Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-12 / 192. szám, kedd

Jiŕí Hendrych elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) lamint népünk tudata is. Népgazda­ságunk minden ágazatában győztek és megszilárdultak a szocialista ter­melési viszonyok, felépítettük a szo­cializmus anyagi és termelési bázi­sát. Nálunk immár nincsenek kizsák­mányoló osztályok az ország egyet­len ura és gazdája a munkásosztály s vele együtt az egész dolgozó nép, amely egyre inkább, részt vesz a gazdasági és kulturális élet irányí­tásában, az állam igazgatásában. Nemzeteink együttesen, testvéri egységben munkálkodnak a szocia­lizmus építésének befejezésén és tu­datukban már győzedelmeskedett a szocialista öntudat, amely a nép egyre szilárduló erkölcsi és politi­kai egységének az alapja. Társadalmunk forradalmi változá­sai, amelyekből az új alkotmány ter­vezete kiindul, az egész világ színe előtt újfent bizonyítják a marxizmus­leninizmus eszméinek életességét és nagy erejét.. A 15 éves út, amelyen népünket megbízhatóan vezette Csehszlovákia Kommunista Pártja, a leninizmus iránt való hűségnek a bi­zonysága. .Kommunista pártunk nem­rég megtartott országos konferen­ciája ismét igazolta, hogy tántorít­hatatlanul állunk a marxista-leninis­ta tanítás biztos bázisán, s ezt a tanítást nem dogmának tekintjük, hanem a nemzetközi kommunista mozgalom eleven és szüntelenül fej­lődő tapasztalatai kincsének, "ama felismerések általánosításának, ame­lyeket a szocializmus és a kom­munizmus építésében a Szovjetunió gyűjtött, elsőként törve utat az em­beriség új élete felé, s végül olyan forradalmi tapasztalatnak, amelyet Csehszlovákiában munkánkkal mi is gyarapítunk. Indokolt tehát, hogy alkotmányunk is hangsúlyozza, a marxizmus-leni­nizmus tudományos világnézete az az ideológia, amely az állam műkö­dését és egész szocialista társadal­munk fejlődését irányítja. Joggal mondhatjuk, hogy egész al­kotmányunk megtestesíti a szocia­lizmus építésének marxista-leninista alapelveit. Az alkotmány kifejezésre juttatja, hogy Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságunk proletárdikta­túra, gazdasági alapja a szocialista gazdasági rendszer, amely kizárja az embernek ember által való ki­zsákmányolása bármily formáját, és amelyben a termelőeszközöket tár­sadalmasította, s az egész népgazda­ságot terv szerint irányítják. A ter­melés hatalmas arányú fellendülé­sét, amelyet valamennyi állampolgár öntudatos együttműködése biztosít, a dolgozók életszínvonalának állandó emelkedése kíséri. A marxizmus­leninizmus szellemében fejlesztjük kulturális politikánkat, a tudományt és a művelődést, a nevelést és az oktatást. Az új alkotmány tervezete teljes mértékben megfelel a szocialista ál­lam alkotmánya lenini értelmezésé­nek és nem elégszik meg azzal, hogy csupán törvénybe iktassa az elért állapotot. Az alkotmánytervezet ab­ból indul ki, hogy már mai valósá­gunk is magán viseli a jövendő, fej­lettebb társadalom számos jegyét, s ezért az alkotmány feltünteti a to­vábbi fejlődés alapvető irányzatát. Dolgozóink akaratának megfelelő s az ő nevükben bevezetőjében prog­ramszerűn megállapítja- „Minden törekvésünk most arra irányul, hogy megteremtsük a szükséges anyagi és szellemi előfeltételeket ah­hoz, hogy társadalmunk átmehes­sen a kommunizmusba. Ez az alapvető programvonal hatja át alkotmányunk valamennyi fejeze­tét. Külön rá szeretnék mutatni, hogy az alkotmány mennyire hangsú­' lyozza a felszabadult munka jelen­tőségét. Társadalmunkban a mun­kát egyre inkább úgy értelmezzük, hogy a munka az alapvető formája az állampolgárok részvételének a tár­sadalom fejlesztésében. Ez a gyöke­re és alapfeltétele annak, hogy or­szágunkban a munka — az alkot­mány kifejezésével élve — a további fejlődés során első életszükségletté váljék Az alkotmánytervezet a következő időszakban különös súlyt helyez ar­ra, hogy a tudomány és a technika szüntelen fejlődése, a munkaterme­lékenység növekedése alanján minden tekintetben fejlesszük a termelést. A termelésnek ez a gya­rapodása a szocialista társadalom teljes felvirágzásának az alapja, alapfeltétele annak, hogy megteremt­sük a kommunizmusba való fokoza­tos átmenetnek, a testi és a szellemi munka között fennálló lényeges kü­lönbségek leküzdésének, a város és a falu közti különbségek leküzdésé­nek az előfeltételeit. Az új alkotmányt általában az jel­lemzi, hogy következetesen törvény­be iktatja a társadalom és az ország sokoldalú fejlődéséről való gondos­kodást és nagy súlyt helyez arra, hogy megteremtse az emberek testi és szellemi képességei szüntelen gya­rapításának feltételeit. A fejlett szocialista társadalom építése és a kommunizmusba való jövendő átmenet számos, minőségi­leg új problémát vet fel és megkö­veteli átfogó megoldásukat. Főleg azokra a kérdésekre gondolok, ame­lyek összefüggnek az ember sokol­dalú fejlődésével, a természet átala­kításával, az egészséges életkörnye­zet kialakításával stb. Az új alkot­mány számos cikkhelye biztosítja e problémák megoldásának alapját. Alkotmányunk a társadalom továb­bi fejlődésének jogi alapja és prog­ramszerű sajátosságai egyben jelen­tős aktív szerepet is biztosítanak számára. Számos távlati jellegű ren­delkezésével az alkotmány gyakor­latilag megszabja az állami szervek, a társadalmi szervek munkájának programját, valamint biztosítja a dolgozók kezdeményezésének és ak­tivitásának érvényesülését az állam igazgatásában, a gazdasági és kul­turális építőmunka irányításában. Az alkotmánytervezet fontos is­mérve, hogy az egész társadalomra érvényes. Az új alkotmánylevelet úgy szövegezték meg, hogy nemcsak az állam alaptörvénye, az egész csehszlovákiai törvényhozás jogi alapja legyen, hanem ugyanakkor szerfölött fontos politikai dokumen­tum is, amely nem csupán az állam és az állampolgárok kölcsönös viszo­nyát rendezi, hanem magában foglal­ja társadalmunk politikai szervezetét és a dolgozók benne elfoglalt helyze­tét. A nemzetgyűlés akárcsak egész népünk, lelkesülten fogadta Novot­ný elvtárs szavait, aki szombati be­szédében hangsúlyozta, hogy új al­kotmányunk a társadalom és az ál­lam vezető erejének a munkásosztály élcsapatát, Csehszlovákia Kommu­nista Pártját, a munkások, parasz­tok és értelmiségiek soraiból szár­mazó legtevékenyebb ^s legöntuda­tosabb állampolgárik önkéntes harci szövetségét mondja. Alkotmányunk­nak ez a megállapítása teljesen megfelel a társadalmi fejlődés ob­jektív törvényszerűségeinek. A szo­cializmus csakis a dolgozók öntu­datos munkájával építhető fel és fejleszthető, s ennek a munkának a marxizmus-leninizmus egyre mély­rehatóbb ismeretére kell támaszkod­nia. A tömegek öntudatosságának növekvő jelentőségével karöltve nö­vekszik a kommunista párt vezető szerepe is, amely egyedül képes irá­nyítani milliók öntudatos és terv­szerű munkáját a szocializmus és a kommunizmus építésében. - Az új alkotmány ugyanakkor tör­vénybe iktatja az önkéntes társadal­mi szervezetek fontos szerepét is. Ezekben a szervezetekben a dolgo­zók azért tömörülnek, hogy kifejt­sék társadalmi tevékenységüket, sokoldalúan és tevékenyen részt ve­gyenek a társadalom és az állam életében, és érvényesítsék jogaikat. Az alkotmánytervezet törvényes formát ad a szocialista társadalmat jellemző ama fontos fejlődési irány­zatnak, hogy a társadalmi szervek számos fontos feladatukat fokozato­san átruházzák a társadalmi szer­vezetekre. Szocialista köztársaságunk jelen­leg megvitatás alatt álló alaptörvé­nye társadalmunkban biztos helyet jelöl ki a csehek és a szlovákok Nemzeti Frontjának, amely a városi és falusi dolgozók szövetségének politikai kifejezője Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetése alatt. Szocialista köztásaságunk új alkot­mánya határozottan különbözik a burzsoá alkotmányoktól. Ezek közé tartozik a Csehszlovák Köztársaság 1920-as évi alkotmánya is, amelynek nevében a csehszlovákiai burzsoázia igyekezett elfojtani a dolgozóknak az igazi népuralomért folytatott har­cát. A polgári demokráciák alkotmá­nyait formalizmus, fiktiység és ir­realitás jellemzi, zsonglőrködnek a „szabadság" és „demokrácia" sza­vakkal, a mi alkotmányunkat viszont mélységes igazsága jellemzi. Az új alkotmányban nincs ellentét a kinyi­latkoztatott alkotmányjogi alapelvek és a tényleges termelési és társa­dalmi viszonyok között. Az alkotmány híven és kimerítőn tükrözi mai szo­cialista valóságunkat. Esztelenség volna ilyen igazságot keresni a tőkés államok alkotmá­nyaiban. Az antagonista osztályok társadalmában nem létezhetik igazi demokrácia, nem létezhetnek olyan alkotmányos elvek, amelyek híven fejeznék ki a társadalom minden tagjának érdekeit. Ezért a burzsoá­zia nem tehet, mást, minthogy az ál­lam alaptörvényében is érvényesíti saját képmutatását és szélhámossá­gát, a „népakaratról" hangoztatott frázisokkal leplezi a burzsoá kisebb­ség uralmát a kizsákmányolt több­ség, a dolgozók fölött. A burzsoá alkotmányok a töke mindenhatóságának és a dolgozó nép jogtalanságának az alkotmányai. A szocialista alkotmányok viszont teljes igazsággal fejezi^ ki a dolgo­zók hatalmát, akik legsajátabb lét­érdekeiknek és az egész világ dol­gozói érdekeinek megfelelőn építik államukat és virágoztatják fel társa­dalmukat. A beterjesztett alkotmánytervezet további jellemző vonása népi jellege. Büszkén mutathatunk rá, hogy al­kotmányunk egészében mint biztos alapra, arra a tiszteletre méltó műre támaszkodik, amelyet népünk fel­szabadult munkája hozott létre. Al­kotmányunk egy olyan államnak az alaptörvénye, amely a szó legszoro­sabb értelmében népi szervezet lett, olyan társadalom, amelyben a szocia­lista államiság a jövendő kommunis­ta önkormányzat irányában fejlődik. Alkotmányunk népi jellegét meg­cáfolhatatlanul bizonyítja az a tény, hogy magát az alkotmány tervezetét országunk állampolgárainak túlnyomó többsége megvitatta, s ez a terve­zet dolgozóink bölcsességét, politikai érettségét és forradalmi tapasztala­tait testesíti meg. Az új alkotmány tervezete tör­vénybe iktatja továbbá azt a rendkí­vül fontos történelmi tényt, hogy köztársaságunk a szocialista világ­rendszer része, s ugyanakkor meg­határozza kapcsolatainkat a szocia­lista országokkal, elsősorban B Szovjetunióval. Alkotmányunk arra kötelez, hogy a szocialista országok­kal a kölcsönös elvtársi segítséqen és a nemzetközi szocialista munka­megosztáson alapuló együttműködé­sünket szüntelenül fejlesszük és erősítsük. Alkotmányunknak e rendelkezései tükrözik a világ eseményeinek fej­lődését s a háború utáni idők leg­fontosabb vívmányát — a szocialista világrendszer létrejöttét. Dolgozóink a vita során az alkotmánylevélnek ezeket a cikkelyeit is egyhangú he­lyesléssel fogadták s örömmel vet­ték tudomásul, hogy új alkotmá­nyunk nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunióval való testvéri barát­ságunknak. Az új alkotmánylevélben kifejezés­re jut népünk ama szilárd akarata, hogy békében és barátságban akar élni a világ minden nemzetével. Az alkotmányban foglaltatik a különbö­ző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének lenini elve. Itt az utóbbi esztendők tapasztala­taiból indulunk ki, amikor a Szov­jetunió és más szocialista országok követte békés együttélés politikája jó eredményeket hozott. Ezzel kife­jezésre juttatjuk dolgozó népünk állásfoglalását is, amely teljes egé­szében támogatja az SZKP XX. és XXI. kongresszusainak immár történelmileg beigazolódott tanulsá­gait, amelyek szerint a békeerők széleskörű mozgósításával, a szocia­lista világrendszer növekvő fölénye és a világméretű imperialista-ellenes mozgalom erősbödése mellett meg­akadályozható az új világháború. Népünk meggyőződése abból fakad, hogy tároyilagosan értékeli a világ erőviszonyait, amelyek súlypontja im­már a szocializmus oldalára toló­dott át. Ebből a tudatból ered al­kotmányunknak ama megállapítása, mely szerint következetes békepoli­tikánkkal és országunk sokoldalú fejlesztésével elősegítjük, hogy min­den nemzet meggyőződjék az egész emberiség jólétét egyedül biztosító szocializmus előnyeiről, fit háború a szabad munka esküdt ellensége, ezért alkotmányunk legelején ez a szó áll: Béke. Elvtársak! A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság alkotmánya; melyet ezen a gyúlésünkön elfogadunk, a Május 9-iki Alkotmány helyére lép, ame­lyet dolgozó népünknek a burzsoázia fölött 1948 februárjában elért győ­zelme után iktattunk törvénybe. Ez­zel kapcsolatban hangsúlyozni sze­retném, hogy a Május 9. Alkotmány, amely nemében azt a napot örökíti meg, amikor a szovjet hadsereg fel­szabadította Csehszlovákiát a hitle­rista iga alól, országunk történeté­ben mindig fontos helyet foglal el. Azt az alkotmányt jelenti számunk­ra, amely törvénybe iktatta a mun­kásosztály győzelmét a politikai ha­talomért folytatott harcban, meg­erősítette azokat a vívmányokat, amelyeket dolgozóink 1945 után ér­tek el, amikor a nemzeti és demok­ratikus forradalom a szocialista for­radalomba nőtt át. A Május 9. Al­kotmány a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet idején volt társadalmunk alkotmánya. Az új, immár következetesen szo­cialista alkotmány tervezete, amely mai vitánk tárgyát képezi, a Május 9. Alkotmányhoz képest nemcsak tartalmilag változott lényegesen, ha­nem szerkezeti felépítésében is, ahogy az új történelmi valóságunk­nak megfelel. A bevezető után az alkotmánylevél az egész társadalom jellegét hatá­rozza meg. Azután rögzíti az állam­polgárok jogait és kötelességeit, szabályozza az állampolgár viszo­nyát az államhoz és helyzetét a szo­cialista társadalomban s a továbbiak­ban rendelkezik az állam szerveze­téről és az állami szervek tevé­kenységéről. Az alkotmányt a múl­hatatlanul szükséges, általános és befejező rendelkezések zárják le. Engedjék meg, hogy rámutassak a szóbanforgó tervezet egyes fejeze­teinek alapvető megállapításaira. A bevezető nyilatkozat és a társa­dalom szervezetéről szóló fejezet alapelveiről már szóltam. Szeretném most hangsúlyozni, hogyan biztosítja köztársaságunk javasolt alaptörvénye az állampolgárok jogait és kötelessé­geit. Anyagi és társadalmi biztosíté­kok mutatják, mennyire kiszélesed­tek és elmélyültek az egyes állam­polgári jogok, s ugyanakkor az al­kotmány ezúton tünteti fel további fejlődésük és elmélyülésük irányza­tát. Ismét beigazolódik, hogy csak a szocializmus győzelme teremti meg az előfeltételeket azoknak a jogok­nak az alkotmányos megvalósításá­hoz és kihasználásához, amelyek tel­jes mértékben megfelelnek a dolgo­zók érdekeinek. Szocialista rendsze­rünk magában hordozza az állam­polgári jogok és szabadságok realitá­sát. Az alkotmány következetesen ki­fejezésre juttatja a szocialista ál­lam polgárai jogainak és kötelessé­geinek kölcsönös és elválaszthatat­lan összefüggéseit. Minden egyes dolgozó egyéniségének fejlődése az egész szocialista társadalom fejlődé­sétől függ, a társadalom gazdaságá­nak, anyagi és kulturális jólétének fejlődése viszont a társadalom min­den egyes tagjának kezdeményezé­sétől, részvételétől és képességeinek teljes kihasználásától függ. E kérdéseknek az új alkotmány­ban kifejezésre jutó értelmezéséből következik állampolgáraink jogainak és kötelességeinek osztályjellege is. Az alkotmányban kifejezésre jut az a követelmény, hogy* az állampolgá­rok jogai és kötelességei álljanak elvi összhangban a közösség érde­keivel, s esetleges ellentét esetében a társadalom érdekeit az egyén ér­dekei föli emeljük. Az alkotmány az állampolgárok elsődleges jogaként és kötelessége­ként a munkára való jogot iktatja törvénybe. Ez alapvető jog mellett, amelyért a polgári köztársaság ide­jén dolgozóink a kommunista párt vezetésével rettenthetetlen harcot folytattak, az új alkotmány törvény­be iktatja a munkásosztály további követeléseit is, mint például a fér­fiak és nők egyenjogúságának biz­tosítását, a művelődésre és a mun-' ka utáni pihenésre való jogot, ál­lampolgáraink jogai a szocialista rend lényegéből fakadnak, e jo­gukat társadalmi erőforrásokbői biz­tosítjuk és kifejezésre jut bennük társadalmunk mélységes humaniz­musa. Az alkotmány biztosítja minden állampolgár jogát a művelődésre azzal, hogy törvénybe iktatja a 15 éves kornál fiatalabb személyek kö­telező, ingyenes, iskolai alapoktatá­sát, és gondoskodik a teljes közép­és főiskolai képzettséget biztosító, ingyenes iskolák rendszeréről, A dol­gozók művelődésének további kiter­jesztése érdekében megszervezzük a munka utáni tanulást, valamint az ingyenes szakoktatást, mégpedig közvetlenül az üzemekben és az egy­séges földművesszövetkezetekben. Az alkotmány kötelezi az államot és az egész társadalmat az anya­ság, a házasság és a család védel­mére, ami egyben biztosítja a fiatal­ság fejlődésének egészséges alapját, az alkotmány ugyancsak kötelezi az államot, hogy a többgyermekes csa­ládoknak különleges kedvezménye­ket és támogatásokat biztosítson. A család, az állam, és a társadalmi szervezetek az új alkotmány szel­lemében biztosítják minden gyermek és fiatal számára testi és szellemi képességük minden tekintetben való kifejtésének teljes lehetőségét. A gyermekeinkkel és a fiatalokkal kapcsolatos kérdéseket azért tart­juk ily fontosaknak, mert az új fia­tal nemzedékben és sikeres fejlődé­sében látjuk társadalmunk jövendő fejlődésének zálogát. Már ma is büszkék lehetünk ifjúságunkra. Egészséges, céltudatos, és öntudatos nemzedék ez. Erről nemrég ismét meggyőződhettünk a II. Országos Spartakiádon, amikor Prága valóság­gal ragyogott a fiataloktól. A jövő­ben ifjúságunknak meg akarunk adni mindent, amire szüksége van, de ugyanakkor ügyelünk arra is, hogy felelősségteljesen felkészüljön a reá váró nagy feladatokra és minden tekintetben valóban kommu­nista ifjúsággá fejlődjék. Az új alkotmány a lenini nemze­tiségi politika szellemében oldja meg az országunkban élő nemzetek és nemzetiségek viszonyának kérdé­sét. Három fő alapelvből indul ki: abból, hogy minden állampolgár, tar­tozzék bármely nemzetiséghez, mint egyén, egyenjogú. A magyar, len­gyel és ukrán nemzetiségű állam­polgárok néprajzi egységenként további jogokat is élVeznek. Emel­lett alapelvünk, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság két nemzet­nek a cseheknek és a szlovákok­nak az egységes állama. E fejezettel kapcsolatban szüksé­gesnek tartom még hangsúlyozni, hogy az új alkotmányban népünk szocialista vívmányainak és fejlődé­sének nagyszerű kilátásait rögzítve, nem feledkezünk meg arról sem, hogy hathatósan biztosítsuk őket az imperialisták esetleges támadásával szemben. Tovább tökéletesítjük nép­hadseregünket, hogy szükség esetén bármikor képes legyen megvédeni hazánkat és a békét. Szocialista al­kományunk ezért a haza és szocialis­ta rendje védelmét minden állam­polgár legfőbb kötelességévé és be­csületének ügyévé nyilvánítja. A beterjesztett alkotmánytervezet 3 — 11. fejezete az állam szervezeté­vel és az állami szervek munkájával foglalkozik. Az alkotmánynak ezek a részei abból a rendelkezésből indul­nak ki, amelyek a köztársaság tár­sadalmi rendjét szabályozzák. Az egész államszervezet alapja az az elv, hogy köztársaságunkban min­den hatalom a dolgozó népé, amely jogát népképviseleti testületei ré­vén gyakorolja. A képviseleti tes­tületek — a nemzetgyűlés, a SZIOJ vák Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok — jogköréből ered az állam összes többi szervének ha­tásköre. Az állami szervek mai feladatai­ból kiindulva az alkotmány szakít bizonyos formális elemekkel, ame­lyek az eddigi alkotmányos ren­dezéssel függtek össze. Az állami szervek kölcsönös viszonyát szabá­lyozó számos intézkedés lényegesen leegyszerűsíti és ezzel kidomborítja jelentőségüket és új szocialista jel­legüket. Az alkotmány hangsúlyozza az állami szervek új szocialista fel­adatait és a dolgozók törtlegeivel fenntartandó kapcsolatukat. Az új alkotmánynak az állami szervekről szóló rendelkezéseiben elsősorban a népképviseleti testü­letek, nevezetesen a többi állami szerveket ellenőrző és felelősségre vonó nemzeti bizottságok és a nem­zetgyűlés feladata, hatásköre és fe­lelőssége kerül előtérbe. Mind eme szervek • együttvéve hazánkban a néphatalom egységes rendszerét alkotják, amelyet egy akarat vezet, s amely egységesen törekszik nagy célkitűzéseink elérésére. Az új al­kotmány rámutat annak jelentőségé­re, hogy a dolgozók és szervezeteik minél szélesebb körben vegyenek részt az állsmí szervek munkájában és elsősorban a népképviseleti szer­vek szak- és albizottságai révén ellenőrizzék működésüket. Az alkotmány azzal számol, hogy az állami szervek munkájában ma­napság a gazdasági szervező és kul­turális nevelő feladatok vannak túlsúlyban, s különösen kiemeli a népgazdasági és a kultúra fejlesztése állami tervének szerepét. Az állami szervek kölcsönös viszonyában a határozat és a végrehajtás egysé­gének az államhatalom és a közigaz­gatás egységének lenini elve érvé­nyesül. A népképviseleti testületek hatásköre nem szorítkozik csupán határozathozatalra, hanem egyre in­kább megnyilvánul a feladatok vég­rehajtásához szükséges tevékeny, munkában is. * Az alkotmánytervezet biztosítja a jogi alapot ahhoz, hogy a dolgozók egyre szélesebb körben vegyenek részt a társadalmi élet irányításá­ban, mégpedig nemcsak az állami szervek, hanem a társadalmi szerve­zetek révén is. Az alkotmánytervezet szerint szo­cialista köztársaságunk legfelső szer­veit továbbra is a nemzetgyűlés, a köztársasági elnök és a kormány jelentik. E szervek kölcsönös viszo­nyából az alkotmány eltávolítja az egykori hatalommegosztás formális maradványait. Abból indul ki, hogy a szocialista államban mindeme szervek a dolgozó nép egységes és oszthatatlan hatalmának szervei. Viszonyuk ezért a munka és a fe­lelősség kölcsönös megosztásán, a társadalmi feladatok teljesítése so­rán kívánatos állandó együttműkö­désen alapul, s ugyanakkor az alkot­mány törvénybe iktatja azt az elvet is, hogy a köztársasági elnök és (Folytatás a 3. oldalon) IJJ SZÖ 3 SS 1960. július 11,

Next

/
Oldalképek
Tartalom