Új Szó, 1961. január (14. évfolyam, 1-31.szám)

1961-01-21 / 21. szám, szombat

BruMZei BvOapest \ Bttka& A/fkom Madrid Sľkm fiz 1961. február 15-i napfogyatkozásról Rendkívüli eseményre készülnek a világ asztronómusai: szerdán, február 15-én. napfogyatkozás lesz, mely szabad szemmel Európa déli részén és Ázsia észak-nyugati részén fi­gyelhető meg. A napfogyatkozás kö­rülbelül 240 kilométer szélességű te­rületen 2 és fél percig lesz látható. Ez a rövid idő is elég azonban ah­hoz, hogy az asztronómusok alapo­san megfigyelhessék e jelenséget és elkészíthessék a szükséges fénykép­felvételeket. Bízunk benne, hogy az időjárás is kedvezni fog. • Vésztjósló jelenség? Ma már az emberek nagy többsége tisztában van vele, hogy a teljes napfogyatkozás természeti jelenség, amely akkor keletkezik, amikor a Hold eltakarja a Napot. Volt azon­ban olyan idő, amikor az egyszerű emberek nem tudták, hogy termé­szeti jelenségről van szó, és a nap­fogyatkozást nagy szerencsétlensé­gek, háborúk, járványok és földren­gések előjelének tekintették. • Babonák és hiedelmek tették misztikussá e természeti je­lenséget. Szinte országonként más és más magyarázatot találtak rá. Kí­nában például valamikor azt hitték, hogy egy óriási sárkány falja fel a Napot. A teljes napfogyatkozás első leírása Hérodotosz ógörög történész tollából maradt ránk, az általa leírt napfogyatkozás i. e. 585. május 25-én történt. A napfogyatkozásról szóló első novgorodi leírás, amely 1124 augusz­tus 11-én kelt, így szól: „A Nap eltűnt, vagy elégett, a felhők is lángbaborultak. Az emberek halálra rémültek, mert teljes sötétség lett. Valamennyien a világ végét várták. Rettenetes események következhet­nek ilyen előjelek után". _ i-iieptinxroi leolvasható, hogy Európa mely vidékein les/, teljes (101) százalé­kos) a fogyatkozás. A holdárnyék vonulásának iránya nyugat-keleti, vagyis a fo­gyatkozás kora reggel Dél-Franeiaországban kezdődik. A vonalkázott sáv a tel­jességi — totalitási — zóna. Az ebben tartózkodók teljesnek fogják látni, Eu­rópa többi részéről csak részleges fogya tkozás látható. 1564. augusztus 21-én Franciaor­szágban váltott ki hatalmas pánikot a napfogyatkozás. Itt is azt hitték, hogy elérkezett a világ vége és so­kan kétségbeesésükben öngyilkossá­got követték el. • A tudósok előtt azonban a nap- és holdfogyat­kozás a régi időkben sem volt ta­lány. Jó előre ki tudták számítani, mikor következik be. Óvakodtak azonban attól, hogy az egyszerű em­berek megismerjék az igazságot, mert e misztikumba burkolt jelen­séget is az elnyomás szolgálatába ál­lították. • Az újkor kezdetén az európaiak a napfogyatkozást is fel­használták arra, hogy a gyarmati orszá­gok bennszülöttjeit engedelmességre kényszerítsék. Kolumbusz például egy al­kalommal azzal fenyegette meg az in­diánokat, hogy elviszi tőlük a Napot. Mikor azután — teljes napfogyatkozáskor — a Nap valóban eltűnt, az indiánok ré­mületükben hajlandók voltak fenntartás' nélkül teljesíteni minden követelését. • Tudományos munka és üzlet Az asztronómusok a február 15-i nap­fogyatkozás megfigyelésével új ismere­teket akarnak szerezni s ezzel a tudo­mányt szolgálják. De nemcsak ők ké­szülnek fel erre a ritka jelenségre. Olasz­országban például a napfogyatkozást a turistaforgalom fellendítésére akarják felhasználni. A szállodák már várják a vendégeket, főleg a jól fizető amerikaia­kat, akik Olaszországban kívánják meg­tekinteni a napfogyatkozást. Tudósok is érkeznek Olaszországba, hogy a Firenze közelében levő Arzetria-csillagvizsgáló intézetben figyelhessék e nem minden­napi jelenséget. Jugoszláviában is nagy előkészületek folynak, a hazai és külföldi tudósok fő megfigyelő állomása az Adriai­tenaer egyik szigetén lesz. • Legközelebb 2151-ben Nem véletlen ez a nagy érdeklődés, hi­szen ritka eseményről van sző. London­ban például volt olyan időszak, amikor két napfogyatkozás között majd 600 év telt el. — az egyik 1140-ben, a követ­kező pedig 1715-ben volt. Azon a terü­leten, ahol február 15-én megfigyelhető lesz a teljes napfogyatkozás, legközelebb majd csak 2151-ben fordul ismét elő e természeti jelenség. (ska) A Szovjetunió Jégkutató Intézete munkájának egyik legfontosabb eredménye az ún. radációs módszer kidolgozása. A tavaszi hónapokban az Északi­sarkra jut a Nap sugárzásából annyi energia, mint egyes délebbi vidékek­re, de ott az olvadás mégis két és fél-három hónapig tart. A hóval, jéggel fedett felület ugyanis a Nap­ból érkező sugárzási energiának 90 százalékát visszaveri. A visszavert napenergia „megmentésére" már 1937-ben is végeztek kísérleteket a Szovjetunióban. Ezt a munkát fuk­szin (kátrányfesték) és salak fel­használásával kezdték meg, és a beszórt hófelület 8 nappal koráb­ban olvadt el, mint környezete. 1949-ben újították fel a kísérle­teket 313 000 négyzetméter terüle­tén. A tömeges felhasználás miatt olcsó anyagra volt szükség: salak, szénpor, fekete homok, valamint szén­por, és sárga homok keveréke bizo­nyult a legmegfelelőbbnek. Az ezekkel az anyagokkal beszórt hó naponta 8 centiméternyit apad. Az olvadás szempontjából fontos a szórásra használt anyag szemcséinek mérete is. Szénporból és salakból 300—350 grammot, sárgahomok és szén keve­rékből 400. grammot kell négyzetmé­tereként a hófelületre szórni; ez­által a visszaverődés 20 százalékra csökkenthető. A beszőrás optimális időpontja az általános olvadást meg­előző másfél-két hónap, amikor a hőmérséklet 0 C fok körül állandósul. Lakott helyek közelében (3—4 km) Hogyan ismerik meg egymást a tyúkok A fehér Leghorn-tyúkokkal kísérletet végeztek annak megállapítása végett, hogy a szárnyasok hallás, szaglás vagy látás útján ismerik-e fel egymást. A kísérlet során a tyúkok külsejét meg­változtatták: egyesekre fehér, másokra színes tollakat ragasztottak; a tollak kü­lönböző hosszúságával pedig az állatok nagysága és alakja módosult. Végül a ta­raj nagyságát variálták vörös posztóval. Kiderült, hogy az 59 így megváltoztatott külsejű tyúk közül csupán 24-et nem ismertek fel társai egyáltalán vagy' ide­iglenesen. E kísérlet tanúsága szerint feltehető, hogy a tyúkok" elsősorban lá­tás révén ismernek egymásra. (Österreichische KleintierzUcht.) a beszórást traktorral vontatott szánokról, egyébként repülőgépekről végzik. 15—18 ismételt repüléssel 15—17 m széjes sávban hintik be a jégtakaró felületét; 1 km hosszű sávot 3 repolő óra alatt lehet el­készíteni. A beszórt sáv 3—4-szer gyorsabban olvad el, mint a szom­szédos jégmező. 10—30 nap eltelté­vel már 0,8—12 m mély csatorna képződik a beszórt sáv vonalán. Az Északi-jegestenger csaunszki tengeröblében 1951-ben 20 km hosz­szú csatornát készítettek radációs módszerrel. Az egyébként csak júli— us-augusztus hónapokban elolvadó jégtakarót már júniusban megolvasz­tották, és a hajózás ezáltal sokkal hamarább megindulhatott. 1952-ben 60 km hosszú radációs csatornát lé­tesítettek ugyanezen a területen, és azóta is mi.pder\/'évben alkalmazzák e módszert. A radációs eljárás nem­csak az Északi-sarkon, hanem a dé­lebbre levő folyókon és nagy mes­terséges víztárolókon is beválik. (Príroda) Ä műszaki világ hírei •fr A bratszki vízierőmű építkezésénél olyan óriásdarukat alkal­maznak, melyeknek magassága 56 mé­ter, súlya pedig 428 tonna. A gém ki­nyúlása 118 méter, teherbíróképessége 22 tonna. •k A német vendéglátóipar új ötletes találmánnyal gazdagodott. Szállítóműre szerelt kis tartályokból egyenlő mennyiségű finomra őrölt, old­ható kávét ürít a csészékbe. A forró víz csövön keresztül ömlik a kávéra. A meg­ürült kis tartályok újratöltése Is auto­mata segítségével történik. iz Egy moszkvai, villamosszerke­zeteket gyártó üzem miniatűr vulkanizá­ló-berendezést állít elő. A kis készülék­kel épp oly jól meg lehet javítani autók, motorkerékpárok, vagy rollerek belső gu­miját, mint beépített állandó berendezé­sekkel. * A lakóházak íűtőhálóza­t á b a iktatható kis gyorsító szivattyú teljesítménye 30 liter 0,5 méterre, vagyis 15 liter egy méterre, másik típusában 50 liter 0,5 méterre, vagy 10 liter 20 méterre. Üzemi hőmérséklete 130 C fok. Hajtómotorja egyfázisú kondenzátoros in­dukciós motor, amely teljes feszültség­ről indítva is szolgáltatni tudja a teljes nyomatékot. If V% Hogyan gyorsítják meg a sarki jégtakaró felo'vadását iwvmwimln&m KINN a messzi erdőszélen, bokrok között bükkfa áll, ága alól csudafurcsa palotácska kandikál, ablakában függöny lebben rojtos-bojtos, csillogó, zúzmarából szövögette tegnap este Fagyapó. Tetejére jégdobozból dércukrot szórt szerteszét, s takaróul ráterített hétszázötven hőpihét. NYÁRIDŐBEN hintázgatni két kis mókus járt oda, de most télen csak a szél zúg s hívogat a palota: Gyere ide szárnyas vendég, eleség vár nagy halom, édesbélű búzamaggal terült meg az asztalom. -. Röppenjetek fürge szárnnyal, kész az ebéd, vár a tál, csipegess csak vidám kedvvel cinkemadár, pintymadár, KINN a messzi erdőszélen, hóviharban bükkfa áll, ága alól hívogatva madárkunyhó kandikál. És a szélvész bárhogy tépi nem férkőzött bele még asztaláról sose fogy ki bőrke búza, eleség. Búvóhelyet, meleget ad nem bánja a telet ő, pionírok büszkesége ez a madártető. Megszólal a lelkiismeret leszek kénytelen aludni. De mind­járt meg is vi­gasztalta magát: — Nem baj i iz, hogy egyedül hogy egy verébnek egész halom fogok aludni. Az a fontos, hogy búzája legyen. KiS ideig csodál- én vagyok a leggazdagabb veréb koztak, aztán elrepültek. Mára a világon. már eleget ettek és lefekvés előtt Itt is, ott is csipegetett, de a LEVELES LÁDA Megérdemeli jutalom A Veľký Zettin-i pionírok elha­tározták az elmúlt tavasszal, hogy a helyi EFSZ cukorrépájából két hektárt megművelnek. Elhatá­rozásukat teljesítették és a jó munka szép hektárhozamot ered­ményezett. Elszámoláskor a szö­vetkezet vezetősége 2600 koroná­val jutalmazta a pionírokat, akik tele'.Iziós készüléket szeretnének vásárolni a kapott összegen. Jaruška László, Veľký Zettin. KOVÁCS PÉTER aggódó szív­vel indult haza az iskolából. Ret­tenetes dolog történt vele. Ötöst kapott az ellenőrző-köny­vecskéjébe. Nem tudta a mate­matikát. Már hetedik éve jár iskolába, de még ilyesmi nem jordult elő. Mi lesz? - zakatolta a szíve. - Mit mondanak a szülei? — Állandóan csak erre gondolt. ­Hogyan nézzen/ szülei szemébe?! Egész úton hazafelé az ötös járt az eszében. Hiába akart, nem tudott másra gondolni. ­Miért is hallgatott tegnap Pistára! Ha nem megy vel$ játszani, ma ez nem történhetett volna meg. Lassan ballagott hazajelé, hogy tovább tartson az út. Viaskodott önmagával: — MegmondTjam, ne mondjam? — nem tudott hatá­rozni. Egyszerre mintha Hangokat hallott volna. „Mondd meg! Valld be az igazat! Légy becsületes!" — hallotta a bíztatást. Talán táská­jában az ellenőrző-könyve szólalt meg? Sírni lett volna.kedve. Hiába ment lassan, mégis haza­ért! Péter ok ebédnél bevallotta, hogy ötöst kapott. Mindjárt hozzá­tette azt is, hogy tévedés történt. Szörnyű tévedés! Más helyett kap­ta az ötöst. A további magyarázkodásra már nem volt idő, mert megérkezett Péter apja. A fiú gyorsan oda­súgta