Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-23 / 355. szám, péntek

Nam Pho és Považská By-trtca között nyolcezer kilométer a távolság, de a közös érdek közel hozta egymáshoz a két város gépgyárainak szakembereit. A messzi Koreából ez év őszén az ottani technikusok egy csoportja érkezett hozzánk, hogy tanuljanak a csehszlovák szakemberektől. Munka után jól esik a pihenés, a vidám szórakozás Képünkön: Lássuk kinek erősebb a keze? (M. Tuleja — ČTK — felvétele). .v.v.v.w.v.v Iz ír közlekedési szabályokról Napról napra növekszik hazánkban az autóforgalom s ezzel együtt megoldásra váró új problémák vetődnek fel a köz­lekedésben. E problémákkal kapcsolat­ban a Belügyminisztérium 1958-ban köz­lekedési ankétot rendezett, melynek ke­retében a lakosság számos jelentős ja­vaslatot tett a kérdések megoldására. Ezeket figyelembe véve került sor az 1961. január 1-én érvénybe lépő új köz­lekedési szabályok és jelzések kidolgo­zására. ALKOHOLMENTES KÖZLEKEDÉS A Belügyminisztérium 141/60 számú, a közlekedést szabályozó legújabb rendele­te 42 pontban tér el az eddigitől. E he­lyen természetesen csak a leglényege­sebbeket áll módunkban felemlíteni. A rendelet 4. paragrafusának 2. bekezdése pl. szigorúan tiltja a motoros jármüvek vezetőinek az alkoholfogyasztást és kö­telezi őket arra, hogy ennek megálla­pítása céljából vizsgálatnak vessék alá magukat. A MOTORKERÉKPÁROSOK 1961. január 1-től kötelesek szemüveggel, vagy műanyagból készült védőlappal óvni szemüket. Ezenkívül az új szabályok előírják a motorkerékpárosok részére a védősisak viselétét: a határidőt utólag fogják közölni. A motorkerékpárosok az új rendelet értelmében menetközben nem dohányozhatnak. A jővőben a kisebb mo­torkerékpárok vezetői tanfolyamon vesz­nek részt, majd a sikeres vizsgák után különleges jogosítványt kapnak. Ezt 1961 végéig kell beszerezniök. Tulajdonképpen a Moped tulajdonosokról van itt szó, mert a Pionír-tulajdonosok már rendel­keznek ilyen jogosítvánnyal. VIGYÁZZUNK A GYERMEKEKRE Az új rendelkezés a gyermekek védel­mében előírja, hogy 6 éven aluli gyer­mek csak felnőtt kíséretében kerékpároz­hat. Ezzel sok szerencsétlenségnek ve­hetjük elejét. A közlekedés folyamatosságát célozza többek között az az intézkedés, amely szerint a motoros és nem motoros jár­művek az út jobbszélén haladnak — eddig az út teljes szélességét használ­hatták. Egyszerűbbek lettek az útkeresz­teződésekre vonatkozó előírások is. A te­herautók és autóbuszok a. falvakon kívül 80 km-es sebességgel haladhatnak. A se­bességet közlekedési jelzésekkel is szabá­lyozzák. Ebben újdonság a legkisebb se­bességet előíró jelzés bevezetése. A KÖZLEKEDÉSI JELZÉSEK terén újdonságot jelentenek az úttestre fehér színnel mázolt különféle alakú és jelentésű ábrák. Az eddigi közlekedési jelzéseket grafikailag úgy dolgozták át, hogy mindenki számára érthetők legye­nek. Ezenkívül további jelzéseket Vezet­nek be a gépkocsivezetők tájékoztatására. Stefan Svec VITATJUK A LAKfeKČRDŕST A Mfttfalist* lakáskultúra fovábfei útszakasza Nincs még egy olyan aránytalanul nehezen megoldható kérdése a szo­cializmus építését befejező társadal­munknak, mint a lakásprobléma. Lépten-nyomon szemtanúi vagyunk annak, hogy a lakóházak nagy része — és ez különösen a falvakon szem­beötlő — ma már nem elégítheti ki az egyre kulturáltabb szocialista em­ber jogos igényeit. Azonban tudjuk, hogy nincs messze az az idő, amikor általánosan megvalósul mindez, ami még sokaknak csak vágyálma le­het. Tudvalevő, hogy a dolgozók anyagi jóléte, az anyagi gondoktól, gátlásoktól — tehát a gyakran elke­serítő és sok-sok bonyodalmat elő­idéző lakáskérdéstől is mentes, ki­egyensúlyozott élete az az alap, amely teljessé teszi kulturális életüket. A hazánk dolgozóinak életútját szeretetteljes gondossággal egyenge­tő pártunk Központi Bizottsága éppen ezért a CSKP XI. kongreszusán és 1959 márciusában hozott határozatá­ban elsőrendű feladatul tűzte ki, hogy 1970-ig teljesen meg kell oldanunk a lakásproblémát, tehát nemcsak ele­gendő mennyiségű, hanem egyben ki­váló minőségű lakást kell építenünk. E valóban nagyszabású feladat céltu­datos teljesítése természetesen a legcélszerűbb tervezést, az építészet terén szerzett értékes tapasztalatok alkotó továbbfejlesztését, és ami igen fontos, a népgazdaságunk adta reális lehetőségekhez való alkalmazkodást, t^hát a legésszerűbb takarékoskodást is igényli. A CSKP KB mindezt meg­fontolva 1959. márciusi határozatában meghagyta az illetékes" tervezési szervezeteknek, dolgozzák ki legké­sőbb 1961-ig az 1962 után sorrakerülő lakásépítés keretében alkalmazható új elgondolású alaptípusok egész soroza­tát. Ennek az irányelvnek értelmében vált tehát szükségessé számos kísér­leti építkezés tervének kidolgozása s e tervek helyességének gyakorlati felülvizsgálása is több kísérleti épít­kezésen, például Prágában, Brnőban, Bratislavában, Hradec Královében, České Budéjovicén és Plzeňben. Milyen előnyöket biztosít a kísérleti lakásépítés? Magától értetődő, hogy a kísérleti építkezések tervezésének több elgon­dolása eltérő nemcsak a hagyomá­nyos, hanem a legutóbbi évtizedben érvényesülő modern építészeti terve­zéstől is. A 4ervezők elsősorban a dolgozók igényeit lehető legnagyobb mértékben kielégítő, korszerű, kiváló minőségű lakás fogalmának szocialis­ta értelmezését tartják szem előtt, de nem kevésbé az építéshez szük­séges munka termelékenysége növe­lésének, minél kevesebb építési idő ráfordításának, az építkezési költsé­gek hathatós csökkentésének s az építőanyaggal való takarékoskodás­nak egyaránt döntő fontosságú el­veit is. Az ilyen céltudatos tervezés alap­ján épülő lakásoknak természetesen a legcélszerűbbeknek kell lenniök. Ezért az a törekvés jut hanosúlyo­zottan kifejezésre, hogy a lakások­ban a szokásosnál nagyobb leoven a lakterület és kevesebb helyet foolal­jon el a konyha s a többi melékhe­lyiség. A kísérletileg épülő lakások­ban egy nagyobb, mintegy 12—14 négyzetméternyi hálószoba van a szülők számára és 2—3 kisebb, kö­rülbelül 8 négyzetméternyi szoba, hogy a család többi tagja, különösen a gyermekek külön alhassanak. Ez az elrendezés, a lehetőleg legcélszerűbb berendezéssel párosulva — beépített szekrények, falhoz rögzített könyves polcok stb. — hathatósan bővíti a zavartalan tanulásra, otthoni kulturá­lis életre és pihenésre szükséges lak­területet. Mindegyik lakásban egy na­gyobb, 18—20 négyzetméternyi nap­pali szoba áll rendelkezésre a család valamennyi taqjának közös használa­tára. Ez egyidejűleg az ebédlő is. Egyes lakásépítési tervek másképpen javasolják az ebédlő, illetve az étke­zés céljait szolgáló helyiség kérdésé­nek megoldását, például azzal, hogy a hosszúkás alakú konyha egy részét függönnyel, avagy sziiárd válaszfal­lal, esetlen széles, széttolható üveg­ajtóval választják el a tulajdonkép­peni konyhától. A konyha kizárólag egy célt szolgál: az ételek elkészíté­sét. Ezért a lehető legkisebbek lehet­nek arányai, annál is inkább, hogy a beépített edény- és élelmiszerszek­rény a hagyományos négylábú asztalt helyettesítő billenthető asztallap stb., úqyszőlván semmi helyet sem foglal el. A kísérletileg épített, illetve épülő lakások lak- és hasznos területének természetesen a lakók számához kell igazodnia. Ennek az igen fontos meg­határozónak megfelelően hat kategó­ria, vaoyis aszerint tervezik e lekáso­kat, ho.ov 1—6 személy igényeit elé­gíthessék ki. Mivel nincs teljesen egységes típusú lakások építéséről, szó, eléggé eltérő a lak- és hasznos területük nagysága, amely átlag mintegy 36 négyzetméter, illetve 58 háborúra. A pontos összeget meg­állapítani sajnos nem tudjuk, mivel más költségvetési tételekben bújik meg. Csupán néhányat sorolhatunk fel közülük: a) a világ országait be­hálózó óriási kémszervezetre fordí­tott költségek; b) a szocialista or­szágokból emigrált személyek ellen­forradalmi szervezeteinek finanszíro­zása; c) az ellenforradalmi erők tá­mogatása olyan országokban, ahol a kormány nem eléggé „antikommu­nista"; d) a külföldi propagandára felhasznált összegek: nagy teljesít­ményű rádióállomások fenntartása sok országban (Tanger, München, Szaloniki, Rhodos), egyes lapoknak nyújtott segélyek, könyvtárak, isko­lák, missziók fenntartása stb. E kiadások nyilvánvalóan elérik az évi 1 milliárd dollárt. Így tehát látjuk, hogy az Egyesült Államok évente körülbelül 9 milliárd dollárt fordít külföldön a hidegháborúra. Ez pedig a fizetési mérleg évi 5—6 milliárd dollár deficitjére vezet, noha a kereskedelmi mérleg aktív, s a külföldi tőkebefektetések 3 milliárd dollár hasznot hoznak. FELVETŐDIK A KÉRDÉS: mi az oka annak, hogy a dollárválság — a dollár elértéktelenedése, ami 1 un­cia arany árának 36—40 dollára való emelkedésében fényesen megnyilvá­nul — éppen most jelentkezett, nő­het az általunk említett okok már régen nyilvánvalóak? Ennek az a legfőbb oka, hogy a dollár iránti bizalom magukban az amerikaiakban is megingott! Ezt pe­dig a dollár lassú, de állandó belföl­di' elértéktelendése készítette elő, ami az árak emelkedésében jutott kifejezésre. A fogyasztói árak indexe az Egyesült Államokban (1957—1949) = 100 1941 62,9 1952 113,5 1956 116,2 1959 124,6 1960 (július) 126,6 Amint látjuk, a dollárnak az aranyhoz viszonyított stabil felemelt árfolyama, amit az Egyesült Államok a világra kényszerített, nem tudta megakadályozni a dollár belföldi el­értéktelenedését, amely a szüntelen áremelkedésben nyilvánult meg. A tény mindenképpen tény: Lon­donban az arany dollárért való tö­meges felvásárlása, aminek eredmé­nyeként 1 uncia arany ára 40 dol­lárra emelkedett, javarészt magá­ból az Egyesült Államokból indult ki'. A Times című lap igen jó! érte­sült tudósítója 1960. november 4-én megírta: „Az Egyesült Államokat az Atlanti­óceántól a Csendes-óceáni partokig hatalmába kerítette az aranyláz. Igaz, úgyszólván lehetetlen megraj­zolni az amerikai üzérek által vagy megbízásukból történő aranyfelvásár­lás méretének teljes képét, mivel az európai pénzügyi központokon ke­resztül érkező megrendelések gazdái­nak a nevét titokban tartják. Ám bizonyára nem követünk el nagy hi­bát, ha feltételezzük, hogy a londo­ni piac közvetítésével eszközölt meg­rendelések körülbelül egyharmada amerikai." Európában sem volt jobb a hely­zet: „Potenciálisan sokkal veszélyesebb az a tény — írta a tudósító — hogy a legutóbbi két hétben az európai pénzügyi központokban olyasmi volt megfigyelhető, ami valóban „a dol­lártól való menekülésre" hasonlít. Az Európában élő amerikaiak dollárbe­tétjeit szabadon átváltották európai valutákra. Ez a folyamat, ha a kö­zeljövőben meg nem állítják, elke­rülhetetlenül arra vezet, hogy a dollárbetétek az európai központi bankokban mérhetetlenül felduzzad­nak." Példaként megemlíthetjük az NSZK jegybankját, amelynek dollárkészletei az év elejétől október végéig 1,4 milliárdról 3 milliárdra emelkedtek Persze az európai jegybankok a dol­lárt nem vásárolhatják fel vég nél­kül. Következésképpen elkerülhetet­len a dollármennyiség aranyra való részleges átváltása, vagyis az Egye­sült Államok aranyának további ki­áramlása. Első tekintetre úgy tűnik, hogy az Egyesült' Államok 18 milliárd dollár­nyi aranykészlete még akkor is elég biztonságérzetet ad az Egyesült Ál­lamokban, ha az arany havi kiáram­lása 280 millió dollár, amint októ­berben volt. A 18 milliárd dollárnyi óriási aranykészlet csupán látszóla­gos: tetemes része nem az Egyesült Államok tulajdona, hanem csupán az Egyesült Államokban, mint világban­kárnál elhelyezett, rövidlejáratú kül­földi betétekből adódik. A Szövetségi Tartalék Hivatal hi­vatalos adatai a következőkről ta­núskodnak (az Egyesült Államok bankjainak rövidlejáratú kötelezett­ségei külföldiekkel szemben milliárd dollárban): 1955 december 11,7 1958 december 14,6 1960 június 17,4 Ezen összeg zöme a jegybankok és a külföldi kormányok betétjeiből adódik. Ugyanekkor az összes ame­rikai bankok külföldön elhelyezett rövidlejáratú betétjeinek összege 1960 júliusában, ugyanezen hivatalos adatok szerint csupán három milliárd dollár volt. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok bankjainak a rö­vidlejáratú betétekből eredő adóssá­ga a tőkés világban eléri a 14,4 mil­liárd dollárt. Mivel a rövidlejáratú betéteket tu­lajdonosaik bármikor visszakövetel­hetik — ez pedig az arany megfelelő mértékű kiáramlására vezetne —, ennélfoga az Egyesült Államok 18 milliárdnyi aranykészletéből mind­össze 4—5 milliárd az amerikai va­gyon, a többi a külföldieké, akik ezt az aranyat bármikor követelhetik. A WASHINGTONNAL „baráti" vi­szonyban levő európai kormányok a dollár segítségére siettek. Sürgős pénzügyi rendszabályokat foganato­sítottak. Londonban és Bonnban pél­dául csökkentették a számlatétele­ket; Anglia és Franciaország sürgő­sen kifizette az Egyesült Államok­nak járó tartozásait, Svájcban 1 szá­zalékos adót vetettek ki az aranyra A dollár válságát ideiglenesen loka­lizálták. Londonban az arany ára többé-kevésbé megállapodott az 1 uncia — 36 dollár szinten. Ezek az intézkedések azonban nem terjednek ki a dollárválság alapvető okára, arra az okra, amely a pasz­szív fizetési mérleghez vezet. Azon irdatlan nagy külföldi kiadásokról van szó, amelyeket az Egyesült Ál­lamok a hidegháborúra, nagyhatalmi pozícióinak fenntartására fordít. Ei­senhower csupán egyetlen intézke­dést tett a külföldi dollárkiadások csökkentésére: rendeletet adoŕtt ki a külföldön tartózkodó amerikai kato­nai személyek családtagjainak haza­hívására. Ez volt az egyedüli rend­szabály, amelyet az Egyesült Álla­mok nemzetközi tekintélyének csor­bulása nélkül megtehetett. Második intézkedésként Anderson amerikai pénzügyminisztert és D illón külügyminiszterhelyettest Európába küldte, hogy a NATO-beli partnerek­kel a katonai erők és támaszpontok fenntartására fordított költségek amerikai hányadának csökkentéséről tárgyaljanak. Először Adenauert ke­resték fel. Szerették volna rávenni, hogy vállalja a Németországban állo­másozó csapatok eltartási költségei­nek egy részét, valamint a fejlődé­sükben visszamaradt országoknak nyújtott gazdasági segély egy ré­szét. Ugyanezt javasolták Macmillan-' nek is. (Időközben mind a két tár­gyalás gyakorlatilag kudarccal vég­ződött az Egyesült Államok számára. — A szerk.) Persze az Egyesült Államok kéré­sét azzal a fenyegetéssel támaszt­hatja alá, hogy csapatait kivonja Németországból és Angliából. Szövet­ségesei természetesen az amerikai csapatok kivonását nem akadályoz­hatják meg. Ez azonban a NATO vé­gét és at amerikai világpolitika tel­jes csődjét jelentené. Az Egyesült Államok továbbá kor­látozhatja, vagy teljesen megszün­tetheti a más országoknak nyújtott katonai és gazdasági segélyt. Ez az Egyesült Államoktól függő rendsze­rek igen gyorsan bekövetkező buká­sára vezetne (Dél-Vietnamban, Taj­vanon, Dél-Koreában, néhány közép­amerikai országban stb.), s aláak­názná az Egyesült Államok egész vi­'igpolitikáját. (A Novoje Vremja címü szovjet hetilapban megjelent cikk. Rövidítés.) —59 négyzetméter, vagyis a III. és IV. lakáskategória közötti szinten mozog. Mondanunk sem kell — mert ez nálunk másként már el sem képzel­hető —, hogy a kísérleti építkezések keretében épülő lakások kivétel nél­kül központi fűtésesek. Néhol — pél­dául Prágában — a lakások különál­ló fűtésével is kísérleteznek. Új építészeti irányzatok —» újszerű építőanyagok A kísérleti építkezések helye, vagy­is a beépítésre kijelölt terület terje­delme és talajösszetétele adta lehe­tőségek is döntő módon befolyásol­ják az építés tervezését, gyakorlati kivitelezését. Magától értetődik, hogy más építészeti elgondolások érvénye­sülnek a városok belterületén, mint a komplex módon épülő lakótelepe­ken. Ezeknek a szocialista városren­dezési elv figyelembe vételével lénye­gében már most szervesen bele kell illeszkedniük a fokozatosan kiépülő új városnegyedekbe. Ezért oly külön­böző például a lakótömbök emeletei­nek száma is. Általában 3—12 eme­letes lakóházak épülnek a kísérleti építkezések keretében. Az öt emelet­nél magasabb házakban felvonók szolgálják a lakók kényelmét. Az épí­tészeti szakemberek, de különösen az új lakók gyakran bírálják a laká­sok látszólag nem elegendő, többnyi­re 250—255 centiméternyi magassá­gát. Ez a megoldás teljesen indo­kolt, hiszen a falak magasságával összefüggő lényegesen nagyobb épí­tési költségek arányában okvetlenül korlátozódik a lakások hasznos, il­letve lakterülete. Nyilvánvaló tehát, hogy ez az építészeti irányzat — mely egyébként a külföldön is meg­honosodott — a legmegfelelőbb, mert a legcélszerűbb is. A kísérleti lakásépítkezéseken ál­talában az eddig eredményesen ki­l próbált, de ezenkívül teljesen új módszereket is alkalmaznak, például Prágában, Bratislavában és Hradec Královéban, főleg elöregyártott épü­letelemek összeszerelését, sok helyütt vasbeton épületvázakat, öntöttbeton falakat, talajba süllyesztett tartócö­löpöket, plasztikus anyagokat, köz­benső polieszterréteggel könnyített fémlemez-födémpaneleket és sok más építészeti újdonságot juttatnak ér­vényre. Mindez azt a célt követi, hogy kisebb legyen a lakások súlya, építésük munkaigényo6sége és a szük­séges építőanyag mennyisége is. Egészséges, kulturált környezetet ' Ott, ahol új lakóházak, lakótelepek épülnek, jogosan sok a panasz a környezet rendezetlensége, a közeli közlekedési hálózat okozta zaj és amiatt, hogy késedelmes a lakosság számára nélkülözhetetlen iskolák, óvodák, bölcsődék, a kereskedelmi és szolgáltatási hálózat kiépítése, kultu­rális, testnevelési és egészségügyi in­tézmények, füves és befásított térsé­gek létesítése. Ez még sok helyütt, sajnos, megoldatlan, vagy csak rész-® ben, ideiglenesen megoldott probléma, amit természetesen számításba vesz­nek az erre vonatkozó tervekben. A közeljövőre kitűzött lakásépítési irányelvek értelmében csak az egyes lakókörzetek határát érinti majd a közlekedési hálózat és e körzeteken belül csupán a lakóházakat összekö­tő, legszükségesebb utak épülnek. Minden lakókörzetben parkok, avagy füves területek közelében középisko­la épül és a legmegfelelőbb, minden­ki számára könnyen hozzáférhető he­lyeken üzletek, helyi szolgáltatási üzemek, kulturális és egyéb intézmé­nyek létesülnek. Állandóan változik, szépül váro­saink, ipari központjaink arculata, így helyes ez, hiszen a dolgozók egészséges, otthonos lakása, a lakó­házak szemet gyönyörködtető, jó le­vegőjű környezete a szocializmus építésének egyik célkitűzése. Ép test­ben ép lélek, egészséges, kényelmes lakásokban megelégedett, jókedvű dolgozók — ezt a nemes célt követi a kísérleti lakásépítés is. • K. M. Az ésszerűsítő- és újító­mozgalom eredményei (ČTK) — Az észak-morvaországi kerület gépipari üzemeinek ésszerűsí­tői és újítói lényegesen hozzájárul­nak az új technika fejlesztéséhez, az új munkamódszerek érvényre jutta­tásához. A kerületben ez év harma­dik negyedének végéig 5500 újító több mint 7500 javaslatot nyújtott be, amelyek közül több mint négyezret elfogadtak és előreláthatólag 25 mil­lió korona megtakarítását eredmé­nyezik. ÜJ SZÖ 5 * 1960. december 23, «

Next

/
Oldalképek
Tartalom