Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-07 / 309. szám, hétfő

Október zászlaja alatt a ragyogó jövőért — a kommunizmusért (Folytatás az 1. oldalról) Korunk fő jellemzője a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, ami a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött meg. A földkerekség minden részében milliók a Szovjetunióval, a szocialista táborral és a kommunizmus eszméivel hozzák kapcsolatba az olyah időszerű társadalmi és politikai problémák megoldását, amilyen a tartós béke, az általános és teljes leszerelés biztosítása és a gyarmaturalom felszámolása. Szovjet hazánk a béke védelmezője és pártfogója, a népek reménységének tolmácsolója, mely rendíthetetlenül, magabiztosan hordozza a haladás zászlaját. A népek tudatában állandóan érlelődik az a meggyőződés, hogy a szocializmus és a kommunizmus útja a társadalmi fejlődés egyetlen helyes útja, mely megszabadítja a dolgozó népet a pusztító háborútól, nagy anyagi jólétet és igazi szabadságot hoz a dolgozóknak. A Szovjetunió becsülettel teljesíti fennkölt internacionális kötelességét a dolgozók,, a békeszerető népek létérdekeinek rendületlen és elszánt védelmezésében. Ennek ékesszóló bizonyítéka a szovjet küldöttségnek és vezetőjének, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársnak az ENSZ-közgyülés XV. ülésszakán kifejtett nagyszerű tevékenysége. Hruscsov elvtársnak és más szocialista országok kiváló államférfiainak aktív részvétele rendkívül nagy nemzetközi eseménnyé tette a közgyűlés XV. ülésszakát. A szocialista országok küldöttségei és sok semleges ország lelkesen támogatta azokat a szovjet javaslatokatA hogy az ENSZ vitassa meg az általános és teljes leszerelés, a gyarmati rendszer felszámolása, valamennyi nép és ország függetlenségének megadása kérdéseit és további javaslatainkat. Ez nagyon érthető. Hisz a Szovjetunió a jelenlegi nemzetközi élet legégetőbb kérdéseit terjesztette elő megvitatásra, azokat a kérdéseket, melyek óriási mértékben kihatnak majd a mai és a következő nemzedékek sorsára. Friss levegő hatolt be az ENSZ épületébe és megtisztította termeit a fülledtségtől és tespedtségtől. Nyikita Szergejevics Hruscsov forradalmi lendülettói és ügyünk helyességébe vetett nagy hittől áthatott beszédeiben lerántotta a leplet a népeket félrevezető imperialistákról és leleplezte békerontó magatártasük'at' Siránkozzanak és dühöngjenek az imperialisták és cinkosaik, akik saját otthonukban érezték meg a kommunizmus logikájának és igazságának óriási erejét. A Szovjetunió, a szocializmus és a haladás erői további jelentős erkölcsi-politikai győzelmet arattak az imperializmus erőin és sok millió új barátot szereztek. Ez Október életadó eszméitől áthatott lenini külpolitikánk törvényszerű eredménye. Ez a politika Lenin óta még egyszer sem volt olyan aktív és céltudatos, mint most. A szovjet emberek, a szocialista országok népei, a haladó emberiség lelkesen támogatta a szovjet küldöttségnek és vezetőjének, Hruscsov elvtársnak az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakán kifejtett tevékenységét. A szovjet nép és pártunk internacionalista kötelessége teljesítését látja abban, hogy tovább szilárdítja a Szovjetunió erőit, a szocialista tábort, a nemzetközi munkás és kommunista mozgalom egységét és erejét. Népünk és harcban, munkában tapasztalt élcsapata, a kommunisták dicső pártja minden erejét továbbra is a kommunizmus nagy céljának, a világbéke-harcnak szenteli. Elvtársak! A Nagy Október eszméitől beragyogott életünk további éve telt el. A szovjet nép újabb nagy sikereinek éve. Ma mindnyájan elégedetten állapíthatjuk meg, hogy belbiztonságunk még sohasem volt ilyen szilárd és igéretteljes. Hruscsov elvtárs röviden, de kimerítően jellemezte az ország életét: „Minden szükséges dolgunk megvan a Szovjetunióban." Kijelentette: „Hazánk gazdag és gazdaságunk fejlődik. Igyekszünk magasra emelni népünk életszínvonalát, Rendkívül jó kilátásaink vannak. Barátságon kívül semmi mást nem akarunk más népektől. Mindenünk megvan, amire a nép szükségleteinek kielégítése érdekében szükségünk van." A proletárforradalom győzelme óta eltelt 43 év távlatából jól látjuk azt a neliéz utat, amelyet hazánk ezekben az évtizedekben megtett, valamint grandiózus győzelmeinket. Akkor, amikor a fiatal szovjet köztársaság még csak megkezdte a békés szocialista építést, Lenin, a kommunista párt és államunk nagy vezére és alapítója keserűen panaszkodott az ország gazdasági elmaradottságára, arra, hogy óriási területein patriarchális követelmények, félbarbár erkölcsök, vagy teljes barbárság uralkodik. Drága Iljicsünk látnokian kifejtette Szovjetoroszország igazi gazdag és hatalmas Oroszországgá átalakulásának szükségességét. Lenin jóslata teljesült. A kommunista párt bölcsessége és előrelátása, helyes irányítása, a hősies munkásosztály, a dicső kolhozparasztság és a népi értelmiség sok éves fáradhatatlan munkája és önfeláldozó küzdelme hatalmas szocialista állammá tette hazánkat. A Nagy Októberrel megkezdődött korszak 43 éve megsokszorozta hazánk sikereit. Nálunk rendületlenül és következetesen megvalósul a szocialista rendszer kimeríthetetlen lehetőségeinek lenini politikája a kommunizmus felé való előrehaladás ütemének meggyorsításában. Ennek a politikának lényegét a párt XXI. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatai, a Szovjetunió hétéves népgazdaságfejlesztési terve, az SZKP Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak az ipar és a mezőgazdaság további fejlesztésére, irányítási módszerei tökéletesítésére, a műszaki haladás meggyorsítására és a nép életszínvonalának emslésére tett számos intézkedései fejezték ki. Most, amikor végéhez közeledik a hétéves terv második éve, összefoglalhatjuk e nagyszerű terv teljesítéséért folyó országos népi küzdelem néhány eredményét. A hétéves terv kitűzte, hogy az ipari termelés átlagos évi növekedésének el kell érnie a 8,6 százalékot. E növekedés valójában 1959-ben több mint 11 százalék volt. Az idén a parasztok is jól megbirkóztak feladatukkal, ami kibővítette és megszilárdította a szovjet társadalom anyagiműszaki bázisát és lehetővé tette anyagi erőforrásaink lényeges gyarapítását. A hétéves terv második évében az eredeti tervvel szemben nagyobb feladatokat tűztünk ki. Bár az év még nem ért véget, bátran kijelenthetjük. hogy a fokozott feladatokat is túlteljesítjük. Az év 9 hónapja alatt az ipari nyerstermelés tervét 103 százalékra teljesítettük. A hétéves terv irányszámai alapján az ipari termelésnek az 1959—1961 években 17 százalékkal kellett volna növekednie. A valóságban azonban e növekedés mintegy 23 százalékos. A hétéves terv két éve alatt az eredeti tervhez képest 120 milliárd rubellel több ipari cikket gyártunk. 1960-ban több mint ezer új ipari nagyvállalatot helyezünk üzembe, úgyhogy kellő nagyságú tartalékokkal lépünk a hétéves terv harmadik évébe. Jól ismerjük a mezőgazdasági dolgozók sikereit. A legutóbbi hat év folyamán a mezőgazdasági termelés terjedelme a felével növekedett. A kolhozok és szovhozok a termelés növelésére törekedve 7 millió hektárral bővítették a jövő évi termés vetésterületeit. Örvendetes tény, hogy hazánk ma nemcsak a szemes termények és az ipari növények egész piaci termelését, hanem az állati termékek piaci termelésének túlnyomó részét is megkapja a kolhozoktól és szovhozoktól. A kolhozparasztok és a szovhozok dolgozói az idén is szorgalmas munkát végeztek. Meg kell "mondanunk, hogy az idén rendkívül szeszélyes időjárás uralkodott: A délvidéken a fagy és erős szél elpusztította az ősziek egy részét, Kazahsztánban és Szibériában pedig a kései tavasz és a hűvös nyár tett kárt a termésben. Ennek ellenére a gabona állami felvásárlása nem csökkent, a cukorrépa, a napraforgó és a zöldség felvásárolt mennyisége pedig nagyobb lesz, mint tavaly. A rossz időjárás mégi hat vagy hét évvel ezelőtt károsan hatott ki gabonamérlegünkre és a lakosság élelmiszerellátására. Ma már más a helyzet. Sokkal kevésbé függünk az időjárás szeszélyeitől, mint néhány évvel ezelőtt. Ez meggyőzően bizonyítja azoknak az intézkedéseknek óriási hatóerejét, melyeket pártunk a mezőgazdaság gyors fellendítésére, a kolhozrendszer további szilárdítására foganatosított. Pártunk Központi Bizottsága és a szovjet kormány a jövőben is fáradhatatlanul arra fog törekedni, hogy hazánk zavartalanul évről évre e^yre nagyobb mennyiségű élelmiszert és ipari nyersanyagot kapjon a mezőgazdaságtól. Az SZKP Központi Bizottságának decemberre összehívott plenáris ülése tüzetesen megvitatja a mezőgazdaság fejlődésének kérdéseit és megmutatja a mezőgazdasági termelés további gyarapításáért folytatott küzdelem útját. Hazánk dolgozói fényes győzelmeket arattak a Nagy Októberi Szocialista E'orradalom 43. évfordulója méltóságteljes megünneplésének és az SZKP KB decemberi plénumának előkészületei során. Tegnap valamennyien olvastuk a jelentést az OSZSZSZK mezőgazdasági dolgozóinak nagy sikereiről: teljesítették az állami gabonaeladási tervet. Egymilliárd 801 millió pud gabonával teltek meg hazánk magtárai, ami azt jelenti, hogy 158 millió púddal többet adtak be, mint 1959-ben az egész év alatt. Örömmel állapítjuk meg, hogy a piacra termelt gabonamennyiségből 1 milliárd 89 millió pudot a megművelt szűzföldeken termelték ki. Az OSZSZSZK kolhozai és szovhozai az idén 3,2-szer annyi kukoricát adtak el, mint tavaly, határidő előtt teljesítették évi húseladási tervüket és 281 ezer tonnnával több húst adtak az • államnak, mint tavaly eddig az időpontig. Minden szovjet ember büszke az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság népeinek fényes sikereire. Tegnapelőtt, november 4-én értesült hazánk a Dnyepr folyón aratott nagy győzelemről. Az építők 2 és fél évvel a határidő előtt helyezték üzembe a 625 ezer kW teljesítőképességű kremencsugi yízierőmüvet. Ez újabb hozzájárulás a nagy Lenin örökének teljesítéséhez hazánk villamosításában. Ujabb tudományos sikerek és felfedezések jellemzik az 1960-as évet. Közülük a legnagyobb az élőlényeket hordozó óriás szputnyik-ürhajó felrepülése a világűrbe és visszaesése a Földre. A szovjet tudósok, mérnökök és munkások pompás győzelme újra bebizonyította a szovjet tudósok elsőségét a tudomány számos ágazatában. Közismertek az atomerö békés felhasználásában elért szovjet tudományos sikerek. A szupervezetóképesség elméletében, az akusztikában, a szilárd testek fizikájában és a szupermagas nyomásban is nagy sikereket arattunk. Nagyon eredményes munkát végeztek a vegyészek új szövetek és anyagok, mindenekelőtt az acélt és más fémeket pótoló műanyagok előállításában. A tudomány és a technika sikerei most lehetővé teszik, hogy a múltban elképzelhetetlen határidón belül oldjunk meg fontos népgazdasági feladatokat. Nagy martin-kemencék felépítése 5—6 hónap alatt és nagyolvasztók felépítése 8—9 hónap alatt — megszokott jelenség. A cementgyárak építői 6—8 hónap alatt komplex technológiai gépsorokat építenek fel hatalmas forgókemencékkel. Milyen magabiztosan halad előre gépiparunk! Csak néhány példát említek. Néhány évvel ezelőtt nagy büszkeséggel beszéltünk a volgai vízierőművek számára gyártott 115 ezer kW kapacitású forgólapátkerekes turbináról. A gépipari dolgozók világviszonylatban páratlan 225 ezer kW teljesítőképességű Francis-turbinát gyártottak a bratszki vízierőmű számára, most pedig 500 ezer kW kapacitású turbinán dolgoznak. A hétéves terv másfél éve alatt több mint 3000 új gép-, műszer- és gépezettípust szerkesztettek és gyártottak. A tudomány, a technika és az ipari építkezés vitathatatl^p sikerei lehetőségeket teremtették a termelőkapacitás gyors bővítésére, és ezzel párhuzamosan az ipari termelés évi abszolút növekedésének fokozására. Ez természetes folyamat, a kommunista építés egyik törvényszerűségének visszatükröződése, mely abban rejlik, hogy — amint Hruscsov elvtárs a XXI. pártkongresszuson mondotta, — „a kommunizmusba való fokozatos átmenetet nem tekinthetjük valamiféle lassított haladásnak. Nem elégedhetünk meg a már elért eredményekkel sem, mert ez tespedésre vezetne." A kommunizmus anyagi-műszaki bázisának építési üteme azért is meggyorsul, mert gyorsan emelkedik a nép kulturális-műszaki színvonala, növekszik kommunista öntudata. A szovjet emberek most egészen más, magasabb mércével tekintenek munkájukra, mint valaha. Nem akarnak beletörődni abba, hogy egyes termelési szakaszok elmaradnak és munkájukban nem használják ki lehetőségeiket. Ezért sok termelési újító és tapasztalt szervező önként megy át dolgozni a lemaradó szakaszokra és emeli színvonalukat az élenjárók színvonalára. Bővül és elmélyül a kommunista munka mozgalma. Ma már sok üzem, gyár, bánya, kőolajmező és építkezés verseng a kommunista munka közössége büszke cím elnyeréséért. Mit bizonyítanak e tények? Milyen következtetést vonhatunk le belőlük? • Először is határozottan állíthatjuk, hogy a szovjet emberek határidő előtt teljesítik a hétéves tervet. • Másodszor a Szovjetunió évről évre növeli időelőnyét a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyében. Szilárd meggyőződésünk, hogy történelmileg legrövidebb időn belül utóiérjük és megelőzzük a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országokat. Az ipari termelésben a Szovjetunió már régóta a második helyet foglalja el világviszonylatban és csak az Egyesült Államok van előtte. Ám olyan tempóval haladunk, amelyet az amerikaiak nem bírnak elérni. A Szovjetunió ipari termelése a háború utáni 16 év folyamán évente átlagosan 10,7 százalékkal növekedett, az USA-é viszont csak 1,8 százalékkal. De nemcsak a növekedés százalékáról van szó. Mind az ipari termelés évi abszolút növekedésében, mind általános terjedelmébén is biztosan utóiérjük az USÄ-t. A forradalom előtti Oroszország a nyolcadát gyártotta az Egyesült Államok ipari termelésének. Ma a Szovjetunió ipari termelésének terjedelme körülbelül 60 százalékát, mezőgazdasági termelésének terjedelme pedig 75—80 százalékát képezi az amerikai termelésnek. A Szovjetunió a vasérc és a szén fejtésében, a koksz, a vasúti személykocsik, a gabonakombájnok, a deszka, a gyapjúanyag, a vaj és a cukor gyártásában már túlszárnyalta az USÁ-t. Persze tudjuk, ' hogy számos iparágban az USA még mindig előttünk van. Ám azok a termékek, amelyeknek abszolút termelésében megelőzzük Amerikát, évről évre bővülni fognak. Előrehaladásunk üteme, a népgazdaság valamennyi ágában elért sikereink minden kétséget eloszlatnak azzal kapcsolatban, hogy a mi szempontunkból nagyon kedvezők a távlatok a kapitalizmussal folytatott gazdasági versenyben. Egyre világosabban látják ezt a gondolkodó emberek, akik józanul értékelik a világ erőviszonyait és a szocialista rendszer korlatlan lehetőségeit. De a kapitalizmus védelmezői között még mindig vannak olyan konok emberek, akik kétségbe akarják vonni a vitathatatlant. Nixon amerikai elnökjelölt például nemrégen kijelentette, hogy a szovjet tempó és az amerikai tempó összehasonlítása „olyan, mintha a gyermek szervezetének fejlődését hasonlítanák össze egy felnőtt agy fejlődésének ütemével". Ő is úgy van vele, ahogy az orosz közmondás állítja, hogy akinek epe van a szájában, annak minden keserű. Nixon úr szerencsétlensége, hogy képletes, de alig meggyőző példákat hajszolva olyan gyermekhez hasonlít, aki a lepkefogásra „összpontosította" minden figyelmét és semmit sem vesz észre maga körül. Nixon úr nem akarja látni, hogy az egészséges és szívós gyermekek már régen megférfiasodtak és olyan merész álmokat valósítanak meg, amilyeneket az úgynevezett „felnőtt eszű" emberek eddig nem voltak képesek megvalósítani. Leleplezzük az imperializmus kiszolgálóinak meddő igyekezetét, hogy fehérnek állítsák be a feketét, és mi azt mondjuk: A szocialista gazdaság fiatal, egészséges, erőteljes szervezet, viszont a tőkés gazdaság összeroskadt aggastyán, akit semmilyen gőzöléssel és pirulákkal nem lehet kigyógyítani gyógyíthatatlan bajaiból. A kommunizmus valóban a világ ifjúsága, viszont a kapitalizmus a világ tegnapja. Ez objektív igazság, ez a történelem törvényszerűsége. Persze a tőkés államok hajójának kapitányai nem ismerik el ezt az objektív igazságot és nem akarják tekintetbe venni a tényeket. Sőt még mindig fel akarnának fuvalkodni, de az élet megleckézteti őket. Eisenhower elnök a kongresszushoz intézett januári üzenetében fogadkozott, hogy 1960 a „rendkívüli felvirágzás" éve lesz az Egyesült Állarfiokban. De a Bussiness Weeg, az amerikai vállalkozó körök folyóirata már augusztusban kénytelen volt beismerni, hogy az idén az amerikai gazdaság számos ágában nagy hanyatlás érezhető. Sípmorúan állapította meg, hogy „a kereskedelmi aktivitás nem követi Eisenhower szövegkönyvét". Az amerikaiakat különösen az nyugtalanítja, hogy a Szovjetunió az acélgyártásban gyorsan utoléri az Egyesült Államokat. Meg kell mondanunk, e téren éppen elég okuk van a nyugtalankodásra. Hisz a Szovjetunió acélgyártása 1945-ben az amerikainak csak 17 százalékát képezte, viszont 1959-ben az amerikai acélgyártásnak 71 százalékát gyártottuk mi. Elvégre mindenki tudja, hogy az acélgyártás nagysága az ország erejének egyik fő mutatója. Pártunk és a szovjet nép szilárdan bízik benne, hogy a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben a közeljövőben győzünk. Ezt semmi sem akadályozhatja meg, mint ahogyan nem akadályozható meg az sem, hogy nappal váltja fel az éjt. A szovjet emberek azonban sohasem elégednek meg az elértekkel, nem esnek önelégültségbe a sikerektől. Jó szokásunk, hogy figyelmünket a további nagy feladatokra összpontosítjuk. Ma a kommunista párt elsőrendű feladatként az ipar es az építészet, a kolhozok és szovhozok, a közlekedés és valamennyi népgazdasági ág minőségi mutatóinak növelését tűzi ki. De nemcsak a termékek minőségéről van szó. Nyilvánvaló: a szovjet vállalat védjegyének biztos garanciát kell nyújtania bárminő gép, bárminő termék esetében. A szó tágabb értelmében vett minőségi mutatókról beszélek. Ma, amikor rendszeresen teljesítjük és túlteljesítjük a nyerstermelési tervfeladatokat, a párt-, szovjet-, szakszervezeti és gazdasági szervek érdeklődése a munkatermelékenység növelésének, a termelési és építőipari önköltségek csökkentésének kérdéseire, a felhalmozás növelésére, a műszaki haladásra, a termelés automatizálására és komplex gépesítésére, a beruházási eszközök legcélszerűbb felhasználására összpontosul. A mezőgazdaságban továbbra is küzdeni fogunk a termények hektárhozamainak növeléséért, az állattenyésztés hasznosságának fokozásáért, a technika hatékonyabb felhasználásáért, minden mázsa gabonára, gyapotra, zöldségre, húsra és tejre ráfordított munkamennyiség állandó csökkentéséért. ' Elvtársak! Amikor pártunk az Októberi Forradalomba vezette a népet, azt mondotta, hogy csak a szocializmus és a kommunizmus biztosítja a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteinek teljes és sokoldalú kielégítését. Ezért építettünk és építünk üzemeket, erőmüveket, gyorsítjuk a gazdasági építés ütemét és fejlesztjük a kultúra valamennyi ágát. Ez gyönyörű eredményeket hoz. Egyre örömteljesebb és boldogabb a szovjetország élete. Ez irányban igen jellemző az oroszországi szocialista forradalom győzelme óta eltelt 43 év. A Szovjetunió lakosságának reáljövedelme a nemzeti jövedelem növekedése alapján 1953-tól 1960-ig több mint a felével nagyobbodott. Befejeződik a munkások és alkalmazottak áttérése a 7, illetve 6 órás munkaidőre. November 1-től niár több mint 50 millió ember élvezi a rövidebb munkaidő előnyét. Állandóan növekszik a közszükségleti cikkek gyártása. Októher 1-vel fokozatosan megkezdtük a munkások és alkalmazottak béradójának eltörlését. Hazánk biztonságérzettel halad a világ legmagasabb életszínvonalának megteremtése felé! A kommunista párt és a szovjet kormány különös figyelmet szentel a társadalmi fogyasztási alapok fejlesztésének. Ez a szovjet emberek jóléte növelésének legfontosabb kommunista útja. Az iskolaügyre, az orvosi segélynyújtásra, a szociális biztosításra és a társadalmi fogyasztás egyéb fajtáira fordított állami kiadások a hétéves terv végén egy dolgozóra átszámítva meghaladják az évi körülbelül 3800 rubelt, tehát a havi több mint 300 rubelt. Ez nagyon jelentős „pótlék" a munkások és alkalmazottak béréhez és fizetéséhez s a kolhozparasztok keresetéhez. A hétéves terv végén az állam egy dolgozóra számítva évente több mint 800 rubelt fordít majd lakóházak, iskolák, kulturális, szociális és egészségügyi intézmények építésére. Az a tény is bizonyítja, hogy a párt és a kormány naponta törődik a szovjet ember életviszonyainak megjavításával, hogy 1957-től 1960-ig 300 millió négyzetméter területen épültek lakóházak a városokban és munkástelepeken. Az összehasonlítás kedvéért megemlítjük, hogy a forra

r dalom előtti Oroszország városaiban és munkástelepein a lakásalap körülbelül 180 millió négyzetmétert foglal}; el. Elvtársak! Méltán emeljük ki nagy gazdasági, kulturális, tudományos és technikai sikereinket. Ám még büszkébbek vagyunk a hazánkban található gyönyörű és nagyszerű sikerek alkotójára, a szovjet emberre. Ragyogó szellemi világa, határtalan ragaszkodása a kommunizmus ügyéhez, munkaszeretete és tisztelete, kollektív érzéke csak a szocialista rendszerben, alkotó képességei és tehetsége igazán szabad kibontakozásának viszonyai közepette alakulhatott ki. Az óriási gazdasági átalakulásokkal elválaszthatatlan egységben végbement nagy kulturális forradalom következtében képzett és művelt emberek nemzedékei fejlődtek ki a Szovjetunióban. Több ágazat szakembereinek, elsősorban a mérnököknek nevelésében már régóta első helyen állunk az egész világon. A párt irányvonala: az oktatás és a termelési gyakorlat egybekapcsolása, az az irányvonal, amelyet az egész nép támogat, közép- és főiskolai végzettségű emberek tömeges bekapcsolása az anyagi termelésbe kézzelfogható eredményeket hoz a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbség kiküszöbölésében. A párt tömegek körében kifejtett óriási nevelőmunkájának jelentős eredménye, hogy népünk saját világnézetének tekinti a marxizmus-leninizmust. A szovjet nép szívvel-lélekkel magáévá tette a párt irányelvét a szocializmus és a kommunizmus felépítésében — és ezt öntudatosan meg is valósítja. Hol, melyik burzsoá országban nyilvánulhat meg az emberek oly nagy akarata és elszántsága, mint például a parlagon heverő föld megművelésére, a keleti új építkezésekre távozó fiatal hazafiak százezreinek önkéntes mozgalma. Hol lehetséges a munkatársaknak nyújtott önzetlen segítség, amely nálunk már bevett szabály lett? Hol képzelhető el a társadalom érdekét követő fontos, néha sok erőt és időt igénylő feladatok teljesítése anélkül, hogy igényt tartanának díjazásra? Ez csak a szocialista társadalomban lehet az emberek mindennapi életének megszokott jelensége. (KOZLOV ELVTÁRS BESZÉDÉNEK BEFEJEZŐ RÉSZÉT LAPUNK HOLNAPI SZÁMÁBAN KÖZÖLJÜK.) ÜJ SZÓ 3 * 1960. november 7.