Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-07 / 187. szám, csütörtök

I Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája (Folytatás a 3. oldaröl) lá. Ez hazánk gazdaságának, főleg ipari fellendülésének óriási méreteiről, a szocialista országépltés időszakában gyűjtött erőnkről, valamint arról tanúskodik, hogy a gazdaságban bekövetkezett változások összhangban állnak a nagyméretű társadalmi változásokkal; — a társadalom termelési és személyes szükségletei mind gazdagabb kielégítését szolgáló anyagi feltételek, valamint a munkaidő csökkentését, az ember minden testi és szellemi képessége kifejlesztését szolgáló feltételek létrehozása elválaszthatatlanul egybekapcsolódik a társadalmi munkatermelékenység állandó fokozásának szükségességével; a gyakorlatban a munkatermelékenység növelése a nemzeti jövedelem gyarapításának egyedüli forrása lesz; i—i a népgazdaság műszaki színvonala általános fellendítését, a műszaki átépítést és az új építkezést célzó irányzatot kifejezésre juttatja az, hogy a felhalmozási alap több mint 60 százeiékkal fog növekedni. A nagyméretű beruházási építkezés lehetővé teszi lényegesen növelni a termelési, különösen a gépi álló alapokat az új, magasabb szintű műszaki színvonal mellett. A dolgozók műszaki felkészültségét növeljük és így megteremtjük a nagyfokú munkatermelékenységnek, a munkaidő csökkentésének és a népgazdaság lényegesen hatékonyabb fejlesztésének feltételeit. Ezzel összhangban nagyobb követelményeket támasztunk a dolgozók szakképzettségének általános növelésével, a munka kulturáltsága és biztonsága magasabb fokának elérése iránt s ehhez jobb feltételeket is teremtünk. Ez annyit jelent, hogy gondoskodunk a termelési folyamat fejlett megszervezéséről, az irányító munka haladó módszereinek alkalmazásáról, a munka ésszerű megszervezésének elmélyítéséről minden egyes munkahelyen; — a műszaki átépítés szükségletei megkívánják, hogy a nemzeti jövedelem elosztásában betartsuk a szükséges arányokat. Ez feltételezi az ipar A és B csoportjainak növekedése közötti megfelelő arány megszabását. Ezért az ipari termelés 1965 végéig szóló tervében jelentős előnyben részesítjük az A csoportot. Iparunk termelése legalább 56 százalékkal fog növekedni s ennek keretén belül az A csoport növekedése hozzávetőlegesen 70 százalékot, míg a B csoport növekedése legalább 34 százalékot fog kitenni; — a fejlett szocialista társadalom konkrét anyagi szükségletei szerkezeti változásokat követelnek meg az ipar általános felendítésének folyamatában. Ezek a változások elsősorban annyit jelentenek, hogy jelentősen növeljük a gépipar, a vegyi ipar, az energetika és a kohászat, tehát azon ágazatok szerepét, amelyek az alapvető anyagi szükségleteket a korszerű technikát állítják elő és a modern technológiát képviselik. Ezért az ipari termelés növekedésének 70 százalékát az említett ipari ágazatok biztosítják; — a fejlett szocialista építés időszakát az anyagi termelés sokoldalú fellendülése fogja jellemezni. Ez megkívánja határozottan leszámolni az eddigi helyzettel, amikor a mezőgazdasági termelés lemarad a fejlődés általános üteme mögött; a mezőgazdasági termelésnek a társadalmi termelés fejlesztése oszthatatlan és fontos tényezőjévé kell válnia; a természeti gazdaságunk maximális kiaknázására irányuló igyekezetünknek ezért abban kell megnyilvánulnia, hogy minden egyes hektár földterületen maximális termelési hatékonyságot érjünk el; az 1965-ig szóló . tervben számolunk azzal, hogy a I mezőgazdasági nyerstermelés az 1960-ra tervezett szinthez viszonyítva 22—23 százalékkal lesz magasabb; a termelőerők fejlesztésével karöltve gondoskodunk helyes elhelyezésükről is. A beruházási építkezés alapján továbbra is gyorsabb ütemben fejlesztjük Szlovákia ipari és mezőgazdasági termelését és így újabb komoly lépést teszünk a szlovák és a cseh kerületek közötti lényeges gazdasági különbségek kiegyenlítésének útján. A harmadik ötéves tervben egyben megoldjuk a termelőerők elhelyezésének néhány további részletkérdését is; — a szocialista termelés fellendítésének eredményei megnyilvánulnak a lakosság életszínvonalának további növekedésében. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy az életszínvonal gyarapításában elérendő szint abszolút magasságát tekintve az eddigi ötéves tervekhez mérten a legnagyobb lesz; ez kifejezően megnyilvánul olyfajta szükségletek kielégítésében is, amelyek a nép gazdag, sokoldalú és rendkívül kulturált életéről tanúskodnak; az életszínvonalat olyan formákban fogjuk növelni, amelyeknek alapja a munka szerinti jutalmazás elve, illetve olyan további formák útján, amelyeknek célja elsősorban a családok életszínvonalának emelése; — a harmadik ötéves terv nagy célkitűzéseinek teljesítése közben továbbra is sokoldalúan szilárdítani fogjuk hazánk védelmi képességét; — a csehszlovák népgazdaságot továbbra is a szocialista világrendszer elválaszthatatlan részeként fogjuk fejleszteni és így hozzájárulunk ahhoz, hogy a szocializmus a kapitalizmussal folytatott történelmi versengésben túlsúlyra tegyen szert. Engedjék meg, hogy most részletesebben foglalkozzak a népgazdaság fejlesztésének fő feladataival a harmadik ötéves tervben. IV. A társadalmi termelés állandó és gyors fejlesztése a társadalmi munka általános megtakarítása alapján — ez a párt gazdasági politikája fő célkitűzésének teljesítéséhez vezető út a harmadik ötéves terv időszakában Elvtársak, a népgazdaság fejlesztésének alapvető kérdése a harmadik ötéves tervben a természeti források legcélszerűbb és leghatékonyabb kiaknázása, valamint legmegfelelőbb feltöltése a gazdasági együttműködés útján, elsősorban a szocialista országokkal. A népgazdaság valamennyi ágazatának fellendítése elsősorban megfelelő energiaforrásokat követel meg. Az energia legfontosabb forrása a harmadik ötéves tervben is a szilárd tüzelőanyag, elsősorban a barnaszén lesz. A szilárd tüzelőanyag fejtésének fejlesztése útján azonban teljes egészében nem fedezhetjük energiaszükségletünket. Nem rendelkezünk megfelelő mértékben az egyik alapvető nyersanyaggal és energetikai forrással, a kőolajjal. A Szovjetunió segítségével azonban leküzdhetjük ezt az akadályt is és így megjavíthatjuk energiaforrásaink összetételét, megoldhatjuk energetikai mérlegünk problémáit és jelentősen gyarapíthatjuk vegyi iparunk nyersanyagalapját. Csehszlovákia legjelentősebb természeti kincse a kokszolható szén. A kokszolható szén nagy tartalékai és a kőolaj behozatala megteremtik minden feltételét annak, hogy a kohászat mellett további alapvető termelési ágazatként fejlesszük a vegyi ipart. Ez döntő módon hozzájárul a növekvő szükségletek jobb kielégítéséhez, gazdaságunk műszaki és ökonómiai színvonalának egyidejű emelése mellett, összhangban a világméretű fejlődéssel. A vegyi ipar fellendítése érdekében létrehozzuk más hazai nyersanyagok, mint pl. a barit és a só jobb kiaknázásának feltételeit és elemezzük a piritek jobb felhasználásának gazdasági feltételeit. A kokszolható szén és a tűzálló anyagok termeléséhez szükséges nyersanyagok, valamint a mészkő nagy tartalékai önmagukban még nem biztosíthatják a kohóipar feltételezett hatalmas méretű fejlesztését. Habár intenzívebb módon használjuk fel a jövőben a hazai vasércet és a fémhulladékot, e téren ezentúl is behozatalra szorulunk. Űjra a Szovjetunió nagyvonalú segítsége teszi számunkra lehetővé e kérdés megoldását. Gazdag mészkőtelepeink ugyanakkor lehetővé teszik az alapvető építkezési anyag, a cement termelésének gyors fejlesztését. Ez döntő mértékben befolyást gyakorol majd az építkezés iparosítására, az építőipar munkatermelékenységének növelésére. A földtani kutatás az utóbbi évekjLJÍ SZÖ % S 1960. július 7. ben újabb nem vasfémek telepeit tárta fel, különösen ólom-, cin- és réz-fémeket, amelyek lehetővé teszik a termelés fejlesztését és a szükséglet fokozott mértékű fedezését hazai forrásokból. Ennek ellenére továbbra is növekszik majd különösen a réz behozatala. További jelentős nyersanyagforrást képeznek az üveg- és kerámiai ipari nyersanyag tartalékok, amelyek a jelenlegi helyzet szerint mintegy 300 esztendőre elegendőek. Látnunk kell azt is, hogy Csehszlovákia azon államok közé tartozik, amelyekben a legkevesebb mezőgazdasági földterület és erdő esik egy lakosra. Ez a tény feltétlenül megkívánja a legintenzívebb és a legcélravezetőbb módon kihasználni a földet mind a mezőgazdasági termelés, mind pedig az erdőtelepítés számára. Tekintettel arra, hogy a múltban az erdőkben rablógazdálkodás folyt, törekednünk kell arra, hogy a fakitermelés minél hamarabb összhangba kerüljön faállományunk növekedésével és így teljes mértékben megőrizzük az erdők élettani és vízgazdasági szerepét. Tekintettel hazánk természeti gazdagságára és az elmélyülő nemzetközi szocialista munkamegosztásra, a kohászat, a vegyi ipar és az építészeti anyagokat termelő ipari ágazat a harmadik ötéves tervben legfontosabb anyagi alapunk lesz, amely meghatározza a népgazdaság többi ágazatának fejlődését, természeti és ökonómiai forrásaink teljesmérvű kiaknázását. Áz ipar fejlődése A harmadik ötéves terv nagy feladatai megkívánják, hogy amint már említettük, lényegesen növeljük az alapvető energia forrásokat mind az enregetika, mindpedig a technológiai szükségleteit szem előtt tartva. Növelni fogjuk a szilárd tüzelőanyag termelését úgy, hogy 1965-ben 70,2 millió tonna barnaszenet és 31,4 millió tonna kőszenet fejtsünk. A szilárd tüzelőanyag fejtésének növelése és a Szovjetunióból szállított 6 millió tonnányi kőolaj, a Lengyelországból a Szovjetunióból importált kőszén, valamint a romániai villanyáram lehetővé teszik teljes energetikai szükségletünk fedezését. Az energiaforrások összetétele lényegesen megjavul a folyékony tüzelőanyag hányadának növelésével. Ezeknek részesedése az energiaforrások egészéből megkétszereződik és 1965-ben meghaladja a 13 százalékot. A kokszolható szén földtanilag feltárt nagy tartalékai arra köteleznek minket, hogy ne csak belső szükségletre fejtsük, hanem a szén és a kohászati koksz szállításával hozzájáruljunk a baráti országok kohóiparának fejlesztéséhez is. A szilárd tüzelőanyagok gazdag tartaléka, összetételük és felhasználásuk eddigi módja mind sürgetőbben megköveteli, hogy a legcélravezetőbben gazdálkodjunk a szénnel. Ez megkívánja a népgazdaságban mind nagyobb méretekben alkalmazni az energia nemesebb formáit. Ezzel kapcsolatban feltételezzük, hogy a villanyenergia, gáz, gőz és koksz előállításához szükséges szilárd fűtőanyagok hányada az 1960. évi 59 százalékról 1965-ben 67 százalékra fog emelkedni. A villanyenergia termelése 1965-ben eléri a 39 milliárd kilowatt órát és 1960-hoz viszonyítva 61 százalékkal növekedik. A villanyművek kapacitását elsősorban nagyteljesítményű hőerőművek építésével növeljük. Az alapvető egységek a 100 — 110 MW teljesítményű agregátok lesznek, de a harmadik ötéves terv során kipróbáljuk a 200 MW teljesítményű agregátokat is, amelyek a hőerőművek további építése idején az alapvető teljesítmény-egység lesz. Azzal, hogy a villanyáram termelését magasabb teljesítményű egységek útján növeljük és a villanyműveket közvetlenül a szénbányavidékeken építjük, növeljük a beruházási építés gazdaságosságát, csökkentjük a villanyáram előállításának költségeit, a tüzelőanyag fogyasztását és a szállítással szemben támasztott viszonylagos követelményeket is. Ezzel szemben a villanyművek összpontosítása a bányavidékekre jelentősen növeli majd e vidékek légkörében a hamu és a kártékony füstgáz koncentrációját. E kérdés hatékony megoldása érdekében műszaki dolgozóinknak és tudósainknak latba kell vetniök képességeiket annál is inkább, mivel ezen. a szakaszon mind ez ideig nem értek el kielégítő eredményeket. A hőerőművek már ma magas színvonalat elérő részleges és komplex gépesítését 1965-ig tovább tökéletesítjük és megteremtjük a hőerőművek komplex automatizálásának feltételeit. Az energia nemes formáinak, vagyis a villanyenergia és a gáz termelésének gyors fejlesztése, valamint a folyékony tüzelőanyag lényegesen gyarapodó mennyisége létrehozza a tüzelőanyag felhasználásában a maqasfokú gazdaságosság elérésének kedvező feltételeit és a népgazdaság egyes ágazataiban lehetővé teszi a kiterjedt átépítést és korszerűsítést. Mindez megteremti annak feltételeit is, hogy a lakosság fokozatosan nagyobb mértékben felhasználja az energia nemesebb formáit. A harmadik ötéves terv különösképpen fontosnak tartja a kohóipar fejlesztését. Az elmúlt tíz esztendő alatt gyorsan növekedett az acélból és az öntvényből készülő kohászati termékek termelése. Ennek ellenére teljes mértékben nem elégíthetjük ki a népgazdaság valamennyi szükségletét. A párt központi bizottsága ezért a harmadik ötéves terv tervezetének irányelveit megvitatva hangsúlyozta ezen ágazat rendkívüli jelentőségét a népgazdaság fellendítése szempontjából. A harmadik ötéves terv tervezete az irányelvekhez viszonyítva számol a kohászati termelés további meggyorsításával. 1965-ben legalább 7,7 millió tonna nyersvasat és 10,6 millió tonna acélt gyártunk majd s ezzel a világ iparilag legfejlettebb államai között a kohászati termékek termelésében és fogyasztásában minden kétséget kizáróan az egyik élenjáró helyre kerülünk. A hengerelt anyag termelését úgy akarjuk fejleszteni, hogy a harmadik ötéves terv végén legalább 7,3 millió tonnát produkáljunk. Gyorsan fejlesztjük a csövek gyártását is, hogy így fedezzük a gépipar s az építészet növekvő szükségletét, teljesíthessük a vízvezetékek építésének tervét, megvalósíthassuk a mezőgazdasági öntözés nagy programját, valamint a kőolaj és a gáz szállítását. . Ezeket az igényes célkitűzéseket nem érhetjük el a kohászat műszaki és gazdasági színvonalának lényeges növelése nélkül. A vasérc sokkal nagyobb méretű dúsításával tökéletesíteni akarjuk a nagyolvasztók töltésének minőségét. 1965-ben minden hazai vasércet koncentrálni fogunk. A nyersvas termelésében . lényegesen növeljük az aglomerált ércek hányadát. A lehető legnagyobb mértékben és leggazdaságosabban felhasználjuk a hulladékvasat, amely a népgazdaság egyes ágazatainak jelentős mű^ szaki átépítése következtében rendelkezésünkre áll majd. Feladatul tűzzük ki a kohászati termelés valamennyi szakaszán elérni a legmagasabb mutatókat, az alapvető termelési aggregátok kihasználásának, magasfokú gazdaságossága az alapvető nyersanyag, az anyag és a tüzelő, különösképpen a koksz fogyasztásában, de nem utolsó sorban a munkatermelékenység lényeges növelését is. A kohóipar igényes feladatainak teljesítése feltételezi a meglevő üzemek teljes kihasználását korszerűsítésük és a termelési folyamatok intenzifikálása útján. Ezzel egyidőben már a harmadik ötéves terv első éveiben be kell fejeznünk az épülő kohóüzemek építését és 1963-tól kezdve fokozatosan üzembe kell állítanunk a Keletszlovákiai Kohóművek első részlegeit. A harmadik ötéves terv egyik kulcsfontosságú kérdése lesz a kohászat beruházási építkezése, amelytől jelentős mértékben függ a népgazdaság valamennyi ágazatának fejlesztése. Öriási feladatról van szó, amelynek nagyságáról a legjobban az tanúskodik, hogy a harmadik ötéves tervben a kohászati beruházási építkezés terjedelme a második ötéves tervhez viszonyítva több mint megkétszereződik. Pártunk már most számos intézkedést foganatosít az ily nagy kiterjedésű és gyors ütemű építkezés során felmerülő nehézségek leküzdésére. A párt, a politikai és gazdasági aktíva az építkezéseken, valamint az építkezési és a gépipari szállítóvállalatokban működő pártszervezetek segítségével erélyesen küzd a határidők betartásáért, az új üzemek pontos üzembeállításáért. A feketefém-termelésnek a harmadik ötéves tervben elérendő magas szintje sem tenné lehetővé a többi ágazat terv szerinti fejlesztését, ha a fogyasztásban nem érvényesülne a szigorú gazdaságosság. Főleg a vasfémeknek több mint a kétharmadát feldolgozó gépiparban kell csökkenteni több mint 13 százalékkal a harmadik ötéves tervben az egymilliárd koronára eső fémfogyasztást, ami 1965-ben több mint 800 ezer tonna vasfém viszonylagos megtakarítását jelenti. Ezt a megtakarítást a gépek súlyának állandó csökkentése útján kell elérni, mégpedig a tervezési változtatások, az anyag tökéletesebb felhasználása, a gépek teljesítmény-paramétereinek növelése és a műanyag szélesebbkörű alkalmazása segítségével. A vasfém megtakarítása szempontjából rendkívüli jelentősége lesz annak, hogy a bádoglemeztermelés részesedése a hengerelt anyag termelésében az 1960. évi 22 százalékról 1965-ben majdnem 30 százalékra emelkedik. Fontos tényező az is, hogy növekedni fog a nemes acélfajták és a takarékos keresztmetszetű termékek termelésének hányada is. Ugyanilyen figyelmet kell fordítanunk a hőálló és gazdaságos acélfajták termelésére is. Feltételeink között igényes és bonyolult feladat a népgazdaságfejlesztési feladatok teljesítése a nem vas fémek terén. Ebben a viszonylatban az alapvető irányzat az alumínium felhasználásának növekedése. Habár 1960 után létrejönnek a nem vas fémek hazai forrásai nagyobb méretű kiaknázásának feltételei, a gépipari termelés gyors iramú növekedéséből és a műszaki színvonal emelkedéséből eredően emelkedő szükségletek túlnyomó részét mégis behozatallal kell fedezni. E feladatok teljesítéséhez jelentősen hozzájárul a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés elmélyítése azáltal, hogy Csehszlovákia közvetlenül részt vesz a kitermelő és feldolgozó üzemek építésében s ezáltal biztosítja a fokozott réz, alumínium, ólom, cin és nikkel szállítást. Ennek ellenére azonban egyes nem vas fémeket, főként rezet és alumíniumot, jelentős mértékben kapitalista államokból is be kell hoznunk. Ebben a helyzetben egyik fő fel* adatunk továbbra is az, hogy gondoskodjunk a legnagyobbfokú gazdaságosságról a nem vas fémek felhasználásánál és azokat folyamatosan más anyagokkal helyettesítsük, természetesen anélkül, hogy ez a termékek műszaki és funkciós tulajdonságai* nak és minőségének rovására men* ne. Olyan állapotot kell elérnünk, amikor nem vas fémeket csak ott alkalmazzák, ahol felhasználásuk feltétlenül szükséges fizikai, vegyi és mechanikai tulajdonságaik folytán. E bonyolult és igényes műszaki és gazdasági kérdések megoldását a nem vas fémekkel való gazdálkodásban intenzív kutatással, új szerkezeti megoldások keresésével és új technológiák bevezetésével kell elérnünk. Ebben az irányban széleskörű mozgalmat kell indítani a munkások, mérnökök, technikusok és más dolgozók körében. Jelentős segítséget nyújt majd a szocialista tábor országaival való tudományos, műszaki együttműködésünk is. A harmadik ötéves terv jellegzetes vonása, hogy jelentékenyen fokozódik a vegyi ipar szerepe a népgazdaságban. Megnyilvánul az, hogy a fő fejlesztési problémák megoldása, vagyis a műszaki színvonal és a munkatermelékenység emelése a termelésben, a legkülönfélébb anyagok megfelelő mennyiségben való biztosítása, valamint magasfokúan termelékeny mezőgazdaság kiépítése egyre növekvő mértékben éppen ezen iparág gyors fejlődésétől függ. Arról van szó, hogy mielőbb !eküzdjük az olyan vegyi termékek hiányát, mint a kaucsuké, a plasztikus anyagoké, a kiváló minőségű vegyi műrostoké, műtrágyáké, és hogy növekedjék a vegyi ipar befolyása a népgazdaság valamennyi ágá-. nak fejlesztésében. Számolni kell azzal is, hogy a vegyí folyamatok egyre inkább behatolnak a népgazdaság valamennyi ágába, aminek következtében minőségi változások következnek be a nyersanyagok felhasználásában és a termelés technológiájában és ezáltal a társadalmi munkatermelékenység növelésének útjaiban is. Hogy milyen mértékben gondoskodunk a népgazdaság kémizálási alapjának fejlesztéséről, tanúskodik az a tény is, hogy a beruházási építkezés a vegyi iparban a harmadik ötéves tervben nagyobbarányú lesa mint az elmúlt tizenöt évben összesen. Súlypontja a nehéz alapvető kémiai üzemek építésében és teljesen új termelési technológiák bevezetésében rejlik, melyek főként nyersanyagalapunkat gazdagító új, szintetikus anyagokra irányulnak; ugyanakkor pedig megteremtik a feltételeket arra, hogy gyakran forradalmi változásokat eszközöljünk más iparágak technológiájában. Ebből a célból elegendő számú szakképzett kádert kell előkészítenünk. Két szintetikus kaucsukot gyártó üzem épül. A vegyi műrost gyártásának bővítésével, amely elsősorban újfajta kiváló minőségű szintetikus műrostoK előállítására irányul, megteremtjük a jó minőségű, keresett új textilfajták gyártásának alapját. A vegyi műrostok hányada az alapvető nyersanyagokban csaknem 43 százalékra emelkedik. Emellett a szintétikus műrost(Folytatás az 5. oldalon}!