pártszervek és nemzeti bizottságok fi­gyelme és munkája. A szocialista termelési viszonyok győ­zelme és a mezőgazdasági szövetkezeti nagyüzemek fennállása egyre igényeseb­ben követeli a mezőgazdasági termelés teljes irányzatának és a mezőgazdasági üzemek lehető legjobb szakosításának megoldását. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés szocialista rendszere megköveteli a ter­melés megoszlása és szakosítása kérdé­sének tudományos megoldását, hogy el­maradjanak a félig naturális jellegű kis­üzemi termelés különböző hatásai, jelei és szokásai. Ám a JNB-ik csak kivételes esetekben veszik tekintetbe az egyes szövetkezetek és állami gazdaságok termelésének ter­vezett szakosítását a termelőfeladatok felbontása alkalmával. A mezőgazdasági termelés széthelyezésénél a járásokban és üzemekben továbbra is a kisüzemi szempontok érvényesülnek ezen elv sze­rint: „Minden terményt és minden álla­tot minden szövetkezetben!" Ez meg­akadályozza az EFSZ-ek célszerű szakosí­tását a termelés najyfokú koncentráció­ja mellett, hogy teljes mértékben haté­konyan alkalmazhassák a nehézgéoek. a nagyüzemi termelési technológia, e próg­resszlv nagyüzemi munkaszervezés stb. felhasználására. Az 1961. évi feladatok szerződéses biz­tosításával szerzett tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a JNB-knek sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok a feladatok elő­készítésére és felbontására, különösen változatosabbá kell tenmök az EFSZ-ek és községek osztályozását a termelési körzetekbe, ami a szövetkezet terme­lési és gazdasági feltételeinek elemzése alapján történjék, s mér az év folyamán végezzék el az előkészítő munkálatokat a következő időszak feladatainak teljes elhelyezésére. A mezőgazdasági propagandának nö­vekvő szerepe van a mezőgazdasági ter­melés irányításában. A mezőgazdasági tu­domány és a kiváló mezőgazdasági dol­gozók eredményeinek propagálását az irányítás szerves részének kell tekinte­nünk — mondotta Kríž elvtárs. Az ak­tívákat, értekezleteket, összejöveteleket, társas utazásokat, a filmeket, a sajtót, a mezőgazdasági propaganda más formált és módszereit nem eléggé használják fel elterjesztésükre. Sokat tanultunk a CSKP KB Idei feb­ruári üléséből. Ma még jobban felvértez­ve látunk hozzá az új feladatokhoz, har­madik ötéves tervünkhöz. Méltán számít­hatunk a szövetkezeti parasztok és a többi mezőgazdasági dolgozó szocialista öntudatának fokozódására, aktivitásukra és kezdeményezésükre. Sok kiváló dol­gozó van köztük, akik progresszív ta­pasztalatokra tesznek szert; a nagy ter­méshozamok és az állatok nagyfokú hasznosságának igazi mesterei ők, akik — mint Hruscsov elvtárs mondotta — a mi világítótornyaink, fényüket messzi­re látni. Tapasztalataik és a termelési dolgozók alkotó lelkesedése pártunk egy­séges akaratával és erőfeszítésével páro­sulva biztosítéka annak, hogy hazánk mezőgazdasága gyorsan előrehalad, hogy teljesíthesse a fejlett szocialista társa­dalom építésében megillető megtisztelő feladatát. ÜJ *»ZŐ 3 * 1961. február 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom