Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-25 / 327. szám, péntek

A barátság iskolája & Senecen a volt járási nemzeti bizottság épülete ez év októbere óta a hazánkban tanuló külföldi diákok ideiglenes, de meghitt, meleg ott­hona. Albán, bolgár, iraki, NDK-beli és ugandai fiatalok ismerkednek az eddig sohasem hallott szlovák nyelv számukra titokzatos szépségei­vel. Nem könnyű feladat... De hazájuk küldte őket hozzánk, hogy egyetemeinken gyarapítsák ismereteiket és ezeket majd otthon, távoli hazájuk felvirágoztatásában gyümölcsöztessék. Az épület a délelőtti órákban csendes. De talán mégse. Az első emeletről beszédfoszlányok hallat­szanak. Tízperc. A folyosón fiúk, lányok kisebb csoportjai álldogálnak. — Az igazgató elvtársat keres­sük ... — Ich verstehe nicht — moso­lyogva válaszolja az egyik csinos, szőke kislány. — I don't understand... — Nye rogyu-mi-em... — von­ja meg a vállát a három néger fiú egyike. Szőke, hófehér arcbőrű német leány, bronzszínű iraki legény apró bajusszal és koromfekete néger fiú. Három világrész képviselői... Az első lépések Képzeljük csak el, tizennyolc iraki fiatal útrakél és tizennégy napi uta­zás után megérkezik egy . másik vi­lágrészbe, egy számukra eddig telje­sen ismeretlen országba, amelynek nevét is csak az utóbbi időben hal­lották. Csehszlovákia! Most itt vannak Senecen ... Milyen furcsa csengése is van a szlovák nyelvnek! Talán sohasem ta­nulják meg! A tanárok sem állnak könnyű fel­adat előtt. Hogyan és honnan kezd­jék? Erről beszél Kán František igaz­gató elvtárs. — Első lépés a fonetika. Lassan megszokják a nyelv csengését és megtanulják a kiejtést. Ezután kö­vetkezik az ún. „bátorító tanfolyam". Itt a tanulók ismerkednek környeze­tükkel és megtanulják a gyakorlati életben legfontosabb szavakat, kife­jezéseket. Például: levelet írnak ha­za. Először is elmennek az üzletbe és levélpapírt vásárolnak. A postán bé­lyeget vesznek és feladják a levelet. Tehát megismerik azokat a szavakat és kifejezéseket, amelyek ehhez a tevékenységhez szükségesek. A harmadik fokozat a főiskolai ta­nulmányokra való szakelőkészítés, így például, ha valaki a kohászati szakmát választotta, meg kell tanul­nia a kohászati folyamatokat és szak­kifejezéseket. Mindezt egyetlen év leforgása alatt! Lehetséges ez? Kán igazgató elvtárs bekapcsolja a magnetofont. „Kirándultunk... a seneci egységes földművesszövetkezetbe..." A szalagról Kreizer Ursula német diáklány hangja csendül, aki ha aka­dozva, ha itt-ott hibás hangsúllyal is, de szlovákul számol be a kirándulá­son látottakról. íme öt heti szorgalmas, napi ki­lenc-tíz órai tanulás eredménye ... Kézzel-lábbal.., Az irakiak és az ugundaiak érkez­tek utolsóknak, ök még csak a be­tűkkel ismerkednek, a kiejtést gyako­rolják. S itt a magnetofon nagyszerű segítőtárs. — Kto tu je? Tu je žiak... (Ki van itt? Diák...) Betűzi a fekete Rufino, aki ötödik napja birkózik a szlovák nyelvvel. Néhány másodperc múlva magneto­fon-szalagról hallja saját hangját. A tanár figyelmezteti a helyes kiejtés­re. Az egyes szavakat ötször, tízszer is el kell ismételnie. Mennyi kitartás, mennyi türelem, odaadás és szeretet — az emberek és a hivatás szeretete — kell a nyelv tanításához! Az irakiaknak meo kell szokniok a fordítva-olvasást és írást. Ök ugyanis — akárcsak a héber nyelv­ben — jobbról bal felé olvasnak. Az olvasás után a szövegben elő­forduló fogalmak ábráit kell felis­merniük. — Mi ez? — mutat a tanár egy szekrény rajzára. — Ez egy sz... szak... szak­rény... — Szekrény — javít a tanár. lőik nem figyelmeztették volna, hogy ez a ködös öszi időben mégiscsak túlzás... A rejtélyes 11-es szám November 11-én a német fiatalok ünneplőben jelentek meg az osztály­ban. A fiúk sötét nadrágban, fehér ingben — a lányok világos szoknyá­ban, fekete pulóverben. Hiába érdeklődött a tanár... Ti­tokzatos mosoly és kuncogás volt a válasz. A rejtély csak később derült ki. Tizenegy óra tizenegy perc. Az osztály csendjét ébresztőórák csörgése veri fel. Ebben a pillanatban a titkolt, féken tartott jókedv hir­Tanulás közben. így megy ez órák hosszat. Az albán fiatalok — egy másik osztályban — a sportfogalmakkal is­merkednek. Rosenberg Lívia tanárnő kézzel-lábbal magyaráz. — Kapus... Tudjá'tok-e, mi az a kapus ? Kíváncsi tekintetek szegeződnek rá. Nem, nem tudják. S most kezdő­dik a szemléltető tanítás. Az egyik játékos rúgja a labdát — mindezt szemléltetően be is kell mu­tatni. Vele szemben három léc között, áll egy másik játékos, a képzeletbeli labda után ugrik, elkaparintja és ma­gához öleli. — Ahá! — csillannak fel a tekin­tetek. Értik már. S micsoda öröm sugár­zik az arcokon e kicsi felfedezés után! Milyen hálásak tanáruknak, aki. az idegen nyelv birodalmában felfe­dező útjukon kalauzolja, segíti őket! Kedves, szeretetre méltó fiatalok. Haluška - brrr! A külföldi fiataloknak nem csupán a nyelvvel kell ismerkedniök. A kör­nyezettel és az otthonitól eltérő élet­körülményekkel is. Ezek közé tarto­zik a koszt is, amelyről — a sza­kácsnő dicséretére — csak az elis­merés hangján szól mindenki. Mégis csoda-e, ha a túrós haluška láttán vendégeink tanácstalanul pislogtak egymásra. Hisz életükben nem látták, nem is hallottak róla. Csak a három ugundai néger fiú birkózott meg a haluskával is. Ök a legszerényebbek és csupán udvarias­ságból is megeszik a számukra szo­katlan ételeket. A világ minden kin­cséért se bántanák meg azokat, akik róluk annyi szeretette) gondoskod­nak. Az irakiaknak a halféleségek hiá­nyoztak. A múlt héten a kirántott hal az ő kívánságukra került az ét­lapra. A néger fiúk a „legfeketébb" Af­rikából, annak legforróbb, tropikus övezetéből érkeztek. A seneci tavak partján pedig már a nulla felé kö­zeleg a hőmérő higanya. — Nem fáznak? — ismétlődik na­ponta a kérdés. — Nem — hangzik mindannyiszor. S a néger fiúk a fázós európaiak csodálkozására most is vékony, fehér vászonnadrágban járnának, ha neve­telen támadt orkán módjára tör ki. A lányok hatalmas vörös és kék mas­likat tűznek a hajukba, a fiúk ugyan­ilyen maslival helyettesítik nyakken­dőjüket. Majd libasorban, egymás vállát fogva megindulnak az osztály­ból tánclépésben, vidám dalokat éne­kelve. A tizenegyedik hónap tizenegye­dik napjának tizenegyedik órájában és tizenegyedik percében kezdődik a karneválok időszaka. Hagyományos német népi szokás. Karnevál! Karnevál! Vigad a fiatalság. A jókedv átra­gad a többiekre is. S bizony egy időre vége a tanításnak. A vidám, pajkos jókedv a fiatalok kiváltsága. S akadna-e valaki, aki ennek c tat akarna vetni? A seneci iskola a nemzetek közötti baráti együttműködés ragyogó példá­ja. Néger barátjának segít az iraki fiatal a „lecke" tanulásában, az al­bán fiú még nagyon is hézagos szlo­vák tudásával német leánynak mesél szépséges hazájáról, a sasok földjé­ről. Az iskola tanárai — ki tudná megmondani, heti hány órai fárad­ságos munkával — az áldozatkészség és önfeláldozás terén szinte egymás­sal versengve teremtik meg nevelt­jeik számára a minél könnyebb és gyorsabb tanulás feltételeit. Itt a három világrész fiataljai nem csupán egy új nyelvvel ismerkednek és nemcsak a főiskolára készülnek fel. Ez az épület ennél sokkal több: a nemzetek közötti barátság iskolá­ja... Nem kétséges, hogy az itt elvetett mag egyszer nemes gyümölccsé érle­lődik földgolyónk messzi, messzi or­szágaiban is. " ZSILKA LÁSZLÖ kulrŰRzi Elénk irodalmi tevékenység a Klement Gottwald Gépkocsigyárban A prágai Klement Gottwald Gép­kocsigyár üzemi klubja mellett /igen élénk tevékenységet fejt ki az irodalmi kör. Tavaly májusban alakult és nagy támogatásban ré­(szesül az üzemi újság szerkesztő­;sége részéről. Mindjárt hozzá kell , fűznöm, hogy ez a támogatás köl­; csönös. Az irodalmi kör tagjainak j az életből, a munkahelyről merített ) legjobb írásait az üzemi újság rend­! szeresen közli és ez csak fokozza >a 3600 példányszámban megjelenő lap színvonalát. Fogyna az újságból ) több is, hisz az üzem alkalmazott­tarnak száma jóval nagyobb, mint a í lap példányszáma, de hát kevés a j papír ... Kikből áll az irodalmi kör? Veze­) tője Vilém Truhlár, az idős segéd­| munkás. A 15 tag közül az egyik > bádogos, a másik lakatos, hegesztő, ! fémcsiszoló, darukezelő, tervező, gép­) írónő és persze az üzemi lap két ŕ hivatásos szerkesztője, akik azon­J ban szintén munkások voltak, de a > távtanulás lehetőségével élve le­í érettségiztek. Fizikai és szellemi ^munkások, idősebbek és fiatalabbak, ŕ akiket az írás szeretete hozott ösz­) sze ebben az önkéntes jelentkezők­} bői megalakult „érdekkör"-ben. Pro­) cházka elvtárs pl. 1926 óta dolgo­! zik az üzemben. A tagok nagy elő­nyére szolgál, hogy körükben dolgo­zik Eduard Morávek elvtárs is, aki végzett tanító, ő nem ír, viszont j rendszeres előadásokat tart a nyelv­el tan és a stilisztika szabályairól. 'Enélkül nem haladhatnának előre. Alaposan ismernie kell a nyelv „rej­telmeit" annak, aki nyomtatásban I szeretné viszontlátni kéziratát. Kü­lön foglalkoznak az irodalmi alkotás műfajaival. A legkedveltebb műfaj a i riport és a karcolat. A poézisnek ! inkább a kisebbségben levő elvtárs­) nők hódolnak. Most keresnek kap­> csolatot az írószövetséggel. Azt sze­j retnék, ha időnként eljönne közé­> jük egy-két tapasztalt íróember, ! amolyan patrónus. Szép eredménnyel ) járt a köztársaságunk felszabadu­. lásának tiszteletére és a gyári véd­) jegy becsületéért rendezett irodalmi ? verseny. A legjobb írásokat jutal­) mázták. A reggeľi műszak végeztével he­(tenként találkoznak az üzemi lap jszerkesztjjyjflében. Az üzemben há­\ rom műszakos a munka, aszerint vál­í takoznak a résztvevők. L sgutőbbi gyűlésükön részt vet­tem. Ezúttal nem elméleti kér­1 désekkel foglalkoztak, hanem az el­i múlt héten elkészült írásaikat ol­vasták fel a szerzők. A többiek fi­Igyelmesen hallgatják. Közlik észre­i vételeiket. Truhlár elvtárs Tízperces [című szatíráját olvassa kellő szer­izői szenvedéllyel. Egyébként a ter­!vet teljesítő, szorgalmasan dolgozó (munkatársait állítja pellengérre, mert ) munkahelyükön ugyan megtartják a .műszak kezdetén a sajtó-tízperce­>ket, de nem olyan a lefolyásuk, mint [kellene. Akármilyen fontos esemény­>nyel kezdik, személyes ügyeikre lyu­kadnak ki. Ez a szatíra arra céloz, ihogy milyen ne legyen a sajtó-tíz­|perc. Hozzászólás van bőven. Az i írásból plasztikusabban kell kitűn­jnie, hogy gyárukban nem ilyen a (tipikus sajtó-tízperc. Érzékeltetni kell, hogy ez az írás karikatúra: milyen ne legyen ez a különben be­vált, tanulságos beszélgetés. Az élénk írást különben megdicsérték az élet­ből vett ízes nyelvéért, az üzemben valóban így beszélnek, tréfálkoznak a munkások. Kár, hogy a befejezése frázisszerü, ez feltétlenül átdolgo­zásra szorul. Pilousová elvtársnő versében ke­resetlen szavakkal köszönti a ba­rátság hónapját. A költemény nyel­vezete kissé régieskedő, epigónsze­rű, de az idősebb elvtársnőnek ez megbocsátható. Ševčík elvtársnak kötetlen formában írt háborúellenes versével együtt elfogadják. A kollektíva éles kritikájának tü­zében kovácsolt és alaposan megvi­tatott legjobb írásokat közli az üze­mi lap. A vita felöleli az eszmei mondanivalót, a forma kérdéseit, az írás funkcióját, az arányokat és a vitázok, akik legközelebb szintén mint szerzők szerepelnek — tanács­csal is szolgálnak. Itt hozzáadni, itt rövidíteni, megváltoztatni a címet, jobban kidomborítani a végét. Csak ha megegyeztek, ha az 1—3 gépelt oldal terjedelmű írást jóváhagyták, akkor jelenhet meg a lapban. Fel­jegyzésre méltó, hogy írásaikért tiszteletdíjat nem kapnak. Az iro­dalmi kör tagjainak írásainál ne­vük mellett feltüntetik, tagjai az irodalmi körnek. Ez bizonyos szín­vonalat jelent és az igényesebb ol­vasók már keresik, írt-e valamit Truhlár, Matas, Vorel vagy Pro­cházka. A legjobb írásokat Josef Hampl kocsivezetőnek, a képzőmű­vészeti kör tagjának ügyes illuszt­rációi tarkítják. Az irodalmi kör tagjainak dicséretére szolgál, hogy bekapcsolódtak az egyes munkahe­lyeken kifüggesztett faliújságok szerkesztésébe is. Az autógyárban már el is felejtették, hogy volt idő, amikor a faliújságot napilapok és folyóiratok kivágásaiból állították össze. Az irodalmi kör tevékenysége ** tehát nemcsak nehéz munkát végző tagjainak okoz örömet, bár így sem lenne öncélú, mert a kul­turális forradalmat, a tagok szel­lemi fejlődését szolgálja. Gyakorlati előnye, hogy az üzemi lap a ve­zércikken kívül nem kizárólag a té­nyeken alapuló rövid és száraz hí­reket tartalmaz, hanem gondolatok­ban gazdag, érdekes és lebilincselő formában megírt egyéb újságírói mű­fajokban is tudósít arról, ml törté­nik az üzemben, mégpedig olyan dolgozók tollából, akik tudnak írni és azon felül százszázalékosan isme­rik az üzem életét, a dolgozók prob­lémáit. Ezzel magyarázható, hogy amikor legutóbb magyarországi üze­mi lapok szerkesztői a mi üzemi új­ságjaink munkásságát tanulmányoz­ták, az autógyár üzemi lapjának, a Gottwaldovec-nek a szerkesztőségé­re esett a választás. SZILY IMRE A helyi illetékek rendezése A TAKARÉKOS SZŐLŐSGAZDÁK A szőlő termesztésére a Kárpátok déli lejtőin kedvezők a feltételek. A meredekebb domboldalakon per­sze gondot okoz a szőlő megműve­lése, mert a sorok az emelkedés irányában fekszenek, ami mind a gépi, mind a lófogatos kapálást meg­nehezíti. A sorok ilyen irányú fek­vése nem kedvező a talajvédelem szempontjából sem. A vízerózió kö­vetkeztében a televényföld a völ­gyekben rakódik le, — ahol a vas­tag réteg kihasználatlanul hever, esetleg tápot ad a gyomnak, vagy záporesők alkalmával a Dunába ke­rül. Ezt a tényt a statisztikai hiva­tal is alátámasztja azzal a meg­állapításával, hogy hazánkból 500 — 600 millió korona értékű tápanyagot szállítanak el a folyók évente. A Limbachi Egységes Földműves­szövetkezet, hogy az így okozott kárt a jövőben csökkentse, változtat a hagyományos kiültetési módszeren. Az új telepítvényre szánt 5,2 hek­táros táblát lépcsőzetesen teraszos­ra készítteti el a Pezinoki Talaj­javítási Szövetkezettel. Egy hektár átdolgozása kb. 15 000 koronába ke­rül, ami az első látszatra ugyan soknak tűnik, de valójában a szö­vetkezetesek ezzel csak nyernek, mert a lépcsőzetes teraszos tábláról az esővíz nem hordhatja el az ér­tékes televényföldet, ami a trágyá­zást olcsóbbá teszi s a szőlő meg­művelése a vízszintes szakaszokon minden nehézség nélkül gépekkel végezhető. Ezek a tények adnak biztosítékot arra. hogy a befektetett összeg a szőlő tenyészideje alatt többszörösen megtérül. (bj) Jövő év január 1-től kormányunk egyik legutóbbi határozatának értelmében több helyi illeték megszűnik, mások pedig módosulnak. Az alábbiakban rövidesen ismertetjük olvasóinkkal a rendelet gya­korlati alkalmazását. Január 1-től teljesen megszűnik a nyil­vános kutak használatáért fizetett ille­ték, az útadó, a nyilvános helyeken fi­zetett helybér és a gyógyfürdő-illetékek. Ami a nyilvános tereken fizetett ille­tékeket illeti — Bratislavában például a Haltéren, a Központi Piactéren fizetett helypénz — nagyrészt úgyis az állami szocialista szektor vállalataira vagy az EFSZ-ekre vonatkozott. Más a helyzet a gyógyfürdőilletékeknél. Eddig a fürdő­helyeken, Marianské Láznében, Karlovy Varyban, Piešťanyban nyaralók, az FSZM üdültetési akcióinak résztvevői a gyógy­fürdő használatáért illetéket fizettek. Mivel azonban fürdőhelyeinken túlnyo­mórészt dolgozók keresnek gyógyulást, ezért 1961. január 1-től a fürdők hasz­nálatáért és a kezelésért nem kell töb­bé illetéket fizetni. Nézzük, mely további illetékek módo­sulnak a jövő évtől? Ide tartozik első­sorban a sírhelyekért fizetett illeték, a vásárcsarnokokban fizetett helypénz, egyes intézetekben és létesítményekben kezelés- és ellátás címén fizetett ille­ték, továbbá a hamu és szemét elhor­dásáért, a mázsálásért fizetett illeték, a nyilvános berendezések használóitól be­szedett illetékek. Mindeme illetékek he­lyett a ténylegesen nyújtott szolgálatok ellenértékét fogják beszedni. Tehát ez annyit jelent, hogy többé nem a tény­leges költségek tekintetbe vétele nélkül megállapított illetékeket fizetünk, ame­lyek nagysága gyakran meg' is haladta a tényleges kiadást. így pl. a hamu és szemét elszállításáért ezentúl annyit fi­zetünk, amennyibe a szállítás ténylege­sen kerül. E célból árjegyzéket dolgoz­nak ki. Külön rendezés alá tartozik a kutyaadó. A kétezer lakoson aluli községekben, va­lamint a mezőgazdasági jellegű közsé­gekben a kutyaadó teljesen megszűnik. A nagyobb községekben és városokban a kutyaadó fizetéséről a nemzeti bizott­ság dönt. Ennyit a helyi illetékekről. Jóllehet, ezek gyakran csak csekély összeget tet­tek ki, de összességükben köztársasá­gunk egész területén milliókra rúgnak. Előzetes számítások szerint az illetékek új rendezése a lakosságnak kb. 16 millió korona megtakarítást jelent majd éven­te. De nemcsak ezeket az illetékeket és adókat rendezték az utóbbi időben. Is­meretes, hogy folyó év január 1-től el­törölték a vigalmiadót. Ez annyit jelent, hogy nem kell többé illetéket fizetni színi- és esztrádelőadások, kiállítások, előadások, hangversenyek, sportrendez­vények, táncmulatságok stb. rendezé­séért. Ugyanígy az év kezdetétől nem kell fizetni házadót a kulturális célokat szolgáló épületek vagy helyiségek után. Ez nagy könnyítést jelent azon szerve­zetek számára, amelyek esztrádműsorokat, színielőadásokat stb. rendeznek, mert több pénzük marad a kulturális műsorok színvonalának emelésére. A sport- és testnevelési szervezetek viszont nagyobb összeget fordíthatnak a sportpályák és tornatermek felszerelésére, az utánpót­lás nevelésére. A közigazgatási illetékekből is sok megszűnt. így pl. az állatorvosi kezelé­sért, a különféle vizsgákért, a bizonyít­ványok hitelesítéséért és nosztrifikálá­sáért fizetett illetékek. E rövid felsorolásban rámutattunk azokra az adókra és illetékekre, amelye­ket az utóbbi időben megszüntettek vagy módosítottak. Ezek a rendezések ter­mészetesen mindig az egyes lakosok vagy társadalmi szervezetek javára történtek. Összességükben a lakosságnak és a tár­sadalmi szervezeteknek 80—90 millió ko­rona megtakarítást jelentenek. Ebből a rövid áttekintésből is kivilág­lik, mily sarkalatos különbség van az .adók és illetékek rendszerének fejlődésé­ben nálunk és a tőkés államokban. A tőkés államok kormányai egyre újabb és újabb adókat és illetékeket rónak ki, hogy a dolgozókból minél több pérjzt fa­csarjanak. Ez a kapitalista rendszer jel­legéből fakad. Ezzel szemben szocialista hazánk kormányának valamennyi Intéz­kedése azt célozza, hogy dolgozóink éle­te évről évre jobbá, gazdagabbá váljék. (-es-) SZÖ 5 * 19 6°- november 25,

Next

/
Oldalképek
Tartalom