Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-28 / 28. szám, szombat

v.w.v.v.v Miweíäda munňdôxfň Kíváncsiságtól fűtve látogattam el a napokban a sládkovičovói kastély­ba, a szakszervezet által rendezett kéthónapos tanfolyamra. Érdekelt, mit, hogyan tanulnak a munkások. Este érkeztem. A kastély, az egy­kori úri tanya fényárban úszott. Kí­vülről is látszott: az épületben ko­moly munka folyik. A bejáratnál ügyeletes állított meg: — Kit keres? — kérdezte. Megmondtam, mi járatban vagyok. i— Várnia kell — kaptam a választ [— még tart a tanítás. A várakozást szemlélődéssel töltöt­tem. Végigjártam a patyolattiszta folyosókat, benéztem a lakószobákba, elolvastam a faliújságokat. Első be* nyomásom az volt, olyan Iskolában járok, ahol a tanulótf alapos ismere­teket szereznek. Erről tanúskodtak az iskola rendje, a kifüggesztett munkaterv, a faliújságon olvasható cikkek, megjegyzések. Később a tanulók és az iskolaveze­tőség elbeszéléséből is meggyőződ­tem arról, hogy a szakszervezet slád­kovičovói iskolája alapos tudással, széleskörű ismeretekkel vértezi fel a dolgozókat. A hallgatók gazdaságtant, dialek­tikus és történelmi materializmust, párttörténetet, filozófiát és más, a mai politikailag felvilágosult ember érdeklődési körébe vágó anyagot ta­nulnak. A két hónap nem sok idő. A tan­folyam hallgatói azonban a legna­gyobb szorgalommal, minden időt ki­használva tanultak. így az aránylag rövid idő alatt is sok-sok elméleti ismeretet szereznek. Az iskolában párhuzamosan tarta­nak szlovák és magyar nyelvű elő­adásokat Az utóbbinak jelenleg 43 hallgatója van. A tanulók üzemekből, állami birtokokról jöttek. Mindannyi­an munkások, a szakszervezet üzemi funkcionáriusai. Délelőtt előadást hallgatnak, dél­után egyénileg körökben tanulnak. Az átvett anyagról aztán beszámolnak az osztályfelelősöknek. A tanfolyam végén tanulmányi előmenetelükről bizonyítványt kapnak. Az ellátás, a környezet kifogásta­lan. A tiszta szobák, a társalgó, mely­ben zongora is van, a földíszített tan­termek, a szőnyeges folyosók úgy hatnak, mint valami rekreációs köz­pont. Pedig — noha a tanulók pihe­néséről, szórakozásáról sem feled­keznek meg — az iskola munkahely. ahol gondosan, erőt megfeszítve fo­lyik a munka. Van, aki nehézségekkel küzd. Szo­katlan a fizikai munka után a tanu­lás, á szellemi munka. Egyetemi szin­tű előadásokat hallgatni, vaskos ideo­lógiai könyveket tanulmányozni nem könnyű dolog. Különösen azoknak nem, akik életük nagy részét fizikai munkában töltötték. Az akarat azon­ban itt iS győz. H i seen a munkában, az életben megedzett dolgozók ke­rültek a tanfolyamra. Ha helytállnak üzemükben, miért ne állnának helyt az iskolában?... A tanfolyam «ezetőségével karölt­ve az osztálytaíiács tagjai. Nagy Jó­zsef, Tabi Károly, Kopcsik István, Trencsik Lajos, Mészáros István, Fo­dor Mihály, Németh András, Kucsera Géza, és a többlek mindent megtesz­nek, hogy a tanfolyam eredménye­sen záruljon, s az ország minden ré­széről összegyűlt, különféle foglal­kozású dolgozók tarsolyukban gazdag politikai és gazdasági ismeretekkel térjenek haza. Ennek a szándékuknak adtak kife­jezést beszélgetésük során, erről győztek meg tetteikkel is. A tanfolyam sikere, a jó tanul­mányi előmenetel érdekében például az osztálytanács munkatervet dol­gozott ki. Pontokba foglaltSk mit tesznek, hogy a tanulók betartsák a rendet, kihasználják a tanulási időt. A munkatervben a kulturális élet­ről sem feledkeztek meg. Eszerint esztrádműsort, házi sakkvérsenyt, társas mozi- és színházlátogatást, tanulmányi kirándulást a helyi cu­korgyárba, valamint más, a tanulók érdeklődési körével kapcsolatos prog­ramot szerveznek. Munkatervüket tartalmas sportprogrammal is kiegé­szítették. Mielőtt elbúcsűztam a tanfolyam hallgatóitól, felkerestem az iskola vezetőségét, hogy az illetékesektől is választ kapjak arra a kérdésre, mióta, mit és hogyan tanulnak a dolgozók a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom sládkovičovói iskolájában? A vezetőségtől megtudtam, hogy a szakszervezetnek 1957 óta van állandó iskolája a sládkovičovói kastélyban. A "tanfolyamok időtartamát a szak­szervezetek előtt álló feladatok nagy­sága szabja meg. Az iskolában az általános politikai ismereteken kívül legtöbbet a szakszervezetek üzemi csoportjaira háruló feladatokról beszélnek. Az iskola megnyitása óta számos egy-két és három hónapos tanfolyamot rendeztek. Tanfolya­maikon eddig összesen mintegy 5000 üzemi dolgozó vett részt. A hallgatók rászolgálnak a bizalom­ra. Minden esetben szorgalmasan tanulnak, az iskolában alapos poli­tikai és gazdasági tudást szereznek. BALÁZS BÉLA DHDfflfflL­Cseh írónők az ifjúságról Anna Sedlmayerová: Nyílik a pitypang mí mxmfmmmmwt Milyen szép képek vannak ebben a könyvben Hazai irodalmunkban kevés az olyan regény, amely ifjúságunk éle­tével, a serdülő leányok sorsával, a fiatalok házasságának problémáival igényes, művészi eszközökkel fog­lalkoznék. Anna Sedlmayerová sze­mélyében olyan írónővel van alkal­munk megismerkedni, aki a Nyílik a pitypang című regénye után ítélve hivatott arra, hogy nemcsak a ser­dültebb ifjúsághoz szóljon, hanem a szülőt, az idősebb nemzedéket is tájékoztassa, helyes meglátásaival, okos mondanivalójával útba igazít­sa. Ebben az értelemben Sedlmayerová könyve nemcsak szórakoztató, hanem hasznos olvasmány is, mely az ifjú­kor örök, de szocialista társadal­munkban új formában jelentkező problémáira vonzó őszinteséggel mu­tat rá, s a nő igazi szerepére a szocialista országépítés gondjaival elfoglalt társadalmunkban helyesen világítja meg. A regény központi alakja, Styepán Helena kitűnően egyénített típusa a mai okos és művelt dolgozó nőknek, aki meleg otthont teremt családjá­nak, emellett a munkában is dereka­san megállja a helyét. Helena csaló­dott első szerelmében és minden mélyebb érzés nélkül választott élet­társat, házasságában mégis megtalál­ja a boldogságot a megszállás alatt bebörtönzött, egyenes jellemű, na­gyon becsületes férje oldalán. Eb­ből a józan megfontoltságból ke­letkező, eleinte felborulással fenye­gető, aztán meghitté, boldoggá vá­ló házasságból két lánygyermek szü­letik. A regény igen érdekesen, hol levelekben, hol a szokott elbeszélő formában leírja, hogyan segíti át Helena okosságával, türelmével és tapasztalataival fiatalabb lányát, a művészhajlamú, anyástermészetű Martinát a pubertás válságain és miként igazítja életét egyenesbe a férjhezmenésig. A legvonzóbb voná­sa a könyvnek itt az, hogy gazdag élettapasztalatának átadása nem történik oktató hangnemben, s mi­közben Martina életútját figyeli, he­lyes tanácsaival vezeti, maga is sok újra eszmél rá, lélekben megifjodik és közelebb kerül a ma valóságához. Közönnyel, s megúnással járó húsz­esztendős házasélete újrá bensősé­gessé válik, új tartalommal telik meg. Martina élete nincs híján a prob­lémáknak, de sdkkal nehezebb Hele­na idősebb lánya, Elena házasságának válsága. A cseh írónő itt mai társa­dalmunk egyik égető kérdéséhex nyúl megértő szemmel és tapintato­san. Elena túlságosan fiatal fejjel megy férjhez, szereti ugyan a rokon­szenves Vlágyát, de nem érzi, hogy a házasságban mindkét félnek fel kell adnia valamit az önállóságából; a munkáját szenvedélyes szeretet­tel végző fiatal nőnek hitvessé. Iga­zi feleséggé kell érnie, hogy meleg családi otthonában a megértő és mindenben segítő férj oldalán meg­találja a dolgozó nőnek kijáró bol­dogságot. Helena segítségére siet a fiatalok­nak; elitéli lánya túlzott modern­ségét és függetlenségi vágyát, amely a házasság felborulásához vezet. He­lyes Sedlmayerová elgondolása, ahogy Elenát rávezeti a helyzet felismeré­sére és éretté teszi arra, hogy mun­káját és törekvéseit összehangolja a szerelemmel és megismertesse ve­le a család értelmét — azonban az írói szándék itt olykor csak szándék marad, a mondanivalót nem hatja át az élet igazi hitele, és a regény ezekben a fejezetekben iskolás pél» dázgatássá válik. A túlírás, a sokat mondaniakarás veszélye ez, amely annál kirívóbb, hogy érzékeny tolr lal megírt jó, s mindenképpen hasz­nos könyvnpl van szó. Hiba az is, hogy Sedlmayerová hőseivel feles­legesen rándul ki bányákba vagy más munkahelyekre; különösebben jellemzőt nem mond ezekkel az ex­kurziókkal, a mondanivaló lényegét nem mélyíti el velük, új színt sem hoz, és ezért inkább afféle betét­ként hatnak, amelyekkel bizonyára az írás maiságát akarja kihangsú­lyozni, de nem jutott túl egy irodal­mi riport színvonalán. Havas Márta, akit már élbelí mű­fordítóink közt tartunk számon, ez­úttal is jó munkát végzett: kitű­nően él szókincsben gazdag, szép. Gs színes, emellett tömör és kifejező nyelvünk lehetőségeivel, Sedlmayero­vá sokárnyalatú, intellektuális stílu­sát töretlenül adja vissza és az ere­detivel teljesen egyenrangú olvas­mányt nyújt. ÍS<1 Helena Šmahelová : Lányok, fiúk példányszámra növekedett, az áílan­ďó olvasók száma pedig 1960-ban 2259 volt. Amikor a könyvsíkerek iránt, ér­deklődöm, azt a választ kapom, hogy az útleírásokon kívül nagy si­kere van a cseh klasszikusoknak, Jirá­seknek és Nemcovának. A mai írók közül felsorolja Mináč, Mňačko, Oče­náš, Glazarová és Pluhár könyveit. A szovjet írók közül az olvasók Galina Nyikolejova legutolsó köny­vét, továbbá Solohov Embersors és a Hazáért harcoltak című könyveit keresik. Befejezésül még megjegyzi, hogy a járási könyvtár magyar szerzők müveivel is rendelkezik. Különösen nagy gondot fordítanak az itteni kiadványokra és a csehszlovákiai ma­magyar írók könyveinek megszer­zésére. A Zemplín-együttes működéséről Michalovcén és hosszú éveken át Moravčíková elvtr«snő ad felvilágo- összegyűjtötte a környék népdalait, sítást. Az együttes mindössze három- Közel 3000 népdal szerepel gyűjte­éves. De a rövid idő ellenére máris ményében. Ezeket az eredeti zenei országos hírnévre tett szert. Ta- motívumokat dolgozza most fel valy a domažlicei és a brnói fellé­pésükkel komoly sikereket arattak. egész esti programmá. A tavalyi Ke­letszlovákiai Hónaság című műsorá­Müsorukkal már a rádióban és a nak a sikere arra ösztönözte, hogy televízióban is szerepeltek. Mindez az idén elkészítse a Parasztlázadás annak a szívós és lelkiismeretes című librettót. Alapját az 1831-ben munkának köszönhető, amely az lezajlott környékbeli parasztlázadás együttes tagjait összeforrasztja képezi. egy-egy műsor betanulásánál és fel- Ciger elvtárs fontosnak tartja ki- Š I | ^ Helena Šmahelová Nagy szenvedés ^ — Veľké trápenie — című könyve, i amely magyar fordításban Lányok és $ fiúk címmel jelent meg, ugyancsak § időszerű problémát taglal: vajon mi­^ Iyen sors vár a serdülő gyermekek­^ re, akiknek szülei elválnak? Nim­^ csen árvákról szó, hiszen a szülők ^ élnek, csak ők külön útjukat jár­fc ják, más élettársat választanak és lépésénél. A továbbiak során Morav- emelni, hogy munkájának színrevi číková elvtársnő fontosnak tartja telében nagy segítségére van Morav­megemlíteni, hogy az együttes a já- ňílfnuá a1lí+5»«eMrí "ilri ntinrln^J 4-nvin ^ a házasságukból fakadt fiatal terem­§ tések azok, akik az otthon összeom­§ Iását a legerősebben megszenvedik. Šmahelová egy teljesen mindenna­rási pártszervezet és. a járási nem­číková elvtársnő, aki eredeti tánc­kompozicióban életre kelti mindazt, III. A járási könyvtár után a harma­dik épület megtekintésére került sor. Itt nemrégen a szaleziánus ba­rátok kolostora volt. Az épületet a múlt esztendőben átalakították és be­rendezték benne a Művelődés Házát. A kolostori csend helyett zene, dal, az ifjúság vidám kacagása költözött az egykori rideg falak közé. Látoga­tásom idején a Zemplén-együttes ép­pen próbálta új műsorát. Az egyik teremben Štefan Ircha karmester egy régi népdalt gyakorol az együttes énekkarával. Vagy har­mincan lehetnek, fiatal lányok és fiúk. Mindegyik fiatal kezében ott a kotta, a karmester zorgorán kíséri őket. Egy sornyi szöveget vagy tíz szer, talán többször is ismételnek... addig, amíg a szöveg és dallam fel nem oldódik a kívánt összhangban. Komoly türelemre, kitartásra van szükség, amíg az eredmény végre megmutatkozik. A másik nagy előadóteremben a táncegyüttes f?róbál a színpadon. Szép, fiatal lányok, a Keramika-tán­cot lejtik. A színpadon hűvös van, a januári kemény fagy foga ide is elér, de a táncosnők Helena Morav­číková irányítása mellett kipirult rózsás arccal, könnyed, kecses moz­dulatokkal keringenek, szorgalmasan gyakorolnak... zeti bizottság részéről komoly tá- amit ő a kísérőzenében akar kife­mogatásban részesül. Ennek a kö- jezni. Közös munkájukban kifogás­rültekintő támogatásnak köszönhető talán összhang uralkodik, az is, hogy a Zemplin-együttes ere- A két lelkes művész valóban fel­deti műsorral léphet fel. becsülhetetlenül értékes munkát Tavaly a jubileumi esztendő tisz- fejt ki a Zemplín-együttes fejlődése teletére Keletszlovákiai Rónaság cí- érdekében. Moravčíková — aki men 30 perces eredeti dal- és tánc- egyébként tornaszakos a tizenkét­műsört mutattak be, most pedig a éves iskolában — azt mondja, hogy párt 40. évfordulója tiszteletére eddig legnagyobb sikerei azokkal a „Parasztlázadás" címen egyórás táncokkal voltak, amelyek a munka műsort tanulnak be. ritmusát fejezték ki. Például a Ru­A Parasztlázadás librettója már hamosással és a Keramika-tánccal. teljesen kész. Szerzője a prešovi A munka ábrázolása kimeríthetetlen Ukrajnai Nemzeti Színház karmeste- forrásként szolgál számára a további re, Ciger Anton elvtárs. tánckompoziciók megalkotására. A Egyébként nemcsak a Zemplín, ha- nép megérti szándékait, törekvéseit, nem más járás együtteseinek a mű- Ezt az a viharos tetszésnyilvánítás soráról is gondoskodik. A legked- igazolja, amely egy-egy táncszáma vesebb együttese azonban a Zem- bemutatóját kíséri. Fáradozását a si­plín, márcsak azért is, mert itt élt ker kamatostól megfizeti. íme, három épü­letben végbemenő és végbement vál­tozásról adtam hírt. A három épü­let csak ürügy, ha úgy tetszik, jel­kép volt. A való­ságban a város minden épületé­ben, a város min­den dolgozójában felfedezhetjük a változás, a fejlő­dés ama mozza­natait, amelyeket a felszabadulás vívmányaiként .-kö­szönthetünk és amelyek szocialista hazánkat jellem­A múzeumban kiállított keramikákból zik. SZABÖ BÉLA 0 *» § pl esetet válogat ki a nagyon idő­^ szerű probléma megvilágítására. Di­^ cséretes álláspont az, mert hiszen ^ Dickens tollára méltó tragikus ese­^ teket már alig ismer társadalmunk: % szocialista rendünk minden erejével ^ és eszközével a gyermekek segítsé­^ gére siet és megszünteti, eltünteti a ^ gyermeklélek tragédiáit. Bánat, szo­^ mórúság, szenvedés azért még akad ^ elég és fennmarad mindaddig, míg a k kialakuló szocialista erkölcs a Szülők ^ életében nem hoz majd a gyermekek § sorsára jótékonyan kiható változást. § A regény tizenhárom esztendős Ja­^ nája szülei válása után az apjánál § marad, de csakhamar kiviléglik, ^ hogy az üzemben túlságosan elfog­^ lalt apa képtelen lánya iskolai elő­1 menetelével, étkezésével és ruháza­^ tával törődni. Az eddigi kitűnően ^ tanuló, tehetséges Jana egyenes jel­^ leme a gondos anyai felügyelet hiá­^ nyában elferdül: rosszul tanul, csa­^ varog és a rendszertelen táplálkozás ^ következtében megbetegszik. Az apa ^ hiába hozza segítségül fiatal barát­^ nőjét — akiben Jana a leendő mos­§ toháját sejti — a helyzet egyre rosz­^ szabbodik, és végül az apa nem lát ^ más megoldást, mint hogy egy gyer­§ mekotthonban helyezze el a kislányt. ^ Az új körzetben Jana még idege­$ nebbnek érzi magát, ám ahogy a tél ^ lassan tavaszba fordul, úgy enged $ fel benne a magány, az elhagyatott­§ ság fagyossága, és lassan, szinte ész­^ revétlenül megváltozik, emberré érik ^ negyven többé-kevésbé hasonló sorsú ^ társa közt. ^ A cseh írónő regényének legna­$ gyobb érdeme, hogy a közösség át­^ formáló erejét hangzatos szavak nél­$ kül érezteti, sehol nem lép előtérbe ok­^ tató kommentárokkal, de helyesen be­§ éri azzal, hogy igen elevenen és hite­i lesen megfesti a gyermekotthon lég­körét, kis epizódokban megmutatja az igazgatónő, a nevelők jellemét és ugyanúgy rávilágít a serdülő fiata­lok érzelmi világára is. Šmahelová itt jó megfigyelőnek bizonyul, a gyermekotthon reális rajzával sike­rül megmutatnia azt az újat, amely már épülő szocialista rendünk vív­mánya. őszinte, emberi hangja távol áll a múlt leányregényeinek édes­kés, szentimentális ömlengéseitől, csak a regény befejezésénél érzünk némi engedményt, ahol az írónő új­ra összehozza a szülőket. Serdülő leányok részére írott könyvről lévén szó, ez sem kirívó hiba, s talán va­lószínűbbnek, igazabbnak hatna ta­lálkozásuk, a család új összeforrása. ha Šmahelová a történet folyamán ezt a lehetőséget valamivel indokol­ná. Kifogást emelhetünk az ellen, .is, hogy Šmahelová a regény egész tör­ténetét. Jana megváltozásának, em­berré érésének rajzát néhány hó­napba sűríti. Az időnek ez a le­szűkítése bizonyos tömörséget, sűrí­tést hoz, ugyanakkor azonban nem áll teljesen összhangban a lélektan­nal, amely ritkán tűri az ugrássze­rű, hevesebb ütemet a jellem átfor­málásánál. Fiatal olvasóink bizonyára ez el­len sem emelnek kifogást, mert bő­ven megtalálják a regényben mind­azt, amit várnak: az érzelgősség hí­ján való érzelmességet, a kalandos­ságot, a fordulatos jó mesét és a mai életünk igazságait. Donoval Lili fordítása — tekintet­tel arra, hogy első ilyen nagyarányú munkájáról van szó — meglepően jő, gondos, szinte zökkenőmentes. Re­mélhető, hogy további munkáiban Havas Márta példájára még bátrab­ban fog élni a nyelvünkadta korlát­lan lehetőségekkel. EGRI VIKTOR A prágai Laterna Magica, amely feb­bruár 6-án kezdi meg londoni vendégsze­replését, erre az évre 17 országból — a többi között Japánból és Ausztráliából — kapott meghívást. * * * A leningrádi Komiszárzsevszkaja Szín­házban nincsenek többé jegyszedők. Min­den látogató maga tépi le jegyéről az ellenőrző szelvényt és azt egy urnába dobja. A műsort is önkiszolgáló alapon lehet vásárolni: egy tálcán váltópénz áll azok rendelkezésére, akiknek nincs kéz­nél aprópénzük. V7 7 ťV51 i*m>ír 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom