Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-09 / 311. szám, szerda

Az elvtársak segítségével Hadd kezdjük azzal, hogy Karéi Kraus elvtárs, a strakonicei mo torkerékpár-üzem igazgatója és Václav Kovánk elvtárs, az összüzemi pártbizottság elnöke kedvesen jogadnak. Amikor megmondjuk jövetelünk célját, hogy tapasztalatokért jöttünk, rögtön azt jelelik: menjünk abba az üzemrészlegbe, ahová akarunk, beszéljünk azzal és arról, akivel és amiről akarunk. Á válogatott „nyolcas" A sok ezer dolgozót, foglalkoztató nagyüzemnek a 203-as számú, aránylag kis részlegébe indulunk. A nagy tudást igénylő részleg vezetője Jaroslav Čistota. Szerszámkészítők és szerszámjavítók élén állni, szervezni, tervezni, tanácsolni bizony nagy doVersenyben a részleg A részleg többi dolgozói — kiváló szerszámjavítók, gépkarbantartók, gépbeállítók — két kollel^ívába tömörülve szintén megkezdték a versenyt — de nem öncélúan — a büszke címért. A titulus elnyeréséhez szigorú feltételeket szabva a jobb gazdasági eredményekért, a szocialista munkamódszerek megvalósításáért, az elvtársias magatartásért, a sokrétűbb szakismeretért, alaposabb képzettségért, a magasabb kulturáltságért harcolnak. Az elvtársaknak az a tapasztalata, hogy előnyösebb több kisebb közösségbe tömörülni, így jobban megértik egymást. A helyzet tehát az, hogy a szerszámkészítő- és javítőrészlegben egy nyolc tagú kollektíva már a szocialista munkabrigád címére további két A világ bármely részébe exportált minden harmadik motorkerékpáron ott a jelzés: Made in Czechoslovakia Jaroslav Čistota szocialista munka brigádja. log, mert ők maguk is a legtehetségesebb szakmunkások közül kerülnek ki. Érthető tehát, hogy ebben a kis üzemrészlegben a legjobb újítók, ésszerüsítök, feltalálók találkoztak össze; náluk nem kellett túl sok buzdító sző ahhoz, hogy két technikus-konstruktőr: Zetek és Pilný és öt ügyes kezű, éles eszű szakmunkás: Janda, Bečváŕ, Švec, Duchodní, Rejzek Čistotával az élükön 1959 augusztusában szocialista munkabrigádba tömörüljenek. Persze, az ilyen válogatott „nyolcasnak" még a legnagyobb üzemben is alig van méltó versénytársa. Kivel vetélkednek hát? Mi itt a mérce? A mérce az az igényes feladat, hogy a láncgyártő-üzemben ne kerüljön sor üzemzavarra, kényszerszünetre (ilyenkor „Mindenki a fedélzetre" jelszóhoz igazodnak, hogy .minél előbb induljon a gép, ne legyen termeléskiesés), de túlóra se, legyen elegendő pótalkatrész és közben olyan gépprototípusokat eszelnek ki, fejlesztenek, realizálnak, amelyek lényegesen növelik a munka termelékenységét és könnyebbé teszik a munkát. Rendszeres havi értékelés után hazánk felszabadításának 15. évfordulója előestéjén a „nyolcas" megkapta a szocialista munkabrigád címet, s ez nemcsak bennük, hanem az egész részlegben is nagy örömet váltott ki. Új típusú mosodák A kommunális vállalatok a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat a harmadik ötéves tervben — 1960-hoz viszonyítva — 48 százalékkal emelik, főleg a mosodák és tisztítóüzemek szakaszán. A mosodák építése terén a legnagyobb feladatok a fulneki Romo-üzemre várnak. Napjainkban az egy személyre eső mosott fehérnemű országos^ átlaga 0,8 kilogramm, ami előreláthatólag 3,5 kilogrammra fog emelkedni. A fulneki Romo-üzem Karusel típusú mosodákat fog gyártani, amelyek prototípusa iránt a brnói nemzetközi árumintavásáron rendkívül nagy volt az érdeklődés. Ez tulajdonképpen 10 darab automatikus mosógép, amelyeket köralakban helyeznek el. A mosás teljesen automatikusan folyik. A Karusel-mosod'a két műszakban 500 kilogramm fehérneműt mos ki, úgyhogy kielégítheti egy 12 000 lakosú város szükségleteit. Az 1961-es évben a Romo-üzem 25 Karusel-mosodát állít elő, s ebből 5 exportra megy. A Romoüzem műszaki irodát létesít, ahol tanácsokkal látják el a nemzeti bizottságokat, a mosodák modernizálása és az új mosodák építésével kapcsolatban. (ČTK) vét. Üj kezdeményezés, megérdemli, hogy egy kicsit részletesebben ismertessük. Az elvtársak segítségével görgőslánc belső cikkelyeinek összeállítására szolgáló gépet konstruál és készít. Az új gép két régi gépet pótol, a teljesíményt száz százalékkal növeli és a selejtet gyakorlatilag kizárja. A számottevő költségmegtakarítás mellett ez jelentős helymegtakarítást is jelent az üzemi csarnokban, mert két gép helyett elég lesz egy. 1961-ben a gépnek zavarmentesen kell dolgoznia. 1963 végéig még 1—2 ilyen gépet állít össze. Az 1963—65-ös években a lánc összeállítására szolgáló gépet automatikus sorba kapcsolja. Két újítási javaslatot tesz a termelés gépesítésére, a készítmények minőségének tökéletesítésére és anyagmegtakarításra. Személyi képesítésének növelésére 1961—62-ben elvégzi a szerszámkészítő és újítási munkamódszerek tanfolyamát. 1965-ben leteszi a vizsgát a 8. képesítési osztály anyagából. 1963-ig befejezi a politikai gazdaságtan esti iskoláját. Tapasztalatait megosztja fiatalabb munkatársaival. A tizenkét osztályos iskola termelési gyakorlatra beosztott diákjai elérik a kitüntetéses osztályzatot. Mint a novosedyi HNB tagja lelkiismeretesen ellátja funkcióját. A személyi tervet negyedévekre bontja s teljesítését- nyilvánosan ellenőrizteti és értékelteti. Amit Janda elvtárs elvállalt, példamutató. Kitűzte a célt és megjelölte az utat, hogyan érhet el a célhoz. Vannak is követői. Részletes személyi tervet dolgozott már ki Čistota brigádvezető és mások. Egyesek politikai és szakmai felkészültségük növelését tervezik, mások az orosz nyelvet akarják elsajátítani. A vállalat vezetősége, a pártás a szakszervezet most arról tárgyalnak, hogyan népszerűsítsék a szocialista verseny e legújabb szép hajtását a vállalaton beKil. Kitűzni való cél akad elég, s megtalálják a® utat a feladatok megvalósításához. Mindenhol követhetik Janda elvtárshoz és munkatársaihoz hasonló, kiváló, öntudatos dolgozók, állandóan gondolkodó mesterek ezerszámra akadnak hazánkban. Bízvást számíthatunk a személyi tervek fokozatos elterjedésére. Tegyük hozzá, hogy a többi dolgozó kíváncsi szemmel figyeli a szocialista brigádokat, az egyéni terveket s nemcsak termelésüket, hanem tagjaik viselkedését, magatartását is. Persze, nem mechanikus ellenőrzésről van szó, hogy a brigádok hányszor voltak közösen színházban, előadásokon, hiszen e kiš kollektívák szocialista jellegét elsősorban ténylegesen végzett munkájuk, viselkedésük, politikai magatartásuk alapján kell értékelni. A vállalatnak, amelyről írunk, a jövő évi tervét a jelenlegi létszám mellett legalább 19,1 százalékkl kell növelnie. Szocialista köztársaságunk minden egyes vállalatára nagyobb Negyvennégy évéből három évtize- feladatok várnak. Teljesítésük feidet ^z üzemben töltött. A polgári tétele mindenütt a -.zocialisla rauniskola elvégzése után rögtön ide- kaverseny, a szocialista brituidok került. Egy megfontolt, alapos fér- mozgalmának fejlesztése, az új techfiú nyugalmával, de magasra szálló nika, a jobb technológia, a magamerész^ elképzeléseiből kiindulva sabb képzettség, az állandó kezdeösszeállította a harmadik ötéves ményezés, újítás, s az elvtársin kültervre vonatkozó személyi ter- csönös segítsége. Szily Imre kollektíva pedig Lojda és Zika elvtársak vezetésével arra törekszik, hogy azzá legyen. A részleg szervezettsége tehát 100 százalékos. Szocialista részleg ez már? Ma még nem, de az első lépést megtették, a legjobb úton haladnak és jogosan mondhatják: az elsők között vannak, akik szocialista módon dolgoznak és így is akarnak élni. Mondjuk még meg, hogy a Čistota-, Lojda-, Zika-brigádokban az értékeléskor igen bíráló légkör alakul ki. A brigád tagjainak egymást dicsérő vagy korholó szava nevelő hatású, növeli az ' egyes brigádtagok felelősségérzetét s gyakran hatékonyabb, mint a sablonos, hivatalos felelősségrevonás. Üj versenyforma Közismert tény, hogy az egymás mellett dolgozó emberek, barátok se egyformák. Még a jók között is egyik a legjobb. A Čistota-brigádból Jaroslav Jandát külön kiemeljük. A brigádvezetö és Jaroslav Janda, az ezermester Bővülnek az ostrava-karvinai bányakörzet szénié őhel

yei (ČTK) — A szénkutatási vállalat geológiai dolgozói fokozott igyekezettel folytatják Ostrava környékén a szénlelőhelyek feltárását. Az ostrava-karvinai bányakörzettől a Beskydek irányában délnyugattól északkelet felé terjedő területen tervszerűen vizsgálják az újonnan felfedezett szénmezőket. Második ötéves tervünk éveiben csaknem 100 négyzetkilométernyi területen oly gazdag lelőhelyekre bukkantak, ahol több millió tonna a kitermelhető szén mennyisége, melynek 60—70 százaléka kiváló minőségű, tehát kokszolásra is alkalmas. Igen sok helyen végeztek fúrásokat, átlag 1100 méter mélyre, hogy megállapítsák az ostrava-karvinai bányakörzet új lelőhelyei szénrétegeinek fekvését és felülvizsgáljanak néhány már előbb feltárt szénmezőt. Karvina közelében így állapították meg, a legbőségesebb, csaknem 15 méter vastagságú szénréteget, amely a „Prokop" nevet kapta. Ez a hatalmas szénréteg a szomszédos Lengyelország területén folytatódik. — kulrŰRZ* — Átlagos darab — jó rendezés BEMUTATÓ A MATESZ-BEN A Szlovák Filharmónia novemberi bérletsorozatának első hangversenyét Haydn „Oxford" szimfóniája nyitotta meg. Ez a szimfónia (számszerint a 92-ik) mér a „londoni" szimfóniák csoportjába vezet át. Haydn valójában még Párizs számára komponálta 1788ban, de csak három évvel később adta elő Oxfordban, köszönetképpen az egyetem díszdoktori kitüntetéséért. Az Oxfordszimfónia Haydn legszemélyesebb vallomásai közé tartozik. Alaphangulata borongó, fájdalmas, néhol szinte beethoveni dac fellobbanását érezzük. A kedves, derűs „Haydn papa" arca elborult. Az öregedő mester mintha ifjúságától búcsúzna. De Haydn hangja soha nem válik patétikussá, az erős érzelmeket inkább csak érinti, jelzi, sejteti és így végül is szépen „átmuzsikál" a személyes emberi közlések mélységei fölött. Az Oxford-szimfóniát Zdenék Bílek karmesteri pálcája alatt stílusos előadásban hallottuk, de a kamaraegyüttes hűvös zenekari hangzása végeredményben mégis inkább negatív benyomást keltett. Talán a játokosok intenzív egyéni részvétele hiányzott, ami nélkül pedig nincs igazi, közvetlen erővel ható muzsikálás. Mirka Pokorná Mozart Es-dúr (K. 482) zongoraversenyével mutatkozott be a bratislavai hangversenyközönségnek. A fiatal művésznő igen jó felkészültségű zongorista. Mozart zongoraversenyét biztos hangszertudással és művészi érzékenységgel adta elő. Előadásmódja fiatalos, friss és közvetlen, ami különösen a derűsen szárnyaló utolsó tételben érvényesült. Az Andante mély poézisére is voltak nagyon finom hangjai', de a költészet világában még kissé érezhető volt az érettebb egyéni súly hiánya. A művésznő temperamentumos, élettel teli egyéniségével Mozart derűs, fiatalos arcát tárta elénk kellemes formában. A zenekari kíséret sajnos eléggé sápadt, elmosódó keretet alkotott. A műsor második fele a modern zene világába vezette a hallgatóságot. Respighi Madarak című szvitjében mintha friss szél csapott volna fel, a zenekar elevenebben, nagyobb érdeklődéssel és sokkal koncentráltabban játszott, és így szépen érvényesült a címéhez hűen csakugyan éneklő, búgó, csicsergő, kakukkoló színes Respighi muzsika. Végül pedig Prokofje v Klasszikus szimfóniája szerzett a hallgatóságnak megint egyszer örömet. A szimfóniát a komponista elképzelésének megfelelően a régi idők „udvari" zenéjének is tarthatnánk. Csakhogy nem „udvaronc" vetette kottapaplrra. A 20. század szovjet muzsikusa stilizálta szellemesen, humoros „utánérzéssel". „Klasszikus szimfóniának neveztem" mondotta Prokofjev, „részint jókedvből, hogy bosszantsam a nagyfejüeket, részint abban a csöndes reményben, hogy az idők folyamán valóban klasszikussá válik". A szellemes, eredeti ópusz ezúttal is elnyerte a közönség tetszését. HAVAS MÁRTA Mirka Pokorná zenekari estje SIMON MAGDA, Százházas lakodalma után a Magyar Területi Színház az idény második bemutatójaként szovjet szerzők, Szolodar-Bogoszlovszkij Nyári kaland című darabját vitte színre. Eltérő téma környezet és műfaj. Az első falusi parasztdráma, a második zenés vígjáték, egyszóval hiányzik az összehasonlítás alapja. Mégis van közös vonás, mégpedig az, hogy mindkét darab alapgondolatában —. ha nem is érinti napjaink legsürgetőbben jelentkező kérdéseit —, a múltnak a tudatba fészkelődött csökevényei ellen veszi fel a harcoU Simon Magda célpontja a maradi ragaszkodás az emberi kapcsolatokat megrontó magántulajdonhoz, a földhöz, Szolodaré pedig a talpnyalás, a protekció, a köz megrövidítése. A két darabnak azonban ezenkívül van még egy, örvendetesnek semmiképpen sem mondható közös vonása s ez a formábaöntés erősen átlagos színvonala. Előző bírálatunkban megírtuk, hogy a rendezőnek és a szereplőknek minden iparkodásuk ellenére sem sikerült felfokozniok a Százházas lakodalom művészi hatását. A Nyári kaland esetében viszont többet kaptunk; mint amennyit a szövegkönyv alapján várhattunk. Minek köszönhető ez? Elsősorban a rendezésnek. Munk István rendezésének legfőbb jellemzői a finőm szellemesség, a sziporkázó ötletesség, az adekvát légkör megteremtése, a vígjáték típusainak találó jellemzése, a lendület és dinamika s a korszerű felfogás. Nagy segítségére van ebben a díszlettervező Zorka Mathonová, aki igen leleményesen elkerülte a naturalizmus buktatóit, jelzett díszleteivel kitágította a kis színpadot, teret adott a színészi játéknak s • egyben a vígjáték mondanivalójának megfelelően derűs keretbe foglalta. Lýdia Benžová jelmezeinek színharmóniája és Tarics János vezetésével az utóbbi időben határozott fejlődést felmutató csekély létszámú zenekar is alátámasztotta a rendezői törekvéseket. Csak az ismertnevű Fr. Krištof Veselý koreográfiája — amely különben az együttes adottságaiból indult ki és önmagában nem kifogásolható — nem illeszkedett bele szervesen ebbe a keretbe. Elsősorban is azért, mert átlépte a zenés vígjáték és az operett közötti műfaji határokat. A DARAB SIKERÉT meghatározó másik tényező a színészi játék. A Orgonaliget elnevezésű üdülőben lejátszódó vidám történetben Dusecskin igazgató (Király Dezső) és Sok titkár (Várady Béla), a két talpnyaló és harácsoló képviseli a negatív típusokat, az ellátási osztály vezetőjének felesége, Madelaine (Buczkó Judit) mellett, aki elvárja a kivételezést és a gazsulálást. A tréfás bonyodalmakban s végül Dusecskin és Sok leleplezésében nagy szerepe van az üdülő orvosnőjének Nadjának (Bottka Zsuzsa), a Pável Ruszakovba (Bugár Béla) szerelmes Galja színésznőnek (Ferenczy Anni), a közmondásokban beszélő Agafia nővér-* nek (Horváth Ilona), a revízióra érkező Ripcovnak (Siposs Jenő) és feleségének (Szabó Rózsi). Beszámolónkban nincs lehetőségünk különkülön részletesebben foglalkoznunk az említett színészek és az epizódszerepekben Szalay Rózsi, Finta László, Rózsár József és Korai Ferenc teljesítményével, így csak általában állapíthatjuk meg, hogy elemükben voltak, kedvvel és örömmel játszottak, nemcsak szórakoztattak, hanem maguk is szórakoztak. SZERETNÉNK, ha valamennyien ilyen lelkesen és felszabadultan játszanának nemcsak a vígjátékokban, hanem a fegyelmezettebb játékmodort megkívánó, fajsúlyosabb drámákban is. Gály Iván AXMAN: KOMMUNISTÁK JŰJ SZÖ 2 * 1960. november 17.