Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-22 / 22. szám, vasárnap

Hruscsov elvtárs az SZKP KB plénnmának január 17-i ülésén (Folytatás a 3. oldalról) és más köztársaságokban és területeken. A tatejjavltSsl munkák nagysága legyen arányos gazdasági lehetőségeinkkel és előnyösségük szabja meg, mennyiben szükségesek. Az öntözési munkálatok terjedelme a lehető legbővebb legyen. Az öntözés lehetővé teszi, hogy mindenkor kellő mennyiségű értékes mezőgazdasági terményhez — gyapothoz, rizshez, kukoricához jussunk. lehetővé teszi az állati termékek — a hús, a tej, a vaj és a gyapjú termelésének lényeges növelését Is. Az öntözött földeken egy — másfél milliárd pud szemesterményt — de ha kell, még többet is nyerhetünk. Ez azt jelenti, hogy gabonaszükségletünk 30—40 százalékét a szárazságtól és kedvezőtlen természeti jelenségektől függetlenül az öntözött földterületek termésének garantált betakarításával fedezhetjük. Vannak-e ilyen földjeink? Vannak. Hol? Természetesen a legésszerűbb azokon a területeken eszközölni beruházásokat az öntözésbe, ahol ezek a leginkább kifizetődnek. Ilyen területek Közép-Ázsiában, a az OSZSZSZK déli részén, Ukrajna és Grúzia délvidékén, Azerbajdzsánban és Örményországban vannak. A Távol-Keleten is nagy lehetőségek vannak a mezőgazdasági termelés, különösen a rizstermesztés növelésére. Itt elsősorban talajjavításra, lecsapolásra van szükség, mivel ez nedves övezet. Fontos a terep kiegyenlítése. Valószínűleg gátakat kell emelni a földek elöntésének megakadályozására. Világosan látni kell, hogy az öntözött földterületek nagyarányú kibővítése épp olyan erőfeszítést követel, mint amilyet a szűzföldek megművelése követelt. Természetesen ehhez nagy beruházásokra és sok időre van szükség. Valószínűleg nem öt, hanem sokkal több év kell majd e nagyszabású öntözési program megvalósításához. Ki kell dolgoznunk és következetesen teljesítenünk kell ezt a programot. Éppen most folynak rajta a munkálatok. Az öntözési munkálatok fejlesztése szempontjából' az is kedvező, hogy mindezek a Volga és a Dnyepr vízmedencéjében létesítendő vízierőművek építésével elválaszthatatlan kapcsolatban valósulnak meg. Sokat kell még tennünk a Volga és a Dnyepr deltájának a kihasználására. Szerintem még a Duna deltájának kihasználására is. Ott persze egybe kell hangolni a munkálatokat a román elvtársakkal, hisz a Duna deltájának kihasználása előnyös mindkettőnknek. Dél-Ukrajnának igen kedvező feltételei vannak az öntözés bevezetésére. Nézzük például Krímet. Krim sztyeppes részét egészen öntözötté tehetjük és nagy hozamokat érhetünk ott el. A Dnyepr vize a Fekete-tengerbe ömlik. Ezt a vizet felhasználhatjuk DélUkrajna és a Krim öntözésére. Kitűnő ott a föld, sok a napfény és meleg. Az ország déli részének is hasonló kedvező feltételei vannak. Ha meg akarjuk oldani az öntözés kérdését, sok új hidrotechnikai létesítményt kell építenünk az ország különböző részein, például fel kell építenünk a nurai vízierőművet. Ezzel kapcsolatban azt akarom mondani, hogy még mindig roszszul ismerjük hazánkat és óriási gazdag természeti kincsforrásait. Ha jobban ismernénk, akkor már régen beruháztunk volna mindenek előtt a nurai és a türkmén vízierőmű építésébe, s nem kezdtünk volna előbb Szibériában építeni. Ott is létesítenünk kell vízierőműveket, de csak később. Vegyük például a bratszki vízierőművet. Nemsokára befejezzük, de eddig még nincs ki felhasználja az erőmű elektromos áramát. Az erőmű lehetővé teszi fafeldolgozó üzemek, vegyiüzemek és alumíniumgyárak építését. De ugyanazt Üzbekisztánban és Tádzsikisztánban is megtehettük volna. Sőt ott még jobbak az éghajlati viszonyok A vízierőművek építésével egyidejűleg az alumíniumipart is fejleszthettük volna, mivel megtalálható ott a szükséges nyersanyag. Nádfeldolgozó cellulozegyár is építhető ott. Már pedig hihetetlenül gazdag nádasok terülnek el ezeken a részéken. Ezenkívül két — vagy h$rom millió hektár öntözött földhöz juthatnánk. Van fogalmuk, mit jelenj; ennyi öntözött föld Türkmenisztánban, Tádzsikisztánban és Üzbekisztánban! Ha rizst termelnek a hárommillió hektáron, akkor ez több mint 900 millió pud rizst jelent 50 mázsás hektárhozam mellett. Most pedig nézzék meg, milyen sikereket érnek el a legjobb rizstermesztők ezeken a részeken. Hektáronként 73 - sőt 83 mázsa rizst takarítanak be. De az ember nem mindig jön rá mindjárt az észszerű megoldásra. Jó, hogy most bár késve helyesen látjuk a vízierőművek építése kibontakoztatásának, de elsősorban az efajta beruházásoknak módját. Nagy jelentőségű lesz a sztálingrádi és kubisevi öntözőhálózat kiépítése. S négzék a Pecsora és a Vicsega északi folyók Kámán keresztül a Volgába való levezetésének problémáját. Nagyszerű feladat ez, elvtársak. Híres tudósunk és építőnk, a megboldogult Szergej Jakovlevics Zsuk, aki valaha foglalkozott ezzel a kérdéssel, egyszer azt mondta nekem, hogy ezeknek az Északi-Jegestengerbe torkoló folyóknak a vizét a Kaspi-tengerbe lehetne vezetni. Ha ezt megvalósítjuk, annyi villamosenergiát termelhetünk a Kámän és a Volgán épült erőművekben, amennyit a kujbisevi vízierőmű szolgáltat. Mint tudják, az állam 12 milliárd rubelt fordított a kujbisevi vlzierőmü építésére, ezzel szemben a Pecsora és a Vicsega vizein létesítendő objektumok - melyek a mi elképzelésünk szerint szabnak irányt a Pecsora és a Vicsega folyásának - építéséhez a szakértők szerint körülbelül 6-7 milliárd rubel szükséges. Ez azt jelenti, hogy a meglevő erőmüvekben, például a volgai Lenin Erőműben a fele áron termelhetünk vlllamosenergiát. Ezenkívül az ilyen objektumok építése lehetővé teszi az állandóan süllyedő Kaspi-tenger szabályozását. Azt is látnunk kell, hogy új, gazdaságilag előnyös víziutat is nyerünk a faszállltésra az erdőkben gazdag északi részekből az ország déli részeibe. E kérdés megoldása más előnyöket is tartogat például a vlziforgalomban. Hisz déli tengereinknek összekötő útjuk lesz az Északí-Jegestengerrel. Látják milyen lehetőségek nyílnak előttünk. S ma ezzel elég jól megbirkózunk: A kellő objektumok építésére nem kell annyi fém, mivel ott főként földmunkákról és csak kisebb részben betonozásról lesz szó. A korszerű technikával pedig elég jól el tudunk végezni ilyen nagyszabású földmunkálatokat is. (Taps.) Természetesén gazdaságossági és technikai szempontból is alapos számítást kell végeznünk. Dél-Ukrajnában, Észak-Kaukázusban és a Kaukázuson tűi is öntözőrendszereket kell létesítenünk. Ismétlem, gondosan meg kell vizsgálni e problémákat, elő kell készíteni a műszaki és gazdasági számvetéseket. Az öntözött terlileteken elsődlegesen kell termeszteni a legkifizetődőbb terményeket. A gyapottermesztő vidékeken mindenekelőtt a gyapotcserje termesztésére kell felhasználni az öntözött földeket. A gyapotcserje a legelőnyösebb gazdasági termény. Íme néhány számadat, melyet e kérdés szakértői készítettek el kérésemre. Hektáronként 20 mázsás nyersgyapothozam esetén: 4840 méter textilt. 172 kg gyapotolajat, 452 kg olajpogácsát, 30 kg szappant, 70 kg gyapotport, 160 kg vetőmagot nyerhetünk. Az egy hektáron elért termékmennyiség értékesítéséből eredő általános jövedelem új pénzben 4540 rubelt, a nyersgyapot termesztésére és a belőle készült termékek előállítására fordított költségek pedig 1762 rubelt tesznek ki. A hektáronkénti tiszta jövedelem tehát 2778 rubel új pénzben, azaz 27 760 rubel régi pénzben. Viszont a vezető kolhozok nem 20. hanem 40 mázsás hektárhozamot érnek el a gyapotból. S mit jelent 40 mázsás hektárhozam'? Kétszer annyit, és a termék értékesítéséből eredő jövedelem 9080 rubelt tesz ki új árban. A gyapottermesztésre és a termékek feldolgozására fordított kiadások ebből 3524 rubelt képeznek. Tehát a kolhoz, vagy szovhoz hektáronként 5556 rubel tiszta jövedelemre tesz szert új pénzben, azaz 55 560 rubek nyer régi pénzben. Ehhez megjegyzendő: 40 jnázsás hektáronkénti gyapothozam mellett a gazdaság 904 kg olajpogácsát nyer, ami 960 takarmányegységet, vagyis mintegy 10 mázsa zabot jelent. Az olajpogácsa takarmánykénti felhasználásával 820 kg tej vagy 2 mázsa hús nyerhető. Ezért azt mondjuk: szabad utat a gyapotcserjének! (Taps.) Bizonyára elsősorban az üzbégek, tadzsikok, kirgizek, türkmének és más gyapottermesztők tapsolnak. De ez nem a lokálpatriotizmusnak a megnyilvánulása, elvtársak, hanem azt tükrözi, hogy jól megértik a kérdést és az állami érdek szempontjából kezelik, amikor azért harcolnak, hogy több gyapotot termesszenek az öntözött ifö'deken (Taps.) Az öntözés a parasztok régi vágya, mely most teljesül. Most rendkívül megnagyobbodtak a lehetőségeink az öntözött terUletek bővítésére. Azelőtt csak az öneséses öntözés volt a célunk. A technika és a tudomány jelenlegi fejlődését tekintve már nem fogunk függni az öneséses öntözéstől. Erős szivattyúkat állíthatunk fel. felhasználhatjuk a villamos energiát, kellő magasságba juttathatjuk fel a vizet, hogy öntözhessük a legjobb földeket. A közgazdászok és öntözési szakértők előzetes számításai szerint ez még olcsóbb lesz az öneséses öntözésnél. Az öntözés lehetővé teszi, hogy újabb lépést tegyünk a mezőgazdaságban az intenzivebb gazdálkodásunk bevezetésére. Nagy jövő vár a nagyszabású öntözésre. A burzsoá közgazdászok azt állítják, hogy állítólag túlnépesedés veszélyezteti az emberiséget. Ezek az emberek vagy nem értik meg vagy szándékosan elferdítik és bagateltzálják a nép élelmezése biztosításának lehetőségeit. A tudomány és a technika vivmányainak helyes felhasználásával korlátlan lehetőségek nyílnak az élelmiszertermelésre. NézzUk India példáját. Az ország lakossága nem azért éhezik, mintha India nem tudna kellő mennyiségű élelmiszert termelni, hanem azért, mert India gazdaságilag elmaradott, mert a gyarmatosítók kifosztották és visszavetették gazdasági fejlődésében. Ha vlllamosenergiát és szivattyúkat kap India, kellő magasságba vezetheti fel a vizet és öntözheti a földeket. Hisz Indiának óriási víztartalékai vannak. Ha ezeket jól felhasználják, sok-sok millió hektár kiszáradt földet öntözhetnek és gazdag termést takaríthatnak be. Így van ez minden ázsiai és afrikai országban, mindenütt termelhetnek élelmiszert. így azután az emberiségnek nem kell félni a túlnépesedéstől (élénk derültség, taps). A mi országunkban ez egyáltalán nem probléma. Valóban kimeríthetetlen tartalékaink vannak. A kolhozok és szovhozok átlag még csak 10 mázsás hektárhozamokat takarítanak be. Ha azonban kellő mennyiségű műtrágyát juttatunk nekik, ugyanazokról a földekről 25—30 mázsás hozamokat takarítunk be. S milyen óriási lehetőségeket rejteget a kukorica? Gondoljanak rá, milyen nagy hozamokat értek el Mark Ozernij, Pencso Pencsev és. más híres kukoricatermesztők! Ebből láthatják az élelmiszertermelés távlatait. Az öntözési programon klvlll ki kell dolgoznunk a műtrágya- és egyéb vegyszergyártás — a gyomölők, u húgyanyag, baktériumtrágya és egyéb szükséges vegyszerek gyártási tervét. Be kell vezetni a fokozott gyorsasággal működő erős traktorok gyártását és növelni kell a kombájnok és egyéb mezőgazdasági gépek gyártását. Elvtársak! Távlati kérdésekről beszéltem. Most az a fontos, hogy a meglevő lehetőségeket felhasználjuk a szemes termények, ipari növények, a hús, a tej és egyéb termékek termelésének hatékony növelésére már az idén és a legközelebbi években. Nem lehet csak ígérni szép távlatot a népnek. Arra kell törekedni, hogy az embereknek már ma elég tej, hús és egyéb termék jusson. Mihaszna képzelödéssel ér fel az, ha ígérgetünk, távlatokról álmadozunk, de semmit sem teszllnk e távlatok elérésére. A papok azt állítják, hogy ki minél többet szenved a földön, annak e menynyek országa lesz a jutalma halála után. Nem szabad, hogy olyanok legyünk, mint a papok, erre nincs jogunk. Legyünk mindig kommunisták, olyan emberek, akik szilárdan állnak e földön, itt c földön gondoskodnak az emberek jólétéről és nem ígérnek mennyei boldogságot. Főként pedig ne tegyünk meddő ígéreteket, hanem oldjuk meg a feladatokat, tegyünk meg mindent, hogy jobban biztosítsuk az emberek szükségleteit, (taps). II. Növeljük a tudomány és a haladó tapasztalatok szerepét a mezőgazdaság fejlesztésében Elvtársak! A beszámolókban és a plénum résztvevőinek felszólalásaiban sok értékes javaslat hangzott el. Konkrét intézkedéseket javasoltak a mezőgazdaság jobb irányítására, a meglevő tartalékok még jobb felhasználására. Szeretnék hozzászólni a mezőgazdaság irányításának néhány kérdéséhez és a legfontosabb mezőgazdasági termékek termelése növelésének sürgető feladataihoz. Mindenekelőtt szólni szeretnék a földmüvelésügyi minisztérium és helyi szervezeteinek átszervezéséről, a tudomány és a haladó tapasztalatok szerepének megnövekedéséről a mezőgazdaság fejlesztésében, a mezőgazdasági termékek felvásárlásának megszervezéséről, a kolhozok i gép- és trágyaellátásáról, a mezőj gazdasági termékek értékesítésének értékesítő szövetkezetek és más értékesítő szervezet útján történő megszervezéséről. A földművelésügyi minisztérium azelőtt a mezőgazdasági fejlesztési tervek kidolgozásával, a technika, műtrágya és a kolhozoknak szükséges egyéb anyag biztosításával foglalkozott. Elosztotta az anyagi eszközöket az egyes köztársaságoknak. Az utóbbi években a Szovjetunió Állami Tervbízottsága vette át ezeket a funkciókat. A viszonyok megváltoztak, de a földmüvelésügyi minisztérium felépítése ugyanaz maradt, mint régen. Most fontos, hogy egészen újonnan szervezzék meg a földművelésügyi minisztérium helyi szerveit és a mezőgazdasági szakértők munkáját. A földművelésügyi minisztérium munkájának tő része a tudományos intézmények irányítása, a tudomány továbbfejlesztése és az élenjáró mezőgazdasági termelési dolgozók tapasztalatainak széleskörű érvényesítése legyen. Röviden, a földművelésügyi minisztérium tevékenysége elsősorban arra irányuljon, hogy segítse a kolhozokat és szovhozokat a vezető gazdasági országok termelési színvonalának elérésében. Természetesen a minisztérium felépítésének is meg kell felelni e feladatoknak. A minisztérium egyik fő feladata a magnemesítés megszervezése és a magtermesztés fejlesztése. Jó mezőgazdasági terményfajtáink, kiváló nemesítőink vannak, de a magszaporításban még mindig nincs rend. Szigorú törvényeket kell hoznunk a magszaporltásról. Minden gazdaságnak a legjobb körzetesített vetómagfajtôkat kell vetnie. A Szovjetunió földmüvelésügyi minisztériumának olyan kérdéseket is meg kell oldania, mint a marhafajták körzetesítése, a fajnemesítés, állategészségügyi szolgálat, vesztegzárszolgálat, mezőgazdasági irodalmi művek kiadósa, tudományos-műszaki és egyéb ismeretterjesztő filmek gyártása. Ezzel kapcsolatban kUlönösen kiemelném a minisztérium felelősségét a tudományos intézetek irányításáért, a kolhozoknak és szovhozoknak teendő tudományos javaslatok kidolgozásáért. Tudomány nélkül ma nem Irányítható a mezőgazdaság. A TUDOMÁNY A MEZŐGAZDASÁG IRÁNYTŰJE Komolyabb tudományos alapra kell helyezni a mezőgazdasági termelés Egy fejőstehén 11 hónap alatt kifejt tejmennyisége kg-ban megszervezését. Minden népgazdasági ágazat a tudományra támaszkodik. A mezőgazdaságban azonban gyakran figyelmen kívül hagyják a tudományt, ügyet sem vetnek a szakemberek és a tudósok véleményére. Képzeljék el, hogy egy laikus beállítana egy kohóműbe és rendelkeznék, hogyan olvasszanak acélt a kohásiuK. Mi lenne a vége? Üzemben azonban az ilyen esetek kizártak. De a mezőgazdaságban? Ott az a helyzet, hogy mindenki szakértőnek adhatja ki magát. Az étteremben jóllakott burgonyával és most mér azt hiszi, hogy ért a mezőgazdasághoz, hogy valami köze van hozzá (taps). Elvtársak, nem tűrhetünk el ilyesmit. Már ma érezzük ezt, már megkaptuk a leckét. De nekünk előre kell haladnunk. Az üt nyitva áll, s ha helyesen az iránytűhöz fogunk igazodni, biztosan haladunk előre. Az iránytű pedig a tudomány, nélkUle nem lehet előrejutni. Még jobban a mezőgazdasági tudományhoz kell fordulni, támogatni kell az élettel összeforrott, a termelést segítő, előremutató tudományt. Harcolni kell az áltudósok ellen, akik méltatlanul ülnek a tudományos helyeken. A minisztériumnak és a mezőgazdaságtudományi akadémiának felül kell vizsgálni valamennyi intézet tevékenységét. Egyes tudományos kutatóintézetek roszszabbul gazdálkodnak, mint a környező kolhozok. NézzUk például a Szovjetunió állattenyésztési intézetét; melyet Burlakov elvtárs igazgat. Az intézet Moszkvában a Március 8 utcában a Dinamó Sportpálya közelében székel. Az intézetnek a moszkvai terület podolszkl járásban van a kísérleti gazdasága — a Klenovo Csegodajevo Szovhoz. A gazdaság mintegy 6 ezer hektár földjéből 4 700 hektár'a szántóföld. Nézzük meg, milyen termése volt az intézet gazdaságának a járás Bolsevik Kolhozával szemben, mely ugyanolyan földön azonos feltételekkel gazdálkodik: • hektárhozam métermázsában az Intézet gazdasága gabona 9,8 kukorica 150 burgonya 83 Bolsevik kolhoz 14,7 fi60 102 A 6 000 hektáros intézeti gazdaság nem képes takarmányt biztosítani a szarvasmarháknak. Milyen tudományos intézet ez, mit lehet tanulni kísérleti gazdaságában? Ugyancsak a moszkvai területen van Liszenko akadémikus kísérteti farmja. (Gorkij Lenyinszkije). Jó összehasonlítani farmját a Klenovo Csegodajevo-i állattenyésztő intézet gazdaságával. Liszenko farmja Intézet gazdasága 4 599 3 076 A' tej zslradéktartalma százalékban: 5,05 3,66 Mit jelent a tej zsíradéktartalmának egy ezrelékes növelése? A kolhozok és szovhozok 1959-ben 30 millió tonna tejet termeltek. Ha e mennyiség zsíradéktartalmának egy ezrelékét né2zilk, ez 30 ezer tonna tejzslradékkal vagy 38 ezer tonna vajjal jelent többet, tehát annyi zsiradék, amennyit 300 ezer fejőstehén 2600 kg-os átlagos tejhozammal nyújt. Ez az élettel a gyakorlattal egybekötött igazi tudomány. Sok a semmitmondó tudományos mű is. Ideje már, hogy a mezőgazdasági tudomány valóban összeforrjon a termeléssel. A földművelésügyi minisztérium helyi szervei és a mezőgazdasági szakertiberek fordítsanak nagy gondot a progresszív tapasztalatok nagyszabású terjesztésére. A mezőgazdasági termelés élenjáró dolgozói — e2ek a ml vlligitó tornyaink elvtársak, melyek utat mutatnak a mlntagazdaság, a legnagyobbfokú termelékenység megteremtésére. Nézzék meg milyen nagyszerű eredményeket értek el különféle mezőgazdasági ágakban és különféle övezetekben. Nézzük például a kukoricatermesztés mestereinek példáját. Dolinyuk elvtórsnő a tyernopoli terület Sztálin Kolhozának csoportvezetője 167 mázsa szemes terményt takarított be egy hektárról. Eszembe jutott Ukrajna nagyon nehéz helyzete a háború utáni első években. Azt hiszem 1948-at írtunk. Nem voltak gépek. A háború mindent elpusztított. Minden munkát kézzel végeztek. Növelni kellett a cukorrépatermesztést. összehívtuk tehát a répatermesztőket, voltak köztük egyszerű kolhozparasztok, szovhozmunkások, csoportvezetők. Az értekezleten részt vett egy poltaval öreg bácsi is, a nevére mér nem emlékszem. Csoportvezető volt, ami ritka dolog, hogy férfi legyen cukorrépatermesztési csoportvezető. 500—600—700 mázsás hozamokat ért el. Akkor az volt a feladat, hogy 200 mázsás cukorrépa hozamot érjünk el egy hektáron. Bizonygattam, hogy vállalni kell ezt a számot. S akkor ez az öreg apó szót kért és ezt mondta: Nyikita Szergejevics többet kell írni a vállalásba, mi az a 200 mázsa, ha én 500—600—700 mázsát takarítok be. Tudja mit, írjunk legalább 350-et. Látják, rábeszélt, hogy 350 mázsát írjanak kötelezettségül, mintha én legalább is elleneztem volna, hogy több cukorrépát takarítsunk be. Én akkor arra gondoltam, hogy milyen jó lenne legalább 200 mázsát elérni. Tekintetbe kellett venni a a reális lehetőségeket. De hogyan győzzem meg a parasztot, hogy nem írhatnak 350 mázsát kötelezettségeikbe, ha ő már 500—600 mázsánál többet takarít be hektáronként. De a paraszt végül mégis csak megértette, s egyet értett velem. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS VILÁGlTÖ-TORNYAI A kukoricatermesztésben nagyon jó példát mutatnak a Csuvas Köztársaság Lenin Kolhozának parasztjai, akiknek Korotkov elvtárs az elnökük. A kolhoz 800—1000 mázsa kukoricát takarít be hektáronként és 29 fejőstehenet tart minden 100 hektár földön. A Kabardin-Balkar ASZSZK Lenin Kolhoza, melynek elnöke Tarcsokov elvtárs, a szocialista munka hőse, 800 hektár földön 82 mázsás hektárhozamokat takarított be kukoricából (taps). Kiváló gyapottermesztőínk is vannak. A Tádzsik SZSZK Lenin Kolhoza, melynek elnöke Mahmadalivej elvtárs, 2570 hektár földön hektáronként 40,7 mázsás gyapottermést ért el, s vállalta, hogy 1961-ben 2 700 hektár földön 43 mázsás hozamot ér el hektáronként. Nem tudok megfelelő szavakat találni hogy megfelelő tisztelettel nyilatkozzam a mezőgazdaság olyan nagymestereiről mint az itt jelenlevő Orlovszklj elvtárs, a belorussziai Virradat Kolhoz elnöke, aki megrokkant a Honvédő Háborúban és már nem is olyan fiatal lejény, de kiválóan irányltja a kolhozt és újabb sikerekért küzd. Igazi kommunista, odaadóan hü a kommunista eszmékhez. A Virradat Kolhoz 100 hektár föld után 65 mázsa húst és 754 mázsa tejet termel. Ha országos viszonylatban ennyi húst és tejet termelnénk minden 100 hektár után, a szó szoros értelmében nem tudnánk hova tenni a termékeket. (Folytatás az 5. oldalon) JJJ SZÖ 4 * 1961 január 22.