Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-25 / 297. szám, kedd

A nemzetek béké

s együttélése és egpítműMése — killpolitikáiik vezérelve KBfoXSűiiglHg^lBt^^ ^m

mmmmm'^"! ••• • -- ——. *L—I , ... ———_ M-—— MiiMMMMiMi

Bnif-irirr ri~tt~1

11

1I

I

I I I 1

1 111

III 1

1

111

1 1

1 i WMU

Il

l

'I

II 111üli' '||l lI''I 'I ľ'T

TI M

MIľ'líl (Folytatás az 1. oldalról) getöen lépett fel a nemzetek felszabadító harcának hatalmas kibontakozása következtében. Ezzel függ össze a felszabadított nemzetek maximális megsegítésének problémája is gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztése, függetlenségük megszilárdítása érdekében. A világ fejlődését meghatározó és a nemzetközi légkört befolyásoló okok elemzéséből következtek az ENSZ-közgyűlés tárgyalásainak alapvető problémái is. A közgyűlés nem hagyhatta figyelmen kívül jelenünk legégetőbb, egyenesen sorsdöntő kérdését: a leszerelés problémáját. A leszerelés kérdése ma izgalomban tartja az egész világot és ennek hatása alatt ült össze az ENSZ XV. közgyűlése. Nem kétséges, hogy ennek hatása alatt fejeződik is be. A Szovjetuniónak az általános és teljes leszerelésre tett javaslata a legerőteljesebben befolyásolta az Egyesült Nemzetek Szervezetének egész tárgyalását. A Szovjetunió Hruscsov elvtárs szavaival kezdeményezést tett egy másik kérdésben is, amely a gyarmati rendszer teljes felszámolására s valamennyi nemzet és ország számára a függetlenség megadására vonatkozik. A közgyűlésen elhangzott legfontosabb javaslatok közé tartozik továbbá a Szovjetunió javaslata az Egyesült Nemzetek Szervezete végrehajtó szerveinek összetételében eszközlendő változtatások szükségességéről. A 17 új önálló ország felvételével az Egyesült Nemzetek Szervezetében még élesebben rajzolódott ki a három államcsoport: a tőkés államok csoportja, melynek élén az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kanada tömbje áll, továbbá a szocialista országok és végül a semleges államok csoportja. Ebből a helyzetből szükségszerűen le kell vonni a következtetéseket egyrészt az ENSZ valamennyi szerve összetételére vonatkozólag, másrészt egész tevékenységük és az ENSZ feladata értelmezésére vonatkozólag. E változtatások sürgősségét kihangsúlyozta az ENSZ végrehajtó szerveinek csődje a kongói helyzet megoldásánál, amikoris e szervek nem az ország függetlenségének és törvényes kormánynak támogatására, hanem a gyarmatosítók és bábjaik támogatására léptek fel annak érdekében, hogy fenntartsák az imperialista országok befolyását. Tekintettel a napirenden szereplő kérdések jelentőségére, a Szovjetunió kormánya azt javasolta, hogy a XV. közgyűlésen személyesen vegyenek részt a legfelsőbb Silami tényezők. E felhívásra pozitívan válaszolt valamennyi az ENSZ-ben képviselt szocialista állam és számos semleges ország Is. A szocialista országok vezető képviselőinek részvétele az idei közgyűlésen újból megmutatta valamennyi nemzet előtt, mily felelősen tekintenek a szocialista államok a jelenlegi nemzetközi fejlődésre és mily komolyan veszik az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének munkáját. A szovjet felhívás széleskörű visszhangja következtében a fő kapitalista országok saját elszigetelődésüktől félve kénytelenek voltak legfőbb képviselőiket kiküldeni a közgyűlésre. A Szovjetunió javaslatához így mintegy 30 ország csatlakozott, amelyek a közgyűlésre államfőiket vagy kormányfőiket küldték ki. A közgyűlés eddigi tárgyalásainak, főként az általános vitának lefolyása megerősítette, hogy a béke és haladás erői világszerte fölényben vannak. Ez a fölény már ma érvényesUI és a jövőben egyre jobban fog érvényesülni. Nem téveszthetnek meg bennünket az ENSZben lefolyt szavazás eredményei, amelyek egyes esetekben még az Egyesült Államoknak és más tőkés hatamaknak az ENSZ-ben betöltött vezető helyzetét tükrözik. A fontos az, hogy a szocialista országok világos, meggyőző hangja zengett a leghatalmasabb erővel az ENSZ emelvényéről és igazhüen kifejezte a nemzetek akaratát a békére és a baráti együttélésre. És fontos az, hogy támogatott bennünket, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos független államának küldöttsége is. Szocialista köztársaságunk küldöttsége következetesen kiiloolitikánk alapvető vonalából Indult ki, támogatta mindazokat a javaslatokat és felszólalásokat, amelyek a világbéke biztosítására irányultak. Küldöttségünk maga is több javaslatot terlesztett elő. e szellemben, amelyekkel hozzá akar járulni az ENSZ idei közgyűlésének pozitív eredményeihez. A fegyver- és háborúmentes világért Képviselő elvtársak! A közgyűlésen résztvevő' küldöttségünk világosan kifejtette a Csehszlovák Szocialista Köztársaság álláspontját az általános és teljes leszerelés problémájával, a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokkal kapcsolatban. Engedjék meg, hogy e problémának csupán alapvető vonásairól emlékezzem meg. E probléma megoldása az egész világ dolgozói legszélesebb rétegeinek érdeke. A Szovjetuniónak a hatásos nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelésre tett javaslatai értelmét és célját az képezi, hogy a tartós békének szilárd, megbízható alapja legyen. E humánus tervek biztosítanák, hogy a világ mentesüljön a háborúktól és hogy az emberiség minden téren gazdagabb életet élhessen. Hruscsov elvtársnak az ENSZ múlt évi közgyűlésén elhangzott történelmi jelentőségű beszéde után és az „Altalános és teljes leszerelésről" szóló határozat egyhangú jóváhagyása után a világnak a háborúktól való mentesítése mély gyökereket eresztett az emberek tudatában a világ valamennyi részén. A világ közvéleményének nyomására a határozathoz csatlakoztak a tőkés országok kormányai is, mert egyébként a nemzetek előtt teljesen leplezetlenül álltak volna, mint a békés együttélés ellenzői. A Szovjetunió és a szocialista országok lankadatlan erőfeszítése a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt történő általános és teljes leszerelésre tett javaslatok megvalósítására az imperialisták csökönyös ellenállásába ütközik. Ezt tanúsítja a tizes bizottság tárgyalásainak lefolyása, amelynek tagja volt Csehszlovákia is. A nvugati hatalmak e bizottságban úgy jártak el, hogy semmiféle haladás, semmilyen konkrét eredmény és megegyezés ne történjék a leszerelés kérdésében, a világ közvéleményenek megtévesztésére érdeklődést színleltek a tárgyalás iránt, de konstruktív megoldásra az ő hibájukból nem került sor. Az e bizottságban folyó tárgyalásokon a mi jóakaratunk és türelmünk nem járt eredménnyel. Ezért a szocialista országok küldöttségei elhatározták, hogy megszakítják a tizes bizottság tárgyalásait, mert további részvételükkel nem akartak hozzájárulni a közvélemény megtévesztéséhez. Tehát a nyugati hatalmak hibájából a tízes bizottság feladatát nem teljesítette. Ezért a Szovjetunió az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszaka elé javaslatot terjesztett, hogy tárgyalják meg a múlt évi ülésen az általános és teljes leszerelésről szóló határozat megvalósítását. Emellett maximális erőfeszítést tett a megegyezés elérésére. Közeledett a nyugati országok álláspontjához, s világos és konkrét programjában rámutatott, hogyan kell elérni a három szakaszban történő általános és teljes leszerelést. Az első szakaszban feltételezték, hogy sor kerül egyrészt a fegyveres erők létszámának csökkentésére, másrészt a külföldi területeken levő haditámaszpontok felszámolására. A további szakaszokban feltételezik az atomfegyverek teljes betiltását és felszámolását s valamennyi állam fegyveres erőinek végleges felszámolását. A Szovjetunió határozottan ragaszkodik a leszerelés következetes nemzetközi ellenőrzéséhez, hogy egyetlen állam se fegyverkezhessék titokban és ne készíthessen elő agressziót más országok ellen. A hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt végzendő általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslatokat az egész világ nemzetei igen pozitívan és nagy reménnyel fogadták. Ez azt bizonyítja, valamennyi ország népei óhajtják, hogy a leszerelés kérdésében olyan döntés jöjjön létre, amely biztosítaná a tartós békét. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége népünk békevágyának megfelelően valamennyi felszólalásában teljes mértékben támogatta a Szovjetunió helyes álláspontját és követelte, hogy a szovjet javaslatokat a közgyűlés plénumában tárgyalják meg. (Taps.) Ez megfelel e javaslatok jelentőségének, valamint annak is, hogy a leszerelést nem lehet a jövőre halasztgatni, hanem azonnal meg kell kezdeni megvalósítását a béke érdekeinek megfelelően. A hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt történő teljes és általános leszerelés a szovjet javaslatok alapján az államok közötti bizalom megteremtésének konkrét útját, a pusztító háborúk veszélyének kiküszöbölését jelenti. Ezért küldöttségünk a szocialista országokkal együtt nem kímélte erejét, hogy megfelelő haladást érjijnk el ezen az úton. A Szovjetunió és a szocialista országok erőfeszítése azonban ezúttal is az Egyesült Államok és a többi nyugati ország ellenállásába: ütközött. Az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei emellett a XV. közgyűlés ülésszakán sem változtatták meg a leszerelés kérdésében alkalmazott taktikájukat. Nyíltan fellépni a leszerelés ellen és a Szovjetunió javaslatai ellen nem mernek. Ezért a legkülönfélébb mesterkedésekhez folyamodnak, hogy megtévesszék a nemzeteket, hogy az általános és teljes leszerelés gondolatát bonyolulttá és szövevényessé tegyék s megtárgyalását elhúzzák és szabotálják, megvalósítását késleltessék. Eisenhowernek, az USA elnökének a közgyűlésen elhangzott beszéde ezért nem foglalkozott a leszerelés gyakorlati intézkedéseivel, hanem csupán a tovább folytatott fegyverkezés ellenőrzésére szorítkozott. Az amerikai politikusok állítása szerint ez az ellenőrzés az, amely állítólag megteremti az államok közötti bizalmat és lehetővé teszi a leszerelés megkezdését. Ámde ennek éppen az ellenkezője igaz. A fegyverkezés feletti ellenőrzés bevezetése, amely az Egyesült Államok javaslatának lényegét képezi, utat nyitna nagyarányú nemzetközi kémkedés rendszerének kialakításához, az agresszornak lehetővé tenné, hogy megismerje a másik fél erejét és megfelelő pillanatban meglepetésszerű támadást intézzen ellene. Az ellenőrzés leple alatt az amerikai militaristák meg akarják ismerni a Szovjetunió és a többi ország katonai titkait és stratégiai előnyökhöz akarnak jutni, amelyekkel ma a szovjet tudomány és technika fölényére való tekintettel nem rendelkeznek. Az amerikai javaslat elfogadása tehát nem a béke megszilárdítására vezetne, hanem az agresszort támogatná. Az Amerikai Egyesült Államok eljárása érthető. Nem érdeke a hatékony nemzetközi ellenőrzés alatt végzett általános és teljes leszerelés. Az amerikai monopolistáknak szükségük van arra, hogy a világot félelemben és feszültségben tartsák, hogy tovább folytathassák agresszív politikájukat. Az ún. leszerelési javaslataikban és képviselőik felszólalásaiban tehát a közgyűlés előtt újból lelepleződött külpolitikájuk egész békeellenes irányvonala. A szocialista országok- küldöttei az USA-nak taktikáját és szándékait az egész világ előtt ismét leleplezték. Tekintettel arra, mily fontos a leszerelés az államok közötti kapcsolatok megjavítása szempontjából, a szocialista országok küldöttségei más államok küldöttségeinek támogatásával követelték, hogy a közgyűlés tűzze a plénum napirendjére a leszerelésről szóló pontot, mint az idei ülésszak egyik legfontosabb kérdését. E pont napirendre tűzéséről szívós tárgyalások folytak, mert az Egyesült Államok és más nyugati államok nagy erőfeszítést tettek annak megakadályozására, hogy a kérdés a plénumban kerüljön megtárgyalásra. A valamennyi nemzet előtt fontos leszerelés ügyének kárára volt, hogy e pontot az első bizottság elé utalták. Az általános és teljes leszerelésért vívott harc azonban ezzel nem ér véget. Tovább folytatjuk a Szovjetunió és más országok oldalán az emberiség többségének támogatásával. Az imperializmus erői jelentősen korlátozódnak Számos küldöttség, amely a leszerelés kérdésének az első bizottság elé való utalása mellett szavazott, vagy tartózkodott a szavazástól, ezt nem azért tette, mintha ellenezné a leszerelést, vagy nem becsülné fel kellőképp annak jelentőségét. Ellenkezőleg, amint képviselőik az általános vitában rámutattak, támogatják a szovjet leszerelési javaslatokat. Annak okai, hogy beleegyeztek a leszerelési pontnak az első bizottság elé való utalásába, sokrétűek és gyakran bonyolultak. Rámutatok legalább a fő okokra. A küldöttségek jelentős száma megvan győződve arról, hogy ezen az ülésszakon, amely az Egyesült Államokban folyó választási kampány időszakában ült össze, nem várható semmilyen rendkívüli eredmény a leszerelési tárgyalásokban. Ezek a küldöttségek úgy vélik, hogy a tárgyalások sikerére jobb kilátások lesznek az új amerikai elnök megválasztása és az új amerikai kormány megalakulása után, vagyis a jövő év kezdetén. Ezért rokonszenvvel fogadják azt a szovjet javaslatot, hogy a jövő év tavaszán üljön össze a közgyűlés rendkívüli ülése és újból alaposan tárgyalja meg az általános és teljes leszerelés megvalósítását egyedüli napirendi pontként. Hozzá kell tenni ehhez azt Is, hogy számos küldöttség még nem látja tisztán a nyugati hatalmak csaló játékát és kuliszák mögötti mesterkedéseit, mások viszont illúziókat táplálnak az ENSZ bizottságokban folytatandó tárgyalások lehetőségéről stb. Az Amerikai Egyesült Államoknak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontját jellemzi az is, hogy elutasították a tizes bizottságnak a semleges államok képviselőivel való esetleges kibővítésére tett szovjet javaslatot. Nyilvánvalóan attól félnek, hogy további országok részvétele a ieszerelés kérdéseinek megtárgyalásán, még pedig olyan országok részvétele, amelyek szilárdan óhajtják a leszerelést, valóban e kérdés megoldásához vezetne és hozzájárulna az imperialisták tényleges, a békével szemben ellenséges politikájának leleplezéséhez. Az általános és teljes leszerelés gondolatát ma már az emberiség teljes mértékben támogatja és a nemzetek soha sem mondanak le e gondolatról, hanem harcolni fognak érte. Ez nagy erő, amely a mi oldalunkon, a haladás és a béke oldalán áll. (Taps.) Ugyanígy nem lehet többé e gondolatot levenni a nemzetközi tárgyalások programjáról. Ml bármikor hajlandók vagyunk újból tárgyalni azzal a feltétellel, hogy tényleges tárgyalásról lesz szó, atnikoris mindkét felet a jóakarat és konkrét eredmények elérésének vágya vezeti és nem színlelt tárgyalásról, a nemzetek megtévesztését szoigáló tárgyalásról lesz szó. Meggyőződésünk, hogy a békét meg lehet őrizni, a háborúkat meg lehet akadályozni és általában ki lehet küszöbölni a nemzetek életéből. Erre a szilárd meggyőződésre a világ jelenlegi helyzetének sokoldalú elemzése alapján jutottunk, amikoris az utolsó évtizedek alatt gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok. Az imperializmus ma már nem mindenható, lehetőségei jelentékenyen korlátozódtak. Még ha akarná is, ma már nem érvényesítheti teljesen agresszív terveit, tekintve a szocialista országok növekvő túlsúlyát, amelyek gazdasági hatalma és védő ereje évről évre növekszik. A Szovjetunió már ma túlszárnyalta vagy túlszárnyalja a legfejlettebb tőkés országokat számos alapvető és döntő fontosságú területen. Világszerte az emberek mind szélesebb tömegei üdvözlik és támogatják a szocialista országok békeszerető külpolitikáját és a szocialista világrendszert a fő békés erőnek tekintik. Nem a háború, hanem a béke oldalára áll egyre több semleges ország is. Súlyuk évről évre növekszik és a világtörténésben számolni kell velük. A háború és béke kérdéseiben elfoglalt álláspontunkat teljes mértékben igazolja az utóbbi évek nemzetközi fejlődése. Megerősíti, hogy a háborúk keletkezésének lehetőségét kizáró feltételek megteremtése nemcsak lehetséges, hanem a szocialista országok és többi békés erő ma is sikeresen kialakítja az ilyen feltételeket. Álláspontunk szilárd alapja nem abban a vak hitben rejlik, hogy az imperializmus agresszív jellege megváltozhat, hanem abban, hogy minden erőnkből a szocialista országok teljes túlsúlyának eléréséért munkálkodunk az imperialista körök uralta erők felett. Tapasztalatból tudjuk, hogy az imperializmus rendszerint egy feltétellel ragad fegyvert. Azzal a feltétellel, hogy gyengébbre talál és nem fenyegeti őt vereség. Ma már világos, hogy a monopolista körök egyszer s mindenkorra elvesztették ennek bizonyságát. Végzetes hibát követnénk el, ha sorsszerűen belenyugodnánk abba, hogy háborúk voltak és háborúk lesznek s hogy ezt nem lehet megakadályozni. A háborút megakadályozhatjuk, ha erősek leszünk, ha szüntelenül leleplezzük a háborús erőket, ha mozgósítjuk a világ közvéleményét, ha valamennyi nemzettel szoros együttműködésben kiharcoljuk a baráti együttműködés politikáját, a békés együttélés és megértés politikáját. Pellengéren a bonni kormány politikája Képviselő elvtársak, küldöttségünk Lengyelország, a Szovjetunió és más szocialista országok küldöttségével együtt felszólalt a közgyűlésen, hogy az egész világ előtt leleplezze és kipellengérezze a német szövetségi kormány politikáját. E kormány politikája homlokegyenest ellenkezik a hitleri fasizmus ellen együtt harcolt szövetségi hatalmak egyezményeivel, ellenkezik a leszerelés és a tartós béke biztosításának gondolatával. Konkrét példákon mutattunk rá, mily felelősséget viselnek elsősorban az amerikai uralkodó körök a német militarizmus ég revansizmus felújításáért, amely ismét veszélyezteti Európa és a világ békéjét. Szükségesnek tartjuk újból figyelmeztetni valamennyi országot és nemzetet a német agresszív militarista körök veszélyére. A német militarizmus erői nem nyugodtak bele a hitleri harmadik birodalom vereségébe és az ebből származó következményekbe. Hisz a jelenlegi német határok elismeréséről és a revansizmus elítéléséről sem Adenauer beszédeiben, sem a nyugatnémet kormány nyilatkozatában nem esett szó. Adenauer a kormányában, az egész államapparátusban, a diplomáciai testületben, az iskolákban, a vezérkarban és más vezető helyeken ülő megrögzött nácikra támaszkodva agresszív politikát folytat és revansvágyó terveivel újabb szenvedésekbe készül dönteni számos nemzetet. A német szövetségi kormány közvetlen támogatásával ma nyílt militarista politikát folytatnak és revansvágyó célokat hirdetnek, a nagy Németország megteremtésének, a nagy német élettér elérésének követelményét hangoztatják. A bonni kormány képviselői — nem bárkik, hanem Nyugat-Németország vezető személyiségei — beszédeikben e törekvések élére állanak, ezeket az agresszív szándékokat tevékenyen támogatják. Nem sorolom fel mindazokat az eseteket, amelyekről az ENSZ ülésszakán beszéltem. Csak Stein úrról, a bajor miniszterről szeretnék említést tenni, aki a revansisták nyugat-berlini gyűlésén néhány nappal ezelőtt újból kijelentette, hogy a németeknek joguk van azokra a területekre, amelyeket mások nem voltak képesek betelepíteni. Azt állította, hogy a Német Szövetségi Köztársaság lakossága szűk térségbe van összezsúfolva, míg pl. az Odera és Nissza közötti terület, amely állítólag „keleten fekvő birodalmi terület", mindeddig nincs betelepítve. Ezzel kapcsolatban megismételte Hitler szavait „Európa új elrendezéséről." Ki ez az úr? Ez a Henlein-párt volt aktív tényezője, a Hitlerjugend volt vezetője, aki részt vett Csehszlovákiának a hitleri seregek által történt megtámadása előkészítésében. És ez az ember ma nyilvánosan és akadálytalanul lép fel revansista követelményekkel. A Német Szövetségi Köztársaságnak az Egyesült Nemzetek Szervezetében levő megfigyelője a múlt napokban válaszként a nyugatnémet revansizmus és militarizmus ellen emelt bírálatunkra egy dokumentum szövegét osztotta szét, amelyben igyekeznek e tényeket megcáfolni. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya e dokumentumban azt állítja, hogy a szövetségi köztársaság Csehszlovákiával szemben sohasem emel semmilyen területi követelést. Ez legalábbis furcsa. A mai napig várjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya távol tartsa magát tőle és szabadkozzék a szövetségi kormány egyes tagjainak, például Seebohmnak, Lemmernek, Erhardnak, Straussnak és másoknak a kijelentései ellen, valamint a tartományi kormányok tagjainak és más hivatalos tényezőknek a kijelentései ellen, akik revansista beszédeikben ezeket a követelményeket hangoztatják. Kérem, várjuk, levonja-e a következtetéseket a Szövetségi Köztársaság kormánya e tényezőkkel szemben. Üjra hangoztatnom kell, hogy még nincs megkötve a német békeszerződés, és ezért a Német Szövetségi Köztársaság az érvényben levő nemzetközi egyezmények értelmében nem tarthat fenn olyan létszámú hadsereget, mint amilyen ma a Bundeswehr. Aki ebben támogatja a Német Szövetségi Köztársaságot, megszegi az egész világ által elismert jogérvényes nemzetközi egyezményeket, teljes mértékben vállalja a felelősséget a nyilván agresszív célok elérésére létesített nyugatnémet hadsereg tetteiért. Jelenleg folyik Nyugat-Németország felfegyverzése. A bonni kormány az atom- és rakétafegyver megszerzésére törekszik, amit Strauss hadügyminiszter az angol Daily Maiinak adott interjújában is nyíltan kifejtett. Kétségtelen, hogy a Bundeswehr a nyugati hatalmaktól kapja a szóban forgó fegyvert. Tudjuk, hogy a Bundeswehr vezérkari tisztjei az utóbbi időben különböző helyeket jelölnek meg Nyugat-Németország térképén, ahol támaszpontokat létesítenek a Polaris-rakéták elhelyezésére, amelyeket a Bundeswehr most kap. A NATO legújabb terveiben számít az Északatlanti Tömb hadseregeinek atomfelfegyverzésére, a NATO-nak az úgynevezett negyedik atomnagyhatalom szerepét szánták. A bonni körök ezt örömmel fogadják, mert nagyon megfelel a nyugatnémet kormány politikáját irányító német militaristák követelményeinek. így nemcsak a Németországgal szemben vállalt nemzetközi garanciákat, hanem a világ közvéleményét is megkerülik. Annak a bizonysága ez, hogy a Bundeswehr vezérkarának nemrégen nyilvánosságra hozott okmánya nem csupán veszélytelen nyilatkozat, ahogyan a nyugat-európai kormánykörök szeretnék elhitetni a világgal, hanem a Bundeswehr készülő agresszív követelményeinek konkrét terve. Nyugat-Németországban ma már 260 vállalat foglalkozik atomtechnikai kutatással. Az utóbbi nap-okban kiderült, hogy a Szövetségi Köztársaság titokban atomhasító-anyagot gyárt. A hasadó-anyag újonnan felfedezett módszere lehetővé teszi, (Folytatás a 3. oldalon) ÜJ SZÖ 2 * Í960. október 20,