Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)
1961-01-22 / 22. szám, vasárnap
Hruscsov elvtárs az SZKP KB plánoménak január 17-i ülésén (Folytatás a 4. oldalról) Vagy vegyük például a kurszki terület Kalinovkai kolhozát, melynek Gracsov elvtárs az elnöke. N9m hagyhatom ki őt, mert a szemem láttára alakult át a kolhoz. Kalinovkában minden 100 hektár föld után 180 mázsa húst és 758 mázsa tejet termeltek. És ez csak Kallnovka' Már pedig a falumat ismerem. Nem régen felkeresett első tanítónőm Ligyija Mihajlovna Sevcsenko. Azt mondta: Olyan szegény falut, mint amilyen Kalinovka volt, nem ismertem még egyet. Megdöbbentett a nyomora, amikor ott letelepedtem. Még karácsonyig sem tartott ki a kalinovkai parasztok gabonája. Ezért az ércbányákba, az üzemekbe mentek dolgozni az emberek, bárhová, csak hogy elkerüljenek' falujukból, mert nem volt mit enniük. Most pedig nézzék meg mire voltak képesek az emberek ugyanazokon a földeken. A szovjet hatalom tette lehetővé, hogy ennyire fejleszteni tudják termelésüket s növeljék anyagi jólétüket. Két évvel ezelőtt a szomszédos gyenge Zsegyenovki kolhozfalu is csatlakozott Kalinovkához. A brigádban most külön tartják nyilván a termelést. A brigádnak ilyen mutatói vannak: 100 hektár után 98 mázsa hús, 301 mázsa tej. Az egyesült kolhoz összesen 118 mázsa húst és 450 mázsa tejet termelt minden 100 hektár után. Ha valamennyi kolhoz és szovhoz elérné ezt a szinvonalat, akkor egy főre számítva sokkal több húst, tejet és vajat termelhetnénk, mint az Amerikai Egyesült Államok. Miért mondom ezt? Azért, mert lehetőségeink valóban korlátlanok, de nem élünk velük. Egyes városokban azután kevés a hús, a tej és a vaj és ha az ember letelefonál egyes üzletvezetőknek és megkérdi őket, miért nincs tej az üzletben, nyugodtan azt válaszolják: üzemzavar. Képzeljék el azt az embert, aki ebédhez ül és azt mondják neki, ma nincs hús és tej, mert zavar volt az üzlet élelmiszerellátásában. Mit fog enni? Csupa üzemzavart? Ebből ugyan nem főznek levest (élénkség a teremben, taps). Kitűnő világítótornyok a mi gépesítőink. Felszólalt itt Vitalov elvtárs. Évek őta ismerem öt és örülük a fejlődésének. Hallották, milyen államférfiül látókörrel, ismerettel beszélt a gépesítésről? Aláírom a gépgyártóinkat és tervezőinket érintő bírálatának minden sorát. Nagyszerű példát mutatnak munkájukkal a voronyezsi Manukovszklj és a kubányi Szvetlicsnij elvtársak, akik régi pénzben 3,05 rubel önköltséggel termelték a cukorrépa mázsáját, továbbá Bondarenko és Koszenko voronyezsi gépesltők, akik párban 26 ezer mázsa cukorrépát termeltek. Nagyszerű emberek, s ilyenek ezrével vannak. Nagyon örülök, hogy Turszunoj Ahunova, fiatalasszony, tehetséges kolhozparaszt megint kitűnt a gyapottermesztésben, akárcsak 1959-ben. 320 tonna gyapotot takarított be géppel és így 160 ember munkáját végezte el. Mindenki tudja, hogy Turszunoj Ahunova felszólította az asszonyokat, hojy kövessék példáját és tanulják meg a gyapotbetakarítő gépek kezelését. Csak Üzbekisztánban 1166 asszony tanulta meg a gép kezelését és a gyapot eredményes betakarítását. így azután a köztársaság 500 ezer tonna gyapotot takarított be gépekkel. Az üzbég asszonyok kezdeményezése valóban forradalmi jelentőségű. Arról győz meg bennünket, hogy rövid időn belül megoldható a gyapotbetakarítás gépesítése. De nemcsak erről van szó. Turszunoj 'Ahunova és társainak példája megmutatja, mennyit fejlődtek a szovjet rendszer fennállása óta a keleti szovjet köztársaságok asszonyai, mennyire fokozódott szerepük a kommunista építésben. Nem hagyhatom ki Bartulisz elvtárs, lett sertésgondozó nevét, aki 3600 malacot hizlalt, Perasivko elvtársnö, omszki sertésgondozót, aki 5204 malacot hizlalt, a krimi Getmanova baromfitenyésztőt, aki 12 ezer tojóstyúktől 2177 000 tojást termelt, Kolesznyikov elvtársat a krasznodari kerületi kanyevi járási pártbizottságának titkárát, akinek járása 3 014 tonna baromfihúst adott az államnak. Ismétlem ők a ml világítótornyaink. Ilyen világítótornyok pedig a mezőgazdaság valamennyi ágában vannak. Támaszkodjunk rájuk, mutassunk nekik helyes irányt. Ne fecsegjünk a világba, ne elégedjlink meg Ilyen álttalános felhívásokkal: elvtársak, tegyétek ezt és ezt, legyetek öntudatosak! Ismernünk kell a legjobb dolgozók módszereit, hogy magunk is tanuljunk tőlük. Ne csak tanítsunk és ösztönözzünk másokat, hogy kövessék a példájukat, hanem a szervezésben is segítsük az embereket, hogy tovább jussanak, helyesen szervezzék a termelést. Akkor azután gyorsabban tudunk előre haladni. Ha az embereket idejében támogatni fogjuk, ugyanolyan technikával nagyobb termelékenységet érnek el. Nézzük például a traktorok kihasználását. Az ogyesszai terület élenjáró traktorosai megtalálták az utat a traktorok teljesítőképességének fokozásában. Fokozott sebességgel kezdtek dolgozni. A traktorpark megmaradt, de teljesítőképessége lényegesen fokozódott. Kitől függ ez. A gépektől? Nem. Az emberektől. Tanítanunk, oktatnunk kell őket, tanulnunk kell a tapasztalataiból és törődnünk kell azzal is, hogy minél többen sajátítsák el tapasztalataikat. Elég gyakran előfordul, hogy a kolhoz egyik tagja évről évre kiváló eredményeket ér el, de az egész kolhoz elmarad. Az élenjáró dolgozó neve bizonyos értelemben védőpajzs, mely mögött elbújnak a kolhozok vezetői. A járások, területek és köztársaságok vezetői méltán büszkélkednek az élenjáró dolgozókkal. A vezető dolgozó szempontjából azonban ez kevés. A vezetőnek nemcsak az élenjáró dolgozókkal kell büszkélkednie, hanem mindent meg kell tenniük, hogy ezrek kövessék őket. Ha egyszer az ember megmutatta képességeit, megmutatta a munkatermelékenység emelésének lehetőségeit, elérte a legmagasabb mutatókat, akkor e mutatók követendő például szolgáljanak a többieknek. Ha az élenjáró dolgozókat megbecsüljük, ha nagyra értékeljük őket azért, mert megmutatták, mit lehet kihozni a földből, akkor a vezetőt, a szervezőt is másként kell értékelni, aszerint, hogyan tudja az egyes sikereket, progresszív munkamódszereket elsajátíttatni a járás, a terület, a köztársaság tömegeivel. Ha a vezető nem képes meghonosítani a progresszív módszereket, akkor haszontalan, nincs meg a kellő képessége és nem tud betölteni magasabb tisztségeket. Nem váltotta be a hozzá fűzött reményt. Mondottam már, hogy a mezőgazdaság anyagi és műszaki ellátását a Szovjetunió állami tervbizottsága vette át. Ennek biztosítására külön igazgatóság létesült a tervbizottság keretében, Látni kell, hogy a mezőgazdaság ellátásának kérdéseiben a kolhozoknak és szovhozoknak átadott gépek eladásában is a demokratizálás útjára, a kolhozok és szovhozok felelőssége fokozásának útjára kpll térnünk, hatékonyabb ellenőrzésre kell ösztönöznünk a gyakorlati mezőgazdasági dolgozókat. AZ ÜJ ORSZÁGOS TÁRSULÁS FELADATAI Célszerű lesz önálló gazdasági elszámolásra épülő országos társulást létesíteni a kolhozok és szovhozok gép- és trágyaellátására. A társulásnak a következő feladatai lesznek: a gépek pótalkatrészszükségletének, a kolhozok és szovhozok trágya és egyéb szükségletének nyilvántartása, gépek, pótalkatrészek, trágya, stb. termelésének kérése az állami tervbizottságtól, gépek és szükséges anyag eladása a kolhozoknak és szovhozoknak. Ennek az adás-vétel elvére kell épülnie. A társulás közvetítő lesz az ipar, valajnint a kolhozok és szovhozok között. A társulás összetétele például ilyen lehet: demokratikus elvek alapján működő központi igazgatás. Ebben valamennyi köztársaság képviselői benn ülnének. Hasonló Igazgatóságoknak kell lenniük minden köztársaságban és ezekben valamennyi terület képviselve lesz. Utána következnek a területi és végül a járási vagy járásközi társulások, melyekben a kolhozok és a szovhozok képviselői foglalnak helyet. A társulás szerveinek kis létszámú apparátussal kell dolgozniuk. A fő munkaszerv nyilvánvalóan a kerületi és területi társulás lesz. A társulásnak minden járásban kereskedelmi irodát kell nyitnia. Célszerű lesz átadni a társulásnak a traktorjavító-állomásokat, a rétjavító-állomásokat, a javítóműhelyeket, a gépkipróbáló- és egyéb állomásokat. Azt hiszem kezdetben egy és más hiányzani fog nekünk, ezért a társulásnak a gépek elosztásával kell foglalkoznia. Viszont törekednünk kell arra, hogy ne a gépeket osszák el, hanem teljes mértékben fedezzék a kolhozok és szovhozok igényeit. A gépekért fizetni fognak és ezért meg kell tanítanunk őket az önálló gazdasági elszámolásra. Mivel új társulásokat fogunk szervezni, nem szabad olyan bürokratikus felépítményeket létesítenünk, mint amilyenek a nagykereskedelmi bázisok, stb. A gépeket a következő elv szerint kell leszállítani: üzem — iroda — kolhoz vagy szovhoz. A gépeket a társulás vásárolja meg és veszi át az ipartól. A társulásnak a meglevő traktorjavltó-állomások alapján valószínűen saját vállalatokkal kell rendelkeznie pótalkatrészek épületelemek, apróbb kellékek gyártására, tartalékalapokkal kell rendelkeznie motorokból, tengelyekből és egyéb alkatrészekből. Ha a traktorjavító-állomásokat most átengedjük a kolhozoknak és szovhozoknak — s ilyen irányzat nálunk van, tönkre tesszük a gépeket és szánalmas eredményekre jutunk a javítási munkákban. Néha szükségessé válik néhány helyi jelentőségű gépek gyártása. Az ilyen gyártási jogot meg kell adnunk a köztársaságoknak. Csak olyan gépeket kell gyártani, amilyeneket a társulás megrendel. Ennél a megszervezésnél a gépek és mezőgazdasági szerszámok gyártásának megrendelését a kolhozok és szovhozok megrendelései alapján kell összeállítani. Az iparnak csak a kolhozok és szovhozok követelményeivel összhangban, megrendelésükre kell gyártani gépeket és mezőgazdasági szerszámokat. Határozottan felül kell vizsgálni a gépkocsik vontatott kocsik, stb. gyártási tervét. A mezőgazdasági termelés növekedésével párhuzamosan több teherszállítás hárul a kolhozokra és szovhozokra. Az állattenyésztés fejlődésével egyidejűleg növekszik a takarmánytermelés, több silót, cukorrépát, és burgonyát kell majd előkészíteni és elszállítani mint most. Meg kell szervezni a siló- és magkukorica betakarító kombájnok gyártását. A legésszerűbb az a mód, amelyet Izagszon elvtárs említett, hogy a magbetakarító kombájn módosítható legyen a zöld kukorica és a magkukorica betakarítására is. Nagyon ésszerű lenne, ha a • géptervezők megbirkóznának ezzel a feladattal. Lehetséges-e ez? Erre a kérdésre mérnökeink, géptervezőink és tudósaink adhatnak választ. Ám feltétlenül szükséges magajáró kocsi-alvázak gyártása, hogy a motort vetéskor, a vetések gondozásakor és a betakarításkor is fel használhassák. Géptervezőink törjék a fejüket ilyen kocsialvázakon, mert nem engedhető meg, hogy a motor évente 9—10 hónapig vesztegeljen hogy csak 2 hónapig használják a termés betakarítására. Ez ésszerűtlen, gazdaságtalan pazarlás lenne. Fontos, hogy a gyapot betakarítására is gyártsanak alvázakat, mivel ez a gép is csak 2 hónapot dolgozik évente. Én azt hiszem, hogy a mérnökök és géptervezők tudnak ilyen gépet szerkeszteni. Meg kell szüntetnünk a kétkézi munkát a ( gyapot betakarításában. Ha pedig'kiküszöböljük a kétkézi munkát, lényegesen meggyorsítjuk a gyapot betakarítását és ily módon jobb feltételeket teremtünk a hozamok növelésére. A kolhozok és szovhozok előbb kezdhetik az őszi szántást és jobb feltételeket teremthetnek a jövő évi terméshozamokra. CSALÁSSAL NEM LEHET BOLDOGULNI Most pedig a mezőgazdasági termékek felvásárlásáról. Felül kell vizsgálnunk a felvásárlási rendszert. A jelenlegi nagyon tökéletlen. A párt Központi Bizottságának elnöksége és a kormány már foglalkozott ezzel a kérdéssel és arra a következtetésre jutott, hogy felül kell vizsgálni a felvásárlási rendszert. A szemestermények, ipari növények, a hús- és egyéb állati termékek beadásának és felvásárlásának irányítására célszerű lesz megszervezni az állami felvásárló bizottságot. A szocialista gazdaságban nem szabad úgy kezelni a felvásárlást, mint a tőkés országokban: megveszik a terméket és ezzel vége mindennek. Az, aki megvette, többé nem törődik az eladó érdekeivel. Ott az a törvény érvényesül: ha nem csalsz, nem adsz el. Nekünk más az elvünk, nekünk tervgazdaságunk van. A vásárló nálunk a tervezés szervezője is, nemcsak arra kell gondolnia/ mit vegyen, — bár ez a fő feladata —, hanem arra is gondolnia kell, hogy a vásárlással ne ássa alá a gazdaság gyökereit. Bizonyára ki kell dolgozni a kolhozokkai és szovhozokkal kötött szerződések rendszerét, hogy ne feledkezzzünk meg a termékek, fajták és határidők szerinti eladásáról. Nemcsak az a fontos, hogy mit és mennyit vásároltunk ma, hanem azt is látnunk, kell, hogy mi lesz a következő negyedévben, ha pedig ez már az év vége, akkor mi lesz a következő év első negyedében. A felvásárlás ilyen megszervezése mellett jobban felismerhetők a kolhoz és szovhozok gyenge pontjai, láthatók azok a gazdaságok, melyeknek vezetői nem tudnak megbirkózni feladataikkal. A felvásárló hálózat útján megállapítható a kolhozok és szovhozok helyzete. A vásárlóknak azonban nem szabad beavatkozniuk ügyeikbe, hanem hívják fel az irányításért felelős szervek figyelmét, hogy tegyék meg a kellő intézkedéseket. Nem szabad előfordulni olyan botrányos viszonyoknak, hogy bizonyos kondíciót elért szarvamarhákat nem vesznek át, mert a vágóhidak nem tudják feldolgozni. Itt a huzavona nagy súlyveszteséget jelent, ami megkárosítja a kolhozokat, sőt a népgazdaságot is. Jól meg kell fontolnunk a felyásárlási rendszert és meg kell oldani ezt a kérdést. Talán autókat és egyéb eszközöket adjunk a felvásárlóknak. Ki kell bővíteni a vágóhidakat, talán ne építsünk nagy vágóhidakat, hanem inkább helyezzük el őket a szarvasmarha és baromfitenyésztő területek közelében. A szemestermények felvásárlását illetően olyan rendszert kell kidolgozni, mely nem engedné meg, hogy az átvevő központok a súly tekintetében megcsalják a kolhozokat és szovhozokat. Mit cselekedjünk? Talán valaki más vegye át a gabonát, nem az, aki a raktározásáért felel. Lehet, hogy ellenőrre van szükség a gabonát beadó gazdaságokból, vagy talán dolgozzunk kt valamilyen más ellenőrzési rendszert? Elvtársak, önök tudják, hogy a gabonafelvásárlás idején rendszerint készakarva elromlanak a nedvességmérők (derültség a teremben). Az üzemek ugyan jő műszereket gyártanak, de mindig akad ok, hogy miért nem működik a nedvességmérő. Miért? Ez világos. A kolhozból vagy ^zovhozbói átadják a szemesterményt, aki pedig átveszi, csak beleharap a gabonába, és annak máris bizonyos nedvtartalma van. Mint ahogy a cigány próbálta ki a vásáron a cári ezüstrubelt, horganyból van-e vagy sem, ugyanúgy egyes átvevők is próbálgatják a szemet, beleharapnak, s máris megállapítják, 20 százalék a nedvessége, bár a valóságban például csak 17 százalékos és elképzelhetik hány ilyen átvevő „lopott" törvényesen szemet. Nem egy raktárnokot ítéltünk el gabonaveszteségért. Az sem titok. hogy gyakran lezüllött, munkából i vezéséről. elűzött tolvaj dolgozó igyekszik be* jutni a tejátvevö központba. Mint legyek a cukorra, úgy tapadnak rá a tejközpontokra. Miért? Határozottan állíthatjuk, hogy ott teleeszik, teleisszák magukat, még tubákjuk is lesz, bizonyára két-három éven beiül új házat építenek, ezt mindenki -tudja. De miért van ez így? A központokban rendszerint eltörnek a tej zsíradéktartalmát megállapító butirométerek és csak becsléssel állapítják meg a zsíradéktartalmat. Miért olyan hiányos az ellenőrzésünk? Az ellenőrzés hiánya még a derék embert is gazemberségre készteti, hát még a gyenge jelleműt? Ogy kell megszervezni a felvásárlást, hogy azokat az élelmiszereket, amelyeket az állam főként a kolhozparasztoktól nem vásárolt fel, a szövetkezet vásárolja fel. De nem állami, hanem valamilyen más áron. A szövetkezet, vagy más szervezet aféle közvetítő lesz, amely egyes piacokra átcsoportosítja a termékeket és ott helyi áron adja el. Ha szilárd áron fogja felvásárolni a termékeket, akkor előnytelen lesz a konjunktura, a kolhozparasztok nem adják át termékeiket az értékesítő szövetkezeteknek, hanem maguk fogják akarni eladni. Ez pedig üzérkedésre vezethet, ami ellen harcolunk. Ez a néhány gondolat a mezőgazdasági szervek munkájának átszervezéséről a tudomány és a progresszív tapasztalatok szerepének megerősítéséről a mezőgazdaság fejlesztésében és a mezőgazdasági termékek felvásárlásának megszerIII. A szemestermények termelésének növeléséről Elvtársak! A mezőgazdasági termelés és főként az állattenyésztés növelésében döntő szerepe van a szemestermények termelése további növelésének. A szűzföldek megművelése folytán lényegesen növekedett a szemestermények termelése. 1953-ban 5 milliárd pud szémesterményt, 1960-ban már 8 milliárd 100 millió pudot termeltünk. Jelentősen növekszik a szemestakarmányok felvásárlása: az állam 1956-ban 3 milliárd 303 millió pudot, 1958-ban 3 milliárd 472 millió pudot vásárolt fel. Ez nagy növekedés, de a szükségletek annyira megnövekedtek, hogy most már egészen ésszerűen kell kezelnünk az állami szemesterménykészletek növelését. Annyi szemesterményt kell termelnünk, amennyire az ország távlati fejlesztése szempontjából -szükség van. A Szovjetunió Állami Tervbizottságának és a gabonaellátást bizottságnak számításai szerint az állam szemestermény-szükségleteinek teljes kielégítése érdekében a legközelebbi években 4 milliárd 200 millió púdra kell növelni a szemestermények felvásárlását évente. Reális-e 4 milliárd 200 millió pud gabona évenkénti felvásárlása? Meggyőződésem, hogy ez nemcsak reális feladat, hanem ha jól fogunk dolgozni, még túl is teljesíthetjük. Hogyan termeljünk ilyen mennyiségű szemesterményt? Hazánknak óriási tehetőségei vannak a gabonatermelés növelésére. Ezek a mezőgazdasági termények és elsősorban a kukorica hozamainak növelésében rejlenek. A szemestermények termelésének növelésében a kukorica a mi fő tartalékunk. A KUKORICA A TERMELÉS NÖVELÉSÉNEK FŐ TARTALÉKA Néhány számadatot említek. Vegyük például Ukrajnát. Ott 10 és fél millió hektáron vetnek kukoricát. Ha a nedvesebb területeken 3 millió hektárt szánunk a kukoricának, persze ott ahol beérik a szem, s ha feladatul tűzzük ki 50 mázsa hektárhozam elérését a magkukoricából, akkor ez 900 millió pud kukoricát fog jelenteni. Ennek kétharmadrésze, 600 millió pud az államnak megy, 300 millió pudot pedig megtarthatnak. Három millió hektárról 600 millió pud szemesterményt csak a kukorica adhat az államnak. De Urajnának összesen 34 millió hektár vetésterülete van, s mennyi terményt vetnek összesen? Podgornij: 19 millió hektáron. Hruscsov: Ismétlem, számítsunk csak 3 millió hektárt, persze a legjobb földet azokon a területeken, ahol a magkukorica beérik. Megbírkózik-e Ukrajna ezzel a feladattal? Kétségtelenül. Felszólaltak itt Blazsevszkij és Dolinyuk elvtársak és szépen elmondották, milyen kukoricahozamot tudnak évről-évre elérni. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak magkukoricából adjon 600 millió pudot az államnak. ' Egyesek megijednének és azt mondanék, hogy Hruscsov talán azt akarja, hogy mindenki csak kukoricát termesszen. Ez senkinek sem szándéka. Ukrajnának 400 millió pud búzát, pohánkát, borsót, lencsét és egyéb terméket, s 300—400 millió magkukoricát kell adnia az államnak. Hisz csak 3 millió hektár jut kukoricára, a többi 16 millió más szemesterményekre marad. 300—400 millió pud szemeskukorica beadása — ez reális feladat, elvtársak, csak helyesen kell megfogni a dolog végét. Hol található föld Ukrajnában magkukorica termesztésére. Bizonyára a Kárpát-Ukrajnai, tarnopoli, lvovi, csernyigovi, csernovici, hmelnyickiji, vinnyicai, kijevi, cserkasszi, zsitomiri, szumi, harkovi, dnyepropetrovszki, kirovográdi és más területeken. Az OSZSZSZK-ban a fő szemeskukoricatermelő vidékek ÉszakKaukázus, a központi fekete föld övezet és a Volga mente. Ha 50 mázsa magkukoricát takarítanak be hektáronként, akkor ez 2 millió hektáron 600 millió pudot jelent. 400 milió pudot, vagyis a kétharmadrészét eladhatják az államnak, 200 millió pud, vagyis egyharmada megmarad a kolhozoknak és szovhozoknak. így lehet tehát nyerni további 400 millió pud szemestakarmányt az OSZSZSZK-ban tavaly felvásárolt 1 milliárd 800 millió púdhoz. Ez összesen már 2 milliárd 2 millió pud. Az OSZSZSZK-ban tehát 2 milliárd 400 millió pud szemestermény felvásárlása egészen reális. Moldavának és Grúziának is jó lehetőségei vannak a szemeskukorica termesztésének növelésére. A moldavai SZSZK nagy tapasztalatokat szerzett a kukoricatermesztésében. 738 ezer hektáron vetnek itt kukoricát. Ha azonban ennek a területnek egy ötödén, 150 ezer hektáron 50 mázsa maghozamot érnének el hektáronként, ez 45 millió pud szemeskukoricát jelentene. Ebből 30 millió pudot eladhatnának az államnak, 15 millió pud pedig megmaradna a gazdaságoknak. Csak erről a 150 ezer hektárról betakarított szemeskukorica lehetővé tenné Moldavának, hogy kétszer anynyi szemesterményt adjon el az államnak, mint 1960-ban a köztársaság egész gabonaterületéről eladtak. (Hruscsov elvtárs beszédének folytatását lapunk hétfői számában közöljük). ÜJ SZŐ 5 • 1961. január 22.