Új Szó, 1960. november (13. évfolyam, 303-332.szám)

1960-11-24 / 326. szám, csütörtök

Szovjet tapasztalatok nyomában Mezőgazdaságunk szocialista nagyüzemi mezőgazdasággá való átépítése mind népgazdaságunkat, mind földműveseinket sok és bonyolult feladat elé állította. Hiszen nem volt könnyű dolog szakítani a megszokott gazdálkodási módszerekkel. A megoldásban azonban nem maradtunk magunkra, mert szovjet barátaink tapasztalatai útmutatásul szolgáltak a szervezésben és a termelés gyors növelésé­ben is. Különösképpen a gazdaságos építkezés és a korszerű mezőgazdasági technológia alkalmazása terén, továbbá a kukoricatermesztés eredményességében mutattak jó példát. Persze az említetteken kívül még sok mindenben tőlük sajátítottuk el a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság szervezésének és a termelési problémák megoldásának helyes formáit. Az alábbi példák is az átvett tapasztalatok eredményességét igazolják. A korszerű technológia úttörői A GALANTAI JÄRÄS földművesei mindig azok közé tartoztak, akik a mezőgazdasági termelés fellendítésé­ben az élen járnak. Most a korsze­rű technológia és technika bevezeté­sének szorgalmazásáért kell megem­lítenünk őket. Mivel ez a járás a ku­korica- és cukorrépatermesztő kör­zetbe tartozik, nagy súlyt helyeznek a marha- és sertéshús termelésére. Októberi ülésén a járási pártbi­zottság elhatározta, hogy további 25 EFSZ-ben és 5 állami. gazdaságban bevezetik az állattenyésztés szaka­szán az új technikát és technoló­giát. A szarvasmarhatenyésztésben az új technológiát és technikát a sládkovičovói EFSZ mintájára szerve­zik meg, mert ennek a szövetke­zetnek ezen a téren már nagy ta­pasztalatai vannak. A sertéshizlalás nedves önetetésének kibővítésére pe­dig a Dolné Saliby-i EFSZ tapasz­talatait használják fel. Az előzetes számítások azt mu­tatják, hogy ha a sertéshizlalás te­rén a Dolné Saliby-i EFSZ által al­kalmazott módszert vezetik be az említett 25 EFSZ-ben és 5 állami gazdaságban, akkor 12 770 mázsával több húst termelhet a járás, mint eddig. Ez 2 732 000 koronát hoz a szövetkezetek háztartásába. 1 260 000 koronát takarítanak meg a .munka­erőkön, mivel ezek számát lénye­gesen csökkenteni lehet. Ehhez ter­mészetesen azt is hozzá kell szá­mítani, hogy a takarmányokból lé­nyeges mennyiség megtakarítható, s ez szintén több ezer koronát tesz ki. HASONLÓ HELYZET alakul ki a szarvasmarhatenyésztés terén is, ha a sládkovičovói módszerek megvaló­sulnak! A sládkovičovói szövetkezet tagjai tanulmányi kirándulást tettek a Szovjetunió vlagyimiri körzetének kolhozaiba. Ez a látogatás teljes mértékben feltárta előttük az új technológiai eljárások nagy fontossá­gát. A kirándulás tapasztalatai nyo­mán elhatározták, hogy megszünte­tik a borjak mesterséges itatását, és áttérnek a szoptatáson alapuló te­nyésztésre. Az idősebb borjaknál a nyitott istállózássa! és önetetéssel egybekpt'ött csoportos tenyésztést alkalrríazzák. Az üszőket kivétel nél­kül nyitott istállózással fogják te­nyészteni, s nyáron a legeltetést, télen pedig az önetetést valósítják meg. A növendékmarháknál a kise­lejtezett, tenyésztésre alkalmatlan üszőknél, s főképp a bikaborjaknál csak akkor vezetik be a gyorshíz­lalást, amikor elérik a két és fél, három mázsát. Ezeket is nyitott is­tállókban önetetéssel fogják nevelni. A fejőstehenek egész állományánál a Ribinov-felé fejési módszert ve­zetik be. Ezek tehát a Szovjetunióban vég­zett tanulmányi kirándulás következ­ményei. Megvalósításukhoz azonban a növénytermelés szakaszán is szük­séges volt néhány intézkedést foga­natosítani. A nagyüzemi termelési formák az állattenyésztésben, az új technológiai eljárások érvényesítése a vetésforgó tervének átdolgozását is megkövetelték, hogy elegendő és tápanyagban dúsabb takarmányt, fő­képp pedig sok silóanyagot termel­hessenek, vagyis olyat és annyit, hogy az megfeleljen az önetetés és a nyitott istállóztatás követelmé­nyeinek. A SLÁDKOVIČOVÓI EFSZ vezetői ezért 12-szakaszos vetésforgót ala­kítottak ki s abban három félsza­kaszt, azaz a szántóföld 12 százalé­kát az évelő takarmányfélék ter­mesztésére hagyták. Szemeskukori­cát a szántóterület 24 egyéb takar­mányféléket (silókukoricát, cšala­mádét és keveréktakarmányokat) a föld 16, gabonaféléket pedig 36 szá­zalékán fognak termeszteni. Ezenkí­vül a farm körül kétszáz hektáron takarmányozási szakaszt létesítettek. Korábbi vetésforgójuk átdolgozása után hozzáfogtak a régi gazdasági épületek átalakításához, hogy érvé­nyesíthessék az új technológiát. Az újonnan tervezett épületeket már a nagyüzemi technológia követelmé­nyeinek megfelelően építik. A szar­vasmarhát kizárólag nyitott istál­lózással tenyésztik, ezért a régi istállókat is ennek a célnak meg­felelően alakították át. Ebben a szö­vetkezetben nagy súlyt helyeznek a tehenészetre. Jelenleg 280 fejőste­henet tartanak. Itt is a szabad is­tállózásra helyezték a fő súlyt. Az istállók mindkét végén hatalmas ka­pukat vágtak, így buldozérral végez­hetik az almozás munkáit és pót­kocsikkal ellátott traktorral is be­juthatnak az istállókba. A fekvőhely mélyälmožású, s az almot negyed­évenként hordják ki. Az átépítés kö­vetkeztében 192 tehén helyett 240 tehenet helyezhetnek el a két istál­lóban s ezekben több újítási ja­vaslat alkalmazásával a tehenek ön­etetését is megoldották. AZ ISTÁLLÖ LEGFONTOSABB része a fejéshez használt helyiség. Ezt a tejcsarnok és kéziraktár helyén ren­dezték be, némi átalakítással. A fe­jőhelyiség berendezése nagyon egy­szerű. A korlátokat a galantai gép­állomás készítette. Normális DT-1 típusú fejőgépet használnak. A cső­vezetéket a helyiség közepén sze­relték fel. A tehenek háttal állnak a helyiség közepe felé, szorosan egy­más mellet és kissé ferdén, úgyhogy a fejőgéppel mindkét oldalról könnyű hozzájuk jutni. A fejőnő fejés köz­ben csak a kannába folyó tejet el­lenőrzi. Egy-egy csoport tehén fejése 8-10 percig, tehát 119 tehén fejése körülbelül 2 óra 15 percig, legfeljebb 2 óra 40 percig tart. A szabad istállózással elérték, hogy a két istállóban csupán két fejőnő dolgozik. A régi módszernél egy­egy fejőgulyásra 12 tehén gondo­zása jutott. A teheneknél összesen 16-an dolgoztak. Ma — a gondozás­sal együtt — nyolcra csökkent a munkások száma, vagyis kétszáz szá­zalékkal emelkedett a munka ter­melékenysége. A tehéngondozók en­nek ellenére azt állítják, hogy sok­Könnyebb és olcsóbb a termelés A Podunajské Bi­skupicc-i szövetke­zetesek már évek óta kísérleteznek a kukorica négyzetes vetésével és gépi megművelésével. Az előbbi években is megkönnyítette ugyan a munkát a négyzetes vetés, de a vetőgép nem rak­ta le olyan ponto­san a magot, hogy a kézi növényápolást teljesen kiküszöböl­hették volna. Kotlár Gyula és Kotlár László a sajtó út­ján értesültek arról, hogy Stupavában egy szovjet mérnök segítségével átalakították a négyzetesen vető gépet. Ók is ennek alapján szer­kesztették át a vetőgépet s így az idén 164 hektáron teljesen géppel végezhet­ték a kukorica vetési, növényápolási, valamint betakarítási munkáit. A jövő év­ben már 300 hektáron vetik négyzetesen a kukoricát, mert belátták, hogy így nemcsak könnyebb és olcsóbb a terme lés, de a hozam is magasabb. A képen Kotlár László a gép vetöszerkezetének átalakítása közben. kai könnyebben elvégzik a rájuk bízott munkát, mint azelőtt. A borjakat szabad istállózással ne­velik s a növendékszarvasmarhák hizlalásánál is új munkamódszere­ket vezettek be. Itt is a szabad istál­lózást, az önetetést alkalmazzák. Az új módszer legnagyobb előnye, hogy meggyorsul az állatok fejlődése, és 18 hónap alatt elérik az öt mázsát, így jobban ki lehet használni az is­tállókat és a hús minősége is jobb. A munka új módszereinek beve­zetése, összehasonlítva a hagyomá­nyos termeléssel, összesen 25 mun­kaerőt szabadít fel ebben a szövet­kezetben és ezeket a munkaerőket más munkaszakaszokra oszthatták be. Megszilárdították a gépekhez be­osztott csoportokat. Ennek az lett az eredménye, hogy a mezei mun­kákat agrotechnikai határidőben és jó minőségben végezhették el. Az intézkedések következtében növelik a termelést, állandóan növekedik a munka termelékenysége és termé­szetesen a tagok jövedelme. MEG KELL MÉG EMLÍTENEM, hogy a járási pártbizottság az új technika és technológia bevezeté­sét nem bízza a véletlenre, hanem azt tervszerűen szervezi, a szövet­kezeti tagokkal rendszeresen megis­merteti előnyeiket és bevezetésük­höz hatékony segítséget ad. SZIGETI JÖZSEF, a galantai járási pártbizottság titkára A zavarí szövetkezetesek szorgalm asan tanulmányozzák a szovjet me­zőgazdasági szaklapokat. A barátkozás eredményei k ZAVARÍ szövetkezet megalaku­lása, 1950. óta mindig a leg­jobbak közé tartozott a trnavai já­rásban. Nemcsak gazdasági eredmé­nyeikkel hívták fel magukra a fi­gyelmet, hanem azzal is, hogy mind a növénytermesztésben, mind az ál­lattenyésztésben ők voltak az új technológia úttörői. Már 1954-ben, a járásban elsőnek, kombájnnal aratták a gabonát, s ugyanabban az esztendőben aggre­gáttal és keresztsorosan végezték a vetést. A gépek évről évre nagyobb teret kaptak a termelésben s 1958­ban az állattenyésztésben is megho­nosodott a leghaladóbb technológia. Bevezették a sertések önetetéses hizlalását, a növendékszarvasmarhák : nyitott istállózását, a borjakat bó­dékban, a baromfit mélyalmon ne­velték. Ezekkel a módszerekkel és újdon­ságokkal főképp a szovjet szakköny­vekből és folyóiratokból ismerkedtek meg, de nem maradtak csupán en­A michalovcei járásban verseny indult a traktoro­sok között, hogy mielőbb fejezzék be az őszi mély­szántást. Beszter­ci József remény­nyel nevezett be a versenybe. Megte­hette, mert kitűnő karban levő szov­jet lánctalpas traktora hibátla­nul működik. nél az ismerkedési - formánál. Látni, meggyőződni, újabb tapasztalatokat szerezni közvetlenül a helyszínre vá­gyakoztak. Elsőknek 1958-ban Sergovič Anton és Šimlaštík Ján vezetőségi tagoknak kedvezett a szerencse, a következő évben Tomik Ján és Sviba Vojtech ismerkedhetett meg a lvovi körzet­ben levő Vörös Október Kolhoz gaz­dálkodási módszereivel. Különösen a kolhoz építkezési módját tanulmá­nyozták nagy figyelemmel, mert lát­hatták, hogy a kolhoz tagjai a több időt, anyagot és költséget igénylő építkezés helyett helyi anyagforrá­sokból, célszerűen és gyorsan építe­nek. Éppen ezért küldték ebben az évben Režný Antont, az állattenyész­tés vezetőjét, Tomik František me­chanikust és šiška Michalt, az épít­kezési csoport tagját tanulmányútra. A kukorica kombájnnal történő be­takarításával is ott ismerkedtek meg. A látogatások tapasztalatai nem is maradtak kiaknázatlanok — ezt lát­juk ma a zavari EFSZ-ben! Például a közelmúltban 90 000 koronából fel­építettek egy fiaztatót s ezzel több mint 150 000 koronát megtakarítottak az előbb tervezett költségekből. Mo­dern gépjavítóműhelyt rendeztek be, a korszerű fejéshez pedig készítik a fejőállásokat. Minden szakaszon gazdagon gyü­mölcsöznek a meghonosított szovjet tapasztalatok. Dicséret illeti az EFSZ tagjait is, mert nemcsak saját gaz­daságukban használják fel a szovjet módszereket a termelés fokozására, hanem a környező szövetkezetekben is lelkesen propagálják a bevált ter­melési technológiát. A szovjet em­berek iránt érzett hálájuknak pedig azzal adtak kifejezést, hogy EFSZ­üket a Csehszlovák-Szovjet Barátság Szövetkezetének nevezték el. Sluka J. Hogyan látja a mérnök A z z Ivanovice na Hané-i szövet­kezet hétéves múltra tekint vissza. Sok szép eredmény fűződik a hétéves közös gazdálkodáshoz, de a legszebbeket az utóbbi évek szülték. Például az idén búzából 35 mázsát takarítottak be hektáronként, árpából pedig ettől is jobb, 38 mázsa volt az átlagos hektárhozam. Állattenyésztésük még nem hozott olyan eredményeket, amilyenekhez megteremtettek az előfeltételeket, mert bizonyos, hogy a jelenlegi 8 — 8,5 literes tejhozamot, valamint a sertések és hízómarhák napi súly­gyarapodását még jelentősen növel­hetik. Hogy miért és hogyan, arról Horák mérnök, a szövetkezet mező­gazdásza a következőképpen nyilat­kozik: — Szovjet szakemberek tanácsára alapoztuk a takarmánytermesztést. Különösen nagy súlyt helyeztünk a nagytömeget adó és kiváló tápérté­kű, tejes-viaszos érésű silókukorica termesztésére. A továbbiakban arról számol be a mezőgazdász, hogy nemcsak a szov­jet tapasztalatok, hanem a szovjet gépek is nagy segítséget jelentettek a takarmánytermesztésben. SKG-6 jelzésű szovjet géppel végezték a kukoricaültetést, s ez lehetővé tet­te, hogy a növényápolási munkát is teljesen gépesítsék. Háromszori sa­rabolást kapott a silónak vetett 54 hektár kukorica. S az eredmény? Horák mérnök örömmel újságolja: — Egy-egy hektárról 500 mázsa kiváló minőségű tejes-viaszos érés­ben levő kukoricát takarítottunk be. így annyi silótakarmányt készíthet­tünk, hogy minden szarvasmarhánkra 177 mázsa jut. Ez pedig azt jelenti, hogy a tejhozamot tovább növelhet­jük, és a bőséges takarmányalap azt is lehetővé teszi, hogy a teheneknél bevezessük a nyitott istállózást, ter­mészetesen önetetéssel egybekötve. Horák mérnök egy évvel ezelőtt még a kroméŕiži kutatóintézet mun­katársa volt. A szovjet módszerekkel már ott megbarátkozott, s most mint mezőgazdász, a szövetkezetben igyekszik meghonosítani a jobb ter­melési eredményeket biztosító mun­kamódszereket. Búcsúzás előtt Így foglalja össze véleményét: — Magunknak ártanánk, ha nem használnánk fel az olyan tapasztala­tokat, melyeket szovjet barátaink a szocialista nagyüzemi gazdálkodás­ban önzetlenül átadnak nekünk. S ő nemcsak így vélekedik, de a gyakorlatban is eszerint cselekszik. Nem csoda, ha szövetkezetük a já­rás élenjárói között foglal helyet. - h ­A Praha-Ŕepy-i Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet idei kiállításán a legújabb csehszlovák és szovjet gépek mellett a korszerűen gépesí­tett önetetős istállóval is megismerkedhettek a látogatók. (Foto: Kružinský) ÜJ SZÖ 5 * 196 0- november 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom