Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-07 / 187. szám, csütörtök

Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája (Folytatás a 2. oldalról)' Irányvonalát gazdasági szakaszon; ez az irányvonal konkrétan kifejezésre jutott az ötéves tervekben. Az első ötéves terv a népgazdaságot a termelőerők és termelési viszonyok fejlődésének újabb minőségi fckára emelte. Alapvetően megváltozott iparunk összetétele és a külföldi gazdasági kapcsolatok meszszemenően a szocialista államokra helyeződtek át. A X. kongresszus azután a legfőbb figyelmet főképp arra irányította, hogy helyes arányokat érjünk el a népgazdaság alapvető ágainak fejlesztésében. Ezért kiemelte a falvakon a szövetkezeti mozgalom további intenzív fejlesztésének szükségességét, mint a mezőgazdasági termelésben valő lemaradás leküzdésének egyik alapvető feltételét. E követelmények megvalósításában elért sikerek lehetővé tették, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája 1956-ban konkrétan megszabja a szocializmus építésének fő irányvonalát a második ötéves terv időszakára, mint a szocializmus anyagi-termelési alapja lényegében való felépítésének feladatát. A párt sohasem szorítkozott csupán a fő irányvonalak kitűzésére, hanem mindennapos szervező tevékenységével a konkrét helyzet alapján a dolgozók erőfeszítéseit mindig a Csehszlovákia szocialista építése fő irányvonalának sikeres teljesítéséért vívott harc szakaszaira irányította. így volt ez pl. a második ötéves terv kezdetén, amikor javulást kellett elérni a munkatermelékenység növekedése és a bérek fejlődése arányában lényegesen jobb eredményeket a termelés önköltségének csökkentésében, a beruházási építkezésben és külkereskedelemben. Ebben az időszakban a párt Központi Bizottsága 1957 februári ülésén kitűzi a népgazdaság hatékonysága növelésének jelszavát. E jelszó teljesítését a párt egybekapcsolta a dolgozók tömeges részvételének követelményével a termelés irányításában. Ezért már az 1958-ra szóló terv előkészítése és annak teljesítése szemmel látható eredményeket hozott. Ebben a helyzetben a párt XI. kongresszusa 1958-ban kitűzhette a népgazdaság további fejlesztésének fő feladatait. Ezekből a feladatokból indul ki a ma beterjesztett ötéves tervjavaslat is. Már a terv előkészítésének kezdetétől fogva pártunk Központi Bizottsága a politikai és gazdasági dolgozók széles aktíváját a jövö gazdasági fejlődés alapvető irányainak kidolgozására mozgósította. A második ötéves terv befejezése előtt több mint két évvel tehát pártunk az 1965-ig szóló gazdasági fejlődés tisztázására törekedett. Gazdaságunk szocialista jellege szükségszerűen megköveteli, hogy a társadalom további fejlődési irányának kérdései széleskörű véleményés tapasztalatcsere tárgyát képezzék. Csak ilyen tárgyalás alapján lehet megbízhatóan ellenőrizni a távlati fejlődés javasolt útjait és eszközeit s elérni azt, hogy a fejlődés feladatai mély gyökereket eresszenek a dolgozó nép gondolkodásában és így anyagi erővé váljanak, amely a tervezett célok elérésének fő biztosítékát jelenti. Az országos viták, mint pl. a párt fő irányvonalának teljesítésével kapcsolatban az 1958. évi XI. kongreszszus előtt, az ötéves tervek kidolgozására kiadott irányelvekkel kapcsolatban, az életszínvonal további fejlődéséről, az iskolaügy fejlesztéséről, az állam területi szervezetében való változtatásokról, a nemzeti bizottságok jogkörének bővítéséről lezajlott viták bebizonyították, hogy a párt helyesen domborítja ki jelenünk és jövőnk döntő kérdéseit úgy, ahogy a dolgozók érzik, és így a viták lehetővé teszik a tömegek tapasztalatainak és bölcsességének összegyűjtését, megszilárdítják a párt és a nép egységét és erősítik a párt vezető szerepét. A harmadik ötéves tervjavaslat előkészítésében nagy szerepet játszottak az irányelvek, melyeket az ötéves terv kidolgozására Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága múlt év szeptembeoldotta a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet valamennyi problémáját és ezzel meggyőzően bebizonyította a szocializmus gyors felépítésének lehetőségét fejlett ipari országban. 2

Csehszlovákia szocialista • fejlődése döntő módon megszilárdította Csehszlovákia helyzetét - ; • X S i '•§11 i m * • ä -m Otakar Šimúnek elvtárs beszédét mondja az országos konferencián. rében tett közzé. Ezek az irányelvek egybehangolták a széleskörű aktíva munkáját és annak tevékenységét az országos népgazdasági arányok keretében irányították. Emellett beváltak a népgazdaság irányításának és tervezésének új módszerei. A termelést gazdasági egységek maguk javasoltak nagyobb feladatokat a termelés növelése terén. A termelési gazdasági egységek javaslataiban a minőségi mutatók betartásának foka is jobb volt, mint azelőtt. A Központi Bizottság szeptemberi plénuma nagy súlyt helyezett a műszakok számának erőteljesebb növelésére és ezáltal a termelési fő alapok tökéletesebb kihasználására is. A tervjavaslatnak a termelési gazdasági egységekben és egyes ágazatokban való kidolgozása folyamán e feladat megoldását általában megértették. E feladatot azonban ne tartsuk befejezettnek, elvtársak. A politikai iroda arra a következtetésre jutott, hogy e téren a lehetőségeket még nem merítettük ki teljesen, hogy a fő alapok nagyobbfokú kihasználásának és a műszakok száma növelésének még további lehetőségei vannak. Arra a következtetésre jutott, hogy ott is, ahol a tervjavaslatokban már kidolgozták a műszakok számának növelését, továbbra is nagy szervező munkát kell fordítani e feladat teljes biztosítására. Elvtársak, a fejlődés eredményei rendszerünk fennállásának egész ideje és főként a második ötéves terv időszaka alatt olyan közvetlen alapot képeznek, amelyre harmadik ötéves tervünk épül és amelyre támaszkodni fogunk e terv célkitűzéseinek eléréséért és túlszárnyalásáért vívott mindennapos harcunkban. A politikai irodának az a nézete, hogy ezen eredmények közül a legfontosabbakat a következőkben foglalhatjuk össze: Csehszlovákia népe történelmileg rövid idő alatt megL a gazdasági fejlődés magas fokán álló országok között s ezáltal meggyőző bizonyítékot adott a szocialista gazdaság fölényéről. 3

A társadalom további fejlő• désének szükségleteivel összhangban megtettük az első lépéseket népgazdaságunk nagyméretű műszaki újjászervezése felé, amely valamennyi ágazat műszaki színvonala gyors emelkedésének új szakaszát nyitja meg. Így kezdenek kialakulni a társadalmi munkatermelékenység gyorsabb növelésének feltételei a munkaidő jelentős csökkentése, a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek egyre gazdagabb kielégítése érdekében. 4

Az egész lakosság életszín• vonala sokoldalú harmonikus emelésének útjára léptünk; a munka szerinti díjazáson, mint az anyagi és kulturális értékek és szolgáltatások elosztásának alapvető formáján kívül a társadalom lehetőségei szerint fokozatosan bővülnek a lakosság szükségletei ingyenes kielégítésének formái, valamint olyan előnyök juttatása, amelyek nem függnek közvetlenül a munka szerinti díjazástól. Ezen új kezdeti formák tovább fejlődnek majd a fejlett szocialista társadalom kibontakozása során. 5

A párt mozgósító, öntudato• sító és szervező munkája egyre szemléletesebben nyilvánul meg a dolgozók politikai és gazdasági ismereteinek sokoldalú gyarapodásában, a párt és a nép egységének megszilárdulásában. Ehhez irányítási rendszerünkben hozzájárul az egyének és a dolgozók csoportjai érdekeinek egrye szorosabb egybekapcsolódása a társadalom érdekeivel. Innen fakad a dolgozók öntudatos részvétele az új társadalom építésében, ami megnyilvánult abban is, hogy a második ötéves terv számos feladatát határidő előtt teljesítjük. Ez a biztosítéka annak, hogy jövő fejlődésünkben még merészebb célokat is elérhetünk. III. A harmadik ötéves terv fő feladatai Elvtársak, a szocializmus építésének befejezése hazánkban és a termelőerők magas színvonala a társadalom sokoldalú fejlődésének, a társadalom valamennyi tagja fizikai és szellemi képességei sokoldalú kibontakozásának újabb nagy távlatait nyitja meg. Megnyílik a fejlett szocialista társadalom építésének útja, amelynek folyamán kialakulnak a társadalom valamennyi anyagi és kulturális szükséglete minőségileg magasabbfokú kielégítésének feltételei e szükségletek kielégítésének terjedelmét, módját és formáit tekintve. A fejlett szocialista építés, amelybe lépünk, igen fontos korszakot jelent; a javaslatok, melyekről ma tárgyalunk, e nagy út kezdetét jelentik, amely fokozatosan elvezet bennünket a kommunista társadalomba. Ezért kell megvilágítani és tudatosítani annak az egész korszaknak a belső tartalmát, amelybe most lépünk. Amikor népgazdaságunk fejlesztésének tervét vitatjuk meg, elsősorban e társadalmi fejlődés gazdasági részéből kell kiindulnunk. Engedjék meg ezért, hogy jellemezzem a fejlett szocialista társadalom gazdasági fejlődésének néhány döntő vonását, amelyekből fejlődésünknek már a harmadik ötéves tervben kell kiindulnia. Az egész emberiség történelmében a társadalmi fejlődés fő mozgató ereje mindig a termelőerők gyarapodása volt. A termelőerők képezik azt a forradalmi tényezőt, amely gyökeres változásokra vezet a termelési viszonyokban, az egész társadalmi tudatban és a felépítmény intézményeinek rendszerében. Ezért a fejlett szocialista társadalom fejlődése alapvető vonásainak jellemzésekor feltétlenül azokból a problémákból kell kiindulni, amelyeket a termelőerők fejlesztése terén kell megoldani. Emellett érthetően a termelőerők fejlődésének — melynek magvát az új technika széleskörű bevezetése képezi — lehetővé kell tennie alapvető változások megoldását az emberek életmódjában — a munkafolyamatban s azon kívül. A termelőerők eme fejlődése a magas fokú munkatermelékenység alapja, amely lehetővé teszi a termékek maximális számának elérését minimális munkaidő ráfordításával, megteremti a szellemi és fizikai munka, a város és a falu közötti lényeges különbség fokozatos kiküszöbölésének anyagi feltételeit; lehetővé teszi továbbá a természeti kincsek teljesebb kihasználását és ezáltal a nép anyagi és kulturális szükségleteinek gazdagabb kielégítését is. A társadalmi szükségletek kielégítésének magasabb foka elsősorban megköveteli a termelési technika új, magasabb színvonalára valő áttérést az anyagi termelés valamennyi ágában. Ez termelésünk nagyméretű technikai átalakításának kezdetét jelenti, amely ugyanakkor megköveteli, hogy a társadalom minden téren gondoskodjék a népgazdaság dolgozói szakképzettségének folytonos növeléséről. Egyúttal megköveteli azt is, hogy minden új építkezés a legmagasabb technikai színvonalon folyjék s a komplex gépesítés útján fokozatosan a termelési folyamatok teljes automatizálására irányuljon. Ez egyben megköveteli a tudomány legszélesebbkörű fejlődését, amely az emberi termelőerők fejlődésének mérhetetlenül fontos tényezője s a termelés technikájában ölt testet. A műszaki színvonal lényeges és gyors emelése a fejlett szocialista társadalom fejlődésének folyamán bizonyos gazdasági arányokat követel meg. Elsősorban nyilvánvaló, hogy szüntelenül nóvelni kell a felhalmozási alapot a nemzeti jövedelemben. Hisz a magasabbfokú technikára való áttérés annyit jelent, hogy az élő munka egysége a termelés folyamatában egyre nagyobb és nagyobb mennyiségű holt munkát hoz mozgásba. Ebben rejlik a munkatermelékenység növekedésének, mint a termelés emelkedése 5s ugyanakkor a munkaidő csökkentése alapjának a lényege. Az akkumulációs alap gyors gyarapodása érhetően szükségessé teszi a termelőerők termelésének jelentős idő előnyét. A műszaki fejlesztés széleskörű feladatai arra a következtetésre jogosítanak fel, hogy a társadalmi termelés első csoportjának ez az időbeli előnye a második csoporttal szemben kell hogy nagyobb legyen, mint a második ötéves tervben volt. De nézzük csak a belső összetétel kérdését a termelőeszközök csoportjában, főként az iparban. A műszaki átszervezés és a műszaki színvonal általános emelésének feladata még jobban kidomborítja a gépipar jelentőségét, amely továbbra •is kulcsszerepet tölt be, a népgazdaságot új, műszakilag legfejlettebb termelőeszközökkel látva el. Ez persze kiemeli a fémnek, mint döntő gépipari anyagnak jelentőségét is A műszaki színvonal emeléséhez hozzá kell járulnia a vegyi iparnak is, amely az új anyagokkal és öszszefüggö technológiai folyamatokkal nagy segítséget nyújt az automatizálás fejlesztésében is. Ez az egész fejlődés, amelyben az emberi kézi energia elsősorban a villanyenergiának adja át helyét, megköveteli az energetikai alap nagyméretű kiépítését. A népgazdaság arányos fejlesztéséről a további időszakban a mezőgazdasági termelés gyors fokozása mellett kell oondoskodni. Az a nagyméretű segítség, amelyben az ipar a mezőgazdaságot részesítheti, megteremti a feltételeket ahhoz, hogy a mezőgazdaság is nagyobb mértékben járuljon hozzá a nemzeti jövedelem gyarapításához. A gyors műszaki fejlődés objektíven szükségessé tesz olyan áranyú sorozatgyártást, amely megfelel a komplexen gépesített és automatizált termelési folyamat feltételeinek. A sorozatgyártás növelését a mi feltételeink között nemcsak a termelés növelésével és az üzemek szakosításával érjük el, hanem a nemzetközi munkamegosztás bővítésével is, amely ugyanakkor egyedüli útja annak, hogy elérjük gazdaságunk komplex ellátását a szükséges nyersanyagokkal, anyagokai és energiával. A nemzetközi szocialista munkamegosztással tehát olyan alapvető tényezőként kell számolni, amely tartósan kihat hazánk termelőerőinek fejlődésére. A nemzetközi szocialista munkamegosztás erősíti a szocialista tábor országainak kölcsönös gazdasági kapcsolatait, kiegyenlíti gazdasági színvonalukat, ami visszahatólag lehetővé teszi a nemzetközi szakosítás további fejlődését s új lehetőségeket teremt a termelés és a műszaki színvonal további emelésére. És végül az arányosságot nemcsak az egyes termelési ágak közötti kapcsolatok szempontjából kell figyelembe venni. Eme elsőrendű követelmény megoldásával egyidejűleg helyes arányt kell kialakítani köztársaságunk egyes területeinek gazdasági fejlődésében is. Egyrészt Szlo! vákia és a cseh országrészek gazda! sági színvonala kiegyenlítésének felj adatáról van szó, amelyet kétségte| lenül_ történelmileg aránylag rövid j idő alatt megoldunk, másrészt általában a termelőerők helyes elosztásáról van szó. E kérdésről nem feledkezhetünk meg, mert helyes megoldásában a népgazdaság hatékonysága növelésének fontos forrása rejlik. A termelőerők fejlődése törvényszerűen megnyilvánul a termelési viszonyok hatalmas fejlődésében is. Ezen a téren is világos legyen előttünk, milyen változásokra kerül sor és kel^, hogy sor kerüljön. Emellett ebben a szakaszban távolról sem akarjuk előrelátni azokat a formákat, amelyekben a szocialista viszonyok egész terjedelmükben kommunista viszonyokká fognak átalakudni. Ez még ma korai volna, fit fejlődés belátható, legközelebbi szakaszára gondolunk, amelyet kétségtelenül elsősorban a szocialista termelési viszonyok megszilárdulása és tökéletesedése fog jellemezni. Tovább fejlődik a munka szocialista jellege és főként kiszélesedik az emberek nagy szakképzettséget igénylő alkoíó munkája, tökéletesebbé válik a szocialista munka tervszerű irányítása, fokozódik a dolgozók részvétele az irányításban, tökéletesebbé válik a nemzeti jövedelem szocialista elosztása az egyéni és társadalmi érdekek egyre következetesebb megfigyelése érdekében, megszilárdul az egyes gazdasági egységek közötti kapcsolat, hozzájárulva a termelési és egyéni szükségletek tökéletesebb kielégítéséhez, bővül a szövetkezeti mezőgazdasági termelés és gazdasági jellegét tekintva megközelíti az állami termelést. Általában számolnunk kell azzal, hogy a dolgozók szükségletei kielégítésének egyre magasabb fokát lehetővé tevő termelés fejlődése ugyanakkor megfelelő változásokat idéz elő az elosztás modózataiban. A termelőerők fejlődése megköveteli a dolgozók fokozott és továbbra is közvetlen érdekeltségét a termelés növelésében, a társadalmi munka termelékenysége fokozásában, megköveteli a bér szerepének, mint a . munka mennyiségéért, minőségéért és társadalmi jelentőségéért való díjazás funkciójának megerősítését/ A termelőerők fejlődése azonban ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a harmadik ötéves tervben napirendre tűzzük az életszínvonal más módokon történő erőteljesebb befolyásolását. Elsősorban az államnak a gyermekekről való intenzívebb anyagi gondoskodásáról van szó, amely á gyermekes esaládok életszínvonalának viszonylag gyorsabb emelkedéséhez vezet. Ugyanakkor azonban új formák is kihatnak a szocialista társadalom szükségletének kielégítésére, amelyek a termelőerők színvonalához és a szocialista társadalom elért fejlődési fokához viszonyítva helyes arányokban bontakoznak ki. Ha tehát a munka szerinti díjazás alapelvének egyre tökéletesebb érvényesítése mellett a szükséglet szerinti elosztás egyes formái is érvényesülni fognak — amelyeknek kezdeteit már most megalapozzuk — ez stmmiképp sem lesz kölcsönös ellentétben és nem jelenti a munka szerinti díjazás alapelvének mellőzését. Éppen ellenkezőleg — azáltal, hogy a társadalmi fogyasztás további bővülése elsősorban a gyermekek neveléséről és fejlődéséről való gondoskodásra irányul, kidomborodik a munkadíjazás szerepe és fokozódik hatékonysága. Mindaz, amit itt a fejlett szocialista társadalom kibontakozásának jellegzetességéről mondottunk, távolról sem ad teljes képet. Csupán hangsúlyozni akartuk a jövő társadalmi fejlődés törvényességeinek néhány alapvető vonását, amelyek már ma szemmel láthatók és amelyek felismerése fontos legközelebbi tervszerű fejlődésünk helyes irányzata szempontjából. Ha a gazdaság fejlődésének fő és általános irányaiból indulunk ki a fejlett szocialista építés időszakában — a harmadik ötéves tervet ezen időszak oszthatatlan, jelentős fázisának tartják — a magunk elé tűzött feladatok méreteit az 1961-1965-ös évekre tervezett gazdasági fejlődésnek a következő alapvető mutatóiban és céljaiban fejezhetjük ki: i— a nemzeti jövedelem, amelyben teljes egészében tükröződik a társadalmi termelés növekedése, öt év alatt több mint 42 százalékkal gyarapodik, vagyis gyorsabb ütemben mint a második ötéves tervben; a társadalmi termelés növekedése a gyakorlatban az elmúlt tíz esztendő alatt elért gyarapodással lesz egyen(Folytatás a 4. oldalon)" ÜJ SZÓ 3 * 1960. július 3,