Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-16 / 47. szám, csütörtök

MIRE KITAVASZODIK Štefan Kukučka, a jabloneci földművesszövetkezet gépesítője becsukta az iroda ajtaját, megállt a lépcsőn és egy pillantást vetett órájára. — Ejnye, de hideg van — dünnyögte felhajtva kabátja gallérját és azután a gazdasági udvaron példásan felsorakoztatott, téglákkal alátámasztott gépek felé irányította lépteit. A legnagyobb rendben álltak egymás mellett a vetőgépek, tárcsásboronák, ekék, trágyaszórógépek, hengerek. zák a tavaszi munkákhoz szükséges összes gépeket, beleszámítva a traktorokat is. Szilárdan elhatározták, hogy minden esetben teljesítik felajánlásukat. Még akkor is, ha traktorok potyognának az égből. Štefan Vandák és Mikuláš Kolumbus, az EFSZ két gépesítője a traktorosok segítségével eddig nyolc kerekes traktort hozott rendbe. „Még egy kerekes és két lánctalpas traktort kell kijavítani, hogy rendben legyen £PÜL A GARÄZS ÉS A GÉP JA VlXÖ-MŰHELY vagyis mindazok a gépek, amelyek nélkülözhetetlenek a mezőgazdaságban. Legelőször a boronák ötlöttek szemébe. Megállt előttük és megnézte, jól megélesítették-e a boronák fogait. Aztán szemügyre vette a kévekötő arató-gépeket és megvizsgálta, kellőképpen vannak-e alátámasztva, nincsenek-e a kerekek gumiabroncsai a hóban. — Bárcsak má.- nyár lenne — sóhajtott és tekintete a nagy halom vasra tévedt, jobban mondva a mezőgazdasági gépek számára tervezett nagy fészer összerakott vázára. Sorra vette a már félig kész garázsokat is, ahol nemcsak a traktorok, a kombájnok kapnak helyet, hanem egy nagy karbantartó műhely is. Ügy bizony, ez idén utoljára telelnek a jabloneci szövetkezet gépei a szabad ég alatt. Ha tető alá hozzák a karbantartó műhelyt, úgy megy majd a gépek javítása, mint a karikacsapás. Nem úgy, mint a télen... Nem messze szabályos sorban álltak a vetőgépek. A harmadik vetőgépnél két ember szorgoskodott. Aloiz Dzibela, a szövetkezet kovácsmestere és Jozef Lanák segédmunkás, akik valóban jól értik a mesterséget. Amikor a szövetkezet gépesítője a közelükbe lépett, éppen azzal voltak elfoglalva, hogy szétszedték a megrongálódott alkatrészeket, amelyeket a műhelyben kijavítanak, avagy újakkal cserélnek ki. „Könnyű azt mondani, hogy kicseréljük újakra. Ám honnét vegyünk új alkatrészeket?" — dünynyögi a két mester. Amit önmaguk nem javítanak meg, az nem is lehet rendben. Tudják, hogy még mindig hiány van pótalkatrészekben. — No fiúk, hogy megy a munlca? — szólt hozzájuk Štefan Kukučka. — Ügy mint máskor. Kesztyűben rosszul és anélkül még rosszabbul. Kissé rozsdásak az alkatrészek, de azért mennie kell a munkának. Hiszen jól tudod, mondja Alojz Dzibela — mindennel idejében szeretnénk elkészülni. — Nincs már sok hátra — jegyezte meg a gépesítő, hogy aztán folytassa az ellenőrzést. Szemügyre vette a vetőgépek egész sorát, feljegyezte a karbantartók által igényelt pótalkatrészeket és azután az udvar másik része felé indult, ahol egy ideiglenes műhelyt állítottak fel a szövetkezetesek. Eddig már megjavították a boronákat, kultivátorokat, a talajsimítókat és két vetőgépet is. A karbantartók már az év elején hozzáfogtak a javításokhoz. Az EFSZ gépesítőinek csoportja kötelezettséget vállalt, hogy február 15-ig rendbehozGyorsul a gépjavítás üteme B A közép-szlovákiai kerületben a • múlt héten jelentősen fokozódott a JJ gépjavítás üteme. Mostanáig a lánctal• pasok V< részét kijavították, a kere• kes traktorok javításával 73 százalék• ra állnak. Eddig 1300 vetőgépet kija2 vítottak, ami háromnegyed része a ja• vitásra váró vetögepeknek, emellett • egyéb gépek és vontatott eszközök ja• vitásával is jól állnak. Jól halad a * gépjavítás a luöeneci járásban, ahol a • lánctalpasok 90 százalékát javították • ki. De nem maradnak le az oravai ! szövetkezetesek sem, hiszen náluk a m traktorok javítása már a befejező • szakasznál tart. valamennyi traktorunk" — fontolgatja Štefan Kukučka. „Az idei tavasszal bizony nagy feladatot kell elvégeznünk, 500 hektáron el kell simítóznunk a talajt, 800 hektárt meg kell boronálnunk, 350 hektárt be kell vetni, 400 hektáron műtrágyát kell szétszórnunk, 250 hektárt fel kell lazítani és 200 hektárt meg kell hengerelnünk..." Két traktor búgása szakította félbe gondolatait. Jozef Slovák és Jozef Lavina éppen istállótrágyát hord tak ki, „Derék emberek. Jobb dolgozókat nem is kívánhatok. Velük úgy megy a munka, mint a karikacsapás." Hogyan is állunk a trágyahordással? E télen már 150 vagon istállótrágyát hordtak ki a mezei trágyatelepekre. A tavaszi munkák megkezdéséig még 100 vagont fognak kihordani. A szövetkezetesek azután alaposan hozzálátnak a munkához, hogy egyetlen agrotechnikai határidőt se mulasszanak el, s a lehető legjobban készítsenek elő, műveljenek meg minden talpalatnyi földet. Bizony nem szűkölködnek a feladatokban, melyek teljesítése még nagyobb igényeket támaszt, mint a közelmúltban. Elhatározták, hogy már ez idén egy mázsával növelik a gabonafélék átlagos hektárhozamát és hektáronként átlag 375 mázsa cukorrépát termesztenek. Hiszen ők is elhatározták, hogy négy éven belül teljesítik a harmadik ötéves tervet. Persze azt is számításba kell venni, hogy a gépesítők kollektívája értékes kötelezettséget vállalt, ö, a gépesítő a négy gépjavítóval és kilenc traktorossal együtt elhatározta, hogy ez idén mindnyájan részt vesznek a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért folytatott munkaversenyben. Ezt már régebben fontolóra vették. És mi lesz a legértékesebb felajánlásuk? Az, hogy minél több takarmányt készítenek elő. így például elhatározták, hogy ez idén minden hektáron legkevesebb 800 mázsa silóanyagot — viaszos — tejes érettségű kukoricát termesztenek. Štefan Kukučka megállt a műhely ajtajában. Štefan Vandák éppen azon iparkodott, hogy az utolsó — kilencedik kerekes traktort begyújtsa. Csak nemrég fejezte be generáljavitását.: Štefan Kukučka mondani akart valamit, de abban a pillanatban felbúgott a traktor motorja, úgyhogy már csak gondolatban szőtte tovább mondanivalóját. Vandák gépjavítómesternek és segédjének mosolygó arcáról leolvashatta: Látod, már ez is rendben van"! Jozef Sluka Kövessük a legjobbak példáját A feladatok határidő előtti teljesítése nagymértékben függ attól, hogy a legjobb dolgozók tapasztalatai mennyire válnak általánossá a termelésben. Szükséges a legjobbak tapasztalatainak elsajátítása, mégpedig a kölcsönös látogatások, megbeszélések formájában, Illetve, ahogy azt a szükség kívánja, hogy a gyakorlatban minél szélesebb körben érvényesüljön a több és olcsóbb termelés. A kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeiben is sok olyan dolgozó található, aki figyelemre méltó eredményeket ér el. Érdemes lenne ellátogatni munkahelyükre, meggyőződni munkamódszereikről. Hogy csak néhány jó dolgozót említsünk közülük: Sorok Anna, a szocialista munkabrigád címért versenyző fejők csoportjának vezetője a Turanyi Állami Gazdaságban 4500 liter tejet fejt kl terven felül. Kádár János meg a éelári szövetkezetesek büszkesége. A fiatal marhaállománynál 130 dekás súlygyarapodást ért el naponta és darabonként. A smižanyi EFSZ-ben Havas Mária 16 malacot választott el tavaly egy-egy kocától. Zelený János a studeneci szövetkezetben 10 hektáros területen 260 mázsás burgonyatermést ért el hektáronként. Még nagyon sok kiváló dolgozót sorolhatnánk fel, akiknek terméseredményei jóval túlhaladják az átlagot. Az élenjáró dolgozók mindegyike rájött, milyen módszerrel érhet el jobb terméseredményeket. A fiatalabb, vagy esetleg más szakról átjött dolgozóknak erre még nem volt módjuk. Hogy a fiatalok is mielőbb szép eredményeket érjenek el, mezőgazdasági üzemeink tegyék lehetővé számukra a tapasztaltabb emberekkel való beszélgetést, azok munkakörülményeinek megtekintését. Ezt a harmadik ötéves terv határidő előtti teljesítésének érdekében tegyék. (bal) Megérdemelt jutalom A Komárnói Állami Gazdaság dolgozói a közelmúltban értékelték 1960-as évi munkájukat s a gazdaság legjobb dolgozói a terven felüli teljesítményért megkapták a szorgalmas munkájukért járó jutalmat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a gazdaság dolgozói múlt évi kötelezettségvállalásukat sikeresen teljesítették. Pedig nem kevesebb, mint 1,485 529 korona értékű vállalást tettek, de ezt is magasan túlszárnyalták. A terven felüli termelés értéke 3 308 580 korona. Terven felül 91 238 liter tejet, 528 mázsa sertéshúst, 657 mázsa marhahúst, 64 mázsa baromfihúst, 73 mázsa bárányhúst, 14 mázsa mézet, 7 mázsa gyapjút, 3502 mázsa gabonát és 500 vagon cukorrépát adott el a gazdaság. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1I1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII BIZALMAS MEGBESZÉLÉS A JAVÍTÓK KÖZÖTT. Ilyen szép termelési eredmények mellett megérdemelt jutalomhoz jutott a 236 dolgozó. Például Füs András és Lengyel Károly több mint 3500 liter tejet fejtek egyegy tehéntől. Hibs Miklós és Martincsek János 18,6, illetve 18,3 malacot választottak el anyakocánként, Kosztolányi Ilonka borjúgondozőnő 1,05 kg napi súlygyarapodást ért el, Botka Lajos juhász a tervezett 4,60 kg gyapjú helyett darabonként 5,26 kg-ot nyírt. Ferenczy Jolán a Veiké Kosihy-i részlegen 634 q cukorrépát termelt egy hektáron, Horjan Erzsébet és Barát Anna takarmányrépából 1100 mázsás termést értek el. Botka Ernő és Dobronyi János kombájno-, sokat is megjutalmazták, mégpedig azért, mert egyenként 124 hektáron aratták le és csépelték ki a gabonát. Sorolhatnánk még tovább a neveket, de inkább az lenne célravezetőbb, ha a kiváló dolgozók példáját valamennyien követnék, mert akkor minden valószínűség szerint nem négy év alatt, hanem még rövidebb időn belül teljesíthetnék a harmadik ötéves terv feladatait. Németh András, Komárno.TÍZÉVES A SZÖVETKEZET A zvolení járás Hostianské Moravce-i szövetkezetéből Ján Ferjančik küldött beszámolót. Hangsúlyozza, hogy a tízéves múltra visszatekintő szövetkezet szép eredményeket ért el, különösen az utóbbi években. Tíz évvel ezelőtt 18 szarvasmarhával és 6 lóval kezdték az összpontosítást. Jelenleg 248 szarvasmarhát (ebből 100 tehenet), 453 sertést és 1000 tyúkot tartanak. Az elmúlt év termelési feladatait minden szakaszon teljesítették s így az évzáró taggyűlésen hiánytalanul oszthatták ki a tervezett munkaegységérték második felét, munkaegységenként 11 koronát. Egy lépcsőfokkal feljebb KRUPINÄN a múlt év március első napjaiban a szövetkezet kommunistái pártszervezetet alakítottak az egységes földművesszövetkezetben. A napokban tartották meg az első évzáró taggyűlésüket. Az óra mutatója este hét óra felé járt. Ján Šiági mérnök-agronómus, a pártszervezet elnöke számolgatta az embereket. Az újabb jövevények láttán felcsillant a szeme. Pontosan hét órakor annyian gyűltek össze, hogy kezdetét vehette a tanácskozás. Ekkor állt fel a megfontoltságáról ismert fiatal, alig 30 esztendős elnök. — Megkezdjük elvtársak. Az évzáró taggyűlésen gyors egymás utánban peregtek az események. Ján és Jozef Spodňákot felvették tagjelöltnek. Megérdemlik a kommunisták bizalmát, hiszen mint sertésés tehéngondozók, derekasan megálltak helyüket. Utána a pártbizottság rövid, tartalmas beszámolót tartott a nemzetközi időszerű kérdésekről. Majd részletesen ismertette, hogyan, miképp haladtak előre a pártépítésben, és a szövetkezet gyarapításában. A szövetkezeti pártszervezet megalapításakor egészben véve csak öten voltak. Jelenleg tizenegy tagja és tagjelöltje van. Végeredményben nem is kevés, mert a majdnem egy tucat kommunista igen nagy erőt jelent a szövetkezetben. A tagok között vannak sertésés tehéngondozók, kocsisok, traktorosok, gazdasági vezetők, így közvetlenül belelátnak az EFSZ életébe, ismerik a szövetkezeten belüli problémákat, s elég hatékony segítséget nyújtanak a szövetkezet vezetőségének. AZ EGYSÉGES FÖLDMÜVESSZÖVETKEZET megszilárdításának több fontos része van: mint például politikai, vezetési, gazdasági, tervezési. Mind nagyon fontos, most azonban csak egyet ragadunk ki az elhangzott beszámolóból a politikai vezetés részét. Mint az üzemekben, a földművesszövetkezetben is erősíteni kell a párt befolyását, a párt vezető szerepét, a politikai-erkölcsi nevelést. Ennek feltétele a jól működő pártszervezet. Meg kell mondani, a pártszervezet sokat tanult a mult hónapokban, és az évzáró taggyűlésen levonták a tanulságot: azokon a munkahelyeken, ahol kommunisták vannak, könnyebb volt a szövetkezeti tagokat mozgósítani a termelési feladatok teljesítésére, mint ahol nincs párttag, — állapította meg a beszámoló. A beszámoló helyesen mutatott rá, hogy a kis- és középparasztok beszervezése a szövetkezetbe csak az első lépés, a nehezebb feladat csak ezután jön. Türelmes nevelőmunkát követel a közösségi fegyelem kialakítása, az új munkamódszerek, szokások elsajátítása, a szocialista gondolkodásmód kialakítása, a közös vagyon iránti helyes viszony megerősítése. Mindez helyes, és kitartó politikai agitációs munkát igényel, s ennek elengedhetetlen feltétele a kommunisták harcos helytállása, példamutatása, képzettsége, szakismerete és sok más. A vitából kiderült, hogy a pártszervezet ereje leginkább abban van, hogy a kommunisták és pártonkívüliek együtt törik a fejüket a tennivalókon és együtt munkálkodnak a közös érdekében. Az elvtársaknak sikerült a pártszervezet köré kiépíteni a pártonkívüli aktivisták széles hálózatát, akik az eddigi tapasztalatok szerint igen nagy és hasznos segítséget nyújtanak a kommunistáknak, segítenek eljuttatni a párt határozatát, szavát az EFSZ valamenynyi tagjához, segítenek a szervezési munkában és példamutatásukkal is igyekeznek befolyásolni a többi pártonkívüli szövetkezeti tag magatartását. Az évzáró taggyűlésen résztvevők többsége igen jó véleményt mondott például Maria Krudiováról, aki szorgalmával nyerte el a szövetkezet s a falu asszonyainak bizalmát. Nyugodt, megfontolt szavai erősítik a szövetkezeti tagok között a fegyelmet. Hasonlóan beszéltek Zuzanna Viglašováról és másokról. Az akti| vistáknak oroszlánrészük van abban is, hogy a szövetkezet előlegként 13 koronát s most az elszámolásnál még 10 koronát adhat egy munkaegységre, s az oszthatatlan alapra is több mint 200 000 koronát juttattak. Az aktivistáknak nagy érdemük van abban is, hogy az év végén 19 kis- és középparaszt lépett be a szövetkezetbe. S ha a szövetkezet egyes régi tagjai az új tagokkal szemben türelmetlenek, a kommunisták és az aktivisták figyelmeztetik, gondoljanak csak arra, hogy annak idején, amikor ők beléptek a közösbe, náluk is jó időbe telt, amíg a szövetkezetbe vetett bizalmuk szilárd megyőződéssé erősödött. A gyakorlati eredmények alapozták meg a megingathatatlanná lett meggyőződést. A múlt év végén s az év elején belépett parasztoknak, közöttük Pavol Šipkonak, Chrančonak és Baculiknak is át kellett menniök ezen az iskolán. Annál könnyebben és gyorsabban válnak majd a tegnap még egyénileg gazdálkodók meggyőződéses szövetkezeti tagokká, minél inkább tapasztalják a gyakorlatban az összefogás előnyeit. Természetes, megint csak a szövetkezet pártszervezetén múlik elsősorban, hogy előrelátásukkal, .javaslatukkal segítsék e folyamat meggyorsítását. EZEN A ÉVZÁRÖ TAGGYŰLÉSEN bebizonyosodott, hogy kitartó emberek a szövetkezet kommunistái. Folyton terveznek, mindig új és újabb célokat tűznek ki és nem nyugszanak, míg ezeket a célokat el nem érik. A pártszervezet és az aktivisták munkájának köszönhető, hogy a szövetkezet tagjairól el lehet mondani, valamennyien becsületesen, szorgalmasan végzik munkájukat. Ilyen módon segítenek a szövetkezet vezetőségének a kommunisták és pártonkívüliek. S ami szintén tiagyon fontos, a munka során az aktivisták széles hálózatából nevelődnek ki a pártszervezet új tagjai. Vasil Piščikov felszólalásában olyan lelkesedéssel beszélt a földek trágyázásáról, az ekék, traktorok rendbehozásáról, a tavaszi munkákra való jó felkészülésről, hogy a hozzá nem értő embert is magával ragadta. Piščikov elvtárs mögött viszontagságos évek harcai húzódnak meg. Még a harmincas évek elején a kőbányában került kapcsolatba a munkásmozgalommal s ezzel akkoriban velejárt a bizonytalanság, a megaláztatás és meghurcoltatás is. S ha ezek nem tántoríthatták el a munkásmozgalomtól, hogyne dolgoznék, agitálna most, teljes odaadással, amikor szabadon hirdetheti a párt igazát. Otthon érzi magát a szövetkezetben, becsülettel, lelkiismeretességgel tesz eleget minden megbízatásnak, amelylyel a párt és a szövetkezet ügyét előre viheti. örvendetes tény, hogy sok szó esett a vitában az emberekkel való foglalkozásról. Felismerték, hogy a tömegkapcsolat nem merülhet ki látogatásokban vagy nyilvános párttaggyűlésekben. Valóban minden alkalmat fel kell használni ennek megteremtésére. Végül a helyi pártbizottság nevében Juraj Sivák elvtárs részletesen taglalta a szövetkezet továbbfejlődésének kérdéseit. Elmondotta, hogy az EFSZ pártszervezete jó úton halad, de a politikai megszilárdítás korántsem könnyű dolog. Bonyolult és nagy erőfeszítéseket igénylő feladat. A helyi pártbizottság tevékenységéről és feladatairól beszélve elmondta, hogy a jövőben még többet szándékoznak foglalkozni a szövetkezeti pártszervezet életével a bizottság tevékenységével, hogy egyre jobban el tudja látni feladatait. AZ EFSZ PÁRTSZERVEZETÉ átesett már a tűzkeresztségen. A küzdelemnek azonban nincs vége. Következik a tavaszi munka, a növényápolás, az aratás, a cséplés, majdnem még egyszer olyan területen, mint múlt évben. Kétségtelen, minden napnak meg lesz az öröme, de gondja is. Azonban az már bizonyos, hogy a szövetkezet vezetősége az idén még inkább számíthat a pártszervezet segítségére. Az évzáró taggyűlésen szerzett tapasztalatok alapján bátran hozzátehetjük, hogy még többre futja majd a pártszervezet erejéből, ha a helyi pártbizottság valóra váltja ígéretét és segítségükre lesz a CSKP KB mezőgazdasággal kapcsolatos legújabb határozatainak valóra váltásában. Erdősi Ede ÜJ SZÖ 4 * 196

1 • február 5.