Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)
1960-11-26 / 328. szám, szombat
LEV NYIKUL1N: ©KTéM IJUILIM SZELESVALLO, ellenzős sapkát és katonai vattazekét viselő férfi kopogtatott Presznya központjában az egyik faház ablakán, Senki sem jelentkezett. A férfi türelmesen várt az ablaknál, hallgatta a messzi villamosok csilingelését, közben szemétjei az éji égboltot és a Bresztipályaudoar feltörő fénysugarait fürkészte Várt vagy Öt percet, azután megint bezörgetett. Erre kinyílott az egyik ablakszárny és megszólalt egy elcsukló női hang: — Várj egy kicsit, Grigorij Ivanovics! Nyfleordult a kopottas, nemezcafatokkal bélelt ajtó és kilépett egy felöltős legény, válláravetett, zsinegre kötött puskával. Mögötte vállkendös öregasszony tipegett. — Anna Jegorovna — szólalt meg a férfi, aki bekopogtatott, — csókolja meg a fiát és térjen nyugovóra. Az anya megölelte a fiát; az idősebb férfi, akit Grigorij Ivanovics nak szólitottak, átkarolta és az ajtóig kísérte az asszonyt. Alig csukódott be az ajtó, mindketten elindultak. Az eltávozott fiúanyja eloltotta a világosságot és lefeküdt. Az ablakszárnyat azonban nyitva hagyta, bár már hűvös októberi éjszakák jártak errefelé. Ezalatt Anna Jegorovna fia — Ványa Regyecskin és Grigorij Ivanovics Kazakov, a moszkvai szovjet képviselője sietve elhaladtak az Állatkert mellett és folytatták a Presznya szívében megkezdett beszélgetésüket. A bratislavai Cj Színpad ifjúsági együttese a napokban mutatta be J. AsKENÄZY Elcsent hold dmíi darabját. J. HEREC felvételén O. ZÖLLNEROVÁ. (Angela) — Iskolánk teljes neve „A Prohorov társaság moszkvai Trjohgornaja manufaktura üzemének ipari tanintézete" volt. Prohorov úréknak az volt a szándékuk, hogy az intézet versengjék Morozov orehovói ipariskolájával. ITT MEGSZAKADT a beszélgetésük. Kazakov és Ványa Regyecskin megállt, hogy utat engedjen a sietős léptekkel rendben felvonuló vörösgárdista osztagnak. A gárdisták felfelé tartottak a Kudrinszkij-tér irányában. — Hallgatod! - folytatta Grigorij Ivanovics. — Hát persze. — A Prohorov család öse Tyimofej Vasziljevics „A meggazdagodásról" írott könyvében ezt a gondolatot hirdette: „Csak akkor szabad gazdagsággal rendelkezni, ha azt a sorsiüdözöttek megsegítésére fordítják, vagy ha az emberek szellemi-erkölcsi tökéletesedését szolgálja." Hát a tiszteletreméltó Tyimofej Vasziljevics utódai kereken száz épvel ezelőtt azért alapították a tanintézetet, melybe felvették a jóeszü parasztgyerekeket, megtanították őket hittanra és mesterségekre, hogy azután emeljék a Trjohgornaja manufaktura hírnevét. Van egy könyv, mely leírja a Prohorov család érdemeit. Konsztantyin Prohorov szerette a művészeteket, tudott bocskort varrni és művészi ízléssel öltöztetett bábokat. A vagyon mostani ura elvégezte az egyetemet és külföldön utazgat. Elődeinek példáját követve ó is összehozott egy tekintélyes templomi énekkart és rendszeresen részt vesz a presznyai ökölviadalokon s annak, aki a legakkurátosabban megropogtatja társa bordáit, sajátkezüleg nyújt át vöröshasú tízrubelest. A „dobkezelők" meg csakúgy sorvadoznak:, mint régen, tüdővész senyveszti a szabász-részleg munkásnőit, élve rothadnak Prohorovék elsőrendű „hálószobáiban" ... Grigorij Ivanovics lelassította lépteit; dohányt és gyufát kotort elő a zsebeiből. Szétnyílt zekéje alól jókora tengerészpisztoly kandikált ki. — Ezért védték kilenszázötben a Trjohgornaja gárdistái oly hősiesen Presznyát — „a föld egyetlen sarkát, ahol a munkásosztály uralkodik", ahogyan ezt legutolsó kiáltványunk mondta. Prohorov intézetének 70 tanulója volt, de a decemberi felkelés után alig félszáz maradt. A többieket kilencszázötben agyonlőtték. A tanoncokat főként kásával etették az intézetben, azért is hívják őket nálatok Presznyában „kásásoknak". Több mint 400 főből álló gyalogsággal, lovatsággal ét tüzérséggel szemben védelmezték Presznyát. Smidtéknek, Mamontovéknak Mauser és Winchester puskájuk volt, a „kásásoknak" és a Trjohgornaja gárdistáinak meg csak Bulldogjuk és Smith-Vesson-juk. Ványa Regyecskin megemelte a puska zsinórját, mely belevágódott a vállába, s végigsimította a hideg puqkacsövet. — Hősiesen haltak meg. Február után átnéztük az Ohranka iratait. Megtaláltuk a rájuk vonatkozó fel-' jegyzéseket. „Ivan Mihajlouics Volkov. Harci osztag tagja. Nem akar vallani." Mellette egy kereszt, ami azt jelenti, hogy agyonlőtték, és az aláírás: „Aglaimov főhadnagy". A negyedívnyi papíron tíz név és tíz kereszt sorakozott, Itt volt a kihallgatási jegyzőkönyv, meg a halálos ítélet is. GRIGORIJ IVANOVICS elhallgatott. Megállt és pár percig tűnődött a sötétségben, melyből kiemelkedtek a kidöntött, hólepte távíróoszlopok, felforgatott lóvasút-kocsik, a kiszaggatott kapudeszkákból, hirdetőtáblákból / és hordókból hevenyészett barikádok. Látta már a teveszőrsapkás és közönséges katonasapkás legények alakját. '- S 'mint ahogy kiáltványunkban megmondtuk: „Megkezdtük, be is fejezzük. Szombaton éjjel szét kell szedni a barikádokat és mindenki széledjen szét messzire... Éljen a munkások harca és győzelme!" A tizenkilencéves Ványa Regyecskin tisztelettel nézett fel kísérőjére. Valamilyen benső melegség áradt Grigorij Ivanovics halk. rekedtes hangjából. Közeledtek a kerületi szovjethez. Az útkereszteződésen, ahol azelőtt rendőr állott, most három katonát és két derékszíjas, civilruhás őrt találtak. — A tieitek vagyunk — szólt oda nekik Grigorij Ivanovics. — Kazakov, a moszkvai szovjet képviselője és Ivan Regyecskin vörösgárdista. Éljen a munkások harca és győzelme! EJ J EL négy órakor azon az ablakszárnyon, melyet Anna Jegorovna nyitva hagyott, messzi zaj hallatszott be. Puskalövések dördültek a távolban nagy össze-visszaságban: Presznya megint talpra állt, mint 1905-ben. Fordította Lörincz László Szabó Gyula: Lov««roham (fametszet) ryy^AA^^A^y Y Y A sokolovói bányászok kulturális élete £ A sokolovoi kultúrház - „Az építő munkában szerzett érdemekért" kitüntetés és a IV. szakszervezeti kongresszus diszielványének tulajdonosa mindent megtesz annak érdekében, hogy a sokolovói bányakörzet dolgozói és hozzátartozóik kellemes környezetben pihenhessenek munkájuk után, eleget tehessenek kedvteléseiknek és azzal foglalkozhassanak, ami iránt a leginkább érdeklödnek. A kultúrház naponta S-10 kulturális, szórakoztató és nevelő irányzatú programot állit össze. E rendezvényeket átiag több mint háromezer dolgozó látogatja. A „Tudjunk és ismerjünk meg minél többet" jelszó jegyében előadásokat, beszélgetéseket szerveznek p bányakörzet egyes szakágazatainak időszerű termelési problémáiról. A bányászok a kultúrház nyelvtanfolyamain elsajátíthatják az orosz, cseh, német, angol, francia és spanyol nyelvet. Tanfolyamok létesültek továbbá, ahol az érdeklődők gyorsírást, mennyiségtant, főzni és varrni tanulnak. A fiatalok igen szívesen látogatják a kultúrház tánctanfolyamait. A kultúrház ezenkívül német tannyelvű szocialista akadémiát nyitott a német nemzetiségű lakosság számára. Tapasztalt szakemberek irányítják o pionírkörök munkáját, ahol elsajátítják a bábszínjátszás, a bélyeggyüjtés, fényképezés, a szobrászat és színjátszás minden csínját-bínját. Mindennap nyitva van a kultúrház könyvtára és olvasóterme, ahol különféle műszaki irodalom gazdag választéka áll az olvasók rendelkezésére. Egy teremben a tetevizió szórakoztatja a dolgozókat. A népművészeti alkotás helyi tagozata is igen sokoldalú tevékenységet fejt. ki. Itt a cseh és német nemzetiségű dolgozók testvériesen együttműködnek az esztrád-, tánc• és fúvószenekarban, a műkedvelő-körben, a bábszínházban, a népi dal- és táncegyüttesben, képzőművészeti és fényképészeti körben. A kultúrház nagytermében gyakran lépnek fel csehszlovákiai és külföldi együttesek, szólisták, színművészek f stb. A kiállítási teremben i napokban rendezték meg a „Képzőművészeink bányászainknak" című kiállítást azon festők és szobrészművészek alkotásaiból, akik kitüntetésben részesültek a hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 15. évfordulója alkalmából rendezett országos versenyben. A televízió hónapja Magyarországon (ČTK) — Magyarországon november 15-én immár harmad ízben kezdődött a televízió hónapja, amely a lakosság széles köreiben népszerűsíti a televíziót. A rendszeres televíziós közvetítés Magyarországon csak 1958-ban kezdődött. Ma Magyarország a budapesti televíziós leadóállomáson kívül nagyobb számú retranszlációs állomással rendelkezik, amelyek lehetővé teázik a televíziós program közvetítésit csaknem egész Magyarország területén. Gyorsan növekszik Magyarországon a televízorok gyártja is. Míg 1957ben az elektrotechnikai ipar csupán 4000 készüléket gyártott, ez idén számuk már elérte a 60 000-t. A magyar televíziós készülékek a határon túl is keresettek. Pártunk Központi Bizottsága a múlt év végén a Szocialista Kultúra Kongresszusát követöleg igen fontos irányelveket hagyott jóvá képzőművészetünk szervezeti és gazdasági kérdéseivel kapcsolatban. E kérdések megoldása azt a célt tartja szem előtt, hogy hazánk öltalános politikai és gazdasági fejlődésének megfelelően létrehozzuk képzőművészetünk új szervezeti felépítését, szabaddá tegyük az utat* megteremtsük a kedvező feltételeket ahhoz, hogy képzőművészetünk valamennyi ága sikeresen fejlődhessék a szocialista realizmus szellemében. Az alábbiakban igyekezünk összefoglalni e művészeti ágazat feladatait, társadalomformáló szerepét a jelenlegi (eltételek között és ugyanakkor rámutatni a fejlődését még gátoló fogyatékosságokra is. Képzőművészetünk néhány kérdése 'Tagadhatatlan, hogy mindennapos munkánk, a pihenésre, üdülésre szolgáló időnk úgyszólván minden területén szerepét játszik a képzőművészet. Ezen belül nem csekély feladatok hárulnak a műépítészeire, amely a képzőművészettel karöltve kifejezni igyekszik új életünk stílusát, sőt már olyan környezetet teremt, amelyben a jövő kommu' nista társadalom embere fog élni. Képzőművészetünk hazánkban és a külföldön. egyaránt nem egy átütő sikert ért el az utóbbi években. E sikerek azonban még nagyobbak lennének, hatásuk szélesebbkörú volna, ha a komoly fogyatékosságok, megoldatlan problémák sora nem befolyásolná képzőművészetünk további fejlődését, nem gyengítené társadalmi hatóerejét. E fogyatékosságok több okból erednek. Gyökereik részben a Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége elégtelen tevékenységének -, főként eszmeipolitikai munkájának - hiányosságaiban rejlenek. Ez azután kihat képzőművészeink általános eszmei-politikai színvonalára is. További nagy fogyatékosság, mely bonyolulttá teszi képzőművészetünk szervezeti és gazdasági kérdéseit, a művészek körében még jelentős mértékben észlelhető Individualizmus, a régi gondolkodás csökevényei. Ügy tűnik, hogy művészeink gondolkodása, életfelfogása nem tart lépést a hazánk egész területén végbement nagy szocialista átalakulásokkal. Még mindig tanúi vagyunk a művészek körében az ún. „kereskedő-szellemnek", az egészségtelen vetélkedésnek és egyéb jelenségeknek, amelyeknek gyökerei mind a múltba nyúlnak vissza. Ez azután kedvezőtlenül hat alkotó munkájuk eszmei irányzatára és művészi értékére is. Ilyen körülmények között nehéz harcolni a giccs ellen, a művészi szempontból értéktelen alkotások ellen. De ugyanakkor kihat ez a Képzőművészek Szövetségének tevékenységére is, amely a komoly eszmei és alkotási problémák megoldása helyett kénytelen túlnyomórészt gazdasági, szervezési, szociális stb. kérdésekkel foglalkozni. ügy másik probléma, amelyet okvetlenül -•-'szóvá kell tenni, az a múlt örökségeként ránk maradt állapot, hogy a képzőművészek túlnyomó része Prágában és Bratislavában él és alkot. Ennek következtében a képzőművészeti alkotás kulturális és gazdasági feltételei is egészségtelenül a fővárosokba összpontosulnak, a kerületek és járások pedig nem fordítanak kellő gondot arra, hogy itt is megteremtsék a feltételeket e művészeti ág fejlődéséhez. E probléma megoldásában nagy segítséget jelentene pl. az, ha a képzőművészek az általános iskolákban és a népiskolákban képzőművészeti tanítókként működnének, vagypedig az ipari üzemekben dolgoznának, kulturálisnépnevelési intézmények munkájába kapcsolódnának be. Ez azért is igen fontos, mert igazi művészi alkotás elképzelhetetlen a művész és a nép szoros kapcsolata nélkül. A továbbiakban szeretnénk legalább néhány szóval rámutatni, hogy képzőművészeink, nevezetesen a festőművészek, szobrászok és grafikusok előtt milyen feladatok és lehetőségek állanak. Egyik fontos feladatuk az, hogy értékes műveket alkossanak a munkások, parasztok s a dolgozó értelmiség igényeinek kielégítésére. Mindeddig azonban nem sikerült kielégítő megoldást találni e művészi alkotásoknak az egyéni vásárlók számára történő eladásában. Eddig ezeket az alkotásokat vagy a képzőművészeti alapok közvetítésével, vagy pedig a művész és a vevő közötti közvetlen megegyezés útján adják el. Mindkét eladási módnak az a közös hibája, hogy így a művészi alkotás ára ösztönösen alakul ki s nincs arányban annak eszmei-művészi színvonalával. Kívánatos volna, ha a képzőművészeti alapok bizottságai igényesebben válogatnák meg azokat a művészi alkotásokat, amelyeket közvetlenül adna el a magánérdeklődőknek és a közintézményeknek, így gondoskodnának arról, hogy az eladásra kerülő müvek művészi értékűek legyenek és megfelelő áron kerüljenek forgalomba. Az ipari képzőművészet terén eddig még eléggé ki nem használt, tág lehetőségek nyílnak művészeink előtt. Sajnos azonban iparunk és kereskedelmünk még nincs teljesen tisztában azzal, hogy gazdasági szempontból is mennyire fontos, hogy a napi közszükségleti cikkek is tetszetős új formában, csomagolásban kerüljenek dolgozóink kezébe. A felelős kereskedelmi tényezők nemegyszer azzal érvelnek, hogy a kereskedelem számára kockázatot jelent új minták vagy új megoldás bevezetése. Ebbe az álláspontba azonban nem szabad belenyugodnunk, mert komolyan veszélyezteti a képzőművészek és az ipar, illetve a kereskedelem kölcsönösen előnyös és helyes viszonyának kialakulását. rpovábbi probléma az, hogy nemzet•*- közi viszonylatban is elismert sikereket érünk el képzőművészeti alkotásainkkal, a hazai és külföldi kiállításokon, pl. Brüsszelben, Moszkvában stb., de ugyanakkor e sikeres alkotásokat és megoldásokat nemigen tudjuk érvényesíteni gyakorlati termelésünkben is. Ezen a téren gyökeres fordulatot jelentene, ha kiépítenénk a képzőművészeti alkotás és képzőművészeti fejlesztés egységes és célszerű szervezetét pl. olyan központok formájában, amelyek keretében az ipari képzőművészek az üzemek dolgozóival együtt megbeszélnék és megoldanák az újfajta és új mintájú ipari termékek gyártásának bevezetését. Ugyancsak helye§ volna, ha a Szovjetunió példája nyomán hazánkban is országos szerv Ipari képzőművészeti tanács - alakulna a minisztériumok, a tervezés és a szerzői szövetségek alakulataiból. E szerv feladata volna, hogy konkrét intézkedések javaslatait dolgozza ki az ipari képzőművészet fejlesztése érdekében. Képzőművészetünk további fejlődése, az előtte álló új feladatok megoldása megköveteli, hogy a fiatal művészek oktatásának rendszere is megfelelő legyen. Képzőművészeti főiskoláink és iskoláink elsőrendű feladata, hogy az új feladatok teljesítésére alaposan előkészítsék hallgatóikat. A képzőművészeti alkotások népszerűsítésében, művészeink fejlődésének áttekintésében nagy szerepet játszanak a kiállítások. A Csehszlovák Képzőművészek Szövetsége azonban a kiállítások megrendezésében hem jár el tervszerűen és főleg hiányos a kiállítások eszmei koncepciója. így azután előfordul, hogy a jó és tartalmas kiállítások mellett megrendezésre kerülnek eszmei és művészi szempontból kevésbé kielégítő, sőt nyugati szellem befolyását tükröző kiállítások is. Különös figyelmet kellene fordítani azokra a kiállításokra, amelyek egységes, de amellett sokrétű képet adnak mai képzőművészetünkről, valamint az üzemekben és az EFSZ-ekben rendezett kiállítások szervezésére. Az ilyen kiállítások keretében a művészek beszélgetéseket és vitákat tartanának a dolgozókkal. Ugyancsak jó volna, ha az eddiginél sokkal nagyobb mértékben nagy kollektív kiállítá* sokat rendeznének és amennyire lehet, korlátoznák az egyéni kiállítások számát. A mint a fentiekben felsorolt néhány kérdésből is látható, képzőművészetünk szervezeti és gazdasági problémáinak megoldása nem csekély feladat. Elsősorbán a képzőművészeti szövetségekben működő pártszervek és szervezetek feladata, hogy széleskörű eszmelpolitikai, meggyőző munkát végezzenek a művészek körében és maradéktalanul megnyerjék őket pártunk Központi Bizottsága irányelveinek teljesítésére. De ugyanakkor fontos, hogy az e kérdésekkel összefüggő valamennyi feladatot a képzőművészeti szövetség tagjai az állami szervekkel, a nemzeti bizottságokkal és a társadalmi szervezetekkel közösen megtárgyalják és közösen keressék a megoldást. (A. Mitorimi cikke nyomán) ÜJ SZÖ 7 * 1960. november 281