Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-13 / 285. szám, csütörtök

Hruscsov elvtárs második felszólalása a leszerelési kérdés napirendre tűzésének vitájában (Folytatás a 3. oldalról.) gyutik, erősek az idegeink, kijártuk a harcok iskoláját. Négy évig harcoltunk a fehér gárdisták ellen, levertük őket, szétzúztuk a munkásosztály ellenségeit. És önök vitákkal akarnak minket meg­félemlíteni! Tudják uraim — ahogyan ezt mondják —, önök kisfiúk ehhez. (Derült élénkség, taps.) Miért terjesztik elő a tibeti kérdést. Am újra ismétlem, ha ez önöknek olyan szükséges, csak terjesszék elő. Mikor New Yorkba jöttem, láttam, hogy az amerikaiak szokásuk szerint ütemesen rágják a rágógumit. Most pedig önök a rágógumi helyett egy darab vattát akarnak a közgyűlés küldötteinek a szá­jába adni, hogy üljenek és ezt rágják. (Derültség a teremben.) Akinek van hoz­zá kedve és akarja, hát csak szórakoz­zék vele, de mi nem tesszük. Uralmi Fel kell ébreszteni azokat, akik itt szenderegnek, fel kell ébreszteni azokat, akik nincsenek itt jelen. A népek a köz­gyűlés ülésszakára küldték ki őket és feltételezik, hogy a leszerelésről tár­gyalnak. Pedig ök közben New Yorkban vagy isten tudja hol, csavarognak. (De­rültség a teremben.) Mondom uraim, el­jön az az Idő, amikor majd megértik a leszerelés fontosságát. A nép félre­löki azokat, akik akadályokat gördítenek a béke és a kölcsönös megértés útjába és nem teremtik meg a megegyezés és a leszerelés feltételeit. Nem félemlítenek meg bennUnket, a szocialista világ embereit. A mi gaz­daságunk virágzó, technikánk fejlődik. Népünk egységes, önök a lázas fegyver­kezésben akarnak ránk kényszeríteni ver­senyt? Mi ezt nem akarjuk, de nem fé­lünk tőle. Legyőzzük önöket! Nálunk fu­tószalagon megy a rakéták gyártása. Nemrégen az egyik üzemben jártam és láttam, hogy úgy kerülnek le a szalag­ról a rakéták, mint a kolbász az au­tomatából. Egymás után kerülnek le a rakéták gyáraink futószalagjairól. Talán valaki azt akarja kipróbálni, milyen szilárdan állunk? önök puhatol­gatnak minket, és mi szétzúztuk önöket. Azokra gondolok, akik a Októberi Forra­dalom után az első években haddal tör­tek ránk: az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Anglia, Németország és Japán imperialistáira gondolok. Szétzúz­tuk csapataikat és kisöpörtük a piszkot, szennyet hazánkból. Ha az imperialisták megismétlik az agressziót, mi is megis­mételjük, még hozzá magasabb színvo­nalon az agresszorok leverését. Egyes urak már morognak, hogy Hruscsov fenyegetődzik. Pedig Hrus­csov nem fenyegetődzik, hanem csak reálisan megjósolja a jövőt. Ha nem értik meg a való helyzetet és nem teremtik meg a leszerelési egyez­mény feltételeit, az ügy bonyolul­tabbá válik, mert ha nem történik meg a leszerelés, akkor lázas fegy­verkezés lesz helyette és minden lá­zas fegyverkezés a végén háborúra vezet. Ha pedig megkezdődik a há­ború, akkor sokakat azok közül, akik itt ülnek, nem találunk az élők kö­zött. Ébredjenek fel, s ha nehéz az éb redés szendergésükből, csípjenek egyet magukon. Sokan megszokták, hogy képmutató szavakat hallanak itt. Nem akarom támogatni ezeket, nem akarom őket simogatni akkor, amikor katasztrófa szélén áll a vi­lág. Ha valakinek kellemetlenek ezek a szavak, azt jelenti, hogy elértem célomat. És én ezt akarom. Mit mondjak még ? Még nem ismerte fel erejét min­den ázsiai és afrikai nép, mely nem­régen szabadult fel a gyarmati el­nyomás alól. Még tegnapi hóhérai­kat, a gyarmatosítókat követik. De ez csak ma van így, holnap már másként lesz: a helyzet változik, a népek felkelnek, kiegyenesednek, és a helyzet tényleges urai akarnak lenni. Tudják meg uraim, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik. Jogunk van szavazni arra, hogy ezt a kérdést a politikai bizottság tárgyalja meg. Egyáltalán semmi ki­fogásom nincs a politikai bizottság ellen. Sőt azt sem tudom, hol jobb és hol rosszabb tárgyalni, a poli­tikai bizottságban vagy a közgyűlé­sen. Én csak azt mondom, hogy a politikai bizottságot már kipróbál­tuk, és semmi eredmény. Ezért a népek boldogsága érdekében e kér­dést még egyszer megvitatás vé­gett a közgyűlés plénuma elé sze­retném terjeszteni. Ha ismét ugyan­ahhoz a bizottsághoz utalnak min­ket benntartjuk magunknak a rész­vétel vagy a távolmaradás jogát a bizottság tevékenységében. Ha azt látjuk, hogy a bizottság csak spa­nyolfal lesz az emberek megtévesz­tésére, hogy csak beszélni fognak a leszerelésről, a valóságban azonban semmit sem cselekszenek, mint ed­dig, - akkor kilépünk a bizottság­ból. Nem akarunk spanyolfalul szol­gálni és nem fogjuk félrevezetni a világ dolgozó népét. (Taps.) Felszólalt itt a kanadai, amerikai és az angol küldött. Adták a szen­tet, hogy így fejezzem ki magam. Gazdag gyarmatosítók ők, mert a gyarmatok szegények, mert a gyar­matosítók kifosztották a gyarmato­kat. Most pedig egyszerre „isten szolgáinak" tartják magukat. A be­csületes emberek azonban látják igazi arcukat. Igen, kiléptünk az ötös bizottság­ból. Miért? Azért uraim, mert önök disznóólat csináltak a bizottságból. Olyan bűzt terjesztettek ott, hogy tisztességes ember nem is tudott ott lélegezni, így hát fogtuk magun­kat és elmentünk. Friss levegőre vágyunk, mint a becsületes emberek, a dolgozó nép hű fiai. Eltávoztunk és nem térünk vissza. Uraim, ha a politikai bizottság fog­ja tárgyalni a leszerelést, kezdetben részt veszünk a tárgyaláson. Meg­látjuk, hogyan fog tárgyalni. Lehet, hogy dönteni kell a tízes bizottság kibővítéséről. Hisz mi 15 állam képviselőiből álló bizottság képviselőit javasoltuk. Hajlandók va­gyunk részt venni a bizottság mun­kájában, de azzal a feltétellel, hogy javaslatunknak megfelelően a semle­ges országok képviselőit is meg­hívják. Ez a bizottság eredményesen dol­gozhatna, ha a közgyűlés úgy dön­tene, hogy valamennyi ország köte­lezze magát: végrehajtja a lesze­relést és nemzetközi ellenőrzés mel­lett megsemmisíti fegyvereit. Milyen legyen a nemzetközi el­lenőrzés? Ismétlem, ha meghozzák a döntést az általános és teljes le­szerelésről, a fegyverek megsemmi­sítéséről, egyetértünk bárminő el­lenőrzéssel. Kiszemelhetnek olyan egyéneket, akik a legádázabban gyűlölik a kommunizmust és a szo­cializmust, még nekik is hinni fo­gunk, csak dolgozzanak ki ellenőr­zési javaslatokat. Minél alaposabb és szélesebb körű lesz a leszerelés nem­zetközi ellenőrzése, annál biztosabb lesz a népek reménysége, hogy egyetlen ország sem gyárthat titok­ban fegyvereket, hogy egyik szom­szédját sem fogja veszélyeztetni újabb háborúval. Nem félünk az ellenőrzéstől, a le­szerelés ellenőrzésétől, tehát a le­szerelés elhatározását követő ellen­őrzéstől. Tehát hajtsuk végre ellen­őrzötten a leszerelést. S mit javasolt erről az emelvény­ről Macmillan úr? Ugyanazt mond­ta, amit nekem beszélgetés közben: Hruscsov úr siet. Ilyesmit nem lehet gyorsan megoldani. így kell ezt csi­nálni: Jöjjünk össze, alakítsunk po­litikai bizottságot, alakítsunk tudo­mányos bizottságot. Talán ez a tu­dományos bizottság azt fogja meg­szabni, hogyan jobb megölni a bol­hát, a lábát letépni-e vagy a fejét? (Derültség a teremben.) Ez persze, uraim, „tudományos probléma", de nem azoknak, akik a leszerelés hívei. Ezért azt mondtam Macmillan úr­nak: Fénytelen és levegőtlen útvesz­tőkbe akar bennünket vinni, ahol csak a világosságtól félő denevérek élnek. Azt akarja, hogy ott részt vegyünk annak a tudományos prob­lémának kidolgozásában, hogyan kezdjük meg a leszerelést. Azt mond­ják, hogy ez 5 — 10 évig tartana. Uraim! Ha öt vagy tíz évig fogunk még várni, akkor határozottan állít­hatom, hogy nem egyezünk meg a leszerelésben. Ha ma még csak három államnak van atomfegyvere, és a negyedik már megkezdte az atomkísérleteket, meg­győződésem, hogy 5 — 10 év múlva már sok államnak lesz atomfegyve­re. A megegyezés azután még nehe­zebb lesz. Ma már a földgömb bármelyik pontján célba lehet juttatni raké­tákat és lövedékeket és mi ezen­kívül bárhová el tudjuk juttatni űr­hajóinkat. S mi lesz 5 — 10 év múlva? Ezt önöknek, uraim, reálisan el kell képzelniük. Ezért, ha tényleg békét akarnak, ha itt mindenki ezt akar­ja, s bizonyára a többségnek ez az akarata és én ehhez a többséghez szólok, akkor emeljék fel szavukat a leszerelés érdekében és az em­beriség hálás lesz önöknek. Ha az imperialista monopóltőkét fogják követni, melynek képviselői itt fel­szólaltak, és ha az Északatlanti ka­tonai Tömbbel tartanak, az emberek megátkozzák önöket, megátkozzák önöket azért, mert önökre bízták a legszentebbet — a békét, önök pe­dig nem váltották be a népek re­ménységeit, nem egyeztek meg a le­szerelésről és háborúba sodorták az emberiséget. Ezelőtt a dilemma előtt állunk, uraim. Oldják meg! Köszönöm a fi­gyelmüket. (Taps.) Hruscsov elvtárs találkozói Október 11-én Hruscsov elvtárs foga­dást adott a román ENSZ-küldöttség ve­zetője, Georghiu-Dej elvtárs tiszteletére. Ugyancsak fogadta a távozó bolgár ENSZ-küldöttség vezetőjét, Todor Zsiv­kov elvtársat. Október 11-én Hruscsov elvtárs fo­gadta a Kameruni Köztársaság külügy­miniszterét, majd később Líbia állandó ENSZ-képviselőjét és a Szomáli Köztár­saság külügyminiszterét. Hruscsov: TOVÁBB HARCOLUNK A LESZERELÉSÉRT New York — Hruscsov elvtárs izzó hangú beszéde, melyben a köz­gyűlés keddi ülésén az általános és teljes leszerelés kérdésének a köz­gyűlés plenáris ülésén való megvi­tatását szorgalmazta és leleplezte a lázas fegyverkezés s a fokozódó hidegháború híveinek üzelmeit, az amerikai és a külföldi újságírók fi­gyelmének középpontjában állt, a beszélgetések és viták leggyakoribb tárgya a közgyűlés köreiben és az ENSZ sajtóközpontjában. Kedden este különösen sok tudó­I sító várta a szovjet küldöttség szál­láshelye körül az ENSZ-ből vissza­térő Nyikita Hruscsovot. Alig lépett ki autójából, azonnal kérdésekkel árasztották el. Az alábbiakban kö­! zöljük azt a párbeszédet, mely ked­den este Nyikita Hruscsov és a tu­; dósítók között a szovjet képviseleti j hivatal épülete előtt elhangzott. TUDÖSlTÖ: Éppen mos hallottuk közgyűlési nyilatkozatát. HRUSCSOV: Igen, gratulálhatnak az imperialista államoknak, hogy „győzelmet" ünnepelhetnek. Meghiú­sították a leszerelés megvitatását a közgyűlés plénumán és ezzel köze­lebb hozták a világot a katasztró­fához. Ez a háború, de nem a béke erőinek győzelme. Minden becsüle­tes embert elkeserít a döntés. Az USA, Anglia, Franciaország és Ka­nada nyilvánvalóan nem akar lesze­relést és más országok sem fogják még fel e kérdés fontosságát. Mi azonban erőt nem kímélve tovább fogunk küzdeni a békéért és lelep­lezzük a háborús gyújtogatókat. Az emberek felébrednek, csak ne legyen késő. TUDÖSlTÖ: ön komor képet raj­zol. Mégis, nem látja felcsillanni a reménység halvány sugarát? HRUSCSOV: A közgyűlés mostani ülésszakán nem. TUDÖSlTÖ j S a jövőben? HRUSCSOV: Ha a népek felemelik szavukat és arra kényszerítik a kor­mányokat, hogy ne szavakkal, ha­nem tettekkel egyezzenek bele a le­szerelésbe, nem lesz háború. A nyu­gati kormányok a népek nyomása nélkül nem egyeznek bele a leszere­lésbe. Az imperialista országok győztek a szavazáskor, hogy ezzel lebecsül­jék a leszerelés közgyűlési megvi­tatásának jelentőségét. Am ernye­detlenül tovább küzdünk a lesze­relésért. Olyan országot képviselünk, mely tényleg a leszerelés és a tar­tós béke híve. Senki sem térit el minket álláspontunktól. Csehszlovákia támogatja a szovjet javaslatot Václav Dávid külügyminiszter beszéde Elnök úr! A csehszlovák küldöttség teljes mértékben támogatja azt a javas­latot, hogy a leszerelést közvetlenül a közgyűlés plénuma tárgyalja meg az ENSZ-tagállamok vezető állam­férfiainak részvételével. Megköveteli ezt az a komoly helyzet, mely az idei leszerelési tárgyalás során ki­alakult, továbbá az az égető köve­telés, hogy az ENSZ minden tekin­télyét latbavetve lépéseket tegyen a helyzet orvoslására. A közgyűlés múlt évi ülésszaka jelentős lépést tett előre azzal, hogy egyöntetűen jóváhagyta azt a hatá­rozatot, mely korunk legégetőbb problémájának minősítette a nem­zetközileg hatékonyan ellenőrzött általános és teljes leszerelést és egyidejűleg felszólította a kormá­nyokat, tegyenek meg minden erő­feszítést e kérdés konstruktív meg­oldására. A világ közvéleménye azt várta, hogy ez az egyöntetűség majd for­dulatot eredményez az eddigi ered­ménytelen leszerelési tárgyalásban. Sajnos, ez nem történt meg. Amellett vagyunk, hogy a legfel­ső fórum, a közgyűlés plénuma vi­tassa meg a leszerelési tizes bizott­ság tárgyalásai folyamán kialakult helyzetet. Mint tudjuk, a tárgyalá­son két teljesen ellentétes irányzat mutatkozott a leszerelés megoldásá­nak kezelésében. Egyrészt a szocia­lista államok küldöttségei a közgyű­lés XIV. ülésszakának határozatát követve minden erőfeszítést meg­tettek, hogy fölösleges huzavona nélkül pozitív eredményeket érjenek el a nemzetközileg hatékonyan el­lenőrzött általános és teljes lesze­relés megoldásában. Ezzel szemben a nyugati hatalmak meghiúsítottak minden eredményes tárgyalást az általános és teljes le­szerelésről és csupán a leszerelés nélküli ellenőrzés kérdésére akarták korlátozni a tárgyalást. Előterjesztett javaslataik lényegé­ben ellenőrző jellegűek voltak, me­lyeknek elfogadása bevezette volna a fegyverkezés ellenőrzését és tör­vényesítette volna a nemzetközi kémkedést. A szocialista országok küldöttsé­gei nem akartak részt venni a vi­lág közvéleményének áltatásában és a lehetőségek kimerítése után meg­szakították részvételüket a meddő vitában. Az ENSZ legfelső szervétől, a közgyűléstől függ, hogy ennek fé­nyében felelősségteljesen megvitas­sa a helyzetet. A közgyűlés felelősségének ko­molyságát az is növeli, hogy a nyu­gati hatalmak még az egyetemes le­szerelés gondolatától is eltávolod­nak. Hogyan magyarázzuk másként azt a tényt, hogy sem az amerikai elnök, sem az angol miniszterelnök nem tartották szükségesnek, hogy e fórumon mondott beszédeikben visszatérjenek az általános és teljes leszerelésről hozott fontos határo­zathoz. Elnök úr! A leszerelés napirendre tűzése a közgyűlés plénumában dön­tést eredményezhetne a leszerelés kérdésének fő szakaszain. Gyakorlati szempontból időt nyernénk, mert megszűnne a kettős tárgyalás a po­litikai bizottságban, majd a köz­gyűlés plénumán. Azoknak a küldöttségeknek állás­pontját, amelyek az ügyrendi bizott­ságban ellenezték, hogy a plénum tárgyalja meg a leszerelést, nem magyarázhattuk másként, mint úgy, hogy ezek az országok nem akarják megteremteni az általános és teljes leszerelésről, folytatandó tárgyalás lehető legkedvezőbb feltételeit és nem érdekük a haladás e kérdésben. Egyrészt elutasítják azt a jogos javaslatot, hogy a leszerelést mint a legfontosabb problémát a közgyűlés plénuma tárgyalja meg, másrészt viszont keresztülvitték, hogy a plé­num időt vesztegessen nem létező kérdések, mint például az úgyneve­zett magyar kérdés és tibeti kérdés megvitatásával. Az USA és az őt tá­mogató országok ilyen provokációkat kényszerítenek a közgyűlésre, hogy eltereljék figyelmét igazi feladatai­tól és ehelyett szítsák a hideghá­borút, élezzék a feszültséget az ál­lamok viszonyában. A csehszlovák küldöttség támo­gatja Hruscsov szovjet miniszterel­nök javaslatát, hogy jövő év már­ciusára vagy áprilisára hívják össze az ENSZ rendkívüli közgyűlését. Ha bizonyos okból nem sikerül teljesen megtárgyalni a leszerelés kérdését és megegyezni a jelenlegi üléssza­kon, nézetünk szerint a rendkívüli közgyűlés összehívása elkerülhetet­len lesz. Gomulka elvtárs elutazott New Yorkból New York (ČTK) - Október 12-én reggel Wladyszlaw Gomulka a LEMP KB első titkára elutazott New Yorkból. Elutazása előtt többek kö­zött kijelentette, hogy a lengyel küldöttség a közgyűlés további ta­nácskozásain igyekezni fog a többi szocialista országgal egyetemben elősegíteni a nemzetközi feszültség csökkenését és az országok közötti kapcsolatok elmélyítését a békés együttélés szellemében. AZ OROSZ SZSZSZK Legfelső Tanácsá­nak elnöksége elhatározta, hogy a Leg­felső Tanács harmadik ülésszakát nem október 18-ra hanem október 25-re hív­ja össze. (ČTK) A FRANCIA Állami Bank a kamatlábat í 4 %-ról 3,5 %-ra leszállította. így akar ) gátat vetni a beruházások korlátozásé- \ nak. (ČTK) * Az amerikai imperialisták már 15 éve basáskodnak Dél-Koreában. A dél-korealak nyomorognak, legnagyobb részük munka­nélküli, és nincs megfelelő ellátásuk, ru­házkodásuk, sőt lakásuk sem. Keresetük­ből alig fedezhetik a létfenntartásukhoz szükséges kiadások egyharmadát. Dél­Koreában általános jelenség, hogy 2—3 hónap után fizetik kí a munkások bérét. Napró'- napra emelkednek az árak, s az ország az infláció okozta nehézségek foj­tó légkörében vergődik. Szöulban mintegy 50 ezer család lakik düledező kunyhók­ban. Képünkön: Szöulban még ma is hi­dak alatt húzódnak meg a hajléktalanok. (KUIK — felvétele) A KAZAH HIDROMETEOROLÖG1A1 KUTATÓINTÉZET szakemberei füstpatro­nok alkalmazását javasolják az árvizek megelőzésére. A patronokból fejlesztett füstfüggönijők csökkentik a levegő hő­mérsékletét és megakadályozzák a glecs­cserek és hómezők olvadását. AZ ATLANTI-ÖCEÁN franciaorszá­gi partjain 190 km-es óránkénti se­bességgel száguldó vihar sepert vé­gig az elmúlt vasárnapon. A vihar letépte a házak tetőzetét és kicsa­varta a fákat. A tengerpart menti országutakat a szökőár több helyen megrongálta. A SZLOVÁKIAI ZENEI KIADÓ a cseh­szlovák-szovjet barátság hónapja alkalmá­ból kiadta Tibor Andrašovan két Új dalát. Az egyik: „Moszkvai emlék", a másik „Csillagok Prága felett". KUBÁBÓL EZ ÉV JANUÁR 1-TÖL szep­tember 15-ig 4 165 307 tonna cukrot ex­portáltak, azaz 535 536 tonnával többet mint a tavalyi év ugyanezen időszaká­ban. EGYVÄGÄ'NYO FÜGGÖVASÜT ter­vén dolgoznak a moszkvai tervező­irodák. Ez a függővasút kötné össze a belvárost a vnukovói és szereme­jevi repülőtérrel. A függővasút vá­gányán 2-3 perces időközökben 120 —150 km-es sebességgel haladó két­vagonos vonat 15 perc alatt tenné meg a 30 km-es utat. NEGYVENKILÖS SPORTCIPŐT KÉSZÍ­TETT 14 nap alatt TersI bécsi cipész­mester. Ez a világ legnagyobb cipője, amelyet a nemzetközi árumintavásárokon állít majd ki az osztrák külkereskedelem. TÖBB MINT TIZENEGYEZER LÁTO­GATÓ tekintette meg a brnói Technikai Múzeumban rendezett amatőr fénykép­kiállítást. A csehszlovák-szovjet barát­ság hónapja alkalmából a múzeum kiállí­tást rendez a szovjet technikai iroda­lomból. MEGKEZDTÉK AZ ELSŐ MOTELEK ÉPÍTÉSÉT Moszkvában a szovjet fő­városba érkező autós turisták ré­szére. A modern háromemeletes szállodaépület üvegből, alumínium­ból és műanyagból készül. A szállo­da mellett autójavító, autómosó szol­gálat is létesül. A NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN LEVŐ amerikai magántőke 1959-ben 795 millió dollár volt. Ebből 200 milliót az olajipar­ba fektettek be. SZLOVÁKIA MINDEN MÁSODIK LA­KOSÁNAK van betétkönyve. A második ötéves terv alatt a betétek összege az állami takarékpénztárban négyszeresére emelkedett. A SOKOLOVI BÁNYAVIDÉK brikett­üzemének dolgozói vasárnap teljesí­tették a második ötéves terv fel­adatait. A TUBERKULÓZIS ELLENI HARC ered­ményesnek mutatkozik, ez azonban nagy gondokat okoz a svájci szanatórium tu­lajdonosainak, ugyanis a szanatóriumok­ban sok az üres hely. A TÁDZSIK KORMÁNY elhatározta, hogy a Pamíron, 4000—5000 méter ma­gasságában a tenger szintje felett mező­gazdasági területet létesítenek. NOVEMBERBEN KÜLDIK EL az ez évben utolsó exportra készült moz­donvt a plzeňi Lenin Művek dol­gozói. Az összes export-megrende­léseket december 15-ig befejezik. ÜJ SZÖ '82 * 1960, október 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom