Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-28 / 28. szám, szombat

A SAJTÓ, A RÁDIÖ CSAKNEM NA­n E'ONTA KÖZÖL HÍREKET A KÖZ­UTAKON EGYRE GYAKRABBAN ELŐFOR­DULÓ, SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYŰ BAL­ESETEKRŐL. Ez a világszerte elhatalmasodó jelenség sok fejtörést okoz a közbiztonsági szer­veknek, a motoros Járművek tulajdono­sainak, a gépkocsivezetőknek, az orvos­nak s a szociális intézményeknek egy­aránt. Tudvalevő ugyanis, hogy a balese­tek nemcsak óriási, — bár idővel rész­ben helyrehozható — anyagi károkat okoznak, hanem pótolhatatlan vesztesége­ket Is. A legérthetőbben megfogalmazott bizton­sági szabályok ismertetése, az ellenük vétó egyének szigorú megbüntetése sem csökkenthetné azonban lényegesen a bal­esetek számát, ha a járműtechnika nem tartana lépést korunk rohamos fejlődési ütemével. Éppen ezért oly elmés szerkezetű a mai - gépkocsik fékberendezése, az útszakasz tökéletes áttekinthetőségét lehetővé tevő széles ablakai, melyeknek üvege nem törik veszélyes, éles szilán­kokra, s a gépkocsi belsejében ma már nincsenek Utődéseket, sebeket okozható kiszögellő részek stb. Legújabban olyan kormánykerekeket is gyártanak, amelyek ütközés esetén elhajlanak a rájuk nehe­zedő test nyomására és bonyolult gépe­zetek hirtelen lendülettel automatikusan hátrabillentik az üléseket, hogy a párná­zott részek védhessék a gépkocsivezető s az utasok testét. Mindez azonban csak korszerű óvóberendezésekként jöhet szá­mításba, de semmiképpen sem tekinthető balesetelhárítónak. Bebizonyosodott ugyan­is, hogy a nyílegyenes autóutakon még átlagosnak tartott sebesség esetén sem elég megbízhatók az ember érzékei. Ezt különösen akkor tudatosíthatjuk, ha fi­gyelembe vesszük, hogy még a legjobban képzett gépkocsivezető is legkevesebb % másodperc alatt teszi lábát a gázpedálról a fékre, és ez idő alatt csaknem 20 mé­1 ternyi utat tesz meg az óránként 1X0 ki­lométeres sebességgel robogó gépkocsi! Nyil­vánvaló tehát, hogy a vezető e másod­perc töredéke alatt nem összpontosít-hatja figyelmét kizá ófag a gépkocsi biztonságos irányítására. Az évek hosszú során át végzett meg­figyelések, műszaki kísérletek, laborató­riumi elemzések eredményeként egyre élesebben körvonalazódott ki annak gya­korlati lehetősége, hogy a nagysebessé­gű gépkocsiközlekedésben miként korl átozható a Le gcs ekélye bbre az e mberi erő szükséglete, s az hogyan helyettesíthető automatikus berendezésekkel. A hajókba, repülőgépek­be s Irányítható rakétákba épített biz­tonsági berendezésekkel elért eredmények alapján — kísérleti célokra — meg­szerkesztették a lehetőleg legkisebb mé­retű „ütközéshárítókat" — radarokat, hangon túli rezgésekre reagáló műszere­ket és az infravörös fénysugarak hatá­sára működésbe lépő detektorokat (elekt­romágneses hullámok egyenirányítására használt szerkezetet. (További tapasz­talatok azonban azt a következtetést eredményezték, hogy a biztonságos gyorsforgalom érdekében minden gépko­csiba kellene Ilyen „ütközéshárítót" sze­relni, mivel az anélklili motoros jármű­vek — még akkor is, ha csupán egyet­lenegyről volna szó — veszélyeztetnék a többi gépkocsi biztonságát, gátolnák a Utódokat szült Sztrelka, az űrhajós kutya. Sztrelka és az „újszülöttek" jó egészségnek örven­denek. Az utódok öt hónappal Sztrel­ka űrutazása után jöttek a világra, s azóta állandó fel­ügyelet alatt állnak. A szakemberek kije­lentették, hogy a Sztrelka-szaporulát bebizonyította a má­sodik mesterséges hold műszereinek tökéletes