a nagymamának, hogy ap­jának ne szóljon az ötösről. Kö­szöntötte apját, majd kisietett az udvarra. Itt azután gyorsan a kert felé vette az irányt. Az apának feltűnt fia szokatlan viselkedése. Nem kérdezett sem­mit, várta a fejleményeket. Ám ezúttal hiába várt! Péter nem jött vissza egész délután. Ezalatt ki­eszelt egy tervet. A délután csigalassúsággal telt el. Este Péter másnapi leckéjét készítette. Utána apja szokás sze­rint elbeszélgetett vele, majd kérte az ellenőrző-könyvecskét. Péter lángoló arccal nyújtotta át a már délután kieszelt szöveg kí­séretében. ' — Tudod, apukám, az úgy volt ­kezdte mondójákát hogy ket­ten feleltünk a táblánál. Mindket­tőnk könyvecskéje az asztalon volt. Mikor a helyünkre mentünk, én meg sem néztem. Csak az óra végén láttam, hogy a tanító elv­társ a Pistának szánt ötöst vé­letlenül az én könyvecskémbe írta be —. Apja gyanúsan nézett rá, azért sietett megerősíteni. „Igen, így volt! Az 5 könyvébe írta az, én kettesemet. A legközelebbi órán majd szólok neki, bizonyára ki­javítja a tévedést!" - fejezte bé Péter bíborvörösen a megkezdett hazugságot. Péter nem mert apjára nézni, aki hitetlenkedve csóválta a fejét. - Hihetetlen, hogy lehet ek­korát tévedni? Vacsora után pihenőre tértek. Péternek nem jött álom a szemére. Kegyetlenül marcangolta a lelki­ismeret. Mért is nem mondta meg az igazat?! Sokáig vívódott ön­magával. - Kijavítom, s meg sem tudják! - nyugtatta meg lelkiismeretét. ­Hazudtál! - szólalt meg benne újra valami. Csak hánykolódott ágyában. Felvillant előtte az a nap is, amikor letette a pioníresküt. Amikor nyakába kötötték a piros kendőt. „A pionír becsületes és mindig igazat mond!" - hallotta a vezetőpajtás szavait. Hirtelen kibújt a paplan alól és bekopogott szüleihez. Édesapja még olvasott. Péter könnyes szeme mindent elárult. - Látod, Péter - szólt apja -, soha ne hazudj, mert csak becsületes munka után édes a pihenés. - Megsimogatta Péter szőke haját és visszakísérte szo­bájába. Péter nemsokára már az igazak álmát aludta. Néhány nap múlva csillogó szemekkel sietett apjához az ellenőrző könyvecskével. KURUCZ ŇANDORNE A dicső évfordu óra A trebišovi járás pionírjai a CSKP 40. évfordulójának tiszteleté­re vállalták, hogy a legfontosabb mezőgazdasági idénymunkákban le­dolgoznak 30 537 brigádórát és rendbehoznak 224 hektár rétet- és legelöt. A Micsurin-körök kiter­melnek 9000 gyümölcsfacsemetét és kiültetnek 3190-et. A járás pior nírjai vállalták, hogy 36 ezer kg hulladékpapírt. 15 450 kg textilhul­ladékot és 2102 mázsa hulladékva­sat, 21 634 drb üveget, 1200 kg csontot és 347 kg gyógynövényt gyűjtenek össze. A „Vörös zászló nyomában" pio­nírexpedicióban 1794 beszélgetést rendeznek pártunk régi harcosai­val. E. E. EGYSZER télen nagy hó esett s a verebek éhe­sek voltak. Imitt-amott ugyan együtt csi­pegettek a tyúkokkal az udvaron, de a tyúkok elkergették őket. — Kotkodács! — kiáltottak rá­juk —, ezeket a magokat nekünk, „ . _ tyúkoknak szórták. Mi tojjuk a még szerették volna berepülni a magok már egyáltalán není ízlet­tojásokat, de ti verebek mit csi­náltok?! És a tyúkok feléjük csat­togtatták a csőrüket. Néha az ablakok alatti etetőkből is csíptek valami élelmet. De amint a gyerekek észrevették, menten rájuk kiabáltak: — Mit gondoltok, verebek? Mi a morzsát és a magot az etetőbe a cinkéknek szórtuk. A cinkék ta­vasszal énekelnek nekünk s el­pusztítják a gyümölcsfákról a hernyókat. Hess... hess! Takarod­jatok innen! A verebek elbúsultak, felrepül­tek egy magas gesztenyefára és haragosan csiripeltek. De ahogy fent az ágakon fészkelődtek és le­le-tekingettek, alattuk a vasúti sí­nen búzával teli vagont pillantot­tak meg. A vagon mellett teher­autó állt. — Csiribiri, csiribiri — csodál­koztak a verebek, — milyen tö­méntelen sok mag! Hány veréb­reggeli, ebéd és vacsora kerülne onnan! Lerepültek az útra, felcsipe­gették az elszórt magokat s egy­re közelebb ugrándoztak a gabo­nás vagonhoz. A teherautó megcsikordult, du­dált egyet és elindult. A vere­bek szétrebbentek, de hamarosan újra visszaszálltalk a földre. Csipegettek, lakmároztak. Volt azonban közöttük egy igen telhetetlen jószág, amelyik azt csirfpelgette: — Minek ugrándozzak én itt az úton s minek csipegessem az el­hányt szemeket? Ha az a lapátos ember nem néz majd ide — huss —, berepülök a vagonba és egye­nesen a tetejéről fogom csipegetni az aranyos magokat. S valóban, amikor a rakodó munkás elfordult, a telhetetlen veréb tollait felborzolva berepült a vagonba, ott aztán elbújt a sa­rokba, evett amennyit csak bírt. Közben azonban beesteledett, a munkás bezártar- a vagon ajtaját. Amikor elment, a veréb a vagon ajtóréséhez ugrált és elkezdett csiripelni: — Csirip, csirip! Hallotok en­gem? Én vagyok a leggazdagabb veréb a világon, az egész halom búza az enyém. A többi veréb is odaugrált a vagonhoz és csodálták gazdag tár­sukat. Mert ki hallott már olyat, környéket. A mi verebünk is szí­vesen velük repült volna, de nem repülhetett, mert be volt zárva. — Nem baj — nyugtatta magát —, repdesek majd a vagonban. Széttárta a szárnyait, de alighogy felrepült, mindjárt beleütközött a vagon tetejébe, vagy az oldalába. Kék foltokkal tele a búzahegy te­tejére telepedett. — Az se baj, hogy nem lehet repülni itt — csipogta. — Az a fontos, hogy én vagyok a vi­lág leggazdagabb verebe. Itt is, ott is csipegetett, de a magok már nem ízlettek annyira. Nem volt már éhes, jóllakott. A magok közé ült hát és lepi­tek. Az egyiket ki is köpte. Olyan szomorú lett, hogy már az étel se ízlett neki. Reggel aztán, alig hogy kisü­töt a napocska, megérkezett a teherautó, a munkás meg kinyi­totta a vagon ajtaját. A veréb csak erre várt. — Frrr — kire­pült és felszállt a gesztenyefa legmagasabb ágára. — Csri, csri — üdvözölte a többi veréb —, jó reggelt, világ leggazdagabb verebe. Hát hogy ízlett a reggeli? — Ö, testvérkéim — felelte a veréb —, a reggeliről teljesen elfeledkeztem. Annyira boldog vagyok, hogy megint köztetek le­hetek. Mellettetek mégis csak hent. Kint a vagon körül vere- jobb, mint a bűzahalom tetején, bek röpködtek. Biztosan helyet És együtt szállt az útra a töb­keresnek éjszakára — gondolta biekkel, együtt keresgélte az el­magában a mi verebünk —, én hullatott magokat, pedig először életemben egyedül (M. D. fordítása) If Kl V Hl IG s R l M 1 A E E N A fr A E Z E 1 D K E D E K M e Ô F Z 1 n í A r. l m 1 1. Ez a kis madár n agyon elcsodálkozott, mikor meglátta a bet ükkel ellátott madárete­tő. De mivel az erdei iskolában megtanult olvasni és a sakkfigurá kat is ismerte, a szoká­sos lóugrás szerint szökdécselve betüről-betüre megtudta a rejtélyesnek tűnő szöveg értelmét. Keressétek csak meg ti is. 2. A mellékelt figurákból milyen állatot tudtok összerakni? 3. Nyári széltől ringatva Ezerszemű kisbaba bölcsőjében alszik, s hosszú bajszát lógatva zöldbe burkolózik. Mi az? MÚLT HETI FEJTÖRŐNK MEGFEJTÉSE 1. így lehet négy egyfor­ma nagyságú és formájú mezőre oszta­ni a közölt figurát. 2. Hagyma, vagy torma Leveleteiket és megfejtéseite­ket az alábbi címre küldjétek: Űj Szó, Gyermekvilág, Bratisla­va, Gorkého 10, Múlt heti fejtörőnk helyes meg­fejtői közül könyvjutalomban ré­szesülnek: Cibula Oszkár Veiké Zlievce, Árvái Éva Buzica, Szalal Lenke Želiezovce, Lőrincz Tibor Levice. iÜJ SZÖ 5 * 1961. január 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom