Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-22 / 354. szám, csütörtök

Az EFSZ-ek országos kongresszusa előtt Hazánk legnagyobb szövetkezetében A harmadik ötéves terv feladatain ak négy év alatti teljesítése nagyobb igényeket támaszt a mezőgazdasági vezető dolgozók szaktudását illetően. Tisztában vannak ezzel a topofčanyi járásban is, és ezért Bánovce nad Bebravoun egyéves mezőgazdasági műszaki iskolát nyitottak az EFSZ-ek és más szocialista mezögazdasági üzemek funkcionáriusai részére. Az is­kolának 31 hallgatója van az egész járásból. Képünkön Vladimír KIu­čiar mérnök, a mezőgazdasági műsza ki iskola igazgatója a tehén emész­tési szerveinek működését magyarázza a hallgatóknak. (K. Cích ČTK felvétele.) AZJJJSZÓ CSISZ-ÉRDEKKOROK Katonai alakulatunknál teljes ütemben folyik a munka az érdek­körökben. Az alakulatban megszer­vezek egy olvasókört. Ennek- kere­tén belül 120 elvtárs szerzi meg a Fučík-jelvényt. De nagyon sokan ér­deklődnek Marx, Engels és Lenin po­litikai művei iránt is. Az olvasókö­ben megvan a lehetőség a szakköny­vek olvasására cseh, szlovák és ma­gyar nyelven egyaránt. Rövidesen megalakul a „Térkép fölött" nevű kör, amelynek az előbbinél még fon­tosabb szerepe lesz. Ez iránt a kör iránt óriási az érdeklődés. A katonák ennek keretében megismerik majd szocialista hazánkat, a Szovjetuniót és a többi népi demokratikus állam életét. Megismerkednek a független­ségükért küzdő afrikai és ázsiai álla­mok életével. Jól működik a zene­kar és a színjátszó csoport Nagy Já­nos tizedes vezetésével. Esztrádmű­sorral készülnek látogatóba a szom­szédos EFSZ-be. B e Ián János. Pionírok életéről A boľi középiskola pionírjai szépen dol­goznak, jó példát mutatnak. A pionír­szervezetnek 150 tagja van. A szervezet tartaléka 'a 40 szikrácska. Az ősz folya­mán a szomszédos szövetkezetben 4000 órát dolgoztak le a burgonya betakarítá­sában. Az iskola pionírjai elhatározták, hogy faiskolát létesítenek. A pionír-szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy a gyógynö­vények begyűjtése érdekében a jövő év­ben 20 áron kamillát fognak termeszteni. Az iskola mellett lévő pionírszövetkezet földjén a talajt már az ősz folyamán elő­készítették és gondoskodtak a. vetőmag­ról is. A jövedelemből televíziós készüléket vesznek. Molnár János, Nitra. Mintha ráérne, kényelmesen dö­cög Komárnóból a vicinális a Csalló­köz legkeletibb csücskébe. Jó órai utazás után vona­tunk már Koláro­vo határában, a falu előtt kiépített gazdasági udvar korszerű épületei kijzött zakatol. A vasút mentén jobbra a sertéshizlal­dák, balra a tehénistállók és a kö­zel 300 vagon gabona tárolására al­kalmas magtár köti le az utasok figyelmét. / — Hatalmas udvara van ennek a szövetkezetnek — mondom szemben ülő útitársamnak. — Bizony •— válaszolja —, ez azonban csak egy része az egész­nek. Császtameliéken, Seregaklon, Szigeten, Nagygútán és a faluhoz tartozó többi tanyán is sok a férő­hely. Bent a szövetkezet irodájában Ju­raj Vilin mérnöktől, az EFSZ fiatal zootechniktisától megtudom, hogy férőhelyekben még így sem bővel­kednek, mert a meglevő épületek­ben 2380 szarvasmarhát és 4436 sertést kell elhelyezniök. A továb­biakban arra terelődik a szó, hogy ennek az állománynak rengeteg ta­karmány kell. Az új termésig ne­hezen húzzák ki a meglevő készle­tekkel. Hiszen csaknem 100 vagon takarmány hiányzik a szükséges mennyiségből. — Ami a mennyiséget illeti, ­magyarázza a mérnök —, elegendő a takarmányunk. Akkor jöttünk rá, hogy ez az „elegendő" még sem elég, amikor a tápértéket zabegység­re, emészthető fehérjére számítot­tuk át. A szövetkezet a terv szerint ebben az évben 2572 mázsa marhahúst és 4013 mázsa sertéshúst értékesít. E mennyiség termeléséhez is sok és jó minőségű takarmány szüksé­ges, s ez még csak növekedik az­zal, hogy a természetes szaporodás útján háromszázzal növelik a szarvas­marhaállományt. a január else­jei állapothoz viszonyítva december végén pedig közel kétezerrel több lesz a sertés. Nagy qond tehát a takarmányalap biztosítása. — Ha a növénytermesztésben dol­gozók — mondja a zootechnikus — 1961-ben legalább 3 mázsával növel­nék a hektárhozamot, akkor jö­vőre már megszűnnének takarmány­gondjaink. Enélkül azonban állatte­nyésztésünk továbbra sem lesz a szövetkezet legjövedelmezőbb terme­lési ága. B eszélgetés közben a fiatal mér­nök a jövő évi takarmányter­melési tervet helyezi az asztalra, mely a következő adatokról tájékoz­tat őszi árpából 186 hektárt ve­tettek, az évelő takarmányok vetés­területét 776 hektárról 1291 hektár­ra gyarapították, a tejes-viaszos éré­sű silókukoricából 1961-ben már 293 hektáron termesztenek kiváló minő­ségű, fehérjedús takarmányt. Ami­kor e takarmányok tápértékét ösz­szeadtuk, kitűnt, hogy a következő évben már nem kell takarmányt vá­sárolniuk, mert a gazdag készlet a felszaporodott állomány szükség­leteit is bőven fedezni fogja. A szövetkezet a takarmányhiány ellenére is sikeresen birkózik meg a hústermelés feladataival. A szarvas­marhahízlalásban szép eredmé­nyeket érnek el. Például a hathóna­pos bikaborjúk siló- és szemesta­karmányokból 9 hónap alatt 270 kg­ot, vagyis naponta 1 kg-ot szednek magukra. A sertéseket száraz ete­téssel hizlalják s ezzel a hagyo­mányos módszerhez hasonlítva elér­ték azt, hogy amíg azelőtt 1 kg súly­gyarapodáshoz 4,5 kg szemestakar­mányt használtak fel, önetetéssel 3,5 kg szemestakarmányból érik el ugyanezt a súlygyarapodást. — Mi a véleménye: jobb-e a ned­ves etetés a száraz hízlalásos mód­szernél? — kérdezem. — Ezen a téren még nincsenek tapasztalataim, egyébként nézetem szerint külöhösen az alacsonyabb súlyú sertéseknél a nedves etetés javára billen a mérleg. Persze mind­két technológiai mód csak akkor jár­hat eredménnyel, ha a takarmá­nyoknak megvan a kellő tápérté­kük. A zootechnikus azt is elmondta, hogy hét istállóban már a tehe­nészetben is megvalósult a gépesí­tés. Ez nagy haladást jelent az ön­költségek csökkentésében, hiszen minden 100 liter tej termelésénél 0,16 munkaegységet takarít meg a szövetkezet. Látszólag ez csekély­ség, de ha tudjuk, hogy a szövet­kezet évente közel kétmillió liter tejet termel, akkor könnyű kiszá­mítani, hogy a sok kicsi végered-' ményben jelentős összegre rúg. Az is a gépesítés eredménye, hogy a sertések napi súlygyarapodása 0,27 kg-ról 0,40 kg-ra emelkedett. Ez elegendő ahhoz, hogy a harmadik ötéves terv feladatait határidő előtt teljesítse a szövetkezet. A fejők, sertésetetők és a hízómarhák gon­dozói vállalták, hogy az előirány­zott termeléshez viszonyítva évente 3 — 4 százalékkal fokozzák a terme­lést. Ha ezt megvalósítják, akkor az ötéves terv feladatait valóban négy év alatt teljesíthetik s ez egyúttal azt is jelenti, hogy 1964-ig terven felül 1165 000 koronával gya­rapítják a szövetkezet bevételét. M iközben a zootechnikus az ál­lattenyésztés problémáit ma­gyarázza, nagy robajjal motorkerék­párok fordulnak be az EFSZ irodá­jának udvarába. A csoportvezetők érkeztek meg a heti megbeszélésre. A zootechnikus is hivatalos erre az értekezletre. Engem is meghívnak. Szívesen fogadom a meghívást. Legalább megismerem, hogyan ter­vezik és irányítják ebben a mam­mutszövetkezetben a hat gazdasági udvar munkáját. Rajtár Mihály segédagfonőmus beszámolójával kezdődött a gyűlés. — Ma kivételesen azért jöttünk össze — szólt emelt hangon Rajtár elvtárs —, hogy tisztázzuk a mély­szántás meggyorsításának kérdéseit. Beszámolója után elsőnek Galló György, a HNB elnöke kért szót. — Elvtársak, ez így nem mehet tovább, hiszen a traktorok egyetlen csoportnál sincsenek kellőképpen ki­használva. — Nálunk éjjel sem szünetel a szántás — veti közbe Gajdács Pál, a szigeti tanya csoportvezetője. — A Csásta mellékiek is ezt állí­tották — válaszol az elnök — az éjjel azonban meggyőződtünk róla, hogy DT-jük ugyan kint volt a föl­deken, de Tóth traktorost álomba merülve találtuk a dohogó erőgép fülkéjében. Ilyen esetek a többi tanyán is megismétlődhetnek. . Szabó János csoportvezető szerint ez ^az eset a traktorosok helytelen munkabeosztásának tulajdonítható. Az erőgépek vezetői sokszor egy­huzamban 24 órát ülnek a traktor nyergében, ez a túlórázás nagyon kimerítő s nem csoda, ha az éjjeli műszakok alatt elbóbiskolnak a trak­toron. Egyöntetű a vélemény, hogy nem meghosszabbított műszakokra, ha­nem a gépek kétváltásos üzemelte­tésére van szükség. Andor Balázs könyvelő jelentke­zik szólásra. — Ha a fagyok miatt a mélyszán­tást nem tudjuk idejében befejezni - kezdi magyarázólag, — ez hek­táronként 3—4 mázsás terméski­esést jelent. Ezt pedig nem enged­hetjük meg, annál kevésbé, mivel mind a növénytermesztési csoport tagjai, mind a traktorosok vállalást tettek a termelés fokozására, az öt­éves terv négy év alatti teljesí­tésére. A klubhelyiségben — érthetően — feszült volt a légkör, a bírálószavak érzékenyen érintették a csoportvezetőket. Valamennyien érez­ték, hogy nagyon is jogos a kritika, hiszen az ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez a gazdálkodás fejlesz­tésének minden lehetőségét ki kell használniok. Amikor Gyurik Mihály, a szövetkezet elnöke ilyen értelem­ben foglalta össze az értekezlet mondanivalóját, valamennyi csoport­vezető azzal az elhatározással in­dult munkaszakaszára, hogy már az őszi munkák idejében tör­ténő befejezésével megteremtik a jövő évi sikeres kezdet alapjait. SZOMBATH AMBRUS A szocialista demokrácia és a szövetkezeti parasztság Falvaink képe rohamosan változik. A szocialista nagyüzemi mezőgazda­ság nemcsak a falu közgazdasági problémáit s a termelési viszonyokat illetően eszközölt változásokat, ha­nem a szövetkezeti gazdálkodás út­jára tért kis- és középparasztok gondolkodásmódját és életfelfogását is alapvetően megváltoztatta. A kis­üzemi gazdálkodás korlátait ledönti a szocialista nagyüzem, s az addig egyénileg dolgozó paraszt előtt szé­lesre tárulnak a nagyüzemi gazdál­kodás lehetőségei. A vezetés és irá­nyítás gyakorlatát nemcsak a szö­vetkezetben érvényesíthetik, hanem a nemzeti bizottságok széleskörű há­lózatán keresztül — a többi dolgozó­val együtt — az egész országban is. Ily módon az egykori egyéni prob­lémák nézőpontja társadalmi szem­pontokkal gazdagodik, ahol az egyé­ni érdek helyébe a közösségi érdek lépett, s a közösségért viselt fele­lősségük ma már — a mai viszonytok között — az egész község, sőt az egész ország fejlődésére vonatkozik. A szocialista demokráciának fal­vainkon mindenekelőtt két megnyil­vánulási formája van. Egyrészt a szövetkezeti tagoknak a szövetkezeti gazdálkodás irányításában való tevé­keny részvétele tartozik ide, — a szövetkezeti demokrácia alapelvei alapján —, másrészt a szövetkezete­seknek a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek tevékenysége szakaszán kifejtett munkája, mely e szervezeti formákon keresztül orszá­gos jelleget nyer. Á szövetkezeti demokrácia elmélyítésének törvényszerűsége A szövetkezeti demokrácia a szo­cialista demokrácia tartozéka, annak megnyilvánulási formája a szocialis­ta nagyüzemi gazdálkodás keretei között. A szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás szövetkezeti formái pedig szocialista rendszerünk szerves ré­szét képezik. A szocialista demokrá­cia nemcsak lehetővé teszi, hanem egyenest meg is követeli a dolgozók tevékeny és alkotó hozzájárulását — természetesen", a társadalmi érde­kek figyelembevételével. — mind az országos, mind pedig a községi, szö­vetkezeti vagy személyi jellegű ügyek intézésében. A szövetkezeti demok­rácia ilyenformán ugyancsak megkö­veteli a szövetkezeti parasztok te­vékeny és alkotó hozzájárulását a szövetkezet irányításához, persze, a társadalmi és az egész szövetkezet érdekei figyelembevételével. A szövetkezeti demokrácia elmé­lyítésének megvannak a maga sa­játosságai. Ezek a sajátosságok — a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság esetében — végeredmény­ben a termelőeszközökhöz való vi­szonyok ma még fennálló különbö­zőségéből erednek. A mezőgazdasági termelés elsősorban a szövetkezeti szocialista tulajdonon alapszik, míg a munkásosztály termelő tevékeny­sége az össznépi (állami) szocialista tulajdonban levő termelőeszközökön. A tulajdon-viszonyok különbözősé­gén alapszik aztán az eltérés, mely a szövetkezeti demokrácia és a szo­cialista demokrácia érvényesülési formái között fennáll. (Példaként az állami tulajdonban levő üzemeket említhetjük.) Legszembetűrí&bben ez a szövetkezetek irányítása és az ál­lami üzemek vezetése, összehasonlí­tása révén válik érzékelhetővé. A szocialista tulajdon ezen két formájának közeledése, a szövetke­zeti tulajdon társadalmasítása állan­dó fokozása révén, hovatovább meg­szünteti a szövetkezeti demokráciá­ban fellelhető eltéréseket, melyek a szocialista tulajdon ezen formájá­ból erednek. A szövetkezet vezetését és' irányí­tását illetően a közeljövőben megvál­tozik a szövetkezeti tagok vezetés­ben való közvetlen részvételének eddigi formája. A szövetkezet vezető­ségével való ilyen kapcsolatot az egyre konkrétabb formák kialakítása jellemzi majd, s ugyanakkor lehető­ség nyílik a dolgozók részvételének biztosítására, olyan feltételek között, amelyek az iparban már beváltak. Néhány szövetkezetben már alkal­maznak is ilyeneket, mint például: a szövetkezeti munkacsoportok és csapatok termelési értekezletei; s ugyancsak fokozódik az egyes szö­vetkezetekben a tanácsadó és egyéb — a szövetkezeti tagokból alakított — bizottságok irányító szerepe, mely — különösen az egyesített szövet­kezetekben — a szövetkezeti tagok vezetésben való részvétele hatékony formájának bizonyul. A taggyűlés vagy a szövetkezet vezetősége bizottságai révén — mely a legjobb gyakorlati tapasztalatok érvényesítésével irányíthatja a szö­vetkezetet — a szövetkezeti tagok­nak lehetőségük nyílik .arra, hogy a szövetkezet különböző kérdéseinek megoldásához közvetlenül hozzájá­rulhassanak és támogathassák az intézkedések teljesítését. Szervez­hetnek például a szövetkezetekben kulturális bizottságot, mely a szövet­kezeti tagok kulturális életének fel­lendítésén munkálkodik, ugyancsak alakíthatnak munkavédelmi, szociális és egyéb bizottságokat. A szövetkezeti demokrácia fejlő­dése a szocialista termelési viszo­nyok fejlődésétől függ. Mintahogy a termelőerők és termelési viszonyok fejlődésével társadalmunkban elmé­lyül és tovább fejlődik a szocialista demokrácia, ugyanúgy a termelőerők és szocialista viszonyok fejlődése a mezőgazdaságban a szövetkezeti de­mokrácia fejlődéséhez és elmélyülé­séhez vezet. Szemléltető bizonyítéka lesz ennek az EFSZ-ek új alapsza­bályzata, melyet — a szövetkezeti kongresszus előkészületeivel egyidő­ben — megvitatás céljából szövet­kezeti parasztságunk elé terjeszte­nek. A szövetkezeti demokrácia tehát mindenekelőtt a szövetkezet vezeté­sének és irányításának módszerét je­lenti; annak a módszernek az érvé­nyesítését, mely mélyen demokrati­kus jellegével a parasztság hű szö­vetségesének és harcostársának — a munkásosztálynak köszöni létét. Jelentősége azonban nemcsak ennyi. Érvényesítésével az eddig egyénileg gazdálkodó parasztok megtanulják a nagyüzemi gazdálkodás módszereit, meglátják a munkájuk és a többi szövetkezeti tag munkája közti ösz­szefüggést s nyilvánvalóvá válik szá­mukra a szövetkezet tervteljesítésé­nek népgazdasági szempontból indo­kolt fontossága. A szövetkezeti demokráciának ez a nevelő jellege an­nál is szembeötlőbb, mivel a szövet­kezet a> egyedüli olyan — nem álla­mi — tömegszervezet, mely a szövet­kezeti tagokat soraiban egyesíti. Ép­pen ezért ennek a módszernek a pártszervezetek vezetésével politikai­nevelő feladatai is vannak. Pártunk nagy figyelmet szentel a szocialista demokrácia elmélyítésé­nek, mivel nemcsak a vezetés és irányítás helyes módszerének elsa­játításáról 'van szó, hanem olyan fontos eszközről is, mely hatékonyan segítheti az új típusú, szocialista ember kialakításának folyamatát. Az EFSZ-ek V. kongresszusa és a szövetkezeti demokrá­cia továbbfejlődése A pártnak ezt a gondosságát tük­rözik a szövetkezetek kongresszusai, (Folytatás a 8. oldalon) ÜJ SZÖ 5 * 1960- december 22. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom