Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-09 / 189. szám, szombat

A CSKP országos konferenciájának vitája t Václav Kopecký elvtárs felszólalása Mindnyájan tudjuk, hogy új alkot­mányunk kihirdetésével hazánk tör­ténelmének legboldogabb időszaka, a győzelmes szocializmus időszaka, a fejlett szocialista társadalom idősza­ka kezdődik, amelyben már a szocia­lizmusból a kommunizmusba való át­menet nagyszerű távlatai körvonalo­zfldnak. kimondhatatlan örömmel, amelyet most az új alkotmány tár­gyalása alkalmával érzünk és hálával emlékezünk vissza azokra, akik ha­zánknak e boldog sorsát előre meg­határozták. Tudatában vagyunk, hogy sorsunkat történelmileg előre meg­határozta a 43 évvel ezelőtt lezajlott korszakalkotó forradalmi esemény — a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom győzelme, a marxizmus-leniniz­mus tanainak első világtörténelmi győzelme. (Taps.) Hála a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, a régi Osztrák-Ma­gyar Monarchia romjain megalakult a'Csehszlovák Köztársaság, amelyben megvalósult nemzeteink, a csehek és szlovákok állami önállósága. Hála a Nagy Októberi Forradalom müvének, hála a Szovjetuniónak, a német fa­sizmus által letiport Csehszlovák Köztársaság 1945 májusában újjá­született. Ezáltal létrejöttek a szo­cializmus győzelmének alapvető tör­ténelmi feltételei hazánkban, ame­lyeket ma új alkotmányunkban le­rögzítünk. Ezért mi lelkesen üdvözöljük, hogy új alkotmányunk bevezető részében ünnepélyesen szentesítjük a Cseh­szlovák Köztársaság és a Szovjet­unió közötti örök barátságot, szen­tesítjük, mint hazánk szocialista felvirágzásának biztos alapját. (Taps.) Mély hálával értékeljük, hogy ma köztársaságunknak új, immár szo­cialista alkotmányt adhatunk. Ez az utóbbi évek dinamikus fejlődésének az eredménye, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. és XXI. kongresszusa által tovább fejlesztett lenini gondolatok ereje befolyásolt. Igen fontos tény, hogy új alkotmá­nyunk már bevezetőjében ünnepé­lyesen leszögezi Csehszlovákia Kom­munista Pártjának vezető szerepét, amely sikeresen irányította köztár­saságunk fejlődését egészen a szo­cializmus mai győzelméig, és amely biztosítja sikeres útját a kommuniz­musba is. Igen, a Csehszlovák Köztársaság pártunk érdeméből, Csehszlovákia Kommunista Pártjának érdeméből vált szocialista köztársasággá. (Taps.) Pártunk volt az, amely munkásosz­tályunkat forradalmi lelkesedéssel tudta eltölteni és forradalmi módon megacélozni, és amely a Nemzeti Frontban egész népünket egybetömö­tlt ette munkásmozgalmunk számos nemzedéke nagy szocialista vágyai­rak és álmainak megvalósítására. Joggal büszkék vagyunk új szociar lista alkotmányunkra, mint pártunk művére. Ezért e felemelő pillanatban mély tisztelettel emlékszünk vissza, amint ezt már Nejedlý elvtárs meg­tette, mindazokra az áldozatkész harcosokra, akik a CSKP zászlaja alatt hazánkban a szocializmusért harcoltak, vérüket ontották, börtön­ben sínylődtek és hősi halált haltak a frontokon és a fasiszta hóhérok fegyvere által. Üj szocialista alkotmányunk terve­zetét, mielőtt az újonnan választott nemzetgyűlés elé terjesztenénk, megtárgyalja a CSKP országos kon­ferenciája. Az új alkotmány terve­zetét abban a tudatban fogjuk jóvá­hagyni, hogy népünk e tervezetet heteken ét megvitatta és erről az alkotmányról tulajdonképpn már a június 12-1 általános választásokon leadott szavazataival döntött. Oj alkotmányunkról tehát a legde­mokratikusabb körülmények között döntöttünk. Népünk teljes mérték­ben élt azzal a jogával, hogy akara­tai nyilváníthatja a legfelsőbb állam­törvény, az alkotmány, a törvények torvényének jóváhagyását illetően. Ez meggyőző bizonyítékát adja legmagasabbfokú demokráciánknak. Igaz, hogy a semmirekellő pletyká­zók még mindig hazug módon azt ál­lítják, hogy új alkotmányunkat pár­tunk valamiféleképpen kikényszerí­tette. E rágalmakat a nyugati rádiók­ban a reakciós emigránsok, a cseh­szlovák burzsoá demokrácia volt kép­viselői terjesztik. Ezek olyan embe­rek, akik az első köztársaság ún. de­makratikus alkotmányában ugyan so­kat beszéltek a nép jogairól, a pol­gári szabadságjogokról, ez azonban csupán a valóság legcinikusabb ki­gúnyolása volt. Olyan emberek ezek, akik az első köztársaság ún. de­mokratikus alkotmányával tulajdon­képpen csak felcifrázták azt a nyers korbácsot, amelyet a tőkés kizsák­mányolók suhogtattak a munkásság és a dolgozó nép könyörtelen kiszi­polyozása és elnyomása közben. Olyan emberek ezek, akik az első köztár­saság alkotmányát épp úgy csupán papírronggyá alacsonyították le és arcátlanul lábbal tiporták a cseh­szlovák állam területéről benne fog­lalt etapvető rendelkezést, amikor 1938-ban árulásukkal a köztársaságot kiszolgáltatták Hitlernek. Mi jogosan megvetjük ezt a csa­holást, amellyel új szocialista alkot­mányunkat ezek a reakciós emigrán­sok illetik. Haraggal utasítjuk el azt a provokációs, uszító hadjáratot is, amelyet új alkotmányunk ellen a szudétanémet revansisták indítottak Nyugat-Németországban. Ezek a szu­détanémet revansista provokatőrök fel merészelik tenni azt a kérdést, vajon új alkotmányunk miért nem tesz említést a köztársaságunkban élő német nemzetiségről, és hogy hazánk német polgárainak miért nem adja meg azokat a nemzetiségi jogo­kat, amelyeket az új alkotmány meg­ad a magyar, lengyel és ukrán nem­zetiségű polgároknak. Mi már meg­adtuk a megfelelő választ a szudé­tanémet revansisták ezen provoká­ciós uszítására. Ojból válaszolt nekik Novotný elvtárs az új alkotmány ter­vezetével kapcsolatos magyarázatá­ban. Kijelentettük, hogy a német nemzetiség kérdését köztársaságunk­ban már régen és teljesen megol­dottuk! (Taps.) Megoldottuk a szu­détanémetek kitelepítésével 1945 ­46-ban. Ez a három nagyhatalom, Nagy-Britannia, az USA, a Szovjetunió potsdami konferenciájának határozata alapján történt, amelyhez később csatlakozott Franciaország is. A szu­détanémeteket Csehszlovákiából Né­metországba telepítettük, vagyis oda, ahová mindig vágyódtak, Konrád Henleinnel együtt hangoztatva „Heim ins Reich". A szudétanémetek tehát azáltal, hogy Csehszlovákiából kite­lepítették őket, nem veszítették el hazájukat, ahogy ezt most állítják revansszellemű uszításaikban, hanem ellenkezőleg, azáltal, hogy Csehszlo­vákfából kitelepítették és Németor­szágban letelepítették őket, ismét visszakapták nemzeti német hazá­jukat. A mi nemzetünk pedig csu­pán a szudétanémetek kitelepítésé­vel és a határvidék újbóli betelepíté­sével tehette ezt az országot ismét teljesen a csehek hazájává egészen a határhegyekig, olyan hazává, ami­lyen évszázadokon át a múltban volt Történelmi tényt szögezünk le. amikor kijelentjük, hogy a német nemzetiség kérdése köztársaságunk­ban nem létezik többé. Már csak szomszédságunk áll fenn Németor­szággal, amelyben a szudétanémetek letelepedtek. Nagyra becsüljük ezért, hogy oly meteg baráti viszony ala­kult ki Csehszlovák Köztársaságunk és a Német Demokratikus Köztársa­ság között, ahonnan nem hangzanak revansista uszítások, hanem csupán a köztársaságunk Iránti bensőséges és forró barátság és békeszerető ro­konszenv szavait hallhatjuk. (Taps.) Ismeretes, hogy a szudétanémetek­nek hazánkból való kitelepítése so­rán az 1945-1946-os években csak­nem 3,5 millió szudétanémetet tele­pítettünk ki. A potsdami konferen­cia határozata alapján jogunk volt kitelepíteni valamennyi szudétanéme­tet az utolsó emberig. De mi nem tagadjuk, hogy néhány szudétanémet itt maradt, itt hagytuk őket, ameny­nyiben maradni akartak mint anti­fasiszták vagy szakmunkások, s amennyiben a cseh néphez fűződő házastársi, családi és rokoni kap­csolataik indokolták. z Igaz, hogy azok a szudétanémetek, akik a szudétanémetek általános ki­telepítése után itt maradtak, be­tartották és betartják köztársasá­gunkban való meghagyásuk feltéte­leit. Hálásan fogadják, hogy egyéni­leg élvezik az összes állampolgári jo­gokat épp úgy, mint köztársaságunk többi lakosa. Hálásan fogadják, hogy a cseh iskolákat látogató gyerme­keik számára bevezettük a német órákat s ezeket a német órákat a német polgárok gyermekeivel együtt látogatják cseh gyermekek is, mert előnyös az, hogy a gyermekek több nyelvet megtanuljanak. A német la­kosok örömmel fogadják, hogy gon­doskodás történt társadalmi és kul­turális életükről. Mert pártunk és kormányunk következetesen arra tö­rekszik, hogy a német dolgozók tel­jesen azonosítják magukat a cseh és a szlovák dolgozók szocialista öntu­datosságával és hogy azonos szocia­lista nemzetköziség érzéseit és haza­szeretetet tápláljanak köztársasá­gunk, mint szocalista hazájuk iránt. A német nemzetiségnek mint köztár­saságunk nemzetiségének kérdése már nem létezik, mert az itt maradt németek a 3,5 millió szudétanémet lakos kitelepítése után teljesen szét­szórtan élnek cseh nemzeti életünk különféle helyein. Hiú törekvés te­hát az, hogy a német nemzetiség kérdésében alkotmányunkkal kapcso­latban .valamilyen homályosságot szeretnének kelteni és hiú törekvés az, hogy' homályosságot keltsenek történelmi jogunk kérdésében, ame­lyet a szudétanémetek hazánkból va­ló kitelepítésével gyakoroltunk a Szovjetuniónak a hitleri Németország felett aratott történelmi győzelme után. Ezt a jogot, ismételjük, a nagy­hatalmak döntése alapján gyakorol­tuk, ezt a jogot valamennyi európai nemzet' tanúskodásával és egyetér­tésével gyakoroltuk. E történelmi jo­gunk megvalósítása nemzeti és de­mokratikus forradalmunk igazságos cselekedete volt és ezért egyszer s mindenkorra változtathatatlan és megdönthetetlen. E jog megvalósítása változtathatatlan és megcáfolhatat­lan akkor is, ha a reakciós emigrán­sok Zenkllel és Lettrichhel, Pr­chalával és Ďurčanskýval az élü­kön, ma betetőzik hazaárulásukat azzal, hogy a Nyugat-Németország­ban élő szudétanémet revansisták kezére játszanak, elismerik provo­kációs revansvágyó követeléseiket és júdás módra Konrád Adenauer ag­resszív terveit szolgálják, aki sze­retné megismételni a hitleri gaztet­teket nemzeteink ellen. Mérhetetlen szemtelenség az ,hogy Adenauer bonni kormánya nyíltan tá­mogatni merészeli a nyugatnémet re­vansisták törekvéseit. Konrád Hen­lein, aki 1945 májusában, mint isme­retes, az amerikaiakhoz menekülve felvágta ereit, hogy öngyilkossággal bújjon ki büntetése elől, ma Nyugat­Németországban különféle típusú szudétanémet revansistákban, ami­lyenek Seebohm, Seibot, Becher stb. és a különféle csődbe jutott szudé­tanémet politikusokban, akiket a bur­zsoá parlamentből is ismerünk, mint amilyenek Schütz, Reitzner, Hacker, Jaksch stb. talál követőkre. Kormá­nyunk már erélyesen tiltakozott az ellen, hogy az Adenauer-kormány hova-tovább egyre merészebben pártfogolja a szudétanémet revan­sisták provokációs akcióit és hogy áz ő védnöksége .alatt - Münchenben tartották meg kongresszusukat a szudétanémet revansisták. Ezen a kongresszuson, megrökönyödésünkre fel merészelt lépni Ernst Frank, Kari Herrmann Frank fivére is. Frankot gaztetteiért a háború után Prágában a pankráci börtönben fel­akasztották. És fivére Ernst Frank hasonló gonosztevő. Kopecký elvtárs beszámolójának további részében arról beszélt, mi­lyer^ visszhangja volt annak a kam­pányunknak, amelyben Európa előtt kipellengéreztük azt, hogy azok a ná­cik, ügyészek és bírák, akik hazánk hitleri ipegszállásának idején bestiális gaztetteket követtek el, ma Nyugat­Németországban zavartálanul magas hivatali állásokat töltenek be. Hang­súlyozta. hogy a szudétanémet go­nosztevők leleplezését tovább folytat­juk mindaddig, míg el nem hallgat­tatják őket, míg nem állítják a nem­zetek bírósága elé, mint láncukról szabadult új háborús gyújtogatókat. Az orcátlan bonni revansisták és militaristák címére Kopecký elvtárs kijelentette, hogy szocialista hazánk ma legyőzhetetlen, hála csehszlovák néphadseregünk védelmi erejének és készenlétének, hála a Varsói Szerző­dés államai közös katonai hatalmá­nak és hála annak, hogy mögöttünk áll a hatalmas erejű Szovjetunió és a szocialista országok egész óriási tábora. (Taps.) Amikor Novotný elvtárs beszámoló­jának azt a részét hallgattuk, amely­ben kijelentette, hogy a kommunista és munkáspártok képviselőinek bu­karesti tanácskozásán a CSKP KB küldöttsége újból állást foglalt a kommunista és munkáspártok Nyilat­kozata és az 1957-ben közzétett Bé­kekiáltvány mellett, mindnyájan éreztük, hogy legteljesebb egyetérté­sünket kell nyilvánítanunk küldött­ségünk állásfoglalásával. (Taps.) Az összes többi kommunista és munkás­párttal együtt rendületlenül állást foglalunk a békés együttélés politi­kája mellett, amelyet lenini szellem­ben következetesen valósit meg a Szovjetunió Kommunista Pártja és amelyet Nyikita Szergejevics Hrus­csov elvtárs testesít meg, akinek bé­kés törekvéseit világszerte hálásan értékelik. (Taps.) Csehszlovákia Kommunista Pártja teljes határozottsággal fog őrködni a szocialista országok békés egysége felett, amely a világ reménysége a békéért és a nemzetek barátságáért vívott harcban. Oj alkotmányunk tervezetével kap­csolatos vitában itt-ott kétely me-» rült fel amiatt, vajon elegendő-e a vallásszabadság elismerésére vonat­kozó formuláció. Az alkotmány mint ismeretes kimondja, hogy a vallás­szabadság biztosítva van, és hogy mindenki bármelyik vallást, bárme­lyik hitvallást vallhatja és részt ve­het vallási szertartásokon, amennyi­ben nem ellenkeznek a törvényekkel. Elhangzott az a kifogás, vajon a val­lásszabadság elismerésével nem el­lenkezik-e új alkotmányunk ama ki­fejezett rendelkezése, hogy Csehszlo­vákiában a művelődés, nevelés és az egész kulturális, politikai fejlődés a marxizmus-leninizmus világnézetének szellemében folyik, és hogy az állam, valamint a társadalmi szervezetek rendszeresen törekszenek a kizsák­mányoló társadalomnak az emberek tudatában levő csökevényei kiküszö­bölésére. Erre egészen világos vá­laszt adtunk, azt mondottuk, hogy az új alkotmányunk elvei ezekben a kérdésekben szilárdak és meg­dönthetetlenek és hiú ábránd volna azt gondolni, hogy e kérdésekben va­lamilyen engedményt teszünk. Igen, mi az alkotmányban biztosítjuk a vallásszabadságot, mert ez számunk­ra természetes, de teljesen őszintén megmondjuk, hogy a vallást a múlt csökevényének tartjuk az emberek gondolkodásában, hogy vallásos hitet a régi volt elnyomó osztályok, a ka­pitalista múlt, a feudális és még .ré­gebbi múlt ideológiája csökevényének tartjuk. Természetes, hogy köztársasá­gunkban az egész nevelés és tanítás alapját, a művelődés egész fejlődé­sének és kulturális politikánknak alapját az uralkodó munkásosztály világnézete, a tudományos világnézet, a marxizmus-leninizmus tanainak vi­lágnézete képezi. Szocialista köztár­saság vagyunk, amely a kommuniz­mus felé fejlődik és eíért köztársa­ságunk uralkodó ideológiája a szo­cialista ideológia, a kommunista ideo­lógia. Ami az állam által igazgatott és irányított intézményeket illeti, ame­lyeknek célja az emberek oktatása, nevelése, műveltségük és kultúrájuk fejlesztése, ezen a téren jogosan fenntartjuk azt a követelményt, hogy ezen intézmények dolgozói min­den erejükből őszintén és mélységes belső meggyőződéssel a mi világ­nézetünket, a mi ideológiánkat szol­gálják. Kopecký elvtárs a továbbiakban megmagyarázta, hogy a kommunisták miért nem tartják a vallást az em­berek magánügyének, szubjektív bel­ső életük ügyének, amelybe állítólag „nem szabad beavatkozni, hanem tiszteletben kell tartani az emberek lelki szabadságát". Kopecký elvtárs hangsúlyozta, hogy a kommunisták az emberi lélek szabadságának tisz­teletben tartását nem így képzelik el. Mi azt mondjuk, hogy éppen az emberek érdekében akarunk a lel­kűkkel törődni, könyörtelenül har­colni akarunk elsősorban a gyerme­kek, a fiatal emberek lelkéért. Mi azt akarjuk, hogy valamennyi gyer­mek zsenge korától a legnemesebb emberi eszméknek a szocializmus és kommunizmus eszméinek szentelje magát. Emellett bízunk a szülők megértésében, hogy belátják, misze­rint ők - szülők vagy nagyszülők ­talán még visszafelé tekinthetnek, de gyermekeinknek, a fiatalságnak már csak előre szabad tekintenie, mert előttük az élet. Ha a szülők forrón szeretik gyermeküket, azt kell óhaj­taniuk, hogy lelküket ne terheljék a múlt idők csökevényei, hanem a gyermekek tiszta lángolással tekint­senek a szocializmus és kommuniz­mus elé, amelynek viszonyai között élni fognak, ha felnőnek. Ne akadja­nak olyan szülők, akik abba a téve­désben ringatják magukat, hogy a vallásos nevelés talán gyermekük"er­kölcsösségét biztosítja. Nem! Mi a gyermekeknek és fiatalságnak új, szocialista életünkben tízszerte ma­gasabbfokú erkölcsöt adunk, mint amilyent a régen túlhaladott idők misztikus dogmáin alapuló vallás ad­hatott. Ifjúságunk szépségének, egészségének és erejének pompás képét nyújtotta a mindnyájunk által megcsodált nagyszerű II. Országos Spartakiád. Kopecký elvtárs felszólalásának to­vábbi részében az egyház és állam közötti viszony fejlődéséről és az egyházi törvények jelentőségéről be­szélt. Megmagyarázta, azt akarjuk, hogy a szocializmus érdekeit szol­gálják áldozatkészen a hívők és nem hívők egyaránt, azt akarjuk, hogy valamennyi embert, különbség nélkül hívőket és hitetleneket szocialista hazánk iránti odaadó szeretet fűzze egybe. Tudatában vagyunk annak, hogy még mint szocialista köztársaság­nak is dolgunk akad a vallással, ame­•írtHr lyet a múlt korszakok ideológiai csö­kevényeként örököltünk. Mint marxis­ták-leninsták tudjuk, hogy a vallás osztályeredetű, egyesek mások feletti osztályuralmának állapotából kelet­kezett. Mint marxisták-leninisták azonban tudjuk azt ís, hogy a vallás a szocializmusban elhal és teljesen kihal a kommunista rendben, amely­ben megvalósul az emberek testvéri közössége. A múlt idők egyszerű em­berei a vallásban megnyilvánuló ál­maikban mind erre vágytak. A tör­ténelem folyamán egymást követő valamennyi uralkodó osztály átvette a vallást, mert szüksége volt rá, jóllehet pl. a burzsoázia hatalomra kerülése alkalmával igen éles táma­dást intézett a vallásos babonák el­len. A szocialista társadalom uralkodó osztálya a munkásosztály, a dolgozó nép. Ez a történelem folyamán az első uralkodó osztály, amelynek tu­dományos világnézete van, az anyagi világ és az emberi társadalom ob­jektív érvényű fejlődésének tudo­mányos ismeretére támaszkodó világ­nézete. Ez az első uralkodó osztály a történelemben, amelynek nem ér­deke az emberek gondolkodásának elködösítése, hanem ellenkezőleg az emberi ész legteljesebb felvilágosí­tását, az emberi alkotó szellem leg­teljesebb felszabadítását óhajtja. Meggyőződésünk, hogy a szocializ­mus és kommunizmus feltételei kö­zött a vallásos befolyás alatt álló emberek e befolyástól, mint a hala­dást fékező múlt csökevényeitől mentesülni fognak. Valamennyi ember annak az óriási haladásnak erejével, amely a szocia­lista és kommunista társadalom fej­lődésében valósul meg, eljut ahhoz a tündöklő fényhez, amely beragyog­ja az emberi lelkesedés beláthatat­lan magaslataihoz vezető utat. Köte­lesek vagyunk ezt minden téren elő­segíteni, elsősorban azáltal, hogy az embereket bevonjuk új szocialista társadalmunk életének áramlatába. Kötelesek vagyunk ezt elősegíteni harmadik ötéves tervünkben is a műveltség és a kultúra további álta­lános gyarapításával, a tudomány, a népnevelés terjesztésével. Kötelesek vagyunk ezt elősegíte­ni tudományos ateista propagandával. Mi ebben Lenin tanácsaihoz igazo­dunk. Nem folytatunk valamilyen régi ateista szabadgondolkodó antikleriká­lis propagandát, hanem tudományos ismeretekre, tudományos bizonyíté­kokra, tudományos érvekre támasz­kodó, tudományos ateista propagan­dát folytatunk, amely arra Irányul, hogy a szocialista társadalom vala­mennyi tagja velünk, kommunisták­kal együtt elsajátítsa a marxizmus­I leninizmus tudományos világnézetét és a mi kommunista igazságunkat vallja, amelyhez szívünk mélyéből hűek vagyunk, amelyben nem isme­rünk megalkuvást, sem engedményt, s amelyet készek vágunk kiharcol­ni teljes diadaláig. Oj szocialista alkotmányunk tehát helyesen fogalmazza meg a legkülön­félébb elvi jelentőségű kérdéseket. Ezzel kapcsolatban igen fontos fel­adatok várnak ránk a propaganda terén. Gondoskodnunk kell arról, hogy köztársaságunk új szocialista alkot­mányát valamennyi cseh és szlovák legszentebb okirataként fogadja és olvassa, valamennyi nemzetiség, va­lamennyi köztársaságunkat hazafia­san szerető polgár. Gondoskodnunk kell arról, hogy az új alkotmány szel­leme hassa át államunk és társadal­munk egész életét, és hogy az új alkotmány ismerete, annak minden rendelkezése eljusson hazánk legtá­volabb eső helyeire is. Oj alkotmányunk népszerűsítésé­nek szolgálatában teljes erővel részt veszünk mi régi kommunisták, mert az új szocialista alkotmányunk a leg­nagyobb örömet jelenti nekünk. Meg­értük a szocializmus győzelmét ha­zánkban. Megértük azon nagy célok kivívását, melyekért egész életünkön át harcoltunk és dolgoztunk. Most pedig az a feladat hárul ránk, hogy új szocialista társadalmunk legsike­resebb és leggazdagabb fejlődésén munkálkodjunk, és így megteremtsük a feltételeket az átmenethez a kom­munista társadalom építésébe. Ne­künk régi kommunistáknak csak egy forró kívánságunk van, az, hogy még megérjük a kommunizmus győzelmét a Szovjetunió oldalán. Hogy megér­jük a kommunizmus győzelmét ha­zánkban és az egész világon. (Taps.) (Folytatás a 10. oldalon) ÜJ SZŐ 9 * 1960. július ».

Next

/
Oldalképek
Tartalom