Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-01 / 1. szám, vasárnap

f Mit hoz a holnap? t mi 6}, a '— r ber él a föl­dön; a kérdés mindig izgató, mindig akutális. Lapozzunk hát bele a holnap könyvébe: ismerkedjünk meg ha­zánk holnapjával, a harmadik ötéves terv célkitűzéseivel. Korunk a technika gyors fejlődé­sének korszaka. Oj iparágak szület­nek és fejlődnek rohamléptekkel, új gépek, új közszükségleti cikkek je­lennek meg. A kémia gyors behato­lása a termelés szinte valamennyi ágába, az automatizálás térhódítása, a repülés és rakétatechnika szédü­letes fejlődése, az atomenergia békés célú hasznosítása, mind-mind a kö­zelmúlt éveinek eredménye. A modern technika száműzi a ne­héz fizikai munkát és új energia­forrásokat nyit meg, áttöri a Föld vonzóerejét és meghosszabbítja az emberi életet. Tudósok, műszakiak serege dolgozik azon, hogyan lehet­ne minél kevesebb emberi munkával kielégíteni a termelés és a fogyasz­tás szükségleteit, hogyan lehetne a természet erőit még teljesebben az ember szolgálatába állítani. Világmé­retű verseny tanúi vagyunk, s e ver­senybén két társadalmi rendszer — a kapitalizmus és a szocializmus — küzd egymással. Melyik gazdálkodási mód biztosít nagyobb jólétet, embe­ribb életet — ezt dönti el a törté­nelmi versengés s a győztes épp ezért nem egyszerűen a haladóbb íársadalmi rendszer, hanem az em­beriség lesz. Népünk hatalmas hozzájárulását jelenti ehhez a versenyhez népgaz­daságunk harmadik ötéves terve, amely „a fejlett szocialista társa­dalom népgazdaságfejlesztési terve teljesítésével megteremtjük annak előfeltételeit, hogy áttérjünk a kom­munizmus építésére." felépítése új, jobb feltétele­IA HOLNAP KÜSZÖBÉN 1 I I | A szocializmus ket teremtett hazánk termelő erőinek kibontakoztatására. Csehszlovákia né­pe történelmileg rövid idő alatt~meg­oldotta a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet valamennyi problémáját. „A társadalom további fejlődésének szükségleteivel össz­hangban megtettük az első lépése­ket népgazdaságunk nagyméretű mű­szaki újjászervezése felé, amely va­lamennyi ágazat műszaki színvonala gyors emelkedésének új szakaszát nyitja meg..." — állapította meg Siműnek elvtárs a CSKP országos konferenciáján. A harmadik ötéves terv — melyet a közelmúltban ha­gyott jóvá a Nemzetgyűlés — me­rész gazdasági programot dolgozott ki az 1961—1965-ös évekre. Az ipar részére azt a feladatot tűzte ki, hogy termelését 1965-ig mindenek­előtt a munkatermelékenység növe­lésének további lényeges meggyorsí­tása alapján — 1960-nal szemben 56 százalékkal fokozza. A második ötéves terv hasonló irányszáma 54 százalékos fejlődést jelölt. Az előző évek termelési eredményeit lényege­sen felülmúlja a fejlődés ezen irány­száma. Míg a második ötéves terv 1946-eal szemben a termelés terje­delmének 3,6-szoros növekedésére számított, addig a harmadik ötéves terv már 5,7-szeresét teszi ki az 1948-as színvonalnak, A népgazda­ság fejlődésének ütemét azonban még szembetűnőbben jellemezhetjük az egyes termelési ágak összehason­lításával: Mértékegység 1951—55 1956—80' 1961-65 .4 termelés emelkedése a harmadik ötéves tervben széntermelés mill. tonna 190,9 256,0 315,0 59,0 (kőszénre számítva) villany mill. tonna 62,9 100,0 164,0 64,0 acél mill. tonna 20,3 28,5 45,0 16,5 cement niill. tonna 12,0 20,7 36,5 15,8 traktor ezer db. 43,5 124,8 204,0 79,2 műtrágya ezer t. 580,0 1147,0 2300,0 1153,0 műfonal ezer t. 183,0 273,0 412,0 139,0 a Uovmojji, ötéves terv nemcsak a narmaaiK az etóttünk állóö t év tervét jelenti. Általa kedvező felté­teleket teremtünk népgazdaságunk további fejlesztéséhez. Hisz a harma­dik ötéves terv folyamán olyan új gyárakat, üzemegységeket építünk, melyek nagy mértékben befolyásol­ják majd a következő évek termelési eredményeit, a fejlődés még meré­szebb célkitűzéseit. Hisz ha csak a kohászatot vesszük, akkor is láthat­juk a fejlődés hatalmas arányait. Ke­let-Szlovákiában felépül a Kohómü, kohászati segédtermelő üzemek épül­nek Hlohovecen, Veselí nad Moravé­ban és Jihlaván, Sereden új nikkel­kohó épül, jelentősen kibővül a vít­kovicei Klement Gottwald Vasmű, a kunčicei Klement Gottwald Üj Kohó­mű s más üzemek. És így sorolhat­nánk tovább az épülő új üzemeket, gyárakat. A harmadik ötéves terv nagyará­nyú beruházásai páratlanok hazánk történelmében. Az első ötéves terv­ben kb. 93 milliárd koronát fordítot­tak erre a célra, a másodikban már kb. 201 milliárdot, a harmadik öt­éves terv pedig mintegy 322 milliár­dot irányoz elő a beruházásokra. Az ipar és különösen a gépipar feladata, — ez utóbbinak kulcsfon­tossága van, — egyáltalán nem csök­ken « szocializmus győzelme után hazánkban, sőt lényegesen emelke­dik. Iparunk egyik fő problémája az ipar anyagi bázisa. Főképp arról van szó, hogy elérjük iparunk leg­jobb szerkezetét, amely megfelel adottságainknak és a nemzetközi szocialista munkamegosztás elveinek, hogy maximálisan felhasználjuk a legelőnyösebb természeti feltétele­ket nemcsak hazánk, hanem az egész szocialista tábor szükségleteinek ja­vára. A kohászat mellett különösen a vegyiparra hárul komoly feladat. A vegyipar termelését 1965-ig leg­alább 97 százalékkal növeljük 1960­hoz képest. Számolunk azzal, hogy a harmadik ötéves terv végén kezd­jük meg számos nagyüzem építését műtrágya, műfonál és egyéb műanya­gok gyártására, melyek teljes kapa­citással csak a negyedik ötéves terv időszakában dolgoznak majd. Már az elmondottakból is kiderül, hogy a legközelebbi 10 év alatt a hatalmas fejlődés távlata áll iparunk előtt, melynek anyagi bázisát a har­madik ötéves tervben teremtjük meg. melési átlaga. 1970-ben pedig egy lakosra már több mint ezer kilo­gramm acéltermelés jut. Öriási, de egészen reális számok ezek, mert a szocialista társadalom objektív gaz­dasági törvényszerűségeinek a kapi­talista társadalommal szemben bebi­zonyított kétségtelen fölényéből kö­vetkeznek. A szocialista társadalom egyenle­tes fejlődése érdekeit veszi figye­lembe pártunk gazdasági politikája, amikor hangsúlyozza, hogy a népgaz­daság egyes ágazatainak, különösen a mezőgazdaságnak és az építészet­nek a színvonalát az ipar színvona­lára kell emelni. Ebből a szempont­ból nagy jelentőséggel bír a külön­böző munkaeszközök készítése, ami az ipar, különösen a gépipar haté­kony hozzájárulását tételezi fel. Ugyanis az ipari munkások sokkal jobban vannak felszerelve termelési technikával, mint a szövetkezeti pa­rasztok, vagy az építészet dolgozói. Márpedig az építészet is nagy fel­adatokat vállalt magára. Az 1961— 1965 -ös években az építkezési mun­kák 206 milliárd korona értéket kép­viselnek, azaz 41 százalékkal nagyob­bak lesznek, mint a második Ötéves tervben. Az építkezési termelés nö­vekedését 93,8 százalékban a munka­termelékenység növelésével érjük el, emellett e növekedés kétharmadát a műszaki fejlődés biztosítja. 1965-ig lényegében befejezzük a földmunkák gépesítését; a földmunkákat 85 szá­zalékban, a betonozó munkákat 75 százalékban komplexen gépesítjük. ( Tekintsük 0rsz á9 0 s feladatnak, a 1 mezőgazdasági ter­| Ha mérlegeljük latot és ha a csehszlovák ipar színvo­nalát összehasonlítjuk az iparilag leg­fejlettebb tőkés államokban elért szín­vonallal, akkor látjuk, mily felada­tokat kell megoldanunk. Például ha­zánk iparának termelékenysége ma nagyobb mint Angliáé, vagy Francia­országé, és a Német Szövetségi Köz­társaság mögött csak néhány száza­lékkal marad el. Kitűzött távlatunk, a termelés növekedésének feltétele­zett üteme és a 42 órás munkahét bevezetése megköveteli, hogy lénye­gesen nagyobb munkatermelékenysé­get érjünk el, mint az említett fej­lett európai kapitalista államok. A soron következő években tehát az a feladat áll előttünk, hogy gaz­daságilag ne csak utóiérjük, hanem jóval túl is szárnyaljuk a legfejlet­tebb kapitalista államokat. Az előze­tes számítások azt mutatják, hogy az egy lakosra eső termelés hazánk­ban lényegesen magasabb színvonalat ér el, mint bárhol a világon. 1965­ben pl. 10,5 millió tonna acélt kell gyártanunk. Ez lényegesen több lesz, mint az USA egy személyre eső ter­melés lényeges és tartós növelésé­nek, hatékonysága fokozásának biz­tosítását; enélkül nem érhetjük el a népgazdaság arányos fejleszté­sét... Fordítsunk nagyobb gondot a földre — a mezőgazdaság alapvető termelő eszközére". Ezekkel a szavakkal jellemzi ar országos pártkonferencia határozata a mezőgazdaság előtt álló soron kö­vetkező feladatokat. A harmadik öt­éves terv a mezőgazdasági termelés 22,8 százalékos növekedésével és a munkatermelékenység 53 százalékos emelkedésével számol. E feladatok teljesítése megköveteli, hogy foko­zottan és komplex módon gépesítsük a fő mezőgazdasági növények ter­mesztését és bevezessük a mezőgaz­daságba a munka irányításának és szervezésének leghaladóbb nagyüzemi termelési formáit. A harmadik ötéves terv — főként a szövetkezetek számára — kezdetét jelenti annak, hogy utóiérjük iparunk fejlődését. Az a tény, hogy a mező­gazdasági termelés nem növekedett olyan gyorsan, mint azt a népgazda­sági tervek feltételezték, komolyan akadályozza az életszínvonal terve­zett emelését, főként az élelmiszer­árak leszállítását. A harmadik ötéves tervben gép­iparunk csaknem 90 százalékkal több gépet szállít a mezőgazdaságnak, bői 40 ezerrel a tehénállomány. Mi­lyen komoly feladatról van szó, mu­tatja az is, hogy a második ötéves tervben a szarvasmarhaállomány évente kb. 50 ezerrel gyarapodott, míg a tehénállomány egyáltalán nem növekedett. A terv ugyanakkor fel­tételezi, hogy 1965-ben egy tehénre számítva elérjük a 235C literes tej­hozamot. A harmadik ötéves terv éveiben valamennyi szarvasmarha és sertés megfelelő istállóban lesz elhelyezve és nagy mértékben bevezetik az dj technológiát. Egy hektárra átlagosan 177—178 kg húst termelünk, (éld­súlyban), és 746 titer tejet. Földműveseink szocialista köte­lezettségvállalásai az ötéves terv négy év alatti teljesítésére méltén töltenek el bennünket bizalommal, A második ötéves terv sikeres be­fejezése jó alapot nyújt a jövő fe­ladatai valóra váltásában, amihea pártunk minden támogatást megad. Tájékoztatásként említsük jimeg, hogy a mezőgazdasági beruházások értéke meghaladja a 42 milliárd koronát, vagyis 3,4-szerese az e!«6 ötéves terv, és 42 százalékkal na­gyobb a második ötéves terv mező­gazdasági befektetéseinél. Í A fjekbe n ZT^TrlC­mint a második ötéves tervben (eb­ből 112 ezer traktort, 150 ezer pót­kocsit, 11 ezer gabonakombájnt, 10 ezer répakombájnt, 27 500 silókom­bájnt) és más gépekkel gyarapodik a szocialista mezőgazdaság gépállo­mánya. Ilyenformán csökken majd az egy traktorra eső földterület nagysága. Ma 65 hektár szántóföld az egy trak­torra eső országos átlag, 1965-ben már csak 33 hektár lpsz. A gabona­kombájn esetében 149 hektár, a ku­koricánál 39 és a silókombájnnál pe­dig 13 hektár lesz az átlag' A vegyipar fejlődése és tetemes segítsége révén egy hektár mezőgaz­dasági földre több. műtrágya jut, mint amennyit Dánia mai fogyasz­tása kitesz, messzi túlszárnyalja Franciaországot,. s megközelítjük — az egyébként igen fejlett vegyipar­ral rendelkező — Német Szövetségi Köztársaság műtrágyafogyasztását. Tiszta tápanyagban számítva 131,5 kg a terv, csaknem kétszerannyi, mint 1960-ban. A magasfokúan belterjes mező­gazdaság elérése Szempontjából fon­tos feladat hárul az állattenyésztésre is. Földműveseink feladata, hogy a harmadik ötéves terv időszakában évente 83 ezerrel növekedjék a szarvasmarha átlagos állománya, eb­tunk. S mennyit hozhatnánk mén fel. Nem szóltunk arról, hogy az iskolaügy, a kultúra, a népneveié* és a testnevelés fejlesztésére két­harmaddal több eszközt fordítunk, mint a második ötéves tervben. Art sem említettük, hogy az egészség­ügyre és a szociális biztosításra fordított befektetés a kétszeresére emelkedik. Vagy hogy 1962 végén üzembe helyezik a Préga-Moszkva­Berlin koaksziális kábelvonalat két irányú nemzetközi és belföldi táv­beszélés céljaira, valamint a feke­te-fehér, esetleg színes televízió* műsorok közvetítésére. Sokat építünk a könnyűiparnak, sokad ad a terv a közlekedésnek, az élelmiszeriparnak... Ugyan ki győzné mindazt felsorolni, ami je­lenünkből kinőve holnap már • szorgos, dolgos kezek munkája nyo­mán tervből, elképzelésből valósé* got teremt. Nem kergetünk légvárakat — amft elhatároztunk, annak véghezvitelére képesek is vagyunk. És elvégez-­ztik! Meglesz a Kbtíómü éppúgy, mintahogy hovatovább eltűnik a vá­ros és falu közti különbség is... 1965-ben ezek a számok már a tények nyelvén beszélnek. A meg­valósult tervek, beruházások képét öltik magukra. ... Elébe mentünk a holnapnak A terv — így nagy vonalakban is — megragadó, lelkesítő. A megvalósí­tás most rajtunk áll. Munkánkon múlik, hogy milyen lesz a holnap. <í> ÜJ SZÖ 3 * IMI. január L

Next

/
Oldalképek
Tartalom