Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-07 / 7. szám, szombat

\JftiíiwWs0A M-**ai*iM*ltt*t<ll»«t<l*tl|tM4aMM«* Boris Jefimovot, a legnépszerűbb szovjet karikatüraművészek egyikét hatvanadik születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló érdemrendjével tüntették ki. Jefimov 1922 óta szerepel állandóan karikatúráival a Pravda, az Izvesztija és a Krokogyil hasábjain és leplezi le agitiv erejű rajzaival a reakciót, a fasizmust és a háborús gyújtogatókat. * * * Az 1961. évi salzburgi ünnepi játékok alkalmával Mozart Idomeneojának bemutatásával nyitják meg az űj Fesztivál Színházat. A müvet Fricsay Ferenc fogja vezényelni. * * * A milánói Scalában nagy sikerrel mutatkozott be a török Leyla Gencer szopránénekesnő. A török szólista Callas szerepét vette át Donizetti Poliutójában. A sajtó szerint a fiatal énekesnő esélyes riválisa Callasnak. * * * A párizsi Le Monde közli, hogy Charlie Chaplin családjával együtt a Szovjetunióba látogat, ha befejezi emlékiratainak sajtó alá rendezését. * * * Giuletta Masina, a Cabiria éjszakái című film nagysikerű főszereplője befejezte új filmjét. A Fellini rendezésében készült Mater Cabrini főszerepét alakítja. * • • Kártérítési pert indított 12 hollywoodi író és filmszínész, akiket 1954ben feketelistára helyeztek, s azóta legálisan nem köthettek semmiféle szerződést a filmszakmában. A pert indító írók között két Oscar-díjas is van. A felperesek kártérítési igénye összesen 7 és fél millió dollár. Az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel tekintenek e különös per kimenetele elé. * • * A bécsi ünnepi hetek vezetősége közölte a sajtóval, hogy az 1961 nyarán rendezendő ünnepségeken a Szovjetunió Állami Zenekara három koncertet ad Bécsben, a zenekart Rozsgyesztvenszkij és Ivanov fogják vezényelni. A koncerteken fellép Dávid Ojsztrah is. * * * A hollywoodi Paramount Filmgyár megállapodást kötött Winston Churchill volt angol miniszterelnökkel, hogy önéletrajza alapján filmet készít — egyelőre ifjúkoráról. "^Ľimm-rnmm^ Alojz Pepich: Tél 'Á prágai Állami Politikai Könyvkiadó és a bratislavai Szlovák Politikai Könyvkiadó közős kiadási tervet dolgozott ki. A két kiadóvállalat összesen 300 könyv kiadását tervezi és főleg bel és külföldi szerzők eredeti munkáinak kiadását irányozza elő. Rövidesen megjelentetik V. I. Lenin müveinek 39. kötetét, mely Lenin „Füzetek az imperializmusról" című írását tartalmazza. Megkezdődik Lenin válogatott müveinek új szlovák nyelvű kiadása is. „A harmadik ötéves terv könyvsorozata" címen új sorozat indul. A sorozat könyvei a hazánkban a következő ötéves terv éveiben sorra kerülő építőmunkával összefüggő kérdésekkel fognak foglalkozni. Megjelentetik a filozófia történetének második és harmadik kötetét, ezenkívül számos további kiadványt, amelyek különösen a tudományos ateizmus kérdéseivel foglalkoznak, például Kolma „A katekizmus magyarázata" és Kyselý „A jelenlegi ateista propaganda problémái" című müveit. Több kiadvány foglalkozik a kulturális forradalom építése betetőzésének kérdéseivel, például L. Štoll kritikai cikkei és beszédei, továbbá Parolka és Drozd „A művészet szerepe a kulturális forradalomban" című müve stb. A nemzetközi kapcsolatok kérdéseivel foglalkozó irodalom szakaszán számos időszerű kiadvány jelenik meg, például Fidél Castro több beszéde, B. Roca, a Kubai Szocialista Néppárt főtitkárának „A szocializmus alapjai Kubában", Č. Sládek „Etiópia" és W. Stamberger „A fekete és a fehér Kongó" című müve. A könyvkiadási terv fontos része az 1961-ben sorra kerülő évfordulókra vonatkozó kiadványok, elsősorban a CSKP megalapításának 40. évfordulója alkalmából megjelenő 7 könyv: az illegális Rudé právoban megjelent cikkeket tartalmazó kötet, a CSKP megalakítása óta a mai napig szerzett legfontosabb párttapasztalatokat tartalmazó tanulmányok és cikkek, a fasiszta megszállás idején írt tanulmányok és cikkek, a párt alapító tagjainak megemlékezései az 1920-as évben lezajlott eseményekről, J. Veselý „Hogyan született meg pártunk?" című népszerű könyve, továbbá M. Dzvoníknak és K. Gajannak Szlovákiában a kommunista párt megalapítását ismertető alkotásai. A politikai könyvkiadók a jövő évben az eddiginél sokkal nagyobb terjedelemben adnak ki szépirodalmi könyveket is. (ČTK) A komárnói hajógyárban az utóbbi hetekben ismét több könyvkiállítást rendeztek. A kiállítások iránt nagy volt az érdeklődés. Képünkön: a hajógyári dolgozók könyvvásárlás közben. (Szénássy János felvétele) | | Jarmila Urbánková 7in Wolker Morvaországban költő született, aki útját virágcsokorral járta, s olyan kincsek lapultak tarsolyában, \ melyek méltán szereztek neki nevet. Költő volt, aki szerette a világot s az igazságért verse kardként vágott. S a költö nőtt, miként fa nedvdús földben. Mikor egy új rend már a régit tépte, ifjú fejjel a munkásokkal lépdelt meg nem hátrálva, vissza nem hőkölve. Egyszerű szóval bátran kimondta, hogy a szegényt mi bántja, kínozza. S meghalt a költő — meghált idő előtt, szivét a döntő csatába nem vethette. \ De azóta is fegyver művészete, versei olyan mozgósítók, élők. Harcos költője szebb kornak, jövőnek, utat mutat az utána jövőknek. Fordította: Fügedi Elek| ^ ——————— *)"Az első háború utáni cseh költészetnek Jiri Wolker a legnép- | 5 szerűbb képviselője. Noha mindössze 24 éves volt, amikor 1924 ja- % $ nuárjában meghalt, hatása a cseh és szlovák széles néprétegekre ^ | szinte egyedülálló. S. K. Neumann, Nejedlý, Olbracht voltak a mesterei. Munkásságuk fc 6 hatása alatt ébredt rá a valóságra, és fenntartás nélkül csatlako- fc & zott a forradalmi költészet programjához. Forradalmi magatartása i S egész irodalmi munkásságában kifejezésre jutott. ^ Korai halála a modern cseh líra nagy és fájdalmas vesztesége ^ Leonyid Lenes: iiimiimiiiiimiiiiiiimii APA ÉS FIA ' Vasárnap reggel. Az ablak alatt, alacsony, szürke felhőkből, halkan hull Moszkvára a nagypelyhű, nedves hó. Mérgelödnek a házmesterek: „Honnan a csodából ez a zuhatag!" De a bolyhos, vidám hó ügyet sem vetve dörmögésükre, hull, egyre hull, megtelepszik az ünnepi fehérbe öltözött háztetőkön s letompítja az óriás város zaját, csengetését, dübörgését. A Szoljánka-városnegyed egyik nagy, régi házában szintén csend honol. Egyesek síkirándulásra mentek a város környékére, mások már kora reggel beszerző körútra indultak az üzletekbe, de van, aki egyszerűen csak alszik, a pihenőnap jogán. A ház egyik lakója, egy hosszúnevű moszkvai intézet tisztviselője, Pjotr Oszipovics Vorozsejkin, nem alszik, csak szundít a heverőn. Álmos gondolatainak sorát ajtócsapkodás, levetett korcsolyák pengése és a szomszédasszonnyal vitatkozó Vityka fia hangja sza• kit ja meg. Aztán maga a pirospozsgás, kicsattanó arcú Vityka ront be a szobába, domború, kisfiús homloka fölött csapzott szőke fürtjeivel, kék síruhában. A téli utca sietős, friss lélegzetét hozza magával a szobába. — Anyu azt mondta, ne keltselek fel, — jelenti apjának. — De úgy látom, nem alszol. Anyu Rakityinékhez ment, rögtön itt lesz. Tyű, mekkorát korcsolyáztam, olyat, de olyat korcsolyáztam!... — Gyere csak ide, Viktor Petrovics, — mondja az apa, fiában gyönyörködve. Vityka engedelmesen közeledik, s leül apja lábához a heverőre. — Nos, fiacskám, gyere beszélgessünk! — Miről, apu? — Erről-arról. Meséld el, hogy vagy, mit csinálsz? — Mintha nem tudnád, hogy vagyok! Jól vagyok!... Apu, mikor az emberek kezdenek majd a Holdba repülni, milyen napidíjat fizetnek nekik? — Attól függ, miféle repülés! Ha tudományos expedíció — egyfajta napidíj jár, ha szolgálati küldetés — megint más, a kódex szerint!... Te, Vityka, csak nem készülsz a Holdba repülni? — Nálunk az egész osztály készül. Apu, te talán nem repülnél, ha azt mondanák, Hogy visznek léged is? — Hogy is mopdjam? Persze, érdekes lenne átruccanni egy napra, aztán vissza a Földre. De az én eaészségemmel... Na meg aztán, mikor lesz az még! — Hogyhogy mikor? Mi az, te nem olvastad? Most, most, nemsokára... Egy srác az osztályban, Vovka Kanjusnyikov, nagyon okos fiú, mindenkinél okosabb, azt mondja, tiszta szerencse, hogy a Holdra már felrepülnek, mielőtt mi megnőnénk. Végeredményben, mi a Hold? Egy kihalt égitest, nem igaz? Egyetlenegy szerencsétlen működő tűzhányóval. Csak tessék, repüljenek a Holdba, mi nem sajnáljuk. így nekünk marad a Mars, a Vénusz és a többi sokkal érdekesebb bolygó. Ez aztán nagyszerű! — A Holdra, fiú, az se tréfadolog átrepülni s még vissza is térni! — mondja az apa, akit kissé sért Vityka megvetése a „kihalt égitest" iránt. — Vegyük csak például az űrhajósok táplálékának kérdését. Hiszen valami különleges táplálékot kell, hogy vigyenek magukkal. Ügy gondolom, meleg ételre is szükségük lesz. És hogy főzöl te nekik kozmikus káposztalevest, ha egyszer a súlytalanság állapotában vagy, mi? — Szamárság! Nem lesz semmiféle káposztaleves! Tápláló vegyi tabletták lesznek. Mi az, te nem olvastad? — A káposztaleves is tablettában? — Minden, minden tablettában! — A sütemények is — tablettában? — Az is! Nem, az mégse! A sütemények megmaradnak úgy... természetes állapotban! — Hogyan, a leves tablettában, a sütemény meg természetes állapotban? Miért? — Azért, mert ha a süteményeket is tablettává változtatják, akkor egyszerre túlsókat lehet megenni belőlük, az pedig ártalmas a súlytalanság állapotában. Amikor természetes állapotban vannak, nem tudsz belőlük sokat bekajálni! Mondjuk kettőt, hármat... ha erőlteted, négyet. És azzal kész! Apa és fia nevetnek, mindegyik a maga módján elégedetten. Aztán a fiú a holdrepülésröl mesél apjának, s olyan részleteket piond el, amelyekről az még mitse hallott. — Te, Vityka, honnan tudod te mindezt? — jegyzi meg irigykedve az apa. — Nekem Vovka Kanjusnyikov meséli. Fantasztikus könyveket is ad olvasni. Arról, hogy mi lesz. És arról is, hogy mi nem lesz. — És, például, mi nem lesz? A fiú nagyon figyelmes, anyjáéhoz hasonló feketésszürke szemeivel nézi apját, s egyszerre kiböki: — Te nem leszel! — Hogy-hogy én nem leszek? Milyen értelemben ? — Jaj, apu, ne haragudj! Hát abban az értelemben, hogy téged most úgy hívnak, hogy számviteli dolgozó, úgye? Számviteli dolgozók meg éppen hogy nem lesznek! Gépek végeznek majd mindenféle számolást! Elektrotónikusak! — Elektronikusak, nem elektrotónikusak! — Nahát akkor elektronikusak. Mi az, te nem olvastad? — Azért fiú, mert nem mindent tudnak azok a gépek kiszámítani! — mondja az apa, némi sértődöttséggel hangjában. — De, mindent ki tudnak! Ügy ahogy mondom,, mindent! Mind a négy műveletet elvégzik ...És hiba nélkül ...Te most könyvelő vagy, úgye? Aztán majd kineveznek könyvelőnek egy ilyen gépet. Reggel jön a szerelő,,egyetlen egy az egész utcában, megnyomja a gombot, a gép beindul, és azzal kész! Vovka Kanjusnyikov mesélte! — Mit össze nem hazudik az a te Vovka Kanjusnyikovod! — Egyáltalán nem hazudik! — Hazudik — gurul dühbe az apa. — Hazudik, te meg bedűlsz neki, mint egy tökfilkó! És tudod mit, Viktor, gyerünk csak, mutasd meg az e heti jegyeidet! Haragosan lebiggyesztve alsóajkát, a fiú a szoba sarkába megy, asztalkájához, előkeresi táskájából az ellenőrző füzetet és szótlanul odanyújtja apjának. — Szóval így állunk! Földrajzból bekaptunk egy hármast! — konstatálja gúnyosan az apa. — Gratulálok, Viktor Petrovics! Ohó! Számtanból mínusz hármas! — Mit csináljak, Valentina Pavlovna belémkötött. Mert pacát ejtettem. Mintha szándékosan csinálnám! Pedig becsületszavamra, nem akartam! — Mind azt mondjátok! Tiszta szégyen, Viktor! És még a Marsba készülsz repülni! Apádat elektronikus géppel helyettesíteni! Én pedig, galambocskám, nem szándékszom téged olyan géppel helyettesíteni, amelyik megcsinálja helyetted a házifeladatot. Ezért a mai cirkuszbamenés elmarad. Tessék leülni, átvenni mégegyszer a holnapi leckét! — Apu, de én... — Mondtam, tessék leülni s tanulni! Nagyot sóhajtva, Vityka előszedi füzeteit és leül asztalához. Eltelik tíz perc. Az apa már nem bírja nézni a görnyedező hátat. Feláll és odamegy fiához. — Viktor... Vityka! Gyere béküljünk kii — Nem megyek! — Na gyere már, ne izélj! Elmegyünk este abba a cirkuszba, jó? Előlegbe, a legközelebbi ötösért. Gyere, beszélgessünk még arról, mi lesz és mi nem! S az apa és fia folytatják az izgalmas, mindkettőjüket magávalragadó beszélgetést. Bolygóról bolygóra csapongnak, bolygóközt kozmobuszről sztratobuszra, arról pedig helikopterre szállnak át, banánt szednek az Északi Sarkon, ahol az éghajlat olyan lett, mint Afrikában, miután Vorozsejkin-papa és ifjabb Vorozsejkin atomenergiával működő gigantikus erőmüvek egész sorával hálózták be ezt a vidéket. Ha az apa kétkedését fejezi ki, vagy gyanúsan mosolyog, Vityka fülig vörösödik és rákiált apjára: — Mi az, te nem olvastad?! És Vovka Kanjusnyikovra hivatkozik. Az apa komoly képpel mondja: — Nem, nem Vitjuska, én ezt mind elhiszem. Biztosan így is lesz minden, ahogy te mondod. Csakhogy én akkor már valóban nem leszek! — Jóreggelt! Hogy-hogy te nem leszel?! — Azért mert... mert, Vitjuska, lesznek még betegségek, öregség, meg a többi efféle... — Éppen, hogy ebből nem lesz már semmi! Mi az, te nem olvastad?! S az apa olyan fényt, olyan hajthatatlan meggyőződést lát fia szemében, amelyet, jól tudja, semmivel sem lehet megrendíteni. És nem is érdemes. Magához vonja hát fiát és megcsókolja selymes, meleg kis homlokát. A hó pedig az ablak mögött csak hull, egy• re hull az alacsonyan járó felhőkből erre az oly megszokott s mégis szokatlan Moszkva — 1950 Moszkvájára. BÍRÓ ANDRÁS fordítása 4 J

ĹJJ SZÖ 7 * 1961- január 7,