Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-09 / 189. szám, szombat

A CSKP országos konferenciájának vitája Jan Maxa elvtárs felszólalása (dél-csehországi kerület) A strakonicei járásbeli preslavlcei „Február 25" szövetkezetünk négy szövetkezet egyesítése után 740 hektárnyi mezőgazdasági földön gazdálkodik. A szövetkezet aránylag konszolidált, a munkaegység átlagos értéke 22-25 Kčs. Az oszthatatlan alapot 13 százalékkal dotáljuk és sokoldalúan fejlett termeléssel rendelkezünk. Alapjában véve már most sikerült megoldanunk a takarmányalap problémáját. A Központi Bizottság levelének megtárgyalása után kötelezettségvállalást tettünk, hogy 4 év alatt teljesítjük a III. ötéves tervet. Fő figyelmünket a gabona problémájának megoldására irányítjuk, 1964-ben hektáronként 26 métermázsa búzát és rozsot, a tavasziaknál átlag 30 métermázsát akarunk elérni. Ezenkívül elsősorban silőzással, a szántóföld 24 hektárnyi bővítésével, a föld jobb kihasználásával és a rétek hektárhozamának lényeges emelésével teljes mértékben meg akarjuk oldani a szálastakarmány problémáját. Ügy számítjuk, hogy az istállótrágya termelését a szántóföld hektárjára számítva az eddigi 120 métermázsáról 150 métermázsára emeljük, és hogy hektáronként 3 köbméter komposztot készítünk. Erre tőzeget használunk fel. A kukorica vetésterületének bővítésével csökklntjük a takarmányszalma eddigi fogyasztását, ami lehetővé teszi az istállótrágya termelésének fokozását. Tudjuk, hogy a termelésben még nagy tartalékokkal rendelkezünk. Az egyesített EFSZ-ek jelenlegi gazdálkodása megköveteli a tudomány és technika nagymérvű felhasználását, a legújabb technológiai eljárások és nagyüzemi termelési formák teljes érvényesítését Ehhez azonban ismereteink gyakorta nem elégségesek. Ezért néhány fiatal dolgozót a mezőgazdasági iskolákba küldtünk, azonban ez nem sok. Ha tudjuk is, hogy a főfeltételek egyike azon eszközök célszerű kihasználása, amelyekhez mezőgazdaságunk jut és amelyeket magunk is megteremtünk, az a fő, hogy kellőképpen érvényesítsük a tudomány és technika legújabb ismereteit. Nézetem és tapasztalataim szerint ehhez még a többi EFSZ-nél is sok hiányzik. Hiszem, hogy tudományunk és technikánk képes megoldani a legnehezebb problémákat is. Lehet, hogy megoldja őket. Ez azonban nem segít rajtunk, ha nem fogjuk ismerni a tudományos kutatások során elért eredményeket és ha a tudományt nem kapcsoljuk össze ésszerűen és intenzíven a gyakorlattal. Eddig ez nem történt meg. Ügy vélem, nem ártana, ha a tudományos kutatást végző elvtársak többször látogatnának az EFSZ-ekbe és közvetlen kapcsolatot tartanának fenn a termeléssel. Az elvtársak meggyőződnének arról, hogyan érvényesítik tudományos tapasztálataikat a gyakorlatban és mily mértékben vezetik őket a gyakorlatba. Nem kívánjuk, hogy az elvtársak felkeressenek minden EFSZ-t, mert tudjuk, hogy ez nem lehetséges. Elegendő volna, ha a Csehszlovák Mezőgazdaságtudományi Akadémia a tudományos kutatás eredményeit a szövetkezeti tagoknak érthető és elérhető módon rendszeresen tudomására adná. Szükséges lenne, ha közölné az új megismerések gyakorlati érvényesítésének módszeres eljárását, felelőséget vállalva ezen eljárások helyességéért. Egyúttal úgy véljük, hogy szakdolgozóink nemcsak lassan jutnak előbbre, hanem nagyon is lassan fognak hozzá a gyakorlatból eredő egyes ismeretek értékeléséhez. Ügy gondolom, szükséges lenne, hogy határozott állást foglaljunk a fejőstehenek szabad istállózásának, a sertések nedves takarmányozásának és szövetkezeteink gazdálkodásának kérdéseiben. Határozott állásfoglalásra más esetekben is szükség van. Például új búza-fajtát kapunk. Azonkívül, hogy közlik, kl termesztette, egy szó említés sincs arról, mi a búzafajta neve és milyen fokon került sor nemesítésére. És ekkor nem marad más hátra, mint szakkönyveket és brosúrákat hajszolni és megkeresni bennük, mi a vetés agrotechnikai határideje, milyenek a búza-fajta igényei a talaj, a trágyázás stb tekintetében. Vagy pedig a járási agronómust kell felkeresni, hogy tanácsot adjon. Mindez egyáltalán nem lenne probléma, ha az új gabona-fajtával a szükséges adatokat tartalmazó cédulát is "elküldenék. Ha ezen dolgokat - akár használati utasításról, akár bármi másról van szó - részletesen kidolgoznák, elejét vennék annak, hogy az apró ismeretek egész sora a feledés homályába vesszen, csupán azért, mert a gyakorlatban csak félig alkalmazzák és ennek folytán nem hozza meg a kívánt eredményt. Jelenleg azt az elvet érvényesítjük, hogy a takarmányadag alapja a jóminőségü silótakarmány és a kellő mennyiségű széna. De vessünk egy pillantást a tankönyvekbe és nézzük, hogyan tanítják ezt az iskolákban. Megállapítjuk, hogy itt sok nem változott. A tanulók a takarmányadagolás összeállítását ugyanúgy tanulják, mint tíz évvel ezelőtt, amikor az alapot a széna képezte és a siló, csak kiegészítésül szolgált. Az iskoláknak az akadémia, és kutató intézetek tudományos dolgozóival együtt a tudomány és a haladás élén kellene állniok. Ügy gondolom elvtársak, ez irányban javításra volna szükség. Helyes lenne, ha a kerületben vagy a járásokban a mezőgazdasági iskolák mellett tudományos társaságok alakulnának, melyek nemcsak előadnának — mint ahogy ezt most is teszik —, hanem valamennyi szakértőt bevonnák a szervező munkába a legújabb ismeretek érvényesítésénél. E társaságok élén a mezőgazdasági iskolák vezető dolgozói állnának. A munkába be lehetne kapcsolni a mezőgazdasági iskolák tanulóit, valamint az EFSZ-ek vezető dolgozóinak széleskörű aktíváját, mely a szakértők vezetésével munkálkodnék. A Központi Bizottságnak a mezőgazdasági iskolákról szóló határozata erre kedvező feltételeket teremt. Ami pedig szövetkezeti tagjainkat illeti, kijelenthetem, hogy érdeklődnek az új dolgok iránt. Erre mutat a szövetkezeti munkaiskolákban való részvétel. Igaz ugyan, hogy kisüzemi szokásaink vannak, amelyek leküzdésére az előadás nem mindig elégséges, mert meg akarnak győződni az új dolgokról. Meg akarják fogni, látni akarják őket és ezt legjobban azáltal érhetjük el, hogy ha ők maguk is résztvesznek benne szakemberek vezetésével. Annak ellenére, hogy mezőgazdasági iskoláinkat évente a fiatal mérnökök százai végzik el, szövetkezeteinkben keveset látunk belőlük. Ezek a fiatal szakemberek érthetetlen okból gyakran nem hajlandók elfoglalni az agronómus, vagy zootechnikus helyét az EFSZ-ben. Tudok több ilyen esetről. A mi járásunkban egy fiatal mérnököt a gépés traktorállomás agronómusának vettek fel. Amikor már el kellett volna foglalnia helyét, kijelentette: „Nem azért tanultam, hogy most eldugott falucskában tengessem életemet". És ez a fiatal, tapasztalatlan, végzett „szakember" laboratóriumban kapott helyet. Kerületünkben egy más esetet is feljegyeztek, amikor egy fiatal mérnöknek az EFSZ zootechnikusi állását kellett volna betöltenie. Belépése előtt feltette ezt a kérdést: „Nem lesz kár értem az EFSZ-ben?" - (derültség). A fiatal mérnökök többnyire különféle hivatalokban és intézetekben keresnek és kapnak alkalmazást, nagyon kevesen vannak az EFSZ-ekben, ahol tulajdonképpen közvetlenül határoznak a mezőgazdasági termelésről. Kénytelenek leszünk egyes fiatal szakemberek számára parfümmel szagosítani az istállótrágyát, hogy ne riassza vissza őket a szag az EFSZektől. (Derültség, taps.) Rudolf Pacovský elvtárs felszólalása (közép-csehországi kerület) Harmadik ötéves tervünk teljesítésének egyik múlhatatlan feltétele, hogy a legnagyobb gondossággal használjuk ki legnagyobb kincsünket — a dolgozók alkotó aktivitását és kezdeményezését. A közép-csehországi kerületi pártkonferencia tárgyalása és a kerületi pártbizottság további tárgyalásai éppen ezért ennek az alapvető fontosságú kérdésnek a megoldására irányultak. A pártszervek és -szervezetek a legnagyobb figyelmességgel támogatták a szocialista munkaverseny tömeges kibontakoztatásat, úgyhogy az vezetésükkel lényegesen elterjedt s jobb lett a minősége is. E helyen közölhetjük, hogy a közép-csehországi kerület ipari üzemeinek dolgozói pártunk országos konferenciája tiszteletére 951 üzemi vállalati kötelezettséget vállaltak. Az önköltség csökkentésével 28 millió koronát takarítanak meg gazdaságunknak és terven felül 80 millió korona értékű terméket gyártanak. Ezekhez a szép eredményekhez nagymértékben segített hozzá bennünket a szocialista munkaverseny résztvevőinek kezdeményezése és a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére törekvő kollektívák munkája. Nem egészen két évvel ezelőtt a VáclaV Nősek Bánya vájárainak két koll^tívája volt az első, amelyek versínybe léptek a szocialista munkabrijád büszke cím elnyeréséért. Kerületünkben ma már 1860 kollektíva 20 50f dolgozóval áll versenyben és 49 kollektíva már el is nyerte e megtisztelő címet. E mozgalom nagy hozzájárulását természetesen nem ítélhetjük meg csupán statisztikai számadatok alapján. Az a legértékesebb, hogy a dolgozókat a munka iránti szocialista viszonyra neveli s nagy segítséget nyújt abban, hogy az emberek tudatába plántáljuk a szocialista erkölcsöt, s hozzájárul az új arculatú ember neveléséhez. Pártunk arra oktat bennünket, hogy minden feladat megoldásában számítanunk kell az emberek kezdeményezésére. Gyakran előfordul, hogy az emberek nagy kezdeményezése meglepi igen sok gazdasági dolgozónkat, szakszervezetünket, de néha pártszervezetünket is, amelyek nincsenek kellőképpen felkészülve e kezdeményezés teljes mérvű kiaknázására. Erről a szocialista munkabrigádok kerületi aktíváján is meggyőződhettünk. Az aktíván többek között felszólalt Kyselová elvtársnő, a Berouni Állami Gazdaság líteňi részlegén dolgozó szocialista munkabrigád tagja is. A részleg dolgozói nem voltak közömbösek aziránt, hogy tavaly nem teljesítették a tejbeadás tervét és tehenenként csak 3 liternél valamivel nagyobb tejhozamot értek el. Ezért megvitatták, mi a fogyatékosságok oka és céltudatosan hozzáfogtak kiküszöbölésükhöz. Ennek pedig az az eredménye, hogy a részleg, ahol ma 128 fejőstehenet gondoznak, tehenenként és naponként több mint 8,5 liter tejhozamot ér el. Mindenki elvárhatta volna, hogy az egyik részleg dolgozója ilyen kezdeményezése alapján szerzett értékes tapasztalatokat minden huzavona nélkül s szervezetten a többi részlegen is meghonosítják, főleg azért is, mert az állami gazdaság általában nem teljesíti a tejbeadás tervét és egy azok közül, amelyek a legrosszabbul gazdálkodnak. Ez azonban nem történt meg, úgyhogy a felelős funkcionáriusok tétovázó magatartása sok tízezer liter tejjel károsít meg bennünket. Egyes gazdasági dolgozók további helytelen nézete abban nyilvánul meg, hogy a szocialista munkabrigádoknak főleg azokon a munkahelyeken kell megmenteniök a helyzetet, ahol rosszul teljesítik a feladatokat. így történt ez például a neratovicei Spol'ana-üzemben is. Mások pedig, mint például a kolíni Tatra-üzemben, óvatosságra intenek és azt tanácsolják „minden eshetőségre" hagyjanak bizonyos tartalékokat. Természetes, hogy nem mindenki vall ilyén helytelen nézeteket a szocialista munkabrigádokról. Ellenkezőleg, a legtöbb gazdasági dolgozó helyes magatartást tanúsít a szocialista munkabrigádok iránt és a kollektívák nagyra értékelik segítségüket. Pozitív jelenség, hogy a legutóbbi időben, különösen a műszaki dolgozók egyrészt közvetlenül részt vesznek a szocialista munkabrigádok tevékenységében, másrészt helyes magatartást tanúsítanak irántuk. Ez a helyzet például a Priemstav igazgatóságában dolgozó műszaki alkalmazottak és tervezők kollektívájában is. E kollektíva tagjai szoros kapcsolatot tartanak fenn az építkezések dolgozóival s közvetlenül a munkahelyeken a munkások kollektíváival együttműködve értékelik tevékenységük eredményeit. Többek között elhatározták, hogy a kollektíva minden tagja elsajátítja valamelyik munkásl'oglalkozás ismeretét s azt kellőképpen felhasználja a tervezéssel kapcsolatos munkákban. Dicséretre méltó, hogy a szocialista munkabrigádok kollektívái őszintén arra törekednek, hogy megtalálják s ki is aknázzák a termelésben rejlő tartalékokat, ésszerűen használják ki a munkaidőt, úgyhogy munkahelyeik igazi gazdái legyeflek. Nagyra kell értékelnünk a Zdenék Nejedlý Bányában dolgozó elvtársak értékes törekvéseit, ahol a szocialista munkabrigád büszke címet viselő 500. sz. kollektíva segítséget nyújt a 410. sz. kollektívának, amely a megtisztelő cím elnyerésére törekszik, de lemaradozik a fejtésben. Kerületünkben azonban annak is tanúi lehetünk, hogy helytelenek egyes funkcionáriusok nézetei, mivel azt állítják, a kollektívák már tisz**

******** tán látják a termeléssel összefüggő kérdéseket és éppen ezért a felajánlásoknak jelenleg főleg a dol* gozók kulturájára, szocialista életmódjára kell irányulniok. Bizonyára mindnyájan egyetértünk azzal, hogy döntő mértékben a kultúrára s a szocialista életmódra kell összpontosítani figyelmünket. Mégis úgy véljük, hogy éppen ezért a leglényegbevágóbbnak és döntő fontosságúnak a munkatermelékenység állandó növeléséért vívott harcot kell tekintenünk. E kérdésben maradéktalanul érvényes a Központi Bizottság ez év januárjában hozott határozata és mi állandóan e határozathoz igazodunk. Pártunk mindnyájuknak megmutatta azt a biztonságosan járható utat, amelyen haladva elérjük a munkatermelékenység növelését. Ez az út a komplex gépesítés, a termelés aOtomatizálása, az automatikus gépsorok meghonosítása, « berendezések korszerűsítése, az új technológia érvényrejuttatása stb. Most pedig tegyük fel azt a kérdést, erre az útra léptek-e már mindazon kollektívák, amelyek a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére törekszenek és sikerült-e e döntő fontosságú problémára összpontosítanunk figyelmünket. Minden bizonnyal nem lehetne teljesen kedvező válaszunk erre a kérdésre. Hiszen olyan bonyolult feladatokról van szó, amelyek méltók a szocialista munkabrigádokban megnyilvánuló nagy kezdeményezéshez. Ezek olyan feladatok, melyek megoldása egyben segítséget nyújt nekünk a szocialista, a kulturált életmód kérdésének megoldásában is, mivel ha fokozódnak a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatok, ez megköveteli a szakképzettség növelését, a tanulást, több foglalkozás elsajátítását, a tudományos ismeretek gyarapítását stb. E helyen beszélhetnénk még arról is, hogy a szocialista munkabrigádokba tömörült kollektívák sokat foglalkoznak a kétmüszakos üzemeltetés, a munkaidő lerövidítése és további problémák megoldásával is. Dolgozóink a legutóbbi időben egyre több javaslatot tesznek, különösen azokban az üzemekben, ahol a szocialista munkabrigádok mozgalma már kiterjedt gyakran egész műhelyekre, avšgý termelési résžlé;gekre. A dolgozók azt javasolják, hogy a verseny már ne csak a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyerésére irányuljon, hanem a szocialista munka műhelye, sőt a szocialista munka üzeme büszke cím elnyerésére is. Dolgozóink e gondolatai lelkesítők s ha helyesen támogatjuk, irányítjuk ezt a kezdeményezést, e mozgalom az eddiginél sokkal magasabb színvonalat érhet el. (Taps.) Antonín Navrátil elvtárs felszólalása (észak-csehországi kerület) Szocialista mezőgazdaságunk elsőrendű feladata, hogy lépést tartson az iparral, ami egyúttal a város és a falu közötti alapvető eltérések kiküszöbölésének is feltétele. Ez rendkívül bonyolult feladat. Pártunk valamennyi tagja előtt világos, hogy az új, szocialista termelési viszonyok Önmagukban véve nem vezethetnek a mezőgazdasági termelés lényegesebb fokozásához. Az emberek munkaközössége fokozhatja ugyan munkájának intenzitását, teljesen kihasználhatja munkaidejét, azonban az olyan döntő tényező megoldása, mint amilyen a legigényesebb mezőgazdasági feladatok gépesítése, a feladatokra és a szükségletekre való tekintettel eddig ki nem elégítő ütemben halad. Ez elsősorban az új gépek és berendezés, mégpedig a szocialista nagytermelés gépei és berendezése fejlesztésének lassú ütemére vonatkozik. Hiszen az egységes földművesszövetkezetek egyesítése tovább folyik majd és 600, sőt még több, csaknem 3000 hektárnyi egészeket fognak képezni. Ezeknek a hatalmas terülteknek és a gazdaságnak olyan gépekre van szükségük, amelyek az embernek segítségére lesznek abban, hogy győzelmet arasson a természet felett és győzzön az idővel folytatott versenyben. A Központi Bizottság nemhiába tűzi ki az idénymunkák időszakát maximum 20 napra. Megoldottuk a kombájnok segítségével történő betakarítást, azonban további folyamatokat is rneg kell oldanunk. Nemhiába mondják: aki gyorsan gyűjt, kétszer gyűjt. A gyorsaságban rejlik a veszteségek alapvető csökkentése. Sok vita, elsősorban a szövetkezeti tagokkal folytatott beszélgetések után azt a nézetet valljuk, hogy a mezőgazdasági gépek gyártását, beleértve a gép- és traktorállomások gepeit és a pótalkatrészek gyártását is. az általános gépipari miniszterre kell bízni. A Gépipari Minisztériumnak természetesen naponta kell szoros kapcsolatot fenntartania a Földművelésügyi Minisztériummal. Ezenkívül ismét hangsúlyozni kell, hogy kutatásunk tárgyköri feladatait mezőgazdasági konstruktőreink segítségével — szorosan együttműködve a traktorosok, gépesítők és javítók kollektíváival — dolgozzák fel. A konstruktőrök anyagi érdekeltségét nemcsak a gép teljesítésére és minőségére, hanem egyszerűségére, tartósságára és a tematikus feladat legrövidebb időben történő megoldására kell irányítani, A gyártás fejlesztését azután azokra a gépekre kell irányítani, amelyek elsősorban segítenek befolyást gyakorolni a jelenlegi főfeladatokra, vagyis a talaj termékennyé tételére stb. Az új gépesítésben azonban nem lehet találgatni, mit hogyan végezzünk el. E feladatokhoz valóban tudományos alapon, nemcsak az új gép mechanizmusának teljes ismeretével, hanem a gépek maximális kihasználására irányuló szervezési munkával kell hozzálátni. A CSKP KB intézkedéseinek köszönhető, hogy a mezőgazdaságba pártszervezők és szakértők érkeznek. Falvainkat közvetlenül megerősítik a helyi nemzeti bizottságok új tit—kárai, akik a járási bizottságok aktíváinak közvetlen részét képezik é3 a párt hatékony segítőtársai lesznek falvainkban. Szükséges azonban, hogy az új technikai értelmiség még nagyobb, a lehető legnagyobb mértékben vegyen részt a falvakon végzendő munkákban. Ezért ma sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, szükséges, hogy mezőgazdasági szakiskoláink, közép- és főiskoláink a hallgatókat a falu iránti őszinte kapcsolatra, a falusi nép, a föld iránti szeretetre neveljék. Szövetkezeti tagjaink úgy vélik, előnyös lenne, ha mezőgazdasági technikai értelmiségünk az iskolák elvégzése után kötelezően két, vagy több évre a szövetkezetek és az áliami gazdaságok szolgálatába állnának. Navrátil élvtárs említést tett továbbá arról a jelentős szerepről, amelyet a védnökségi üzemeknek kell betölteniök a város és falu közötti különbségek kiküszöbölésénél, majd rátért a földmüvesifjúság nevelésének kérdéseire. Még sok az olyan feladat, amelyek falvaink életében megoldásra várnak. Ezek közé tartozik a közös élelmezés az EFSZ-ben. A város és falu közötti különbség kiküszöbölésével összefüggő problémákat még gyorsabban oldhatjuk meg, mint az elmúlt 15 év alatt. Erre életünk minden szakaszán a dolgozók munkájának eddigi eredményei adják meg az előfeltételeket. (Folytatás az 5. oldalon) ÜJ SZÖ 8 * 1960. július 15.