Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-30 / 210. szám, szombat

A Prágai Egyetemi Könyvtár a Klementinum tükörtermében érdekes kiállítást rendezett, amelynek látogatói megtekinthették a könyvtár értékes kéziratait és a tulajdonában lévő első nyomtatott könyveket. J. T achezy felvételén a kiállítás egyik részlete. • • • • ••••• • • • • • Péidís egyiitiűködés - redm nyes munka JAKAB ISTVÁNNAL, a Calovói Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Kczépiskola igazgatójával és Grňo Gejzával, a szlovák középiskola igazgatóhelyettesével az iskola eredményeiről, az együttműködésről beszélgetek. — Az idén éretť'be az első gyümölcs. Az első érettségizőket búcsúztattuk, szám szerint 63-at — mondja Jakab elvtárs. — Közülük 36-an tanulnak tovább főiskolákon. Mezőgazdasági szakon hatan képzik magukat. A többi otthon helyezkedik el. Paksy Miklós, Rácz Laci, Rác Dezső és Dömény Ferenc pedig finommechanikára jelentkezett tanoncnak. Kissé meglep, hogy a jelentkezők túlnyomó része — 26-an — a pedagógus pályát választotta. Pedig a mezőgazdaság sem rossz „befektetés". Igaz, a hivatásérzetet elsősorban a bennünk rejlő hajlam és a képesség alakítja. Mégis, nem volt itt valami hiba az irányítás körül? Baráthné F. Magda tanítónő siet a válasszal. Szavaiból megtudom, hogy az „otthon elhelyezkedés" — amolyan átmeneti. A végzettek többségét, — mintegy 15—20-at — a most nyíló mezőgazdasági technikumra való jelentkezés gondolata foglalkoztatja. Arra azonban mégis szükség volna, hogy néhány szövetkezet vezetősége nagyobb gondot fordítson a jövő szakemberei kiválasztására, szakmai irányítására. A pedagógusok egyöntetű véleménye, hogy a közoktatás reformja, az iskola és az élet szoros kapcsolata elmélyítette a tanulóifjúságban a munka iránti új viszonyt. — Ma már nem vonakodnak a termelőmunkától — magyarázza Lengyel József igazgatóhelyettes. — Tudják, hogy a nagyobb tudásnak az élet minden területén hasznát veszik. — Sokat segít a mezőgazdasági termelési gyakorlat mellett a műhelymunka is. Két univerzális nrűhelyünk van fa- és vasmunkára. Az aratási brigád eredményei, valamint a műhelymunka kiállított bizonyítékai is arról tanúskodnak, hogy az oktatás mellett a közhasznú termelőmunka — a politechnika — is jó mederben halad. — A munka bátrabbá, öntudatosabbá teszi a gyerekeket - hallottam Nyári Istvántól, a JNB iskolaés kulturálisügyi állandó bizottsága elnökétől. IGAZÁHOZ TEGYÜK hozzá, hogy a szocialista társadalom építése tudást, kezdeményező készséget és aktivitást követel a dolgozó embertől, olyan erkölcsi tulajdonságokat és jellemvonásokat, amelyek képes£Fecs<5f Pál: Békeszózat nyári hónapokban édelgetem a májusi virágot, míg június harmatkönnye ég, riszálják szoknyájuk júliusi lányok s augusztus lelke vígan táncra kél. N yirba bódultan, virágot fakasztva meglopom a szép nyári eget, hónapok gyűlnek illatos iramba s békét sóhajtnak mind az emberek. ! ápadt, felleges, tél-király dühre ;> orgonaillat vígan paroláz, tavaszi csóknak nem lehet ökle s a jót imádót kerüli a gyász. E mberi nyárban emberi ember szeretnék lenni s nem bús dudás, pipacsos, vidám, virágos kedvvel békét érlel a búzakalász. h sé és késszé teszik őt, hogy alkotóan részt vegyen a szocialista építésben. Az iskola ennek műhelyévé vált s egyre inkább azzá válik. A két iskola együttműködése példás. Tanítók és diákok barátként közelednek egymáshoz. — Nálunk nincs nemzetiségi kérdés — mondja Grňo elvtárs. — De vannak közös problémáink. A szlovák és magyar tanítók rendszeresen kicserélik tapasztalataikat, mind az oktatási, mind a nevelési kérdésekben. Közös a pártszervezetünk, szakszervezetünk. Jó az együttműködés a két iskola pionír- és CSISZszervezete között is. A jobb megértést szolgálják a nyelvtanfolyamok is. A szlovák tanítók magyar, a magyar tanítók szlovák nyelvtanfolyamot szerveztek a múlt évben. Gyűléseik két nyelven folynak. Vezetőségük közös. Közösen használják a laboratóriumokat, szertárakat, s a felelősség is egyenlően oszlik meg. A kulturális és a sportrendezvények ugyancsak elmélyítik az együttműködést. A tanulók között erősödnek a barátság szálai, a társalgás pedig szélesíti szókincsüket, nyelvtudásukat. Milyen kár — ennyi jó mellett — hogy a ballagást és a brigádmunkát mégis külön szervezték meg! Az elmondottak alapján szinte kínálkozik a kérdés, vajon a magyar iskolákban képesek-e a tanulók elsajátítani a szlovák nyelvet? Érvényesülhetnek-e, megállják-e helyüket a közéletben, főiskolákon s egyebütt? A čalovoi pedagógusok i g e n-nel válaszolnak. Azt azonban elismerik — s ez általános jelenség —, hogy csak kevesen beszélnek a teljes kifejezőkészség színvonalán. A mindennapi beszédtémákban — értve a politikai, gazdasági és kulturális élet területeit — helytállnak a tanulók. Más dolog azonban a szakmákban való jártasság, a matematika, fizika, stb. szakkifejezései. Pedig a továbbtanulóknál ez is fontos! Ezért kell igazat adnunk Teleky Miklós tanfelügyelőnek, hogy a szlovák nyelv tanítása nem lehet csak a szlovák nyelvtanár feladata. Jogos a szlovák nyelvtankönyvek sokoldalú témaválasztásának követelménye is. A nyelvtanároknak pedig tökéletesen tudniok kell azt a nyelvet, arfrclyet tanítanak! Igy az érdekkörök aztán az egyes szakmák területein is beavatottá tehetik a tanulókat. Hisz a tökéletes nyelvtudás erőt, biztonságot ad az életbe kikerülő diákoknak, akik jól tudják: „Ahány nyelven beszélsz, annyit érsz." — Nagy Anna röntgenológusnak jelentkezett, Varga Viola a bölcsészettudományi karra, Bödők Aladár állatorvosira — sorolják a pedagógusok — s mindannyian helytálltak. Az elsők közt vették fel őket. Szavuk igazában nincs okom kételkedni. Magam is meggyőződtem róla — még a tanév folyamán -, hogy a tanulók túlnyomó tibbsége szívesen tanul idegen nyelvet. Ezt az oroszszakos tanár, Németh János eredményei is igazolják. Diákjainak jelentős része szovjet iskolák fiataijah al levelez. S ez is ösztönöz az orosz nyelv minél tökéletesebb ebajátítňsára. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL kapcsolatban elmondottakhoz tegyük hozzá még azt is: a közös munkaértekezletek (beleértve a helybeli nyolcéves középiskolát is!), az együttesen kidolgozott munkatervek, a közös munka - és kulturális brigádok, táborozások, kirándulások, sportversenyek, valamint a pionír- és CSISZszervezet közös vezetősége stb. •gvmértékben fejlesztheti a már ialakult jó kapcsolatokat. Fónod Zoltán. A

Szovjetunió Minisztertanácsa Állami AutomatizálásUgyi és Gépipari Bizottságának megbízásából a Giprosztanok-intézet kidolgozta a jövő gépgyárának tervét. L. Sz. Fegelman, a tervezők vezetője az Ekonomicseszkaja Gazeta folyóiratban beszámolt a terven végzett munkálatokról. Nehéz és szokatlan feladatot oldottak meg. Tekintettel kellett lenniük arra, hogy az üzem csak 15 év múlva épül fel, s ezért a legtökéletesebb technológiára, a termelés lehető legjobb megszervezésére kellett törekedniük és ésszerűbb építészeti megoldást kellett keresniük, hogy elkerüljék a felesleges kiadásokat. Semmi esetre sem tévedhettek a termelőberendezés megválasztásában, nehogy időközben műszakilag és erkölcsileg elavyljon, s hogy a termékeket egyidejűleg összehasonlíthassák a meglevő üzemek termékeivel. Meg kellett határozni a termelés terjedelmét, ki kellett tűzni a jövő üzemének programját és optimális kapacitását. Sok, nagyon sok bonyolult kérdést kellett megoldaniuk a tervezőknek. Például azt, milyen lesz a sorozatgyártás technológiája két évtized múlva, milyen anyagból épülnek majd az ipari létesítmények, milyen lesz a közlekedés? De hogy ki ne felejtsük a legfőbbet: gondolniuk kellett az emberekre, az új üzem dolgozóira, hogy az elképzelhető legjobb munkafeltételeket teremtsék meg számukra. Ügy döntöttek, hogy az üzem fémmegmunkáló esztergagépeket fog gyártani. Igen ám, de milyeneket? Hisz világos, milyen irányzat érvényesül manapság: az előhengerelt bugák alakjukkal és arányukkal egyre inkább közelednek a kész alkatrészekhez, csökken a durva megmunkálást végző szerszámgépek szükséglete, ugyanakkor nagyobbodik a finommegmunkálást és végső simítást végző gépek szükséglete. A legelterjedtebb munkaműveletek egyike a nyílások köszörülése. Ezért úgy döntöttek, hogy a gyár belső köszörülést végző gépeket gyártson. Az összehasonlítás alapját a voronyezsi belső köszörülőgépgyár fő épületének terve képezte. Ennek alapján kiszámították, mennyivel termelhetnek többet a jövő technikájának alkalmazásával ugyanolyan területen. Mint ahogy az éremnek is két oldala van, a tervezők munkájában is két szempont érvényesült: Egyrészt a termelési program, másrészt a technológia. Az egész egy olyan mérleghez hasonlítható, melynek egyik karja a programot, a másik pedig a technológiát képviseli. Ha kölcsönösen megfelelnek egymásnak, a mérleg két karja is egyensúlyban áll, és ezzel megoldódott a feladat. Minél nagyobb a program, annál tökéletesebb lehet a technológia és a berendezés. Ellenkező esetben megbomlik az egyensúly. A számítások igazolták, hogy az évi 10 ezer darab sorozatgyártású belső megmunkálógép és 400 egyedtermelésű gép programja biztosítja az egyensúlyt. Huszonöt-harminc évvel ezelőtt sokkal egyszerűbbek voltak a szerszámgépek, az üzemek az alkatrészek és gépezetek többségét maguk gyártották. Az iparvidékeken a jöMilyen less A JÖVŐ ÜZEME? vőben egyre több központosított öntöde és fémfeldolgozó üzem létesül, mely öntvényt és előhengerelt bugát fog szállítani a környékbeli gépgyáraknak. Ezért úgy tervezték, hogy a jövő szerszámgépgyára a kooperált szállítások keretében félkészárukat és alkatrészeket fog kapni, melyeknek összege a szerszámgép teljes értékének 70 százalékát is meghaladhatja. A

szerző részletesen leírja a jövő üzemének tervét. Ez sok helyet foglalna el. Számunkra a fő kérdések az érdekesek. Az új üzemben elsősorban az egész termelési folyamat komplex gépesítésére számítanak. A legtökéletesebb préseket és fémmegmunkáló gépeket fogják alkalmazni, a legtökéletesebb jelző- és összekötőberendezéssel látják el a termelési részlegeket. A szerszámgépeket a megmunkált alkatrészek és sorozatjellegük szerint különféle kombinációkban fogják alkalmazni. Lesznek itt automata folyamatos és váltakozón folyamatos gépsorok, lesz itt csoportos folyamatos termelés, de lesznek itt egyedtermelő automaták és programvezérlésű gépek is. A gépesített csillék, daruk és szállító szalagok egységes szállítórendszerben kötik össze a termelési részlegeket. A szerszámgépek alkatrészeit automata folyamatos gépsorokban, tehát rotor-gépsorokban is gyártják. A pontos gépezetek önállóan, emberi beavatkozás nélkül csúsztatják az alkatrészt az egyik géptől a másikig és úgy forgatják, ahogyan a további művelethez szükséges, rögzítik vagy kioldják, mérik, meghatározzák tulajdonságait, leveszik a gépről, megtisztítják és megkenik. Minden egyes .gépsor csak egy alkatrészt munkál meg. Terebélyes fáktól körülvett, világos háromemeletes épületben székel a konstruktőr- és technológus-iroda, a termelés megszervezésének és automatizálásának osztálya és itt vannak a laboratóriumok is. A tágas dolgozószobákban, kabinetekben és csarnokokban csend honol. A csendet hangfogó keresztfalak, padlók és ablakfüggönyök biztosítják. A jő mukakedvhez a szép falfestés, a kényelmes bútorzat és a levegő klimatizálása is hozzájárul. A jövő üzemében a legjobb munkafeltételeket teremtik meg. Fák, bokrok és pázsitok zöld sávja övezi az épületeket. Az üzemépület éppúgy, mint a mérnökök épülete, világos és tágas. A falak és mennyezetek élénkszínűek. Állandóan tisztítják a levegőt, s a levegő hőmérséklete és nedvessége az évszaktői és az időjárástól függetlenül mindig egyforma. Ezt az épület tetején elhelyezett akklimatizáló berendezéssel érik el, amely biztosítja az automatikus légcserét, megtisztítja, hevíti vagy hűti, nedvesíti, ózonnal gazdagítja a levegőt, kellemes fű-, fenyő- és eukaliptuszillattal elegyíti. Az új üzembep a dolgozók egyedüli feladata a termelési folyamat szabályozása, a gépek és géprendszerek irányítása. Az igényes gépek, bonyolult berendezések és automatikus szabályozású gépek irányításához nagy szakképzettségű, müveit emberek kellenek, akik jól értenek a technikához. Az üzemekben pihenő helyiségeket, könyvtárat, mozit, tágas nyári játékpályát, jól felszerelt öltözőket és zuhanyozókat rendeznek be számukra. Az üzem két hatórás műszakban fog dolgozni, s hetente két nap lesz szabad. Egy műszakban kétszer lesz szünet: az egyikben testgyakorlatot végeznek a munkások, a másikban pedig megtízóraiznak. Az üzemi vendéglő meleg és hideg ételeket küld szét a munkahelyekre. A

gépgyárakat és általában a vállalatokat valaha a városok szélén, a lakónegyedektől minél messzebb építették, ami érthető is volt, hisz minden gyár állandóan füstöl, zakatol és porzik. A jövő üzeme egészen más, mert nincsenek füstös, zakatoló és poros részlegei. Ezért a lakótelep közepén is felépíthető. Ennek nagy előnye: megrövidül a vízvezeték-, csatorna-, és hővezető cső hossza, csökkennek az építkezési telepek felépítésére és üzemeltetésére fordított kiadások. A jövő üzemének két épülete lesz: Az egyik a termelő rész, a másik a mérnökök székháza, amelyet üveggaléria köt össze. Kétféle tetőt terveztek: az egyiket félig átlátszó üveglaminátból, a másik pedig fényfogó tetőzet lesz. A falakat üvegből és fémből építik. Nyáron vizet eresztenek a tetőre úgy, hogy egy nagy medence keletkezik a sima vágású betonsávban. A víz a napsugarak hevének 90 százalékát fogja fel és lehetővé teszi az állandó hőmérséklet megőrzését. A legújabb technológia és a folyamatos termelés megszervezése, valamint a nagyszabású kooperálás a munka nagyfokú termelékenységét eredményezi: négyszerese lesz a mai üzemek munkatermelékenységének. Az, hogy a termelés egy épületben összpontosul, továbbá az összeköttetés és nyilvántartás tökéletesen megszervezett rendszere lehetővé teszi a részlegmentes szerkezeti feépítést, ami az adminisztratív apparátus fenntartására fordított költségek lényeges csökkentését eredményezi. A beruházások összetétele is szembetűnően megváltozik. Azzal szemben, hogy az előző gépgyárak terveiben a berendezés részaránya körülbelül 50 százalék volt, az új üzemben 70 és fél százalék lesz, s egyidejűleg csökken az épületek és egyéb létesítmények építésére fordított költségek hányada. V

alaki azt hihetné, hogy a költséges berendezések, szállítóeszközök és összekötő berendezések alka' .azása, valamint a munkafeltételek megjavításával kapcsolatos intézkedések érzékenyen drágítják az üzemépítés költségvetési tételeit. A kezdeti beruházási költségek valóban nagyok, de fontos tény, hogy egy évnél előbb megtérülnek. Nem ismerjük eléggé Földünk belsejének gazdagságát Óriási lehetőségek rejlenek a Föld belső kincseinek kiaknázásában A

TUDOMÁNY ma már közelebb áll ahhoz, hogy behatoljon Földünk nagy mélységeibe. Nincs talán már mesze az az idő, amikor sok minden megvalósul abból, amiről Verne ábrándozott, „Utazás a Föld Középpontja felé" című izgalmas regényében. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának geológiai és fizikai intézetében közölték, hogy a szibériai tudomány távlati fejlesztési tervében előirányozták egy olyan kutatóintézet létesítését, amely majd a Föld nagy mélységeit tanulmányozza. — Már kifürkésztük a világegyetem felépítésének sok titkát is — mondja E. E. Fatyiagyi akadémikus, az intézet helyettes igazgatója nyilatkozatában — csak éppen „földi gazdagságát" ismeri még rosszul az ember. Fúróval még nem hatoltak nyolc kilométernél nagyobb mélységbe. Ez pedig a Föld Tervek 20 — 50 kilométeres mélyfúrásokra • „Forró tenger" a Föld felszíne alatt • Geotermikus erőmüvek biztosítják az energiát, a meleget és a fényt nyolcszé sugarának csupán zad része. Tervbe vettük, hogy kidolgozzuk az igen nagy mélységű fúrás elveit és elméletét. Az első ilyen mély fúrásokra a nyugat-szibériai alföld és a működő vulkánokkal tarkított Kamcsatka látszik a legalkalmasabbnak. A 20—50 kilométer mély, vagy még ennél is nagyobb mélységű fúrásoknak óriási gyakorlati jelentősége van. Ebben a mélységben valószínűleg bőven vannak olyan hasznos ásványok, amilyenek létezésére eddig nem is gondoltunk. Igen kecsegtető kilátás továbbá a Föld mélységeiben rejlő energiaforrások felhasználása. A természet gondosan elrejtette a kőzetrétegek alatt a forró vfz kiapadhatatlan készleteit is. Ez pedig hatalmas hőenergia-forrás. A feltevések szerint a nyugatszibériai alföld helyén, s Föld k'érge alatt több millió négyzetkilométer kiterjedésű „forró tenger" rejtőzik. Kamesatka-féíszigeten pedig szökőforrások formájában tör a felszínre a forró víz és gőz. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozata már kiküldte kamcsatkai komplex expedícióját. A kamcsatkai komplex tudományos expedíció helyettes vezetője, B. F. Satalin, Igy nyilatkozott erről: — A Koseljov és a Kambaln" vulkán lábánál, a Pauzsetka-folyó völgyében két évvel ezelőtt kezdték meg a fúrást. Körülbelül 300 méter mélységből forró víz szökött fel. Ez idő szerint 6 olyan kút működik, amely Iparilag felhasználható forró vizet ad. Az egyik kútból másodpercenként 33—35 liter 1,3 atmoszféra nyomású forró víz szökik fel. A Pauzsetka völgyében minden lehetőség megvan ahhoz, hogy az ingyen föld alatti meleget hasznosítható nagy geotermikus erőmű épüljön. Most dolgozzák ki az első ilyen szovjet erőmű tervét. A másik geometrikus erőmű a tervek szerint a kamcsatkai Petropavloszk város közelében lesz. A fijld alól előtörő forrő víz Kamcsatka egész lakossága számára biztosítja majd az energiát, a meleget és a fényt. Hatalmas üvegházkombinátokban, egész éven át fognak termelni olcsó friss zöldséget / ÜJ SZÖ 8 * 1960. július 22.