Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-29 / 301. szám, szombat

EREDMÉNYEK ESTERVEK Örülünk a Komárnói Magyar Területi Színház, a CSISZ Magyar Népművészeti Együttese, valamint számos Csem3dok-csoport eradményes munkájának. írunk bemutatóikról, figyelemmel kísérjük életüket. Ugyanakkor kissé megfeledkezünk egy szintén jelentós szellej, i fórum: a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége mellett működő Mag.var Rádiószínpad munkájáról. Pedig a Rádiószínpad eddigi működése során már számos sikert aratott és sokban hozzájárult a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális igényeinek fejlesztéséhez és kielégítéséhez. Hogy a mulasztást legalább részben jóvátegyük, Klimits Lajos rendezőt kerestük fel, hogy elbeszélgessünk az együttes eddigi és jövő munkájáról. Mivel azonban sokan talán nem is tudnak a rádió eme jelentős fórumáról, először arról érdeklődtünk: mikor, milyen célkitűzéssel alakult a Csehszlovák Rádió Magyar Rádiószínpada? Beszélgetés a Csehszlovák Rádió mügyar rádiószínpadának munkájáról A Csehszlovák Rádió Magyar Rádiószínpada — kezdte a felvilágosítást Klimits Lajos — több éve működik. Azzal a céllal alakult, hogy megismertesse a csehszlovákiai magyar dolgozókat a cseh és szlovák, valamint a hazai magyar szerzők műveivel, elősegítse az országban élő népek barátságát, a magyar dolgozókat a rádiójáték eszközeivel a proletár nemzetköziség szellemében szocialista hazafiságra nevelje. A Rádiószínpad ma is elsőrendű feladatának tartja a népek közötti barátság ápolását, a kulturális forradalom széleskörű kibontakozásának elősegítését. Lehetőségeinkhez mérten mindent megteszünk, hogy minél több művel ismertessük meg a rádióhallgatókat s ezek között egyaránt szerepeljenek szovjet, cseh, szlovák, hazai magyar és más szerzők alkotásai. - EDDIG HÄNY BEMUTATÖT RENDEZTEK? — Eddig összesen 29 bemutatónk volt. A 29 bemutatónak több mint felét hazai szerzők művei képezték. - MILYEN VOLT A BEMUTATÓK SIKERE? — A jó visszahangot s egyben a bemutatók sikerét hallgatóink levelei jelezték, amelyek azt bizonyítják: műsoraink - ha néha hagytak is kivánni valót — a legtöbbször megfeleltek a várakozásnak ... A kapcsolatot hallgatóinkkal most az eddiginél is szorosabbra fűzzük. Szeretnénk, ha a jövőben még többen kísérnék figyelemmel munkánkat, és mondanának műsorunkról véleményt. Hallgatóink leveleit várjuk, szívesen vesszük tanácsaikat, észrevételeiket, örömmel válaszolunk műsorunkkal kapcsolatos kérdéseikre, megjegyzéseikre. . - MONDANA VALAMIT AZ IDEI BEMUTATÓKRÓL? — Ez idén többek között Cach: Duchcovi sortűz, Karvaš: Éjféli mise, Szimonov: Az orosz kérdés, Hašek: Safránek-hagyaték, Csehov: Tokbabújt ember, Dénes György: Mindhalálig, Dávid Teréz: Fekete bárány, Kónya József: Tuiacsávo hegedűje, Nagy Irén: Első falusi házak és Grek Imre: A Petőfi partizáncsoport című rádiójátékát mutattuk be. A bemutatók legtöbbje sikerült, amit az is bizonyít, hogy hallgatóink több rádiójáték újraközlését kérik. - HÁNY SZEREPLŐVEL DOLGOZNAK? — Rádiószínpadunknak 25 tagja van. E szereplők nagy része azonban más beosztásban dolgozik, és a rádiószínpad munkájában csak mint külső munkatársak vesznek részt. Rendszeresen szerepéltetjük a Komáromi Magyar Területi Színház tagjait, és nagy segítségünkre vannak olyan jeles színésznek, mint Gregor Martin érdemes művész és Koreň Branislav, akik egyébként a Szlovák Nerrzeti Színház tagjai. - TÖRŐDNEK A BESZÉDKULTŰRA CSISZOLÁSÁVAL IS? — Igen. Mind a komárnói, mind a többi színészek rendszeres szerepeltetésével a hazai színjátszás beszédkultúráját is tökéletesíteni kívánjuk. Rendezőnek, színésznek egyaránt hasznos, ha egy-egy jelenetet hangszalagról is megismerhet. - A JÖVŐBEN MI A TERVÜK? — Munkánkat, a hazai színjátszásra és színműírásra alapozzuk. Azt szeretnénk, ha a rádiójáték kedvelt műfajjá válna, és minél több írónk minél több jó darabbal segítené munkánkat. Hallgatóinkat gyakran akarjuk új rádiójátékokkal meglep- MILYEN BEMUTATÓIK LESZNEK? — A jövő évben bemutatjuk Martinov: Kaliszto űrhajó, Pavliček: A szívek útvesztője, Egri: A tüzet rettegik a farkasok, Dávid: Az aszszony és a halál, Opitz: Emberek őrködjetek, Sapor: Karnevál, Solovič: Lakodalom van a mi utcánkban, Filan: És lőn világosság, valamint más cseh, szlovák, hazai magyar és külföldi szerzők művét... Örülnénk, ha a fiatal magyar írók is bekapcsolódnának munkánkba és sok jó rádiójátékkal örvendeztetnének meg bennünket. Klimits Lajos beszélgetésünk során még elmondotta, sok segítséget kapnak a rádió szlovák rendezőitől és dramaturgjaitól, mint ahogy önzetlenül segíti munkájukat a rádió központi vezetősége és a rádió magyar szerkesztősége is. így azután minden feltételük megvan arra, hogy munkájukat tovább tökéletesítsék. A jó munka és segítség azért is szükséges, mert október 3-tól lényegesen bővült a Csehszlovák Rádió magyar adása. Ma már hétköznap három, vasárnap pedig hat órán át sugároz magyar műsort. A jelentősen bővített adásból eredően megnövekedett a Rádiószínpad feladata is. E feladatot azonban minden bizonnyal teljesíti és a jövőben is sok színvonalas műsorral szerez kellemes perceket a rádióhallgatók népes táborának. (b) Csendéletek a Majerník-Galériában Emília Castiglione első önálló tárlatán élénk színek, friss virágcsokrok, gyümölcs-csendéletek fogadnak, melyekben a műfaj szokványosságának elkerülésére törekszik. Castiglione következetes, szorgalmas keresője az egyéni kifejezöformának. Fiatalos lendülettel festi díszítményeit. — Tér- és színproblémáihoz egyelőre mélyebben járó mai gondolatok nem kapcsolódnak. Feltételezzük, hogy jövőbeni fejlődése folyamán ezt a lényeges hiányosságot kiküszöböli. B. ANTAL érzi, hogy hátulról valaki közeledik feléje, s — szorosan a könyöke mögött — megáll. Először arra gondol, hogy hátralép s a kíváncsiskodó alak tyúkszemére tapos, vagy pedig könyökével gyomronvágja. De ebben a pillanatban az ismeretlen előretép s kirántja Antal kezéből a cipőt. 4 főnök. Apja. „Hát ez meg mit jelentsen? Micsoda munka ez? Ilyen varrómunkás vagy' Ezt a disznóságot te gyártod? És azok a pimaszok még az üzemi folyóiratba tették a képedet > Miért ? Ezért a munkáért? Jól néz ki Gyárvár, ha te vagy a legjobb varrómunkása! Egy ilyen fuser! Hallja maga ott — hívja ide a „Gnárvár" szerkesztőiét! Maga pedig mondia meg a műhely vezetőjének, hogy azonnal jöjjön ide az 566-osba. Állítsák-meg a sza'agot!" „Sosem lesz belőled cipész. így tönkretenni az anyagot! Idenézz, mit csináltál, bocskort, nem cipőt! Hallgass, nem vagyok kíváncsi a véleményedre. Csak egyféle beszédet ismerek, a munka beszédét. Fogd be a szád!" „Hívjatok ide minden igazgatót, mestert, fő mestert, almestertü Azonnal! Beszédem van velük!" A szalag áll. Mindenki tanácstalanul, zavartan néz maga elé. feiiiket az oszlopok, gépek, szomszédoik mögé dugják, minden irányban csak egy fei"t láthatsz, egyetlen kiigazított sort, annyira összebújnak, egymáshoz hajolnak. Antal elfordítja lejét, haVgat. Keze remeg, ajkát szórásán összezárja, szíve torkában dobog. Tegnap még reménykedett, <]° ma? Mindennek vége. Nem néz apjára, de ott é'zi maga mellett, hallja metsző hangiát, éles szavait. A fölösleges, haszontalan, ká-tékony emberekről beszél, parazitákról, a munka, pénz és idő rablóiról: Svätopluk Türk: GYÁRVÁR A 60 éve született neves cseh író Gyárvár című regényében a Baťa cipőgyárban robotolt munkások életét írja meg. AZ EMBER természeténél fogva lusta. A lustaság és kényelemszeretet a legjellemzőbb emberi tulajdonságok. Korbács nélkül mindenki aludna. Dobd el a korbácsot, s a nemzet szunyókálni kezd. Az én munkám rettenetesen nehéz, előre akarok menni, mérföldes léptekkel akarok haladni, s amíg a hegyeket mászom, állandóim hátra, oldalra kell csapkodnom az ostorral, hogy ne essetek álomkórba, ne rothadjatok el. És így föelfoglaitságom, hogy folyton-toli/vást őrködjem fölöttetek, s én magam nem hunyhatom íe a szemem, hogy ti ne aludjatok szünet nélkül. Igen, ahhoz, hogy az álmosságtokert legyőzzem, az agyam teherbíróképességének kilencvenkilenc százalékát kell elh-rsználnom. S a megmaradt egy százalékkal kel! a haladás járható útjain gondolkoznom. Ti csak alusztok, s számomra nem marad más hátra, mint hajnaltól éjjelig ordítozni: Hé. ébredjetek disznók, nappal van! Tarokkal, ostorral, szirénákkal kell ordítanom. De ha százszor ennyit kiabálnék, akkor ÍJ csak ezeket az álmos, hülye pofákat látnám magam körül — ezeket a fakó, vizenyős szemeket. Dorbézoltok és alusztok, nem is tudjátok, hogy éltek. — És ilyen emberekkel akarok én előrejutni. Kidoblak benneteket, kirúgok mindenkit, az utolsó szál emberig! Kinyitom a kapukat — s ki veletek! — De hiszen ezek a bo-mok f öl sem fogiák mit ielmt. ha a gallérjuknál fogva kihajítom őket a kapun, még akkor sem ébrednek föl. akkor sem ocsúdnak föl örökös álmukból. És én — nyilván csak azért vagyok itt, hogy felrázzam az emberiséget ebből a határtalan álmosiágból — én vagyok a koránkelő gazda, aki ostorral tereli össze a béreseit, cselédeit meleg vackaikból, bűzös barlangjaikból, a szénokazlak alól, istállókból, ketrecekből. És amikor már összetereltem őket, kutathatom a módját, hogyan lehetne ezeket a álomszuszékokat ébren tartani, nehogy újra lefeküdjenek és újra elaludjanak. Éjjel-nappal egyebet se csináljak, mint önműködő korbácsokon törjem a fejem, hogy ne magamnak kelljen suhogtatnom az ostort mindenki fö'ött. Ezek a korbácsok magán is végigjárnak. Treska úr, magán is ott, mindenki megkapja a maga adagját. Kelj föl! Hé! Nappal van! — — Ügy ám! — — Istenem, mihez kezdjek veletek? Ez a nagy kérdés, a legnagyobb, mert mindenki mereven áll s arra gondol: Mi lesz velem? A: emberek tanácstalanok, szívüket rettentő teher nyomja. A főnöktől úgy félnek, mint az ördögtől, érzik a szagát, mint a nyúl a vadászét, oditfkba bújnak, a W.C.-re menekülnek, lekiismeretfurdalástól űzve megbújnak a raktárak zugaiba, vagy körülutazzák Gyárvárt az üzemi vasúton, hogy lélekzethez jussanak s meghányják-vessék örökös „hibás cse'.ekedeteik" egykét részletét. Az álmosság! MAGA a főnök is küzd az álmossággal. De menynyire küzd' Az irodáját nem t ütteti eléggé, nem marad iitve ót percnél tovább, felugrik, fel-alá futkos, hajszolja, űzi magát, küzd minden ásítással, harcol minden lassúbb mozdulat ellen, tudatosan kiegyenesíti hátát, úgy, ahogy azt magára kényszerítette, egyenesen előre néz, sohasem hajtja arra a fejét, amerre kedve lenne. Védekezik az általános álmosság ellen: Fordját szédületes gyorsasággal hajtja, egyenesen iil a volán mellett, sólyomhoz hasonlít, nem kacsához, sem tyúkhoz. Van annyi akarata, hogy legyőzze álmosságát, testét, amely kényelemre vágyik, elnyúlásra, pihenésre. Mindenüvé széles ablakokat vágat, minden munkahelyre elegendő világosságot enged — így az éjszakát is nappallá változtatja, s a szürke alkonyatot valóságos déli fénnyé. Gyűlöli a sört, amely nehézzé teszi az ember fejét és szétbomlasztja agyát Gyűlöli a kocsmákat, mert ezek merő ellentétben állnak a fegyelemmel. Üldözi azokat az alkalmazottait, akik szerelmüket borba fullasztják, to'kukat alkohollaf öblögetik; gyűlöletét csak fokozza saját gyengeségétől való félelme. Ügy gyűlöli őket, mint az ember, aki' már számtalanszor viaskodott saját gyengeségével, aki már nemegyszer kiszubadult az „ördög" öleléséből, aki feljött a sötétségből a fénybe. Gyűlöli őket, mert tudja, hogy inni annyit jelent, mint elátkozni Gyárvárt, üzemeit, főnökét, a világosságot, nappalt, a rendet és fegyelmet. CSAK egy világ létezik számára: a iózanság és erő világa. Mozgékony, mint a , gyilkos csuka. Szeméből életkedv sugárzik, tüzes tekintetét szemhéjjaival takarja el, s azok szűk résén keresztül figyeli a világot. Mozdulatai hirtelenek, s olyan emberre emlékeztetnek. aki egész életén át egyik vonatból a másikba száll s fontos és sürgős ügyeit intézi. (RÉSZLET) Új magyar regények Á Magyar Népköztársasággal kötött közös könyvkiadási egyezmény keretében a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában az utolsó hetekben néhány új magyar regény jelent meg, amelyek megérdemlik, hogy felhívjuk rájuk olvasóink figyelmét. A kiadásra került regények ha nem is jelentik a magyar széppróza csúcsát, s ha nem is adnak átfogó képet vagy mélyebb elemzést az utolsó esztendőkről, s zömében nem érintik az újjáépülő ország égető kérdéseit, hanem inkább a régmúltat, a tegnapot idézik vagy peremtémákat taglalnak, — válogatásuk elég szerencsésnek bizonyul. Dicséretes közös vonásuk, hogy mesterségbeli tudás tekintetében alig találhatunk bennük kifogásolni valót, színes és érdekes valamennyi, stílusuk vonzó és ízes, s mondanivalójuk eszmeiségét sem érheti gáncs. Csak — és ezt tegyük hozzá Itt elöljáróban — kevés alkalommal találhatjuk meg bennük azt Ihletettséget és egyéni jelleget, amely a nagy regények jellemzője, azoké a müveké, amelyek évek múltán i« megőrzik frissességüket, realitásukat, mert egy kor embereiről, a társadalomról, annak átalakulásáról, eszmeáramlatairól művészi hitellel tanúságot hoznak, mint azt például Solohovnak e rovatban nemrég ismertetett új prózái, Nyikolajeva ÚTKÖZBEN-je vagy a cseh Zdenék Pluhaf HA ELHAGYSZ . .. című regénye hozzák. Hiányérzésünk részben onnan ered, hogy • e válogatásban — bizonyára technikai okokból és nem kiadónk hibájából — nélkülözzük az utolsó hónapok legnagyobb magyar könyveseményeit, mint például Hidas Antalnak a múltat igényes művészi erővel és egyéni ízzel megjelenítő Márton és barátai című regényét, vagy Dobay Imrének a magyar ellenforadalom súlyos megpróbáltatásairól, a magyar falu átalakulásáról, az ország újjáépítéséről hírt adó Tegnap és ma című kötetét. Hegedűs Géza: Az írnok és a fáraó Hegedűs Géza regénye tárgyát az ókori Egyiptom történetéből merítette. Főhőse, Ekhnaton fáraó (uralkodott i. e. 1377—1358-ig( a világtörténelem egyik nagy első reformátora volt, aki a sokistent tisztelő, papi uralom alatt nyögő országból adóterhektől megszabadított, csupán napot hívő államot akart formálni. Hegedűs ezt a forradalmi jellegű társadalmi megmozdulást meséli el egy harcokkal, intrikákkal és szerelmekkel fűszerezett romantikus történet keretében. Hegedűs — vallomás szerint — csupán egy kalandos regény szerény igényével idézi az olvasó elé Ekhnaton alakját és nagy képzettségének, tág történeti tudásának, eszmei tisztánlátásának köszönhető, hogy a helyenként érzelmes mese, Thotmóze, a fáraó írnoka szerelmének története nem válik érzelgőssé, de kifejezésre juttatja, hogy már abban a távoli korban akadt olyan nagy egyéniség, aki egy lépéssel előbbre vitte az emberiséget. A reformeszméket elterjesztő, városépítő és himnuszt költő Ekhnaton Egyiptomban példátlan jólétet teremtett, a művészetet hatalmasan felvirágoztatta, de tizenhét eszten*dős uralkodása után Amon papjai újból visszatértek és velük együtt visszatért a sötétség kora. A Napisten fényét elhományosította a számos alisten, a felvilágosodás éveit újból a sötét babonák kora váltotta fel, ám Ekhnaton mozgalma nem maradt visszhang nélkül, a Napisten kultusza, a természet erőinek felismerése megihlette a láthatatlan egyisten formálóit, akik a papiuralom megszüntetésével az embertelen élet szörnyűségeinek megszüntetésére törekedtek. Ekhnaton és felesége, a szépséges Nofretéte mellett történeti alak Aj herceg vagy a szenvtelen kincstárnok, a későbbi fáraó alakja is, de költött Thotmóze, az írnok, a szobrász Atot vagy Teta munkafelügyelő, akinek alakját a szerző egy ismert, világhírű szoborról, a Falusi bíró-ról mintázta. Annak ellenére, hogy Hegedűs a helyzetek megteremtésében, az illegális mozgalom megfestésében kissé a mába téved, már pedagógiai célzata miatt is jónak tartjuk a könyvet és különösen serdültebb ifjúságunknak ajánlhatjuk. Rideg Sándor: Kristóf rózsái Rideg Sándor új könyvét, a Kristóf rózsáit — ugyanazok a nagy erények, de hibák is jellemzik, mint valamennyi írását, így a realista emberábrázolásban legmesteribb és részleteiben legkitűnőbb regényét, a Sámson-t. Kristóf, Rideg új könyvének hőse, rokona Sámsonnak, a magányos elvofiultságra és elmélkedésre hajlamos, áldomozó parasztlegénynek, akit nem egyszer szinte halálra botoznak, mert dacában és ellenállásában megérzik a forradalmi tettre vágyó lázadót. Kristóf Sámson mintájára ugyanúgy gyűlölője mindenfajta emberi elnyomásnak, ugyanolyan kemény, hajthatatlan és lázadó, amikor az emberi önérzet megtiprásáról van szó. Féktelen, vad verekedő, ha valaki útját keresztezi, ugyanúgy kegyetlenkedik és ez is veleszületett emberi tulajdonság, mint a jóság és szívbéli nemesség, amely friss forrásként feltör, ha a szegénység, az elesettség és megalázottság megszüntetéséről van szó. Az önálló novellák fűzéréből regénnyé kerekedő történet, amelyet énformában beszél el a szerző és sok életrajzi adatot tartalmaz, a húszas évek derekán mutatja be a sokféle munkához értő, ám mindig csak alkalmi munkákból tengődő Kristófot. Ez a nagyerejű sámsoni figura, akit az áldatlan magyar viszonyok nem egyszer kéregetésre, és gyakori vándorlásra késztetnek, kalandos útján az embertelen élet őrlőmalmában hányódva mindig az elesettek, a kisemmizettek mellé áll. Számtalanszor kicseppen az alkalmi munkákból, az akkori világ farkastörvénye nem engedi meg, hogy tető alá jusson, de' érezzük, valójában nem is áhítja a kispolgári kényelmet és nyugalmat, az ő életeleme éppen a harc, az összecsapás, ezzel a kispolgári világgal. Kristóf alakja nem új a magyar irodalomban; ősét megtaláljuk Fazekas Ludas Matyijában, rokonát Tersánszk Kakukk Marcijában, a kispolgári világ lázadójában. Kristóf jóval tudatosabb Kakukk Marcinál, hiszen ismeri a kommunista eszméket, felismeri osztályhelyzetét, ám ez nem jelenti azt, hogy tetteiben következetesség, öntudatosság nyilvánulna meg. Sámson példájára Kris^ tóf is megvet mi" VnfsHa " -tséget; úri tekintélyt fitymáló anarchista valójában, akinek szabadosságát megértjük, sokszor helyeseljük — legfőképpen derülünk rajta — de ugyanakkor kívánjuk, emberi fejlődését tetőzze be, hogy magányos, egyéni útján találja meg a közösséghez, a forradalmi mozgalomhoz vezető utat. Nem rójuk fel a szerző hibájául,, hogy beéri ezzel a kalandossággal, hőse anarchisztikus életútjának és lázadó, de társakat nem kereső eszmevilágának vázolásával. Nyilván Rideg, a kommunista író tisztában van ezekkel a hiányokkal és jól tudja, hogy Sámsonja és még inkább Kristóf r.em lehet példa, csupán érdekes figura, aki eleve kudarcra van ítélve, törvényszerűen el kell buknia, mint mindenkinek, aki magányosan, társak nélkül lázad a kizsákmányolók társadalma ellen. De nem tagadhatjuk el, hogy bukásában is rokonszenves és tudjuk, hogy akik győznek felette, előbbutóbb pusztulásra vannak ítélve. Rideg tagadhatatlanul a mai magyar írásművészet egyik legeredetibb és legegyénibb alakja. Bővérű humora kacagtató és jóízű, hősének szerelmi kalandjai nem terhesek fülledt erotikától; sámsoni paraszti erő és fenegyerekeskedő, népies kérkedés árad belőlük. Szerelmi partnerei élvezik teste frissességét, szépségét és erejét, de nem kívánják egy életre, ahogy ő is odébb áll, mert nem tűri magán még a szerelem igáját sem. Az alkalmi munkából tengődő, Törökországba elvetődő Kristóf, aki sokat látott a dúsak hatalmából és' a szegények titkaiból, voltaképpen valami nagyra: írói pályára készüL Nem kétséges, hogy további életútján íróvá is érik és megtalálja majd a dolgozók tömegét, /irásművészetében pedig a mélyebb és tisztultabb emberábrázolást, a realista regényírásnak azokat az eszközeit, amelyek nem zárják ki az egyéni hangot, a sajátos, fűszeres stílust — ellenkezőleg: ezzel a vonzó, sokárnyalatú, szélesen áradó prózával teszik naggyá, maivá és szocialistává az új magyar szépprózát. EGRI VIKTOR A Prúboj, az Északcsehországi kerület Üstí nad I abem-ben október óta megjelenő új napilapja folytatásokban közli Berkesi András Októberi vihar című regényét. A regényt Anna Rossová fordította cseh nyelvre és már előzőleg könyvalakban is megjelent. k ÜJ SZÖ 6 + 1960. október 27,