Új Szó, 1960. szeptember (13. évfolyam, 243-272.szám)

1960-09-10 / 252. szám, szombat

HOGYAN SZÜLETIK LEGNAGYOBB MÜVÜNK A Bódva folyó és az Ida patak egykori lápos, vizenyős völgyében, a Kassai Havas és a Cserehát közötti lankás síkságon, a híres komoróci gólyák egykori hazájában egy esztendő óta rohamosan változik a táj képe. A nagy szövetkezeti táblák, kiterjedt legelők helyén bonyolult, sokszor még sehová sem vezető új betonutak, ismeretlen rendeltetésű árkok vezetnek, sőt erre is, arra is vasúti vágányok szelik át a hatalmas térséget ismeretlen rendeltetésű építkezési helyeket kötve össze. Tényleg, aki nem tudja, hol jár, nem jön rá, mi célból túrja több ezer ember, sok száz munkagép a nemrégen még kizárólag mezőgazdasági célokat, szövetkezeti termelést szolgáló békés határt. Csak ha az ember a Bratislava—Košice között közlekedő repülőgépről tekinti át ezt a roppant hangyabolyt, kezdi megérteni az egyes létesítmények között az összefüggéseket és tudatosítja, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb létesítményének, a Keletszlovákiai Kohómünek telephelyét tekinti át. Amíg egy ilyen hatalmas alkotásnak a földön kirajzolódnak a körvonalai, amíg megindul az első kapavágás, amin manapság valamilyen hatalmas több köbméteres kanalú kotró első fordulóját értjük, addig bizony sok minden történik, az bizony sok ezer szakember évekig tartó munkáját emészti fel. Hagyomány 'és segítség Közismert dolog, hogy a nehéziparnak „legnehezebb" része éppen a kohászat, azon belül pedig a feketefémkohászat, vagy közismertebb nevén a vaskohászat. Nos, vaskohászati művek építésében hazánk felszabadulása, a munkásosztály teljes győzelme óta már tekintélyes tapasztalatra tettünk szert. Hogy csak a legközismertebbeket említsük: felépítettük a legszorosabb értelemben vett „zöld mezőn" a hatalmas kunčicei vaskohót, vagy Szlovákiában, a Garam völgyében a žiari új alumíniumkohót. Mindez nem volt könnyű és egyszerű dolog, mert a kapitalista Csehszlovákia ugyan már rendelkezett százéves múltra visszatekintő, kiterjedt kohászati telepekkel, mégis azokat az eseteket túlnyomó többségében idegen szakemberek tervezték, azoknak felszerelését idegen államok ipara szállította. Igy az a tapasztalat és hagyomány, amelyet a szocializmus építésének megkezdése óta eltelt másfél évtized folyamán szereztünk ,igen értékes és arra méltán lehetünk büszkék. De nemcsak büszkék vagyunk ezekre a sokszor nem ingyen megszerzett tapasztalatokra, hanem támaszkodunk is rájuk és teljes mértékben, szervezetten felhasználjuk a szocializmus építésének megvalósulás előtt álló legnagyobb művünk előkészítésére. Ä segítő kéz De nemcsak erre támaszkodunk. A másik, jelentőségében az előbbivel egyenrangú tényező az a segítség, amelyet elsősorban éppen a kohászati művek létesítésében a Szovjetuniótól kapunk. A Szovjetunió ugyanis kb. tízszeres kapacitású feketefém-kohászattal rendelkezik, mint Csehszlovákia. E roppant termelőképesség legnagyobb részét egészen új, a második világháború befejezése óta létesült mammutüzem képezi. Emellett a Szovjetunió — mint minden más gazdasági vonatkozásban — versenyben áll a kapitalista világ legfejlettebb országával, az Amerikai Egyesült Államokkal a vaskohászat állandó fejlesztése, gazdaságilag hatékonyabbá tétele terén is. Mennyiségileg ugyan a Szovjetunió még nem érte el Amerika vas- és acéltermelését, de az ebben az ágazatban annyira fontos valamennyi műszaki és gazdasági mutatóban nemcsak hogy elérte, hanem sok vonatkozásban túl is szárnyalta az Egyesült Államok kohászatának színvonalát. Két műszakban A Bratislava-vidéki Járás szövetkezetesei és állami gazdaságainak dolgozói a kedvező időjárást kihasználva hossabbított, vagy két műszakban dolgoznak. Az ősziek alá a mélyszántást 30 százalékra végezték el. Ebben a munkában 40 traktoros két műszakban dolgozik. Az őszi árpa vetése 25 százalékra áll, s a keverékekből 282 hektáron került földbe a mag. A legnagyobb figyelmet a silótakarmányok betakarítására fordítják. Ezt a munkát 51 járvasilózó végzi. Ez ideig a kukorica 52 százalékát silozták le. Ily módon az a tapasztalat, amelyet a Szovjetunió legkorszerűbb kohászati müveinek létesítésekor az elmúlt években szerzett, mindazok az eredmények, amelyeket a szovjet fémkohászati kutatás — amelynek oly jelentős része volt a szputnyikok és lunyikok sikereinek elérésében — folyamatosan elért, önzetlen módon mind rendelkezésünkre áll. Ez a segítség lehetővé teszi, hogy állandóan a fémkohászat legújabb vívmányait érvényesítsük a Keletszlovákiai Kohómű építésében, hogy több ezer kutató és tervező sok százezer munkaóráját takaríthassuk meg és ami a legfontosabb: a mű építését a tervezés kezdetétől az első kapavágásig, de azon túl is az építés egész folyamata alatt lényegesen, évekkel meggyorsíthassuk. Aki tudja azt, hogy az építkezés alatt álló üzem egészen a termelés megindításáig befagyott, holt állóalapot jelent, amelyből a népgazdaságnak nincsen még semmi haszna, aki meggondolja azt, hogy a Keletszlovákiai Kohómű néhány milliárd korona összegű eszközt köt le mindaddig improduktív módon, amíg a termelés benne meg nem indul, az megérti, milyen döntő, egész népgazdaságunkra, sőt mondhatjuk egész népünk életszínvonalának alakulására kiható jelentősége van annak a ténynek, hogy ezeket a viszonyaink között igen jelentős eszközöket minél rövidebb idő alatt fektessük be, vagyis, hogy a termelés a befektetett állóalapok térülésének, népgazdaságilag hatékonnyá válásának folyamata minél előbb meginduljon. 5 bölcső: a XI. kongresszus Tudjuk, hogy a Keletszlovákiai Kohómű építését pártunk legmagasabb szerve, a XI. kongresszus határozta el. Irányelveiben kimondotta, hogy harmadik ötéves tervünk folyamán a feketefém-kohászat fejlesztésének súlypontját a Kelet-Szlovákiában létesítendő új, nagyarányú kohómű kell hogy képezze; ott kell megvalósítani vaskohászatunk soron levő minden fontos és korszerű feladatát: az áttérést az igen nagy kapacitású, teljesen automatizált nagyolvasztókra, az oxigénkonverteres acélgyártás bevezetésére, a széles szalagú meleg és hideg hengerelés megvalósítására, amely utóbbi egész nehéziparunk, sőt egész népgazdaságunk fejlesztésének egyik fő láncszemét képezi. Ha a XI. kongresszus meg is határozza, hogy az új, minden eddigi hasonló létesítményünknél nagyobb kohóműnek Kelet-Szlovákiában kell felépülnie, a tulajdonképpeni telephely meghatározása természetesen már a szakemberek bonyolult és hosszadalmas munkáját jelentette. Ebből a célból Kelet-Szlovákia területén összesen 19 különböző változatot vettek tekintetbe. Mindenekelőtt geológiailag vizsgálták meg a tekintetbe jövő területeket. Számos geológus és földmérő sok száz, különböző mélységű fúrást végzett, sok ezernyi hektár területet mért fel. Ezek a tekintetbe jövő telephelyek ténvleg egész KeletSzlovákia területén, vaavis vagy 20 ezer négyetkilométer nagyságú területen voltak elszórva, amelyek természetesen 6 legkülönbözőbb gazdasági, földrajzi, népesedési adottságokkal rendelkeztek. Ezért ki kellett dolgozni minden egyes tekintetbe jövő variánsra az egész ún. rajóntervet, amely megvizsgálja, milyen hatása van a kohómű adott helyben való létesítésének az egész közelebbi és távolabbi környék életére, munkaviszonyaira, közlekedésére, közellátására, politikai életére stb. Ä telephely megválasztása E bonyolult, sok száz szakember megfeszített és összpontosított munkáját igénylő elemzések alapos kiértékelése alapján döntöttek aztán az illetékes szervek a Košice városától délnyugati irányban 15 kilométer távolságra levő, Bódva-völgyi telephely mellett. Megjegyezzük, ezeknek a teljesen új elemzéseknek az eredménye történetesen összeesett azokkal a megállapításokkal, amelyekre az első ötéves tervünk elején végrehajtott hasonló kutatások, az ún. HUKO tervezése alkalmával jutottak. Míg kisebb művek létesítésénél már az első kapavágás előtt a tervek rendszerint az utolsó részletig készen állanak, addig az ilyen nagyarányú létesítményeknél a tervezés munkája hosszú ideig a mű építésével párhuzamosan folyik. Ez annyit jelent, hogy jóllehet az új mű egész koncepciója, telephelyének megválasztása, gazdasági és műszaki célkitűzései, azok megvalósításának eszközei a tulajdonképpeni építkezés megkezdése előtt már mind kidolgozva és hatékonyságuk tekintetében kielemezve készen állottak, mégis az egyes üzemek és részlegek tervezése, .a részletek kidolgozása az építés alatt is tovább folyik. Ezért a Keletszlovákiai Kohómű tervezésében országszerte a legkülönbözőbb kutató- és tervezőintézetekben foglalkozó közel ötezer szakember munkája ez év január havában, amikor már megindultak a közlekedési és energetikai hálózat megvalósításának munkálatai, egyáltalán nem szűnt meg. Ellenkezőleg. A tervező és kutatók tevékenysége csak most éri el csúcspontját, de az tartani fog egészen 1964-ig, amikor is már az első üzemrészleg megkezdi a termelést. Ennek az elrendezésnek kettős előnye nyilvánvaló. Egyrészt lehetővé teszi kisebb számú tervező és kutató hosszabb ideig tartó egyenletes foglalkoztatását. Másrészt módot ad arraj hogy még az építkezések folyamán is tekintetbe vegyék a tudomány és a technika, időközben elért legújabb vívmányait. A Keletszlovákiai Kohómű — a szocializmus, de általában hazánk történelmének legnagyobb méretű műszaki vállalkozása, tervezése tehát korántsem lezárt folyamat, jóllehet a mű építése már megkezdődött. Továbbra is dolgozó népünk legtapasztaltabb szakembereinek minden erőfeszítését igényli, továbbra is feltételezi a Szovjetunió igen hathatós és folyamatos segítségét. Csak így érhetjük el a kitűzött fő gazdasági célt, azt, hogy a Keletszlovákiai Kohómű negyedik ötéves tervünk folyamán nemcsak hazánk nehéziparának egyik fő pillérévé váljék, hanem ugyanakkor jelentős tényező legyen a szocializmus és a kapitalizmus között folyó gazdasági versenyben. Sz. L. A Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia ruzyni kísérleti intézetében igen szép eredményeket érnek el a gyümölcstermesztés gépesítésében. A gyümölcsösben minden munkát géppel végeznek, kerti traktor segítségével az összes munkát gépesítették. A gépesítés meghonosításával a gyümölcsösben is sokkal kedvezőbbek a munkafeltételek. (J. Finda felv. - ČTK)' Jó.gephez jó szakember kell Nem egyedülálló jelenség, • hogy néhány szövetkezetben minősítés nélküli emberre bízzák az értékes, korszerű gépeket. Sőt akadnak helyek, ahol olyan „traktoros" vezeti a gépet, akinek még gépkocsivezetői vizsgája sincs. Nem dicséretes dolog ez, hiszen — a gyakorlat bizonyítja — a legtöbb hiba általában éppen azokon a gépeken van, melyeken nem hozzáértő emberek ülnek. Sok helyütt hallhat az ember Ilyen megjegyzéseket is: „Nem olyan nagy művészet a traktorvezetés, elég, ha ügyes az illető, egy-kétszer alaposan átnézi a gép szerkezetét, aztán nyugodtan rá is ülhet, hiszen könnyű beindítani a motort." Tévednek, akik Így, ilyen felületesen vélekednek a mezőgazdasági gépekről. Annál is inkább, mert nem elég az üdvösséghez elsajátítani a gép-, a traktor-, a kombájnvezetést, ha hŕányzlk a karbantartás — ezt pedig a motor, a gép minden porcikáját kifogástalanul ismerő szakember tudja jól elvégezni, — tömérdek az üzemzavar, a gépállás. Az aratás alatt is bebizonyosodott, hogy azokban a szövetkezetekben haladt legkevesebb üzemzavarral a munka, melyekben minősített, jó szakemberek gondozzák, ápolgatják s vezetik a traktort, a kombájnt, irányítják az aratógépet. Példa erre a blatnói EFSZ, (galántai járás), melyben a betakarítás egész ideje alatt alig volt — üzemhiba folytán - az aratási munkákban fennakadás. Sok hasonló példát említhetnénk még, hogy a szövetkezeti tagok megbecsülik a munkásosztály áldozatos munkájával előállított értékes mezőgazdasági gépeket, hiszen tudják, hogy nem lehet fillérekért megvásárolni, no meg azzal is tisztában vannak, hogy a gép a földműves leghűségesebb segítőtársa. Ennek ellenére szólni kell azokról, akikben kevesebb a felelősségérzet, nem ismerik a gép szerkezetét, elhanyagolják a karbantartást, Igy sok A hlinskói Elektro-Praga üzem tekercselő részlegén dolgozó nők a szocialista munkabrigád címért versenyeznek. A kollektíva a legjobbak közé tartozik, s a munkakörnyezetről való gondoskodás terén is példát mutat az üzem többi részlegének. Előtérben Kvéta Vaskóvá, a brigád vezetője, (J. Tachezy — ČTK — felv.) gép „élete" első esztendejében tönkremegy, üzemképtelenné válik. A könnyelműség, a hozzá nem értés folytán jutott erre a sorsra sok új ZVZ 244-183-as kévekötőgép az idén. A múlt esztendőben 649 ilyen gépett kapott a nyugat-szlovákiai kerület. Az idei aratás során első ízben vetették be ezeket a gépeket a termésbetakarítás csatájába. A rossz karbantartónak tudható be, hogy 277 gépnél oly üzemzavar állt be, hogy szerelőnek kellett Beavatkoznia. Persze, ebben része van a jičíni Agrostrojnak is, ami nem jó fényt vet a szóban forgó üzemre. Ám a fő hiba nem itt keresendő, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sok helyütt rosszul bánnak a gépekkel, neon értenek kezelésükhöz. Bebizonyosodott az is, hogy egyes szövetkezetekben oly „könnyűnek" vélték a gépkezelést, hogy még anynyi fáradságot sem vettek, hogy átnézzék a géppel kapott használati utasítást. S rrji lett ennek a következménye? Helytelenül állították be az aratógép kötözőszerkezetét, túlságosan gyorsan járatták a gépet. A fordulóknál — ^mint ahogyan ezt az üzemeltetési előírások szigorúan leszögezik, s a gép szerkezete megkívánja — nem balfele tértek a géppel, hanem jobbra. Ez is hiba volt. Igaz, később maguk is rájöttek, hogy helytelenül cselekszenek, de akkor már késő volt, mert sok gép elromlott s néhány ezer koronát „fölöslegesen" adtak ki a javításokra, bár hozzáértéssel, szakszerű karbantartással ezt elkerülhették volna. Kezdeti tapasztalatok ezek, de szóvá kell tennünk, mert néhány helyen elterjedt az a nézet: nincs más kiút, mert kevés a géphez értő, jő szakember. Az állítás alaptalan már azért is, mert az aratás előtti időszakban a nyugat-szlovákiai kerület járásaiban rendkívüli tanfolyamokat szerveztek, s a szövetkezeti tagoknak alkalmuk lett volna megismerni az új gépek kezelési módját. Menynyiben segített az iskoláztatás? Volt-e elegendő résztvevő a tanfolyamokon? Volt, csak — ahogyan a későbbiek során a gyakorlat meg- » mutatta — az volt a baj, hogy a gépekre mások, s nem azok ültek, akik a szóban forgó tanfolyamokon részt vettek. Tehát nem a szakemberek hiánya, hanem a rossz szervezés következtében történtek az említett hibák. Az említett , példa nem egyedülálló, hiszen több esetben megtörténik, hogy az értékes mezőgazdasági gépeket nem jó kezekre bízzák. Pedig, ha a mezőgazdaságban jelentős fordulatot akarunk elérni a termelés gyorsütemű fellendítésében, elsősorban a gépesítésre gondolunk. Ám a gép egymagában véve még nem minden, ha kevés a hozzáértő, jó szakember. Gondoljunk hát erre s minden szövetkezet tegye meg az intézkedéseket, hogy a mezőgazdasági gépekre megfelelő szakemberek üljenek, hiszen a leghűségesebb segítőtársról van szó. (m. f.) Készülnek a kukorica betakarítására (ČTK) - A szövetkezetesek és állami gazdaságok dolgozói a középcsehországi kerületben 36 600 hektáron termelnek kukoricát, melynek kétharmad ^fszét keresztsorosan vetették el. A begyűjést a rendelkezésre álló 932 kombájn előreláthatólag 20 nap alatt végzi el. Hogy e határidőt lerövidíthessék, megszervezik az éjszakai műszakot, valamint a JNB illetékes osztályai elmélyítik a kombájnosok közötti versenyt ÜJ SZÖ 5 * W60. szeptember 10.