Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-24 / 356. szám, szombat

A

z őszintén csillogó, mosolygós szemek új világot fedeznek fel. Nini, a mesék Jancsija és Juliskája képről, könyvről mosolyog vissza. Ezt a meglepetést! Hát a csodálkozástól ugyan kinek nem iparkodna a kacsója a szája szögletébe?! Különösen ha csöpp az tember. Most még csak elmereng a szem. De holnap már követel az akarat. Szövődik a barátság — könyv és gyermek között. Igaziból, s.egyre szorosabbra. Csak győzzék azok a „bácsik", akik tudásszomját oltják. És a bácsik — győzik. A Szovjetunióban az idén 100 millió példányban jelenik meg 500 különféle gyermekirodalmi és ifjúsági könyv... A mesék világától pedig évről évre járhatóbb .utat épít a mi kisemberünk a mindennapokhoz, mely bőforrású reménységgel locsolgatja izmosodó terveit, hogy bátrabban, erősebben lépje át — millió és millió társával együtt — a jövő küszöbét. (TASZSZ felvétele) A }Koldusoperď New York-i sikere A New York-i színházi világ - mint általában az amerikai szellemi élet — két, egymástól élesen elhatárolt részre oszlik. A Broadway a nagy színházak utcája, ezekben a színházakban többnyire kommersz-, de biztos sikerrel kecsegtető darabokat mutatnak be, magasan fizetett, befutott színészek előadásában, borsos helyárak mellett. S vannak az „off-Broadway" (Broadwayn túli) kis színházak, szűk kis helyiségek, tehetséges, de még kezdő színészekkel, npm a pénzt hajszoló, hanem a művészetért lelkesedő rendezőkkkel és — olcsó helyárakkal, olyan publikum számára, amely, nem „divatból", hanem műélvezetből jár teátrumba. A befutott és sokat kereső művészek is csak ezekben a kis színházakban tudják megvalósítani művészi álmaikat — legfeljebb áldoznak egy keveset r Hollywoodban és a Broadwayn megkeresett gázsijaikból. (Ilyen kis színházban mutatta be például néhány évvel ezelőtt Franchot Tone — Hollywood egyik legnevesebb sztárja — saját rendezésében s önmagával a címszerepben Csehov Ványa bácsiját.) Nos, az egyik ilyen mü- ' vészi szempontból élenjáró kis New York-i színház, a Theatre de Lys — hosszú idő óta Brechttel araya legnagyobb sikerét. A Koldusoperát 2093-szor játszották itt egyfolytában, ami „ezüstérmet" jelent a musical-ek történetében. (Az „aranyérem" hordozója, vagyis a „csúcstartó" az „Oklahoma!" című musical, 2248 előadással.) A Koldusopera 22 szerepét ezidő alatt 503 színész játszotta el. 590 000 néző két és egynegyed millió dollár értékű jegyet vásárolt a produkcióhoz, amelynek évi tiszta bevétele 75 000 dollár volt. Ezek 97. adatok egyébként csak az 1960 októberéig terjedő állapotot tükrözik — a színház azóta is folyamatosan játszsza Bertoldt Brecht és Kurt Weill művét. Bábi Tibor: i.** \|R0DA!MRÜL- KÖNWEKRÖl^ \HďfJlÚ-eK \IÁ FASIZMUS MÉTELYE ELLEN Félelem Az éjben borzongó hűs ég alatt forog a föld, tenger ágaskodik, s orv hadak, hajók úsznak hallgatag az alvó, mit se sejtő vartokig. Idegeim, e néma antetmcik kiáltozzák, küldik a vészjelet, félelmek viharán, s az éjen át óvlak, ó, drága alvók, emberek .,.' Mi lesz, ha bolygónk tátongó egén héliummá robban a hidrogén: — eleven állatok a fegyverek ..! A Rimavská Sobota-i Járási Népkönyvtár e napokban vitát rendezett' Solohov Csendes Don és a Hazáért harcoltak • című műveiről. Az összejövetelen előadás hangzott el Solohov életéről és irodalmi tevékenységéről. (r. a.) A nasvadi Kilencéves Magyar Tannyelvű Középiskola diákjai e napokban jól sikerült kulturális műsort rendeztek. Az összejövetelen megjelent nagyszámú közönség gyakori tapssal jutalmazta az iskola diákjainak, valamint a műsort összeállító tanítóknak a teljesítményét. A siker a tanítókat és a diákokat további jó munkára ösztönzi. (k. j.) * Šacán megkezdték a Keletszlovákiai Kohómű üzemi klubjának építését. A klubban több száz férőhelyes mozi és színházterem lesz. E modern kultúrközpont felépítésére a szakszervezet körülbelül 4 millió koronát fordít. (a. s.) Guineában szovjet filmhetet rendeztek. Nagy sikert aratott a „Ballada a katonáról" és a Nyírfácska együttesről szóló „Lányok tavasza" clmü film. Moszkvában „Utazások világa" elnevezéssel új filmszíntláz nyílt, amely kizárólag rövid útirajzfilmeket mutat be. Brüsszelben 1961 tavaszán nemzetközi zeneszerzőverseny lesz. Szimfonikus alkotásokkal "és kamaraművekkel vehetnek részt a versenyen a szerzők. Moszkvában bemutatták a „Feltámadás" című filmet, amely Tolsztoj regényéből készült. A Moszfilm Stúdió újdonságának szerepeit Tamara Szemina (Katjusa) és Jevgenyij Matvejev (Nyehljudov) alakítja. • A mai Kuba címmel a forradalmi Kubáról készítettek dokumentumfilmet Romsn Carmen és Vaszilij Kiszelov szovjet filmoperatőrők. A Csemadok rohovcei helyi szervezete e napokban Csehszlovákiai magyar írók részvételével jól sikerült irodalmi estet rendezett. Az összejövetel baráti légkörben zajlott le. (k. e.) A trenčíni" Merina-iizemben a minap öt fiatalasszony egy kulturális brigádot alakított azzal a céllal,, hogy terjeszteni fogják az üzem dolgozói között a haladó irodalmat. Kezdeményezésük sjkerrel járt. ] Az üzem dolgozói közül ma már sojcan fordulnak a brigád tagjaihoz olvasmányokért. (s. zs.) Jan Otčenášek: RÓMEÓ, JÜLIA ÉS A SÖTÉTSÉG Két esztendővel ezelőtt jelentette meg kiadónk magyar fordításban Jan Otčenášek Brych polgártárs című államdíjjal kitüntetett regényét, melynek értelmiségi hőse az 1948-as esztendő viharos eseményei után, súlyos megpróbáltatások és eszmei zavarok leküzdésével megtalálja élete célját és helyét társadalmunkban. Oj munkája, a Rómeó, Júlia és a sötétség terjedelemben jóval kisebb, jelentőségében azonban Otčenášek nagyregényéve! teljesen egyenértékű mű. Világsikerét nem csupán megrázó erejű témájának köszönheti, hanem annak is, hogy első sorától az utolsóig szenvedélyes és megcáfolhatatlanul igaz vádirat a fasizmus ellen, s művészi megformálás tekintetében pedig az utolsó esztendők legjobb cseh prózái közé sorolható. A kisregény története Prágában, a német megszállás idején, a Heydrichterror legféktelenebb és a legvéresebb napjaiban játszódik le. Hősei nem öntudatos, érett emberek, akiket a fasizmus embertelensége gondolattipró igazságtalanságai állítanak az ellenállók táborába és antifasiszta | meggyőződésükért az életüket is feláldozzák, hanem az életről és a világ nagy ügyeiről még keveset tudó két fiatal. A tizennyolc esztendős Pavelt, egy kis szabómester érettségizett diákfiát és a még fiatalabb Eszter nevű zsidólányt a véletlen hozza össze egy prágai parkban. Eszter a véletlen talalkozás pillanatában mintha egy elnyeléssel fenyegető, feketén tátongó nagy szakadék szélén állna: szüleit Terezínbe hurcolták és ö, hajléktalan és otthontalan lány nem lát más utat, minthogy a táborba kövesse szüleit és velük együtt elpusztuljon. A fasizmus könyörtelenül véres embermalma nem ismer irgalmat; védtelen áldozat, büntelenül el kell hullnia, mert így rendelte el az embermilliókat megsemmisítésre elítélt fajitörvény. Pavel teljesen ösztönszerűen, mintegy belső sugallatra hallgatva cselekszik, amikor Esztert pártfogásába veszi és elrejti az apja szabómühelye mögötti kamrácskában. Ám később, amikor már tudja, hogy ezzel nemcsak a maga életét, nanem a szüléiét is kockára teszi, tudatosan és férfiasan helytáll. A forró viharban, amely körülöttük zúg, szerelem ébred kettőjük közt. Telve van mennyei örömmel és szépséggel ez a valóban shakespearei tollra méltó szerelem, de mérhetetlen szenvedéssel és boldogtalansággal is, mert hiszen a szobácska csak ideiglenes rejtekhelyet jelent; kint az ellenséges világ ólálkodik és elég egy hangosabb szó, egy vigyázatlan lépés, hogy mindketten elvesszenek. Pavel tudja, mit vállalt magára a lány elrejtésével, s eljön a pillanat, amikor Eszter is rádöbben arra, hogy Pavelre és övéire halálos veszedelmet hozhat a bújtatása. Amikor a Heydrich ellen elkövetett merénylet után megindul a „tisztogatás", s a házat, amelyben rejtőzik, körülfogják, Eszter megérzi, hogy más útja nem lehet, csak a halál. Belerohan a pusztulásba, hogy kínzó gyötrelmeinek véget vessen és megmentse szerelmesét. Pavelt a szerelem látó emberré teszi, a kispolgári nemtörődömség hínárjából kivezeti az élet felé, amely már harcot, ellenállást ismer. Otčenášek nem jelöli meg közelebbről ezt az utat, de mi érezzük, hogy a megpróbáltatott Pavel, Eszter tragikus halála után rátér majd erre az útra, amely a maga és embertársai felszabadításához vezet. Bőné András fordítása sikeresen érezteti a cseh író költői hangvételét, lírai finomságait és hibátlanul adja vissza mind a prágai szabómühely kissé humoros színezetű légkörét, mind a novella sötét tónusú drámaiságát. Albert Maltz: A TÜZES NYÍL Félek és vallom, aki fél, erös, nagy tiszta bátorsággal viselős, s ha üt az óra, többé nem remeg. A PKÄGAI Állami Zeneművészeti Főiskola most ünnepeli fennállásának 150. évfordulóját. A főiskola másfél évszázad alatt a kiváló zeneművészek ezreit nevelte, például Slávik, Ondríček, Kubelík, Kocián hírneves hegedűművészeket és számos kitűnő zongoraművészt, karmestert, zeneszerzőt is. A Zeneművészeti Főiskola jubileumi évében jelentős rendezvényekre és érdekes kiállításra készül. Képünkön: Dagmar Platilová, Karel Patras tanár növendéke hárfán gyakorol. (V. Lomoz - ČTK - felv.) A mexikói emigrációban élö amerikai Albert Maltz regénye — A tüzes nyíl — is szenvedélyes tiltakozás a fasizmus embertelensége ellen. Amíg Otčenášek novelláját az érzések mélysége teszi megkapóan emberivé és meggyőzővé, Maltz regényében elsősorban a lélektani rajz nyűgözi le az olvasót. Merően mások írói eszközeik, a témában sem találunk semmiféle hasonlatosságot, mégis rokon a két mű egymással, ahogy szemléletében rokon André Chamson A csodák útja, Štefan Heim A Glasenapp-ügy című regénye a szlovák Rudolf Jašik A Szent Erzsébet tér című munkája vagy Anna Seghers A hetedik kereszte, amelyeket ezeken a hasábokon már korábban ismertettem. Az amerikai Maltz az első tiltakozók közt áll. A tüzes nyíl című regénye még a háború idején, 1944ben jelent meg és művészi értékére jellemző, hogy hatását ugyanúgy megőrizte, mint Seghers könyve. Hőse, Willi Wegler, a düsseldorfi vasmunkás, megjárta fiatal fejjel az első világháborút és nem látott benne többet, mint egy elkerülhetetlen elemi csapást. Vasmunkás létére teljesen apolitikus marad, és a megpróbáltatások sűrű sora kell ahhoz, hogy látóvá érjen, feltegye magában a kérdést: Merre tart Németország ebben a háborúban ? Miért kellett Karinak, kommunista barátjának a koncentrációs táborban elpusztulnia? Mi az oka, hogy Hitler tűzzel-vassal irtja a kommunistákat, miért kell a fiának és feleségének elpusz&ilnia? Hosszú és nehéz a politikától elzárkózó német munkásnak útja, míg a közöny ólmai leolvadnak lelkéről és elér a felismeréshez, hogy nem szabad közönyösnek maradnia, hanem még az élete árán is egyszer keményen és határozottan nemet kell mondania az ember és az igazság nevében. Ez a felismerés először csak homályosan bontakozik ki és így nyilatkozik meg benne: „Nem, neked sosem volt elved, Willi. És most sincsen. Fogalmad sem volt róla, tni a nácizmus, nem értetted igazi lényegét és most sem érted. Csak annyit tudtál, hogy rothadást terjeszt maga körül." Ám egy nap tovább jut, végre teljességében és hatásában is felismeri, mi szüli a rothadást, hogyan öl el minden nemesebb érzést, aljasítja tolvajokká, erőszakos gyilkosokká a jobb sorsra érdemes fiatalokat és teszi besúgókká, árulókká a megfélemlített közönyöseket. Willi elborzad attól, hogy öt is, a tisztességes embert, aki mindig tudta, mi a becsületes és jó, mi a helytelen, az aljas és gyalázatos, megérintse a rothadás. Ez a felismerés készteti arra, hogy egy nyári estén, amikor ellenséges légibombázók húznak el az erdőben elrejtett üzem felett, ahol egy sajtológép mellett dolgozik, szalmából nyilat formáljon, azt petróleummal leöntse és felgyújtsa. A tüzes nyíllal jelzi a bombázóknak az üzem helyét. Egy §S-legény golyója leteríti ugyan, szándékát azonban eléri, másnap megjelennek a repülök és tönkrebombázzák az elrejtett tankgyárat. Willi a kórházi ágyon megérzi, hogy ezzel a tettével vezekelt, megszabadult a közömbösség bűnétől, és nyugodtan várja az elkerülhetetlen halált. Az utolsó óráiban még megkapja az elégtételt, hogy nem áll magában, vannak társai, akikről eddig nem tudott, és akik az ö helyére állva folytatják majd az ellenállás és az ébresztés kockázatos munkáját. Willihez hasonlóan Frisch, a „tiszteletes" is ellenálló és Maltz érdeméül tudjuk be, hogy ezt a jelentéktelen, szürke kis alakot, az egykori teológust és prédikátort ugyanolyan elmélyüléssel, hiteles erővel rajzolja meg, mint a regény mártírhalált haló főhősét. A huszonnégy órába sűrített történet fojtóan izgalmas, minden sorából elevenen cseng ki az a hit, hogy börtönrács, drótsövény és hóhérbárd ellenére a lélektipró, gyilkos barna métely nem fertőzhette meg a német nép egészét, maradt egy csoport, különösen a munkásságnak egy hányada, amelyből nem halt ki az emberség szikrája. Tudjuk, hogy ma a nyugatnémet bíróságok sorra mentik fel a nagy háborús bűnösöket azzal az indokolással, hogy tetteiket parancsra követték el. Albert Maltz már 1944-ben, tehát még a háború idején megtalálta és megadta a feleletet a bíráknak erre a szerecsent mosdató állásfoglalására. „Egy tisztességes ember, ha azt a parancsot kapja, hogy szúrjon le egy csecsemőt, azt feleli: uöljenek meg, ha akarják, de ezt nem teszem!« Vagy lelövi a tisztet, és vállalja a következményeket." Willi Wegler, Maltz regényének hőse vállalta a következményeket, és ez azt a reményt kelti, hogy a feltámadó barna mételyt az ő néptársai, a mai élö Weglerek velünk együtt nem engedik elburjánzani és a világot újra megfertőzni. EGRI VIKTOR ÜJ SZO 6 * / 1960, december 24.