Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-31 / 31. szám, kedd

Vedd te a kalapad, ha eme jcUô/z Az egészségügy ismeretten hő­seinek is nevezhetném őket. Hősök, pedig semmilyen különleges hóstet­tet nem vittek véghez. A beteg, akit operálnak, vagy a lábadozó, aki nem­rég még a betegágyat nyomta, ma meg már kilép a kórház kapuján, hálával gondol a sebészre, aki meg­gyógyította, az önfeláldozó munkát operáció alatt — kifogástalanul he végző nővérre és ISMERKEDÉS EGÉSZSÉGÜGYÜNK EGYIK LEGFONTOSABB ÜZEMÉVEL A STARÁ TURA-I FINOMMECHANIKAI GYÁRRAL ® SEBÉSZ ÉS TECHNIKUS — VÁLLVETVE HARCOLNAK A KA­SZÁS ELLEN © KI LÁTOTT MÁR ILYET: A TECHNIKUS KE­ZÉBEN ANATÓMIAI SZAKKÖNYV ® A MESSZI GRÚZIÁBAN IS ÁLDJÁK STARÁ TURA DOLGOZÓIT Hova gondol T Egy ilyen gépet egye­a többi kórházi lyettesíti azt. Éppúgy pumpálja az dül holtom napjáig sem készítettem dolgozóra, akik ápolták. De nem emberi vért, mint az igazi szív. Saj- volna el. A sebészetben, mechanika­ezekről van most szó. noš, egyelőre csak kettő van belőle ban és anatómiában egyaránt otthon Nem, mert akikről én most írok, az egész országban, mert még min- kell lennie annak a kollektívának, nincsenek személyesen jelen az ope rációnál vagy a kórházi kezelésnél. És mégis ott vannak. Igaz, csak munkájuk eredményeiben slavai n Sebészeti KUni k' a hires o r_ — esillogo orvost műszerek, injek­dig csak a fejlesztés stádiumában amelyik ilyen nagy fába vágja fej­van a gyártása. Hogy biztosan mű- széjét. E tudományágak mai állását ködjön, Siska professzor, a Brati- lehetetlen mindenben áttekinteni egy személynek. Én pedig vajmi ke­lóhazájába, hogy minden porcikáját át tudjuk vizsgálni. A gép minden szétszedésénél megtudjuk, hogyan fHpeg ciós tűk, besugárzó készülékek, se­bész-kések és ki tudná csak úgy emlékezetből felsorolni, hányféle más műszer formájában. Mert ha a bratislavai II. Sebészeti Klinikán Siska professzor műtéttel megment egy beteget, aki­nek hátralévő éle­tét már csak órákban számlál­ták, abban is ott van a Stará Tú­rái ak keze mun­kája. De ha a messze Grúziába látogatnánk el, ott is nem egy csalá­dot találnánk, me­lyek örömtől könnyes szemek­kel áldanák eze­ket az embereket. Áldanák, ha tud­nák, hogy létezik valahol Csehszlovákiában egy kis vá- teljesítik az egyes alkatrészek fel ros, és abban a kis városban egy adatukat, finommechanikai gyár , , ,..... ... .. veset értek a sebészethez, mea az vosa el-el küldi a gepet vissza, szu- anatőmiáho z_ 9 — Ne beszélj — böki oldalba tré­fásan a műszaki ellenőr. Múltkor is orvos kezébe illő anatómiai könyv társaságában találtalak otthon. — Hát — röstelkedik Vagác elv­társ — érdekli az embert minden oldalról, ami összefügg munkájával. Lassan áttérünk a napi 6^—7 órás munkaidőre, de ez szerintem nem je­lenti azt, hogy az ember a nap töb­bi óráiban hanyattfekszik és sem­mire sem gondolva nézi a mennye­zetet. Éppen azért gondolkodik az ember többet a munkáján, mert bő­vült szabad idejében, tanulás köz­ben rádöbben arra, mennyi minden van a világon, amiről még nagyon keveset tud. Ezért „vetemedtem" —, szól mosolyogva — az anatómia tanulmányozására. Tudom, milyen a gépszív, hát kíváncsi lettem arra is, hogyan fest pontosan az igazi. p® 0^^^ kulru Rľi AZ OLVASÓ SZEMÉVEL Egri Viktor: SZÍVET CSERÉLNI NEHÉZ regényéről Az első kézből szerzett értesü- mények jellemekre rétegeződnek, ál­lések „érdekes és izgalmas" táluk és értük vannak. S bár az epi­könyvröl szólnak. Olyan alakok- zódszerű megoldások néhol károsan rôl, hiteles hús-véremberekröV, érintik a regény koncepciót — egy „akikben van vitalitás, akiket pontba fűtő sugárrendszerével — a konfliktusok, hangulatok, problé- jellemregény kivánta szerkesztés igé­nyessége a mű sajátja. A regény belső ökonomiája meg­teremtésében figyelmet érdemlő az író azon törekvése, hogy az alakok, helyzetek lehetőségei közül a leglé­P 1 gri Viktor arra a kérdésre ke- ny egesebbet emelje ki, s azokat sok­— «<«* a — 11 8 áfásával mák szövevényei és színei vesz nek körül" attól a pillanattól, hogy az író agyából kipattantak — így summáz az ízléses borí­tólap „ftíl"-jegyzete. lelkét nem szennyezte még be a né­ábrázolja. Alakjait illetően érdekes pük" elleni* btotetC'megtolfimatják-e Ossmitseh és Eta jellemzése. Bár a hazavezető utat. A hazaérkezés mindketten a regény negatív alakjai, azonban egyben társadalom-igenlés mégsem találkozunk ábrázolásukban is lesz. Fabrici Feri tizenötéves, ami- a z „ördögi"-véglettel. Ossmitseh sze­mélyének leírása és Eta szerelmi vonzódása nem nélkülözik a pozitív vonásokat, azonban cselekedeteik, mültjuk leírásában megmutatkozik ÍME, A MOSZÍV Mindössze néhány négyzetmé­ter Vagáč Jozef birodalma, és még­is mennyi érdekeset tud beszélni munkájáról ez az egyszerű ember. Vagáč Jozef a vezetője annak a Munkaasztala fiókjában csak maga Az első ember akivel a gyáriak fejlesztési műhelynek, ahol a mű- készítette tervrajzok vannak, ami közül megismerkedtem, Stančik Mar- szivet magyarázza a minőségi el- nem jelenti azt, hogy csak amolyan tin volt, a műszaki ellenőrző osz- lenör. Később a műhelyvezető is hevenyészettek lennének. Megeleve­tály vezetője. A finommechanikai odajön hozzánk, kezében parányi re- nedtek ezek a tervrajzok, Stará Tu­üzemben dolgozik, hát azt gondolná szelőt tart, meg egy nikkel rudat, rá büszkeségévé váltak és hazánk az ismeretlen látogató, hogy nehéz amelyből nyilván valami fontos új fejlődő iparát dicsérik. Itt-ott elej­tesz belőle a számok, tervteljesítési gép alkatrésze készül. De hogy Vagác tett szerény szavakból azt is meg­grafikonok és egyéb adatok közül Jozefnek hívják, azt csak később tudtam, hogyan került el egy mű­kihámozni az embert. Nem volt nehéz. — Még a háború utáni években határoztam el, hogy régi mestersé­gemet — egy hadianyaggyárban dol­goztam addig — újjal, békeszeretöb­tudtam meg. Mert az előttem álló szív a szovjet Grúziába, hogy re­müszerészt így mutatta be kísérőm: pitette a gép világgá Stará Turá ne­vét. — A műszív apja, teremtője. — Ugy-e mérnök? — kérdeztem, miután bemutatkozott. — Dehogy, csak egyszerű vasas bel kell felvaltanom. Beteg voltam va gyok — mondja szerénykedve, c.d­akkor, ö Szlovák Nemzeti Felkelésből a i„ méq csak a génipari iskolát ve- . . ,, - . . súlyosari' betegen tértem haza. Vyšné " »zt?m el ott éretlséaiztemDe átni iesszo r W^W** a berendezel híré­Hágyba kerültem gyógykezelésre, S™ az Mu m ° ly< m ^ber _szájából hal­ahol eppen Šiška professzor kezelt, ősszel beiratkozom a technikai föis­Gyakran elbeszélgetett velünk bete- kolára gekkel, mi mindennel lehetne még Szivesebben beszé l — Egy orvosküldöttségünk leg­újabb sikerünkről, — a műszívvel történő operálásról beszélt a Grúz Tudományos Akadémián. Visnyov­szkij akadémikus, a híres oroospro­lotta att, mint a mi Šiška profesz­szorunk. Csomagolt és meg sem állt Stará Túráig. Tetszett neki a gép, kor szülei az államosítás esztendejé­ben, 1948-ban Nyugat-Németország­ba szöknek. Fabriciék és Kirchhoff úr személyében az úrivilág retten meg a munkáshatalom előtt. Az ér­dekek összeegyeztethetetlenségének igazi lényük, felismerése szüli aztán bennük az „A regény a teljesség műfaja.. < országból való menekülés gondolatát a regényteljesség: anyag-, és mondani­s egyben a sanda vigaszt: „...nem valóteljesség. A hangsúly a tartalmi tel­hagyják el örökre Csehszlovákiát: a jességen van." — mondja Fábry Zoltán, rendszer túlságosan ingatag... és ^z a meghatározás talán art is aláhúzza, akkor ez a veszteségük is megtérül. hogy a regény ma már nem az epika Nyugaton a polgári humanizmus egyik műfaja, hanem a Ura, a dráma és szellemében nevelt gyermekre lecsap az epika mellett az irodalom önálló ágá­a fasizálódó „szabadvilág" s próbálja vá lett, és így egyesíti azok elemeit, felébreszteni „a benne szunnyadó A fejlődés ezen ténye azonban aligha bestiát" teljes értékű német vonja kétségbe art az igazságot, hogy a fajra van szükség. Tisztára mossuk prózaíró igazi próbáját alakjai mozgatá­1 a német katona bemocskolt becsű- beszéltetése jelenti. Egri Viktor: Szí­i letét" — tanulja Richter tanár úrtól v et eserélni nehéz regényében a jellem­, a Feriből Franzcá kamaszosodó fiú a sze miélft értékes vonása, hogy rokon­I „stílusos" leckét A „lovagi eszmék" srenve s főhősét nem a cselekmény spon­; és a családi tragikum végülis a kém- tí n fordulataira bízza, hanem a folyton tevékenységnek adják tovább az élet- meg nyiiatkoz6, minden helyzetet tisztázó fonalát. Az első bevetésre Ossmitseh gondoIstokra i s. Nemcsak ábrázol, hanem : százados oldalén hazája ellen indul. értelmez i s g 9 t z nemcsak magyarázás, Jelleme, magatartása azonban nem hanem s jeliemformálás tendenciáinak amolyan „fenegyerekre" vall. Az író ^ , á t jg jelenti D e « a da­mély szimpátiával kíséri hőset, s ér- g mikéntj é Hg y ei met érdemlő! dekes meseszövéssel teszi hitelesse » nemtörténé s. eIe m gyakorisága - az hogyan eled el a fiatalemberben a g _ némelykor f e_ „küldetése" u-anti ketkedes s agyér- tűnik a cselekmény mene­mekkor fel felködlo emlékei miként " elmélkedése túl­válnak sorsdontó tényezove addigi ltu e"' „ . . élete megtagadásában. Küldetésének méretezettségét igazolja. aljasságára már akkor ráeszmél, ami- a t ballban jól sikerült jellemáb­kor a „minden szépet és fennköltet J\ Szólással kapcsolatban pedig szá* elnyeléssel fenyegető, az ember sza- bad legyen egy fenntartás is. „A művé­badságát lábbal tipró, az egyéni kez- sz et nem a leltár azonossága", így alig­deményezést megfojtó vörös pokol"- ;,» indokolt a Fabricí.-esslád kozmopoli-» ról hallott rágalomzuhatag először tlzmusának igenlése a származást, helye­találkozik a mindennapok valóságé- s ebben a nemzetiségi hovatartozást ille­val. Falusiak, aratók közt ébred an­nak tudatára, hogy a „vörös pokol" milyen elégedetté, a szövetkezet lel­^gítäni äzo^ud^t. Tk- ^sebben beszél munkájára. m üködés közben is megnézte. Mt ^ ^^^^"^eg^ a yozo t s kor mén nem anndnltnm hL, „p- Büszke az itt gyártott életmentő megkérte a Csehszlovák Tudományos b ľJľĽ ! 5 Jľ^ľ u;j kor még nem gondoltam, hogy né- - ... , . - . hány év múlva itt találkozom vele. ffepr e' hat arr61 kez d magyarazm. megkérte a Csehszlovák Tudományos Akadémiát, adjanak el nekik is egyet. Még azt sem tudtam, hogy a sebé- ~ Membrán-szivattyús rendszerű Testvéreink, hát nekik is készitet­szeti technikával foglalkozom majd a 9 éV — nagyon komplikált szérke- tünk egy példányt. Azóta — ügr valamikor. Pedig azzal foglalkozom ze r- de má s megoldás nem volt. Em- halljuk — már szovjet barátaink i s a közös munkában találkoztam ber i szívet nem olyan könnyű géppel szép eredményeket értek el a szív megmentómmel, Šiška professzorral, helyettesíteni... operációknál. De hosszú annak a históriája. És forgatni kezdte a szerkezetit a — Nézze — mutat egy csillogó rajtalévő foganytyúnál fogva, gépezetre — ezt mi készítettük, már — Hát kézihajtású a szerkezet? 92 ember életét mentettük meg ve- — kérdem kissé csalódottan. le. Müsziv. Az is van rajta, de csak a biz­— Műszív? — s arra az ökölnyi tonság kedvéért. Villanyhajtásúra Az egész gyár életéről akartam riportot írni. Nehéz dolog lett vol­na. Mert Vagác Jozefhez és Stanéik Martinhoz hasonló ember még sok van Stará Túrán. De a cseppben hús és izomdarabra gondolok, ame- terveztük, de úgy gondoltuk, hogy i s^meglátjuk^ a tengert. Ez a két lyen mi egyszerű halandók az em- növeljük a biztonságot, ha ezt a ~ beri szervezet legnemesebb, legfon- hajtókart is rászereljük. Mert meg­tosabb „alkatrészét" értjük és amely történhet, hogy operáció közben munkását. ember is szimbolizálja, nem, meg­testesíti hazánk sokezernyi alkotó 1 cseppet sem hasonlít az előttem ál- megszakad az áramszolgáltatás. — Mennyi ideig tartott, amíg az lé járok, vagy egy idevalósi gyárival 5 önmagába nézés és megigazulás gyáván elárulók megvetését. (Lásd: 564 ló csupafém szerkezetre. — A szívet, ami nagyságát éé első példányt elkészítette? formáját illeti, nemigen juttatja - Elkészítettük! - emeli fel lapomat eszünkbe, de bizonyos ideig — az Vagáč Jozef tiltakozóan a kezét. — A jövőben, ha erre, Stará Tura fe­jómódúvá tette a hajdan korgó gyomrú parasztot. „Ossmitseh meg­érezte, hogy Ferire túlságosan nagy hatással van a ringó vetés, az alföldi róna szépsége és gazdagsága. Minden ékesszólását latba vetette, hogy más­ra terelje gondolatait. — MűVatok neked olyan kolhozt, ahol nem minden fenékig tejfel — mondta —, ahol az emberek többet sírnak, mint esznek ... Feri homályosan érezte, hogy ez­úttal Ossmitseh magyarázatába hiba csúszott. „A gyakorlat valahogy más­ként fest, mint az elmélet, a kettő nem fedi egymást; hézagok és repe­dések mutatkoznak rajta." Tehát innen ered a félismerés; az tőén. Az olvasó ugyanis minden további nélkül megérti a polgári humanizmus eszméitől áthatott Fabrici-család világ­polgár fényében- pöffeszkedését, azonban aligha segíti ez Fabrici Feri rokonszen­ves egyéniségének pozitív vonásait. Pe­dig Feri jő érzékű ítéletei sokszor szinte meglepik az embert. Mert mi a haza? — tehetnénk fel ezekután a kérdést. S ha nevelői szempontból az Író meg is oldja ezt a feladatot, vajon a művészi ábrázolás is hibátlan eszközöknek ör­vendhet?! És ami ugyancsak nem lé­nyegtelen: az ilyen epizódszerű megol­dások talányossá tehetik a regény hősé­nek tetteit. E gondolat kapcsán akarat­lanul is Pluhá?: Ha elhagysz regényének kitűnően megformált Honzikja jut eszem­be, akinek lelkében az idegenlégió vi­szontagságai között csap magasra hazája iránti szeretete, és a „szabadvilág" itt formálja gyűlöletté benne a hazájukat találkozom, mindig megemelem a ka­TÖTH MIHÁLY M artin barátom, aki már a háború előtt képesí­tett műszerész volt a prágai Kŕížikben és most az abból fejlődött Ipari Automatizáció Nemzeti Vállalat technológu­sa, ha időnként találkozunk, mindig roppant tanulságos gondolatokra figyelmeztet. Nem is csoda. 53 évével ren­getek élettapasztalatot gyűj­tött, technikusi képesítést szerzett, országszerte megbe­csült újító, három évtizede kommunista, üzeme alapszer­kezetének az elnöke, sokat olvas csehül, oroszul, néme­tül és magyarul. Állandóan szívja * magába a legújabb szakismereteket. Megérdemel­ten volt tanulmányúton a Szovjetunióban, a Német De­mokratikus Köztársaságban és a Magyar Népköztársaság­ban. Persze, a hazai üzeme­ket is szorgalmasan látogatja. Miről beszélgettünk legutóbb? Arról, hogy most már lé­nyegében utána vagyunk az üzemek belső átszervezésé­nek. Szakmunkások szézezreit állítottuk „csatasorba". Nagy­jából már sehol sem hiányzik a hozzáértő dolgos kéz az üzemek korszerű gépi felsze­relései mellett. De ez nem elég. Még tovább akarunk jutni. Még jobban uralni Szélesedő látókör akarjuk a modern technikát, hogy gépeink és minden gyártmányunk vetekedhessen a világpiacon a legmagásabb műszaki színvonallal. Egyet­len mondattal kifejezve: tö­kéletesíteni akarjuk a mun­ka stílusát. Ez újabb gondolatokat éb­reszt, határozottabb cseleke­detekre ösztönöz. Ezért tanul tovább a mérnök, a techni­kus, a jó szakmunkás. De szükséges-e, hogy minden egyes gyár maga kísérletez­zen azzal, amit mások eset­leg már megoldottak? A szo­cialista termelésnek éppen az az egyik nagy ütőkártyá­ja, hogy megszűnik az egy­mással konkurráló vállalatok titkolózása, közkinccsé válik az újítás, a találmány, a jő munkamódszer. Az eredmények már jelent­keznek. örvendetes, hogy mind gyakrabban keresik fel egymást a rokonvállalatok küldöttségei. Azt tapasztaljuk, hogy a nagyszámú résztvevő­vel szervezett értekezletek­nél is hasznosabbnak bizo­nyul, ha két-három gyár szakemberei, legjobb munká­sai elbeszélgetnek egymással, a helyszínen tanulnak egy­mástól. De nem csupán a hazai tapasztalatokból akarunk ta­nulni. Ezért vállalataink kö­zül mind többen építenek ki közvetlen kapcsolatot a ha­sonló profilú szovjet és más szocialista állam üzemeivel. Ezért járnak barátaink a mi üzemeinkbe és ezért jár ­hogy csak egyetlen példát említsünk - Otta Vlach, a szocialista munka hőse és a többi kiváló dolgozónk a szovjet és a baráti országok üzemeibe. Tanulni és taníta­ni. Egyszóval tapasztalatcse­rére. Persze, jó dolog külföldre utazni. Személyesen tanulni. Csakhogy erre még sincs módja mindenkinek. Viszont ki ne tanulmányozhatná a külföldi szakkönyveket, fo­lyóiratokat? Csak annyi kell ehhez, hogy az üzem veze­tősége megrendelje a legfon­tosabb, legérdekesebb szak­irodalmat. Mindig hasznosnak bizonyul a Szovjetunióból, a népi demokratikus országokból és a tőkés országokból rend­szeresen érkező szakirodalom böngészése. S minthogy min­denki nem ismer idegen nyelveket, a legtöbb üzem­ben megszervezik a fontos szakcikkek lefordítását. Tagadhatatlan, hogy nehéz az idegen ny»lv elsajátítása. Mégis csak nagy könnyebbség azonban, ha az ember nem kizárólag az anyanyelvén ol­vashat. Legalább oroszul kell tudni. A kiváló szakirodalom orosz nyelven rendszerint megkapható. Ha meg éppen úgy adódik, hogy valaki egy külföldre induló gyári kül­döttség tagja lehet, csak ak­kor látja igazán hasznát az útnak, ha nyelveket tud, s őszintéa az üzemben, vagy akár a fehér asztalnál egy pohár bor mellett elbeszél­gethet az ottani barátokkal, elvtársakkal. Az orosz nyelv tudása egyre nagyobb terüle­ten szolgál segítségül. Ezért is jő az orosz nyelvtartfolya­mok szorgalmas látogatása. Milyen tanulságot szűrhe­tünk le a meghitt beszélge­tésből? Egyre inkább tágul az ipari dolgozók látóköre. Az egyéni kezdeményezésen túl ez ma már általános köve­telmény. Magától értetődő feladat. Szükségesség. SZILY IMRE azonban mocskon, ocsmányságon, — szabotázs és kémtevékenységkísérle­tén — keresztül vezet. Csak ezeken keresztül juthat el abba a tátraalji erdészlakba, ahol a ház tündéje irán­ti vonzalom tetté érleli az emésztő gondot: „Hátha még van mentség, még nem késő!" S amikor ki tudja ejteni az életigenlést jelentő — „Nem megyek veled, százados úr!" — sza­old.) A néphez való hűségnek és helyt­állásának nagyszerű bizonysága ez! A regény végső kicsengése a hazasze­retetre való képesség vagy képtelenség. Az író jő érzékkel kerüli a sematizmust, a szólamos hazafiságot, s aprő, minden­napi jelenségeken bizonyltja, hogyan születik a bizalom, a hit, hogyan ébred a szeretet és a ragaszkodás Feriben » haza iránt. Az ábrázolás eszmei és mű­vak aí' /égeredményben ítéletet is Interlltísa MOnb(m néha esa k ro­mond. ítéletet a fasizálódó „szabad­világ" farkaserkölcsére, s a Richter tanár uraknak arra a pimasz-ember­telenségére, mely a humánumot „a gyöngék és a gyávák eszményévé" kárhoztatja, és amely őt hazája s népe árulójává akarta aljasítani. .Szívet cseréljen az, aki ha­konítő. de nem azonos képességnek tű­nik. Példaként Brezina Iván alakiát em­líthetem. 6 az első. aki „önmagára lelt". Származása, akárcsak Ferié: értelmiségi. A sértett önérzet — nem veszik fel az egyetemre — kergeti Ossmitseh és úgy látszik egyben a félszegség karjaiba is. Fellépése, Ferivel való találkozása szinte zát cserél" — mottó-sugallta szánalmas. Csak a fenyegető levél nyo­cím — telitalálat: érzékelteti az al­kotói programot, és summázza a re­gény mondanivalóját. Egri Viktor a tapasztalt író rutinjával nyúlt a té­mához, s nem kisebb célt tűzött ma- {érf l hazaszeretete. mán és a pártbizottságon tett vallomá­sában csillan meg benne a bűnszövetke­zettel leszámolni tudó ember bátorsága, s az ország iránt felelősségre ébredő ga elé, minthogy a történelmi ko­vászból olyan alakokat gyúrjon, aki­ken keresztül nemcsak a roppant tör­ténelmi viharzás válik érzékelhetővé, hanem — és ez ugyancsak érdemdú­sitó — a történelmi és a politikai mondanivalóval szoros egységben ol­dódnak meg az egyéni és közös prob­lémák. A széles horizont láttatásának szándéka különös epikai módszert sugalmaz. Hősének, alakjainak egyé­niségét fokozatosan bontja ki, tulaj­donságaikat lassan fejti szét. Az ese­Ami a regény nyelvezetét illeti, erről röviden annyit: szép a sző ízes. nem kopott értelmében. S ezt Egritől már megszoktuk. K étszer olvastam át a könyvet, és mind a kétszer tetszett. Bár Pluhár nagyszerű regénye (Ha elhagysz), és Kohout (A lejtő) filmje témában megelőzte Egrit, tartalom­ban, mondanivalóban mégis tud újat, sajátosat adni. Még hozzá a jó re­gény szintjén. FONOD ZOLTÁN tJJ SZÖ 3 * 1961. január 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom