Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-21 / 21. szám, szombat

BruMZei BvOapest \ Bttka& A/fkom Madrid Sľkm fiz 1961. február 15-i napfogyatkozásról Rendkívüli eseményre készülnek a világ asztronómusai: szerdán, február 15-én. napfogyatkozás lesz, mely szabad szemmel Európa déli részén és Ázsia észak-nyugati részén figyelhető meg. A napfogyatkozás körülbelül 240 kilométer szélességű területen 2 és fél percig lesz látható. Ez a rövid idő is elég azonban ahhoz, hogy az asztronómusok alaposan megfigyelhessék e jelenséget és elkészíthessék a szükséges fényképfelvételeket. Bízunk benne, hogy az időjárás is kedvezni fog. • Vésztjósló jelenség? Ma már az emberek nagy többsége tisztában van vele, hogy a teljes napfogyatkozás természeti jelenség, amely akkor keletkezik, amikor a Hold eltakarja a Napot. Volt azonban olyan idő, amikor az egyszerű emberek nem tudták, hogy természeti jelenségről van szó, és a napfogyatkozást nagy szerencsétlenségek, háborúk, járványok és földrengések előjelének tekintették. • Babonák és hiedelmek tették misztikussá e természeti jelenséget. Szinte országonként más és más magyarázatot találtak rá. Kínában például valamikor azt hitték, hogy egy óriási sárkány falja fel a Napot. A teljes napfogyatkozás első leírása Hérodotosz ógörög történész tollából maradt ránk, az általa leírt napfogyatkozás i. e. 585. május 25-én történt. A napfogyatkozásról szóló első novgorodi leírás, amely 1124 augusztus 11-én kelt, így szól: „A Nap eltűnt, vagy elégett, a felhők is lángbaborultak. Az emberek halálra rémültek, mert teljes sötétség lett. Valamennyien a világ végét várták. Rettenetes események következhetnek ilyen előjelek után". _ i-iieptinxroi leolvasható, hogy Európa mely vidékein les/, teljes (101) százalékos) a fogyatkozás. A holdárnyék vonulásának iránya nyugat-keleti, vagyis a fogyatkozás kora reggel Dél-Franeiaországban kezdődik. A vonalkázott sáv a teljességi — totalitási — zóna. Az ebben tartózkodók teljesnek fogják látni, Európa többi részéről csak részleges fogya tkozás látható. 1564. augusztus 21-én Franciaországban váltott ki hatalmas pánikot a napfogyatkozás. Itt is azt hitték, hogy elérkezett a világ vége és sokan kétségbeesésükben öngyilkosságot követték el. • A tudósok előtt azonban a nap- és holdfogyatkozás a régi időkben sem volt talány. Jó előre ki tudták számítani, mikor következik be. Óvakodtak azonban attól, hogy az egyszerű emberek megismerjék az igazságot, mert e misztikumba burkolt jelenséget is az elnyomás szolgálatába állították. • Az újkor kezdetén az európaiak a napfogyatkozást is felhasználták arra, hogy a gyarmati országok bennszülöttjeit engedelmességre kényszerítsék. Kolumbusz például egy alkalommal azzal fenyegette meg az indiánokat, hogy elviszi tőlük a Napot. Mikor azután — teljes napfogyatkozáskor — a Nap valóban eltűnt, az indiánok rémületükben hajlandók voltak fenntartás' nélkül teljesíteni minden követelését. • Tudományos munka és üzlet Az asztronómusok a február 15-i napfogyatkozás megfigyelésével új ismereteket akarnak szerezni s ezzel a tudományt szolgálják. De nemcsak ők készülnek fel erre a ritka jelenségre. Olaszországban például a napfogyatkozást a turistaforgalom fellendítésére akarják felhasználni. A szállodák már várják a vendégeket, főleg a jól fizető amerikaiakat, akik Olaszországban kívánják megtekinteni a napfogyatkozást. Tudósok is érkeznek Olaszországba, hogy a Firenze közelében levő Arzetria-csillagvizsgáló intézetben figyelhessék e nem mindennapi jelenséget. Jugoszláviában is nagy előkészületek folynak, a hazai és külföldi tudósok fő megfigyelő állomása az Adriaitenaer egyik szigetén lesz. • Legközelebb 2151-ben Nem véletlen ez a nagy érdeklődés, hiszen ritka eseményről van sző. Londonban például volt olyan időszak, amikor két napfogyatkozás között majd 600 év telt el. — az egyik 1140-ben, a következő pedig 1715-ben volt. Azon a területen, ahol február 15-én megfigyelhető lesz a teljes napfogyatkozás, legközelebb majd csak 2151-ben fordul ismét elő e természeti jelenség. (ska) A Szovjetunió Jégkutató Intézete munkájának egyik legfontosabb eredménye az ún. radációs módszer kidolgozása. A tavaszi hónapokban az Északisarkra jut a Nap sugárzásából annyi energia, mint egyes délebbi vidékekre, de ott az olvadás mégis két és fél-három hónapig tart. A hóval, jéggel fedett felület ugyanis a Napból érkező sugárzási energiának 90 százalékát visszaveri. A visszavert napenergia „megmentésére" már 1937-ben is végeztek kísérleteket a Szovjetunióban. Ezt a munkát fukszin (kátrányfesték) és salak felhasználásával kezdték meg, és a beszórt hófelület 8 nappal korábban olvadt el, mint környezete. 1949-ben újították fel a kísérleteket 313 000 négyzetméter területén. A tömeges felhasználás miatt olcsó anyagra volt szükség: salak, szénpor, fekete homok, valamint szénpor, és sárga homok keveréke bizonyult a legmegfelelőbbnek. Az ezekkel az anyagokkal beszórt hó naponta 8 centiméternyit apad. Az olvadás szempontjából fontos a szórásra használt anyag szemcséinek mérete is. Szénporból és salakból 300—350 grammot, sárgahomok és szén keverékből 400. grammot kell négyzetmétereként a hófelületre szórni; ezáltal a visszaverődés 20 százalékra csökkenthető. A beszőrás optimális időpontja az általános olvadást megelőző másfél-két hónap, amikor a hőmérséklet 0 C fok körül állandósul. Lakott helyek közelében (3—4 km) Hogyan ismerik meg egymást a tyúkok A fehér Leghorn-tyúkokkal kísérletet végeztek annak megállapítása végett, hogy a szárnyasok hallás, szaglás vagy látás útján ismerik-e fel egymást. A kísérlet során a tyúkok külsejét megváltoztatták: egyesekre fehér, másokra színes tollakat ragasztottak; a tollak különböző hosszúságával pedig az állatok nagysága és alakja módosult. Végül a taraj nagyságát variálták vörös posztóval. Kiderült, hogy az 59 így megváltoztatott külsejű tyúk közül csupán 24-et nem ismertek fel társai egyáltalán vagy' ideiglenesen. E kísérlet tanúsága szerint feltehető, hogy a tyúkok" elsősorban látás révén ismernek egymásra. (Österreichische KleintierzUcht.) a beszórást traktorral vontatott szánokról, egyébként repülőgépekről végzik. 15—18 ismételt repüléssel 15—17 m széjes sávban hintik be a jégtakaró felületét; 1 km hosszű sávot 3 repolő óra alatt lehet elkészíteni. A beszórt sáv 3—4-szer gyorsabban olvad el, mint a szomszédos jégmező. 10—30 nap elteltével már 0,8—12 m mély csatorna képződik a beszórt sáv vonalán. Az Északi-jegestenger csaunszki tengeröblében 1951-ben 20 km hoszszú csatornát készítettek radációs módszerrel. Az egyébként csak júli— us-augusztus hónapokban elolvadó jégtakarót már júniusban megolvasztották, és a hajózás ezáltal sokkal hamarább megindulhatott. 1952-ben 60 km hosszú radációs csatornát létesítettek ugyanezen a területen, és azóta is mi.pder\/'évben alkalmazzák e módszert. A radációs eljárás nemcsak az Északi-sarkon, hanem a délebbre levő folyókon és nagy mesterséges víztárolókon is beválik. (Príroda) Ä műszaki világ hírei •fr A bratszki vízierőmű építkezésénél olyan óriásdarukat alkalmaznak, melyeknek magassága 56 méter, súlya pedig 428 tonna. A gém kinyúlása 118 méter, teherbíróképessége 22 tonna. •k A német vendéglátóipar új ötletes találmánnyal gazdagodott. Szállítóműre szerelt kis tartályokból egyenlő mennyiségű finomra őrölt, oldható kávét ürít a csészékbe. A forró víz csövön keresztül ömlik a kávéra. A megürült kis tartályok újratöltése Is automata segítségével történik. iz Egy moszkvai, villamosszerkezeteket gyártó üzem miniatűr vulkanizáló-berendezést állít elő. A kis készülékkel épp oly jól meg lehet javítani autók, motorkerékpárok, vagy rollerek belső gumiját, mint beépített állandó berendezésekkel. * A lakóházak íűtőhálózat á b a iktatható kis gyorsító szivattyú teljesítménye 30 liter 0,5 méterre, vagyis 15 liter egy méterre, másik típusában 50 liter 0,5 méterre, vagy 10 liter 20 méterre. Üzemi hőmérséklete 130 C fok. Hajtómotorja egyfázisú kondenzátoros indukciós motor, amely teljes feszültségről indítva is szolgáltatni tudja a teljes nyomatékot. If V% Hogyan gyorsítják meg a sarki jégtakaró felo'vadását iwvmwimln&m KINN a messzi erdőszélen, bokrok között bükkfa áll, ága alól csudafurcsa palotácska kandikál, ablakában függöny lebben rojtos-bojtos, csillogó, zúzmarából szövögette tegnap este Fagyapó. Tetejére jégdobozból dércukrot szórt szerteszét, s takaróul ráterített hétszázötven hőpihét. NYÁRIDŐBEN hintázgatni két kis mókus járt oda, de most télen csak a szél zúg s hívogat a palota: Gyere ide szárnyas vendég, eleség vár nagy halom, édesbélű búzamaggal terült meg az asztalom. -. Röppenjetek fürge szárnnyal, kész az ebéd, vár a tál, csipegess csak vidám kedvvel cinkemadár, pintymadár, KINN a messzi erdőszélen, hóviharban bükkfa áll, ága alól hívogatva madárkunyhó kandikál. És a szélvész bárhogy tépi nem férkőzött bele még asztaláról sose fogy ki bőrke búza, eleség. Búvóhelyet, meleget ad nem bánja a telet ő, pionírok büszkesége ez a madártető. Megszólal a lelkiismeret leszek kénytelen aludni. De mindjárt meg is vigasztalta magát: — Nem baj i iz, hogy egyedül hogy egy verébnek egész halom fogok aludni. Az a fontos, hogy búzája legyen. KiS ideig csodál- én vagyok a leggazdagabb veréb koztak, aztán elrepültek. Mára a világon. már eleget ettek és lefekvés előtt Itt is, ott is csipegetett, de a LEVELES LÁDA Megérdemeli jutalom A Veľký Zettin-i pionírok elhatározták az elmúlt tavasszal, hogy a helyi EFSZ cukorrépájából két hektárt megművelnek. Elhatározásukat teljesítették és a jó munka szép hektárhozamot eredményezett. Elszámoláskor a szövetkezet vezetősége 2600 koronával jutalmazta a pionírokat, akik tele'.Iziós készüléket szeretnének vásárolni a kapott összegen. Jaruška László, Veľký Zettin. KOVÁCS PÉTER aggódó szívvel indult haza az iskolából. Rettenetes dolog történt vele. Ötöst kapott az ellenőrző-könyvecskéjébe. Nem tudta a matematikát. Már hetedik éve jár iskolába, de még ilyesmi nem jordult elő. Mi lesz? - zakatolta a szíve. - Mit mondanak a szülei? — Állandóan csak erre gondolt. Hogyan nézzen/ szülei szemébe?! Egész úton hazafelé az ötös járt az eszében. Hiába akart, nem tudott másra gondolni. Miért is hallgatott tegnap Pistára! Ha nem megy vel$ játszani, ma ez nem történhetett volna meg. Lassan ballagott hazajelé, hogy tovább tartson az út. Viaskodott önmagával: — MegmondTjam, ne mondjam? — nem tudott határozni. Egyszerre mintha Hangokat hallott volna. „Mondd meg! Valld be az igazat! Légy becsületes!" — hallotta a bíztatást. Talán táskájában az ellenőrző-könyve szólalt meg? Sírni lett volna.kedve. Hiába ment lassan, mégis hazaért! Péter ok ebédnél bevallotta, hogy ötöst kapott. Mindjárt hozzátette azt is, hogy tévedés történt. Szörnyű tévedés! Más helyett kapta az ötöst. A további magyarázkodásra már nem volt idő, mert megérkezett Péter apja. A fiú gyorsan odasúgta a nagymamának, hogy apjának ne szóljon az ötösről. Köszöntötte apját, majd kisietett az udvarra. Itt azután gyorsan a kert felé vette az irányt. Az apának feltűnt fia szokatlan viselkedése. Nem kérdezett semmit, várta a fejleményeket. Ám ezúttal hiába várt! Péter nem jött vissza egész délután. Ezalatt kieszelt egy tervet. A délután csigalassúsággal telt el. Este Péter másnapi leckéjét készítette. Utána apja szokás szerint elbeszélgetett vele, majd kérte az ellenőrző-könyvecskét. Péter lángoló arccal nyújtotta át a már délután kieszelt szöveg kíséretében. ' — Tudod, apukám, az úgy volt kezdte mondójákát hogy ketten feleltünk a táblánál. Mindkettőnk könyvecskéje az asztalon volt. Mikor a helyünkre mentünk, én meg sem néztem. Csak az óra végén láttam, hogy a tanító elvtárs a Pistának szánt ötöst véletlenül az én könyvecskémbe írta be —. Apja gyanúsan nézett rá, azért sietett megerősíteni. „Igen, így volt! Az 5 könyvébe írta az, én kettesemet. A legközelebbi órán majd szólok neki, bizonyára kijavítja a tévedést!" - fejezte bé Péter bíborvörösen a megkezdett hazugságot. Péter nem mert apjára nézni, aki hitetlenkedve csóválta a fejét. - Hihetetlen, hogy lehet ekkorát tévedni? Vacsora után pihenőre tértek. Péternek nem jött álom a szemére. Kegyetlenül marcangolta a lelkiismeret. Mért is nem mondta meg az igazat?! Sokáig vívódott önmagával. - Kijavítom, s meg sem tudják! - nyugtatta meg lelkiismeretét. Hazudtál! - szólalt meg benne újra valami. Csak hánykolódott ágyában. Felvillant előtte az a nap is, amikor letette a pioníresküt. Amikor nyakába kötötték a piros kendőt. „A pionír becsületes és mindig igazat mond!" - hallotta a vezetőpajtás szavait. Hirtelen kibújt a paplan alól és bekopogott szüleihez. Édesapja még olvasott. Péter könnyes szeme mindent elárult. - Látod, Péter - szólt apja -, soha ne hazudj, mert csak becsületes munka után édes a pihenés. - Megsimogatta Péter szőke haját és visszakísérte szobájába. Péter nemsokára már az igazak álmát aludta. Néhány nap múlva csillogó szemekkel sietett apjához az ellenőrző könyvecskével. KURUCZ ŇANDORNE A dicső évfordu óra A trebišovi járás pionírjai a CSKP 40. évfordulójának tiszteletére vállalták, hogy a legfontosabb mezőgazdasági idénymunkákban ledolgoznak 30 537 brigádórát és rendbehoznak 224 hektár rétet- és legelöt. A Micsurin-körök kitermelnek 9000 gyümölcsfacsemetét és kiültetnek 3190-et. A járás pior nírjai vállalták, hogy 36 ezer kg hulladékpapírt. 15 450 kg textilhulladékot és 2102 mázsa hulladékvasat, 21 634 drb üveget, 1200 kg csontot és 347 kg gyógynövényt gyűjtenek össze. A „Vörös zászló nyomában" pionírexpedicióban 1794 beszélgetést rendeznek pártunk régi harcosaival. E. E. EGYSZER télen nagy hó esett s a verebek éhesek voltak. Imitt-amott ugyan együtt csipegettek a tyúkokkal az udvaron, de a tyúkok elkergették őket. — Kotkodács! — kiáltottak rájuk —, ezeket a magokat nekünk, „ . _ tyúkoknak szórták. Mi tojjuk a még szerették volna berepülni a magok már egyáltalán není ízlettojásokat, de ti verebek mit csináltok?! És a tyúkok feléjük csattogtatták a csőrüket. Néha az ablakok alatti etetőkből is csíptek valami élelmet. De amint a gyerekek észrevették, menten rájuk kiabáltak: — Mit gondoltok, verebek? Mi a morzsát és a magot az etetőbe a cinkéknek szórtuk. A cinkék tavasszal énekelnek nekünk s elpusztítják a gyümölcsfákról a hernyókat. Hess... hess! Takarodjatok innen! A verebek elbúsultak, felrepültek egy magas gesztenyefára és haragosan csiripeltek. De ahogy fent az ágakon fészkelődtek és lele-tekingettek, alattuk a vasúti sínen búzával teli vagont pillantottak meg. A vagon mellett teherautó állt. — Csiribiri, csiribiri — csodálkoztak a verebek, — milyen töméntelen sok mag! Hány verébreggeli, ebéd és vacsora kerülne onnan! Lerepültek az útra, felcsipegették az elszórt magokat s egyre közelebb ugrándoztak a gabonás vagonhoz. A teherautó megcsikordult, dudált egyet és elindult. A verebek szétrebbentek, de hamarosan újra visszaszálltalk a földre. Csipegettek, lakmároztak. Volt azonban közöttük egy igen telhetetlen jószág, amelyik azt csirfpelgette: — Minek ugrándozzak én itt az úton s minek csipegessem az elhányt szemeket? Ha az a lapátos ember nem néz majd ide — huss —, berepülök a vagonba és egyenesen a tetejéről fogom csipegetni az aranyos magokat. S valóban, amikor a rakodó munkás elfordult, a telhetetlen veréb tollait felborzolva berepült a vagonba, ott aztán elbújt a sarokba, evett amennyit csak bírt. Közben azonban beesteledett, a munkás bezártar- a vagon ajtaját. Amikor elment, a veréb a vagon ajtóréséhez ugrált és elkezdett csiripelni: — Csirip, csirip! Hallotok engem? Én vagyok a leggazdagabb veréb a világon, az egész halom búza az enyém. A többi veréb is odaugrált a vagonhoz és csodálták gazdag társukat. Mert ki hallott már olyat, környéket. A mi verebünk is szívesen velük repült volna, de nem repülhetett, mert be volt zárva. — Nem baj — nyugtatta magát —, repdesek majd a vagonban. Széttárta a szárnyait, de alighogy felrepült, mindjárt beleütközött a vagon tetejébe, vagy az oldalába. Kék foltokkal tele a búzahegy tetejére telepedett. — Az se baj, hogy nem lehet repülni itt — csipogta. — Az a fontos, hogy én vagyok a világ leggazdagabb verebe. Itt is, ott is csipegetett, de a magok már nem ízlettek annyira. Nem volt már éhes, jóllakott. A magok közé ült hát és lepitek. Az egyiket ki is köpte. Olyan szomorú lett, hogy már az étel se ízlett neki. Reggel aztán, alig hogy kisütöt a napocska, megérkezett a teherautó, a munkás meg kinyitotta a vagon ajtaját. A veréb csak erre várt. — Frrr — kirepült és felszállt a gesztenyefa legmagasabb ágára. — Csri, csri — üdvözölte a többi veréb —, jó reggelt, világ leggazdagabb verebe. Hát hogy ízlett a reggeli? — Ö, testvérkéim — felelte a veréb —, a reggeliről teljesen elfeledkeztem. Annyira boldog vagyok, hogy megint köztetek lehetek. Mellettetek mégis csak hent. Kint a vagon körül vere- jobb, mint a bűzahalom tetején, bek röpködtek. Biztosan helyet És együtt szállt az útra a töbkeresnek éjszakára — gondolta biekkel, együtt keresgélte az elmagában a mi verebünk —, én hullatott magokat, pedig először életemben egyedül (M. D. fordítása) If Kl V Hl IG s R l M 1 A E E N A fr A E Z E 1 D K E D E K M e Ô F Z 1 n í A r. l m 1 1. Ez a kis madár n agyon elcsodálkozott, mikor meglátta a bet ükkel ellátott madáretető. De mivel az erdei iskolában megtanult olvasni és a sakkfigurá kat is ismerte, a szokásos lóugrás szerint szökdécselve betüről-betüre megtudta a rejtélyesnek tűnő szöveg értelmét. Keressétek csak meg ti is. 2. A mellékelt figurákból milyen állatot tudtok összerakni? 3. Nyári széltől ringatva Ezerszemű kisbaba bölcsőjében alszik, s hosszú bajszát lógatva zöldbe burkolózik. Mi az? MÚLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE 1. így lehet négy egyforma nagyságú és formájú mezőre osztani a közölt figurát. 2. Hagyma, vagy torma Leveleteiket és megfejtéseiteket az alábbi címre küldjétek: Űj Szó, Gyermekvilág, Bratislava, Gorkého 10, Múlt heti fejtörőnk helyes megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Cibula Oszkár Veiké Zlievce, Árvái Éva Buzica, Szalal Lenke Želiezovce, Lőrincz Tibor Levice. iÜJ SZÖ 5 * 1961. január 29.