Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-13 / 285. szám, csütörtök

Az amerikai többség kikényszerítette, hogy ne a közgyűlés, hanem a politikai bizottság tárgyalfa a leszerelést Az ENSZ-közgyűlés kedd délutáni második plénumán az egyes napirendi pontok elosztásáról tárgyalt, arról, melyeket vitasson meg közvetlenül a plenáris ülés és melyeket vitassanak meg az egyes főbizottságok. A közgyűlés napirendjét végérvényesen a hétfőről keddre virradó éjjel hagyták jóvá. A kedd délutáni ülésen Hruscsov elvtárs vezette a szovjet küldöttséget, aki megjelenése pillanatától kezdve a küldöttek és főként az újságírók és fotoriporterek figyelmének középpontjában állott. Az ülés megnyitása után a közgyűlés ellenvetés nélkül beleegyezett abba, hogy a napirend bizonyos pontjait közvetlenül a közgyűlés plénuma tárgyalja meg. A közgyűlés elnöke időszámításunk szerint 20.35 órakor átadta a szót Hruscsov elvtársnak, a szovjet küldöttség vezetőjének, aki a szovjet részről javasolt 67. napirendi ponttal: „A leszerelés és a közgyűlés XIV. ülésszakán 1959. január 20án a leszerelés kérdésében hozott 1378. számú határozat teljesítésének helyzete" kapcsolatban szólalt fel. (Beszédét közöljük.) A második felszólaló GREEN, a kanadai külügyminiszter volt. Kiemelte a leszerelés fontosságát és hangoztatta, milyen nagy jelentőséget tulajdonít ennek Kanada. A közgyűlés azonban ma még nem az ügy lényegével, hanem az ügyrendi kérdéssel foglalkozzék, azzal, hogyan vitassák meg a leszerelést ezen az ülésszakon. A kanadai küldött azt javasolta, hogy a leszerelést ne a közgyűlés plénuma, hanem politikai bizottsága tárgyalja. JAMES WADSWORTH állandó amerikai küldött a kanadai külügyminiszter után szintén ellenezte, hogy a plénum tárgyaljon a leszerelésről és javasolta, hogy megvitatását tegyék át a közgyűlés politikai bizottDAVID külügyminiszter, csehszlovák killdött újra kifejtette Csehszlovákia leszerelési álláspontját (Beszédét közöljük) TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Népköztársaság küldötte szintén szorgalmazta, hogy az általános és teljes leszerelés szovjet javaslatát a közgyűlés plénuma tárgyalja. Hangoztatta, azoknak, akik ezt ellenzik, bizonyára nem érdekük a tényleges leszerelési tárgyalás és eljárásukkal lebecsülik a közgyűlés plénumának jelentőségét. BEHAR STYLLA albán külügyminiszter szintén a szovjet javaslatot támogatta és rámutatott, hogy a nagyhatalmak a leszerelés megoldása egyetlen helyes módjának elvetésével újra a hidegháború szellemét szítják az ENSZ-ben. HRUSCSOV elvtárs később a közgyűlés plénumának délutáni ülésén valaszjogával élve újra felszólalt. (Beszédét közöljük) A francia és az amerikai küldött (elszólásában válaszolni próbált a szovjet kormányfő éles bíralatára, mellyel a nyugati hatalmakat illette. Utána a közgyűlés az ügyrendi bizottság javaslatáról és • szovjet határozati javaslatról szavazott. Boland, a közgyűlés elnöke egyszerre akarta megejteni a szavazást a két okmányról, az afgán és a szovjet küldött azonban tiltakozott ez ellen. Boland az ügyrendi szabályokkal ellentétben előbb az ügyrendi bizottság javaslatát bocsátotta szavazásra. Az ügyrendi bizottság azt javasolta, hogy a leszerelés kérdését terjesszék a politikai bizottság elé. A javaslat ellen 12 küldöttség (a szocialista országok küldöttségei továbbá Kuba. Guinea és MaM küldöttsége) szavazott A javaslat mellett 62 küldöttség szavazott. 24 küldöttség tartózkodott a szavazástól. Arra a szovjet határozati javastatra, hogy a leszerelést a közgyűlés plenáris ülésein vitassák meg, 15 ország (a szocialista országok, továbbá Kuba, Guinea, Mali és Afganisztán) küldöttsége szavazott, 31 küldöttség tartózkodott a szavazástól, 34 pedig a javaslat ellen szavazott. A közgyűlés ülésszakát ezután szerdára, napolták el. Korunkban a leszerelés problémája kulcskérdés, ennek mego'dásától függ a tartós béke (Folytatás az 1 M,latról) szerelés problémájának teljes fontosságát, s így e kérdés a közgyűlés plenáris ülésén megvitatásra kerül. Ha továbbra is elódázzuk a leszerelés kérdésének megoldását, miként mostanáig történt, akkor az a veszély fenyeget, hogy az események olyan irányban fejlődnek, mint a Népszövetség idején, a második világháború előtt Igen meggyőzően beszélt erről a most folyó ülésszakon elhangzott felszólalásában Nehru indiai miniszterelnök. Az a veszély fenyeget, hogy a leszerelés kérdésében az ENSZ ugyanazon a vágányokon halad, mint a Népszövetség. Ezért különösen nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy eltérítsük az ENSZ szekerét ettől a mély kátyútól és olyan útra vigyük, amely biztosítja, hogy megegyezünk a leszerelésben. Szükségesnek tartom kijelenteni, küldött urak, hogy igen bonyolult helyzet van kialakulóban. Másodrendű kérdésekről vitatkozunk és ugyanakkor napról napra több fegyvert halmoznak fel. napról napra újabb provokációk történnek, amelyek nem könnyítik meg, sőt egyre megnehezítik a leszerelés kérdésének megoldását, fokozzák a feszültséget, élesztik a hidegháborút, erősítik a fegyverkezési verseny tempóját. Nehéz meggyőzni az embereket, akik a békére vágynak, és így a békét biztosító kérdések megoldását kívánják, hogy a közgyűlésnek nincs ideje olyan nagy fontosságú kérdés megvitatására, mint az általános és teljes leszerelés. Gondoljunk csak arra, mennyi időt fecséreltünk el annak a kérdésnek megvitatására, meg kell-e tartani az ENSZ-ben a Csang Kai-sek bábot. Jóllehet minden józan gondolkodású ember előtt világos, hogy mér régóta törvényes jogaihoz kellett volna juttatni a népi Kínát, amelynek kormánya az egész kínai népet képviseli. Hány éve vitatkozunk erről, hány napot vett igénybe ez a kérdés a közgyűlés minden egyes ülésszakán! Azért, hogy mind ez ideig nem adták meg Kínának törvényes jogait az ENSZ-ben legfőképp az Egyesült Államokat és katonai tömbökben tömörült szövetségeseit terheli a felelősség. A nyugati hatalmak képviselői nem találnak időt a leszerelés megvitatására, ugyanakkor azonban nem sajnálják az időt a nemzetközi feszültség fenntartására, az állam közi kapcsolatok rendezésének megakadályozására. Eljárásukkal olyan helyzetet teremtenek, amely a jövőben sem teszi lehetővé a leszerelésről szóló megegyezést. Az Egyesült Államok kormánya változatlanul folytatja Dulles politikáját s „a háborús szakadék peremén táncol". De hiszen ismeretes, hogy a szakadék pereméről nem nehéz leszédülni s ez esetben világháború törhet ki, mely mérhetetlen szenvedéseket zúdíthat az emberiségre. Vegyük a többi hasonló „kérdést", amelyekről már szintén évek óta szó esik az ENSZ-ben, de mindez a nemzetközi légkör rontásán kívüi semmiféle eredményt nem hoz. Az ún. magyar kérdésre, tibeti kérdésre és a többi hasonló ügyre gondolok, amelyeket a provokációk amerikai nagymesterei ráncigálnak elő. Minden erejükkel azon vannak, hogy az ENSZ figyelmét e kérdésekre összpontosítsák és eltereljék a figyelmet a valóban fontos és halaszthatatlan nemzetközi problémákról. Mindenki előtt világos, hogy ezek nem szolgálják a nemzetközi feszültség enyhítését, hanem ellenkezőleg a viszály és ellenségeskedés magvait hintik el, mesterségesen szitják a nemzetközi feszültséget !gy akarják bizonyos körök meghosszabbítani a hidegháborút. Ideje, hogy végre mindenki felismerje a mai helyzet komolyságát! Az a körülmény, hogy a közgyűlésre érkezett legtöbb államfő és kormányfő már hazatŕrtt a többiek pedig útra készülnek. azt mutatja, hogy nyilván nem bíznak a közgyűlés jelenlegi időszakában, nem remélik, hogy az ülésszak valóban hozzáfog az általános és teljes leszerelés életbevágó kérdéséhez. De lehet ezen segíteni, mert a modern közlekedési eszközökkel éppen olyan gyorsan vissza lehet jönni, mint ahogy el lehetett repülni. Meggyőződéseim, hogy ha komolyan vetődnék fel a közgyűlés plenáris ülésén a leszerelés kérdése, ha különleges súllyal foglalkoznának vele, akkor azok az államfők és kormányfők, akik már elutaztak, visszatérhetnek a közgyűlésre. Sőt, mi több. még azok az állam és kormányfők is ideutazhatnának, al:ik nem voltak jelen ülésszakunk munkájának kezdetén. Ezt a kérdést másként is meg lehet oldani. Már beszéltem erről Mar-millan úrral, Nagy-Britannia miniszterelnökével és más államférfiakkal. Szóba hoztam ezt az ENSZ-újságírók szövetségében megtartott sajtóértekezleten is. Lehetséges, hogy az általános és teljes leszerelés kérdését célszerű lenne az ENSZ rendW'Hl'l IfXT-ivü'ésén megvitatni. A közgyűlés rendkívüli ülésszakát a jövő év márciusában vagy áprilisában lehetne összehívni, és azzal a javaslattal fordulhatnánk valamennyi országhoz, hogy ezen az ülésszakon államfők vagy kormányfők vezessék a küldöttségeket. Mindent meg kell tenni, hogy a közgyűlés rendkívüli ülésszakán megegyezés szülessék a leszerelésről, és hogy minden ország lényegesen előmozdítsa a közös ügyet: a leszerelés megteremtését és a béke biztosítását. Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy ezt az ülésszakot kívánatos lenne Európában tartani, pl. Genfben, minthogy az ENSZ-hez tartozó országok többsége földrajzilag Európa felé gravitál. Meg lehetne tartani ezt az ülésszakot Moszkvában vagy Leningrádban Is. Ha így lenne, mi a magunk részéről mindent meg! tennénk, hogy biztosítsuk a kellő feltéI teleket a rendkívüli ülésszak normális j munkája és az ülésszakon résztvevő küldöttek számára. Ilyenformán a szovjet küldöttség kitart amellett, hogy az általános és teljes leszerelés kérdését a közgyűlés plenáris ülésén kell megvitatni a kormányfők részvételével. Ha valamilyen Oknál fogva nem sikerül minden vonatkozásban megtárgyalni a leszerelés problémáját és megegyezésre jutni ezen az ülésszakon, legalább is a fő elvekre nézve, akkor a szovjet kormány szükségesnek tartja a közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását egyetlen napirendi pont, az általános és teljes leszerelés megvitatására. Hassa át önöket küldött urak, az a felelősség, ami az Egyesült Nemzetek Szervezetére hárul egy olyan nagy probléma megoldását illetően, mint a leszerelés. A világ összes népei azt várják, hogy az ENSZ tegye végre járhatóvá az utat egy olyan életbevágóan fontos halaszthatatlan feladat megoldásához, mint az általános és teljes leszerelés. Az ENSZ-ben még mindig érvényesül az Egyesült Államoktól függd országok szavazógépezete. - HÁT AKKOR SZAVAZZUNK. (A moszkvai Pravda karikatúrája.) HRUSCSOV ELVTÁRS 10-ÉN EBEDET ADOTT AZ ENSZ-KÜLDÖTTSÉGEK TISZTELETÉRE. KÉPÜNKÖN A NIGÉRIAI TÁJÉKOZTATÁSÜGYI MINISZTER, SEKOU TOURÉ GUINEAI MINISZTERELNÖK ÉS GROMIKO ELVTÁRS TÁRSASÁGÁBAN LÁTJUK A SZOVJET KORMÁNYFŐT. Hruscsov e vüárs másod k le szólása a leszerelési kérdés napirendre tűzésének vitájában NEW YORK (CTK) - NYIKITA SZERGEJEVICS HRUSCSOV, A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSÁNAK ELNÖKE A KÖZGYŰLÉS KEDD DÉLUTÁNI ÜLÉSÉNEK MÁSODIK RÉSZÉBEN ÉLT A VÁLASZJOGGAL ÉS ÜJRA SlKR ASZÁLLT A LESZERELÉS KÉRDÉSÉNEK MIELŐBBI TÁRGYSZERŰ MEGVITATÁSA ÉRDEKÉBEN. A KÖVETKEZŐKET MONDOTTA: Elnök úr! Küldött urak! Figyelemmel hallgattam a felszólalókat. A nyugati országok küldöttei főként az ellen emeltek kifogásokat, hogy javasoltuk a leszerelés megvitatását a plenáris ülésen. Nagyon tapasztalt vitázók szólaltak fel, akik hangoztatják, hogy a Szovjetunió ismét propaganda célból akarja a közgyűlés plénuma elé terjeszteni a leszerelést. Pedig ők a propagátorok, akik jól feltalálják magukat nézeteik propagálásában. A küldötteket most azzal a problematikus kérdéssel „nyaggatják",' melyik szervben lenne jobb megvitatni a leszerelést: a közgyűlés plénumán, avágy a politikai bizottságban. Fölösleges a vita. Mi nem vitázunk e kérdésben: ott akarjuk megvitatni a ' kérdést, ahol ez az égető probléma a legjobban megoldható, hogy a népek érdekében tényleg megoldást nyerjen. Természetesen feltehetik a kérdést: Hát akkor miért ragaszkodunk mi ahhoz, hogy a közgyűlés plenáris ülésén vitassuk meg a leszerelést, s miért nem a bizottságban. Nagyon egyszerű a magyarázat. A bizottság ülésén már részt vettünk, ismerjük már ezt a szennyes helyiséget - bocsánat a hasonlatért —, minden bűzével. A bizottságban nem értünk el eredményt. Önök tudják, hogy részt vettünk az öttagú bizottság vitájában. A bizottság tagja Anglia, az USA, Kanada, Franciaország és a Szovjetunió volt. Évekig üléseztünk a bizottságban, sőt már eleve megegyeztünk, hogy a bizottság vitájáról ne írjon a sajtó, ne vigyék ki a vitát a bizottságból. Feltételeztük és becsületesen azt hittük, hogy a bizottság munkájában résztvevő egyének, az imént nevezett országok képviselői valóban arra törekednek, hogy ne éleződjék ki a helyzet a leszerelés vitájakor, hanem ellenkezőleg, jobb feltételek alakuljanak ki a gyors megegyezésre. S mi lett az eredmény? Amerika kiváló képviselőjét, Stassen urat küldte ki az ötös bizottságba. Stassen azonban a végén távozott a bizottságból, azaz pontosan „eltávolították", mert nem értett egyet a rákényszerített állásponttal, melynek az volt a célja, hogy megvédje az USA volt államtitkárának, a néhai Dullesnak álláspontját. Láttuk, hogy a bizottságban egyedül az egyéni ízlés szerinti teázást vagy kávézást vették komolyan. (Derültség a teremben.) Üléseznek, üléseznek, az egyik beszél, a másik hallgat, a harmadik követeli, hogy másnapra halasszák az ülést. És ez így megy a végtelenségig. Nem tudom pontosan, hány évig üléseztek, de mi már nem bírtuk ki. Talán kissé enyhébb kifejezés rá — fütyülünk erre az intézményre és kilépünk belőle, mert ez nem a leszerelés megoldását szolgáló intézmény, hanem csak spanyolfal a közvélemény, a népek, a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség áltatására, azoknak becsapására, akik valóban a leszerelés hívei. Ilyen csalásban azonban mi nem vagyunk hajlandók részt venni (taps). Látom, hogy itt ül Jules Moch úr. Azt mondja magáról, hogy szocialista. Sok ideig elnökölt a tizes bizottság ülésein. Mi az eredmény? Semmi. (Derült élénkség a teremben, taps.) ' Amikor de Gaulle úrral, a Francia Köztársaság elnökével találkoztam, egyetértettünk néhány problémát illetően. A leszerelési egyezmény megkötése érdekében az atomfegyver célbajuttatására alkalmas eszközök megsemmisítésével kel! megkezdeni az egyezmény végrehajtását. Ma is támogatom a francia köztársasági elnök erre vonatkozó kijelentéseit. Később Jules Moch úr a sajtóértekezleten, vagy valahol máshol — én már pontosan nem emlékszem, — de ő jobban tudja, - megismételte de Gaulle úr szavait, örültünk, hogy Franciaország elnöke, majd képviselője útján a leszerelési bizottságban ezt mindenkivel közölte. Feltételeztük, hogy Franciaország az atlanti katonai szövetség tagjainak egyik társa, akivel kölcsönösen megértettük egymást. De csalódtunk. Amikor Jules Moch helyet foglalt a bizottságban, egészen másról kezdett beszélni. Egészen más Jule3 Moch volt, nem az, aki a nyilvánosság előtt beszélt, hanem egy másik, aki évek óta ül a bizottságban és mindent megtesz a leszerelési tárgyalás meghiúsítására. Uraim! Van még egy kis türelmük és megmaradt utolsó reményünk, hogy a közgyűlés plenáris ülése talán segíteni fog megegyezni a leszerelésben és végül megmenti az emberiséget a háborútól. Ismétlem, uraim, ha kitör a háború, akkor egész bolygónkon fellángol. Sokan nem is tudják elképzelni, mit jelent a jövő háborúja. Én konkrétan el tudom képzelni. A Szovjetunió nem fél a háborútól! Ha háborút kényszerítenek ránk, küzdeni fogunk hazánkért és bármilyen áldozatokba is kerülne, győzünk! (Taps.) De nem szabad elfelejtenünk, hogy ilyen háború mérhetetlen veszteségeket okozna, és hogy önök mind, akik itt ülnek, szintén felelősek lesznek érte. De mit veszünk el egyesektől azok közül, akik itt ülnek! A történelem nem bocsátja meg nekik! Hangsúlyozom, fontosnak tartjuk, hogy a leszerelést a közgyűlésen, a plenáris üléseken vitassuk meg. Felszólalt itt Green úr, Kanada képviselője és az Egyesült Államok küldötte. Nevét nagyon nehéz kiejteni és ezért inkább nem nevezem meg. nehogy kitörjem a nyelvem. (Derültség a teremben.) Azt hiszem, mindenki tisztában van vele. kiről beszélek. Mindketten azt mondták, hogy Hruscsov szintén távozni szándékozik. Igen, csütörtökön, október 13-án 24 órakor Moszkvába akarok utazni. De ha önök akarják a tényleges leszerelést, nemcsak elhalasztom Moszkvába utazásomat, hanem itt fogok ülni, amíg meg nem egyezünk a leszerelésről. (Taps.) A mi helyzetünk jó. A minisztertanács elnöke vagyak, már egy hónapja nem vagyok otthon, de azért az országban minden remekül megy, és ezért még itt maradhatok, ameddig csak szükséges, hogy megegyezzünk a leszerelésről. Helyzetünk évről évre, napról napra javul. (Taps.) Önök azt hiszik, hogy a leszerelésért vívott küzdelem propaganda? Önök azt hiszik, a magyar és a tibeti kérdés előterjesztésével — mint ezt helyesen jegyezte meg Raparki elvtárs, a lengyel külügyminiszter — a béke és a kölcsönös megértés magvát vetik el? Önök kiszemlnek olyan kérdéseket, melyekkel össze akarnak veszíteni országokat. Kérem, csináljanak, amit akarnak, mi az ilyen kérdésektől sem félünk. Nem vaqyurk bikák, akiket vörös kendövei lehet Ingerelni és akik rávetik magukat arra, ami ingerli őket. Kommunisták va(Folytatás a 4. oldalon) w"l 1 " -F •* — 1050 október 13.