megbízha­tóságát. (CTK-TASZSZ Rá­diofoto) gyors közlekedést. Nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal elönyösebb, ha az úttestek­be süllyesztve és részben mellettük he­lyezik el a biztonsági berendezéseket, amelyek így megóvhatnak minden gépko­csit, tehát az „ütközéshárító" nélküli jár­műveket is. Az a várázsvessző pedig, amely ezt az elgondolást gyakorlatilag megvalósítható­vá teszi, a legutóbbi időben oly gyakran emlegetett elektronika. Ml volna tehát az elektronikus biztonsági berendezés feladata ? Elsősorban az, hogy a gépkocsit autcma­tikusan bizonyos útsávon való haladásra „kényszerítse". Ez a korlátozás elvileg azonos a vonatok vasúti vágányokhoz al­kalmazkodó, tehát bizonyos értelemben korlátozott mozgási lehetőségével. Továb­bi feladata, hogy a gépkocsivezetőt meg­állásra avagy az útsávról való letérésére figyelmeztetve, ezeket a műveleteket au­tomatikusan végrehajtva, megakadályozza az egyazon úton haladó jármüvek össze­ütközését. A járművek bizonyos útsávra „kényszerítését" például közvetlenül az úttest felülete alá fektetett, nagyfrekven­ciás árammal telített irányítókábelek te­szik lehetővé. Jelzéseit a gépkocsi ütkö­zője előtt és a baloldalt felszerelt, egyen­lően hangolt két antenna továbbítja. Ha a gépkocsi a legcsekélyebb mértékben is eltér a helyes iránytól, azonnal eltérés mutatkozik az antennák egybehangoltságá­ban is. Ennek hatására egy különleges segédberendezés önműködően úgy állítja be a gépkocsi elülső kerekeit, hogy is­mét helyreáll az antennák egybehangoltsá­ga, a jármű tehát újra a helyes irányba, azaz pontosan az alatta levő úttestbe helyezett kábelvezeték fölött halad, s így lehetővé teszi, hogy a „figyelmeztetett" gépkocsi­vezető ismét pontosan irányíthassa a gép­kocsit. Mindegyik útsáv kábelvezetéke más frekvenciájú, s egy további önműkö­dő berendezés „gondoskodik" az autóút egyes útsávjainak arányos megterhelé­séről, sőt szükség esetén a közlekedési gyorsaság „figyelembe vételével" osztja el rajtuk a gépkocsikat. A felsoroltakból láthatjuk, milyen el­més megoldáson alapszik a gépkocsik tel­jesen biztonságos irányítása. Nyitva ma­rad azonban még az a kérdés, miként akadályozható meg összeütközésük. Ez már bonyolultabb elgondolásokon alapuló berendezések alkalmazását igényli. Az útte stbe lerakott k á­belvezetéknek a gépkocsik kölcsönhatását kell kiválta­nia s közvetítenie, és az e célt szolgáló önműködő szerkezet éppen ezért a vas­úti forgalomban használt autóblokk — az önműködő vágányzár működéséhez hason­ló müveleteket hajt végre. Bizonyos idő­közökben minden „figyelemmel követett" gépkocsi után lezárja az úttest egy ré­szét, és ezzel lehetővé teszi a következő gépkocsi teljesen biztonságos lefékezését. Milyen elgondoláson Ôs gyakorlati meg­oldáson alapszik ez az .önműködő, térköz­biztosító berendezés? Az úttest felszíni betonrétegébe a gépkocsik alsó körvona­lainak megfelelő térfogatú, hurokalakú vezetékek vannak beépítve, rövid, egy­mástól mintegy 10 méternyi távolságban. Ezek a hurokalakú vezetékek nagyfrek­venciás árammal vannak telítve, és ami­kor a gépkocsi végighalad rajtuk, meg­változtatja a vezetékek áramának egyen­irányítását. Ezzel bekapcsolódik az út­test szélén elhelyezett kábelvezeték elekt­ronikus hálózata, és kigyúlnak az út­melletti póznákra erősített világítótestek, amelyek az előtte haladó gépkocsira fi­gyelmeztetik a gépkocsivezetőt. Az úttest másik oldalán kigyúló fények az ellen­kező irányból közeledő gépkocsikat jel­zik, ami különösen az útkanyarokban és az emelkedő útszakaszok végén fontos a gépkocsivezetők számára, akiknek a moz­donyvezetőkhöz hasonlóan kell ügyelniük a jelzőberendezések fényjeleire. A gépkocsiba épített detektorba (elekt­romágneses hullámok egyenirányítására használt szerkezetbe) közvetlenül továbbí­tott jelzések az előbb említetteknél is tökéletesebben teszik lehetővé a közúti közlekedésnek elektronikus szabályozó berendezésekkel való biztosítását. Ez esetben Is igen fontos a már említett hurokalakú áramvezetékek szerepe. A fö­löttük elhaladó detektoros gépkocsiba nagyfrekvenciás jelző rezgést továbbíta­nak, melynek kilengése (amplitúdója) csökken a gépkocsi bizonyos sebessége következtében, s ez a hurokalakú veze­tékek fölött elektromágneses hullámok torlódását idézi elő. Mihelyt a következő gépkocsi megközelíti az előtte haladót, annak detektora egyre nagyobb kilengésű jelzéseket fog fel, minek következtében előbb meglassulnak a motor fordulatai, de túl nagy közelség esetén önműködően lefékez a gépkocsi, vagy pedig — ameny­nyiben szabadok a további útsávok — egy különleges berendezés az útsávok egyiké­re tereli, úgyhogy akadálytalanul meg­előzheti az előtte haladó jármüvet. Ha jges, avagy más okból síkos az úttest, úgy az elektronikus hálózat azzal hosszabbít­ja meg a gépkocsik közötti távolságot, hogy meglassítja az elektromágneses hul­lámok torlódási kilengését, vagyis lehető­vé teszi, a jelzéseknek legmegfelelőbb időközökben történő megismétlődését. A hurokalakú áramvezetékek és detek­torok közlekedésszabályozó rendszere bár­mely pillanatban pontosan „tájékoztat­hatja" a „gépkocsit" az úttest közeli szakaszán fennálló helyzetről s az út felületének tulajdonságairól. Eredményes kísérletek I alapján megmutatkoztak már az automa­tizált közúti közlekedés fejlődésének to­vábbi távlatai is. A jövőben az említett tájékoztató adatokat ugyanis kibernetikus szabályozó berendezések dolgozzák fel, melyek „érzékszervei" beavatkoznak a gépkocsi mozgásának és motorja működé­sének rendszerébe. Bonyolult szerkezetű segédmotorok határozzák meg a gépkocsi legelőnyösebb gyorsaságát, irányítják az elülső kerekeket és hozzák működésbe a fékeket. A kibernetikus berendezés min­den emberi beavatkozás nélkül legponto­sabban Irányítja a gépkocsit, állandóan megtalálja a közlekedés legkedvezőbb fel­tételeit megadó útszakaszt, azaz lehetővé teszi a gépkocsi leggyorsabb, legbizton­ságosabb haladását és egyben a legkisebb mennyiségű üzemanyagfogyasztást is. A közúti közlekedés e távlatainak gya­korlati elérése azonban még évek hosszú során át megismétlődő laboratóriumi és gyakorlati közlekedési kísérletek elvég­zését igényli. Magától értetődően további hátráltató körülmények is vannak, külö­nösen az, hogy igen költséges az elekt­ronikus biztosító és közlekedésszabályozó berendezésekkel ellátott autóutak építése, A balesetek okozta óriási anyagi károk előfordulásának megszüntetésével azonban idővel megtérülnének ezek a rendkívüli nagy beruházási költségek is. Ami pedig a legfontosabb, a szocializmus építését befejező s a kommunizmus felé fejlődő társadalmunkban az, hogy legdrágább kin­csünket — az emberek ezreinek életét — menthetjük meg, tehát a közérdek leg­magasztosabb elvét teljesíthetjük akár a legnagyobb anyagi áldozatok árán is. Ezért kétségkívül tudatosíthatjuk, hogy nincs messze az az idő, amikor már mindnyájunk számára szemmelláthatók lesznek az közúti közlekedés e távlatainak örvendeztető körvonalai K. M. KOVÁCS ISTVÁN: Téli hóban ballagok, Hallgatnak az ablakok.. A növény is szundikál, Azt sem tudja, volt-e nyár? Álmodik a vén boglya. Félre billent a kontya. A Sajó is befagyott, Mind meghaltak a habok, Égen, földön, hó is tél, Egész világ tejfehér. Csak a kémény pipázik, Piros nyelve kilátszik... ... :hogy az állatQk közül az ele­fántnak van a legjobb émlékeíö­fehetsége? Különösen az elszen­vedett sérelmekre emlékszik visz­sza és esztendők múlva is megis­meri azt az embert, aki őt bán­totta; ... hogy csecsemő- és gyermek­korban az ember életének felét alvással tölti: ... hogy az emberi sípcsont a 33 mázsás terhelést is kibírja; ... hogy a napszemüveg idesto­va 1000 esztendős. Azokon a vi­dékeken használták legelőször, ahol sok volt a hó. Természetesen nem üvegből, hanem halhólyagból és vékony borostyánlemezekből készült. Még ma is hordanak ilyeneket az eszkimók. HA VALAKI az osztályban Miska nevét említette, mindenki csak a legnagyobb elis­merés hangján beszélt róla. Na­gyon rendes, talpraesett gye­rek — mondták a lányok. Jő, őszinte barát — vélekedtek a fiík. Es ez igaz is. Miskának mindig tiszta az inge, ruhája, keze nem koszos és a haja is rendben van. Csendesen beszél és gyakran mosolyog. Olyan nagyszerű fiú az a Miska — gondoltam — barát­ságot kötök vele. És ez he­lyénvaló is, hiszen én nagyon messže állok a példás djájkok­tól és ezért úgy gondoltam, hogy ez a barátság javamra válik. Megbeszéltem Miskával, hogy egyik délután elmegyek hozzá a megígért könyvért. — Megfelel neked öt órakor? — kérdezte. — Meg. De egy kissé elszámítottam magam, mert megfeledkeztem arról, hogy szombat van és ilyenkor segítek édesanyám­nak a bevásárlásban és a taka­rításban. A padlófényesítéssel annyira siettem, hogy majd szétvertem a pasztás tégelyt. — Mit gondol majd Miska ró­lam, először híyott meg és ak­kor sem vagyok pontos. Biz­tosan azt fogja hinni, hogy én mindig késem. Hat órára fejeztem be a munkát és futottam, ahogy csak bírtam. Hiszen Miska, az osztály büszkesége vár rám. Csöngettem, egy öreg néni nyitott ajtót, bizonyára Miska nagymamája. — Jó estét kívánok, itthon van Miska. — Igen, itthon van. S ahogy vetem le az előszo­bában a kabátot, Miska hang­jára lettem figyelmes: „Eszem ágában sincs... Hazafelé útközben vehettél volna ke­nyeret. .. Nincs most időm." Egy másik hang, bizonyára nővére, sírva felelt: „Tudom, te mindig ilyen vagy... Az uj­jadat sem mozdítanád meg. Mindent egyedül végzek, nézd csak meg, most is teli táská­val jöttem haza. — Hisz ez a te dolgod. Lány vagy, törődj a háztartással. Komolyan zavarba jöttem, ahogy ott álltam az előszobá­ben, kezemben a kabáttal. A néni beszólt: — Miska, itt van a barátod. Mint mindig, most is elegán­Mint mindig, most is elegán­san, mosolyogva jelent meg az ajtóban. — Jó, hogy eljöttél. Most van időm, sakkozzunk egy ki­csit, jó? Életem legnehezebb sakk­mérkőzése volt ez. Egymás után vétettem a hibákat. Hisz egész idő alatt az járt az eszemben, milyen kétarcú fiú is ez a Miska: más az iskolá­ban és más otthon. És én őt tekintettem utőlérhetetlen­nek?! rssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss TÉLI KALAND vsfsssfsssssssyrsfsssssssssssssssssss/sssf - Pionírok gyárlátogatása Ez az Alekszej Matraszov nevét viselő sládkovičovói pionírcsapat is bekapcsolódott. „A vörös zász­ló nyomában" expedícióba. A csapat valamennyi raja meglátogatta Ko­sútyt, az 1931. évi véres pünkösd színhelyét és elbeszélgettek az emlékezetes nagygyűlésen részt vett Idősebb elvtársakkal, majd virágokkal díszítették a sortűz ál­dozatainak sírját. Ezenkívül beszél­getést szerveztek a falubeli kom­munistákkal, akik nagyon érdeke­sen beszéltek a párt megalakulá­sától eltelt harcos évtizedekről. A pionírok január első napjaiban ellátogattak a védnökség! kender­gyárba, ahol virágcsokorral kö­szöntötték az üzeon dolgo­zóit, és azután elbeszélget­tek az üzem, a szövetkezet ter­veiről és a falu fejlesztéséről. Na­gyon sok érdekes dolgot tudtak meg Sládkovičovo jövőjéről. —sos— Hangos gágogással úszik a liba lefelé a patakon. Magában beszél: — Hát nem vagyok én cso­dálatos madár'. Járok a földön, úszom a vízen, repülök a leve­gőben. Nincs is több hozzám hasonló madár a világon! Ki­válók valamennyi szárnyas kö­zül... én vagyok a királynő­jük!" A víz partján álló gólya hal­lotta ezt az öndicsőítést, nem tetszett neki a liba hetvenke­dése és ezért így szólt hozzá: — Hát te valóban buta liba vagy! Igaz, hogy úszol, de tudsz-e úgy úszni, mint a hal? Igaz, jársz a földön, ám tudsz­e úgy futni, mint a szarvas? Repülsz is, de tudsz-e úgy szál­lani, mint a sas ? Tudod, nagyobb hasznod lenne abból, ha csak egy dolgot tudnál, de azt aztán tökéletesen. TUDOD-E ... hogy az ember reggel, fel­kelés után a legnagyobb, estére már 1—2 cm-rel kisebb lesz, ne­héz munka után meg 4—5 Gm-rel is. Ennek az oka a hátgerinc víz­tartalmának csökkenése; tgy van ez gyakran az em­berek életében is. Kedvet kap­nak mindenféle ténykedésre, de semmit sem tudnak rende­sen, sőt ostobaságukban még elbizakodottak is. (S. Gy. fordítása) • FORDÍTÁSI VERSENY Az őrs minden tagja fél méter hosszú, 6—7 cm. széles papírsza­lagra felírja 4—5 olvasmány orosz vagy szlovák szavait. Egy másik papírtekercsre az orosz, vagy szlovák szavak magyar jelentését. Mindkét szalagot egy ceruzára kell feltekercselni. A tekercseket most cseréljétek ki. A sorban az első jneghúzza a nála levő te­kercset, s a láthatóvá vált szó jelentését mondja be. Ha az a te­kercs kerül hozzá, amelyen ma­gyar szavak vannak, akkor oroszul vagy szlovákul kell tudni a szót, ha az orosz, illetve szlovák sza­vas tekercs van nála, akkor a magyar jelentését kell megmondani az illető szónak. Aki háromszor nem tud felelni, zálogot ad. • VIDÁM EGYSZEREGY Kemény papírból vagy rajzlap­ból készült cédulákra írjátok fel az egyszeregy egyes téleleit. A cédulákat egy zacskóba vagy sap­kába tegyétek, s keverjétek jól össze. A játékvezető egyenként kihúzza a cédulákat, és hangosan olvassa róluk a tételt. Erre az el­ső játékosnak nemcsak válaszolnia kell, hanem mindjárt rímet is kell rá mondania. Például. Hét­szerhét az negyvenkilenc — ebéd után jó, ha pihensz. A következő tételre a következő játékos felel és versel. Aki hibázik, kiesik vagy zálogot ad. í. Rajzoljátok le egyetlen vonással (bal­ra). 2. Rendezzétek el úgy a számokat, hogy va­lamennyi függőleges és vízszintes sor összege 21 legyen. MÜLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE 1. Télen a madarakról se feled­kezzetek meg! 2. Medve 3. Kukoricacső a szárán. KIK NYERTEK Múlt heti fejtörőnk megfejtői kö­zül könyvjutalomban részesülnek: Kasza Tibor Biskupice, Jócsik, Anna Veľký Cetln és Horváth Ti­bor Bratislava, Leveleiteket és a megfejtéseket az alábbi címre küldjétek: Üj Szó, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého •10. TALÁLÓS KÉRDÉSÜNK B-vel a jobb ellentéte, D-vel a jókedv jelképe, E^fel a kőműves rakja, H-val a vizet lakja — ml az? fcjj SZÖ 8 * 1961. janniár 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom