Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-09 / 189. szám, szombat

HRUSCSOV ELVTÁRS SAJTÓÉRTEKEZLETE ŕ (Folytatás az 1 .oldalról) tárgyalások eredményeivel. Az oszt­rák államférfiakkal folytatott meg­beszéléseink meggyőző módon újra igazolták a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok békés együttélésének és megértésének le­hetőségét és szükségét. Remélhetjük, hogy a szovjet nép az osztrák néppel egyetemben elégedett lesz a szovjet-osztrák tárgyalások eredményeivel. Röviden: ezek ausztriai látogatá­sunk eredményei. A szovjet kormány abban látja külpolitikai fő feladatát, hogy tovább­ra is kitartóan törekedjék a nem­zetközi enyhülésre, hogy a békés együttélés elvei alapján építse ki gazdasági és kulturális kapcsolatait valamennyi országgal. Természetesen energikusan szembeszállunk bár­mely ország agresszív köreinek há­borús provokációs kísérletével. Végezetül kíséretem tagjai nevében is legőszintébb hálámat szeretném kifejezni Schärf, köztársasági elnök úrnak, Raab szövetségi kancellár úr­nak, Pittermann alkancellár úrnak s az egész osztrák népnek őszinte vendégszeretetéért és szívélyes fo­gadásáért, az irántunk tanúsított fi­gyelmességért és a rólunk való gon­doskodásukért. Most pedig rendelkezésükre állok önöknek. Hallottam, hogy egyes tu­dósítók, akik ausztriai utamon elkí­sértek, már számos kérdést feltet­tek. Nem lesz baj, ha most akár szó­ban, akár írásban más, önöket érdek­lő kérdéseket is feltesznek. Kérdés: (Kurier): Elnök úr, salz­burgi beszédében kijelentette, hogy a Szovjetunió nem fogja közömbö­sen nézni Ausztria semlegességének megsértését. Milyen körülmények között látná a Szovjetunió megsér­tettnek Ausztria semlegességét? Mi­lyen intézkedéseket tenne a Szovjet­unió, ha úgy látná, hogy megsér­tették Ausztria semlegességét? Ab­ban az esetben, ha a Szovjetunió hasonló intézkedésekre gondolna, ki­kérné-e előzetesen az osztrák kor­mány beleegyezését ilyen intézkedé­sek foganatosításához, avagy a kor­mány beleegyezése nélkül cseleked­ne? Válasz: Ha bármelyik ország bár­milyen módon megsértené az ország semlegességét - mindez jövő idő­ben és feltevésként van mondva, mi pedig azt szeretnénk, ha nem kerül­ne ilyesmire sor. Hogyan fejthetném most ki akcióink egész programját? Ismétlem, nem maradunk közömbö­sek, ha megsértik Ausztria semle­gességét. A helyzet, melyben a sem­legesség megsértésére sor kerülne, mutatná meg, mit teszünk, milyen intézkedések szükségesek, és milyen intézkedéseket tartunk elkerülhetet­lennek. Kérdés (Austria Presse Agentúr i— APA): ön televíziós beszédében békés versenyt kínált fel a nem kommunista világnak. Akkor is kitart a Szovjetunió a békés együttélés po­litikája mellett, ha vala mily en más eszménynek nagyobb lesz a vonzó­ereje, mint a kommunizmusnak? Válasz: Ez kész rejtvény. Kommu­nista vagyok, most, Ausztria elhagyá­sa előtt ezt beismerem önöknek. (Derültség a teremben.) Amióta Marx, Engels és Lenin megalkotta a marxizmus-leninizmus elméletét, nincs vonzóbb eszme a világon a marxizmus-leninizmus eszméjénél. (T3ps.) Lám, valamilyen úr ott lár­mázik, bizonyára egyike azoknak, akiknek Sztálingrádnál nem adtuk meg a kegyelemdöfést s most itt van. (Derültség, taps.) A marxizmus-leninizmus tanítása nemcsak logikájának erejét bizonyí­totta be, hanem a Szovjetunió és a többi szocialista ország évről évre egyre nagyobb magaslatokat érnek el, magabiztosan közelednek a kommu­nizmus felé, s ezzel példát mutatnak a munkásosztálynak a marxizmus­leninizmus eszméi megvalósításáért folytatott harcában. A kommunizmus győzni fog! (Taps.) Kérdés: Miért rövidítette meg ausztriai látogatásának programját? Válasz: Nem rövidítettem meg, csak rögzítettem; ez mindig megtör­ténik. Saját kezdeményezésemre megegyeztünk a szövetségi kancel­lár úrral, hogy kissé megrövidítjük a programot. Elvégre mi is emberek vagyunk, s ha érezzük, hogy túl va­gyunk terhelve, egy kis kényelmet megengedhetünk magunknak. Semmi rendkívüli nincs a dologban. Erőt kellett gyűjtenünk a mai sajtóérte­kezletre. (Derültség, taps.) Kérdés (Columbia Broadcasting systém): Hruscsov úr, nagy érdek-, lődéssel olvastam az ön több párt­kongresszushoz intézett üzeneteit. Mit üzen a demokrata párt kong­resszusának, mely a jövő héten kez­dődik Los Angelesben? Válasz: Azt hiszem, a demokrata párt nem vár üzenetet a Szovjet­uniótól. Ez nagyon logikus, annál is inkább, mert a kongresszus bizonyára jelölni fog egyéneket az elnöki és az alelnöki tisztségre. Tapintatlan­ság lenne tőlünk, ha e pillanatban bárminő kezdeményezést tanúsíta­nánk; ezt bizonyos mértékben af­féle beavatkozásnak tekinthetnék az USA belső ügyeibe. Nagyra becsüljük az USA népét s azt hisszük, hogy nincs szüksége üzenetünkre, külö­nösen a mostani felelős pillanatban, amikor az amerikai nép elnökválasz­tásra készül. Kérdés (Dopa): Elnök úr, ön gyak­ran dicsérte Ausztria semlegességét. Nézete szerint milyen feltételek mellett valósulhatna meg egész Né­metország semlegessége? Válasz: Ha Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság s kormányaik kihirdetnék a sem­legességet, az óriási boldogságot je­lentene a világ népeinek. Mi öröm­mel fogadnánk és tiszelnénk semle­gességüket. Meggyőződésem, hogy a világ népei is örömmel fogadnának ilyen nemes lépést, mert ez lenne a legszilárdabb alapja az európai és a világbékének. Így értékeljük mi a semlegesség rendkívül nagy jelentő­ségét. Reméljük, hogy eljön az az idő, amikor győzni fog ez a poli­tika. Ami nézeteinket illeti, úgy vél­jük, legjobb volna, ha feloszlatnák a katonai szövetségeket, kivonnák az idegen országokban elhelyezett csa­patokat s azután megegyeznének a leszerelésről és a fegyverek megsem­misítéséről. Ez lenne az államok leg­nemesebb lépése, mely biztosítaná a világbékét. Kérdés: Ön tavaly lemondta skan­dináviai útját. Hajlandó Skandiná­viába látogatni az idén? Egy máso­dik kérdés: Azt hiszem, Mauthau­senban Hitlerhez hasonlította Aden­1 auert, ami diplomáciai tiltakozást váltott ki. Van ehhez valami megje­gyezni valója? S tényleg meggyőző­dése-e önnek, hogy dr. Adenauer Hitler utódjának tekinthető? Mi Németország más szomszédállamai­ban úgy véljük, hogy ő a demokra­tikus Németország záloga. Válasz: Skandináviának és skandi­náviai utamnak kérdése nem képez­heti vita tárgyát sajtóértekezletün­kön. Ez a Szovjetunió és a Skandi­náv-államok kormányai megegyezé­seinek kérdése. Ami pedig Aden­auert illeti: Ha kezünkbe vesszük Hitler és Adenauer fényképét, lát­juk, hogy egyáltalán nem hasonlíta­nak egymásra, de ha a politikáról beszélünk, Adenauer épp olyan po­litikát folytat, mint amilyennel Hitler kezdte. Hitler alighogy hatalomra jutott, betiltotta a kommunista pártot. Adenauer ugyanezt tette. Hitler az­után kikezdte a Német Demokratikus Szervezeteket. Adenauer ugyanezt te­szi, üldözi a demokratikus szabad­ságjogok híveit, sőt, a vádlottak pad­jára ültetett olyanokat, akik a béke biztosításáért folytatott küzdelmet vallották tevékenységük céljául. A különbség abban van, hogy Hit­ler más időben élt, mint Adenauer. Míg Hitler kinyitotta a száját s mert nem tudta elnyelni azt, amit akart, megfulladt, Adenauernak nem marad más hátra, mint hogy nyalogassa a szája szélét, mérgelődjék, de meg sem moccanhat. Ha csak az ujját emelné is fel a szocialista országok ellen, szétzúzzuk Adenauert! (Viha­ros taps!) Szeretnék elnézést kérni Raab kancellár úrtól, hogy osztrák földön a kormány szempontjából esetleg kellemetlen kérdéseket érintettem. Nem akartam felvetni e kérdéseket, de kötelességemnek tartom, hogy ne hagyjak megválaszolatlanul semmi­lyen kérdést, melyet a sajtóértekez­leten hozzám intéznek. Kérdés (a londoni Daily Mail): Miniszterelnök úr, hajlandó-e tovább­ra is részt venni a nukleáris fegy­verek betiltásáról folyó tárgyaláson? Válasz: Nemcsak hajlandók va­gyunk, de részt is veszünk továbbra a tárgyalásokon és már rég szíve­sen aláírtuk volna a szerződést, de a Pentagon, az USA útját állja s nyilvánvalóan arra törekszik, hogy ez a tárgyalás is a leszerelés tár­gyalás sorsára jusson. Sajnáljuk, de az amerikai monopolisták szemmel­láthatólag olyan politikát folytatnak, hogy meghiúsítsák a tárgyalást. Kérdés (Neues österreich): Minisz­terelnök úr, szeretném megkérdezni, vannak-e az együttélés politikájával kapcsolatban eltérő nézetek a szov­jet vezetőségen belül?. Válasz: Mint a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke és a Szovjet­unió Kommunista Pártjának első tit­kára semmilyen nézeteltérésről nem tudok sem a pártban, sem az or­szágban. Ha ön tud valamiről, mond­ja meg, lehet, hogy rosszabbak az értesüléseim, mint önnek. Hálás le­szek érte. * Kérdés (Times of India): Minisz­terelnök úr, ön rámutatott a lesze­relési kérdés sürgős megoldásának fontosságára. Van valamilyen új ja­vaslata, kezdeményezése ez irányban a Szovjetuniónak? Válasz: Nemrégen olyan javasla­tokat tettünk, melyek lerögzítik és tiszteletben tartják partnereink kí­vánságát. Különösen legutóbbi ja­vaslatainkban tükröződött vissza szembetűnően a francia álláspont. De mint tudják, a nyugati államok nem támogatták legutóbbi javaslatainkat. Ezért a kérdést az ENSZ közgyűlése elé terjesztettük. Ügy véljük, hogy ez a leghatékonyabb akció, mert az ENSZ az egész világ népeit képviseli s a világ népeinek nagy érdekük a béke biztosítása. Ezért ez a legmeg­felelőbb szerv a kérdés megtárgya­lására. Még egyet szeretnék a figyelmük­be ajánlani, uraim! Segíts magadon, az isten is megsegít! Ha csak a közgyűlésben fogunk bizakodni, esetleg csalódást okozhat a népek­nek. Mozgósítani kell a népeket, harcra kell mozgósítani a tömegeket a békéért, harcba kell mozgósítani azok ellen, akik gátolják a leszere­lés kérdésének megoldását. Ha a tömegek — a szó szoros értelmében valamennyi nép — nem kapcsolód­nak bele, nem érjük el a leszerelési egyezményt, mert a Pentagonban egy maroknyi embercsoport dönt egész Amerikáról. A Pentagon nem egyezik bele a leszerelésbe, egész biztosan nem egyezik bele! Az amerikai had­sereg tábornokai és tengernagyai fél­nek a leszereléstől, mint ördög a szentelt víztől. Ezért nem egyeznek bele! Tovább kell küzdeni! Ne várják, hogy majd valaki a nép helyett megoldja ezeket a kérdéseket. Lel­kesíteni kell a népet, haragot kell kelteni a népben azok ellen, akik fékezik és gátolják e kérdések meg­oldását, a leszerelési tárgyalásokat. Így aztán kivívjuk a leszerelési egyezményt, kivívjuk a békét. De csak akkor, ha a nép kezébe veszi a sorsát! (Taps.) Kérdés (EAK Cairopress): Szeret­nék két kérdést feltenni önnek: Az első kérdés: Hogyan értékeli excel­lenciád az afrikai és ázsiai orszá­gok, különösen az EAK pozitív sem­legességét? Válasz: Nagyon pozitívan értékel­jük. A második kérdés: ön szorgalmaz­za, hogy a nyugati hatalmak egyez­zenek bele a leszerelésbe. A nyugati hatalmak pedig továbbra is fegyvert szállítanak Izraelnek. Hogyan néz erre, a béke veszélyeztetésének te­kinti ezt? Válasz: Kétségtelenül az a véle­ményünk, hogy ez az akció egyál­talán nem kedvez a békének, hanem az a célja, hogy helyi viszályokat, vagy ahogyan a nyugati hatalmak nevezik „lokális háborúkat" szítson. A lokális háborúk azonban ma na­gyon veszélyes elméletet képvisel­nek, mert a legkisebb lokális hábo­rú is szikra lehet, melyből egy világ­égés fejlődhet ki. Valamikor javasoltuk, kössenek szerződést a nagyhatalmak és más országok, hogy egyetlen közép- vagy közelkeleti országnak sem adnak el fegyvert. A nyugati országok azon­ban azt szeretnék, ha mi nem ad­nánk el fegyvert, de ők minél többet szeretnének eladni. Ebbe nem egyez­hetünk bele. Ezért, ha a nyugati hatalmak fegyvert adnak el szövetsé­geseiknek, mi is hajlandók leszünk fegyvert eladni önvédelmi célokra a pozitív semlegesség politkáját köve­tő országoknak. Kérdés: (Neu Welt): Mivel ön ál­landóan hangoztatja a békés együtt­élés szükségét, választ kérek a kö­vetkező kérdésre: Hogyan járulhat hozzá Izrael a Szovjetunióval való viszonyának megjavításához? Válasz: Én, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke mondjam meg, mit tegyen Ben Gurion, hogy meg­javítsa kapcsolatainkat? Azt hiszem, nincs szüksége tanácsomra és aligha felelne meg neki. Kérdés: (Sulc, Pravda és Rudé Právo) Miniszterelnök elvtárs, miben látja ausztriai látogatásának legpo­zitívabb eredményét? Második kér­dés: Mint mondotta: 1946-ban járt először Bécsben. Vissza tud emlé­kezni, melyik utcában és melyik házban lakott? A LINZI VÖEST-VASGYÁR DOLGOZÓI SZÍVÉLYESEN KÖSZÖNTIK KÖRÜK­BEN NY. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRSAT, A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁ­CSÁNAK ELNÖKÉT. (ČTK - Votava felvétele) Válasz: A legjobb benyomás, mely­lyel én és elvtársaim Ausztriából távozunk, az osztrák nép gyönyörű viszonya a Szovjetunió népeihez, né­peink barátsága. Mindenütt, ahol jár­tunk, tisztelet és rokonszenv meg­nyilvánulásait éreztük irántunk és népünk iránt. Több találkozón és megbeszélésen vettünk részt Raab szövetségi kan­cellár úrral és nem merültek fel köztünk nézeteltérések. Ennek is örülünk, mert azt bizonyítja, hogy jó a viszonyunk és a jövőben is ez irányban fog alakulni. Szeretnénk, ha a szovjet-osztrák viszony a jövőben is jóbaráti alapon fejlődnék. Öröimmel fogadjuk, tiszteljük a semlegességet, becsüljük a tehetsé­ges, zenekedvelő osztrák népet, fel­virágzást és békét kívánunk neki. Mivel az osztrák kormány a szo­cialisták koalíciójából tevődik össze, szeretném megmondani, hogy Pitter­mann alkancellárral, a szocialista párt vezetőjével is baráti találkozó­kat és megbeszéléseket tartottunk s a koalíciós kormány és minden pártja a szovjet-osztrák viszony és a semlegesség kérdéseiben egysé­ges nézetet képvisel. Ennek különö­sen örülünk. Schärff köztársasági elnök úrról is szeretnék megemlékezni, Moszkvá­ban és itt is elbeszélgettünk vele. Teljesen egyetértünk államaink köl­csönös kapcsolatainak kérdéseiben és a semlegesség kérdésében. FigI úrral nemegyszer beszéltünk. Ügy véljük, hogy Figl úr is a békés együttélés és az osztrák semlegesség szempontjait képviseli úgy, mint az osztrák kormány többi vezető tagja. A második kérdésre így válaszolnék: 1946-ban jártam Bécsben, amikor csapataink itt állomásoztak. Ezért kihasználtam ausztriai helyzetünket és tábornoki egyenruhában jártam itt. Persze az egynruha arra kényszerí­tett, hogy megfelelő lakást találjak magamnak, ezért Kuroszov hadsereg­tábornoknál laktam. \ Jól megtekintettem Bécset és kör­nyékét, mert akkor semmilyen pro­tokoll nem kötött és üzemek, gyá­rak és a környék látogatásával töl­töttem időmet. Meg kell modanom, hogy többet láttam akkor, mint ma, bár most az egész országot beutaz­tam. Ezzel nem akarok szemrehá­nyást tenni az osztrák kormánynak, elég az hozzá, hogy akkor más kö­rülmények voltak. Elégedettek vagyunk látogatásunk­kal, nem korlátozták mozgásunkat, ellenkezőleg, mindent meg akartak mutatni nekünk, amit látni akartunk és láthattunk. Kérdés: (Barometer): Mivel Hrus­csov miniszterelnök úr a gazdasági verseny alapján gondolja a békés együttélést, egyetérthetne-e azzal, hogy a verseny nemzetközi egyez­mény keretében bizonyos szabályok­hoz legyen kötve, hogy biztos legyen: korrekt formában fog folyni és az egész emberiség helyzetének javulá­sát fogja eredményezni? Válasz: Igen, megerősítem azt, hogy a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttélésének és versenyének álláspontját követem. Készek vagyunk részt venni világértekezleteken, melyek a korrekt békés együttélés és gazdasági verseny biztosításáról tárgyalnának. Saj­náljuk, hogy ez irányú kezdeményezésün­ket nem támogatták, de mi nem nagyon válogathatunk ezen i világon: mégis kénytelenek leszünk békében élni és gaz­dasági versenyt folytatni. Ezt nyilvánva­lóan egyesek még nem tudatosították, nem akarják megszUntetnl a kereskedelmi megkülönböztetést s nem akarnak olyan feltételeket teremteni, amelyek a népek és országok gazdasági versenyében egyenlő iehetőségeket biztosítanának minden népnek és minden országnak. Kérdés: (Haarec, Izrael): Egy hu­mánus jellegű kérdés: Hajlandó-e a Szovjetunió kormánya beleegyezni abba, hogy a kettéosztott családok újraegyesítésének megoldása kereté- • ben a Szovjetunióban élő személyek Izraelbe költözhessenek rokonaik­hoz? Válasz: Senkitől sem vonjuk meg a kivándorlás jogát, ha együtt akar élni családjával. De ez a szó „csalá­dok újraegyesítése" nagyon viszony­lagos fogalom, mert a bécsi lapokban naponta tatólunk sok közleményt, hogy férfi el akar válni feleségétől, a feleség pedig a férjétől. Ez a dol­gok gépies értelmezése. Külügyminisztériumunk iratai kö­zött nem szerepelnek olyan kérvé­nyek zsidó vagy más nemzettiségű állampolgárainktól, akik kérnék, hogy engedélyezzük kiköltözésüket Izraelbe. Ellenkezőleg sok levelet kä­punk az Izraelben élő zsidő nemzeti­ségű állampolgároktól, hogy enged­jük meg hazatérésüket a Szovjetunió­ba. Kérdés: (Pravda, Mihajlov): Mily megoládst tart a legjobbnak Nyugat­Berlin szempontjából: Válasz: Berlin kérdésében a legjobb megoldás a német kérdés megoldása len­ne. A német kérdés megoldása pedig ma: a békeszerződés megkötése mindkét né­met állammal. (Lárma a teremben). Azok, akik most lármáztak, véssék az eszükbe, hogy ez feltétlenül szükséges és ez meg is történik! A békeszerződést mindkét német állammal aláírjuk. Aliirjík majd azok az államok, melyek óhajtani fogják. A Szovjetunió és a szocialista országok aláírják a békeszerződést s ezzel megol­dódik a szabad várossá nyilvánított Nyu­gat-Berlin kérdése. Tehát újra figyelmébe ajánlom Brandt úrnak, tegyen meg minden intézkedést arra, hogy jobb legyen a viszonya Grote­wohl és Ulbricht elvtársakhoz, mert úgyis kapcsolatba kerül velük, hisz Nyugat­Berlin területe a Német Demokratikus Köztársasághoz tartozik. Nyugat-Berlin­nel az összeköttetést »z NDK területén keresztül bonyolítják le, más kiút nincs innen. Nem számit, ki lesz majd az az illető, Brandt, vagy esetleg más polgár­mester. Ez azonban törvényszerűség és be is következik! Elárulok Önöknek egy titkot: Értesülé­sünk szerint Nyugat-Németországban, az­zal a gondolattal foglalkoznak, hogy szep­temberben Berlinben összehívják a szö­vetségi gyűlés ülésszakát. Ez provokáció akar lenni. Már mondottam és azt hiszem, meg kellene fontolnunk Grotewohl és Ulbricht elvtársakkal, valamint a szocia­lista országok és a háborúban részt vett országok más vezetőivel: mi lenne, ha a szövetségi gyűlés berlini ülésszaka idején aláírnánk a békeszerződést Kelet-Német­országgal, s azután a szövetségi gyűlés képviselői kénytelenek lennének vízumot kérni Grotewohl elvtárstól, hogy Berlinből hazatérhessenek Bonnba. (Hosszan tartó taps.) „ Tisztelt uraim, elvtársak és bará­taim! Nagyon kellemes i itt lenni önökkel, de szállóige, hogy egyszer mindennek vége van. Ma elutazunk s ezért kénytelen vagyok elhagyni értekezletünket, bár szívesen hall­gatnám a további kérdéseket :s vála­szolnék rájuk. Szeretnék köszönetet mondani az osztrák kormánynak és elnézését kérni, ha válaszaim nerh feleltek meg egészen azoknak, akik a kérdéseket feltették és meghallgat­ták a válaszokat. Am • ilyen a sajtó­értekezlet törvénye: Ha megkerül­tem volna a válaszokat, bizonyára azt híresztelték volna rólam az egész világ előtt, hogy féltem vála­szolni és még mindenfélét kitalálná­nak. Ezért kénytelen voltam vála­szolni a hozzám intézett kérdésekre úgy, ahogyan értelmeztem őket. Köszönöm a figyelmüket. Drága barátaim, elvtársak és uraim, sok sikert kívánok fennkölt újságírói te­vékenységükben és magánéletükben. (Viharos taps.) ÜJ SZÖ 3 * 1960. július 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom