Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-09 / 189. szám, szombat

Hruscsov elvtárs rádió- és televíziós beszéde Bécsben A szovjet-osztrák kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének bizonyítékai Köszönet a baráti fogadtatásért a kommunizmusról, mert nem tudják mi az. Ha azonban ezek az emberek megtudják az igazat, szégyellni fogják szavaikat. Mint kommunista azt mondom: senki sem fog nekik ezért szemrehányást tenni. Minden ember a maga idején érik meg. Akkor aztán előbb vagy utóbb kezdi megérteni, amit korábban nem értett. Ezek az emberek maguktól is szégyenkezni fognak, de azt hiszem, senki sem fog nekik szemrehányást tenni. Most csak egészen röviden beszéltem önöknek arról az életről, amelyet felépítettünk. Mi már elkezdtük megtölteni a a kommunista bőségnek ezt a hatalmas tárházát munkánk termékeivel. Ez persze nem történik meg egyszerre. Még sokat kell dolgoznunk, de a munkát már megkezdtük. Biztos léptekkel hatadunk az emberi társadalom fejlődésének nagyszerű szakasza, a kommunizmus felé. Az idősebb korosztályú osztrákok még emlékeznek rá, hogy Oroszországot egykor becsmérlően „szamovárországnak" nevezték. Az úgynevezett felvilágosult Európában úgy beszéltek és gondolkoztak rólunk, mint holmi távoli medvebarlangban lakó emberekről. Azóta mintegy 43 esztendő telt el. Mi lett az egykori cári Oroszországból, amelyben a lakosságnak körülbelül 80 százaléka írástudatlan volt? Bizonyára egyetértenek azzal, hogy egy nép képzettségének foka a szellemi szabadság egyik legvilágosabb bizonyítéka. Nos, a Szovjetunióban a múlt évben — hogy csak egyetlen példát hozzak fel - 108 000 mérnököt képeztek ki, míg az Amerikai Egyesült Államok — ez az iparilag legfejlettebb hatalom - csak 38 000 mérnököt képzett ki. Nincs messze az idö, amikor a Szovjetunió túlhaladja az Egyesült Államokat Ny. Sz. Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ausztriai látogatása során szerda este befejezte vidéki körútját és az éjszaka folyamán visszatért az osztrák fővárosba. Csütörtök este a szovjet kormányfő háromnegyedórás televíziós beszédet mondott Bécsben. Hruscsov elvtárs beszédét az alábbiakban közöljük. Igen tisztelt hallgatóim! Kedves barátaim! — kezdte beszédét a szovjet kormányfő. Látogatásunk az önök vendégszerető országában, ahol kormányuk meghívására tartózkodtunk, befejezéséhez közeledik. Repülőgépünk holnap indul Moszkva felé. Jó benyomásokat viszünk magunkkal útravalóul. Megismerkedésünk az osztrák nép A televízió a huszadik század nagyszerű találmánya. Talán csak egyetlen lényeges hiányossága van: a beszélőt megfosztja attól, hogy nézőit és hallgatóit láthassa. A technikának ezt a hiányát kell most kitöltenem, mégpedig úgy, hogy • igénybe veszem az emberi emlékezőtehetséget. Amikor most önök előtt beszélek, sok osztrák — bécsi, grazi, linzi, salzburgi, nagy és kisebb városaik lakosai, munkások, parasztok értelmiségiek — arcát látom magam előtt, mindazokét, akik az utcákon gyülekeztek a szovjet vendégek üdvözlésére. A magam és kíséretem nevében, a szovjet kormány és az egész szovjet nép nevében köszönetet mondok azokért a jó érzelmekért és baráti szellemért, amellyel fogadtak bennünket. Sok kérdést intéztek hozzánk arról, milyen az élet országunkban; kérdéseket, amelyek jóhiszeműek voltak és jóindulatú kíváncsiság volt az S Szovjetunió gyors fejlődésének rendkívül fontos szakaszába lép, amely igen sok örömet is ígér. Azelőtt, az Októberi Szocialista Forradalom előtt népünk "nagy szegénységben élt. Elhatározta azonban, hogy megvalósítja azt a célt, amelyet a nagy forradalmárok és tudósok, Marx, Engels és Lenin kitűztek^ kapitalisták nélkül, földbirtokosok nélkül, kizsákmányolók nélkül élni, felépíteni egy olyan társadalmat, amelyben minden ember egyenlő és minden ember szabad, amelyben a termelőeszközök a nép tulajdonában vannak, és a munka minden terméke a társadalomé, amelyben mindenki teljes mértékben élvezheti munkája eredményének gyümölcsét. Nos, ezt most el is értük. Természetesen ma is létesítünk kohóműveket, feltárunk szénbányákat és kőolajlelőhelyeket, továbbra is építünk vegyiüzemeket, erőműveket és vasutakat, hogy gazdasági erőnket még jobban megszilárdítsuk. Most azonban sokszorta nagyobb összegeket fordíthatunk jó lakóházak építésére, élelmiszerek, ruha. cipő és háztartási eszközök előállítására. Tudományosan ezt a társadalmat nevezik kommunizmusnak. Mi kommunisták vagyunk, akik egy ilyen életért küzdünk, és büszkék vagyunk rá, hogy olyan párthoz tartozunk, amelynek vezérlő gondolata minden idők legnagyobb tanítása: a marxizmus —leninizmus. Mi a kommunizmus? Mire törekszünk? Nemcsak magáról a „kommunizmus" elnevezésről van szó. Mi egy jobb életre törekszünk, a legszebb életre a földön, arra, hogy az ember szegénvség nélkül élhessen; hogy mindig legyen munkája, amelyet szeret; hogy az ember ne félve gondoljon a holnapra; ne legyen bizonytalanságban afelől, lesz-e betevő falatja, vajon gyermekeinek lesz-e mit enniük, tudja-e fűteni lakását, és egyáltalában lesz-e lakása. Árról már nem is beszélek, hogy mi arra törekszünk: az emberek élvezhessék az összes kultúrjavakat, tanuljanak, színházba és hangversenyekre járjanak, múzeumokat látogassanak, más szóval, szép és magasztos életet élhessenek, ne kelljen csupán tengődniük és vegetálniuk. De milyen társadalmi rend tud minden embernek ilyen életet biztosítani? Talán a kapitalista társadalom? Mi saját tapasztalatunkból győződtünk meg róla, hogy az nem képes erre. A kapitalizmusban a termelőeszközök csak egy kis embercsoéletével újból meggyőzött bennünket arról, hogy békeszerető, szívélyes, vendéglátó nép országában voltunk. A vezető osztrák személyiségekkel — Schärf köztársasági elnök úrral, Raab kancellár úrral, Pittermann alkancellár úrral, Gorbach úrral, az Osztrák Néppárt elnökével, valamint más vezető emberekkel, különböző pártok és társadalmi szervezetek képviselőivel — folytatott megbeszéléseink teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Szovjetunió és Ausztria között kedvezően fejlödnek a kölcsönös kapcsolatok. Ezek a kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének figyelemre méltó bizonyítékai. alapjuk, de voltak olyan kérdések is, amelyekben gyanakvás, sőt, néha éppen az volt érezhető, hogy ezeket a kérdéseket egy országunkkal szemben ellenséges propaganda hatása alatt intézték hozzánk. Miután ma oly sok új hallgatóm van, egészen röviden szeretnék azokról az alapelvekről beszélni, amelyek népünket az életben vézetik, más szóval arról, szeretnék beszélni, hogyan élünk. Nyugaton sokan még ma is megpróbálják befeketíteni és ügy feltüntetni a mi szovjet életünket, mintha a Szovjetunió és a szovjet nép agresszív volna, mintha idegen területeket akarnánk meghódítani, s akaratunkat, valamint rendszerünket másokra is rá akarnánk erőszakolni. Maradjunk a tényéknél és a példáknál, ahogyan az értelmes embereknél ez szokásos. Elmondom önöknek életünk többféle oldalát, azután ítéljenek önök maguk. Ez volt az. amiért a nép a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat végrehajtotta és a hatalmat saját kezébe vette. Mivel tudatában voltunk annak, hogy örök téftgődésre, örök elmaradottságra és szegénységre lennénk kárhozatatva, ha mindent, amit létrehoztunk, az életfenntartásra adnánk ki, ezért minden eszközt arra a feladatra fordítottunk, hogy új üzemeket és gyárakat hozzunk létre, s kiépítsük a nehézipart. Megértettük, hogy önmagában az erős és modern ipar kiépítése és a termelőeszközök előállítása — mint ezt a gazdaságtudománnyal foglalkozók mondják — fegyvert ad az ember kezébe, az anyagi javak gyarapítására, megkönnyíti munkáját és megsokszorozza erőit. port tulajdonában vannak ,más szóval, övék a tőke, Természetesen, ez a csoport jól él és sokan a belőlük élők közül sem élnek rosszul. De az emberek túlnyomó többségének élete azoktól függ, akiké a tőke: a főnök alkalmazhatja a munkást, több bért is fizethet neki, de minden pillanatban el is bocsáthatja. S akkor a munkás ott marad kenyér nélkül, mint mondják, sorsára bocsátva. Ez azonban szörnyű sors egy embernek. Ezt az életet változtatta meg a mi népünk, s tette lehetővé, hogy minden termelőeszköz, az ország minden gazdagsága a népé legyen és mind ez az egész nép javára szolgáljon. Mi most a kommunista társadalmat építjük fel. Hogy képletesen fejezzem ki magam, ez a társadalom mindenki számára hozzáférhető tál lesz és ez a tál színültig telve lesz a fizikai és szellemi munka gyümölcseivel. Mindenki bőségesen el lesz látva élelmiszerrel, ruhával, cipővel, könyvekkel. És éppen ez az, amit kommunizmusnak nevezünk. Ebben a társadalomban mindek! saját képességei szerint dolgozik — mindenkiért és önmagáért. És az embereknek meglesz ipindenük, igényeik szerint. Örömteli alkotó munka korszaka lesz ez. Azok az emberek, akik e tekintetben kevéssé tájékozottak, félnek attól a szótól, hogy „kommunizmus". Sokan, ha ezt a szót hallják, keresztet vetnek magukra és aggódva néznek körül Azt mondják magukban: isten mentsen a kommunizmustól! Én ezeknek az embereknek a következőket mondanám: Isten bocsásson meg nekik — amint ezt a hívők mondják. Most elítélően nyilatkoznak A múlt évben 2 267 000 főiskolás diák tanult a Szovjetunióban, vagyis a Szovjetunió minden tízezer lakosára 107 főiskolás tanuló jutott. Általában nálunk 50 millió ember — vagyis gyakorlatilag a Szovjetunió minden negyedik polgára tanul. Nálunk kicsik és nagyok egyaránt képezik magukat. És a tanulás nálunk ingyenes. A Szovjetunióba látogatók valamennyien azt mondják: „A szovjet embereknek mindig könyv van a kezükben." Vajon miért említettem önöknek először a nép tanulását, képzését, amikor országunkról kezdtem beszélni? Miért említem a főiskolás diákok számát? Azért teszem ezt, hogy kiemeljem a hazánkban bekövetkezett nagy változásokat. Hihette volna-e valaki 42 évvel ezelőtt, hogy a Szovjetunió eljuttatja zászlaját a Holdra, először hatol a világűrbe, atomjégtörőt épít és évenként a traktorok, a gépkocsik százezreit, a legkorszerűbb szerszámgépek tízezreit gyártja majd, s hogy a világon először .szovjet léglökéses Mint már mondottam önöknek, csak a tényeknek kell hinni. Vajon emlékeznek-e olyan esetre, hogy a nyugati hatalmak részéről bármilyen konkrét intézkedés is történt volna a fegyverkezési verseny megfékezésére és ésszerű leszerelési egyezmény megkötésére? Csak nem gondolja bárki is komolyan, hogy a már öt éve újra és újra előhozott „nyílt ég"-javaslatnak bármilyen köze is lenne a leszereléshez? A szovjet terület felett lelőtt kémrepülógép agresszív berepülése elég meggyőzően igazolja, hogy kinek és milyen cél érdekében van „nyílt égre" szüksége. Mi nemcsak beszélünk a békéről, hanem kitartóan harcolunk is a béke megőrzéséért és egy új világháború megakadályozásáért. Emlékeztetni akarom önöket arra, repülőgépek szállnak majd menetrendszerűen a nemzetközi légiutakon? És már most az első helyet foglalja el a Szovjetunió Európa ipari termelésében és a második helyet a világon. És már nincs messze az az idő, amikor hazánk túlhaladja az Amerikai Egyesült Államokat és kivívja a világelsőséget. Hát vajon képes lett volna-e ennek végrehajtására egy nép, amely nem szabad? Ahogy mondani szokták: tessék, próbálja meg, aki akarja! De természetesen nemcsak traktorokról, gépkocsikról és arató-cséplő gépekről van szó. Vannak a földön olyan országok, amelyek gyártják és előállítják mindezt a technikai felszerelést. Ezek az óriási történelmi teljesítmények, összes sikereink a szocializmusban gyökereznek. A szocializmus igazi szabadságában az ember alkotó munkában fejtheti ki minden képességét és tehetségét A szabadság a szocializmusban — ez nem jelszó, hanem a társadalom lényege. • hogy a legutóbbi négy évben haderőnket egyoldalúan 2140 000 fővel csökkentettük. Tessék, kövessék ezt a példát a nyugati hatalmak! A Szovjetunió megszüntette külföldi katonai támaszpontjait. Tessék, kövessék ezt a példát is a nyugati hatalmak! Mi egyoldalúan beszüntetjük a nukleáris fegyverkísérleteket és hajlandók vagyunk mindörökre lemondani az ilyen kísérletekről, ha a nyugati hatalmak szintén készek erre. Annak megakadályozására, hogy egy állam valamely más- államot meglepetésszerűen megtámadhasson, a szovjet kormány azt javasolta, hogy vasúti csomópontokon, főútvonalakon és a kikötőkben kölcsönösen ellenőrző állomásokat létesítsenek. A szovjet kormány azt is javasolta, hogy a mi csapataink és a nyugati hatalmak Nyugat-Németországban állomásozó csapatai között húzódó határ mindkét oldalán 800 kilométeres térségben légi felügyelet létesüljön. Mi a részleges leszereléstől kezdővé az általános és teljes leszerelésig a leszerelés megvalósításának legkülönbözőbb változatait javasoltuk. Ugyanakkor minden alkalommal kifejeztük készségünket, hogy eme intézkedések végrehajtásának biztosítására a lehető legmesszebbmenőbb és átfogóbb nemzetközi ellenőrzést létesítsünk. Sajnos, minden eddigi javaslatunk süket fülekre talált és elutasításban részesült. A nyugati hatalmak minden akalommal, még akkor is elutasító álláspontra helyezkedtek, amikor ugyanazokat az elképzeléseket terjesztettük elő, amelyeket korábban ők maguk vetettek fel. A nyugati országok képviselői a tízhatalmi bizottságot, amely elé az ENSZ az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet tervet utalta, úgynevezett „gittegyletté" tették, hogy félrevezessék a népeket. Éppen ezért a Szovjetunió és más szocialista államok képviselői kénytelenek voltak a leszerelés kérdését, valamint az ENSZ-határozat tekintetében előállott helyzet kérdését az ENSZ-közgyűlés legközelebbi ülésszaka elé terjeszteni. Amikor ez a lépés is megtörtént, a nyugati hatalmak képviselői képmutató kijelentéseket tettek arról, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok nem akarnak velük tárgyalni a leszerelésről, holott a nyugati hatalmak állítólag hajlandók voltak a leszerelésre. Ha a nyugati hatalmak tényleg kívánják a leszerelést, senki és semmi sem gátolja őket abban, hogy nyomban megállapodást írjanak alá a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó leszerelésről. Mi készek vagyunk erre. Békés versenyt ajánlunk a kapitalista világnak Miért vagyunk hajlandók ebbe belemenni? Mert szükségesnek és elkerülhetetlennek tartjuk, hogy biztosítsuk a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését. Mi békés versenyt ajánlunk a kapitalista világnak, vagy ahogyan önök közül sokan szeretik magukat kifejezni, békés konkurrenciát javasolunk. Mi bizonyosak vagyunk jővönkben. A kapitalista világ vezető személyiségei azt mondják, hogy ők is bizonyosak jövőjükben. Hát akkor miről van szó? Mi azt mondjuk a nyugati hatalmaknak, hogy semmisítsük meg a fegyvereket, oszlassuk fel a hadseregeket, töröljük a katonai kiadásokat és versenyezzünk békés színtéren: ki biztosit népének magasabb életszínvonalat és nagyobb szellemi gazdagságot, ki biztosítja népének a nagyobb szabadságot és örömet, a legboldogabb alkotó életet. íme, látják, ilyenek „a Kreml szándékai" - ahogyan ezt sok nyugati politikus oly előszeretettel mondja. Mint látják, én feltárom önöknek ezeket a titkokat. Kísérőim nevében és saját nevemben is teljes szívemből köszönetet mondok mindazoknak az osztrákoknak, akik szívélyes üdvözlő leveleket és táviratokat küldtek a szovjet népnek. Hazánkba visszatérve el fogjuk mondani, hogy Ausztriában sok jó és hű barátunk van, hogy az osztrák nép eltökélten akar küzdeni a népek békéjéért és barátságáért. Engedjék meg tisztelt hallgatóim, hogy tiszta szívből minden jót kívánjak önöknek, sok sikert kívánjak munkájukhoz és azt kívánjam, hogy sok boldogságban legyen részük, békés országuk pedig tovább virágozzék. Ha idejük és lehetőségük lesz, jöjjenek el hozzánk, a szovjet emberek éppen olyan vendégszeretettel fogadják majd önöket, mint amilyen vendégszeretetben önök részesítik a mi hazánkból érkezett látogatókat. „Frieden und Freundschaft!" (Béke és barátság.) „Auf Wiedersehen!" (A viszontlátásra!) Köszönöm figyelmüket r- fejezta be szavait Hruscsov elvtárs. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a fejlődés hatalmas távlatait nyitotta meg 'A kommunizmus teremti meg a legszebb életet a földön Emelkedik a szovjet dolgozók életszínvonala Valaha Nyugaton rosszakaróink azzal vádolták a Szovjetuniót, hogy anyagi eszközeinek legnagyobb részét csak a nehézipar fejlesztésére fordítja. Igen, volt ilyen időszak. Függetlenek, erősek akartunk lenni és azt akartuk, hogy egész népgazdaságunk szilárd alapokon fejlődjék. Népünk kénytelen volt lemondani egy s másról. Most van erős iparunk, és mind több és több eszközt fordítunk arra, hogy a Szovjetunió lakosai mind jobban és jobban éljenek. Nemrég ülésezett a Szovjetunió Legfelső Tanácsa. Milyen törvényeket fogadott el ezen az ülésszakon? Megszüntették a bérek és a fizetések adóját. Néhány éven belül a Szovjetunió olyan ország lesz, amelyben teljesen megszűnik a lakosság adóztatása. Országunk dolgozói már ez év végétol naponta csak 7 órát fognak dolgozni és a nehézipar több ágában csak 6 órát. 1984-ben kezdünk áttérni a 6 és 3 órás munkanapra. A bérek pedig nemcsak, hogy nem lesznek alacsonyabbak, hanem ellenkezőleg, növekednek. Hét nem lesz kellemes, nem lesz öröm ilyen országban élni? Hruscsov elvtárs ezután ismertette a nagy lakásépítkezési terveket és eredményeket, és az orvosi ellátásról szólva kijelentette: a dolgozók társadalombiztosítására, az orvosi ellátásra és egyéb kedvezményekre 1959-ben 230 milliárd rubelt fordítottunk, csaknem kétszeresét a katonai kiadásoknak. A könnyűipar, valamint az élelmiszeripar fejlesztésében is úgyszólván sarkában vagyunk az Amerikai Egyesült Államoknak. Hogy ezek fejlődését még jobban meggyorsítsuk, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa pótlólag, terven felül 25 — 30 milliárd rubelt szavazott meg közszükségleti cikkeket előállító új üzemek és gyárak építésére. Most, amikor terveinkről és valóságunkról röviden beszéltem önöknek, könnyen megérthetik, hogy a szovjet nép •békét akar. Hisz különben miért kellene a városok, üzemek, gyárak százait építeni? Talán azért, hogy néhány röpke pillanat alatt hamuvá és rommá legyenek? Mi békét akarunk, de nem könyörgünk érte. A Szovjetunió jelenleg katonailag a legerősebb ország. És bár katonailag a legerősebb ország vagyunk - és ez most általánosan Elismert, vitathatatlan tény —, senki ellen sem vonulunk harcba és senkit sem fenyegetünk. Egyesek, persze, most azt mondhatnák önök közül, mindez szép és jó, de miként lehet megtudni, hogy kinek van igaza. Jönnek hozzánk Nyugatról emberek és azt mondják, hogy ők a béke mellett vannak és a Szovjetunió akar háborút. Most Hruscsov jön és azt mondja, hogy a Szovjetunió áll a béke oldalán. Kinek higgyünk? Ä Szovjetunió tényekkel bizonyítja békeakaratát pj SZÓ 3 * 196

0- J

úliu

s