Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-12 / 284. szám, szerda

Ä világbéke megszilárdításáért a Szovjetunió minden ésszerű lépésre kész (Folytatás a 4. oldalról) HRUSCSOV: Az ön kérdése annyira túlzott, hogy éjjel még meg is ijedhet tőle az ember. De igyekszem erre is vá­laszolni. Egyrészt még jól emlékszem arra, mit mondtam a sajtóértekezleten. Azt mond­tam, ha az ENSZ a jövőben is olyan egy­oldalúan fogja megoldani a kérdéseket, mint eddig, mivel hogy az Észak-Ameri­kai Egyesült Államok kezére játszik, el­veszti azoknak az országoknak és népek­nek bizalmát, amelyek bizonyos kérdések megoldását fogják követelni. Az ilyen esetben pedig a népek nem az ENSZ segítségét fogják kérni, hanem maguk igyekeznek majd megoldani a kérdése­ket. Ha nekünk, a Szovjetuniónak az Egye­sült Nemzetek Szervezetében alárendelt szerepet szánnak, meglehetünk az ENSZ nélkül is, mely nélkül hazánk évszázado­kon át megvolt. Ez azt jelenti, és én kérem önt, hogy ezt jól jegyezze meg, hogyha valamelyik állam megtámadja szuverenitásunkat és érinteni fogja ér­dekeinket, államunk erejével fogjuk vé­delmezni érdekeinket. Akkor sem ije­dünk meg, ha háborúval fognak fenye­getődzni. Rendületlenül védelmezni fog­juk hazánk — nagy vívmányunk függet­lenségét. Jegyezze meg kérem e kérdésben el­foglalt álláspontunkat. Nem akarunk ki­váltságokat: Azt akarjuk, hogy a szocia­lista államoknak, az USA tömbjeihez tar­tozó államoknak és a semleges országok­nak egyenlő feltételeik legyenek az Egye­sült Nemzetek Szervezetében. Mi ebben az igazságtalanság? Ez igazságos köve­telés. És ha nem veszik tekintetbe, ak­kor nemcsak mi, hanem más országok sem fogják tisztelni az ENSZ-t, mely azután megszűnik létezni, elhal. Ön kérdezett Nyugat-Berlinről és én még nem válaszoltam erre a kérdésre. Tisztességes társalgó vagyok, és ezért magam akarok válaszolni, anélkül, hogy az ön utólagos kérdéseire várnék. Ön azt mondja, hogy az ENSZ keretén kívül akarjuk megoldani a nyugat-berlini kérdést. Éppen a német kérdés nem tar­tozik az ENSZ hatáskörébe. Ez mint tud­juk, a második világháború maradványa. A német békeszerződés és a nyugat-ber­lini kérdés nem az ENSZ-t, hanem azo­kat az országokat érinti, amelyek hadat viseltek a hitleri Németország ellen. Ezt az Amerikai Egyesült Államok, Francia­ország, Anglia és a Szovjetunió egyaránt elismerik. E kérdésben nincs köztük el­lentét. Most pedig Nyugat-Berlinről. Mit aka­runk elérni a német kérdésben? Béke­szerződést akarunk kötni a két német állammal. Tizenhat éve lesz nemsokára annak, hogy véget ért a háború, de még mindig nem kötötték meg a békeszerző­dést. Ön ezt normálisnak tartja? Min­denki, aki a háború után rendezni akar­ja a helyzetet, arra a következtetésre jut, hogy meg kell kötni a német bé­keszerződést. Ez az, amit mi akarunk. A békeszerződés megkötése a két né­met állammal — más kiút szemmel lát­hatóan nincs is —, a nyugat-berlini meg­szállási rendszer kérdését is megoldja. Törvényesnek tartjuk, hogy Nyugat Ber­linnek saját társadalmi rendszere legyen, ott a tőkés rendszer áll fenn. Nem aka­runk Nyugat-Berlin ügyeibe beavatkoz­ni. Éljen a lakosság a kapitalizmusban, mint eddig, legyen saját önkormányzata. Legyen Nyugat-Berlinnek kapcsolata va­lamennyi országgal, amelyekkel kapcso­latban óhajt lenni, ám a nyugat-berlini megszállási rendszernek meg kell szűn­nie. Tehát mit akarunk tulajdonképpen? Bé­két akarunk. Békét! Ki akarjuk küszö­bölni a második világháború maradvá­nyait, azt akarjuk, hogy ne fenyegesse­nek egy harmadik világháborúval. Ön azt mondja, hogy ez atomháborúhoz ve­zethet?! Nem értem. Elvégre mi béke­szerződést akarunk kötni Németország­gal, s ön szerint ezért harcoljon elle­nünk az Egyesült Államok? Cgy véljük, hogy az USA kormánya okos lesz. A bé­keszerződést akkor is aláírjuk, ha az USA háborúval próbál fenyegetödzni. Nem hisszük, hogy az amerikai nép elszánná magát a harmadik világháborúra, csak azért, mert mi megkötjük a német bé­keszerződést. Esztelenség lenne. És ter­mészetesen megengedhetetlen valami. Elvégre mi senkit sem fenyegetünk. Ellenkezőleg, fel akarjuk számolni a má­sodik világháború maradványait, el akar­juk fojtani a még mindig lappangó szik­rákat. Ezt elsősorban azért akarjuk, hogy biztosítsuk a tartós világbékét, hogy ba­rátságban éljünk valamennyi néppel, az amerikai, francia, német és minden más néppel egyaránt, önök kapitalizmusban akarnak élni, ez az önök dolga. Élje­nek. Mi viszont a kommunizmusban aka­runk élni, ez pedig a mi ügyünk. Ön helytenül értelmezi álláspontun­kat. Ügy véljük, ha majd megérti, öröm­mel fogja üdvözölni, mert egyedül he­lyes és ésszerű álláspont. SUSSKÍND: Meggyőződésem, hogy Ame­rika és szövetségesei nem kezdenek há­borút. E kérdésben tulajdonképpen az a fontos, hogy a nyugat-berlini kérdés és a német békeszerződés megkötése há­borús veszély és olyan akciók nélkül ol­dódjék meg. melyek következtében a vi­lág egyik része levegőbe repülne. HRUSCSOV: Válasza nagyon tetszik. Okos szavak. Senkit sem veszélyeztetünk. Csak azt akarjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a többi ország megértse a két né­met állammal kötendő német békeszer­ződés fontosságát, hogy felszámoljuk a második világháború maradványait. Nem csak a háborút akarjuk megakadályozni, hanem ugyanakkor a jóbaráti viszony fel­tétéleit is meg akarjuk teremteni min­den országgal. Fő óhajunk barátságban és testvériségben élni az amerikai nép­pel, barátságabn élni az amerikai kor­mánnyal. SUSSKIND: Önnek az a vádja, hogy az USA ellenőrzi az ENSZ többségét, nem sérti-e a szervezetet képező országok szabadságát és függetlenségét? Hisz tény, hogy a szabad országok többsége sok esetben nem szavazott egyformán és másként szavazott, mint az USA. Ám egy­szer sem történt, hogy a 8 országból álló szovjet tömb másként szavazott vol­na, mint a Szovjetunió. HRUSCSOV: Ön nem eléggé tájékozott e kérdésben. Sok ország képviselői, akik az amerikai javaslatokra szavaznak, fel­keresnek minket és megmagyarázzák ál­láspontjukat. Azt mondják: „Önökkel ér­zünk, de ebben a helyzetben nem sza­vazhatunk Amerika ellen, s kénytelenek vagyunk arra szavazni, amit az USA ja­vasol. SUSSKIND: Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében azonban szabad és függet­len országok is vannak, melyek nem áll­nak az USA bűvkörében, s úgy szavaz­nak, ahogy a lelkiismeretük sugallja. Nem így van ez? HRUSCSOV: Becsülöm szavait, de ha mélyebben elemzi az ENSZ tevékenysé­gét, megváltoztatja nézetét. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az ENSZ-ben nyomást gyakorolnak a politikailag és gazdaságilag az USÁ-tól függő országok küldötteire. Ám nemsokára végeszakad ennek a helyzetnek. Eljön az az idő, amikor majd a népek felszabadulnak az USA hatása alől és ekkor az Amerikai Egyesült Államok kisebbségbe kerül az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Hruscsov elvtárs válasza után újra rö­vid szünetet tartottak. A televízió kép­ernyőjén dokumentumfelvételek peregtek, melyek felszólították a nézőket, hogy hallgassák a hírhedt Szabad Európa bősz hangját. E provokatív cselekményről Nyi­kita Szergejevics Hruscsovot is tájé­koztatják. Nyikita Szergejevics Hruscsov e szavakkal fordult Susskinhoz: Közölték velem, hogy a szünetben kü­lönféle szovjetellenes rágalmakat sugá­roznak. Miért teszik ezt? Mert félnek a kommunizmustól? Félnek az igazságtól? No nem baj, hadd sugározzák. Mi nem félünk ettől, még erősebbekké válunk. A szünet után Susskind számos előre előkészített kérdést igyekszik felvetni. NYIKITA HRUSCSOV a következő meg­jegyzéssel szakítja őt félbe: „Ön azt kéri, hogy röviden válaszol­jak, viszont egész programot fejt ki. Reggelig kellene reá válaszolnom, Látom, olyan helyzetbe akar hozni, hogy kérdé­sek legyenek, de válaszok nem. Fel akar olvasni minden kérdést, hogy azután be­jelentse, hogy a beszélgetés véget ért. Valaha ön már tett ilyesmit Mikojan elv­társsal, pedig ez nem illik. Beszélgeté­sünk végéhez közeledünk. Tegyen fel konkrét kérdést és válaszolok rá. SUSSKIND: Meggyőződött ön róla. hogy tevékenysége az ENSZ-ben megérkezése óta a béke és az igazság magjának el­hintésében rejlik? HRUSCSOV: Csakis ezért jöttem. Nincs más életcélom, minthogy a munkásokat, a parasztokat és a dolgozó értelmisé­gieket szolgáljam. Szeretnék őszintén köszönetet monda­ni, hogy lehetővé tette, beszéljek New York és más városok lakóihoz az USÁ­ban. A kérdésekre adott válaszaimban ar­ra törekedtem, hogy válaszaim egyen­gessék politikánk és politikai törekvé­seink helyes megértését. A mi fő törek­vésünk, a szovjet nép és a szovjet kor­mány törekvése: Békében és barátságban élni valamennyi néppel. Nagyon szeret­nénk, hogyha az amerikai nép és az amerikai kormány is megmutatná, hogy erre törekszik. Ügy véljük előbb-utóbb eljön az az idő, amikor majd barátok leszünk, mert a barátság lehetővé teszi számunkra a gazdaság és a kultúra fej­lesztését. A háború csak gyötrelmeket hozna és ezért mi inkább békét, barát­ságot akarunk. Szeretnék köszönetet mondani mind­azoknak, akik hallgatják szavaimat és megkérném őket, erejüktől telhetően te­gyenek meg mindent országaink viszo­nyának javítására. A Szovjetuniónak mindene megvan. Vi­rágzó gazdaságunk van, gazdag ország vagyunk. Igyekszünk magasra emelni népünk életszínvonalát. Rendkívül jó táv­lataink vannak. A barátságon kívül sem­mi sem kell nekünk más népektől. Min­denünk megvan ahhoz, hogy kielégít­sük népünk igényeit. Ezért baráti és bé­kejobbot nyújtunk az amerikai népnek. Szeretnénk, ha az amerikaiak is így vá­laszolnának. 1 Még egyszer köszönöm drága barátaim, köszönöm. Örök béke honoljon országuk­ban, sohase éljenek meg egy háborút! Éljen a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok népeinek barátsága! SUSSKIND: Feltehetek még egy kér­dést? Mikor szándékozik visszatérni a Szovjetunióba ? HRUSCSOV: Csütörtökön este, repülő­gépen utazom vissza a Szovjetunióba. Azokhoz fordulok, akik szeretnének el­látogatni a Szovjetunióba és megnézni, hogyan él a szovjet nép: Örömmel fo­gadjuk önöket! Népünk nagyon vendég­szerető, erről maguk is meggyőződnek. Meghívom önöket, jöjjenek. SUSSKIND: Meg kell mondanom önnek Hruscsov úr, hogy a nyelvkülönbségnél még nagyobb valami választ el bennün­ket. Udvariasan annyit szeretnék meg­jegyezni, hogy egyes válaszai nem érin­tették a konrétan feltett kérdéseket. Re­méltem, hogy ma részletesebb informá­ciókat nyerünk, amelyek hozzájárulnak a békéhez. HRUSCSOV: Erőmtől telhetően min­dent elkövettem, hogy felvilágosítsam azokat, akik helytelenül értelmezik a szovjet kormány politikáját. Annak elle­nére, hogy különböző nyelven beszélünk jobban megértjük majd egymást, ha megegyezünk egyben: ne avatkozzunk be egymás ügyeibe. Minden nép maga választja meg poli­tikai és társadalmi rendszerét. Ez min­den nemzet belügye. Ha szigorúan tisz­teletben tartjuk ezt az elvet, akkor nem merülhetnek fel kötzünk elválasztó és barátságunk útjában álló kérdések. Önök békét akarnak és nem háborút, és mi is békét akarunk, önök barátságot akar­nak, mi szintén. SUSSKIND: ügy fognak-e most cse­lekedni, hogy tetteik összhangban legye­nek szavaikkal ? HRUSCSOV: Mindig is így cseleked­tünk. Ki hitette el önnel ezt a hely­telen elképzelést? SUSSKIND: A történelem és saját megfigyelésem. HRUSCSOV: Ha ez így van, ahogy mondja, akkor nagyon kellemes és táv­lata is van. Idővel jól megért bennün­ket, és mi megértjük önt. SUSSKIND: Nagyszerű szavak. HRUSCSOV: Ami a békét illeti, mi mindenkor a béke hívei vagyunk és so­hasem kezdünk háborút. SUSSKIND: Határozottan állítja ezt ön? HRUSCSOV: Határozottan. Sohasem kezdünk háborút! Emlékezzék szavaim­ra, nemcsak nem kezdünk háborút, ha­nem barátkozni is akarunk önökkel. Hal!ják-e ezt, amiről most beszélünk? SUSSKIND: Igen. HRUSCSOV: Ügyes amerikai ön. Ön előtt mikrofon van, így hát hallják önt, de engem valószínűleg nem. SUSSKIND: Lehetne meg nem hallani olyan hangot, mint az öné? Szerte a nagyvilágban, mindenütt hallani. Most pedig néhány jellemvonásáról szeretnék egyet-mást kérdezni. Ön olyan mint a higany. Kedélyes, van érzéke a humor iránt, a másik pillanatban viszont komoly, haragos. Ezek az ön igazi jel­lemvonásai? HRUSCSOV: Őszinteségére őszinteséggel válaszolunk. Az állat is érzi a szerető kezet, ha megsimítja, ha pedig ráüt, ki­vicsorítja a fogát. Ha önök barátsággal jöniiek hozzánk, őszinték vagyunk. De ha U-2 kémrepülőt küldenek fölénk, lelőjük. SUSSKIND: Kérem, ne harapjanak meg bennünket, önök harapnak. HRUSCSOV: Ez nem igaz. Önök ha­rapnak. Az U-2 kiküldése végeredmény­ben harapás volt. SUSSKIND: Ez már a történelem. En­nek már vége. Többé már semmilyen U-2-t ňem küldünk ki. Békére törek­szünk. HRUSCSOV: Rendben van. Ennek is vessünk véget. A háború után is békét kötnek, pedig mi nem is harcoltunk önökkel. Országaink szövetségesek vol­tak a múlt háborúban. Most pedig ba­rátok akarunk lenni, semmi mást nem kérünk önöktől csak barátságot és bé­két akarunk. SUSSKIND: Mi sem akarunk harcolni. Meg kell találni a tárgyalások útját. HRUSCSOV: A tárgyalás, a béke és ba­rátság hívei vagyunk. Jöjjön el hozzánk a Szovjetunióba, nézzen körül, éljen egy kicsit köztünk és maga is meggyőződik róla, milyen nagyszerű, békeszerető a mi népünk. Sok nálunk járt amerikai írt már hazánkról. Olvastam benyomásalkat. Meg kell mondanom, nagyon kevesen ferdítik el a tényeket, sokan igazat ír­nak. örülünk annak, hogy megosztják élményeiket, hozzájárulnak országaink baráti kapcsolatainak felvételéhez. Mire is lenne jó a háború? Sok unokám, sőt már dédunokám is van. SUSSKIND: A közgyűlés ülésein el­hangzott nyilatkozatai agitációs jellegűek voltak. Arra irányultak, hogy még in­kább kiélezzék a viszonyt. Ön gyarma­tosítóknak és imperialista háborús gyúj­togatóknak nevez bennünket. Ez nem szolgálja a kapcsolatok javulását. HRUSCSOV: Ön ellene van a gyarmati rendszernek? Ha igen, fogjunk kezet. Nyilatkozattervezetet terjesztettünk meg­vitatás végett a közgyűlés elé. A gyar­mati rendszer felszámolását javasoljuk benne. Ha ön szintén emellet van, akkor egyetértünk e kérdésben. SUSSKIND: A háború után 37 ország szabadult fel Nyugat közreműködésével. HRUSCSOV: Ám még mindig sok a gyar­mat, amelyeken az emberek gyarmati Igában sínylődnek. Tehát szabadítsuk fel őket. SUSSKIND: Ön beleegyeznék abba, hogy az írástudás színvonalétól, a fejlődés és a kultúra színvonalától, attól függetlenül, hogy fejlődőképesek-e vagy sem ezek az országok szabadságot adjanak a gyarmati népeknek? HRUSCSOV: Igen. Minden nemzet tel­jes szabadságának hívei vagyunk. Nálunk például a független 15 szövetségi köz­társaságnak bármelyike követelheti kilé­pését a Szovjetunió kötelékéből, joga van rá. Ha Ukrajna ki akar lépni, megteheti. Beloruszia is kiléphet. És ha ezt az óhaját fejezi ki Grúzia, Örményország, vagy más köztársaság, szintén kiléphet­nek. SUSSKIND: Ön beszélgetésük közben javasolta Maemillannak, hogy jövőre hív­ják össze a közgyűlés rendkívüli üléssza­kát, melyen az ENSZ 99 tagállama egyet­len problémáról, a leszerelésről tárgyal­na. Szeretném megkérdezni önt. hogyan tárgyalhatja meg ez a 99 küldöttből álló nehézkes szervezet ezt a kérdést, hisz a genfi háromhatalmi értekezlet nem tud megegyezésre jutni a nukleáris kí­sérletek beszüntetésében, hisz a lesze­relési tízes bizottság sem tudott meg­egyezni. HRUSCSOV: Tisztelt uram! Néha ket­ten jönnek össze, s mégsem tudnak meg­egyezni, csak azért mert egyikük egysze­rűen nem akar megegyezni. SUSSKIND: 99 ember esetében ez egyál­talán képtelenség. HRUSCSOV: A Szovjetunió hajlandó aláírni a leszerelésről és a fegyverek felszámolásáról, a fegyverek felszámolá­sának, a leszerelésnek ellenőrzéséről szó­ló szerződést. Az ellenőrzés rendszerét javasolja az Egyesült Államok. Bármi­lyen javaslatokat terjeszt elő, elfogad­juk, mert a tényleges leszerelés hívei vagyunk, ez felel meg közös érdekeink­nek. Az önök elnöke azonban nem a lesze­relésről, hanem csak a fegyverkezés el­lenőrzéséről beszél, és ezért nemcsak kü­lönböző nyelven, hanem különböző dol­gokról is beszélünk. SUSSKIND: A világ népei félnek a mai világhelyzettől és ragaszkodnak a nyu­godtabb és szilárdabb helyzetet biztosító ellenőrzéshez és felügyelethez. HRUSCSOV: Az ellenőrzés és a felügye­let mellett vagyunk. De mit ellenőrizzünk, hiszen ha nincs leszerelés, akkor nincs mit ellenőrizni. Talán kormányunk tevé­kenységét akarják ellenőrizni? Azt nem kell. Arról gondoskodunk mi magunk. SUSSKIND: Az atomfegyver-készleteket akarjuk ellenőrizni, hogy tudjuk, mi ma­rad meg és mi semmisül meg? HRUSCSOV: Ml pedig semmit sem aka­runk meghagyni. Mindent meg akarunk semmisíteni. Miért hagynánk meg egy szemernyit is? Arra törekszünk, hogy ne legyenek fegyverek, ne robbanjanak ki háborúk az államok között, önök azonban csak a fegyverek egy részét akarják megsemmisíteni, másik részét meg akarják hagyni. S miért akarják meghagyni a fegyverek egy részét? Vi­lágos, hogy háborús célokra. SUSSKIND: A bizalmatlanság és félelem korát éljük. Ezért úgy véljük, hogy ha nincs meg a bizalom, akkor egyszerűen lehetetlen a leszerelés. Előbb ki kel! dolgoznunk az ellenőrzési és felügyeleti rendszert, hogy azután megkezdhessük a leszerelést. HRUSCSOV: Nehéz rá válaszolni, mert egy nagy állam miniszterelnöke vagyok és kissé tüzetesebben ismerem "a kér­dést, mint ön. Ön bizonyára sok mindent nem tud róla. Éppen ezért nehezen ért­hetünk egyet. A Szovjetunió kész végre­hajtani a leszerelést, ez a lényeg. Ön azonban felügyeletről, ellenőrzésről be­szél. A leszerelés nélküli felügyeletbe és ellenőrzésbe sohasem egyezünk bele, mert az kémkedés. Ki kell vívnunk a fő kérdés, a leszerelés megoldását, hogy biztosítva legyen a béke. Semmisítsük meg a fegyvereket, vezessük be a fel­ügyeletet, hogy senki se fegyverkezhes­sék titokban. SUSSKIND: Befejezésül még néhány szót. Amikor két politikai irányzat áll szemben egymással, és számos kérdésről nem lehet megegyezni, akkor mindkét fél köteles kifejezni óhaját, hogy tár­gyalni akar, s valamilyen konstruktív megoldásra törekszik, mivel mindkét fél meggyőződése, hogy a háború elképzel­hetetlen. i HRUSCSOV: Helyes. SUSSKIND: Egyetért-e azzal, hogy az egyedüli útat a tárgyalások jelentik, s ezen az uton haladnak-e önök? HRUSCSOV: Helyes. Különböző filozófiát követünk. Ön a burzsoá filozófiát vallja, a mi filozófiánk pedig a kommunista fi­lozófia. E kérdésben nem egyezünk meg, és ezt meg sem kell próbálni. Az ellen­tétes nézetek, az ellentétes filozófiai irányiatok nem sodorhatják háborúba orszá()3Ínk:8t. SUSSKIND: Békében kell élnünk egymás mellett? HRUSCSOV: Igen. Békében kell élnünk. SUSSKIND: Békében, békés feltételek mellett? HRUSCSOV: Igen. SUSSKIND: Még annak ellenére is, hogy egyes kollegái militaristább megoldást követelnek. HRUSCSOV: Ne akarjon megzavarni: Tapasztalt ember vagyok. Ne akarjon kihozni a béketűrésből. Békét akarunk, önök fejlesszék gazdaságukat és törőd­jenek tőkés alapokon nyugvó államukkal. Nem avatkozunk be az önök belügyeibe, önök se avatkozzanak be a miénkbe. SUSSKIND: Kész-e ön csatlakozni az afrikai országokba irányuló fegyverkivitel zárólásához úgy, hogy senki se importál­hasson fegyvert? HRUSCSOV: Ezt már régen javasoltuk. Javasoltuk olyan szerződés megkötését, melynek értelmében egyetlen ország sem adna el fegyvert más országoknak. Az önök kormánya azonban nem fogadta el javaslatunkat. SUSSKIND: Most valóban lázas fegyver­kezés kezdődött Afrikában. HRUSCSOV: Tehát írjuk alá a szóban forgó egyezményt. Békét akarunk és nem háborút, ezért mindent megteszünk a béke megszilárdítására. SUSSKIND: Az új országokat illetően felölelné-e a titalom a fegyverzetet, a katonai személyzetet és a haditechnikát is? HRUSCSOV: Mindent. Csak az a fontos, hogy ezt önök, az angolok és a franciák is betartsák, hogy senki se szegje meg. Miért kellene éppen fegyver az új álla­moknak? Gabonára, gépekre van szüksé­gük, hogy fejlesszék gazdaságukat. Fegy­verre nincs szükségük. Nem is akarnának fegyvert, ha senki sem avatkoznék be belügyeikbe. SUSSKIND: Ön hajlandó beleegyezni új csúcstalálkozó összehívásába a majd megválasztott új elnökünkkel ? HRUSCSOV: Nemcsak kész vagyok, ha­nem fel is tételezem, hogy egész bizto­san találkozunk. SUSSKIND: Talán helyén való lenne, hogy a csúcsértekezlet előtt olyan alsóbb­fokú előkészítő intézkedéseket tegyenek, melyek folytán a csúcsértekezlet jobb eredményeket érhetne el? HRUSCSOV: Készek vagyunk beleegyez­ni bármilyen ésszerű lépésbe, mely meg­javítaná országaink viszonyát, hozzájárul­na a békéhez és barátsághoz. Az elnökválasztás az önök belügye. Hajlandók vagyunk részt venni a találko­zón és ésszerűen tárgyalni, hajlandók va­gyunk hozzájárulni olyan egyezményhez, mely biztosítaná országaink békéjét és a népek barátságát. Ám kissé elidőztünk. Itt az ideje, hogy befejezzük beszélgetésünket. Viszontlátásra uraim, köszönöm a fi­gyelmüket. Wladyslav Gomulka beszélgetése a kubai sajtó képviselőivel New York (ČTK) - Wladyslaw Gomulka, az ENSZ közgyűlésén részt vevő lengyel küldöttség vezetője a PAP lengyel sajtóügynökség hírei szerint válaszolt több kérdésre, me­lyeket a kubai sajtó és rádió kép­viselői intéztek hozzá. Arra a kérdésre, hogyan értékeli Fidél Castrőnak az ENSZ közgyű­lésén elhangzott beszédét, W. Go­mulka azt válaszolta, hogy a beszéd nagy hatást gyakorolt az ülés részt­vevőire mégpedig nemcsak Kuba ba­rátaira, hanem azokra is, akiknek a szabad Kuba szálka szemükben. Fidél Castro a nemzetközi fe­szültség enyhítésének, az általános és teljes leszerelésnek, valamint a gyarmati rendszer minden formája felszámolásának követőjeként lépett fel. Latin-Amerika' problémáiról be­szélve Gomulka hangsúlyozta, hogy a Kubában felmerült problémák azo­nosak más latin-amerikai ország­ban felmerülő problémákkal. Fidél Castro beszédében a latin-amerikai nemzeteknek Kubát állította példá­nak arra, hogyan kell harcolni a problémák megoldásáért. Nem fér kétség ahhoz — hangsúlyozta W. Gomulka —, hogy ha valamennyi la­tin-amerikai kormány egységesen szembeszállna azokkal a félgyarmati gazdasági feltételekkel, amelyeket az amerikai monopóliumok kénysze­rítenek rájuk, sokat nyernének or­szágaik számára. W. Gomulka a beszélgetés végén hangsúlyozta, hogy a lengyel nép teljes mértékben szolidáris Kuba né­pével, mert hagyományos rokonszenv fűzi mindazon nemzetekhez, amelyek függetlenségükért és szabadságukért harcolnak, valamint társadalmi fej­lődésükért küzdenek. N. Sz. Hruscsov részt vett a kubai külügyminiszter fogadásán New York (ČTK) - N. Sz. Hrus­csov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke hétfőn részt vett azon a fogadáson, amelyet New Yorkban Raul Roa kubai külügymi­niszter rendezett. A fogadás szívélyes baráti légkör­ben folyt le. Todor Zsivkov a New Jersy-i Gépkocsiüzemben New York (ČTK) - Todor Zsiv­kov, az ENSZ közgyűlése XV. ülés­szakán résztvevő bolgár küldöttség vezetője és a küldöttség további tagjai október 10-én ellátogattak a New Jersey államban levő Ford Gép­kocsi Üzembe, ahol a vállalat igaz­gatójának helyettese fogadta őket. A bolgár küldöttség tagjai azután megtekintették az üzem legnagyobb gépsorát, valamint több részlegét is. jöj SZÖ 5 * 1960, október 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom