Új Szó, 1960. október (13. évfolyam, 273-302.szám)

1960-10-25 / 297. szám, kedd

A nemzetek béké

s együttélése és együttműködése — külpolitikánk vezéreive (Folytatás a 2. oldalról) hogy a nyugatnémet militaristák most már idegen segítség nélkül is gyárthassanak atomfegyvert. Ez további bizonyítéka annak, mily keveset érnek a párizsi szerződések azon cikkelyei, melyek megtiltották, hogy Nyugat-Németország atom-, biológiai és vegyi fegyvert, tehát többnyire támadójellegű fegyvert gyárthasson. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk a Franciaország és a Német Szövetség; Köztársaság katonai együttműködéséről folytatott titkos tárgyalásokat, melyek eredményeképpen egyezményt szándékoznak kötni nyugatnémet katonai támaszpontok franciaországi létesítéséről, ami lehetővé teszi, hogy a Bundeswehr különböző alakulatai Franciaországban nyerhessenek kiképzést. El tudjuk képzelni, milyen érzéssel fogadja ezt az „együttműködést" a francia nép, melynek még frissen él emlékezetében Oradour és a második világháború idején megszállt Franciaországban dühöngő véres náci terror számtalan áldozata. A francia és más nyugati kormánykörök, úgylátszik, nem tanultak a múltból és nagyon hamar elfeledték, hogy a német imperializmus támadása végül is támogatói ellen irányult. Újra találkozunk a Chamberlain-politika különféle változataival. Ma ismét hajlandók meghátrálni a német imperialisták agresszív politikája elől és segíteni őket. Macmillan angol miniszterelnök a közgyűlésen szembehelyezkedett azzal, hogy megvádoltuk a nyugatnémet militarizmust és revansismust. Bennünket vádolt azzal, hogy reakciós szempontokat követünk, amikor nem a megbékélés útját követjük, hanem vádaskodunk. Furcsán hangzott az angol miniszterelnök felszólalása, bár eddig még csak ö támogatta egyedül felszólalásában a nyugatnémet militarizmust és revanslzmust az ENSZ plénumán. Megadtuk a választ Macmillan úrnak és megmondtuk, hogy felszólalása meglep minket. Kár, hogy az angol miniszterelnök felszólalásában nem talált szót arra, hogy legalább a konzervatív párt értekezletén mondott beszéde szellemében támogassa a békés megértés eszmélyét. Mi azonban nem fogjuk tétlenül nézni a nyugat-németországi veszélyes fejleményeket. Az egyre nagyobb arányokat öltő revansista cselekmények ösztönzője az NSZK kormánya. Az utóbbi időben egyre gyakrabban él vissza Nyugat-Berlin területével, veszélyes revansista provokációk rendezésével. Itt tartják a különféle honfitársak szövetségeinek összejöveteleit. Azonkívül, hogy a revansisták hazánk és az NDK határán kihívó jellegű cselekményeket követnek el, a bonni körök a nyugat-berlini helyzet kiélezésére törekednek. A nyugatnémet kormánykörök, amerikai védnökeik és mindazok, akik őket támogatják, azon fáradoznak, hogy elhitessék a világgal: A Német Szövetségi Köztársaság demokratikus állam, melynek fejlődése egyáltalán nem veszélyezteti a békét. Ugyanakkor bizonyítani próbálják, hogy a Nyugat a NATO útján teljes mértékben ellenőrizi NyugatNémetország hadierőinek növekedését és a bonni militaristák tevékenységét. Ezzel meddő ábrándokat keltenek a nyugatnémet militarizmus „ártalmatlanságáról", s egyes körök hisznek ebben a mesében, még azokban az országokban is, melyekre a német militarizmus a múlt háborúban súlyos csapásokat mért. A német kérdés megoldása és a német militarizmus megfékezése a nemcsak Európát, hanem az egész világot veszélyeztető háborús feszültség és veszély gócának felszámolását jelenti. Ezzel a tartós béke útjából elhárulna az egyik legnagyobb akadály. A Német Demokratikus Köztársaság szilárd egységben velünk útját állja a német militaristák támadó terveinek. Az NDK népének az új és boldog élet építésében aratott sikerei Németország valamennyi haladó hazafias erejét támogatják a német kérdés békés megoldására Irányuló törekvésükben. A leghatásosabb lépés erre a békeszerződés megkötése mindkét német állammal úgy, ahogyan a Szovjetunió kormánya többször javasolta. így párhuzamosan a nyugat-berlini kérdés is megoldódnék. A békeszerződés megkötését és a nyugat-berlini kérdés megoldását nem lehet a végtelenségig elődázni. Az eddigi helyzet további fennállása nyugtalanságot szül, kiélezi az európai feszültséget, következményeivel pedig segíti a nyugat-németországi militarista erüket. Üjra ismételjük, ha a nyugati hatalmak és a bonni kormány ellenkezése miatt nem jön létre a békeszerződés a két német állammal, más országokkal egyetemben nekilátunk az egyetlen ésszerű megoldásnak: megkötjük a békeszerződést a német nép igazi képviselőjével, a Német Demokratikus Köztársasággal. (Taps.) Örökre meg kell szüntetni a gyarmati rabszolgaságot Elvtársak! A Szovjetunió milliók érdekeinek és akaratának megfelelően az ENSZközgyűlés idei ülésszakán javaslatot terjesztett elő a gyarmati rendszer végleges felszámolására és a világ népei igazán szabad fejlődését elősegítő feltételek megteremtésére. Követelését „a gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilatkozattervezetbe" foglalta. A nemzeti felszabadító harc csapásai alatt menthetetlenül omladozik a gyarmati rendszer, mely évszázadokon át embertelen szenvedést, elnyomást és kizsákmányolást okozott Afrika, Ázsia és Latin-Amerika millióinak, másrészt viszont óriási profitot jelentett a gyarmattartóknak. Most eljött az ideje annak, hogy örökre felszámoljuk a gyarmaturalom maradványait és szabadságot adjunk a népeknek. Egyidejűleg rá kell bírni az ENSZ-t az alapokmány rendelkezéseinek betartására, hogy támogassa a gyarmaturalom felszámolását és az újonnan alakuló független államok fejlődését. Az a valóság ugyanis, hogy az ENSZ-szervek, főként a titkárság és a főtitkár, de a Gyámsági Tanács és más szervek is éppen az ellenkezőjét teszik, mindenképpen igyekeznek megmenteni a gyarmattartók pozícióit. Valamennyi küldöttség egyhangú beleegyezése alapján az általános vitában folyt éles harc után a közgyűlés napirendjének plénumára tűzték a szovjet javaslat megvitatását. Ez a Szovjetunió, és a javaslatát fenntartás nélkül támogatók nagy győzelmét, és azoknak az imperialista országoknak vereségét jelenti, melyeknek küldöttségei a közgyűlésben meg akarták akadályozni a gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilatkozat-tervezet megvitatását. A nyugati nagyhatalmak és más nyugati országok képviselői eleinte megpróbáltak szembehelyezkedni a gyarmaturalom maradványainak felszámolására tett javaslattal. Védelmükbe vették a gyarmaturalmat és úgy festették le, mint a „civilizációs folyamatot", mint ha a leigázott országok népét a szabadságra és önállóságra tanítanák, s a végén még a haladás fáklyavivőinek nevezték a gyarmatosítókat. Persze az ázsiai és afrikai országok küldöttei beszédeikben kipellengérezték a gyarmati rendszert, számtalan tényt hoztak fel annak bizonyítására, hogyan zsákmányolta ki a gyarmaturalom népeiket, s még ma is a gyarmati rendszerben élő tízmilliókat, milyen embertelen viszonyok között éltek és élnek még ma is. A gyarmati rendszer védelmezői a bizonyítékok terhe alatt kénytelenek voltak taktikát változtatni. Bizonygatni próbálták, hogy a gyarmaturalom ma már halott, nem is létezik. Azt a régi elméletet hirdették, hogy a gyarmatok tulajdonképpen ma már nem is gyarmatok, hanem az anyaországgal egyenlő jogokat élvező „tengerentúli" tartományok. Ezzel szemben provokálni akartak azzal az állítással, hogy a szocialista országok szerintük gyarmati viszonyban állnak a Szovjetunióval szemben. Kísérleteik mit sem tudnak változtatni azon a valóságon, hogy sok országban még mindig dühöng a gyarmati terror, hogy semmibe veszik a legelemibb emberi jogokat, hogy faji-üldözés, kíméletlen kizsákmányolás lett ott úrrá. Cáfolhatatlan tény, hogy Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában még 70 millió ember nyögi a gyarmattartók igáját, amire a nemrégen Dél-Rhodésiában kitört tömegvérengzések újra felhívták a világ figyelmét. Éppen úgy, az sem változtat semmit a valóságon, hogy a szocialista országok szabad és független országok, hogy önállóak és kölcsönös viszonyuk is egyenjogú, melyet a testvéri barátság, kölcsönös segítség és együttműködés szelleme hat át. Éppen azért, mert a szocialista országok és a Szovjetunió viszonya ilyen elvekre épül, éppen ezért napról napra erősödik a szocialista tábor, erősödik minden szocialista ország. Ezért gazdagabb a mi gazdasági és kulturális életünk, ezért magasabb a mi életszínvonalunk. Gyarmattartó urak, a gyarmaturalom elveiből kiindulva az önök elképzelése szerint nagyon szegény országnak kellene lennünk olyannak, mint amilyenek azok az országok, amelyek nemrégen szabadultak fel az önök igája alól, és amelyeknek a tíz és száz éves gyarhriaturalom után a semmiből kell kezdeniük. Viszont önök éppen azért gazdagok, mert ezeknek az országoknak népe önökre dolgozott, és a természeti kincsek az önök kezében voltak. És mi mégsem vagyunk ilyen szegények. Ipari termelésünk ma négyszerese az 1937. évinek. Népgazdaságunk jó eredményei az emberi munka valamennyi szakaszán kedvezően tükröződnek. Évről évre emelkedik az életszínvonal, fokozódik a nép műveltsége. A gyarmattartóknak sincs olyan társadalombiztosításuk, mint nekünk. Hazánk nemcsak gazdasági téren erős: erejét a dolgozó nép politikai meggyőződése és egysége is <dja. Saját munkánkkal, a Szovjetunióval folytatott baráti együttműködésünkkel, barátainkkal és szövetségeseinkkel, a szocialista országokkal folytatott együttműködéssel biztosítottuk ezt t fejlődést. Még soha sehol, különösen Nyugaton nem kértünk kölcsönt fejlődésünk elérésére. Nem csináltunk, és ma sem csinálunk adósságokat. Ellenkezőleg, amennyiben ma adósságokat töriesztünk, akkor azt a régi burzsoá köztársaság nyugati szövetségeseinek fizetjük, mert ő kért kölcsönt tőlük, akik őt 1938-ban cserbenhagyták. Ez a valóság, s mi tudunk és igyekszünk is segíteni és segítünk is az elmaradott országoknak, hogy gyorsabban iparosithassák országukat. Ezt egy gyarmati Igában sinylődö ország, a régi vagy új típusú gyarmati uralom jármát nyögő ország, — ahogyan önök hangoztatják — nem tudná elérni. Éppen ezért a különféle „rab nemzetek hetei" és a „felszabadításunkra" szőtt tervek nem mások, mint naiv álmok, durva beavatkozás belügyeinkbe. Dolgozó népünk boldog, hogy megszabadult az önök „szabadságától", mely az önök országaiban s a még uralmuk alatt álló országokban milliókat kárhoztat nyomorra, faji elnyomatásra, elmaradottságra és babonás hitre. Egyszer s mindenkorra bele kell törődniök abba, hogy egy nép, melynek 65 százalékát a munkásosztály, éspedig a társadalmi fejlődés évtizedeiben tapasztalt, megérett munkásosztály, továbbá a haladó parasztság és értelmiség erős rétege képezi, örökre búcsút mondott a kapitalizmusnak és az önök felfogása szerinti úgynevezett szabad demokráciának. (Viharos taps.) Ez a nép nem feledkezett meg azokról a tapasztalatokról, melyeket az önök 1938-as politikájával szerzett. Ez késztette népünket többek között szilárd politikai egységének megteremtésére. Tudják meg, hogy még a kényeztetett és babusgatott Bundeswehr segítségével sem érnek el változást, hiába számítanak rá, mint Európa csendőrére, vagy a mi felfogásunk és tapasztalatunk szerint gestapójára. Ha tovább is így fogják babusgatni és nevelni, azt hiszem, önök érzik meg legelőbb gestapomódszereit. Mi nem! Ezért ha a Nyugat gyarmatosítással vádolja a Szovjetuniót, kérem alkalmazza ő is a szociálist^ országok fejlődését elősegítő formákat a gazdaságilag elmaradott országokkal szemben. Meggyőződésem, hogy ezek az országok igen nagy lelkesedéssel fogadnák a nyugati nagyhatalmaktól a gyarmaturalomnak ezt a formáját. Persze akkor a kapitalizmus megszűnnék kapitalizmus lenni, mivel a kapitalizmus lényege, nemcsak az egyén, hanem egész népek kizsákmányolása. A gyakorlat már régen megdöntötte azt az „elméletet", hogy egyes népek képtelenek az önállóan kormányzásra. A függetlenség, a gazdasági építés és a kulturális fejlődés útjára lépett szárr volt gyarmati ország szemléltető példái igazolják, hogy a felszabadult népek gyorsan kiküszöbölik a gyarmati uralom következményeit és eredményesen igazgatják államaikat. Végül az ENSZ-közgyűlésén az Amerikai Egyesült Államok igyekezett megmenteni a szovjet javaslat ellenzőinek tarthatatlan helyzetét. Mint az újkori gyarmaturalom fő képviselője azzal próbálta elkendőzni a szovjet javaslat lényegét, hogy egyoldalúan a volt gyarmatoknak nyújtott pénzügyi segítséget emelte ki, ugyanakkor mellékvágányra akarta terelni az új államok politikai és gazdasági függetlenségében és szilárdításában feltételek nélkül megadott igazi támogatást. Nálunk persze senki sem kételkedik benne, milyen célokat követ az USA a különben is elenyésző dollársegítség felkínálásával. Természetesen az újonnan alakult független országoknak segítségre van szükségük. Ám e . segítség mögött nem szabad megbújniuk új gyarmatosító céloknak, nem szabad e segítséggel leplezni azokat a kísérleteket, melyeknek célja mindjárt kezdetben egyenlőtlen szerződésekkel, vagy más politikai és katonai diktátumokkal bilincsbe verni az új államokat. A gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilatkozattervezet egyaránt a gyarmaturalom régi és új formái ellen irányul. Követeli, hogy az új független államok a gyarmati rabság következményeinek mielőbbi kiküszöbölése érdekében segítséget kapjanak, hogy népük saját ipart létesíthessen és fejleszthessen, a maga javára használhassa fel természeti kincseit, gyorsan leküzdhesse gazdaságának egyoldalúságát, hogy fejleszthesse mezőgazdasági termelését és megteremtse a műveltség, a kultúra gyarapodásához és az egészségi gondoskodáshoz szükséges feltételeket. A szocialista tábor országai éppen e szempontból igyekeznek tényleg segíteni, amit Afrika, Ázsia és Latin-Amerika több államának képviselői az ENSZ közgyűlésén mondott beszédeikben kiemeltek és nagyra becsültek. Mint már mondottam, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is hatékonyan támogatja a gyarmati uralmat lerázó népeket. Külpolitikánk egyik fő elve a gyarmaturalom elleni harc és az elmaradott országok megsegítése. Az ENSZ-közgyűlés XV. ülésszakán résztvevő küldöttségünk tevékenységében ez az irányvonal nemcsak abban érvényesült, hogy a Vitában és a szavazáskor fenntartás nélkül támogattuk a szovjet nyilatkozattervezetet, hanem saját javaslatot terjesztettünk elő a gyarmaturalom végső felszámolására. Ez a javaslat az újonnan alakult államok erőfeszítésének meximális támogatására és függetlenségének megszilárdítására tett felhívás volt. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége ennek az irányvonalnak szellemében működött és működik az ENSZ valamennyi szervében, melyeknek tevékenységében küldötteink részt vesznek. Készségünket és elszántságunkat tolmácsoltuk ezen államok képvise lőinek, akikkel mint a csehszlovák küldöttség résztvevője a közgyűlésen különböző alkalmakkor találkozhattam és beszélgethettem, hogy hajlandók vagyunk őket támogatni. Baráti beszélgetéseink során bebizonyosodott, hogy együttműködésünk az új független államokkal mindkét félnek kedvez, és eredménye Csehszlovákia és az említett államok népének barátsága, az a barátság, mely hozzájárul a világbéke megőrzéséhez és megszilárdításához. E megbeszélések során egyes magasrangú képviselőket látogatásra hívtunk meg, hogy tovább ápoljuk baráti kapcsolatainkat. Mindkét fél szempontjából alkalmas időben hazánk népe vendégül láthatja Fidél Castrót, a Kubai Köztársaság miniszterelnökét, Nkrumah, Ghanai Köztársasági elnököt, Nasszert, az EAK elnökét, Sihanuk herceget, a kambodzai kormányfőt és más államférfiakat. (Taps.) Népünk őszintén és szívélyesen fogadja majd őket. Lehetővé tesszük, hogy megismerjék szocialista hazánkat és népünknek, a fejlett szocialista társadalom építőinek gazdag munkaeredményeit. Mi is meghívást kaptunk több baráti ország meglátogatására, amit hálásan elfogadtunk. Ügy vélem, hogy országaink kölcsönös megismerése és megbeszéléseink elősegíthetik a barátság ápolását és a békés együttélés politikáját. Képviselő elvtársak! Csehszlovákia kormánya és népe nevében már az ENSZ szónoki emelvényéről üdvözöltem azokat a népeket, amelyek eljutottak szabadságuk és függetlenségük küszöbére és felszabadultak a gyarmati rabság alól. Engedjék meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szónoki emelvényéről is baráti üdvözletünket tolmácsoljam nekik és sok sikert kívánjak országaik szabadságának és függetlenségének megszilárdítására irányuló törekvésükben és országuk fejlesztésében. (Hosszantartó taps.) A szocializmus felvirágzása - korszakunk jellegzetes vonása Elvtársak! A szocializmus és a kommunizmus győzelmes előrehaladása, a gyarmati rendszer egyre gyorsabb bomlása, újabb és újabb népek felszabadulása az imperialista kizsákmányolás alól új erőviszonyokat teremtett a világon. Ez a folyamat 43 évvel ezelőtt az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalomban a munkások és parasztok győzelmével kezdődött. Attól a pillanattól kezdve a kizsákmányoltak és leigázottak tekintete, a Szovjetunióra, a szocializmusra szegeződik, mely reménységükké, harcuk és jövő életük példájává vált. A szovjet dolgozóknak a kommunizmus építésében és a népi demokratikus országok dolgozóinak a szocializmus építésében elért sokasodó sikereivel együtt fokozódik az elnyomottak és leigázottak öntudata és elszántsága is a szabadságért, a demokráciáért és a függetlenségükért vívott harcukban. Az utóbbi időben világszerte kialakult a Szovjetunió vezette széles antiimperialista front. Ez az erő, mely a szabadságot, függetlenséget és békét akaró dolgozók vágyaira épül, a nemzetközi fejlődés egyre befolyásosabb tényezője, mely visszatükrözi a társadalmi haladás javára világszerte változó erőviszonyt. Korunk jellegzetes vonása a társadalom olyan óriási előrehaladása és fellendülése, a munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség alkotóerőinek a szocializmusban elért felvirágzása, amilyet az emberiség történelmében még sohasem ismertek, a kapitalizmusból az új, jobb és tökéletesebb, kizsákmányolást nem ismerő társadalomba való áttérés a világ népei százmillióinak programjává vált. Senki és semmi sem tudja megállítani ezt a folyamatot, senki sem tudja elhallgattatni az elnyomott népek hangját, vágyát, a békéért, a jobb életért vívott harcát. Ebből indult ki a Szovjetunió, amikor az ENSZ apparátusa és szervei munkájának egyoldalúságát bírálta. Ezek már nem felelnek meg a megváltozott világhelyzetnek. Az ENSZ apparátusa és szervei még mindig eszközül szolgálnak a nyugati nagyhatalmak, a tőkés álamcsoport céljainak érvényesítésére és elérésére. Ennek legfrissebb tanúbizonyoságát nyújtja az ENSZ apparátusának és Hammarskjöld főtitkárnak kongói eljárása. Teljes súllyal a Szovjetunió álláspontja mellé álltunk: eljött az az Idő, amikor az új helyzetnek megfelelő ENSZ-szerveket lehet és kell is létesíteni, a főtitkárt, mint egyént háromtagú titkársággal kell felváltani. Amellett vagyunk, hogy a titkárság az ENSZ-ben képviselt három államcsoport éspedig a szocialista, a tőkés és a semleges államesoport képviselőiből álljon. Ily módon megszűnnék az egyoldalúság, mely a tőkés tömböt képviselő mai főtitkár eljárását jellemzi, és helyette a kollektív elbírálás és döntés érvényesülne. Tekintetbe vennék az államcsoportok és külön valamennyi állam érdekeit, és az ENSZ cégére alatt nem ismétlődhetnének meg a főtitkár egyoldalú lépései, melyekkel az USA és a tőkés nagyhatalmak érdekét szolgálja. Ezek az indítványok és javaslatok bősi és meglepően gyűlöletes kampány célpontját képezték az USA és szövetségesei különböző köreinek részéről. Mást nem is várhattunk volná. Hisz a szovjet küldöttségnek az a javaslata, hogy végre kell hajtani a szükséges változásokat az ENSZ titkárságában, azzal fenyeget, hogy a jövőben lehetetlenné válik a nyugati hatalmak mai gyakorlata, az, hogy a főtitkár és titkársága a nyugati hatalmak cinkosainak szerepét töltse be. Az ENSZ alapokmánya értelmében a szervezet olyan központként alakult meg, melynek feladata összhangba hozni a világ népeinek a béke és a biztonság megőrzésére irányuló törekvéseit. Az ENSZ annak eszköze legyen, hogy a nemzetközi kapcsolatok kérdéseit a békés együttélés elvei alapján oldja meg. Persze az ENSZ végrehajtó apparátusa szervezeti felépítésének is alkalmazkodnia kell ehhez. Az ENSZ tárgyalása bebizonyította, hogy nemcsak a szocialista országok, hanem sok más ország, mindenek előtt a független ázsiai és afrikai államok is meg vannak győződve az ENSZ apparátusának és személyzetének felépítésében eszközlendő változások égető fontosságáról. * * * Képviselő elvtársak! A Szovjetunió küldöttségének nemcsak a szocialista országok kül, döttségei, hanem sok más küldöttség által is támogatott követelése: társadalmi rendszerétől függetlenül valamennyi állam legyen tagja az ENSZ-nek — sok harci összecsapást idézett elő a béke, a haladás és a reakció erői között az ENSZ-ben. A szovjet küldöttség ezzel kapcsolatba javaslatot tett a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ jogainak visszaállítására és a Mongol Népköztársaság felvételére az ENSZ-be. A Kínai Népköztársaság a világ egyik legnagyobb országa. A világgazdaságban évről évre növekszik része, mely ma már meghaladja sok ENSZben képviselt tőkés ország részarányát és rövid időn belül egyes tőkés hatalmak részarányát is túlszárnyalja. A Kínai Népköztársaság nélkül egyetlen komolyabb nemzetközi kérdést sem lehetne megoldani. A Kínai Népköztársaság képviselete nélkül az ENSZ sem tudja betölteni azt a küldetését, amit a világ népei elvárnak tőle. Az, aki akadályozza a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak visszaadását, nyilvánvalóan arra törekszik, hogy kizárja egy nagy szocialista áilam — a Kínai Népköztársaság képviselőjét a nemzetközi problémák eldöntéséből. Az Amerikai Egyesült Államok ENSZ-képviselői e kérdés vitájában nem átallották megrágalmazni a Kínai Népköztársaságot, a Szovjetuniót és a többi szocialista országot. A nyomás valamennyi formáját alkalmazták azokra a főként semleges küldöttségekre, amelyek a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállítását követelték. Üjra előhozakodtak a „két Kína" régi elméletével, és buzgólkodásukat azzal tetézték, hogy ki akarták kényszeríteni az ENSZ-től: a Kínai Népköztársaság felvételét ahhoz a feltételhez fűzik, hogy értsen egyet az ENSZ az "amerikai külpolitikával és rendelje alá magát az amerikai imperialisták agresszív világuralmi terveinek. Az ENSZ közgyűlésének XV. ülésszakán még sok küldöttség engedett a nyomásnak. A Kínai Népköztársaság. törvényes ENSZ jogainak helyreállításáról megejtett szavazás azonban megmutatta, hogy az USA üzelmei e kérdésben egyre kedvezőtlenebb eredményekre vezetnek. Az Egyesült Államokat a Kínai Népköztársaság ENSZ jogainak helyreállítása elleni hadakozásában előbbutóbb vereség éri. Azt hiszem, az (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 4 * 196°- Október 23.