Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-29 / 301. szám, szombat

N kommunista bástya Jozef Vagaň és csoportja — a szocialista munkabrigád büszke címének boldog viselői. íme, az új Handlová! Előszó 1940. november 1. - mindenszentek. Handlová utcáin sorkatonaság, csendőrség, tankok, páncélos kocsik cirkálnak. Nem, nem ellenség veszélyezteti a városkát. Dehogyis'. Csupán a nagyobb karéj kenyeret követelő, sztrájkoló bányászokat akarták fegyverek zörejével, tankok dübörgésével megriasztani, munkára bírni. Tankok, páncélos autók bányászok ellen! Akik a katonákat ide küldték, nagyon féltek. Ismerték a bányászököl keménységét. Ettől rettegett Tiso fasiszta kormánya. Ezért rendelték el a kijárási tilalmat is. 1940 mindenszentekén így Handlová temetőjének sírhantjain nem égtek gyertyák... Ezen a napon érkezett haza Handlovára szüleihez rokoni látogatásról a tízéves Božena LíSková is. S mily nagy volt a riadalma, amikor édesanyját, Emília Líčkovát nem találta otthon. - Elvitték a csendőrök! - közölte keserűen édesapja. Csendőrök? Szörnyűség! Az ő édesanyját ? Igen. De hagyjuk most magára a Zsenge gyereket. Fáj, tudjuk nagyon fáj e nyers, könyörtelen valóság. Abban a világban azonban nagyon sokan érezték ezt a fájdalmat. Ám ne vágjunk az események elébe... Wir kommen! — Jövünk! Handlová Szlovákia legnagyobb szénbányája volt és ma is az. Az ide sereglett munkások százai, ezrei számára biztosított legalább szűkös megélhetést. Mert hát a kenyérből itt sem jutott nagy darab azoknak, akik a föld gyomrából verejtékes munkával, sokszor éhbérért hozták fel az értékes szenet. Az osztrák tőkést és magyar nemest hiába váltotta fel a cseh, majd a német bankár, akik egyaránt nagy, milliós nyereséget vágtak zsebre. A handlovai bányászok továbbra is nyomorogtak. Az itt dolgozó bányászok szociális helyzete rosszabb volt, mint a többi bányákban. A bánya gazdái az olcsó ostravai és az észak-csehországi szénnel úgy igyekeztek felvenni a versenyt, hogy a munkások bérét csökkentették. Ezek után nem is csoda, hogy a kommunista párt megalakulása után a bányászok több mint kilencven százaléka a párt és a vörös szakszervezetek soraiban tömörültek. A München előtti köztársaságban pedig Handlovát „kommunista bástyának" nevezte el a burzsoázia. Nem véletlenül... A handlovai bányászok mindig híven követték a párt szavát, bérharcaikban és jogaik védelmében egyaránt. A fasizmus uralomrajutása sem érte váratlanul a handlovai bányászokat. A kommunisták idejében rendezték soraikat és felkészültek az egyenlőtlen harcra. Ebben a nehéz küzdelemben a szlovák, cseh, német és magyar bányászok mindig testvérként védelmezték ezt a „bástyát". Az illegális párt már 1939. május elsején elárasztotta a városkát röplapokkal, falragaszokkal, amelyek vésztjóslóan hirdették: Wir kommen! — Jövünk! A handlovai bányászok ezt az ígéretüket be is váltották ... Tuka nem-mel válaszol A szlovák fasiszta kormány áruló politikájának gazdasági következményei csakhamar éreztették hatásukat. A közszükséqleti cikkek árának rohamos emelkedése a bányászok amúgyis szűkös anyagi helyzetét csak rontotta. A szakszervezetek keretén belül, a kommunisták irányításával szervezett bérharc 1940 márciUKáKam némi Kikért eredményezett: a bányászoknak elismertek 8—10 százalékos drágasági pótlékot. De mit jelentett 'ez az állandóan roszszabbodó gazdasági helyzetben. A kommunisták irányításával a szakszervezeti vezetőket arra kényszerítették, hogy kérelmeikkel és személyes közbenjárásukkal kényszerítsék a kormányt béremelésre. Ebben a kérdésben a kormányé volt a döntő szó. A kormány azonban nem a bányászok érdekeit védte. Dehogyis! Tuka miniszterelnök a kérelmekre mindig azt a választ adta, hogy a béremelés a szén árának emelését eredményezné, a szén meg úgyis drága. A valóság? A hadiipar fellendülése eredményeképpen a handlovai bányák tulajdonosainak nyeresége csupán 1939-ben meghaladta a kilencven millió koronát! Michal Cachovan mérnb'k a fiatalokat tanítja. Az utánpótlás készül nagyszerű hivatására. Egyetlen mázsa szén kitermelése (beleszámítva már a vagonba rakást is) öt koronát tett ki. Eladási ára elérte a 18 koronát. Egy bányász átlag nyolc mázsát termelt ki egy műszak alatt. Ezért a mennyiségért a tőkés 144 koronát kapott, míg a bányász bére 30—35 korona között mozgott. így tehát egyetlen műszak alatt egy bányász száz koronányi hasznot hozott a tulajdonosoknak. Nem kétséges, hogy Tukáék a bányatulajdonosok hasznát védték. Az utolsó küldöttség október 22-én járt a kormánynál. Újra csak üres kézzel tért vissza. A kormány képviselői elutasították a munkások jogos követeléseit. Az események ezután gyors fordulatot vettek. Sztrájk Október 29-én az áruló szakszervezeti vezetők minden kísérlete ellenére is egybehívták a taggyűlést. Itt Bona, Weiss és Esterházy elvtársak kijelentették, hopy a szakszervezeti vezetők elvesztették a munkások bizalmát és sztrájkra szólították fel a bányászokat. A burzsoázia fizetett kiszolgálói, a fasiszta szervezetek tagjai megkísérelték az „ököl jogán" gátat vetni az eseményeknek. Megkapták a méltó választ — ugyancsak az ököl jogán. Az államrendőrség ezen a napon telefonon jelentette központjának, hogy másnap Handlován sztrájk kezdődik. Az illetékesek újabb kísérletet tettek. Október 30-án reggel megjelent a bányában Sadloň politikai megbízott, hogy a munkások gyűlésén megpróbálja a lehetetlent: megakadályozni a sztrájk kitörését. S amikor az éjjeli és délutáni műszakosok délelőtti gyűlésén a sztrájk törvényellenes voltáról akart szónokolni, a bányászok kifütyülték. Ezen a gyűlésen született meg a döntés: Délután négyre össze kell hívni az üzemi gyűlést, ott döntenek a további teendőkről. A délutáni műszakosok már nem is léptek munkába: gyűlésre mentek. Ezzel a sztrájk lényegében már el is kezdődött s ezt a gyűlésen már csak szentesítették. A tőkések lakájai, talpnyalói még egy utolsó kísérletet tettek: ugyancsak négy órára külön gyűlést hívtak össze a szlovákok és külön a németek részére. Nemzetiségi viszályok árán akarták a bányászok egységét megbontani. Már ez sem sikerült... A fasiszta szakszervezeti vezetők egy táviratot lobogtatva ijesztgették a gyűlés szervezőit; „Aki sztrájkol, megkárosítja a szlovák és a német nemzeti érdekeket, amiért kizárják a munkából és megbüntetik." Esterházy bányász kitépte kezükből a táviratot. — Ez hamis! Nincs rajta postabélyegző se! A délutáni gyűlés viharosan is kezdődött. A „hivatalos személyek" kísérletei, hogy a munkások lelkére beszéljenek, kudarccal végződtek. Egyikük se fejezhette be beszédét. Majd Schramko és Esterházy elvtársak emelkedtek szólásra. Felszólalásuk után a bányászok egyöntetűen döntöttek: sztrájkolnak, amíg követeléseiket nem teljesítik. A sztrájk megkezdődött. Amikor tankok fedezik a miniszter futását Handlovára karhatalmi erősítés, 72 csendőr érkezett. Az éjszaka folyamán elhurcolták Schramko és Esterházy elvtársakat. Este nyolc órától kijárási tilalmat rendeltek el. A sztrájk második napján azután a kormány más módszert javasolt. Mert Mach miniszter Bratislavából irányította a sztrájk elleni akciót. A bánya igazgatóságának munkatársai egyenként meglátogatták a munkásokat és rá akarták őket beszélni, lépjenek munkába. Minden hiába. Mach miniszter a telefonon adott utasítások sikertelensége után személyesen ment el Handlovára. Nem, nem érkezett egyedül. Csendőrökből és gárdistákból alakult erős egység, kísérte. Ha netalán mégse használ a szép szó, kéznél a karhatalom ... A főtéren gyülekezett Handlová lakossága. Kíváncsiak voltak, mit húz elő tarsolyából a hírhedt fasiszta vezér. Mach azonban nem mondott újat. A német győzelmekről, az új Európáról beszélt, amelynek megteremtéséhez a szlovák dolgozóknak, tehát a handlovai bányászoknak is — becsületes, szorgalmas munkájukkal kell hozzájárulniok. A béremelés? Ugyan kérem, hisz ez a nagy történelmi események mellett elenyésző kicsiség. Ezt majd megoldjuk... Mire jó az elégedetlenkedés? Mondja meg mindenki, mit akar és megkapja. A munkásokat, főleg feleségeiket nem kellett sokáig kérni. — Férjeink keveset keresnek. Béremelés helyett meg csendőröket, katonákat küldenek ránk! — kiáltotta az első sorokban álló Emília Líčková, a tízéves Boženka édesanyja, akinek férje szintén a bányában dolgozott. Mach miniszter kék-vörös színt játszott a dühtől. De mosolyt erőszakolt arcára. — Látom, maga bátor asszony. No csak, jöjjön ide az emelvényre, itt mondja el, mit akar. Emelvény? Körülötte a csendőrök hada. Lieková elvtársnőnek nem is maradt sok ideje a gondolkozásra, mert a bányászok hatalmas gyűrűt alkottak körülötte ,és maga se tudta miképp, elvegyült a tömeg kellős közepén. Mach kínos kísérletet tett. — A sztrájk nem kis dolog. S ki vállalná érte a felelősséget? — Mi! Mi mindannyian! — harsogta a tömeg. Mach idegei felmondták a szolgálatot. — Biztosíthatom magukat — üvöltötte magán kívül öklével hadonászva —, hogy itt megindul a munka. Csak az a kérdés, ki fog itt dolgozni. Arról biztosíthatom magukat, hogy maguk is dolgozni fognak, csak az a kérdés hogyan. Mint a szabad nemzet fiai-e, vagy rabszolgák módjára, akik nem becsülték szabadságukat Tovább nem folytathatta. A bányászok tiltakozása beléfojtotta a szót. A miniszter dicstelenül, tankok fedezetében távozott. A harc tovább folyik A sztrájk tovább tartott. A csendőrök újabb erősítést kaptak — Mach beváltotta ígéretét. Az éjszaka folyamán újabb bányászokat hurcoltak el. Köztük Líčkovát is. így leánya, Boženka, mindenszentek napján már nem találhatta otthon édesanyját. Amikor Emília Líčková szuronyos kísérettel belépett a csendőrlaktanyára, ott a fal felé fordulva tizenkilenc férfi állt megbilincselve. A sztrájk résztvevői, ö volt az egyetlen asszony. — Ahá, régi ismerős! — üdvözölte őt az ügyeletes csendőr. — Talán té ... tévedés — hebegte ő meglepetten. — Nem, nem tévedés. Ogy-e maga ragasztotta azokat az uszító plakátokat is? És ott állt a pénztár előtt férje fizetését követelve? Igen, ez igaz. Nem is tagadta. — Ismerem én a kuncsaftjaimat... A pribék később bevallotta, hogy két elülső aranyfogáról ismerte fel Líčkovát. A tizenkilenc férfit és egyetlen nőt másnap Ilavára hurcolták. Líčková csak nyolc hét után láthatta viszont kisleányát... Beváltott igéret A sztrájkot letörték. A túlerő, a terror győzedelmeskedett. A bebörtönzöttek száma harminchétre nőtt. De a bányászok se kerültek ki vesztesként ebből az összecsapásból: 20— 30 százalékos béremelést értek el! Ennek ellenére a harc nem szűnt meg. A kommunista bástya továbbra is szilárdan állt. Számos szabotázsakció, a termelés állandó csökkentése tanúskodik a kommunisták fáradhatatlan munkájáról. S amikor ütött a leszámolás órája, a handlovai bányászok beváltották a fasisztáknak 1939. május elsején adott ígéretüket. 1944. augusztus 31-én Handlován a forradalmi nemzeti bizottság vette át a hatalmat és kikiáltotta a szabad Csehszlovák Köztársaságot. A kommunisták sokéves munkája gyümölccsé érlelődött. A bányászok húsz napon át védték a várost. Ezután az utolsó próbatétel következett. A gestapo csaknem ezer handlovait hurcolt el és kínzott meg bosszúképpen. A történelem kerekét azonban a kínzókamrák és a tömegsírok se tudták megállítani. A handlovai bányászok százai harcoltak tovább partizán-egységekben, míglen a szovjet hadsereg meg nem hozta e kommunista bástya védőinek végső szabadságát. Utószó Handlová húsz év után. A nehéz harcok színhelye az építőmunka zajától hangos. Handlová ma is Szlovákia legnagyobb szénbányája. A közeli Cígel község mellett 415 milliós befektetéssel 1962-ben kezdik meg a fejtést. A szén - szocialista iparunk egyik éltető eleme. De nem pihennek a régi harcok hősei sem. A bányában dolgozik Ignác Líčko, Michal Schnírer, Emília Lieková és a többiek is. Boženka Líčková már anya - Emília Líčková nagymama. S a bánya felett fénylő vörös csillagot büszkén mutathatja unokájának, a hétéves Karcsikának. — Látod, azt mi emeltük olyan magasra. A szabadság, a győzelem, a munka fénylő vörös csillagát... ZS1LKA LÁSZLÓ Előkészületek a barátság hónapjára A LEV1CE1 JÁRÁS CSSZBSZ szerveze* teiben javában folynak az évzárógyülések. A szervezetek csaknem jele már értékelte egy év munkáját, a többiekben pedig ezekben a napokban kerül erre sor. Ezenkívül azonban megtárgyalják a jövő terveit is. Elsősorban a barátság hónapja előkészületeit, lefolyását. Azon fáradoznak, hogy ez minél jobban sikerüljön, s így teljesíthessék a barátsági hónap fő célját: a dolgozók közt végzett politikai és nevelőmunkához való hatékony hozzájárulást. A „Testvéri egységben a szovjet néppel, előre a békéért, szocialista hazánk felvirágoztatásáért!" jelszó jegyében zajlanak le az idei ünnepsegek. A szervezetek java részében megbeszéléseket szerveznek olyan dolgozókkal, akik már jártak a Szovjetunióban, s így „saját" forrásból nyújthatják a tapasztalatokat Ezenkívül azonban a könyvekről és a filmről sem feledkeznek meg. íarnán például Solohov: Oj barázdát szánt az eke című könyvéről irodalmi vitaestet rendeznek, Hulvinkán pedig tervbe vették a szovjet film estjét A közös filmlátbgatást aztán megbeszéléssel kötik össze. A CSSZBSZ JÁRÁSI TITKÁRSÁGA az előadásokat a helyi szervezetek követelményei szerint rendezi. Az előadások közt szép számmal szerepelnek nemcsak a Szovjetunió építőmunkájáról, s békeharcáról szóló előadások, de a földműveseket érintő szovjet tapasztalatok, valamint a szovjet kultúra, tudomány és technika nagyszerű eredményei is. Számítanak rá, hogy a járási vezetőség mellett működő 19-tagú esztrádegyüttes több faluba ellátogat a barátság hónapja alatt. A járásban javában folyik a népi orosz nyelvtanfolyamok szervezése. A tervezett 60 kör helyett eddig már 63-at tartanak nyilván, s a szervezés még tart. Az említetteken kívül a járási székhelyen kiállítást rendeznek szovjet gyártmányú ipar- és közszükségleti cikkekből. Több helyütt pedig kérdés-felelet estet rendeznek. A BARÁTSÁGI HÓNAP munkájába bekapcsolódnak a tömegszervezetek is. A CSISZ például „A Szovjetunió útban a kommunizmushoz" címmel tart előadássorozatot, s megbeszéléseket rendez az Októberi Forradalom résztvevőivel. A szakszervezetek a szovjet szakszervezetek tapasztalataival foglalkoznak majd, valamint a hétéves tervben kitűzött feladatokkal. Ezek kapcsán beszélnek majd a harmadik ötéves terv négy év alatt való teljesítéséről s azokról a feladatokról, amelyek a szakszervezetre hárulnak. (-d-) Handlová új városrésze korszerű lakásokkal, széles utcákkal. (ČTK felvételei) Megjelent a Pártélet legújabb száma A Pártélet októberi számának vezér-. cikke a CSKP Központi Bizottságának közelmúltban hozott határozata alapján pártunk megalapítása 40. évfordulója megünneplésének előkészületeivel foglalkozik. Részletes cikk elemzi az EFSZek V. kongresszusát megelőző feladatokat. Zd. Pülek: Az államosítástól a harmadik ötéves tervhez címmel a nehézés a kulcsipar 15. évfordulójával, valamint a további távlatokkal foglalkozik. A mezőgazdasági termelés feladatairól a Gondosan készítsük elő a harmadik ötéves tervet a mezőgazdaságban címmel Ján Havelka, a CSKP KB mezőgazdasági és begyűjtési osztályának vezetője írt cikket. Az NDK, Lengyelország, Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös nyilatkozatát indokló tényekkel a „Hiúsítsuk meg a nyugatnémet revansizmus cselszövéseit" című cikkben találkozhatunk. A továbbiakban a folyóirat beszédvázlatot közöl az Októberi Forradalom 43. évfordulójára. A Dokumentumok-rovat közli az SZLKP KB október 6—7-i ülésének határozatát. A „Soron levő feladatok" -ban a csehszlovák-szovjet barátsági hónap előkészületeiről s néhány megjegyzésről olvashatunk. A Propagandisták és a népnevelők segítségére — rovat A szocialista társadalom és további fejlődése hazánkban címmel a CSKP országos konferenciája tanulmányozásához közöl anyagot, melyben elemzi a termelési viszonyainkban és a társadalomban végbement változásokat, valamint a kommunizmusba való átmenet egyes kérdéseit. Az Időszerű elméleti, politikai és gazdasági kérdések rovatban Ví. Uafík tollából terjedelmes cikk jelent meg A szakszervezetek és dolgozóink részvétele a termelés irányításában címmel. A Kezdeményezések és tapasztalatok, valamint az SZKP tapasztalatából rovatban több hasznos, párt- és közérdekű cikket olvashatunk. -FEredményes munka A lovosicei talajjavító szövetkezet eredményesen kezdte meg működését. Eddig a vrbičanyi és želechovicei szövetkezet határában 50 hektár vizenyős talajt csapoltak le. Év végéig a további szövetkezetben még 317 hektár föld víztelenítési munkáit akarják befejezni. A tervezett munkálatoknak nemcsak a víz elvezetése szempontjából lesz nagy jelentőségük, mert az épülő csatornarendszer 2500 hektár föld öntözését teszi majd lehetővé és ezzel a litomérici járásba megteremtik a feltételeket a harmadik ötéves terv négy év alatti teljesítéséhez. k ÜJ SZÖ 5 + 1960. október 27,