Új Szó, 1960. december (13. évfolyam, 333-362.szám)

1960-12-17 / 349. szám, szombat

Egyszerű fém­keretben már évek óta ott áll a fiatal tanító íróasztalá­nak sarkán. Be­gombolt zubbonyú katonát ábrázolt. A katona szeme derűsen nézett a világba, ötágú csillaggal díszített sapkája alól ki AZ NDK ÚJ ORIÄSTÄVCSÓVE doznak s mi anyámmal, hátunkon • buggyanó dús szőke haja kisfiús ked- egy nagy nyaláb fával, reménytele­vességet adott arcának. Sokan megnézték már a képet, a nül bolyongunk az erdő útvesztőjé­ben, akár a törpék az óriások kiet­tanító barátai, ismerősei. Sokan meg- le n birodalmában, kérdezték, ki ez a fiatal szovjet ka- A novembervégi erdő a valóságban tona. Rokon? Ismerős? Többen azt sem volt barátságosabb. Az utakat kérdezték, nem-e az édesapja? Ilyen- feneketlen sár borította és mi némán kor tagadólag rázta a fejét. Nem, nem rokon, nem is az édesapja, igaz, kutattunk a süppedő haraszt alatt szárazabb faágak után. Ujjaink, meg­édesapja is katona volt, de nem ilyen dermedtek a metsző hidegben amíg egyenruhát hordott. Róla nincs is megfelelő mennyiségű fát sikerült fényképe, az egykori cselédembernek összeszednünk. A hazafelé vezető út mikor lett volna ideje fényképész- nagyon nehéz volt. A sár bilincs­hez menni. Meg pénz sem lett volna ként tartotta lábunkat, rossz ruhánk ilyesmire, fontosabb dolgokra sem alá bekukucskált a szél. Én mégis jutott pénz. A fénykép egy igazi szovjet kato­úgy éreztem, hogy ereimben vér he­lyett forró ólom kereng. Minden da­nát ábrázolt. Ivánnak hívták, csak rab fából ezer szúrós görcs meredt így- egyszerűen Ivánnak, a másik sovány hátamba... nevét nem tudja. Hogy került hozzá Aznap kétszer jártuk meg ezt az a fényképe? Hát igen, ennek törté- erdei kálváriát. Ahogy anyánk mon­nete van, kedves, szívet-lelket me- dotta, addig kell fát gyűjtenünk, lengető története. A tanító az em- míg le nem esik a nagy hó... lékek színes építőkockáiból egy tör­ténet mesevárát építi fel szerető Az udvarunkban lakó katonák­gonddal. Mert ami szép és kedves kal a második „fuvar" végén talál­emlék, arra az ember mindig szíve- köztünk. Akkór indultak valahova, sen emlékszik vissza... A november mindig szomorú, amikor megérkeztünk. Meglepődve néztek ránk. Ő, Iván az élen haladt és láttunkra megtorpant. Aztán elmo­kiábrándító. Akkor negyvennégyben solyodott, kissé rekedtes hangján is ilyen volt. Ködpalástba burkolózva mondott valamit. Aztán elmentek, érkezett, a kód alatt a fáradt barna No ezeket sem látjuk reggelig, — gondoltam, miközben megszabadí­tottam magam kellemetlen terhem­töl. Tévedtem. Estefelé energikus ko­mezők pihenésvágyón nyújtózkodtak, A hótakarót várták ... Pár nappal korábban vonult el fa­lunk fölött a háború bajt osztó fe­A közelmúltban Tautenburg (NDK) mellett szerelték fel Európa egyik legnagyobb távcsövét, a berlini Né­met Tudományos Akadémia két mé­ter átmérőjű tükörteleszkópját. Mé­rete szerint ez a világ hatodik leg­nagyobb távcsöve, különleges optikai berendezését tekintve azonban a leg­elsőnek számít. A távcső ugyanis az ún. Schmidt-rendszerü tükrös te­leszkópok közé tartozik. Ezeken — akárcsak a többi tükrös távcsövön — az égitestek fényét egy homorú tü­kör gyűjti össze, amelyet a műszer csövének alsó felén helyeznek el. A tükör optikai hibáit a cső felső vé­gére szerelt bonyolult csiszolású üveglemez küszöböli ki. Az ilyen fajta műszerekkel az égbolt nagy része egyszerre, pontosan és hibátla­nul lefényképezhető. Eddig a leg­nagyobb méretű Schmidt-távcső a Palomar-hegyen (Egyesült Államok) felállított műszer volt: ennek kor­rekciós üveglemeze 122,1 cm átmé­rőjű. Az NDK új távcsöve előtt 134 cm-es korrekciós lemezt alkalmaz­nak, tehát 12 cm-rel múlja fel a Pa­lomar-hegyi műszert. A Német Tudományos Akadémia óriás távcsöve univerzális műszer, hiszen többfajta optikai elrendezés­ben használható. Korrekciós lemez nélkül hasznos nyílása két méter. Ilyenkor azonban az optikai fényké­pezés kevésbé tökéletes. A műszer gyújtótávolsága ez esetben négy mé­ter. A korrekciós lemez alkalmazása kete madara s mi még kábultan les- pogtatás hasított a szoba csendjé­tük, valóban vége van-e már a pokol be. Persze, hogy ő volt. Vattaruhája torának? Amikor láttuk, hogy nyu- előírásosan feszült nyurga alakján, gat felől mind gyengébben hallik a s puskája is a vállán lógott. Nem moraj és esténként mind halvá- egyedül volt, mögötte még néhány nyabbak a távolodó zivatart jelző alak sötétlett az ajtónyílásban. villanások, élni kezdtünk. Kiürültek Készülj, megyünk! — s össze­a sötét pincék és szikra villant a ma rkolva feslett kabátomat, mutat­kihült lakások tűzhelyein ... ta, hogy öltözzek. Megyünk valaho­Az élniakarás megkövetelte a ma- vá — villant belém a gondolat, hi gáét. Már bíztunk az életben. Lát- szen már máskor is elkísértem őt szőtt, hogy az emberek mind na- ide-oda, de csak a faluban. Most is gyobb biztonságban érzik magukat ilyesmiről lesz szó. Örültem, hogy és minden erejükkel a tegnap ko- mehetek vele... morságát igyekeznek felejteni. A meglepetés az utcán ért. Autó Persze, mi gyerekek ebből nem so- duruzsolt a kapu előtt, nagy katonai kat érzékeltünk. Minden idegszálunk- teherautó. Egy pillanat és már bent kai az új jövevényeket — a sapkáju- gunnyasztottam a vezető mellett, kon ötágú csillagot viselő katonákat Még egy pillanat és máris az álmok figyeltük. Elkísértük, amikor krétá­val, lajstrommal a kezükben házal­tak a faluban. — Kvártélyt keresnek — mondot­ták a falubeliek. színes birodalmában jártam. Hiába, az aznapi fahordás nem volt gyerek­ség ... Ismeretlen helyen, széles völgyben álltunk. Köröskörül barna erdők me­m-es homorú tükör révén a távcső által kapott kép ki­váló, a hasznos átmérő azonban 1,34 m-re csökken, a gyújtótávolság vi­szont továbbra is négy méter. Hogy­ha gyújtópont elé kis méretű dom­ború tükröt helyeznek, a gyújtótá­volság. 20 méterre növekszik, míg egy másik fajta optikai elrendezéssel a fókusztávolság 92 méterre meg­nyújtható. E négyfajta változtatható optikai rendszer a távcső kihaszná­lásának lehetőségét jelentősen növeli. A műszer a jenai Zeiss Gyárban készült. Különösen hosszadalmas munka volt a 2 m-es homorú tükör megmunkálása. A 2,37 tonnás üveg­tömb csiszolására különleges beren­dezést kellett szerkeszteni. A homorú üvegtükröt a jó fény­visszaverés érdekében alumíniummal vonták be, és egy négyzet alakú „csőben" helyezték el. Mivel e nagy távcső elsősorban arra szolgál, hogy segítségével lefényképezzék az égi­testeket, a négyszögletes tubusban még két - 30 cm átmérőjű és 470 cm gyújtótávolságú - kisebb táv­csövet is elhelyeztek. Ezekkel ellen­őrzik, hogy a megfigyelt égitest a műszer látóterének közepén van-e. A csövet gondosan csapágyazott villa alakú tartóban helyezték*el. A tartóvilla forgatásával a megfigye­lendő égitest mindig a műszer látó­mezejében marad. A villát a Föld forgásaival ellentétes irányban egy elektromos berendezés mozgatja. A mozgatás megkönnyítésére a tengely és a csapágy kö­zé nagy nyomás­sal állandóan 0,05 mm olajréteget préselnek. A mű­szer mozgását in­gaóra ellenőrzi. Az egész mozgó rész (a tengelyek és a cső) súlya 65 ton­na. A készüléket egy 20 m átmé­rőjű kupolában helyezték el. A fém borítású, kör ben forgó kupolt súlya 175 tonna. A két méteret óriástávcsővel el­sősorban a távoli csillagrendszere­A tautenburgi óriástávcső. ket kívánják vizsgálni. De a csillagoR köpött lebegő gáz és porféllegeket is kutatják majd vele, Az NDK 2 m-es távcsövének fel­avatásával egyidejűleg fejeződtek be a Szovjetunióban egy 2,6 átmérőjű műszer próbái. Ez utóbbi Európa legnagyobb és a világ harmadik leg­nagyobb csillagászati műszere. A nCj. optikái üzemben az utolsó simításokat végzik a 2,6 mé­teres átmérőjű óriásteleszkop tük­- Amint várhattuk is, hozzánk nem redeztek s az autónk mellett száraz ' jutott belőlük. Hiszen kisablakos, roz­zantajtajú cselédszobánkban anyánk meg a gyerekek is alig fértek. Lát­ták ezt a kvártélyozó tisztek is. fahasábok sorban, katonás rendbe rakva. A katonák munkához láttak. Csak­úgy röpködtek a száraz hasábok a Vigasztalásul gazdánk tornácos kocsira, egyik a másik után. lvánék házának szobáiban helyeztek el né- úgy dolgoztak, mintha az életük füg­hány katonát. így az ismeretség gött volna tőle, mennyi idő alatt feltétele — a szomszédság megvolt, rakják meg az autót. Nem tartott Aztán jött az ismeretség, daltanu- sokáig. Mikor készen voltak, lehe­veredtek egy-egy hasábra, zsebeik­ből papírt, dohányt kotorták elő és a jól végzett munka csendes elége­lás, kölcsönös köszöntés egymás nyelvén. Összebarátkoztunk egy­kettőre, az udvarbeliek hamar meg­kedvelték a közvetlen, vidám fiú- dettségével füstöltek. kat. Nem is lett volna különösebb baj. De ahogy az udvar sarkában szerénykedő tűzifánk fogyott, úgy lvánék arca beleveszett a szürkü­let homályába, csak a cigaretták tü­ze izzott fel időnként. Én félig éb­ren, félig álomban figyeltem őket. - . . . , „ A csendet szinte kézzel lehetett ér­nott anyank arcan a gond Nem volt zékelni s ezt halk beszédjük se m apánk, aki beszerezte volna a teli 2auarta meg. tüzelőt. Magunk meg nem voltunk ', . képesek erről gondoskodni. , Hlrtelen af™ k ^zem&e.Mí­ť . " lyen regen lattam. O is így üldögélt - Reggel az erdőbe megyünk, - v ai amikor> cs endes alkonyokon, gaz­mondotta anyám egyik este, lampa- dánk is táUójának ajtajában, etetés oltás után. - Hozunk egy kis f at... utän De apänk arcún mély barázdát Egész éjjel a fahordasrol almod- szäntottak a go ndvéste redők, ahol-' tam. Láttam, hogy a lombjukvesztett napfélés kitartó kuérője volt. Ezek- i hatalmas faóriások recsegve hajla- nek az embereknek az arcän a y ö;; I9«(tt#t>>i végzett, önként vállalt munka egy­szerű elégedettsége ragyogott. Mert már akkor tudtam, megéreztem,! hogy ezt a rengeteg fát nekünk hoz­zák. Miattunk, idegenek miatt vállal­ták az utat, a homlokukon csillogó verejték miattunk ütött ki. Miattunk, \ akiket nem is ismernek, azt sem tudják, látnak-e még valaha. De a szívük mélyen gyökerező segíteni­akarás azt parancsolta nekik, Iván­nak, és a többieknek, hogy üljenek \ autóra és induljanak ... ... Az este már szétszórta az ár­nyait a faluban, amikor megérkez­tünk. A parancs már várta őket. Va­lamennyien, az egész század előbbre vonul. Reggelre kelve már csak a mély autónyomok és az ajtónk előtt levő hatalmas farakás bizonyította, hogy mindez nem volt álom. A katonák akkor már messze jártak. Szobájuk­ban, ahol laktak, a fal mellé csúszva ezt a fényképet találtam másnap reggel. Ivánt ábrázolta. Olyannak, vi­dámnak, kedvesen gyereknek, mint ahogy mai napig is őrzőm emlékeim­ben .,. PATAKI KLÁRA: ISKOLÁSLÁNY AGÓCS VILMOS Dár nem teljes még az " 1961-es piacra kerülő autótípusok sora, az eddigi kiállítások, valamint a gyá­rak különböző bemutatói alapján már kibontakoznak a jövő év gépkocsigyártá­sának jellemző vonásai. Mint tudjuk, az új típusok kiala­kítását a technikai és gaz­dasági okok mellett jelentő­sen befolyásolja a divat is, ezért a különböző országok­ban készült kocsik egyre inkább hasonlítanak egymás­ra. Néhány évvel ezelőtt az európai közép- és nagyko­csik az amerikai ízlésnelí megfelelő stílusban készültek — ennek oka az európai gyárak export-törekvéseiben rejlett —, ma pedig az ellen­kező folyamat játszódik le: az amerikai kocsik kezdenek az európaiakhoz hasonlítani. Ez a hasonlóság már nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a kocsik karosszériáját oly­kor egy-egy híres európai tervezővel készíttetik, hanem a . nagy lóeröszámok csökke­nésében, az egyszerűbb, sze­rényebb formákban, az ész­szerűbb méretekben és nem utolsósorban az ezzel járó alacsonyabb üzemköltségek­ben is megnyilvánul. Záporozsec — a legújabb szovjet kisautó A szovjet gépkocsikat ná­lunk jól ismerik. Számos Pobjeda, Volga, Moszkvics­kocsi fut országutainkon. Mo­torosaink bizonyára szívesen fogadják a szovjet autóipar legfiatalabb szülöttjét, a Zá­porozsec-kocsit. Az új ké­szítmény nemrég hagyta el a ZAZ — Zaporozsjei Autó­gyár kapuit, és a sok kísér­letezés, módosítás eredmé­nyeképpen ma a világ leg­jobb kocsijai közé tartozik. A motor- és a kocsiszekrény eredeti megoldású, s a ter­vezők a külföldi kisautók számos hibáját küszöbölték ki. Négy hengeres, négy üte­mű farmotorral működik, egy-egy ajtó megoldással. A támlák előre billenthetők, s ez a beszállást kényelmes­sé teszi. (A hengerek elhe­lyezése V-alakú.) Az autóipar 1961-es újdonságai Hoz-e valami újat az új esztendő? • Nagy „elő­dök" kisautó utódja • A csehszlovák gépkocsi­gyártás újdonsága • Gépjármű 39 óra alatt • Gombnyomására csukódó tetőszerkezet • Kifizető­dik-e az európai autógyáraknak az új típusok szerkesztése? • Az Octavia Combi sorozatgyártá­sára 1961-ben térnek át. Léghütése ugyancsak új­donságnak számít. A henger­űrtartalom 746 cm3, a fo­gyasztása pedig 5—5,15 liter száz kilométerenként. Az ön­indító és a kézifék karja egymás mellett van, s ami első pillanatra feltűnik: hiányzik a kormánykerék alatt a sebességváltó karja. A vezérlés ugyanis a feles­leges komplikációk és üzem­zavar elkerülése végett — minthogy a motor hátul van — a két első ülés között nyert elhelyezést. Hogy a kocsinál biztosítani lehessen a megfelelő hőmérsékletet, a motor elé ventillátort szerel­tek, amely nemcsak a mo­tort, hanem a különleges ra­diátorokon át keringő olajat is hűti. A kocsi fűtését egy ben­zinüzemű melegítő látja el. A benzinlámpa lángja kerá­miai testet melegít, egy kis villanymotor pedig tiszta le­vegőt hajt az így felmele­gített anyag körül a kocsi belsejébe. E berendezés le­hetővé teszi a motor beme­legítését a téli időszakban. S ami ugyancsak fontos: a kocsi tökéletesen rugózott, s a rossz utakon is simán fut. A gyártási gyorsaságra jel­lemző, hogy a szükséges mű­veletek 94 százalékát gépesí­tették, illetve automatizál­ták, így egy gépkocsi gyár­tásához mindössze 39 óra emberi munka szükséges. A ZAZ gépkocsigyár — tel­jes felépülése után — Euró­pa legtökéletesebben auto­matizált gyára lesz. A tőkés államok között fo­lyó gazdasági harcnak érzé­keny szeizmográfja az autó­ipar. Az, hogy az amerikaiak új középkocsijaikkal megállí­tották az európai betörést piacaikra, érezhető volt ab­ban is, hogy erre az Ame­rikába exportáló európai gyá­rak tömeges munkáselbocsá­tásokkal reagáltak. Pontiac Xempest A General Motors tavaly ősszel a farmotoros Chevro­let Corvairrel, az idén pedig a Pontiac Tempesttel kejcjilt az amerikai autóipar érdek­lődésének középpontjába. Az utóbbinál a legjelentősebb technikai újítás a kocsi tor­ziós rúdrúgóra hasonlító kar­dántengelye. A hajtóművet a hátsó tengellyel egyesítet­ték, melyet Európában a farmotoros kocsiktól és a versenyautóktól eltekintve eddig csak a Lanciánál talá­lunk meg. A vásárlók meg­változott igényére jellemző, hogy az amerikai nagykocsik is rövidebbek, könnyebbek és egyszerűbbek lettek. A Ford-gyár hatalmas luxusko­csija, a Lincoln, például nem kevesebb, mint 40 cm-rel lett rövidebb. Az amerikai piac kiesése komoly probléma elé állítot­ta az európai autógyárakat, mert itthon sem tudnak új rétegeket bevonni a kocsi­vásárlók körébe anélkül, hogy a kocsik üzemköltségét lényegesen ne csökkentenék. Erre pedig egyelőre nincs kilátás. A gyáraknak, ha nem tudnak lényeges technikai újításokat hozni, pusztán a divat változásai miatt nem érdemes új kocsikat készí­teni, mert ezzel csak a túl­termelés veszélye növeked­nék, Ennek eredménye volt az, hogy az őszi párizsi és londoni bemutatókon inkább a régi modelleket variálták. A csehszlovák autógyártás újdonságai A brnói vásáron mutatták be a Škoda Octa\ia Combi változatát, amelynek sorozat­gyártására már a jövő év­ben sor kerül. Különösen si­került a jó formájú kocsi belső terének kiképzése. Hát­só ülései lecsaphatok, oldal­falain beépített rakodótér található a benzintartályok és kisebb csomagok számára. A tartalékkerék a kocsi pad­lója alá került, s hátulról lehet kivenni. A két oldal­ajtón kívül még egy fel-, illetve lecsapható ajtóval látták el a kocsit. Méretei megegyeznek az Octaviáéval. A Combi-változat hasznos terhe 400 kg lehet, önsú­lya 925 kg. Az Octavia 1221 köbcentis motorával 120 km-es sebesség elérésére képes. -ft A nálunk jól ismert és kedvelt szovjet kocsik Nyu­gaton eddig különösen meg­bízhatóságukkal tűntek ki, most pedig alacsony áraikkal okoznak meglepetést. A Vol­gát például a nyugati szak­lapok a népszerű Peugeot 403-mal hasonlítják össze, az előbbi előnyére, s külön kiemelik olcsóságát. Megemlíthetjük még azt is, hogy újra divatba jött a cab­riolet — a legtöbb gyár ké­szít ilyen modelleket. A cab­riolet ugyan nem zárható el tökéletesen a széltől és a« esőtől, tetejét 3—5 évenként cserélni kell, mert tönkre­megy, azonban hátrányait egyensúlyozza az a vitatha­tatlan előnye, hogy a nyitott kocsiból a táj minden szép­sége az utasok elé tárul. A drágább kivitelű kocsikon már gombnyomásra műkö­dő szerkezetet találhatunk, sőt a hírek olyanról is re­gélnek, ahol — állítólag — még gombot sem kell meg­nyomni, mert a tetőszerke­zet az eiső súlyosabb eső­cseppre magától múködni kezd. 1 i Mint mondják: állító­(-) ÜJ SZÖ 8 * 196 0 december 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom