Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-07 / 187. szám, csütörtök

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája (Folytatás a 6. oldalról) ötéves tervben épült villanyerőmüvekhez képest közel a felére csökkennek. Nagyobb gépcsoportok alkalmazásával, a technológia módosításával és jobb építkezési tervmegoldásokkal lényegesen növelhetjük az építkezések hatékonyságát azoknak a cementgyáraknak az esetében, amelyeket a harmadik ötéves terv utolsó esztendeiben • helyezünk üzembe. Még számos példát sorolhatnék fel a többi termelési ág, valamint- a termelésen kívüli építkezések területéről. ' A tervjavaslat előirányzata szerint csökkentjük a megkezdett építkezések számát és általában meggyorsítjuk az építkezéseken a munka menetét. Elsősorban a döntő fontosságú építkezéseken azzal számollunk, hogy az építőmunkák tartama 1959-hez képest , átlag 40 százalékkal csökken. Ezek a. feladatok megkövetelik, hogy lényegesen meg-javítsuk az építkezések tervezési előkészítését és szervezetét.. Ez annál- fontosabb, mivel nevezetesen, a kohó- és gépiparban, valamint az energetikai iparban nem rendelkezünk kellő időelőnnyel az építkezési tervező munkák területén. A gépek és gépi berendezések szállításainak biztosításánál, valamint az építőmunkák végrehajtásánál tovább kell javítani a beruházók és a szállítók munkáját. Nevezetesen ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy minél előbb bevezessék és szigorúan betartsák az általános és a végszállítók rendszerét. Ez igen fontos feladat, elsősorban a nehéz gépipari minisztérium számára. Teljesítésétől függ, hogy idejében üzembe helyezhessük az új termelési kapacitásokat, és a harmadik ötéves terv utolsó esztendeiben biztosítsuk a termelés tervszerű gyarapodását. A tervezőknek szem előtt kell tartaniuk, hogy az új termelési létesítményeket minél kevesebb építő munka árán kell megszerveznünk nyitott és félig nyitott üzemek építésével, új építő anyagok nagyobbmérvű alkalmazásával, hisz ezek az anyagok csökkentik a munkaigényességet és az anyagfogyasztást. E feladat teljesítését elősegítheti továbbá, ha célszerűen határozzák meg a létesítmény méreteit, az üzemet összpontosítják^ csökkentik a., kapcsolt beruházási .költségéket; s íb. Következetesen* ňafcfyrtéPtékb&n kéH' élni a tipizálás', a .típustervezés biztosította élőnyökkel. Nagy figyelmet igényel az ipari létesítmények cél1 szerii élettartamának megoldása, könnyű, szerelt csarnokok és megfelelő élettartamú könnyűipari épületek alkalmazása, amelyek lehetővé teszik a termelési technológia jövendő fejlődésének megfelelő felhasználását. A beruházási építkezések tervbevett mérete népgazdaságunk maximális lehetőségeit jelenti a harmadik ötéves tervben. Indokolatlan beruházások igénylése, nem gaZdasagos építkezések sekinek sem lehetnek hasznára, ellenkezőleg, fékezik a lakosság életszínvonalának gyorsabb emelését. Csakis a beruházási • építkezésekben résztvevő valamennyi dolgozó, építtetők, tervezők, népipari és építőipari dolgozók együttes erőfeszítésével biztosíthatjuk a társadalom szükségleteinek jobb kielégítését, és érhetjük el népgazdaságunk fejlődésének, a dolgozók élet- és kulturális színvonala emelésének gyorsabb ütemét. Hazánk termelő erőinek fejlesztésében magunk elé tűzött feladatok, amelyek a beruházási építkezések gyors ütemében is kifejezésre jutnak, jelentős követelményeket támasztanak az építőipar fejlődésével szemben. A harmadik ötéves tervben az építőipar termelésének 41 százalékkal .kell emelkednie. Ez messzemenő minőségi változásokat tesz szükségessé, elsősorban az építőipar technikájában és technológiájában, azzal a céllal, hogy meggyorsítsuk az iparosítás folyamatát. A gépparkot, új gépekkel egészítjük ki, amelyek lehetővé teszik, hogy gépsorokat alkossunk a legfontosabb építkezési munkák gépesítésére. Az építkezések időtartamának múlhatatlanul szükséges lerövidítése, a költségek csökkentése megkívánja, hogy lényegesen megjavítsuk a gépek időbeli kihasználását. Biztosítani kell, hogy a gépek két műszakban iolgozzanak, kedvező évszakokban pedig, főleg a nagy építkezéseken, be kell vezetnünk a három műszakos munkarendet. Főleg a nagy építőipari gépek, kotrógépek, daruk, rakodók stb. esetében kell a több műszakos munka bevezetésére törekednünk, hisz ezeket a szerkezeteket jelenleg gyakorlatilag csupán egy műszakban, naponta mindössze 5—7 órán keresztül dolgoztatják. Az építészet iparosításának további feltétele, hogy kellőképpen kiépítsük az építőanyagok és épületelemek gyártását, ezt az ipart gazdaságosan, célszerűen osszuk el, és biztosítsuk munkájának jó minőségét. Az előgyártott elemek eddigi termelése alacsony színvonalú, s nem elégíthet ki bennünket az egy munkásra eső termelékenység sem, amely műszakonként 0,7 köbméter előgyártott elemnek felel meg. A nagy építőanyag fogyasztás épületelemenként megdrágítja mind 'a termelést, mind a szállítást és a szerelést. Nem használják ki kellőképpen az előfeszített betont, s a ma már ismert könnyű építőanyagokat. Elégtelen a tipizálás és až egységesítés bevezetése is; a gyártmányok sok fajtája arra vezet, hogy kicsi a szériagyártás, és alacsony az előgyártás gazdaságossága, az előgyártott elemek csak nehezen képesek versenyezni a hagyományos építkezési módszerekkel. A következetes tipizálás és egységesítés keresztülvitele megkívánja, hogy megváltoztassuk a tervezők és építtetők nézetét a beruházási építkezések egyedi jellegének értelmezésében, mégpedig már a beruházási építkezések elképzelésének és tervezésének szakaszán. Az építkezéseken folyó munka megjavításának alapvető feltétele továbbra is az marad, hogy biztosítjuk a végelemek folyamatos szállítását az e tekintetben tapasztalható hibák még mindig az építkezések elhúzódásának és nem gazdaságos lefolyátatásának fő okai. Az építőipari termelés biztosításában fdntos szerep jut a nemzeti bizottságoknak, hisz ők irányítják az építőipari szervezetek túlnyomó részét. Az ő feladatuk lesz elsősorban, hogy biztosítsák a lakásépítkezéseket, és döntő mértékben a nem központilag irányított építkezéseket. Az építőanyaggyártó ipar fejlesztése elsősorban a cementgyártásra irányul, amely lehetővé teszi a többi építőanyag és épületelemek gyártásának kellő fejlesztését. Ugyanakkor lehetőséget nyújt arra, hogy az építőanyaggyártásban lényegesen nagyobb mértékben használjuk fel pótnyersanyagokként az ipari hulladékokat. A második ötéves tervben a cementgyártás évente kereken 400 000 tonnával emelkedett, az 1961-1965ös években évente a cementgyártás 750000 tonnás emelkedésével száimolitnkj. 1965. végién a cementgyárHős eléri- ,-az -évi 8,-76. millió tonnát. ! 1965-t>en Wgy Iákösrá. számítva annyi iicetnentetc-termelünk, hogy az első helyek egyikét foglaljuk el a világon. -A második ötéves tervhez képest megkétszerezzük az épületelemek gyártását. Ezzel kapcsolatban külön jelentősége lesz a villanyerőművek pernyéjét és más könnyű anyagokat feldolgozó épületelemgyártás fejlesztésének. A nagy hőerőművek építése egyre növeli a villanyerőmüvek pernyéjének mennyiségét, de ennek az anyagnak, válapiint más ipari hulladékoknak a felhasználását még mindig nem fejlesztettük kellő mértékre az építőanyaggyártásban. Ezért a közeljövőben újból részletesen foglalkoznunk kell ezzel a . problémával. Az új, haladóbb építőanyagok felhasználása további eltérést jelent az égetett téglák gyártásától. A téglagyárak kapacitás-gyarapodása, amelyet lényegében a termelés idényjellegének megszüntetésével nyerünk, elsősorban alagcsövek és más, a mezőgazdasági talajjavítási munkák során felhasznált vékonyfalú anyagok gyártásában érvényesül majd. Bár az építőanyaggyártás gyors ütemben nő, takarékosan kell gazdálkodnunk ezekkel az anyagokkal. Határozottan szembe kell fordulni a fogyasztási normák túllépésével, az építőanyag fecsérelésével, hogy teljes mértékben biztosíthassuk az építőipar és a beruházási építkezések tervszerű fejlesztését. Az építészet iparosítása nem csupán az építőipar ügye. Végrehajtásának ütemét tekintve döntő szerep jut a többi szállító iparágak, elsősorban a közszükségleti iparnak, a kohászatnak, a gépiparnak, de jelentős mértékben a vegyiiparnak •is. Mindez hozzásegíti az építő ipart, hogy elérje azt a fejlett műszaki színvonalat, amely múlhatatlanul szükséges, hogy teljesítse a társadalmunk gazdasági álló alapjainak növelésében és felújításában reá váró nagy feladatokat. Új technikával a nagyobb munkatermelékenységért és gazdaságosságért Elvtársak, a. munkásosztály politikai hatalomátvételével, a szocialista gazdaság létrejöttével és fejlődésével alapjában megváltozott nálunk a foglalkoztatottság problémája is. A tőkés Csehszlovákiát az állandó munkanélküliség jellemezte, az új Csehszlovákiát viszont az jellemzi, hogy minden munkaképes lakosnak munkát biztosít, és állandóan nő a foglalkoztatottság. Minthogy a közeli évek során a termelőképes korú dolgozók száma aránylag kevéssé nő, a harmadik ötéves tervben a termelés összes gyarapodását szinte teljes mértékben a munkatermelékenység növelésével kell biztosítanunk. Mivel a munkatermelékenység jelentős emelkedését nemcsak az iparban érjük el, hanem a szocialista nagyüzemi termelés új feltételeinek kihasználásával, nagyfokú gépesítéssel a mezőgazdaságban is, egészben véve tovább csökken a mezőgazdaságben foglalkoztatott személyek száma. Az állami-, gazdasági- és pártszerveknek viszont annál nagyobb figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy megjavítsák a mezőgazdasági dolgozók korszerinti összetételét; a harmadik ötéves tervben olyan intézkedésekkel számolunk, amelyek e téren megteremtik a helyzet javulásának előfeltételeit. Nagy szerep jut itt valamennyi szövetkezet gazdasági megerősödésének is. A népgazdaság szocialista szektorában, az egységes földművesszövetkezetek nélkül, a foglalkoztatott ' ság a harmadik ötéves terv során valamennyi munkaerőforrás maxi mális kihasználása révén több mint 9 százalékkal, vagyis kereken 435 ezer dolgozóval emelkedik. Ennek keretében gyors ütemben tovább emelkedik a nem termelési ágakban foglalkoztatottt munkaerők száma, nevezetesen az egészségügyben, iskolaügyben, közüzemi vállalatokban stb. A munkatermelékenység •'növelésével kell megteremteni a munkaidő további rövidítésének feltételeit is. Ez a tény a harmadik ötéves terv egyik jellemző vonósa. Az iparban a munka óránkénti termelékenysége az ötéves tervben évente átlag 9 százalékkal, az építőiparban 11,2 százalékkal, a vasúti közlekedésben 6 százalékkal kell, hogy emelkedjék. Hogy képet alkossunk e feladat nagyságáról, elég ha annyit mon dunk, hogy a munka óránkénti termelékenységének növekedése a har madik ötéves terv során az anyagi termelés egész területén több mint 2,7 millió dolgozó viszonylagos megtakarításával egyenértékű. A munkatermelékenység tervbevett növelése megkívánja, hogy messze menően alkalmazzuk a haladó technikát, techno.lógiát és munkaszer vezést, mivel a műszaki fejlődésnek az eddiginél sokkal jelentősebb része lesz a munkatermelékenység emelésében. A népgazdaság műszaki és gazdasági színvonalának emelését elsősorban a komplex gépesítés és automatizálás jelenti. A minisztériumok és a vállalatok tekintsék e kérdést beruházási politikájuk súlyponti feladatának, s dolgozzák ki azt a beruházásokkal szoros együttműködésben elsősorban a gépipari minisztériumok, valamint ama vállalatok részéről, amelyek egyaránt felelősek e tekintetben a műszaki fejlesztésért. A gépesítést elsősorban ott kell fejleszteni, ahol még mindig a kétkezi munka van többségben. Elsősorban a szénfejtésről, öntődékről, az élelmiszeriparról és az építőiparul van szó. Mint már mondtuk, lényegesen emelkedik a mezőgazdaság gépesítésének a színvonala is. A népgazdaság valamennyi ágazatában fokozott figyelmet kell fordítanunk főleg a segédmunkákra, a vállalaton belüli szállítások és az anyagkezelés gépesítésére. Ezek a munkaszakaszok a munkatermelékenység növelésének egyik fő forrását jelentik, viszonylag csekély költségek mellett. Az automatizálást a technika fejlettebb fokaként azokban az iparágakban alkalmazzuk, ahol már magas színvonalú a gépesítés. A folyamatos gyártási módszerű termelési ágakban, vagyis villanyerőművekben, gázművekben, kokszoló vegyi ipari üzemekben, kohó-, vegyi és üvegiparban főleg a termelési folyamatok részleges automatizálását alkalmazzuk; egyelőre kisebb mértékben valósítjuk meg a komplex automatizálására való áttérést. A gépiparban és a textiliparban mindekenlőtt automata és fél automata gépek használatát vezetjük be. A műszaki fejlődésnek arra is kell irányulnia, hogy új gyártási folyamatokat vezessünk be. Hadd mutassunk rá két példa alapján arra, milyen alapvető lehetőségeket biztosít a termelés új technológiája a munka termelékenységének növelésében, Például a bányákban fél üzemszerűen kipróbálják a tolóácsolásos, komplex gépcsoportokkal történő fejtést; ettől a munkatermelékenység 50 százalékos növelését várják a mai fejtési módszerekhez képest. A konvertor acél gyártására való áttérés nemcsak a beruházási költségek lényeges csökkentését teszi lehetővé, hanem az eddigi hagyományos Martin-kemencei acélgyártási módszerekhez képest növeli a munka termelékenységét is. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a műszaki haladás nem öncélú és eredményeit aszerint kell megítélnünk, mennyivel járul hozzá a népgazdaság fejlődéséhez, a munkatermelékenység gyorsabb növekedéséhez. A műszaki fejlesztést ezért elsősorban azokra az ágazatokra összpontosítjuk, amelyek az egész termelési folyamat legnagyobb részét jelentik. Az egy dolgozóra eső gépek és gépi berendezések mennyisége a termelési ágazatokban a harmadik ötéves terv során évente 10 százalékkal nő. A nagyobb műszaki ellátottság hatását a műszakok számának fokozása is emeli. A munkások ellátása technikával és energiával, nemcsak a második ötéves tervhez képest, hanem a külföldi fejlődéshez hasonlítva is lényegesen jobban biztosítja a munkatermelékenység tervszerű növekedését. A műszaki fejlődés sokoldalú biztosítása feltételezi, hogy határozottan szakítunk az előtermelési szakaszok eddigi elégtelen színvonalával, nevezetesen a gépgyártásban. Elsősorban biztosítani kell a gépgyárak fejlesztési, szerkesztési és technológiai csoportjainak megfelelő teljesítőképességét és sürgősen be kell vezetni a termelésben a megszerkesztett új gépeket. Ezzel egyidejűleg meg kell követelnünk, hogy a tudományos kutató intézmények kellő időelőnyt szerezzenek a termelés előtt és elsősorban azokra a feladatokra és problémákra összpontosítsák munkájukat, amelyek a társadalom építése szükségleteinek szempontjából a legsürgősebbek. A tudományos kutatóintézetek munkájának megjavítása és a termelés előtti munkaszakaszok színvonalának emelése azért oly sürgős, mert itt történik döntés arról, milyen gyorsan érjük utói és előzzük meg a világ műszaki színvonalát, milyen fejlettségi és hatékonysági fokot érünk el a termelésben. A haladó technika teljes alkalmazása érdekében törekednünk kell arra is, hogy szüntelenül növeljük a termelés ismétlődését és sorozatosságát. Számos példánk van arra, hogy még a világ műszaki színvonalának megfelelő önműködő gépsorok sem hoztak lényeges gazdasági eredményt, mivel a termelés kis sorozatú jellege következtében nem használhattuk ki őket teljes mértékben, mint például a Mladá Bolesla'v-i AZMP művekben. Ezért fokoznunk kell a gyárak szakosítását, folytatnunk kell összpontosításukat, ki kell bővítenünk a nemzetközi munkamegosztást, mint a termelés felhalmozásának fontos útját, fejlesztenünk kell a gyártmányok és alkatrészek normalizálását, tipizálását és egységesítését és tipizálnunk kell a gyártási folyamatokat is. Ezen az úton emelhetjük új, minőségileg magasabb színvonalra a termelés és a munka szervezését. A munkatermelékenység növelésének szükséges előfeltételeit azzal is megteremtjük, hogy fokozzuk a dolgozók szakképzettségét, 1965-ben a dolgozó szakemberek száma hazánkban eléri az egymilliót, ami azt jelenti, hogy majdnem minden hatodik dolgozónak főiskolai, vagy középiskolai szakképzettsége lesz; 1960-ban népgazdaságunkban ezer dolgozóra 129 szakember jut. Az ipari tanulók száma 1965-ig kétharmadával nő. A köv«tkező öt évben biztosítanunk kell a népgazdaság hatalmas arányú fejlődését, a társadalom minden szükségletének lényegesen jobb kielégítését; ez megköveteli, hogy további felhalmozási forrásokról gondoskodjunk és jelentős eredményeket érjünk el a termelési és forgalmi önköltségek csökkentésében a népgazdaság valamennyi ágazatában. A gazdaságosságért, az önköltségek állandó csökkentéséért folyó harc legyen elsőrendű, mindennapi feladatunk. Az önköltségek csökkentésében döntő része van az iparnak és az építőiparnak. Az irányelveknek megfelelően a harmadik ötéves terv javaslatában azzal számolunk, hogy az ipari vállalatokban az önköltségeket évente átlag 2,6 százalékkal, az építőipari szervezetekben közel 3 százalékkal csökkentjük. Az önköltségek csökkentésének biztosításában az ipari vállalatokban a munkatermelékenység növekedéséből eredő megtakarításokon kívül lényeges részük lesz az anyagmegtakarításoknak is, hisz az anyagfogyasztási költségeket évente átlag 1,7 százalékkal kell csökkenteni; nagy feladat ez, de reális. A harmadik ötéves terv során az anyagri költségek megtakarításai lehetővé teszik, hogy az ipari termelést belső forrásokból több mint 20 milliárd koronával növeljük, ami nagyjából a termelés egy évi gyarapodásának átlagos értékét jelenti. A harmadik ötéves tervben tehát a gazdaságosságért harcolva döntő módon biztosítjuk gazdasági fejlődésünk alapvető arányosságát. A termelőerők széthelyezése az országban. A harmadik ötéves terv —

1 további döntő szakasz a szlovákiai és a cseh országrészek gazdasági színvonalának fokozatos kiegyenlítésében Elvtársak, a termelőerők széthelyezését ezentúl is a következő elsődleges szempontok határozzák meg: az alapiparágakban a nyersanyagforrások, akár saját nyersanyagforrásaink, akár a nyersanyag behozatal; a feldolgozó iparágakban pedig az a tény, hogy az ipari termelést a munkaerő-források közelébe hozzuk mindenütt, ahol a szállítási költségek nem döntő jelentőségűek; a mezőgazdaságban a termelés célszerű elosztását az egyes vidékek legelőnyösebb természeti és gazdasági feltételei határozzák meg. A harmadik ötéves terv ennek során elsősorban azt a célt követi, hogy meggyorsítjuk Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági és kulturális színvonalának kiegyenlítődését. Nevezetesen tovább folytatjuk Szlovákia szocialista iparosítását és növeljük a mezőgazdasági termelés belterjességét. 1965-ben Szlovákia ipari termelése nagyjából eléri az egész csehszlovákiai ipar 1948. évi egész termelésének mennyiségét. Szlovákia ipari fejlődését jelentős szerkezeti változások kísérik, mivel Szlovákia fontos nehézipari bázis lesz. A Keletszlovákiai Kohómű üzembehelyezése mellett számos új gépgyár kezdi meg munkáját, nevezetesen e gyárak öntődéi, amelyek 1965 után biztosítják ennek az iparágnak a további gyors fejlődését. A gépgyártás termelésének mennyiségét tekintve Szlovákia legerősebb iparága lesz, Szlovákiában a termelés fejlődése jelentős, sokszor döntő mértékben biztosítja az egész ország termelésének gyarapodását és egyre inkább egész népgazdaságunk gyors fejlődési irama elérésének feltételévé válik. 1965-ben Szlovákiában fejtjük a vasérc 60 százalékát, állítjuk elő a folyékony üzemanyagok 57 százalékát, a plasztikus műanyagok 47 százalékát, a műrostok 39 százalékát, a gépipari termelés 18 százalékát és a cement 39 százalékát. Ilyen arányban részesedik tehát Szlovákia Csehszlovákia egész ipari termeléséből. A. Keletszlovákiai Kohómű felépítése után Szlovákia annyi vasat termel majd, amennyit 1959-ben az egész köztársaságban termeltünk. A szlovákiai ipar hatalmas arányú fejlődését messzemenő beruházási építkezések biztosítják. Számos új • ipari központ alakul ki, elsősorban azokon a vidékeken, ahol eddig semmi ipar sem volt. Ennek ékesszőlő példája éppen a Keletszlovákiai Kohómű. Sok más üzem is épül, mint például a kelet-szlovákiai vegyipari kombinát, a salai, bratislavai és štúrovói vegyipari művek, a nitrai, Nové Zámky-i gépgyár, valamint a Kelet- és Délnyugat-Szlovákia számos más ipari létesítménye. Szlovákia és a cseh országrészek gazdasági színvonalának kiegyenlítésében nagy jelentőségű a mezőgazdasági termelés javasolt fejlesztése. A szlovákiai mezőgazdasági termelés belterjessége hasonló feltételek mellett megközelíti a cseh országrészek termelésének belterjességét, pedig a háború előtt a szlovákiai mezőgazdasági termelés belterjessége a csehországinak kb. 60 százalékát, 1957ben 80 százalékát tette csak ki. Szlovákia rohamos gazdasági fejlődése biztosítja a lakosság kulturális és életszínvonala emelkedésének kedvező feltételeit. Jobban kihasználják a munkaerőforrásokat és Szlovákiában a foglalkoztatottság 176 000 személlyel nő, ami országos méretben a foglalkoztatottság gyarapodásának több mint 40 százalékát jelenti. Tovább emelkedik a lakosság kulturális színvonala, számos iskolaügyi, egészségügyi és más létesítmény épül./Az általános iskolák szakaszán például 9500 új tanterem épül 380 000 diák részére, vagyis 1965-ben Szlovákiában majdnem minden második tanuló újonnan épült iskolában tanul majd. Lényegesen megjavul a lakosság egészségéről való gondos(Folytatás a 8. oldalon) |3Sf SZÖ 7 * 1960. július 6.