Új Szó, 1961. február (14. évfolyam, 32-59.szám)

1961-02-16 / 47. szám, csütörtök

MIRE KITAVASZODIK Štefan Kukučka, a jabloneci föld­művesszövetkezet gépesítője becsuk­ta az iroda ajtaját, megállt a lépcsőn és egy pillantást vetett órájára. — Ejnye, de hideg van — dünnyögte felhajtva kabátja gallérját és azután a gazdasági udvaron példásan fel­sorakoztatott, téglákkal alátámasz­tott gépek felé irányította lépteit. A legnagyobb rendben álltak egymás mellett a vetőgépek, tárcsásboronák, ekék, trágyaszórógépek, hengerek. zák a tavaszi munkákhoz szükséges összes gépeket, beleszámítva a trak­torokat is. Szilárdan elhatározták, hogy minden esetben teljesítik fel­ajánlásukat. Még akkor is, ha trak­torok potyognának az égből. Šte­fan Vandák és Mikuláš Kolumbus, az EFSZ két gépesítője a traktorosok segítségével eddig nyolc kerekes traktort hozott rendbe. „Még egy kerekes és két lánctalpas traktort kell kijavítani, hogy rendben legyen £PÜL A GARÄZS ÉS A GÉP JA VlXÖ-MŰHELY vagyis mindazok a gépek, amelyek nélkülözhetetlenek a mezőgazdaság­ban. Legelőször a boronák ötlöttek sze­mébe. Megállt előttük és megnézte, jól megélesítették-e a boronák fo­gait. Aztán szemügyre vette a kéve­kötő arató-gépeket és megvizsgál­ta, kellőképpen vannak-e alátá­masztva, nincsenek-e a kerekek gu­miabroncsai a hóban. — Bárcsak má.- nyár lenne — só­hajtott és tekintete a nagy halom vasra tévedt, jobban mondva a me­zőgazdasági gépek számára tervezett nagy fészer összerakott vázára. Sor­ra vette a már félig kész garázso­kat is, ahol nemcsak a traktorok, a kombájnok kapnak helyet, hanem egy nagy karbantartó műhely is. Ügy bizony, ez idén utoljára telel­nek a jabloneci szövetkezet gépei a szabad ég alatt. Ha tető alá hozzák a karbantartó műhelyt, úgy megy majd a gépek javítása, mint a kari­kacsapás. Nem úgy, mint a télen... Nem messze szabályos sorban áll­tak a vetőgépek. A harmadik vető­gépnél két ember szorgoskodott. Aloiz Dzibela, a szövetkezet kovács­mestere és Jozef Lanák segédmun­kás, akik valóban jól értik a mes­terséget. Amikor a szövetkezet gé­pesítője a közelükbe lépett, éppen azzal voltak elfoglalva, hogy szét­szedték a megrongálódott alkatré­szeket, amelyeket a műhelyben ki­javítanak, avagy újakkal cserélnek ki. „Könnyű azt mondani, hogy ki­cseréljük újakra. Ám honnét ve­gyünk új alkatrészeket?" — düny­nyögi a két mester. Amit önmaguk nem javítanak meg, az nem is lehet rendben. Tudják, hogy még mindig hiány van pótalkatrészekben. — No fiúk, hogy megy a munlca? — szólt hozzájuk Štefan Kukučka. — Ügy mint máskor. Kesztyűben rosszul és anélkül még rosszabbul. Kissé rozsdásak az alkatrészek, de azért mennie kell a munkának. Hi­szen jól tudod, mondja Alojz Dzibe­la — mindennel idejében szeretnénk elkészülni. — Nincs már sok hátra — jegyezte meg a gépesítő, hogy aztán folytas­sa az ellenőrzést. Szemügyre vette a vetőgépek egész sorát, feljegyezte a karbantartók által igényelt pótal­katrészeket és azután az udvar má­sik része felé indult, ahol egy ide­iglenes műhelyt állítottak fel a szö­vetkezetesek. Eddig már megjavították a boro­nákat, kultivátorokat, a talajsimító­kat és két vetőgépet is. A karban­tartók már az év elején hozzáfogtak a javításokhoz. Az EFSZ gépesítői­nek csoportja kötelezettséget vál­lalt, hogy február 15-ig rendbehoz­Gyorsul a gépjavítás üteme B A közép-szlovákiai kerületben a • múlt héten jelentősen fokozódott a JJ gépjavítás üteme. Mostanáig a lánctal­• pasok V< részét kijavították, a kere­• kes traktorok javításával 73 százalék­• ra állnak. Eddig 1300 vetőgépet kija­2 vítottak, ami háromnegyed része a ja­• vitásra váró vetögepeknek, emellett • egyéb gépek és vontatott eszközök ja­• vitásával is jól állnak. Jól halad a * gépjavítás a luöeneci járásban, ahol a • lánctalpasok 90 százalékát javították • ki. De nem maradnak le az oravai ! szövetkezetesek sem, hiszen náluk a m traktorok javítása már a befejező • szakasznál tart. valamennyi traktorunk" — fontolgat­ja Štefan Kukučka. „Az idei tavasszal bizony nagy feladatot kell elvégeznünk, 500 hek­táron el kell simítóznunk a talajt, 800 hektárt meg kell boronálnunk, 350 hektárt be kell vetni, 400 hek­táron műtrágyát kell szétszórnunk, 250 hektárt fel kell lazítani és 200 hektárt meg kell hengerelnünk..." Két traktor búgása szakította fél­be gondolatait. Jozef Slovák és Jo­zef Lavina éppen istállótrágyát hord tak ki, „Derék emberek. Jobb dolgo­zókat nem is kívánhatok. Velük úgy megy a munka, mint a karikacsa­pás." Hogyan is állunk a trágyahor­dással? E télen már 150 vagon is­tállótrágyát hordtak ki a mezei trá­gyatelepekre. A tavaszi munkák megkezdéséig még 100 vagont fog­nak kihordani. A szövetkezetesek azután alaposan hozzálátnak a mun­kához, hogy egyetlen agrotechnikai határidőt se mulasszanak el, s a le­hető legjobban készítsenek elő, mű­veljenek meg minden talpalatnyi földet. Bizony nem szűkölködnek a feladatokban, melyek teljesítése még nagyobb igényeket támaszt, mint a közelmúltban. Elhatározták, hogy már ez idén egy mázsával növelik a gabonafélék átlagos hektárhozamát és hektáronként átlag 375 mázsa cu­korrépát termesztenek. Hiszen ők is elhatározták, hogy négy éven belül teljesítik a harmadik ötéves tervet. Persze azt is számításba kell ven­ni, hogy a gépesítők kollektívája ér­tékes kötelezettséget vállalt, ö, a gépesítő a négy gépjavítóval és ki­lenc traktorossal együtt elhatározta, hogy ez idén mindnyájan részt vesz­nek a szocialista munkabrigád meg­tisztelő cím elnyeréséért folytatott munkaversenyben. Ezt már régebben fontolóra vették. És mi lesz a leg­értékesebb felajánlásuk? Az, hogy minél több takarmányt készítenek elő. így például elhatározták, hogy ez idén minden hektáron legkeve­sebb 800 mázsa silóanyagot — via­szos — tejes érettségű kukoricát termesztenek. Štefan Kukučka megállt a műhely ajtajában. Štefan Vandák éppen azon iparkodott, hogy az utolsó — kilen­cedik kerekes traktort begyújtsa. Csak nemrég fejezte be generálja­vitását.: Štefan Kukučka mondani akart valamit, de abban a pillanat­ban felbúgott a traktor motorja, úgyhogy már csak gondolatban szőt­te tovább mondanivalóját. Vandák gépjavítómesternek és segédjének mosolygó arcáról leolvashatta: Lá­tod, már ez is rendben van"! Jozef Sluka Kövessük a legjobbak példáját A feladatok határidő előtti teljesítése nagymér­tékben függ attól, hogy a legjobb dolgozók tapasz­talatai mennyire válnak általánossá a termelésben. Szükséges a legjobbak ta­pasztalatainak elsajátítása, mégpedig a kölcsönös lá­togatások, megbeszélések formájában, Illetve, ahogy azt a szükség kívánja, hogy a gyakorlatban mi­nél szélesebb körben ér­vényesüljön a több és ol­csóbb termelés. A kelet-szlovákiai kerü­let mezőgazdasági üzemei­ben is sok olyan dolgozó található, aki figyelemre méltó eredményeket ér el. Érdemes lenne ellátogatni munkahelyükre, meggyő­ződni munkamódszereikről. Hogy csak néhány jó dol­gozót említsünk közülük: Sorok Anna, a szocia­lista munkabrigád címért versenyző fejők csoport­jának vezetője a Turanyi Állami Gazdaságban 4500 liter tejet fejt kl terven felül. Kádár János meg a éelári szövetkezetesek büszkesége. A fiatal mar­haállománynál 130 dekás súlygyarapodást ért el naponta és darabonként. A smižanyi EFSZ-ben Havas Mária 16 malacot válasz­tott el tavaly egy-egy ko­cától. Zelený János a stu­deneci szövetkezetben 10 hektáros területen 260 má­zsás burgonyatermést ért el hektáronként. Még na­gyon sok kiváló dolgozót sorolhatnánk fel, akiknek terméseredményei jóval túlhaladják az átlagot. Az élenjáró dolgozók mindegyike rájött, milyen módszerrel érhet el jobb terméseredményeket. A fiatalabb, vagy esetleg más szakról átjött dolgo­zóknak erre még nem volt módjuk. Hogy a fia­talok is mielőbb szép eredményeket érjenek el, mezőgazdasági üzemeink tegyék lehetővé számukra a tapasztaltabb emberek­kel való beszélgetést, azok munkakörülményeinek megtekintését. Ezt a har­madik ötéves terv határ­idő előtti teljesítésének érdekében tegyék. (bal) Megérdemelt jutalom A Komárnói Állami Gazdaság dolgozói a közelmúltban értékelték 1960-as évi mun­kájukat s a gazdaság legjobb dolgozói a terven felüli teljesítményért megkapták a szorgalmas munkájukért járó jutalmat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a gazda­ság dolgozói múlt évi kötelezettségvállalá­sukat sikeresen teljesítették. Pedig nem ke­vesebb, mint 1,485 529 korona értékű válla­lást tettek, de ezt is magasan túlszárnyalták. A terven felüli termelés értéke 3 308 580 korona. Terven felül 91 238 liter tejet, 528 mázsa sertéshúst, 657 mázsa marhahúst, 64 mázsa baromfihúst, 73 mázsa bárány­húst, 14 mázsa mézet, 7 mázsa gyapjút, 3502 mázsa gabonát és 500 vagon cukorré­pát adott el a gazdaság. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1I1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII BIZALMAS MEGBESZÉLÉS A JAVÍTÓK KÖZÖTT. Ilyen szép termelési eredmények mellett megérdemelt jutalomhoz jutott a 236 dol­gozó. Például Füs András és Lengyel Ká­roly több mint 3500 liter tejet fejtek egy­egy tehéntől. Hibs Miklós és Martincsek János 18,6, illetve 18,3 malacot válasz­tottak el anyakocánként, Kosztolányi Ilonka borjúgondozőnő 1,05 kg napi súlygyarapo­dást ért el, Botka Lajos juhász a terve­zett 4,60 kg gyapjú helyett darabonként 5,26 kg-ot nyírt. Ferenczy Jolán a Vei­ké Kosihy-i részlegen 634 q cukorrépát termelt egy hektáron, Horjan Erzsébet és Barát Anna takarmányrépából 1100 mázsás termést értek el. Botka Ernő és Dobronyi János kombájno-, sokat is megjutalmazták, mégpedig azért, mert egyenként 124 hektáron aratták le és csépelték ki a gabonát. Sorolhatnánk még tovább a neveket, de inkább az lenne célravezetőbb, ha a kiváló dolgozók példáját valamennyien követnék, mert akkor minden valószínűség szerint nem négy év alatt, hanem még rövidebb időn belül teljesíthetnék a harmadik ötéves terv feladatait. Németh András, Komárno.­TÍZÉVES A SZÖVETKEZET A zvolení járás Hostianské Moravce-i szövetkezetéből Ján Ferjančik küldött be­számolót. Hangsúlyozza, hogy a tízéves múltra visszatekintő szövetkezet szép eredményeket ért el, különösen az utób­bi években. Tíz évvel ezelőtt 18 szarvas­marhával és 6 lóval kezdték az össz­pontosítást. Jelenleg 248 szarvasmarhát (ebből 100 tehenet), 453 sertést és 1000 tyúkot tartanak. Az elmúlt év termelési feladatait minden szakaszon teljesítették s így az évzáró taggyűlésen hiánytala­nul oszthatták ki a tervezett munkaegy­ségérték második felét, munkaegységen­ként 11 koronát. Egy lépcsőfokkal feljebb KRUPINÄN a múlt év március első napjaiban a szövetkezet kommunis­tái pártszervezetet alakítottak az egységes földművesszövetkezetben. A napokban tartották meg az első évzáró taggyűlésüket. Az óra mutatója este hét óra felé járt. Ján Šiági mérnök-agronómus, a pártszervezet elnöke számolgatta az embereket. Az újabb jövevények láttán felcsillant a szeme. Pontosan hét órakor annyian gyűltek össze, hogy kezdetét vehette a tanácskozás. Ekkor állt fel a megfontoltságáról ismert fiatal, alig 30 esztendős el­nök. — Megkezdjük elvtársak. Az évzáró taggyűlésen gyors egy­más utánban peregtek az események. Ján és Jozef Spodňákot felvették tagjelöltnek. Megérdemlik a kommu­nisták bizalmát, hiszen mint sertés­és tehéngondozók, derekasan meg­álltak helyüket. Utána a pártbizott­ság rövid, tartalmas beszámolót tar­tott a nemzetközi időszerű kérdé­sekről. Majd részletesen ismertette, hogyan, miképp haladtak előre a pártépítésben, és a szövetkezet gya­rapításában. A szövetkezeti párt­szervezet megalapításakor egészben véve csak öten voltak. Jelenleg ti­zenegy tagja és tagjelöltje van. Végeredményben nem is kevés, mert a majdnem egy tucat kommunista igen nagy erőt jelent a szövetkezet­ben. A tagok között vannak sertés­és tehéngondozók, kocsisok, trakto­rosok, gazdasági vezetők, így köz­vetlenül belelátnak az EFSZ életébe, ismerik a szövetkezeten belüli prob­lémákat, s elég hatékony segítséget nyújtanak a szövetkezet vezetőségé­nek. AZ EGYSÉGES FÖLDMÜVESSZÖ­VETKEZET megszilárdításának több fontos része van: mint például poli­tikai, vezetési, gazdasági, tervezési. Mind nagyon fontos, most azonban csak egyet ragadunk ki az elhang­zott beszámolóból a politikai vezetés részét. Mint az üzemekben, a föld­művesszövetkezetben is erősíteni kell a párt befolyását, a párt vezető szerepét, a politikai-erkölcsi neve­lést. Ennek feltétele a jól működő pártszervezet. Meg kell mondani, a pártszervezet sokat tanult a mult hónapokban, és az évzáró taggyűlésen levonták a tanulságot: azokon a mun­kahelyeken, ahol kommunisták van­nak, könnyebb volt a szövetkezeti tagokat mozgósítani a termelési fel­adatok teljesítésére, mint ahol nincs párttag, — állapította meg a beszá­moló. A beszámoló helyesen mutatott rá, hogy a kis- és középparasztok be­szervezése a szövetkezetbe csak az első lépés, a nehezebb feladat csak ezután jön. Türelmes nevelőmunkát követel a közösségi fegyelem kialakí­tása, az új munkamódszerek, szoká­sok elsajátítása, a szocialista gondol­kodásmód kialakítása, a közös vagyon iránti helyes viszony megerősítése. Mindez helyes, és kitartó politikai agitációs munkát igényel, s ennek elengedhetetlen feltétele a kommu­nisták harcos helytállása, példamu­tatása, képzettsége, szakismerete és sok más. A vitából kiderült, hogy a párt­szervezet ereje leginkább abban van, hogy a kommunisták és pártonkívü­liek együtt törik a fejüket a tenni­valókon és együtt munkálkodnak a közös érdekében. Az elvtársaknak sikerült a pártszervezet köré kiépí­teni a pártonkívüli aktivisták széles hálózatát, akik az eddigi tapasztala­tok szerint igen nagy és hasznos se­gítséget nyújtanak a kommunisták­nak, segítenek eljuttatni a párt ha­tározatát, szavát az EFSZ valameny­nyi tagjához, segítenek a szervezési munkában és példamutatásukkal is igyekeznek befolyásolni a többi pár­tonkívüli szövetkezeti tag magatar­tását. Az évzáró taggyűlésen résztvevők többsége igen jó véleményt mondott például Maria Krudiováról, aki szor­galmával nyerte el a szövetkezet s a falu asszonyainak bizalmát. Nyu­godt, megfontolt szavai erősítik a szövetkezeti tagok között a fegyel­met. Hasonlóan beszéltek Zuzanna Viglašováról és másokról. Az akti­| vistáknak oroszlánrészük van abban is, hogy a szövetkezet előlegként 13 koronát s most az elszámolásnál még 10 koronát adhat egy munkaegység­re, s az oszthatatlan alapra is több mint 200 000 koronát juttattak. Az aktivistáknak nagy érdemük van ab­ban is, hogy az év végén 19 kis- és középparaszt lépett be a szövetkezet­be. S ha a szövetkezet egyes régi tagjai az új tagokkal szemben türel­metlenek, a kommunisták és az ak­tivisták figyelmeztetik, gondoljanak csak arra, hogy annak idején, amikor ők beléptek a közösbe, náluk is jó időbe telt, amíg a szövetkezetbe ve­tett bizalmuk szilárd megyőződéssé erősödött. A gyakorlati eredmények alapozták meg a megingathatatlanná lett meggyőződést. A múlt év végén s az év elején belépett parasztoknak, közöttük Pavol Šipkonak, Chrančonak és Baculiknak is át kellett menniök ezen az iskolán. Annál könnyebben és gyorsabban válnak majd a tegnap még egyénileg gazdálkodók meggyő­ződéses szövetkezeti tagokká, minél inkább tapasztalják a gyakorlatban az összefogás előnyeit. Természetes, megint csak a szövetkezet pártszer­vezetén múlik elsősorban, hogy elő­relátásukkal, .javaslatukkal segítsék e folyamat meggyorsítását. EZEN A ÉVZÁRÖ TAGGYŰLÉSEN bebizonyosodott, hogy kitartó embe­rek a szövetkezet kommunistái. Folyton terveznek, mindig új és újabb célokat tűznek ki és nem nyugszanak, míg ezeket a célokat el nem érik. A pártszervezet és az aktivisták munkájának köszönhető, hogy a szö­vetkezet tagjairól el lehet mondani, valamennyien becsületesen, szorgal­masan végzik munkájukat. Ilyen mó­don segítenek a szövetkezet vezető­ségének a kommunisták és párton­kívüliek. S ami szintén tiagyon fontos, a munka során az aktivisták széles hálózatából nevelődnek ki a párt­szervezet új tagjai. Vasil Piščikov felszólalásában olyan lelkesedéssel beszélt a földek trá­gyázásáról, az ekék, traktorok rend­behozásáról, a tavaszi munkákra va­ló jó felkészülésről, hogy a hozzá nem értő embert is magával ragadta. Piščikov elvtárs mögött viszontagsá­gos évek harcai húzódnak meg. Még a harmincas évek elején a kőbányá­ban került kapcsolatba a munkás­mozgalommal s ezzel akkoriban ve­lejárt a bizonytalanság, a megaláz­tatás és meghurcoltatás is. S ha ezek nem tántoríthatták el a munkás­mozgalomtól, hogyne dolgoznék, agi­tálna most, teljes odaadással, amikor szabadon hirdetheti a párt igazát. Otthon érzi magát a szövetkezetben, becsülettel, lelkiismeretességgel tesz eleget minden megbízatásnak, amely­lyel a párt és a szövetkezet ügyét előre viheti. örvendetes tény, hogy sok szó esett a vitában az emberekkel való foglal­kozásról. Felismerték, hogy a tömeg­kapcsolat nem merülhet ki látogatá­sokban vagy nyilvános párttaggyű­lésekben. Valóban minden alkalmat fel kell használni ennek megteremté­sére. Végül a helyi pártbizottság nevé­ben Juraj Sivák elvtárs részletesen taglalta a szövetkezet továbbfejlődé­sének kérdéseit. Elmondotta, hogy az EFSZ pártszervezete jó úton ha­lad, de a politikai megszilárdítás ko­rántsem könnyű dolog. Bonyolult és nagy erőfeszítéseket igénylő feladat. A helyi pártbizottság tevékenységé­ről és feladatairól beszélve elmondta, hogy a jövőben még többet szándé­koznak foglalkozni a szövetkezeti pártszervezet életével a bizott­ság tevékenységével, hogy egyre job­ban el tudja látni feladatait. AZ EFSZ PÁRTSZERVEZETÉ átesett már a tűzkeresztségen. A küzdelem­nek azonban nincs vége. Következik a tavaszi munka, a növényápolás, az aratás, a cséplés, majdnem még egy­szer olyan területen, mint múlt év­ben. Kétségtelen, minden napnak meg lesz az öröme, de gondja is. Azonban az már bizonyos, hogy a szövetkezet vezetősége az idén még inkább számíthat a pártszervezet se­gítségére. Az évzáró taggyűlésen szerzett tapasztalatok alapján bátran hozzá­tehetjük, hogy még többre futja majd a pártszervezet erejéből, ha a helyi pártbizottság valóra váltja ígé­retét és segítségükre lesz a CSKP KB mezőgazdasággal kapcsolatos legújabb határozatainak valóra váltá­sában. Erdősi Ede ÜJ SZÖ 4 * 196 1 • február 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom