Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-27 / 58. szám, hétfő

Hammarskjöld elárulta az Egyesült Nemzetek Szervezetét N. Sz. Hruscsov D. Nehruhoz intézett üzenetének világvisszhangja • TOKIO - „At kell szervezni az ENSZ-et!", „Hammarskjöld elárulta az Egyesalt Nemzetek Szervezetét!" — A Sankei Sinbum japán lap vasár­napi száma a fenti címek alatt kö­zölte részletes kivonatát annak az üzenetnek, amelyet N. Sz. Hruscsov küldött Nehru indiai miniszterelnök­nek. A Sankei Sinbum és más japán lapok is pozitívan kommentálják a szovjet kormány békekezdeményezé­sét, mely azt a célt követi, hogy is­mét helyre álljon a rend Kongóban • LONDON: A legjelentősebb an­gol lapok vasárnapi számaikban nagy betűs cfmek alatt közlik N. Sz. Hrus­csov üzenetének részletes kivonatát. A legtöbb lap méltatja N. Sz. Hrus­csov azon javaslatát, mely szerint meg kell alakítani az afrikai orszá­gok képviselőinek bizottságát. Kü­lönös figyelmet szentelnek az üze­net azon szakaszainak, melyben N. Sz. Hruscsov Hammarskjöld kongói szerepét bírálja, különösen azt, hogy ó is felelős P. Lumumba meggyilko­lásáért. A terményfelvásárlás átszervezése a Szovjetunióban Moszkva (CTK) — Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hagyott jóvá a Szovjetunió terménybe­szerzésének átszervezéséről. A határozat értelmében a felvásárló szervek már ez Idén minden mezőgazdasági termék be­szerzésére szerződéseket kötnek a kolho­zokkal és a szovhozokkal. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy szerződésekben rögzítsék le a két fél anyagi érdekeltségének feltételeit. Äz SZKP KB és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa Állami Terménybeszerzési Bi­zottság létesítését határozta el, amely minden mezőgazdasági termék és nyers­anyag felvásárlása megszervezésének Irá­nyítására lesz hivatva. Ezeket a bizott­ságokat állambiztosok irányítják. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott annak érdekében, hogy a fogyasz­tási szövetkezetek növeljék a kolhozok, különösen a kolhoztagok termékfölöslegei­nek felvásárlását. Ez azért szükséges, hogy az így felvásárolt termények el­adásra kerülhessenek a helyi piacon avagy más piacokon a helyi feltételeknek meg­felelően megszabott árakban. Az új terménybeszerzésf rendszer igen előnyös lesz a kolhoztagok számára, mert lehetővé teszi, hogy terményfölöslegeiket otthon adhassák el. Nem szükséges tehát, hogy e fölöslegeket távolabb eső piacokra szállítsák. N. Ignatovot, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának alelnökét kinevezték az Álla­mi Terménybeszerzési Bizottság elnökévé. AZ USÁ-BAN már több mint 6000 tag­ja van a Kubával szimpatizálók bizott­ságának, amely most százezer aláírást akar szerezni azon kérvény alá, amellyel felszólítja Kennedy elnököt, hogy vál­toztassa meg az USA politikáját a Kubai Köztársasággal szemben. • KAIRÖ: A kairói lapok vasár­nap első oldalon közölték az üze­net részletes kivonatát. A kairói la­pok különösen az üzenet azon ré­szeit hangsúlyozzák, melyek szerint szükséges az afrikai országok kép­viselői bizottságának megalapítása, mely arra volna hivatva, hogy véget vessen a gyarmatosítók agresszió­jának és felújítsa Kongó független­ségét. • SZÖFIA: „Kongó területén ma Olyan a helyzet, hogy minden óra ké­sés sorsdöntő lehet a kongói nép függetlenségét illetően", írja a Zeme­delszko Zname című bolgár lap feb­ruár 26-i számában az N. Sz. Hrus­csov üzenetével kapcsolatos kom­mentárjában. „Elérkezett annak az ideje" — folytatja a lap, „amikor gyorsan s határozottan kell csele­kednie mindenkinek, aki a béke meg­szilárdítását s a nemzetek szuverén jogainak megvédését kívánja". Kaszavubu elsimítja gaztette nyomait Akkra (ČTK) — A thysvillei katonai táborban — Mobutu legfontosabb tá­maszpontjában — már tetőpontját éri el a Kaszavubu-klikk volt híveinek felke­lése. A Ghana Times című lap közli, hogy azok a tisztek és katonák, akik még nemrég Kaszavubut támogatták, ma már megbüntetését és azt követelik, hogy te­gyék közzé a Patrice Lumumba minisz­terelnök meggyilkolásának adatait. Kaszavubu titkos parancsot adott ki mindazok letartóztatására, akiknek tudo­másuk volt Lumumba meggyilkolásának előkészítéséről. A múlt hét folyamán kü­lönböző helyeken ötven hivatalnokot tartóztattak le és vetettek börtönbe. Belgium megszakította diplomáciai kapcsolatait az EAK-kal Brüsszel (ČTK) — A belga kormány szombaton este közölte elhatározását, hogy megszakítja a diplomáciai kapcso­latokat az Egyesült Arab Köztársasággal. A belga külügyminisztérium ' hivatalos nyilatkozata szerint a kormányt e lépé­sére a kairói belga nagykövetség előtt lezajlott tiltakozó tüntetések késztették. Mulele miniszter nyilatkozata a Pravdának Pierre Mulele, a törvényes kongói kor­mány népmúvelésíigyi minisztere, a Kon­gói Köztársaság kairói diplomáciai kép­viseletének vezetője nyilatkozatot adott a Pravda és a Komszomolszkaja Pravda tudósítóinak. Nyilatkozatéban Mulele hangsúlyozta, hogy Kongó keleti tartománya a demok­rácia és a szabadság erődjévé vált. A tartomány népe maradéktalanul, de az ország lakosságának is legalább 80 szá­zaléka szilárdan támogatja a törvényes Gizenga-kormányt. LONDONI TUDÓSÍTÁSUNK Eredménytelenül végződlek Adenauer és Macmillan tárgyalásai MACMILLAN ÉS ADENAUER két­napos londoni tárgyalásai után füstbe ment az angolok minden reménye, hogy elsimulnak a nyugat-európai közös piac ellentétei. A tárgyalást egymás megnyugtatására azzal a semmitmondó nyilatkozattal zárták le, hogy „további haladás várható" az úgynevezett nyugat-európai egy­ségben. Megállapodtak, hogy Selwyn Lloyd pénzügyminiszter márciusban Bonnba utazik, hogy folytassa a tárgyaláso­kat s valahogy rendezze az angol és a nyugatnémet tőkeberuházások vi­szonyát a gyarmati és félgyarmati területeken. A közleményben még az az üres megállapítás is szerepel, hogy „javulnak a kiegyenlítetlen mérle­gek", ami célzás akar lenni arra, hogy Nyugat-Németországban hal­mozódnak az arany- és devizakész­letek. míg ufr anakkor Angliában és az Egyesült Államokban csökkennek. A FÖ IMPERIALISTA HATALMAK erőviszonyában bekövetkezett válto­zások — melyekre a 81 kommunista és munkáspárt Nyilatkozata is fel­hívta a figyelmet — pénzügyi téren is visszatükröződnek. Az angolok főként abban remény­kedtek, hogy Adenauer támogatni fogja azt a brit követelést, hogy a két orszáa szabadkereskedelmi tár­sulásának csatlakozását a közöspiac­hoz ne kössék a Bonn—Párizs ten­gely politikai fölérendeléséhez. Aden­auer nem váltotta be az angolok re­ményeit. Nyugat-Németország növek­vő gazdasági ereje és a brit poten­ciál hanyatlása tudatában pontosan a dzsungel törvényei szellemében jár el és teljes meghódolást követel az angoloktól. Ezzel kapcsolatban a Daily Teleg­raph című lap megállapítja, hogy Adenauer látogatása után kissé el­mérgesedett az angol-nyugatnémet viszony, mert világos, hogy Angliá­nak nem lenne kiváltságos helyzete, ha csatlakoznék a közös piachoz. Angliától egyszerűen azt követelik, fogadja el Adenauer és de Gaulle feltételeit. A KONZERVATÍV PÄRTON és a vállalkozó körökön belül is kiéleződ­tek az ellentétek, mivel Bonn • és Párizs azt követeli az angol kormány­tól, hogy adja fel hagyományos poli­tikai és gazdasági függetlenségi poli­tikáját. Hétfőn angol és francia szak­értők találkoznak Londonban, hogy újra megvitassák az egész ügyet. Nyilvánvaló, hogy a viszály tovább tart. Bár a monopolistákat csábítja az a gondolat, hogy együttesen teljesen ellenőrizhetnék a háromszáz milliós nyugat-európai piacot és közös állás­ponton lehetnének az USA-val, a gyarmati területekkel és a szocialista táborral szemben, mégis kölcsönös bizalmatlanság és az a meggyőződés jellemzi viszonyukat, hogy mindegyik túl akar járni a másik eszén. Ezért minden újabb tárgyalás eredmény­telenül végződik. STANLEY HARRISON Hruscsov elvtárs üzenete Nehruhoz (Folytatás az 1. oldalról) kár a kongói eseményekben. A Kon­gói Köztársaság vezetőinek barbár meggyilkolása tragikus bizonyítéka annak, mennyire megengedhetetlen, hogy az ENSZ végrehajtó apparátu­sa élén az imperialisták és a gyar­mattartók embere álljon. Hammarskjöld juttatta Lumumba miniszterelnököt a banditák kezébe, akiknek Belgium és a többi gyar­mattartó állam fegyvert adott. Ham­marskjöld összejátszott a gyarmat­tartókkal és főtitkári tisztségét arra használta fel, hogy egyre-másra ha­lassza a törvényes kongói kormány és parlament védelmére teendő lépése­ket. Amikor a bérgyilkosok megkí­nozták Lumumbát és a többi állam­férfit, s már az egész világ látta a készülő aljas gyilkosságot, a főtit­kár a kezét mosta és képmutatóan a „be nem avatkozást", hirdette. Ham­marskjöld hitszegéséhez illik az az alávaló komédia is, amit Lumumba „szökésével" rendeztek. Kereken és világosan kimondjuk, hogy tulajdon­képpen Hammarskjöld ölte meg Lu­mumbát, hiszen nemcsak az a gyil­kos, aki a kést vagy a revolvert használja, hanem az is, aki az illető kezébe adja a fegyvert. Szomorú és felháborító tények ezek, melyek a szovjet kormányt ar­ra a következtetésre, késztették, hogy Hammarskjöld kongói politikája kezdettől fogva gálád elárulása volt a kongói nép érdekeinek, az ENSZ­alapelvek, a tisztesség és a becsüle­tesség elemi alapszabályainak, meg­csúfolása volt. Ilyen embernek nincs helye az ENSZ vezetői tisztségében. Neim nyugodhatunk bele a túlzott en­gedékenység körülményei között el­követett gaztettbe, nem békélhetünk meg azzal, hogy olyan ember legyen az ENSZ főtitkára, aki aljas gyilkos­sággal mocskolta be magát. At kell szervezni az ENSZ-t, hogy ne éleződjék a hidegháború, hogy el­kerüljük a háborút. Az ENSZ csak akkor válhat tényleges nemzetközi szervvé, ha kizárjuk annak lehetősé­gét, hogy visszaélhessenek vele. A szovjet küldöttség már tavaly szeptemberben az ENSZ közgyűlésé­nek 15. ülésszakán világosan kifej­tette álláspontunkat e kérdésben. Ja­vaslatot tettünk az ENSZ felépíté­sének átszervezésére, úgy, hogy je­lenleg a gyarmattartó és imperialis­ta hatalmakat képviselő főtitkárnak ne legyen oszthatatlan hatalma. Ja-1 vasoltuk, hogy az ENSZ-nek e egy, ha­nem három titkára legyen, akik a három fő államcsoport egyikét kép­viselnék. Az ENSZ ilyen felépítése mellett minden csoport egyenlően befolyá­solhatná az ENSZ határozatainak jel­legét és e határozatok egyik állam­csoport érdekei ellen sem irányul­nának. Nem valamely csoport szűk érdekei, hanem az ENSZ valameny­nyi tagjának közös érdekel, a kü­lönböző társadalmi és politikai rend­szerű államok együttműködésének és a békének érdekei szabnák meg az ENSZ tevékenységét, mely így való­ban az Egyesült Nemzetek Szerveze­te lenne, amilyennek lennie kellene, de ma még nem ilyen. A legkisebb mértékben sem aka­runk valamilyen különleges kivált­ságokat szocialista országoknak más államcsoportokkal szemben az ENSZ­ben. Látni kell, hogy valamely állam­csoport befolyása az ENSZ-ben nem változatlan valami, hanem az idő ( múlásával párhuzamosan változik. Ha azonban megmarad az ENSZ jelen­legi felépítése, melynek körülményei között valójában az imperialista gyarmattartók hatalmak vannak uralmon, bekövetkezhetnék egy olyan helyzet, amikor egy más államcso­port mondjuk, a szocialista orszá­gok csoportja gyakorolna döntő be­folyást a főtitkárra is .Ezt azonban mi nem akarjuk. Mi arra törekszünk, hogy az ENSZ-ben minden államcso­portnak egyenlő lehetőségei legye­nek, ne kényszerítsék egymásra akaratukat, hanem egyenlő alapon működjenek együtt a béke megszi­lárdításáért. Miniszterelnök Or, teljes nyíltság­gal kifejtem önnek nézeteinket. Ugyanis szeretném, ha tudatosítaná, hogy a szovjet kormány szilárdan ragaszkodik ehhez az állásponthoz. Nem lehet beletörődni abba, hogy az ENSZ csak látszatra legyen nem­zetközi szervezet, hogy csak látszat­ra vegye tekintetbe valamennyi ál­lam érdekeit, a valóságban azonban az államok szűk csoportjának ér­dekeit szolgálja éspedig azok által, akiket az ENSZ-ben magas tisztsé­gekre ültetett. Ez a helyzet csak a félig gyarmattartó imperialista ha­talmaknak kedvez, amelyek politiká­jukkal el akarják fojtani a népek függetlenségét és szabadságát. A gyarmattartók koalíciója most Kongóban próbálgatja erőit. Ezt a volt gyarmatot újra belga uralomba akarják hajtani, s ezt felbérelt kon­góiak, Kaszavubu, Mobutu, Csőmbe, Ileo. és hasonszőrű társaik segítsé­gével akarják elérni. Ha ez sikerül a gyarmatartóknak, vérszemet kap­nak és még orcátlanabb politikát fognak folytatni a függetlenségükért küzdő afrikai és ázsiai népek nem­zeti felszabadító mozgalmával szem­ben. Ezt csak azzal akadályozhatjuk meg, hogy leleplezzük a gyarmat­tartók gálád cselszövéseit, szembe­helyezkedünk cselekedeteikkel, egye­sftjük a népek szabadságának és függetlenségének igazi barátait s megmutatjuk, hogy készek vapvunk meghiúsítani Kongó és a többi fiatal afrikai és ázsiai állam újabb leigá­zására szőtt terveket. A kongói események szomorú ta­nulságának lényege: minél kisebb el­lenállásba ütköznek a gyarmattartók, annál arcátlanabbul lépnek fel. A passzivitás csak a gyarmattartóknak kedvez. Miniszterelnök úr, ön tudja, mi­lyen lépéseket tett a szovjet kor­mány a Biztonsági Tanácsban Lu­mumba és fegyvertársai bestiális meggyilkolásával kapcsolatban. A kongói helyzet most olyan, minden elvesztett óra végzetes lehet a kon­gói nép függetlenségére nézve. Most azután nincs helye az ingadozásnak, a határozatlanságnak, a tétovázás­nak. A Biztonsági Tanács három ízben hozott olyan határozatot, hogy Bel­giumnak ki kell vonnia csapatait Kongóból. Az agresszorok azonban fittyet hánytak e határozatoknak és csak látszólag vonták ki csapatai­kat Kongóból. A belga katonák és a félig katonai személyzet újra el­özönli Kongót és kiegyenlítik szám­lájukat a kongói nép hazafias erői­vel. Véget kell vetni annak az ál­lapotnak, hogy Belgium szabotálja az ENSZ határozatait. Az ENSZ-nek határozotan el kell ítélni Belgium­kongói cselekedeteit és az ENSZ alapokmányában lefektetett szank­ciókat kell alkalmaznia Belgiummal mint agresszorral szemben. De most már nem elég csak Belgiummal szemben intézkedni. A belgák ugyan­is már tekintélyes számú fegyveres .erőket bocsátottak bábjaik. Csőmbe és Mobutu rendelkezésére belga és más idegen tisztek parancsnoksága alatt s ezeket előkészítették újabb gaztettek elkövetésére. Lumumba meggyilkolása bizonyára jel volt, CsombS és Mobutu bandái­nak a fegyveres támadás megkezdé­sére Kongó összes hazafias erői el­len. Ezért minden intézkedést meg kell tenni, a kongói nép megvédésé­re az újabb kegyetlenkedésektől. Csak egyetlen radikális, eszköz van: Csombét és Mobutut azonnal tartóz­tassák le és állítsák bíróság elé, ban­dáikat fegyverezzék le és az ag­resszorokat távolítsák el Kongóból. El kell ítélni és könyörtelenül meg kell büntetni a gyilkosokat, akik a kongói miniszterelnök, parlamenti el­nök és honvédelmi miniszter meg­gyilkolásával nemzetközi gaztettet követtek el. Hruscsov elvtárs a továbbiakban az ENSZ úgynevezett kongói operá­ciójával foolalkozott, melv meg­rendítette a népeknek a világszer­vezetbe vetett bizalmát. Miután egyes országok csapatai eltávoztak Kongóból, az ENSZ zászlaja alatt főként azok az erők maradnak Kongó területén, amelyek közvetlenül vagy közvetve egy gyékényen árulnak a gyarmattartó hatalmak koalíciójával és ellenségei a Kongói Köztársaság­nak. Ha szabad folyást engedünk a dolgoknak, az imperialista beavat­kozók hadserege az ENSZ-csapatok cégére alatt fog a belga gyarmattar­tókkal karöltve felvonulni a kongói nép és törvényes kormánya ellen. A szovjet kormány megfontolta ezeket a törvényeket és arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy Kongó függetlenségének érdekei, ugyanúgy mint az ENSZ tekintélyének érdekei megkövetelik, hogy mielőbb szüntes­sék be az úgynevezett kongói akciót és vonják ki az összes idegen csa­patokat, hogy a kongói nép önállóan dönthessen belUgyeiről. A kongói béke, rend és nyugalom megteremtése érdekében meg kell szabadítani a kongói népet az ide­gen beavatkozás összes formáitól és segítséget kell nyújtani a törvényes kormánynak, melynek élén Lumumba utódja, Gízenga áll. Mint tudjuk, a Gizenga-kormány segítséget kért va­lamennyi államtól, hogy „helyreáll­kérdésről jon a béke, a rend, a Kongói Köztár­saság egysége, törvényessége és ke­rületi épsége. „A szovjet kormány a Kongói Köztársaság többi baráti államával együtt kész segíteni a kongói népnek és törvényes kormá­nyának. Nézetünk szerint a gyarmattartók agressziójának megszüntetésére, és az ország függetlenségének helyre­állítására irányuló intézkedések vég­rehajtását azoknak az afrikai álla­mok képviselőiből létesülő bizottság megalakítása is elősegíthetné, ame­lyeik a Biztonsági Tanács határozatai alapján elküldték csapatalkat Kon­góba. Ez a bizottság szoros kapcso­latot tartana fenn a törvényes kor­mánnyal és Gizenga ügyvezető mi­niszterelnökkel, felügyelne az ag­resszorok távozására és Intézkedé­sekre és az idegen beavatkozás va­lamennyi formájának megszüntetésé­re, továbbá a kongói kormány és parlament rendes tevékenységéhez szükséges feltételek megteremtésére. Hruscsov elvtárs a továbbiakban az imperialista Nyugatnak Lumumba meggyilkolása felett hullatott kroko­dilkönnyeiről és képmutatásáról be­szél, és kijelentette, a nyugati hatal­mak azt akarják elérni, hogy a népek belenyugodjanak Lumumba meggyil­kolásába, s olyan feltételek alakul­janak ki, hogy az imperialisták bábjai felülkerekedjenek a kongói hazafias erőkkel szemben. Lényegében arról a kísérletről van szó, hogy a mi korunkban is érvé­nyesítsék az imperialista politikának azt az ismert elvét, melyet a XX. század elején Theodor Roosevelt el­nök hirdetett: „Beszéljünk mérsé­kelten, de tartsuk kezünkben a hu­sángot." Ez a politika természetesen száza­dunk elején is veszélyes és agresz­szív volt, bár az agresszorok az ak­kori viszonyok között büntetlenül érvényesíthették a kis országokkal szemben. Akkor például Kuba és Panama volt az áldozatuk. Most azon­ban megváltozott az idő. Az ilyen politikának nincs kilátása a sikerre, sőt halálos veszélyt rejt magában. Hisz ma már más államok is rendel­keznek azzal, amit egyes nyugati po­litikusok „husánanák" neveznek. Azok, akik fenyegetőznek, vigyázzanak, ne­hogy tapasztalják, van olyan „husáng" is, mely sokkal nagyobb csapásokat tud mérni, mint az, melyben remény­kednek. Nem világos-e, hogy ez az út a politikában csak zsákutcába, vagy még rosszabba, katasztrófába vezethet? Mint tudjuk, Dulles és Eisenhovver az erőre, a „husáng" elvére próbálta építeni külpolitikáját. Ám senki sem meri állítani, hogy ez a politika di­csőséget szerzett országuknak. Ellen­kezőleg, a reálisan gondolkodó ame­rikai államférfiak helyesen mutatnak rá, hogy ez a politika a rendszeres kudarcok politikája volt, amiért az ország és nemzetközi tekintélye drá­ga árat fizetett. Ez a politika múlt idők terméke. Most nem lehet a „husángra" támasz­kodni, hanem csak az észre. Köztu­domású, hogy a Szovjetuniónak is „jókora husángja" van, viszont az is ismeretes, hogy elszántan küzd a fe­nyegetés és „husánggal" való ha­donászás politikája ellen, hogy poli­tikájában a józan észre támaszkodik és a háborús veszély elhárítása, a béke megszilárdítása érdekében az államok megegyezésére törekszik. A legutóbbi évek tapasztalatai min­denekelőtt arra tanítanak minket, hogy a nagyhatalmaknak le kell mon­daniok a mások ügyeibe való beavat­kozásról, fel kell adniuk a más orszá­gok szabadságának elfojtására tett kísérleteiket, a feszültség enyhítésé­re, a legfontosabb nemzetközi kér­dések, mindenekelőtt a leszerelés köl csönösen elfogadható megoldására kell összpontosítaniuk erőfeszítései­ket. A szovjet kormány síkra száll azért, hogy szigorúan tiszteletben tartsák minden állam szuverenitását és reálisan tekintsenek a kölcsönös érdekekre, ne zsaroljanak és ne fe­nyegetőzzenek. Miniszterelnök úr. a béke megszi­lárdításának és a népek biztonságá­nak érdekei megkövetelik, hogy az államok szót értsenek korunk leg­fontosabb nemzetközi kérdéseiben. Remélni szeretném, hogy kormá­nyaink egyesítik erőfeszítéseiket a Kongói Köztársaság szabadságának és függetlenségének megvédésére.. 1961. II. 22. Tisztelettel: N. HRUSCSOV ÜJ SZÖ 389 * 1961. február 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom