Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-28 / 59. szám, kedd

Mezőgazdaságunkban következetesen vezessük be a nagyüzemi gazdálkodás formáit JOZEF KRÍŽ elvtársnak, az SZLKP KB titkárának beszámolója az SZLKP KB 1961. február 23-24-i ülésén Tisztelt elvtársak! Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága két héttel ezelőtti ülésén megtárgyalta a csehszlovákiai mezőgazdaság továbbfejlesztésének kérdéseit. E fontos ülés következtetései ma már széleskörűen ismertek, élénk figyelmet és alkotó jellegű visszhangot váltanak ki hazánk dolgozói körében. A Központi Bizottság ezen ülésén •elfogadott határozat további láncszeme azon intézkedések rendszerének, amelyeket a CSKP különösképpen a XI. kongresszus óta népgazdaságunk fontos ágazatában, a mezőgazdaságban valóra vált. A mezőgazdaság ma éppen olyan fontossá válik a fejlett szocialista társadalom építésében, mint a nehézipar. A CSKP XI. kongresszusának, a párt országos konferenciájának és az 1958-tól 1961-ig megtartott központi bizottsági üléseknek határozatai, beleértve a KB idei februári ülésének határozatait, egységes egészt képeznek. Ezek a határozatok feldolgozzák a csehszlovákiai mezőgazdaság fejlesztésének széleskörű és sokoldalú programját. A szocialista társadalmunk fejlesztése érdekében kitűzött célok elérése megkívánja, hogy ezeket a határozatokat mint egységes egészet teljesítsük is. Pártunk valamennyi intézkedése a mezőgazdasági termelés szakaszán egységes gyakorlati vezérfonalat képez a falusi termelőerők fejlesztésére vonatkozó lenini gondolatok megvalósításában a mezőgazdaság szocialista átépítése alapján. Ez a vezérfonala a munkás-paraszt szövetség megszilárdítása, a népi tömegek alkotó szerepe s a dolgozók életszínvonala tartós emelése lenini gondolata megvalósításának is. A párt a mezőgazdasági termelés tartós' növekedésére irányuló eddigi politika valóra váltásában elsősorban a pozitívumokat hangsúlyozza. Annak a jelentős ténynek józan és objektív értékeléséből indul ki, hogy hála népünk igyekezetének és a munkásosztály fáradhatatlan segítségének, falvainkon is végérvényesen győzelmet arattak a szocialista termelési viszonyok, miközben a cseh és a szlovák falu életében végbement történelmi fordulat velejárója a mezőgazdasági termelés volumenjének szemmellátható növekedése volt. Ebben az értékelésben élenjáró hely illeti meg a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű segítségét és tapasztalatait. A világelsőség felé biztosan haladó szovjet mezőgazdaság sikerei — a szovjet mezőgazdaság a leghaladóbb társadalmi rendszerre, tudományra és tephnikára támaszkodik — hazánkat is -arra ösztönzik, hogy nagy teljesítőképességű szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelést hozzunk létre, amely időelőnnyel képes fedezni a lakosság szükségletének tervezett növekedését a mezőgazdasági terményekben. A mezőgazdaság eddigi fejlődését pozitívan értékelő pártunk egyben magas fokú igényeket támaszt továbbfejlesztésével s így munkánkkal, az egész párt tevékenységével szemben. Ezen az alapon állva természetesen bírálja azokat a jelenségeket és fogyatékosságokat, amelyeket a kitűzött célok elérése érdekében gyorsan ki kell küszöbölni. TERJESSZÜK A HALADÖ MUNKAFORMÁKAT Az SZLKP KB mai ülésének programján a CSKP KB ez év február 9 —10-i teljes ülése következtetéseinek megvitatása és a KB határozatainak a szlovákiai mezőgazdaság 1961-1965-re vonatkozó feladataira való alkalmazása szerepel, szem előtt tartva elsősorban ennek az éVnek, a harmadik ötéves terv első esztendejének feladatait. A CSKP KB idei februári határozata aláhúzza, hogy a harmadik ötéves terv mezőgazdasági feladatai négy év alatti teljesítésének egyik legfontosabb feltétele az emberek mozgósítása, a szocialista munkaverseny, s az, hogy a kollektívák élén politikailag fejlett, szakmailag képzett szervezők álljanak, akik ezeket a munkakollektívákat tömöríteni tudják. E kollektívákat tapasztalt szervezőkkel, a termelés újítóival meg kell erősítenünk. Minden járásban és kerületben jó tatapasztalatokra tettek szert a párt alapszervezetei, a szövetkezetek, a nagy termések és a magasfokú hasznosság mesterei, tapasztalatokkal rendelkezünk az új technológia helyes alkalmazásában, megemlíthetjük a haladó újítások példáit. Ezeket a tapasztalatokat és példákat gyorsan általánosítanunk kell, s a polititikai, valamint a szervezőmunka formája valamennyi közvetítésével el kell terjeszteni. A mezőgazdaságban végzett szervező- és nevelőmunka alapvető iránya tanulni az élenjáró szövetkezetek gyakorlati példáiból és elterjeszteni haladó tapasztalataikat. Kríž elvtárs a szlovákiai mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonalával kapcsolatban megemlítette, hogy a tavalyi év nem volt terméketlen, nem beszélhetünk arról, hogy a kedvezőtlen időjárás jelentős mértékben semlegesítette volna az emberek igyekezetét. A növénytermesztésben, a gabonaneműekben, a kukoricában, cukorrépában, a takarmányokban elért eredmények nem jogosítanak fel minket borúlátó következtetésekre. Habár a szlovákiai mezőgazdasági termelés teljes értékbeli tervének teljesítéséhez mintegy 5,5 százaiéig hiányzik, 1959-hez viszonyítva 4 százalékkal növekedett a termelés. Egyes termények hektárhozamai nagyobbak az 1959. évinél. Az árpára, kukoricára és a cukorrépára vonatkozik ez. A többi terménynél a hektárhozam hozzávetőlegesen vagy azonos, vagy valamivel alacsonyabb. Éppen ezért, valamint annak következtében, hogy repcében, burgonyában és dohányban alacsony terméseredményeket értUnk el, a növénytermelésben nem teljesítettük a tervfeladatokat. A három kerület eredményei eltértek ettől az átlagszinttől. így például a nyugat-szlovákiai kerUIet a szövetkezetek, az állami gazdaságok funkcionáriusainak és dolgozóinak, valamint a párt szerveinek és szervezeteinek nagyobb szervezési felkészültsége és rugalmassága segítségével szemmellfithatóan kedvezőbb eredményeket ért el a növénytermesztésben, mint amilyen az átlagszint. Ezzel szemben a kelet-szlovákiai és a közép-szlovákiai kerületben az elvtársak gyakran tanácstalanul fogadták a kedvezőtlen esős napokat s ennek következtében a termés betakarítása veszteséggel járt, általában elkéstek a mezőgazdasági munkálatok egyes szakaszainak elvégzésével s főleg nem teljesítették a gabonanemüek vetésének és a mélyszántásnak a tervét, ami veszélyezteti az 1961. évi tervfeladatok megvalósítását. Terméketlen esztendőről főleg azokban a járásokban beszélnek, amelyek a központi alapokból takarmányt követelnek. Az 1960-61. évi idény országos takarmánymérlege ugyan hiányt mutat, Szlovákiában azonban a szükséglet fedezésének százalékarányszáma magasabb, mint a cseh kerületekben, mind általában, mind pedig gyakorlatilag az összes csoportban, kivéve a silőtakarmányt. A helyzetet megnehezíti a számos szövetkezetben tavaly tapasztalt komoly negatív jelenség, mégpedig az, hogy a még meg nem szilárdult és az új szövetkezetekre a nemzeti bizottságok és a pártszervek részéről fordított kisebb gondoskodás következtében ezekben a szövetkezetekben sor kerül a takarmány jelentős szétforgácsolásához, s főleg a szemestakarmány felejtéséhez a háztáji gazdaságok sertéseinek hizlalására. Ennek következtében a szövetkezetek közös tenyészetei nincsenek megfelelőképpen ellátva szemestakarmánnyal. A takarmány bizonyos részének szétforgácsolása a szövetkezetekben már tavaly ősszel tapasztalható volt. Még most is javíthatunk a helyzeten, ha a szövetkezeti tagokkal nyíltan beszélünk ezekről a kérdésekről. Számos elvtárs azonban még mindig abban látja a megoldást, hogy az ilyen szövetkezeteket és járásokat gazdagon ellátjuk a központi takarmányalapokból, méghozzá anélkül, hogy kezeskednének a térítésről az állattenyésztési termékek felvásárlási feladatainak teljesítése formájában. Az 1960-as esztendő további jellemzője az volt, hogy nyugtalanítóan csökkent az állattenyésztési Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának határozata a mezőgazdaság továbbfejlesztéséről (Folytatás az 1. oldalról) egyesítés adminisztratív formáit. Minden járási pártbizottság és nemzeti bizottság köteles előre kidolgozott elképzeléssel hozzálátni a mezőgazdasági nagyüzemek kialakításához. A szövetkezetek egy részében az utóbbi években nagyon elterjedt az üzérkedéssel járó melléktermelés, amit a különféle spekulánsok és volt kizsákmányolók gyakran élősdisködésre használnak fel. Az SZLKP Központi Bizottságát nyugtalanítja az üzérkedés célú melléktermelés különféle válfajainak elburjánzása a szövetkezetek egy részében. Megkerülik a törvényeket és az irányelveket. Egyes kerületi és járási nemzeti bizottságok felelőtlenül engedélyezik a különféle melléktermelést, melynek semmi köze nincs a mezőgazdasághoz. Az is komoly hiba, hogy a járási nemzeti bizottságok pénzügyi osztályai és az Állami Bank járási tiókintézetei eltűrik a melléktermeléssel kapcsolatban űzött különféle ár-, adó- és bérüzelmeket. Az SZLKP KB követeli, hogy a pártszervek és a nemzeti bizottságok határozottan szálljanak szembe a melléktermelés fejlődésében megnyilvánuló egészségtelen irányzatokkal és tegyenek intézkedéseket a hibák megszüntetésére. 6

Emelni kell a tervezés színvonalát, az irányító • és szervező munka hatékonyságát és a mezőgazdasági termelés irányításának fontos eszközévé kell tenni a népgazdasági tervet. A CSKP Központi Bizottsága idei február 9—10-i határozatában kiemelte a járási nemzeti bizottságok nagy felelősségét a mezőgazdasági feladatok teljesítésében. Ebből ered a járási pártbizottságnak az a feladata, hogy lényegesen javítsák meg a járási nemzeti bizottságok pártirányitását, hatékonyabban segítsék a JNB-k kommunistáit a helyes munkamódszerek keresésében, s ne vegyék át a szerepüket, mint ez a felvásárlásban és a mezőgazdasági csúcsmunkákban eddig gyakran előfordult. A mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésének fontossága megköveteli, hogy a pártszervek és -szervezetek, a nemzeti bizottságok, a mezőgazdasági üzemek vezetőségei a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatásában lássák a feladatok biztosításának fő módszerét. A mezőgazdák kezdeményezését a tervek teljesítésére és túlteljesítésére kell irányítani, elsősorban is a kiváló EFSZ-ek és állami gazdaságok gazdálkodási tapasztalatainak, valamint a magas hozamok és a nagyfokú hasznosság mesterei tapasztalatainak tömeges alkalmazásával. A mezőgazdasági problémák bonyolultsága továbbá megköveteli a kollektív szellem elmélyülését a munkában és az irányításban. A pártszervek és -szervezetek munkájában fontos, hogy a dolgozók minél szélesebb körét vonják be a problémák megoldásába és a feladatok biztosításába. A mezőgazdasági termelést irányító járási pártbizottságok és nemzeti bizottságok feladata elsősorban az, hogy szemléltető példákat teremtsenek a nagyüzemi gazdálkodási formák népszerűsítésére, az új, haladó módszerek általánosítására és tömeges gyakorlati alkalmazásukra. Ez megköveteli, hogy a mezőgazdasági termelés szervezői, a pártmunkások és a nemzeti bizottságok munkatársai közvetlenül a munkahelyeken állandó kapcsolatban álljanak az emberekkel. A mezőgazdaság irányításának fontos része a határozatok teljesítésének ellenőrzése. A feladatok és határozatok teljesítésének ellenőrzésével kapcsolatban előtérbe lép a komplex felülvizsgálások, a politikai és a gazdasági elemzések fontossága. Az egységes földművésszövetkezet vagy állami gazdasági gazdálkodásának jól végzett politikai és gazdasági elemzése rendszerint rámutat a termelési fogyatékosságokra és arra is, hogy milyen irányba terelődjék a pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság figyelme és munkája. Az SZLKP Központi Bizottsága elvárja, hogy a szlovákiai pártszervek és szervezetek és vezetésükkel valamennyi dolgozó céltudatosan harcba száll a CSKP Központi Bizottsága 1961. február 9—10-i határozatainak teljesítéséért, ily módon biztosítják a szlovákiai mezőgazdasági termelés tervezett feljesztését. árutermelés, főleg a vágósertés és a tej termelése. Ez a kedvezőtlen jelenség tapasztalható volt 1961 első dekádjaiban is mind a három kerületben. Általában azt mondhatjuk, hogy a szlovákiai kerületek lassan teljesítik a CSKP XI. kongresszusa által kitűzött feladatot, amelynek értelmében 1965-ig a mezőgazdasági termelés belterjességét a hasonló területi és éghajlati feltételek között gazdálkodó területeken a cseh kerületek színvonalra kell emelnUnk. Kríž elvtárs a továbbiakban az egyes szlovákiai kerUletek Igényes feladatairól beszélt. Általában azt mondhatjuk — hangsúlyozta —, hogy az 1961-es év és a további évek tervfeladatait nem valósíthatjuk meg az 1960-ban kifejtett igyekezettel, szervezőképességgel, a tavaly alkalmazott eszközökkel. Ellenkezőleg, megfontoltan fel kell tárnunk a termelés növelésének jelentős tartalékait, érvényesítenünk kell a helyes termelési Irányzatot és a szakosítást, teljes mértékben kihasználva a gépeket, folytonosan csökkentve a betakarítási és az illattenyésztési veszteségeket, elterjesztve a haladó technológiát, helyesen kiválasztva az egyes terményfajtákat, kiküszöbölve számos szövetkezet Indokolatlan lemaradását az élenjárók mögött stb. Elsősorban azonban kl kell aknáznunk az emberek széleskörű kezdeményezésében rejlő tartalékokat. Az emberek örömmel fogadják körUkben a szövetkezetük problémájának megoldásához hozzájáruló dolgozókat, a párt és a nemzeti bizottságok funkcionáriusait, akik tanácsot nyújthatnak, elterjesztik a jó példát, a jó tapasztalatokat. A mezőgazdasági termelés kitűzött céljai elérésének döntő feltétele a földalap célszerű kiaknázása, valamennyi lehetőségének rendszeres feltárása, mert a föld a mezőgazdasági termelés alapvető termelőeszköze. Világosan meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdasági termelés belterjességének tartós növekedése döntő mértékben függ a föld minőségétől, a ráfordított gondoskodástól, kihasználásának módjától. Kríž elvtárs a szlovákiai földalappal kapcsolatos helyzetről szólva hangsúlyozta, hogy legjelentősebb vlzgazdasági és talajjavító intézkedéseink közé tartozik a komplex vlzgazdasági rendezés a kelet-szlovákiai alföldön mintegy 140 ezer hektárnyi területen. A második ötéves terv folyamán ezen a vidéken teljesen vagy részben 17 600 hektárnyi földet tettünk termővé. Ezt a földterületet azonban mind ez ideig ki nem elégítően használják ki főleg a trebišovi és a michalovcei járásokban. NAGYOBB GONDOT A FÖLDEKRE Nagy földterület gazdaságos öntözése az agrotechnika megváltoztatását, több szakképzett mezőgazdasági szakembert kíván, lényeges befolyást gyakorol a gépekre és az építkezésre fordított beruházásra, az állattenyésztési ternyelés növekedésére és a gazdasági állatállomány hasznának gyarapodására. A jelek azt mjitatják, hogy a nagy földterület Öntözése által igényelt ilyen szükségletekkel nem számolunk megfelelő mértékben. Madunicében például 1961-ben mintegy ezer hektárnyi földterületen vezetjük be az öntözéses gazdálkodást, a járási szervek azonban a tervben nem számoltak a mű- és a szerves trágya szállításának fokozásával, a nagyobb beruházásokkal a gépek és az építkezések terén, az állattenyésztési termelésnek és a gazdasági állatok hasznosságának megfelelő növekedésével, nem vették tekintetbe az öntözött terület belterjes kiaknázásának követelményét. A talaj termékennyé tételével kapcsolatos feladatok teljesítése megszervezésének jó példája az, hogy 1960-ban sikeresen valóra váltottuk a komposztozás feladatait, az erre vonatkozó kötelezettségvállalásokat, úgyhogy a tervezett 2 500 000 köbméter komposzt helyett 3 400 000 köbmétert termeltUnk. A harmadik ötéves tervben a vlzgazdasági és a talajjavltási elrendezés töhl< mint hárommillió korona beruházást követel meg, miközben 55 000 hektárt lecsapolunk és 76 950 hektáron bevezetjük az öntözést, ebből 34 400 hektáron trágyalével. 508 km hosszúságban szabályozzuk a kisebb folyókat és a patakokat. Nagymértékben a talajjavító szövetkezetek jó munkáján múlik, hogyan teljesítjük a harmadik ötéves tervben a talaj termékennyé tételének fokozott feladatait. A talajjavító szövetkezetek részesedése a talajjavító munkálatokban mind nagyobb lesz. Fontos azonban tudatosítanunk azt, hogy önmagában az öntözőrendszerek és a lecsapoló-berendezések létesítésével még nem tudnánk lényegesen fellendíteni a mezőgazdasági termelést. A talajjavítás és az öntözés által nyert termőföldön végre kell hajtanunk az összes szükséges agrotechnikai intézkedést, a szántást, meszezést, nagy mennyiségű müés szerves trágyával való trágyázást és a rendes kultlváciős munkát. Ezeken a területeken csak így érhetjük el a feltételezett jövedelmezőséget. A mezőgazdasági termelés mai színvonalára a nagytáblás gazdálkodás és a szövetkezetek, valamint az állami gazdaságok gyorsan gyarapodó gazdasági részlegel ellenére is mélyrehatóan rányomta bélyegét az örökölt kisüzemi termelés. Most azonban már széles fronton haladhatunk mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztési termelésben, a mezőgazdasági gépesítés fejlesztése és a munkatermelékenység gyors iramú növelése alapján a szocialista nagyüzemi termelés irányában. A párt már néhány esztendeje hangsúlyozza a növénytermesztés előnyben részesített fejlesztésének szükségét. A gabonanemüek és a takarmány nagy termése az állattenyésztési termelés magas színvonalának és dolgozóink szükségletei kielégítésének legfontosabb feltétele. A gabonanemüek nagy terméséért folytatott harcban azonnali és a legkomolyabb tartalékot a nagy terméseredményeket biztosító gabonafajták tömeges méretű elterjesztése Jelenti Az elmúlt 4—5 esztendő tapasztalatai azt mutatják, hogy a nagyhozamú fajták ugyanolyan feltételek között hektáronként 3—5 mázsával nagyobb termést adnak, mint számos hagyományosan elterjedt gabonafajta. így például az 1955—1959-ben végrehajtott összehasonlítási kísérletek eredményei arról tanúskodnak, hogy kukoricában a Košútyi fajta hektáronként 33,7 mázsát, a Pavlovicei „198" 33,9 mázsát adott, míg a gyakorlatban mind ez ideig széleskörűen elterjedt Szlovák „777" fajta csak 29,8 mázsát és a Vlgťaši 28,4 mázsát. A répa és a burgonya egyes fajtál között még nagyobbak a különbségek. Hasonló a helyzet a többi terményben. A kisebb hozamú növényfajták gyors felcserélése a nagyobb hozamot biztosítókkal az egyik legsürgetőbb feladat. Sajnos, ez évben csak mintegy 20 000 hektárnyi földterületet vetettek be nagyhozamú búzafajtával. Most arról van szó, hogy már 1963-ban minden földterületet, amelyre kinevelik az új táj fajtákat, ezzel a legnagyobb hozamot nyújtó fajtával vessük be. További nagy tartalék a gabonanemüek helyes trágyázása. Az eddig használatos egyszeri, rendszerint a vetés előtti trágyázás nem áll összhangban a gabonanemüek tápanyagígényével az egyes vegetációs Időszakokban. Az utóbbi években a gabonanemüek betakarítása során nagy a veszteség. Ez közvetlen következménye a betakarítás kisüzemi módjának, amelyet mind ez ideig alkalmaznak szövetkezeteink és állami gazdaságaink. így például a búza hagyományos betakarítása mellett — kévék keresztekbe rakása — Dél-Szlovákiában a veszteség eléri a 20 százalékot és kepékbe rakása esetén a 17 százalékot. A betakarítás új módja a minimumra csökkenti a veszteséget, amely kedvezőtlen időjárási viszonyok közepette sem tesz ki többet 4—4,5 százaléknál. A CSKP Központi Bizottsága a két- és a hárommenetes betakarítás, valamint a gabonanemüek közvetlen kombájn általi betakarítása előnyeiből kiindulva feladatul tűzte ki, hogy 1962-ban a gabonanemüek vetésterületének 20 százalékán ily módon takarítsák be a termést. Tavaly Szlovákiában kétmenetes módszerről 6279 hektárról takarították be a gabonát, ami a gabonanemüek vetésterületének 1,1 százaléka. A tapasztalatok sok dolgozót meggyőztek a kombájnos betakarítás előnyeiről. Ez azonban nem elég. Az SZLKP járási és kerületi bizottságainak, a kerületi és a járási nemzeti bizottságoknak már most, a té[i időszakban tökéletesen fel kellene készülniük a betakarítás ezen haladó nagyüzemi módszereinek tömeges elterjesztésére. A betakarítás új formáira való felkészülésre nem kerülhet sor az aratás előtti hetekben. Idejében elő kell készíteni a gépesftőket, a szövetkezeti agronómusokat és a szükséges technikát. Kríž elvtárs a takarmányalapról beszélve a többi között ezeket mondotta: A pártszervek és -szervezetek, valamint a nemzeti bizottságok egyik fő feladata a szemes- és a silókukorica termesztésének elterjesztése és tökéletesítése. A CSKP Központi Bizottsága ez év februárjában határozatot hozott, hogy a silókukorica 1965-re tervezett vetésterületét már ez idén bevessék. • A vetésterületnek ilyen jelentős növelése (1960-hoz viszonyítva mintegy egynegyedével) rövid időn belül érezhetően megjavítja takarmánymérlegünket, de legalább ilyen tartalékaink vannak a szemes- és a silókukorica hektárhozamaiban is. Meg kell állapítanunk, hogy a silókukorica mezőgazdaságunkban még tartósan nem tölti be a neki kijáró szerepet. Habár vetésterülete az elmúlt években növekedett, ez még (Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZO 2 * 1961. február 28. l