Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-07 / 187. szám, csütörtök

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája (Folytatás az 5. oldalról) 1965-ben viszont a szocialista szektorban 1 traktorra csupán 33 hektár szántóföld fog jutni. A talaj jobb gondozására szánt anyagi eszközök a növénytermesztés nagyobb hozamainak alapját jelentik 1965-ben például az 1954-1958-as évek átlagához képest hektáronként 8 mázsával több búzát, 7 mázsával több árpát, 11 mázsával több kukoricát, 57 mázsával több cukorrépát, 47 mázsával több burgonyát és a rétekről 15 mázsával több szénát kell betakarítani. E feladatok reális jellegét azok az eredmények mutatják, amelyeket jő munkaszervezéssel és a korszerű technológia kihasználásával az élenjáró szövetkezetek már ma elérnek. Hadd hozzunk fel erre néhány találomra kiragadott példát a középcsehországi kerületből. A boranovicei EFSZ a répatermő övezetben, a Prága-nyugat járásban 1959-ben egy hektáron 36 mázsa búzát, 36 mázsa árpát termesztett; a horomericei EFSZ ugyanabban a járásban búzában 41 mázsás, árpában 37 mázsás hektárhozamot ért el. A szövetkezetek rosszabb termelési viszonyok közt, a burgonyatermesztő típus keretében is nagyon jó eredményeket érnek el. A skalicei EFSZ például a benešovi járásban hektáronkint 25 mázsa rozsot, 30 mázsa árpát és 156 mázsa burgonyát termesztett. A növénytermesztésben különös súlyt helyezünk a takarmányalap gyors kibővítésére, hisz ettől függ az állattenyésztési termelés fejlesztésének biztosítása. A legnagyobb terméshozamú növények termesztésére összpontosítjuk figyelmünket, elsősorban a kukoricára. Sok földműves már meggyőződött arról, hogy a cukorrépa mellett a kukorica a legbelterjesebb termény, s emellett termesztése jóval kevesebb munkát igényel, mint a cukorrépáé. A kukoricatermesztés előnye már szembetűnő abból is, hogy azonos mennyiségű takarmány biztosítására hektáronkint árpában 46 mázsás, zabban 49 mázsás, burgonyában 230 mázsás terméshozamot kellene elérnünk, ami természeti viszonyaink között belátható időn belül elérhetetlen. Ezért azt javasoljuk, hogy a kukorica vetésterületét 1965-ig 630 000 hektárra növeljük, ami az egész vetésterületnek mintegy 12 százalékát jelenti. A tervjavaslatban arra számítunk, hogy fokozatosan kellő takarmánytartalékokat alakítunk ki, amelyek elejét veszik az állattenyésztési termelésben a kedvezőtlen időjárás okozta kilengéseknek. Véget akarunk vetni a fehérje tartalmú takarmányok eddigi hiányának is, hisz ezek a takarmányféleségek szerfölött fontosak a gazdasági állatállomány hasznosságának növelésében. Termesztésüket azzal növeljük, hogy kiterjesztjük az évelő és a hüvelyes takarmányok termesztését, a cukorrépából nyert takarmányélesztő, melasz és szulfitlúgok termelését s teljes mértékben kihasználjuk elsősorban az állati eredetű hulladékanyagokat. A fehérje tartalmú takarmányok tartalékainak és forrásainak további növelése azáltal is lehetséges lesz, hogy nagyobb mértékben használjuk fel takarmánytermesztési célokra a trágyalevet, ami az első tapasztalatok szerint igen jól beválik. Az állattenyésztési termelés feladatait csakis akkor teljesíthetjük, ha következetesen szorgalmazzuk a szarvasmarha tenyésztését, mely a belterjes mezőgazdaság fejlődésének fontos láncszeme. A marhahús, tej és tejtermékek nagyobb fogyasztása ugyanakkor döntő fontosságú tényező az élelmiszerfogyasztás alapvető szerkezeti változásában. A belterjes szarvasmarhatenyésztés ugyanakkor gyarapítja bőr-, zsír- és szappanipar nyersanyag-alapját. Az átlagos szarvasmarhaállományt évente 83 000 darabbal, a tehénállományt ennek keretében 40 000 darabbal kell növelnünk. A feladat nagysága látható abból, hogy a második ötéves terv során a szarvasmarhaállomány évente mintegy 50 000 darabbal gyarapodott, a tehénállomány azonban egyáltalán nem nőtt. Emellett arra számítunk, hogy 1965-ben a tehenek átlagos fejéshozama 2 350 liter lesz. A szarvasmarha-tenyésztés szorgalmazása mellett továbbra is nagy fontosságú a vágósertések tenyésztése. Emellett a jobb minőségű hús termelése megköveteli az állomány gyorsabb forgalmát, valamint azt, hogy 70 000 darabbal növeljük az anyasertések törzsállományát. Az állattenyésztési termelés fejlesztésével 1959 és 1965 között elérjük, hogy a vágóállatok összsúlya évi 50 000 tonnával, a tejtermelés pedig 285 millió literrel nő, míg az utolsó öt esztendőben 1959-ig ez a gyarapodás a vágóállatok esetében 30 000 tonnát, a tejben 50 millió litert tett ki évente. A szarvasmarhatenyésztés fejlesztésében ki kell használnunk a határvidék kedvező termelési feltételeit, Általában a mezőgazdasági termelést az egyes vidékek legkedvezőbb természeti feltételeihez kell alkalmaznunk. A harmadik ötéves terv feltételezi, hogy az állattenyésztési termelés többi ágazatához hasonlóan a baromfitenyésztés is túlnyomórészt a szocialista szektorban összpontosul. Emellett széleskörűbben kell alkalmaznunk a szakosítást azáltal, hogy nagy baromfitenyésztő telepeket létesítünk és ezzel biztosítjuk a dolgozók jobb ellátását tojással és baromfihússal. Az a visszhang, amellyel pártunk összpontosított törekvése naponta találkozik, megszilárdítja ama meggyőződésünket, hogy a mezőgazdaság szakaszán is rövidesen döntő mértékben sikerül növelnünk a termelést. A legjobb EFSZ-ek, állami gazdaságok, szocialista munkabrigádok termelési eredményei, valamint a szövetkezeteknek és az állami gazdasáqoknak Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága utolsó levelére adott válaszai bizonyítják, hogy az ötéves terv kitűzte feladatokat helyesen és aktívan fogadják. A mezőgazdasági termelésnek minőségileg új színvonalra emelése a mezőgazdasági munka termelékenységének az új gépi technika és a kémia kihasználásával, s a mezőgazdaságon belüli munkamegosztás elmélyítésével való további növelése, valamint a termelés növekvő összpontosítása fontos lépést jelent előre abban az értelemben, hogy fokozatosan közelebb hozzuk a mezőgazdasági munka jellegét az ipari munka jellegéhez. E feladat nagysága megköveteli, hogy fokozzuk a mezőgazdasági dolgozók szakképzettségét, s biztosítsuk a haladó munkamódszerek és termelési folyamatok széleskörű alkalmazását. A mezőgazdasági termelés fejlesztése a mezőgazdasági nyersanyagok és élelmiszerek tervbevett behozatalával együtt megteremti annak előfeltételeit, hogy a harmadik ötéves terv során 30 százalékkal növeljük az élelmiszeripar termelését. Az élelmiszerfogyasztás összetételének megjavításával karöltve sor kerül arra, hogy gyorsabb ütemben fejlesszük az állati eredetű termékek, valamint a vitaminokban és mészben gazdag élelmiszerek termelését. Az élelmiszeriparnak nemcsak a jóminőségű élelmiszerekben egyre növekvő szükségletet kell kielégítenie, hanem meg kell könnyítenie az asszonyok háztartási munkáját is, és támogatnia kell a kereskedelmet abban, hogy javítsa az élelmiszerek eladásának kultúráját. Az élelmiszeripar már tavaly és idén 27 százalékra emelte a cukor fogyasztói csomagolását, és az eladott lisztmennyiség 40 százalékát a fogyasztók részére csomagolva bocsátotta a kereskedelem rendelkezésére. A fogyasztók kívánságainak megfelelően arra számítunk, hogy a boltokban túlnyomórészt teljes tejet árusítanak majd, a friss vaj kétharmad része egyenesen a termelésből kerül az üzletekbe, a húsmenynyiség felét feladagolva és csomagolva árusítják, és lényegesen növelik a friss tojás szállítmányainak mennyiségét. Nagyarányúan hozzáfogunk az élelmiszeripar üzemeinek rekonstrukciójához, korszerűsítéséhez és bővítéséhez, elsősorban a cukor- és malátagyárak keretében. Nagyrészt befejezzük a pékségek, vágóhidak, húsés baromfifeldolgozó üzemek iparosítását és egyes ágazatokban a megszokott gépesítés helyett bevezetjük a komplex gépesítést, amelyben megtaláljuk az automatizálás elemeit is. A népgazdaság további fejlődésével, a lakosság életszínvonalának további emelkedésével megnő a vízgazdálkodási problémák helyes és erélyes megoldásának fontossága, hisz e kérdések távlati szempontból nézve egyenesen kulcsfontosságúak országunkban. Köztársaságunk területe forrásvidék. Folyóink vízbősége azonban sekély és jelentősen ingadozó, ami megnehezíti gazdaságos kihasználásukat. A Duna-menti síkság kivételével azokra a csapadékmennyiségre vagyunk utalva, amelyek területünkre hullnak. A föld alatti víztartalékok is igen korlátozottak. Ezért gyújtőmedencékben kell felfognunk a felületi vizet, s ugyanakkor a hulladékvizek gondos tisztításával kell biztosítanunk a víz többszöri felhasználását. Az ipar, a lakosság, és elsősorban a mezőgazdasági termelés belterjessége fokozásának növekvő vízszükséglete megkívánja, hogy a harmadik ötéves terv tervezetében ott szerepeljen az az alapvető változás, amelyet a vízgazdálkodási létesítmények fejlesztésének koncepciójában hajtunk végre, s amely abban gyökeredzik, hogy jelentősen fokozzuk a víztárolók, valamint a víz többszöri felhasználására szolgáló berendezések építésére szánt anyagi eszközöket. A vízgazdálkodás valamennyi problémáját semmi esetre sem oldhatjuk meg csupán nagy vízművek építésével. Ezért e létesítményeket ki kell egészítenünk azzal, hogy messzemenően helyreállítjuk a halastavakat, valamint a helyi jelentőségű kis vízgazdálkodási berendezéseket. A nemzeti bizottságoknak kellő figyelmet kell fordítaniok e feladatra. A vízgazdálkodás fejlesztésére a harmadik ötéves terv során kétszer több beruházási eszközt fordítunk, mint a második ötéves tervben. Közel másfélmilliárd koronát fordítunk arra, hogy tartályokat építsünk az ipari vizek tisztítására. A legnagyobb komolysággal kell rámutatnunk arra, hogv valamennyi tervbevett vízgazdálkodási intézkedést föltétlenül végre kell hajtanunk, hisz tulajdonképpen hazánk vízgazdálkodási viszonyai nagyarányú, távlati rendezésének csupán a kezdetét jelentik. Vasúti közlekedésünk korszerűsítése A népgazdaság valamennyi ágazatának és a közellátásnak ütemes és folyamatos menete a megbízható és gyors közlekedéstől függ. A termelőerők fejlődése megkívánja, hogy fokozatosan messzemenőleg korszerűsítsük közlekedésünk valamennyi rendszerének műszaki színvonalát. E feladatok súlypontja a harmadik ötéves tervben a vasúti közlekedés, amelynek több mint egyharmadával kell növekednie, és amely az összes szállítások négyötödét látja el. Nem tart sokáig és gőzmozdonyokkal csak a mellékvonalakon találkozunk s a negyedik ötéves tervben gyakorlatilag kiselejtezzük őket a forgalomból. Hasonlattal élve gőzmozdoniiyal nemcsak hogy nem előznénk meg a kapitalistákat, hanem útol sem érnénk őket. A vasúti közlekedés döntő fontosságú ereje a villany- és a Dieselmotor. 1965 végéig vasútvonalaink 15 százalékát villamosítjuk; e munkát a közlekedési hálózat legjobban megterhelt szakaszaira összpontosítjuk úgy, hogy a villanyvontatás része eléri a vasúti közlekedés összes teljesítményének 51 százalékát. A Diesel-motoros vontatással együtt e haladó forma a teljesítmény 75 százalékát teszi majd ki. A vasúti közlekedés és a őiernai átrakodó állomás munkáját jelentősen megkönnyíti a Szovjetunióból Csehszlovákiába vivő nyersolaj-fővezeték kiépítés^. A villanyvontatás előnyeinek teljes kihasználása érdekében lényegesen javítani kell a vasútvonalak és állomások állapotát és fel kell szerelni őket korszerű biztosító és irányító berendezésekkel. A közlekedés műszaki alapjának átépítése lehetővé teszi a forgalom további növelését és biztonságának fokozását, s már a harmadik ötéves terv során a vasútvonalak műszaki színvonalát tekintve világméretben az első helyek egyikét biztosítja országunk számára. A harmadik ötéves tervben megkezdjük a prágai közlekedési hálózat messzemenő korszerűsítését. Prágában a vasúti közlekedés tekintetében végleg felszámoljuk az Osztrák-Magyar Monarchia örökségét, és fokozatosan megszüntetjük a belvárosi pályaudvarokat, (Bubny —

Téšnov és Prága-Közép) s korszerű központi pályaudvart építünk fel. Az északdéli fővonal építésével együtt hidat sn,elünk a nuslei völgy fölött; erről a hídról az első köztársaság idején állandóan beszéltek, de a prágai burzsoázia képviselői nem voltak képesek építését megvalósítani. Gondoskodunk arról, hogy a dolgozókat gyorsan és kényelmesen szállítsák munkahelyükre. A legnagyobb városok körzetében 50 — 60 km távolságban gyors vasúti és autóbusz-közlekedési hálózatot építünk Jci, amely lehetővé teszi nemcsak azt, hogy a dolgozók gyorsan jussanak el munkahelyükre, hanem azt is, hogy kényelmesen elkerüljenek az üdülő-központokba. Külön probléma a közlekedés folyamatosságának biztosítása, tekintettel a munkaidő lerövidítésére és a műszakok számának növelésére. A szállíttatók, valamint a vasút részéről egyaránt biztosítani kell a be- és kirakodás folyamatosságát, mégpedig a munkaszüneti napokon is. A munkahét lerövidítése megkívánja a vasúti és autóbusz személyszállítások újjászervezését, a menetrend jelentős módosítását, a mozdonyok és szerelvények forgalmának meggyorsítását; mindez szükségszerűen megköveteli, hogy a közlekedésügyi szervek szorosan együttműködjenek az üzemekkel és a nemzeti bizottságokkal. A közlekedésügy műszaki rekonstrukciója — amely szembetűnően mutatja a harmadik ötéves terv során a népgazdaságban végbemenő szerkezeti változásokat —, a közlekedési dolgozókat számos műszaki és szervezési feladat elé állítja. A villamosítás és motorizálás nem jelenti csupán a szállítások mikéntjének változását. E változást a közlekedés teljes újjászervezésének kell kísérnie, mind a közlekedésügyön belül, mind a szállíttatóknál. Az újonnan alkalmazott technika legnagyobb hatékonyságát csak akkor érhetjük el, ha az új technikát teljes mértékben elsajátítjuk; ez megköveteli a közlekedésügyi dolgozók szakképzettségének jelentős növelését. A vasúti közlekedés területén magunk elé tűzött feladatok arra késztetnek, hogy erőinket és eszközeinket e feladatok teljesítésére összpontosítsuk. A gépkocsi-közlekedés, valamint az úthálózat megjavítása területén ezért a közeli évek során nem hajthatunk végre ily alapvető jelentőségű változásokat, bár e szakaszon is lényegesen több anyagi , eszközt használunk fel a második ötéves tervhez viszonyítva. Jól tudjuk persze, hogy a közlekedésnek ez az ágazata, a jövőben fokozott gondot igényel, s hogy a jövendő nagy országúti forgalma problémáinak megoldására itt is — talán már a negyedik ötéves terv során — feladatul kell kitűznünk a jelentős technikai korszerűsítést. A népgazdaság álló alapjainak bővítése és felújítása beruházási építkezések révén Elvtársak! A beruházási építkezések koncepcióját a harmadik ötéves tervben az jellemzi, hogy az anyagi eszközöket jelentős mértékben a népgazdaság műszaki rekonstrukciójára, az energetikai és nyersanyagalap elsődleges bővítésére, a szocialista mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának megerősítésére, a minél hathatósabb termelési állóalapok biztosítására s végül arra összpontosítjuk, hogy biztosítsuk a népünk áldozatos munkájával, létrehozott hatalmas nemzeti vagyon fenntartását. A harmadik ötéves tervben 322 milliárd koronát fordítunk beruházásokra és nagy javításokra, ami öszszehasonlítható árakban 12 milliárd koronával több, mint amennyit az irányelvek kitűztek. Ezt a többletet az irányelvekhez képest elsősorban a mezőgazdaság álló gépalapjainak bővítésére és a kohászat kiépítésének meggyorsítására szánjuk. A beruházási építkezések mérete a harmadik ötéves tervben 59 százalékkal haladja meg a második ötéves tervet, és összegben több lesz, mint az előző évtized beruházásai együttvéve. A beruházási építkezések tervének javaslatában arra számítunk, hogy lényegesen csökkennek a termelési egységek építésének beruházási költségei, lényegesen lerövidítjük a legfontosabb létesítmények átlagos építési idejét, és növeljük a gépi beruházások részét az összes beruházások keretében, elsősorban az ipar területén. A beruházások elsődleges feladata biztosítani a nyersanyag-bázis bővítését. Ez abban nyilvánul meg, hogy az ipari beruházások összege a harmadik ötéves tervben kereken 88 százalékkal haladja meg a második ötéves terv méreteit, ugyanakkor a Vegyiipari Minisztérium beruházásai 145 százalékkal, a Kohóipari és Ércbányaügyi Minisztérium beruházásai 115 százalékkal emelkednek. A harmadik ötéves tervben jelentős beruházási összegeket fordítunk a lakásprobléma megoldására. A lakásépítésekkel együtt jár a kulturális és egészségügyi létesítmények, iskolák és vízgazdálkodási berendezések építése is. E feladatok teljesítésére 57 milliárd koronát irányzunk elő. Ezekkel az anyagi eszközökkel a nemzeti bizottságok gazdálkodnak majd, amelyek messzemenő felelősséget vállalnak helyes és teljes felhasználásukért. Most, miután végrehajtottuk az állam új területi és gazdasági beosztását, a nemzeti bizottságok teljes mértékben biztosítják a mezőgazdaság, a gépkocsiközlekedés, az építőipar és a közös étkeztetés beruházási építkezéseit. Feltevéseink szerint e beruházások összege kereken 80 milliárd korona lesz és az állami terven kívüli beruházásokkal együtt meghaladja a 100 milliárd koronát. Az előterjesztett tervjavaslat kedvező előfeltételeket teremt ahhoz, hogy emeljük a termelés műszaki és gazdasági színvonalát és a munkásokat új technikával lássuk el. A tervjavaslatban a gépszállítások és szerelőmunkák összege 114 milliárd koronával szerepel, ami közel 90 százalékkal több, mint a második ötéves tervben. Meg kell látnunk, hogy a harmadik ötéves terv beruházásainak keretében szereplő nagyarányú gépszállítások csupán a termelés múszaki színvonala emelésének előfeltételeit teremtik meg. E feltételek teljes kihasználása elsősorban attól függ, hogy rohamosan emeljük gépipari gyártmányaink műszaki színvonalát, és helyesen kihasználjuk őket mind a tervezésben, mind a beruházási építkezéseken. Az építkezések meggyorsítására, a szükséges építkezési idő lerövidítésére, valamint az építkezések számának csökkentésére irányuló törekvésünk, egyes részleges lemaradások megszüntetésére (főleg a kohászati bázis tekintetében) irányuló erőfeszítéseink a lakásprobléma megoldásával, a szükséges egyéni építkezésekkel, valamint a meglévő állóalapok megjavítására irányuló igyekezettel együtt jelentős igényeket támasztanak a beruházási építkezések méretének növelésére, nevezetesen a harmadik ötéves terv első esztendeiben. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága feladatul tűzte ki, hogy a harmadik ötéves terv előkészítése során a legnagyobb figyelmet a meglévő állóalapok teljes kihasználására fordítsuk. E tekintetben a népgazdaság általános hatékonysága szempontjából rendkívül fontos a munka olyan megszervezése, amely a műszakok számának növelését tűzi ki célul, minthogy lehetővé teszi a meglévő kapacitások jobb kihasználását, a termelési felületekben és gépekben rejlő tartalékok felhasználását, s ezzel beruházási összegek felszabadítását. A tervjavaslat eddigi számadataiból kiderül, hogy az iparban a műszakok számának együtthatója az 1960as évi 1,45-ről 1965-ben 17 százalékkal 1,7-re emelkedik. A harmadik ötéves terv során a munkások gépekkel való ellátása 42 százalékkal növekedik, sőt a fő műszakban 65 százalékkal. Ez azt jelenti, hogy a tervjavaslat az eddiginél jobban biztosítja a munkatermelékenység nőve-* lését álló alapokkal és feltárja, megteremti a munkaidő lerövidítéséhez szükséges tartalékokat. Mindez azonban megköveteli, hogy következetesen biztosítsuk a műszakok növelésének szervezeti és műszaki előfeltételeit mind a minisztériumok, mind az egyes vállalatok részéről. Különösképpen a feldolgozó iparágakban szükséges, hogy a terv végrehajtása során céltudatosabban megszervezzék a termelést és a munkát s kihasználják azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket a műszakok helyes megszervezése jelent. Továbbra is vizsgálnunk kell a termelési kapacitások jobb kihasználásának lehetőségét, a munkatermelékenység növelését a meglévő berendezések korszerűsítése révén, mégpedig minél kisebb költséggel és sokkal rövidebb idő alatt, mint amennyit új gyárak építése igényel. Ha már úgy döntünk, hogy feltétlenül szükség van új beruházásokra, arra kell törekednünk, hogy ezek elérjék a világ élenjáró országainak színvonalát. A pártnak az építkezések gazdaságosabbá tételéről szóló irányvonalát, valamint a beruházási építkezések problémáiról lefolytatott országos értekezlet határozatait teljesítve sikerült megjavítanunk a beruházási építkezések gazdaságosságát. Számos gazdasági ágazatban elértük, hogy csökken a termelési kapacitás egységére eső költség, ugyanakkor az illető gyárakban a termelés technológiájának megjavításával, nagyobb gépcsoportok alkalmazásával és az építkezés célszerűbb megoldásával sikerült csökkentenünk a termelési költségeket is. A villanyerőmüvek építésében például jelentős előrehaladást értünk el már most, a harmadik ötéves terv végén. A második ötéves terv során az energetikai bázis kiépítésének láncszemeit alkotó villanyműveket 55 megawattos áramfejlesztő gépcsoportokkal szereltük fel. Ezekben a villanyerőmüvekben az egy kilowatt kapacitásra jutó költség az eddigi 3300 koronáról kb. 2000 koronára csökken, az egy megawatt kapacitásra eső dolgozók száma pedig a felére, vagyis 4 munkaerő helyett 2-re. Még jobb mutatószámokat érünk el, ha 110 megawatt teljesítőképességű gépcsoportokat szerelünk fel. Ebben az esetben az ilyen gépcsoportokkal ellátott új villanyerőművekben az egy kilowattórára eső termelési költségek a második (Folytatás a 7. oldalon) |3Sf SZÖ 6 * 1960. július 6.